Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-27 / 144. (2365.) szám
4 1930 junius 27, péntek. VAN, AKI TAGADJA hí® Márm Sándor B síd a pest, junius. Ünnepi este elvittek a. Duna partjára, egy daneing-vendéglőbe, ahol nem is tudom, hogy jobb sorsra, érdemes-e, mindenesetre jókedvű fiatal hangdszokból összeállított jazz-banda ezt a slágert, favorizálta: Van, aki bevallja. Van, aki tagadja „ . . Én bevallom: nagyon tetszett. Már sötét- este volt. zöld és vörös villanykörték égtek nagyon luxuriöz-en a lomb között, a párok keskeny ke- ramiton táncoltak tenniszcipőben. Nagyvárosi, szegénysorsu fiatalság hopszázott itt, akik az ünnepnapot a Dunán heverték át, csónakban és napon, s most itt csoszogtak tenniszcipőben a kétesritmusu jazz hangjaira, valami személytelen szerelinességel mozdulatban és tekintetben, láthatóan inkább a fiatalságukba, a jó levegőbe, a. föld- és visszagba. az est fényeibe és árnyaiba szerelmesen, mint egymás múló jelenségébe. S mint minden ilyen helyen, ahol nem szabályrendelet, hanem na.p, föld, viz és levegő. Írjak elő az emberek magaviseletének kódexét, nagyon docens volt minden, jókedvűen illedelmes. egészséges emberek szinte szemérmes jókedve volt ez. nem láttam egy rossz mozdulatot. Mindenki magával, a tánccal s a flipperrel lévén elfoglalva, nagyon komolyan és odaadással, senki nem ért rá a mondáin szemlőJődésre, mely előkelő pesti mulatóhelyeken az egyetlen sport, az a megtaksálása, kupec-vizsgája tekintettel s mozdulattal egy táncoló hölgynek, mbybeo városunk aranyifjai s Zsuzsannáink vénei oly gyakorlottak, ez a. tettlegességnél aggresszivabb tekintet, melyet a pesti lokálban kap a hölgy az asztalok felől, amerre eltáncol, itt nem világított a nézők szembogarában. A szaxofon szólt, s künn az éjszakában, a Duna és a csalitok között, Pán sípja. Egy óra hosz- s/.at néztem a táncot, aztán végimentem a parton. amíg a szaxofont egyre halkabban s Pán sípját egyre élesebben lehetett hallani. Teljes és érett nyári este volt, s a frissen vakolt, csinos nyári vendéglőkben mindenfelé mosolygott e szomorú város ifjúsága, kiszabadulva havi nyolcvan pengős hivatásából, iroda- boxból, bé-listás v munka-ólakból. A Dunáról jöttek, trikóban s megható eleganciával a hölgyek, nyolcpengős pizsamákban, melyeket Can- nesban sem viselnek a mannequinek kedvesebb sikkel, mindenfelé kosztümirozva matrózsapká- va.l és zsokéhajfogóval, pontosan úgy, ahogy ezt a „Leben“ és „Magazin'1 strandképein látták, ilyen aláírással: „Strandleben in Bíarritz". Hát ez volt az ő Biarritzuk itt, s ha a fotográfusok az életeit fotografálnak, . nem pedig a sznobok unalmát, ez a „Strandleben in Korány" és „Eiqe schöne Rómaifürdő" alkalmat adna nekik arra, hogy megörökítsenek valamit korunkból, mely jellegzetes ebben tolmácsolja napjaink Ízlését, vágyait, stílusát, mint Picasso vagy Lecorbusier. Kitűnő és érdemes kollégám itt a szerkesztőségben, Bállá Mihály ur, korteskedik egy szobor mellett, melyet a rövidszoknyás nő emlékének szeretne állítani városunk valamelyik közterén, most, a rövid szoknya divatjának alkonyán, — s az ötlet igazán finom, megörökíteni bronzban vagy kőben a rövid- szoknyás, keskenylábu pesti flappert, s hogy volt egy idő, egy divat, egy életérzés és ilyen volt. — s magam is szívesebben elnézegetnék egy ilyen szobrot, mint egy szakállas hőst lovon és karddal. De félek, hogy a szoborbizottságok frivolnak találnák az ötletet, mely pedig nem az, csak szellemes és korszerű, s Bállá Mihály urat csak azzal vigasztalhatom, hogy lesz még rövid szoknya, amig lesz csinos láb. Itt künn a Duna partján a szoknya persze nem divat. Hosszulábszáru, hosszutagu, egészen uj- fizikumu fiatalság ez, ez a ma tizennyolcéves. { háboru-utáni. Mindaz, amit itt a Duna körül látni ünnepnap és este, alig tízesztendős divat. Senki nem csinálta, rendezte, alapította, csak az élet. S mi nőtt itt e tíz esztendő alatt, micsoda szép, egészséges fajta ember, s milyen élet, a Duna partjai, weekend-órák alatt. Szinte lesben s a világrend ellenére: bizonyosan mamák és papák gusztusa, s aktakukacok gusztusa ellenére. Tízezer csónakszám jár most ünnepnap a Dunán, negyven-ötvenezer ember, akiket visz a. viz, mos a nap, szellőztet a levegő! Weekend- telepek, csónakházak, olcsó vendéglők, mindezt maga az élet alapitota s telepitette itt, hatóság, varos, állam nem tervezték & nem segítették, inkább gáncsolták s nehezítették. Jött egy generáció a háború után, nem kérdett senkit, s azt mondta: napot, levegőt, pár órai feledke- zést, csónakpajtást, este egy lélegzetet a saxo- phon hangjából & Pán sípjának zenéjéből is. Talán nem ilyen választékosán mondták, de megcsinálták. S most már oly sokan vannak, valóságos hadsereg e vánnyadt. városban, félszázezer ember, fiú és lány, akik minden ünnepnap hajnalban indulnak a Dunára, semmit- tenni, egy uj raee fizikumát formálni magukon. Ezek már az uj emberek: jónövéstiek, ruha nélkül is láttathatják magukat, mozdulatban s viseletben természetesek s elfogulatlanok. Igen nagy dolog az, ami „weekend" s „vízi- élet" jelige alatt itt ezekben az esztendőkben történt: nincsen az a skrupuhis, mely megbirkózna az ellenérvvel, melyet a Duna két partja demonstrál egy ünnepnapon, fi itt jó lenne a skrupulusra kitérni: va,n-e más célja is a wee- kend-életnek, mint az etikettezett és bevallott? Persze, hogy van. Pán a/z ősi, a legnagyobb kerítő. De gondoljuk most el, nagyon becsült ancien régimé, hogy mindaz a megfeledkezée, szándékosság és célzat, mely a weekend-házak- ban, csónakházakban s a Duna szigetein és partján előadódik, hol és milyen keretek s körülmények között adódott elő s bonyolódott le a kövek közé zárt nagyvárosi ember életében? Mert előadódott és lebonyolódott: csak sivá- rabb kulisszák, mellékuccák, rosszhirü mozik, utálatos fedélalkalmak jóvoltából, — s van valami megbecsülni való ennek a fiatalságnak a gesztusában, mely ösztöneivel és nyugtalanságával elhagyja a várost s a régi játéknak megkeresi egészségesebb, tisztább, ősibb keretét. Ez az egész nagy vizi-élet, nem érdemes tagadni, mást is keres a vizen s a parton, mint evezési lehetőséget. S ha mást keres, kereshetné máshol is: de soha egy nagyváros sexuális n yaval yá i t egész sé g e s ebb en ki k ö z ö mb ö si.t en i erkölcsrendészet nem tudta még, mint ahogy tudja és teszi a hallgatag s bölcs, öreg Duna. Uj emberfajta nevelődik itt. ezekben a forró nyári órákban és langyos estéken, a nagyvárosi embernek uj kiadása, egészségesebb, nyugodtabb, emberebb ifjúság. S mennyien vannak! S jönnek csónakjaikról, barna testtel, izzadtan s nap- és vizszaguan. a szemekben az a különös csillogás, a nyár és az életérzet egy visszfénye, szegényes ízlésükben bájosan, ezekben az újfajta fantázia-vásznakban, melyek fillérekért szint s egy kis fantáziát adtak a pesti nőnek, s összetapadnak és táncolnak tovább. Mi történt itt? Annyi hazugság után egy generáció, mely elég bátor s életképes ahhoz, hogy megkeresse a maga életének őszintébb formáit. Van, aki bevallja, Van, aki tagadja . . . s a vörös és zöld villanykörték hallatlan luxussal égnek a lomb között, a zenekar Cannes-ban sem tüzesebb, a tenniszcipők. boldogan csoszognak. a. Duna már egészen sötét, az utakon a porban és- sötétben összekarolt különítmények botorkálnak haza, a nagy hid messziről világit, s ott kezdődik a nagy város, egy bét box és odú és rettegés és kuliság, egy bét szürkeség, két ünnepnap édes, szagos, fényes villanása között.. . . S aki künn van közöttük, érzi. hogy nincs mit bevallani ezen s nincs mit tagadni rajta.. Már éjfél van, autó is alig jár. s a csend olyan nagy. hogy már Pánt sem hallani. Csak a Dunát, és a tücsköket, akik most kibeszélik az egészet. 1 sziovenszkói is ruszinszkói autonómia jogi tarmésiota Grosscksnitó iéia űr. szenátornak az keresztínirszocialista tártnak Brnmrnl 1§ML funlus 2IM országos vó§?efiajt§§>8zoffsÉg3 ülésén tartott előadása Az Országos Keresztény-szocialista Pártnak fennállása óta programja a ezlovenszkói és ruszinszkói autonómia, — az önkormányzat, — megvalósítására irányuló törekvés, azért, mert ebben látja a kisebbségi jogvédelem leghatályosabb formáját és módját. A nemzetközi garancia alá helyezeti kisebbségvédelmi szerződések be nem tartása ugyanis köztudomású és a Nemzetek Szövetsége eddig nem tudott, tatán neon is alkart, azoknak valóiban érvényt eve remi. A benyújtott petíciók technikai kezelése elég ügyes volt ahhoz, hogy a fölpanaszolt sérelmek orvoslása az alakiságokkal elhúzódjék és az érdemi elintézés kikerülhető legyen. A kisebbségi problémának megoldása azonban nemcsak az állt élő magyarok, elszigetelt és ágy a nagyvilág szeméiben jelentéktelen, óhaja, — de világprobléma, — amelybe belekapcsolódik a mi sorsunk Is — és megoldásának sikeréitől függ Európa jövője! Maga a köztársaság elnöke e napokban ismerte el, hegy a kisebbségi kérdés megoldása eddig nem sikerült és így belpoHtikailag is a® államraÍ6on követelménye, hogy. a kisebbségeknek nemzeti, vallási, közoktatásügyi, igaraságszolgáltatási, közművelődési stb. szabadsága biztosiibtas&ék. ügy véli ő is, hogy ebbe kell menni a kisebbségeknek, — egy régebbi alkalommal azt is említette, hogy az autonómia, mint politikai célkitűzés, nem kifogásolható, — pár év előtt a Parisban tartott nemzetközi jogi konferencián pedig egyenesem az a meggyőződ'és alakult ki, hogy a kisebbségi probléma megoldásának nemcsak diszkutábilis, de egyedül célravezető módja, az örökös nyugtalanság, elégedetlenség, forrongás levezetője, az autonómiák megvalósitása. A mi politikai életünkben ellenben rögtön államellenes törekvésről, felforgatási szándékról beszélnek, mihelyt a most uralmon levő centralista politikai körök érdekeit érintő „autonómia" szót valaki csak ki is meri ejteni és a megfélemlítés rej-ével iparkodnak a tömegeket — az említet - 1 tek szerint, — nemcsak ez államban a legmagasabb helyről megoldatlannak, de nemzetközileg nagyon sóik oldalról tarthatatlannak ítélt — helyzet nyomorúságába tovább is beleszámítani. Nem akarok itt most azokkal vitázni, akik azt mondják, hogy ebben az államban a kisebbségek mindent megkaptak már, elég cáfolat erre a magyarok és németek, sőt Szítóvenszkó egész lakosságának — állandó elégedetlensége, a kulturális panaszok végnélkülisége, Szlovenszkó és Ruszin - szkó gazdasági lehanyatlásának, a szlovákokat velünk együtt sújtó, feli artózhatatlamnak mutatkozó képe. Messze vezetne az is, hogy arról vitatkozzam, hogy a lojalitás két oldalú fogalom, két oldalú szorződés és mert az ezen államban élő magyarság állampolgári kötelmeinek elismerten eleget tesz, — méltán elvárhatja, hogy ne a külföldnek szóló miniszteri kijelentésekkel, de intézményesen biztosittassék minden joga, amely a békeszerződések és a kisebbségvédelmi szerződések értelmében is megilleti és, amely jogoknak a megvalósítása, épp e szerződésekből folyólag, — a k.ikényszeritliető&ég ezádeig még ki nem formálódott módja hiányában is, — a többséget alkotó nemzetek becsületbeli kötelessége. Nem arról van tehát, szó, hogy a® uralkodó többség jókedve szerint, kegyelemből, vagy a do uit des elve alapján, ilyen-olyan, eseten kinti, engedményt tesz az ezen államba szorult többi nemzetnek, hanem arról, uogy azok nemzet! életének kiélhctését biztosítani köteles. Nemcsak saját felfogott érdekében, nemcsak erkölcsi alapon, de a történelmi előzmények folyományaként és a pozitív jog: a békeszerződéseik, egyezmények és állami alaptörvények alapján is. 1, Hogy ez igy van. arra nézve világos, félre nem magyarázható bizonyíték első sorban Ruszinszkó államjogi helyzete. Ruszinezkó elcsatolásának be nem vallott, de nyilvánvaló célja Magyarország bekerítése volt. Az alábbiak szerint egyéb szempontok alig indokolták. A háború alatti külföldi cseh propaganda érte p! azt. hogy a világháború vége felé az Amerikai Egyesült Államokban levő ruszinok is mozgolódni kezditek. 1913 július 13-án tartotta első ülését a Zsatkovils dr. amerikai ügyvéd állal alakított ruszin nemzeti tanács. Ez 1918 október 3-án Scaran toriban akként határozott, 'hogy Rn- szlnskó, mint autonóm test, csatlakozzék az alakítandó Csehszlovák államhoz. Ezen határozat alapján tárgyéit azután Zsatkovits dr. 1918 október 25-én Philadelphiában Masarykfca'l, aki, arra az esetre, ha a ruszinok az alakulandó csehszlovák köztársasághoz csatlakoznak, ugv a cseh nemzetet, mint önmagát kötelezi arra, hogy a ruszinokiak fa Kárpátok-alián teljes önkormányzattal biró államot létesítenek. A eomnitoni határozatot magában Ruszinszkóban azonban külön félőképen fogadták. Az eperjesi rusztin nemzeti tanács hozzá- járult, — a huszti nemzeti tanács Ruszinszkóoak Uikrajnával való egyesítését, — az ungvári a Magyarország mellett való maradást kívánta. Az önrendelkezési jog érvényesülése alapján tehát RuszimsZkó esetleg épugy lehetett volna önkormányzattal bíró része pl. Ukrajnának, vagy akár Magyarországnak is, mint ahogy lett Csehszlovákiának, —• ámde akkor a létesíteni szándékolt cseh-jugoszláv korridorral és Ruszinszkónak Csehszlovákiához fűzésével teljessé akarták tenni a kisentente gyűrűjét Magyarország körüli. Valami e tervvel szemben azonban mégis szunnyadozott a békedliktátorokban is abból a wllsoni elvből, hogy emberek és népek élettelen tárgyakként egy helyről a másikra akaratuk ellenére el nem tolhatok" és az 1919. évi szeptember 10-én kelt, St. Germatn en Uave-i, egyezmény 10. cikke akként is hangzik, hogy: „Csecho-Szlovákia kötelezi magát, létrehozni a kárpátaljai ruszin területet, a szövetséges és résztvevő nagyhatalmak által megjelölt határokon belül, mint autonóm egységet a Csehszlovák államban és felruházni azt a Csehszlovák állam egységével megegyező legmesszebb menő önkormányzattal." Megismétli ezt a cseh kormány megbízásából Ruszinszkó legfőbb parancsnoka álital 1919 november 8-án aláirt és Ruszinszkó közigazgatásának adminisztrátora által ellenjegyzett, ugyanazon hónap 18-án kihirdetett, Genorálny Statútum első pontja is. A et. germaiini egyezmény 11. cikke viszont azt ígéri, hogy „A ruithéneknek a Kárpátoktól délre felevő területe autonóm tartománygyüléssel fog birnf. Ez a tartománygyülés fogja a törvényhozó hatalmat gyakorolni, a nyelv-, közoktatásügyi és vallásügyekben, valamit a helyű közigazgatási és minden olyan egyéb kérdésben, amelyeket a Csehszlovák állam törvényei hatáskörébe fognak utalni. A mth'ének területének kormányzóját a Csehszlovák Köztársaság elnöke nevezd ki és a kormányzó a rnthén Tartománygyülés előtt lesz felelős." — A 12. § akként szól, hogy: „Cseh- szlováfcország hozzájárul ahhoz, hogiy a ruíhének területének hiválalnokait, — amennyiben lehetséges, — e terület Lakód közül válasszák — és a 13. §-ban: „Csehszlováfconezág a niftbének területének méltányos képviseletet biztosit a Csehszlovák Köztársaság törvényhozó gyűlésében." Ezen alapelveket megerősíti az 1920. évi február 29-én kelt alkotmány törvény 3. §-ának 1—9 ponjjta, amely a békeszerződési kikötéseket, — igaz, hogy bizonyos módosításokkal, — de mégis — taxatíve felsorolja és megerősíti. Ruszinszkó ilyen módon való életrehivását quaei igazolni törekszik és e terület különleges helyzetét garantálni akarja a híres Millerand-féle, Pániéban 1920 május hó 6-án kelt, kisérő levél, amely Ruszinszkó sorsával különlegesen és behatóan foglalkozik, mondván: „A rutén területre vonatkozó elbaliározásnkban a Szövetséges és Társult Kata Írnak teljes tudatában voltak a felmerült nehézségeknek. Elfogadták a rutén föld és a Csehszlovák állam egyesülését az ezen utóbbi állammal kötött szerződésben. Ez az állam különös módon biztosítja a rutének önkormányzatát." — „Megegyeztek a Csehszlovák állommal abban, hogy a szerződés intézkedéseit, amennyien azok a néprajzi., vallási és nyelvi kisebbségekre - vonatkoznak,, a Nemzetek Szövetsége védelme alá helyezik. A Szövetséges és Társult Hatalmak úgy vélik, hogy a köztük és a- Csehszlovák állam közölt lót-' re jött szerződés a rutén autonómikus tartomány népességének (tehát az egész népességnek!!) megadja a lehetőséget arra, hegy kívánságait nyilvánossal! kifejezhesse. A Hatalmak a legkomolyabb figyelemmel lesznek ennek a népességnek a jövőben nyilvánított kívánságaira. Egyébiránt a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya a Szövetség Tanácsa minden tagjának jogot ad arra, hogy a St. Gerniainben 1919 szeptember 10-én a Szövetséges és társult Főhat almaik és a Csehszlovák állaim közt kötött szerződést aláíró hatalmaknak figyelmét bármely, a rutén területre vonatkozó, figyelmet érdemlő, kérdésre felhívja." íme tehát a nemzetközi jog: — a békeszprződiés, — és a belföldi alaptörvény állapítja meg Ruszinszkó autonómiáját. Éhhez való joga ünnepélyes módon, külön is. nemzetközi védelem alá van helyezve, — de valahogy elilányhulilt e kicsi földterület iránt annak idején olyan nagyon megnyilvánult ér deklődés ' „e terület népességének ismételten nyilvánított: kívánságai" süket fülekre találtak.*) A benyújtott petíciók érdemi elintézése elmaradt, a Millerand-féle kísérő levélnek ?.?. a sok bizalmat keltett kijelentése, hogy „a hatalmak a legkomolyabb figyelemmel lesznek ennek a népességnek a jövőben nyilvánított kívánságaira",... a pusztában elhangzó szó maradt! Ugyanezen kísérő levélnek azonban egy másik, szerzője által bizonyára nem Igy gondolt é; érten mezeit mondata: ..Ez az állam i. Csehszlovákia) különös módon biztosítja a rutének önkormányzatát" — valóra vált. Korláíh Endre dr. szenátor- társaim az 1930 évi állami költségvetés vitájában elmondott, beszédében részletesen és érdekesen ■igazolta, hogy ..Ruszirszk ónak a békeszerződésekkel biztosított különállása a prágai centralista jogászoknak a békeszerződéseket revideáló relor- tá in fokozatosan elcse-nevészedelf. cl'örpü't és végül semmivé oszlott." így különösen rámutat' olt arra, hegy ..a békeszerződés 13. §-a kimondja, hogy Ruszinszkó képviselői a csehszlovák parlamentben nem fognak szavazati joggal bírni oly törvényhozási ügyekben, amelyek, a ruszin ország- gyűlés hatáskörébe tartoznak", de ezt a szöveget az alkotmányt örvényből már kihagyták. — és az 1920 február 29 választási törvényben Podkorpaí- ská Rus nem mint autonóm terület., hanem minit Csehszlovákia 23. választókerülete szerepel, 9 képviselővel s 4 szenátorral. Ezek nem a ruszin „országgyűlés" kiküldöttei, hanem tagjai a csehszlovák nemzetgyűlésnek, amelynek többsége nincsen tekintettel Ruszinszkó különállására. Az aikotmánytőrvény szerint Ruszinszkó kormányzóját a köztársaság elnöke nevezi ikii, de már a kormány ajánlatára és a® felelős, nem mint a békeszerződés mondja, a ruszin országgyűlésnek, hanem a csehszlovák kormánynak ie, annd Ruszin- sZkó önállóságával merő ellentétben áll. *) Ilyen kívánságok voltak pl. A Magyar-Rutén Politikai Pártnak 1921 szeptember 10-á a népszövetséghez intézett részletes beadványa, amelyben rámutatott arra, hogy Csehszlovákia mindaddig nem adta meg a csehszlovák kisebbségi szerződés II. fejezetében biztosított önkormányzatot, hogy a csehszlovák kormánynak ruténföldi politikája a szerződéssel ellentétben áll, végül a szerződés rendelkezéseit sértő csehszlovák kormányintézkedéseket sorolja fel. A csehszlovák kormány válasza alapján a Népszövetségi Tanács kisebbségi bizottsága jelentésében kifejezet bizalmát a csehszlovák kormány iránt és azt a meggyőződését, hogy módot fog találni arra, hogy a közeljövőben megalakítsa a rutén autonómiát a csehszlovák állam keretében a szerződés értelmében. (A kisebbségi bizottság jelentése: „C. 107. M. 61. 1922. I. Génévé, le février 1922.") A „Comiitó executif des Ruthénes émagrés" nevében Hodinka Antal és Illés József egyetemi tanárok nyújtottak be egy petícióit, amelynek címe: „Information relatáves á Torgan-isation du temlőire des Ruthénes au 6ud des Carpaíhes, présen- téee pár les Ru-thénes émigrés, au Sécr-élaire Généiül de la S. de N. (le 18. jnnvier 1922.)" Ez a terjedelmes beadvány tartalmazza a Rulénföld első kormányzójának, Zatkovic Gergelynek a csehszlovák köztársaság Elnökéhez intézett, Ungvárott 1921 május 16-án kelt expozéját. A csehszlovák kormány válaszát, kormánya utasítására R. Fiedler, akkori csehszlovák követ nyújtotta be: C. 7-1. M. 30. 1923 január 2'5-én. Az összes magyar pártok által benyújtott 1923 április, Losonc kelettel ellátott: „La sátuati-on des minoritás en H-ongrie et en Russie Su-bcarpathi- que. Mémoire á La Soci-ótié des Nations 1923" című petíció, amelyben bő adattárral bizonyítják azt, hogy a csehszlovák köztársaság törvényhozása és kormánya állandóan áthágja a st. germaámi kisebbségi szerződés kikötéseit. E petícióra, — a Rutén- földre vonatkozó 8. pont kivételével, — cáfolatot adott a cseh kormány, amelyet szintén még 1924 május 22-én a népszövetség Tanácsának tudomására hoztak. A csehszlovák agrá-rroformról szóló petíciót, a csehszlovákiai és ruszinszkói német tv magyar pártok 1924-ben adták be. A cseh kormain válasza szerint a kisebbségi jogokén sérelem nem esel!. Kiadta a Tanácsnak 1925-ben. A csehszlovák képviselőház magyar képviselő tagjai által a csehszlovák in i és ruszinszkói magyarok illetősége ügyében 1925-ben adatott te' petíció stb. Lásd részletesen: Baranyai Zoltán: A kisebbségi jogok védőimének kézikönyve. Braí isi a vn-Pozsony. Concordiia. (Folytatom.)
