Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-14 / 134. (2355.) szám

1S80 fomloa 14, wwxmbat mindjobban sziikülő körben vették körül a kétségbeesetten, baláltmegvető elszántsággal védekező gonosztévőt. Ár. dér főhadnagy hátulról közelítette meg a ke­lepcébe került ember rejtekhelyét és lövésre emelt revolverrel jelent meg az árok peremén. Még mielőtt a bandita ráfoghatta volna re­volverét, a főhadnagy ötször egymásután reátüzelt Golyói találtak és harcképtelenné tették az utolsó pillanatig vakmerőén véde­kező embert. Több golyótól sebezve, véresen terült el az árok fenekén, ahonnan kiemel­ték és egy autón a pilseni kórházba szállí­tották. Az árokból egy fehér lenvászonzsák került elő, amelyben százezer korona értékű ékszer hevert. Ez volt az első, de annál döntőbb bizonyítéka a gyanúsított bűnösségének. Nemsokára jelent­kezett egy vasúti alkalmazott, aki a prágai sze­mélyvonat egyik kocsijában a poggyásztartó- ban' egy újságpapírba göngyölt kenyércipót talált. A cipót föltörték és belsejében két arany­órát és 12 arany karkötőt találtak. Előkerült az a két. bőrönd is, amelyeket a ban­dita fölismerése pillanatában eldobott. A bő­röndökből vaskos levélcsomók hullottak ki, melyek az elfogott gonosztevő levelezését tar­talmazták. A levelek Párisból, Magyarország­ból, Németországból, Bulgáriából érkeztek, amiből arra következtettek, hogy a prágai rablógyilkosságot egy nemzetközi gonosztevő követte el. A gyilkos a párisi szovjet- követség futárjának mondja magát A kórháziban megvizsgálták az elfogott bandita sebeit és megállapitották, hogy két golyó az altestébe hatolt, a harmadik golyó pedig a szemhéjját súrolta. Sérülései nem életveszélyesek. A személyazonosság kérdése és a bűnös­ség megállapítása meglehetősen nehéz mun­kát adott a nyomozó hatóságoknak. A letar­tóztatottnál Nansen-passzust találtak, amely Wolowik Alexejevics Anion taganrogi (Oroszország) születésű kereskedő nevére volt kiállítva. Midőn a sebesüli magához tért mély bódulatából, maga is megerősítette az útlevélben szereplő személyazonossági ada­tait. Kitűnt, hogy a közelmúltban hosszabb időit töltött Bulgáriában, majd Párisban. Pá­risból jövet május 31-én lépte át a csehszlo­vák határt és azután junius 12-éig Prágában tartózkodott. A legérdekesebb az egész do­logban, hogy Wolowik saját állítása szerint a párisi szov­jetképviselet futárja. Az első kihallgatása alkalmával indulatosan visszautasította azt a vádat, minthogy ha a prágai ékszerész meggyilkolása körül bár­milyen szerepe is lett volna. Iratairól azt ál­lította, hogy az erdőben rejtette el őket, de hogy hová, azt most nem tudta megmondani. A kihallgató rendőrtisztviselő többi kérdését válasz nélkül hagyta. Tekintettel arra, hogy a hatóságok szökés veszélyét látták fennfo­rogni, Wolovikot a pilseni rabkórházba szál­lították át és kezét-lábát megkötözték. Szük­ség volt erre azért is, mert az állítólagos kereskedő és futár rendkí­vüli testi erejű ember, akiről joggal feltételezhető, hogy sebesülése dacára is megkísérli a szökést. Az esti órák­ban két prágai rendőrbiztos és négy detektív érkezett Pilsenbe és velük ment a meggyil­kolt Havrda Rudolf testvérbátyja Havrda Vencel is. Megmutatták neki a Wolowiknál talált ékszereket, amelyekben a legnagyobb határozottsággal felismerte édesapja ékszerüzlete áruit A prágai, rendőrbiztosok a pilseni rendőrsé­gen előzetes megbeszélést tartottak, majd még este kimentek a fegyintézetbe, hogy új­ból kihallgassák Wolowikot. A Prager Tagblatt magánforrásból arról ér­tesül, hogy Wolowik saját bevallása szerint Prágában hat napon át a szovjet képviselet épületé­ben töltötte az éjszakákat. Azt állítja, hogy rendszeres futárszolgálatot látott él Prága és Páris között, amiért 3—400 frank havi javadalmazást húzott. A cinkostársat is pAiogtáh Tegnap reggel hót és negyednyolc óra között történt a spálenai rablógyilkosság, amelynek egyik gyanúsítottja Wolowik Anton délután három órakor már a rendőrség kezei között veit, ma délelőtt tiz órakor pedig elfogták Bru­zsek Pált, aki minden valószínűség szerint bűntársa vagy talán főtettese volt a gonosz- tettnek. Elfogatásának története dicséretére válik a prágai detektíveknek, akik bravúros gyorsa- .sággal és ügyességgel végezték feladatukat. A Pilsenben járt prágai detektívek maguk­kal hozták onnan Wolowik arcképét, amely- lyel bejárták mindazokat a prágai vendéglő­ket és egyébb helyiségeket, melyekben oroszok szoktak megfordulni. Egy kis vise- hrádi orosz vendéglőben végre nyomra akad­A vendéglő szakácsnője ráismert a fény­képben arra az emberre, aki többször meg­fordult o beJyáöégbon és egyizben elmond­Az öreg nyugdíjasok egyenjogúsítása Prága, június 12. Szerkesztőségünkhöz naponként tömegesen érkeznek oly levelek, amelyekben az öreg- nyugdíjasok az iránt érdeklődnek, hogy az egyenjogusitási törvény vonatkozik-e reájuk és hogy"mennyit tesz ki a nyugdijemelés. — Eme leveleket egyenkint megválaszolni a legjobb akarat mellett sem áll módunkban mert az érdeklődők a legfontosabb adatokat sohasem közllk. Közös válaszul az egyenjogú­sításról szóló törvényt teljes terjedelmében közöljük s ehhez a következőket jegyezzük meg. A törvényt niég nem hirdették ki, a kihir­detés a végrehajtási rendelettel egyidejű­leg fog megtörténni. A végrehajtási rendeletet megjelenése után szintén ismertetni fogjuk. A nemjetgyülés a törvény megszavazásakor több határozatot is elfogadott; ezeket egye­lőre nem közöljük, mert csak zavarólag hat­nának az amúgy is nehezen érthető törvény mellett és mert köztudomású, hogy a kor­mány nem sok figyelmet szentel ezeknek a határozatoknak. A törvény magyar szövege a következő: Az 1930.... kelt törvény, amellyel egyes állami és egyéb alkalmazot­tak és tanítók, valamint ezek hátramaradottja­inak nyugdíj és ellátási illetményei rendez- tetnek. A csehszlovák köztársaság nemzetgyűlése ezt a törvényt hozta: 1- §• 1. Az 1926. junius 24-én kelt, a T. és R. Gy. 103. sz. törvénye (fizetési törvény) 1. és 2, pa­ragrafusaiban felsorolt azon állami alkalma­zottakra, akikre ez a törvény vonatkoznék, ha akár annak hatályossága előtt, akár ugyan annak hatályossága alatt, azonban az 1924. évi december 23.-án kelt T. és R. Gy. 286. sz. törvénye 13, paragrafusa szerint nyugál­lományba át nem tétettek volna, a 10. parag­rafusban megállapított naptól kezdve az 1926 —103. sz. fizetési törvény 153—156., 158— 160. és 162—164. paragrafusainak intézkedé­sei érvényesek, ha az érvényes nyugdijsza- bályzatok szerint, nyugdíj (ellátsi) illetmény­re igényük van. 2. Az 1. bekezdés intézkedése analóg ér­vényes az 1922. február 17.-én kelt a T. és R. Gy. 76. sz. törvény 16. paragrafusában és a 97. paragrafus 2. bekezdésében felsorolt személyekre és érvényes az 1928. május 24.- én kelt, T. és R. Gy. 80. sz. törvény 1. parag­rafus 4. és 5. bekezdésében felsorolt szemé­lyekre is. Azoknál a személyeknél, akikre az ta, hogy nemrég érkezett Párisból Prágába. Az asszony visszaemlékezett arra is, hogy az idegen egy Bruzsek Pál nevű orosz emig­ránsnak Zsizskovban lévő lakásán volt megszállva. Ez a Bruzsek hozta el az idegent a visehradi orosz vendéglőbe. A szakácsnő pontos sze- mélyleirást adott Bruzsekről, aki tudomása szerint kertészettel foglalkozik és a délelőtti órákban Weinbergre járt dolgozni. Tüstént detektívek mentek a megjelölt helyre, ame­lyet körülfogtak és lesben állottak az orosz emigránsra. Körülbelül tiz óra lehetett mikor megjelent a kert bejáratánál egy férfi, akire hajszálnyira ráillett a Bruzsekről kapott le­írás. Alacsonytermetü, görnyedt hátú, fekete hajú és bajuszu beesett arcú, sárgás bőrű ember volt ez a Bruzsek, akinek már az orosz ingéről is látni lehetett nemzetiségét. A de­tektívek előléptek és közölték vele, hogy őrizetbe veszik. A kertész egyetlen arcizom- rándulással sem árulta el izgalmát. Nyugod­tan fogadta a letartóztatást és engedelmesen követte a detektiveket a rendőrigazgatóság bűnügyi osztályára. Ezalatt a nyomozó de- tektivesoport egy másik része átkutatta a kertet, s itt egy véres kabátot, majd a szemét között egy fekete aktatáskát talált. Az aktatáska a meggyilkolt Havrda Rudolf tulajdona volt. A táskában megtalálták az elrabolt ékszer nagyrészét, körülbelül 170.000 koro­na ér'íkii aranyat, ezüstöt és drágakövet. Bruzsek tagad A corpus delicti-t megmutatták a kertész­nek, aki ennek ellenére is konok tagadásban maradt, nem vállalta a gyilkosság elkövetését, de még a büntársi szerepet sem. Védekezésé­ben előadta, hogy tegnap reggel fél 9 órakor a Palacky.hidon véletlenül összetalálkozott Wolowikkal, aki megkérte őt, bogy kisérje el Karlsteinba, ahonnan neki tovább kell utaznia Pilsen felé. Bruzsek vállalkozott a kísérői szerepre és együtt autóztak Karlsteinbe, ahol 1920. március 19.-ón kelt 194. sz. törvény 2. és 5. paragrafusainak, illetőleg az 1924. de­cember 22.-én kelt 288. sz. törvény 3. parag­rafusának intézkedései vonatkoztak, az ösz- szegre ott megállapított korlátozások a jelen törvény szerint megállapított nyugdíjalap meghatározására is érvényesek. Ezekben az utóbb említett esetekben a kormány a nyug­díj emelését kérelem alapján szabad mérle­gelés szerint adja meg. Az 1924—288. az. törvény 10. paragrafusa 2. bekezdésében s a 11. paragrafus 2. bekezdésében felsorolt sze­mélyek nyugdijai és ellátmány! illetményei 25 százalékkal le szállíttatnak, azonban soha­sem a fizetési törvény 155. paragrafusának in­tézkedéséből eredő legalacsonyabb mérték alá. 3. Az 1. bekezdés rendelkezései a fizetési törvény 211. paragrafusában felsorolt szemé­lyekre vonatkoznak. Ugyanez analóg módon vonatkozik a középiskolák, tanítóképző inté­zetek és egyéb szlovenszkói és ruszinszkói magasabb tanodák ama nemállami tanáraira, akiknek az 1894: XXVII. tc.-kel s az 1914. XXXVI. tc.-kel létesített országos nyugdíj és ellátmányi alapból nyugdijellátmányra igé­nyük van, amennyiben a jelen törvény hatá­lyossága idején helyeztetnek nyugállomány­ba. 2- §• 1. Az 1926. junius 24.-én kelt, T. és R. Gy. 104. sz. törvény (tanítói törvény) 1 paragrafu­sának 1. bekezdése és 13—14. paragrafusában felsorolt ama tanítókra, akikre ez a törvény vonatkoznék, ha akár annak hatályossága előtt, akár ugyanannak hatálya idején, zon- ban az 1924—286 .sz. törvény 27. paragrafusa és ugyanezen törvény 13. paragrafusának analóg intézkedése szeriül nem helyeztettek volna nyugálomátiyba, a 10. paragrafusban meghatározott naptól kezdve az 1926—104. sz. tanítói törvény 32 —34. paragrafusainak intézkedései érvényesek, ha az érvényes nyugdijszabályzatok szerint nyugdijillélmény­re igényük van. 2. A* 1926—104. sz. tani tói törvény 1. pa­ragrafusának 2. bekezdésében említett időig az ott említett egyéb nyilvános elemi és pol­gári iskolák tanítóira az előző bekezdés in­tézkedései analóg módon érvényesek. 3- §• 1. Azokra a községi (városi) és körorvosok­ra, akikre az 1926. junius 24.-én kelt, T. és R. Gy. 105. sz. törvény vonatkoznék, ha akár annak hatályossága előtt, akár ugyan annak hatályossága idején, azonban az 1924—286. sz. törvény 16. paragrafusa s ugyanezen törvény ^ Kstasts Tátrában esetlen Ortii. Iteosor Btanaio. iYitraloiimlct’M- (TatranskA l.omnicn) Első- ír 1 rendű konyha <-s kiszolgálás. Villamos és vasul- ^ = közlekedőn Poprúddal. Ejf&iz íven at nyitvn. Um g 2 Schreibcr Mór bérlő, 1 atralomnic Bugsch villa. = Wolowik átadott neki egy raglánba csavart aktatáskát azzal, hogy visszaérkezéséig vi­gyázzon erre a holmira. Átvette a táskát, amelyet magával hozott Prágába, anélkül, hogy fölnyitotta volna. Csak amikor a la­pokból értesült, hogy Wolowikot Pilsenben gyilkosság gyanúja alatt letartóztatták, ak­kor vette elő az aktatáskát, fölnyitotta és egy csomó ékszert látott benne. Ezt már ő is gyanúsnak találta s azon mesterkedett, hogy legalább a saját maga szerepét tisztáz­za. Kivitte tehát a táskát a weipbergi kertbe és elásta a szemét közé, a raglánt pedig az egyik bokorba rejtette. Bruzsek vallomását összehasonlították Wo­lowik előadásával és megállapitották, hogy a két vallomás nagyjában födi egymást. Wolo­wik éjszakai faggatása folyamán beismerte, hogy meggyilkolta Havrda ékszerészt, de azt állította, hogy Bruzsek nem tudott a gyilkos­ságról. Véletlenül találkozott össze vele a Pa- lacky-hidon és elkisértette vele magát Karl­steinbe. A két vallomás csak ott tér el egymás­tól, ahol szó kerül a fekete aktatáskáról. Wolowik erről azt mondja, hogy az aktatás­kát a prágai Schwarze-Gassen menekülés közben eldobta. A titokzatos Wolowik A nyomozás mostani fázisában az egyik leg­érdekesebb momentum, hogy a rendőrség még mindig nem tudja biztosan, ki az a titokzatos orosz, akinek okmányai Wolowik Anton névre szólnak. Az állítólagos Wolowik karján ugyanis P. M. L. betűket találtak betetoválva. Számításba veszik azt a lehetőséget is. hogy Wolowik tulajdonképpen nem is orosz, hanem bolgár állampolgár. Nemzetiségét nehéz megállapítani, mert szá­mos nyelvet beszél, de egyiket sem tökéle­tesen. Wolowik egyébként a rendőrtisztviselők előtt hidegvérben és önuralmát megőrizve viselke­dik. Esti kihallgatása után aludni tért és nyu­godtan töltötte az éjszakát, majd reggeli fél­nyolc órakor újból megvizsgálták sebeit, hogy megállapítsák, hogy a szemhéjján lévő sérülés nem az ékszerüzletben lezajlott dulakodásból származik-e? Kétséges marad egyelőre, vájjon Wolowik- nak az az állítása, hogy a szovjet szolgálatá­ban Páris és Prága között futárszolgálatot tel ­jesített és hogy legutóbbi prágai tartózkodása idején az itteni szó v jetképv iecíet épüli etében 13. paragrafusának analóg intézkedése rint nyugállományba át nem tétettek volna, a 10. paragrafusban megállapított naptól kezdve az 1926—105. sz. törvény 2—3. parag­rafusainak intézkedései érvényesek, ha a nyugdijellátmányra való igényt az 1922—236. sz. vagy 237. sz. törvény szerint szerezték és ha ez az igény a reájuk érvényes nyogdijb szabályzatok szerint fennáll. 2. A jelen paragrafus intézkedései nem vo­natkoznak azokra az orvosokra, akiknek nyugdíj-illetményeit az 1922 —236. 3z. törvény, 8. paragrafusának 9. bekezdése szerint álla­pították meg.- 4. §. Az 1—3. paragrafus intézkedései valamint az ott fölsorolt személyekre, úgy az oly .sze­mélyek hátramaradottaira is vonatkoznak, akik az 1926—103, 1926—104, 1926—105. sz. törvény hatálya előtt tényleges szolgálatban elhunytak, ha az érvényes nyugdijszabályza­tok szerint nyugdíjellátásra igényük van. 5. §­A kormány meghatalmazást kap arra, hogy a nyugdíjalap, az illetékes gyermekpótlék s ama nős személyek kiegészítő pótléka meg­állapítására irányuló előírásokat, akikre a je­len törvény (1—4 paragrafus) vonatkozik, az alkalmazott (tanító) tényleges szolgálata be­fejezése napjának szolgálati viszonya szerint az uj fizetésekbe való átvitel számára érvé­nyes és az 1926—103. sz. fizetési törvény he­tedik részében, illetőleg az 1926—104. sz. ta­nítói törvény V. részében s az 1926—105. sz. törvényben foglalt előírásokkal megállapított mértéket meg nem haladó módon állapítsa ímeg. 6. §. 1. A jelen törvény szerinti nyugdíj (ellá­tási) illetmények lépnek az összes eddigi, tör­vény, kormányrendelet, vagy minisztertanácsi határozat alapján, valamint az összes egyéni­leg adott nyugdij (ellátási) illetmények, az összes pótlékok (drágasági illetmények, pót­dijak, kiegészítések stb.) helyébe. Az 1922— 76. sz. törvény 66—75. és 85. paragrafusai, valamint az 1923. július 4.-én kelt 153. sz. törvény analóg intézkedései szerinti, továbbá az 1875. évi 158. sz. birodalmi tön’épy 35— 46, 90—98. paragrafusai szerinti pótlékok érintetlenül maradnak. 2. A nyugdij (ellátási) összilletményeknek nem szabad alacsonyabbaknak lenniök ama" nyugdij (ellátási) összille!menyeknél, mint amelyek a jelen törvény szerinti nyugdij (el­látási) illetményre való igény elérése előtti napon járandók voltak. Ha a jogosult család­tagok száma kevesbedík, úgy a nyugdij (ellá­tási) összilletményeket a megváltozott családi állapot szerint meghatározott nyugdij (ellá­tási) összilletményekkel kell összehasonlí­tani. A különbség a nyugdij (ellátási) illet­mények pótléka gyanánt jár. — Folytatjuk. — kapott hat napon át éjjeli szállást, megfelel-e a valóságnak. Emellett szól az a körülmény, hogy Wolowik jól ismerte a szó v jelkép viselet épületét, amelyről a valósággal egyező le­írást adott. A szovjetképviselet viszont pár­soros kommünikéjében légből kapott valót­lanságnak nyilvánítja azt az állítást, mintha Wolowik valaha is összeköttetésben állott volna bármilyen szo\rjethatósággaI. Prága, junius 13. Alig a Havrda-féle gyil­kosságban a nyomozás aránylag rövid idő alatt pozitív eredményeket ért el, addig Burgerné gyilkosa után még mindig csak tapogatózik a rendőrség. Eddig egyetlen támpontot sem találtak, bár a. házaspár valamennyi üzletfelét megidézték és kihallgatták. Ujabb gyilkosság Prágában Prága, junius 13. A prágai rendőrség króni­kája alaposan rácáfol a közmondásos esemény­telen uborkaszezonra. Talán soha nem volt még ilyen pár napra összezsúfolódó intenzív rendőrségi tevékenységre szükség, mint mos­tan, a hivatalos ugorkaszezon első napjaiban. Ma délben például a zsizskovi Vratislavova- ucca 5. szánni házban szivszaggató jajveszéke­lés hallatszott a házmesterlakásból. A lakók kirohantak lakásukból, hogy utánanézzenek, mi történik a ház földszintjén. Egyesek még látták, amikor a házmester kiugrik lakása ab­lakán s a falkeritésen át menekül egy munkás­tól üldözötten. Midőn lesiettek az uccára, a házmesternek már nyoma veszett és üldözője eredménytelenül tért- vissza. Bementek a lakás­ba, ahol a házmester feleségét a. földön talál­ták hatalmas vértócsában fetrengve. Nyakán és mellén két sebből bőven patak­zott a vér. Az asszony végső perceit élte és mielőtt a mentők segítségére lehettek volna, már kilehelte lelkét. Pár perc múlva rendőri bizottság érkezett a házmesterlakásba-, ahol a tanuk vallomásából megállapitották. hogy a megszökött házmester veszekedés hevében, erős fölindulásában ölte meg a- feleségét. A gyilkossághoz konyhakést használt, amellyel először az asszony nyakát vágta át, azután mellébe döfte a kést, átütve a tüdejét. A gyilkos kéz rekéri lésére megtették az intéz­kedést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom