Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-08 / 130. (2351.) szám

1930 jnniua 8. vasárnap. <Pl^GM.A^G^aR-HTKtiAI> név is aJk-sui: S. MihMy, aki balladát irt a nyo- [ mórról, lásiíó, veriaztikus ónokét, amely meg­ragadja a zxivéí annak, akinek van szive. Könyveket is ad ki az említett csavargó-ki­adóvállalat, Haas Transil és Ottó Ziere ver­seit. Az előbbit ugy dicsérik, mint isten-ál- dotta költőt, aki. védue élményből merít, a szavai, újak és erősek, — egy ember alakít­ja verseiben sorsát, a magányos lélek mély villanásaival. A másik előtt feltárult a ro­mantika szépsége, melyet annak az embernek az á/hitatával szeret, aki a bérkaszárnyák bör­tönét gyűlöli Ebben az Morálomban a hely­hez kötött emberek világából távoli élet nyi- atkozik meg, egy ismeretlen, idegen és érde­kes világ. Ezeket egyelőre a „Literatuirt4 cikke és a hozzáfűzött mutatványok alapján kom. A „Dót Kunde“-t azonban megrendeltem. Első­rendű irodalmi csemegét várok tőle. >ÉlÉiÉ»r A csavargók irodalma Irta; Schőpflin Aladár r Németországban mindenki egyesületbe szer­vezkedik és mindenki könyvet iir. Mért ne tö­mörülhetnének tehát egyesületbe az országút csavargói és ráért ne írhatnának könyvet? Meg Í6 teszik. Néhány héttel ezelőtt as egyik német városban nagy csavargó-kon gr eeszust tartottak, ezen kiderítették, hogy tehetséges írók ifi vannak köztük, tehát könyvkiadó vál­lalatot alapítottak, amely Verlag dér Vaga- htmden cím alatt a Stuttgart melletti Somnen- bergben székel éa Dér Kunde cknimel folyó­iratot ia ad ki. Erről olvasok érdekes dolgo­kat a „Láteratui“ csknü német folyóirat júniu­si számában. Először is meg kell állapítani, hogy még ez a csavargó-irodalom sincs minden hagyomány nélkül A világirodalom ismer néhány nagy költőn, akik életűk bizonyos szakában — sőt némelyik egész világóletében — a szó szoros értelmében csavargóéletet éltek. Itt van a francia középkor édesszavu költője, Francois Villon, aki igazi csavargó módjára vérpadon fejezte be hányatott életét. A modemek közül csavargóm ódra töltötték ifjúságukat Jack London, Walt Whitmaai, Knut Hamsam, Ma­xim Gorkij, Sinclair Lewis — és még egyné- hányan mások. Másodszor meg kell állapítani, ki tekinten­dő csavargónak és mi az a lelkiállapot, ami csavargóvá teszi az embert? Nem szabad itt gonosztevőkre gondolni, akik a törvény elől bujkálva vagy gonosztettefcot forralva járják &z országutat. Az igazi csavargó neon bűntet­te®. Egyszerűen olyan ember, aki nem bír beilleszkedni a társadalom szervezetébe, részt- venni a fennálló termelési rendben s ezért ez a szervezet mint használhatatlant kiveti ma- gatoL Olyan emberek ezek, akikben csillapít­hatatlanul él a messzeség utáni vágy, a vérük folytonos nyugtalanságban pezseg, nem enge­di okét egy helyben megnyugodni, kiragadja őket a® országaira, a folytonos helyváltozta- táa kényszerével. Ezek tehát természetüknél .fogva csavargók: az egyedüli neki való élet­forma, hogy kiszakítják magukat minden em­beri közösségből és rongyos cipőben, testi nélkűlöBécsel nem törődve járják az oraság- nf&t, A csavargás tehát életfilozófia., a csavar­ogó olyan ember, aki életmódjával tiltakozik a fennálló rend intézményei ellen. A német folyóirat néhány százezerre teszi aa ilyen csa­vargók számát. Amerikában még több van belőlük, ott & kérlelhetetlen ül szigorú gazda­sági rend tömegesen dobja ki magából az al­kalmatlan idegrendszeri! embereket. A „tramp“ ott közismert típus. A csavargók folyóirata azért érdekes, mert megmutatja ennek a sajátságos embertípus­nak a filozófiáját és érzésvilágát. Vannak benne filozófiai elmélkedések, melyek bepil­lantást nyújtanak a esavargóság lényébe, gu- nvoros aforizmák az emberi jótékonyságról, de erős lírai éTzésü költői müvek is. Egy csa­vargó-néger forradalmi ritmusokban énekli fajának tragédiáját. A csavargó-életfilozófia kristályosodik ki az ilyen aforizmákban: „Amíg templomtornyok integetnek, addig vannak papok is és így van alkalom kipróbál­ni praktikus kereszténységüket.44 Vagy: „Ha­zám politikusai akkor a legszenzitivebbek, mikor alusznak.44 Vagy: „A legtöbb proletár : olyan polgár, aki egy generációval elmaradt a fejlődésben.44 Vagy: „Az uj ember — mind­össze ing-váltás.44 Vagy: „A zsidóság az embe­riség számára az, ami a nő a férfi számára: legtisztább tükre legsajátább énjének; a lég- 1 sajátabb énjének, melyben a dualisztikue elv szántétikus egységben él.44 Az utóbbi aforizma azt mutatja, hogy Bzerzője nemcsak filozofá­ló, hanem a filozófiai zsargonban is otthonos ember. Gregor Grog a neve annak a filozófus­nak, akitől ezek az aforizmák erednek s 5 a csavargó-irodalom sztárja, & legnagyobb te- ( hetség a céhben, aki „Előjáték az országút filozófiájához44 oimtt cikkében aforiisztikus formában közli eretnek gondolatait, harapós, szellemes, merész formulázáaban. Érdekes, hogy ebben a csavargó-irodalomban magyar —r^r^'mcmrnmttxwrimímvKaziwwmfiKaBMiewaKwmnnnamiiiMMammtmimm SZENTIVÁN-FÜRDŐ MEGNYÍLIK mmmmmsmmmm JULIUS1.- EN mmmmmmmaarn i ■ GYÖRY DEZSŐ: ÚJSÁGÍRÓ és gyorsvonat A padlón hamu egy halom, kesernyés finom parfümök, hol hajsza, hói meg unalom, hatvanlóerős jármüvek, az ablak mögött falu, sok, szalutáló konduktorok, jobb s rosszabb fajta utasok, palackolt ötdecis borok, lapíepedőkön kerge fáma, lázitó pedantériák, a folyosón pár nyegle dáma, csatlakozásmizériák, régi módi s uj mód? rüss, v valami leheí-nem-lehet-rend, riső osztályban szürke plüss, és Csedok és Cook és menetrend, ilyen ezek, olyan azok, furton-furí ut, nt Utazok. Néha kiszállok s nem tudom, mit is keresek, Istenem, ;gy éjjelente idegen kongó hült állomásokon? G. E őnagyságánok (Szia: & Düsseldorfi. Rém anyósának há­zában, délután, uzsonnaidő. Egysínű, polgá­ri ízléssel berendezett szoba. Az asztalon kávé, kuglóf. Jelen vannak: Rumné, Anyós, Boldi­zsár bácsi. Barátnő, később Másik Barátnő, Károlyka, a Rém sógora, Samuka és Misá­ké, a kis Rém-gyerekek. Idő: aznap, amely­nek délelőttjén a Rém bevallotta az egész dolgot) Anya (hosszabb szünet után, melyben min­denki komoran hallgat, csak a falióra vidám ketyegését hallani, gyöngéden karjára teszi kezét leányának, aki a díván sarkában kupo­rogva keservesen zokog): Malvin! Rémné, Malvin (hangosan zokog). Árnya (gyöngéden): Malvin!... Hadd már... Rémné: Hagyjon, mama... Anya (kétségbeesetten): Legalább egy kis kávét igyál, édes leányom ... az jót fog tenni . . . Rémné: Nem kell semmi, mama, ne kínoz­zon még maga is, mama . . . (Felordit, ök­lét rázva): Az a gazember! Az a gazember! Anya: Na, na . . . Malvinka . . . Majd el­múlik az egész ... Ne vedd úgy a szivedre... Boldizsár bácsi (viccesen): Gombház, ha le­szakad lesz más! Rémné (felüvölt). Anya: Ugyan, Boldizsár bácsi, ne vicceljen itten... nem látja, milyen ideges? Boldizsár bácsi: Jó, jó, hiszen csak... Ilyen­kor legjobb egy kis kedély... (Az újságot né­zi, fejét csóválja.) Barátnő: Ennek igy kell lenni, az ember bőg, aztán megnyugszik... Azt hiszed, csak veled történt ilyesmi?!... Én is igy voltam, mikor az én Henriké miről kisült a disznóság, azzal a vacak kórista Lánnyal... összedőlt a Brozovlosház... Azt hittem, megpukkadok... aztán rájöttem, legjobb visszaadni az ilyet— Ajz ember fiatal... Oj;jé, a férfiak... Szabad egy szelet kuglófot, néni...? Anya; Tessék, fiaim, azért van itt Rémné (folzsokog): És nekem azt, mondta, a kávéházba megy!— Anya: Nana— Malvinka— édes lányom... Rémné: Mindig a kávéházba!... És én el­hittem neki!... Azzal a mézesimázos pofá­val: „Fiacskám, leszaladok egy félórára!“ És miikpr megjött, még megcsókolt, asszongya, unatkoztál, mama?— És közben... közben... ilyen dolgokat... és mindig mást-.. Tizenhét!— (üvölt.) Gazember!—. Gazember!­Boklizsár bácsi (zavartan): Nem kell úgy venni azért— nem muszáj mindent ezószorint venni.* Anya: Lehet hogy ő is ideges volt.. Nem érezte jól magát, az a sok gond... a férfiak ilyenkor mingyári szórakozásra gondolnak,.. Rémmé (vadul): A mama még védi? Anya: Dehogy, édes lányom— Má hogy vé­deném? Csakhát okosan kell nézni a dolgot— nekünk asszonyoknak okosaknak kel] lenni— mi lenne, ha elvesztenénk a fejünk?... Ha ar­ra gondolok, hogy az apád— (sóhajt, legyint) Talán világra se jöhettél volna, ha én nem vagyok okosabb.. Rémné (üvölt): Nem akarom látni!... A szemem elé ne kerüljön!... Anya: Jó, Jó... majd alszol egyet rája.. Rémmé: Soha!... Soha!... Tizenhét!... És mi­csoda perszőnák... cselédek... mosogatólá­nyok... mindenféle szedett-vedett népség... pfuj— akikbe a cipőimet se törölném... (köp) ezek kellettek neki!... ezeket kellett neki le- kéjgyilkolni... és én közben, otthon, vártam rá— mindig tisztán... mindig jószaguan... hogy tessem neki... de én, én nem kellettem! (Zo­kog-) Barátnő: Disznók a férfiak, mind!... Azért, tudod, Malvin, árra gondolj, mi se vagyunk angyalok... Te is kaoérodtál, ő is kikezdett .másokkal, punktum! Hülye vagy, ha jajgatsz —< dobd a fenébe, elég udvarlód van, olyan is akad, aki elvesz! Elváltok — esküszöm, hogy Krámer megnyalja a tiz ujját, ha hoz­zámész!... Vagy a Gyula... sokkal csinosabb fin, mint az urad... és gazdagabb.. Rémné (zokog): Soha... soha... elég volt a férfiakból.. Azt mondta, hogy a kávéházba megy— ée most tessék... (zokog). Anya: Hagyja, Herminke, majd én meg­nyugtatom, ha egy kicsit magáhoztér— Boldizsár bácsi: ügy még sohase volt, hogy sehogy se lett volna. (Károlyka, Másik Barátnő, jönnek a vá­rosból) Károlyka (diadalmason ront be, csomó új­ságot lobogtatva a kezében): óriási!... Tele vannak a lapok!... Micsoda sajtó!— A Béoett vezércikket ir, fényképpel!— Délutánra meg­jönnek a francia és angol újságok!... Engem is megmterjuoltak!... Anya: Nanana . . . Büszke lehetsz a sógo­rodra, mondhatom! Károlyka (szelesen): Hiába, siker az si­ker! (Malvinhoz) Hát te mit bőgsz folyton? Ahelyett, hogy örülnél . . . Ilyen híres ember felesége... Belekerülsz a történelembe... Egy kiadó telefonált délelőtt, hogy volna-e vala­ki a családban, aki meg tudná írni a Rém biográfiáját, mint szemtanú , , . Harmincezer márkáról beszél.. Megjegyzem, nekem már je­lent meg két novellám a Vossischeban.. Boldizsár bácsi: A gyermekeknek igazán nem kell hallgatni az ilyet— Samuka, Misiké., tessék hazamenni... Másik Barátnő (fölényesen): Szervusz, Malvin.. Én nem vagyok cinikus, tudod... de Károlykának igaza van.. Mit bőgsz? Mit csi­nálsz olyan nagy dolgot?— Az urad nagy csir­kefogó... de érdekes ember! határozottan ér­dekes ember!... és milyen divatban van!... Nagyon jó képe jelent meg... Nem tehetek róla, bevallom, nekem tetszik,.. Ha elváltok... nem mondom, hogy váljatok el — de ha még* is... én nem sokat bánnám azokat a... majd le­szoktatnám és az ilyen kis komiszkodások- ról! egy rendes nő kellene melléje, ne hara­gudj... Rémné (zokog). Anya (harciasán): Hagyjátok békén Mal­vint, nem látjátok, milyen állapotban van? Gyere, lányom, dőlj le egy félórára... jót fog tenni., majd és elaltatlak... (Betámogatja a zokogó Malvint a másik szo­bába. (Szünet) Egyik Barátnő (gúnyosan): Szóval, neked tetszik ? Másik (vállat von): Miért ne? Eddig nem sokat törődtem vele, pedig udvarolt nekem 5b, hisz tudod... de nem hitbem volna (össze- boraoog), hogy ilyen snájdig fiu­Egyék; Szegény Malvin! Másik: Malvin egy hülye. Malvin egy szer mérmetes Doroüie, a Hermáimból. Ma egy nő­nek sok mindent meg kell érteni. (Közben, a másik szobában.) Anya (simogatja a divánon prihegő Rémné haját, csendesen beszél hozzá): Aludj ,egyet rá, lyányom . . . Rémmé (hisztériásán): Hallottad? Hallot­tad, ez a ronda Trudé-t? Anya: Ne törődj te azzal, amit a barát­nőid összefecsegnek! Ezek is csak akkor ba­— Akiknek a szívműködése rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megi'sznak egy kis pohár természetes „Fe­renc József4 keserüvizet. Szivszakorvosok megállapították, hogy a Ferenc József viz sú­lyos billentyühibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke- serüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. rátnők, ha jól megy az embernek... Most per­sze jönnek, sopánkodni, titokban örülnek a károdnak!.... Hogyisne... Rémné: El akarok válni a gazembertől!^ Anya: Jó, jó!.,. Igazad van, kislányom, ha haragszol rá ... De látod, a világ nem vál­tozik... Látod, az egyik szidja, a másiknak meg imponál... Az embernek okosnak kell lenni... Hallhattad, mit mondott Károlyka ar­ról a kiadóról . . . meg hogy harmincezer márka... Az volt a ti bajotok, hogy mindig sze­gények voltatok... ón nem is voltam mellette ennek a házasságnak... de aztán beletörődtem, nekem az volt a fő, hogy te boldog légy... Rémné: El akarok válni a gazembertől!— EH akarok válni 1... Gazember!... Tudja, hogy milyen állapotban vagyok — és mégcsak nem is telefonál!... Ugy-e nem telefonált?!,.. Anya: Ne törődj vele!— Rémné: El fogok válni! Csakazértis!... Még csak nem is telefonál! EH fogunk válni!..« Igaza van Olgának!... Hozzámegyek Gyulá­hoz!... Anya (csendesen): Ahogy gondolod, lá­nyom. Én nem szólok bele, ahogy te göndör* lód. Csak egyet mondok, neked is, amit az én szegény anyám mondott mindig (szemeit törli), amikor igy káromkodtam, mint te —. édes fiam, rossz ember, rossz ember, iga­zad van, de azért gondold meg a dolgot, mert azt mondja, a fégi jó közmondás: JSelten katwni um be&sers nachW' DÜSSELDORF Kfa jelenet? egy pesti polgárasszony képzeletében Irta: KARINTHY FRIGYES I áSmxmü ■/J poroeEIift ^0% nitowáwdáw, itt, 0 S l. € E, Fl-@ica 19# • Jhdáxjm. ikais, |

Next

/
Oldalképek
Tartalom