Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-07 / 129. (2350.) szám

4 1930 junfrus 7, sxwnbai rPI^^-MAOtoR-HIRLfiB Jelentős tudományos eseménnyel: nemzetközi orvoskongresszussal kezdődik a Tátra idei nyári szezonja Vivóverseny, autóversenyek, tenniszversenyek, élénkítik a Tátra nyári programját — Pezsgő élet a tátrai Riviéra nyarán Ótátrafüred, június elején. Azúrkékbe burkoltak a Tálra hegycsúcsai, a uap sugarai aranyosan ragyogják be a zöl- delö pompát és a fenyőrengetegeket, a fák tetejéről kedves madárdal köszönti az ótátra­füredi szinpompás parkban sétálókat, a für­dőkbe, különösen azonban Tátrafiiredre egy­re-másra érkeznek a vendégek: a Tátrában beköszöntött a maga ragyogá­sával és sok-sok szépségével a nyár. Jól indul az idény, sok lesz a vendég, mert hiszen aki egyszer a tátrai fürdőkből nézte egyik oldalon az égbenyuló hegycsúcsok fel­séges panorámáját, a másik oldalon pedig a szepesi fensik felfelé pillantó városkáit, zöl­den elterülő mezőit és közöttük az ezüst csikként húzódó Poprád vizét, az visszajön ide, mert visszahozza a szive: nem lehet sen­ki hűtlen a Tátrához, ehhez a számtalan leír­hatatlan természeti kincset és szépséget rejtő misztikus hegyvilághoz. Visszahozza a vágy7a azt, aki csak egyszer is hallgatta a Tarpatak- völgyébeu a vízesések zúgását, aki csak egyszer is ült a Zöld-tónál a monda­övezte Karbunkulus-torony • aljában, alti csak egyszer is vendége volt a tátrai für­dőknek, amelyek óvről-évre újabb lendület­tel és mindig nagyobb vendégszeretettel gondoskodnak arról, bogy itt mindenki jól érezze magát, hogy itt mindenkinek az le­gyen az érzése: én itt itthon vagyok. * Most nagy a sürgés-forgás a fürdőtelepe­ken, a szezonra való készülődés ugyan már lezárult, a tatarozás!, szépitési munkálatok befejezést nyertek, ahol építettek, ott már az utolsó simításokat végzik az uj vendégbefo­gadó helyeken, ugyamnyira, hogy7 a piros pünkösd, a tüzes nyelvek ünnepé­nek tátrai vendégei szinte megujhodva fog­ják a tátrai fürdőket viszontlátni. A. sürgés-forgás annak a nemzetközi találko­zásnak szól, amelyet hét ország: Németország, Ausztria, Magyar- ország, Lengyelország, Jugoszlávia, Romá­nia és Csehszlovákia orvosai adnak egymásnak a tátrai fürdő telepeken a szepességi orvosegyesület által immár má­sodízben rendezett orvosi tanfolyamon. A prágai német, a prágai cseh, a breslaui és a drezdai orvosegyetemek tudós tanárai tarta­nak előadást a vasárnap kezdődő többnapos tanfolyamon, amely ma már a jelentékeny tudományos események sorába emelkedett. A szepességi orvosegyesülettel a tátrai fürdő­telepek érdeme, hogy ez a tanfolyam európai hírnévre emelke­dett, mert nem csupán a Tátra szépségei és a tu­domány hirdetése az, ami a sok száz orvost idecsábitja, hanem az a gavalléros vendég- szeretet, amelyben a tátrai fürdők az orvos­kurzus vendégeit részesítik. Ezúttal a cseh­szlovákiai egészségügy legfőbb képviselője is jelen lesz a kurzuson: Vasárnap érkezik meg a tanfolyam védnöke, Spina dr. egészségügyi miniszter a Tátrába. * Ótátrafüreden. egy másik, társadalmi és sportszempontból egyaránt jelentős és érde­kes esemény veti előre kellemes árnyékát: a Kassai Athletikai Klub nemzetközi vivó­és igy a nemzetközi vivóverseny kétségtele­nül tátrafiiredre fogja vonzani a társaság elitjét. * A versenynek Csáky Mihály gróf az elnöke, rendezésében Várnay Ernő ügyvezető alel- nök, Burtovszky Miklós és Kerekes Szilárd főtitkárok, valamint Havas László dr. szak­osztályvezető vesznek tevékeny részt. A ver­seny alatt nagy bálestély lesz a Grand Hotel­ben. Ezzel a versennyel, amelynek létreho­zása az ótátrafüredi fürdőigazgatóság áldozat- készsége és minden nemes törekvés iránti támogató szeretető révén volt lehetséges, a kassai Sport Klubbal együtt a Kassai Athlétikai Klub is belekapcsolódott a nagy élénkségii és ma már nagymultu ótátrafü­redi sportéletbe, amely egyik legnagyobb vonzóereje a Magas Tátrának. * Nem csoda, ha Ótátrafüred ilyen körülmé­nyek között nem csupán geográfiai, hanem fejlődési középpontja, nem csupán közleke­dési,, hanem eseménybeli központja is a Ma­gas Tátrának. Nemcsak a Tátrába vezető utak, de a legtöbb újítás és kezdeményezés is innen indul ki. Sok jelentős állomása van an­nak a fejlődési útnak, amelyet Ótátrafüred és ennek a legrégibb fürdőtelepnek a nyo­Szófia, május végén. Bulgáriába az ember, ha magyar, azzal in­dul el, hogy rokonokat megy meglátogatni. Ma inkább, mint régebben. A turáni gondolat tanításaiból mindenkire ragad valami; arra is, aki kissé regényesnek tartja különben. Nem jártunk másként mi sem néhányan erdélyi magyarok, kiknek olykor leküzdhetetlen lelki szükségességgé válik elmenni otthonról ki az idegenbe, hogy barátságosabb arcokat lát­hassunk. Amikor Giurgiuból átvitt a kis hajó Ruszt- csukba, az eleven s tiszta bolgár kikötővá­rosba s hamarosan átestünk a vám formasá­gain, szinte minden lépés, amit tettünk s min­den ember, akivel beszéltünk, ezt a hangula­tunkat erősítette. A városba vezető uoea első üzlethelyisége borbélymühely. A eirilbetüs cégtáblán ott a felirás magyarul is: „borbély*1, mint Pesten a friseur vagy ooiffeur márka. A mester azon­ban bolgár, ki barátságos arccal igyekszik pótolni azt, mit kérdéseinkre magyarul nem egészen tud elmondani. Szemben vele másik borbélymühely: ez már öles betűkkel egye­nesen magyar borbélynak hirdeti magát. Né hány lépéssel arrébb kertes vendéglő: Restau­rant Budapest. Az uccun bandukolva a város belseje felé hangos magyar szóval tárgyaljuk élményeinket. Egy zömök bolgár legény hát­rafordul s széles mosolygással vár be ben­nünket. mán a többi fürdőhely: Ujtátrafüred Mailár- háza és Tátra széplak megtett. Most már az Őket egymáshozkötő és a Tátra aljáiból felve­zető útvonalak is — végre — igen jó állapot­ba jutottak: aszfaltoztatta őket az útépítési alap, hiszen ezen a nyáron két autóverseny is les* a Ma­gas Tátrában, egyik a pozsonyi motorklubé, másik a Máh- ri sch-Sohlesischer Automobil Klubnak Rákos- sy Lajos elnöki ésével működő Tátra-szek­ciójáé. Nagyszerű utak állanak tehát a Tátra felé irányuló és mind nagyobb méretű automo­bilközlekedés rendelkezésére, könnyen, gyorsan, simán érhetik el az autók a tátrai fürdőket, csak az ótátrafüredről Uj­tátrafüred felé forduló kanyarban döbben fel az autóutas és a sétáló: ott egy benzintank ékteleniti el az utat és az egész képet. Érthe­tetlen protekció tette lehetővé, hogy szinte közvetlenül, a világfürdő telepén községi ha­tóság és fürdőigazgatóság tiltakozása ellenére is benzin tankot építhessen egy vállalat, mely­nek éppúgy, mint az engedélyező hatóságnak nincs érzéke aziránt, hogy egy fürdőtelepi nem valók a szemet zavaró, a közlekedést akadályozó, a harmonikus, egységes, barátsá­gos képet, elcsúfító alkotmányok, mint ami­lyen egy benzin tank, Remélhető, hogy az il­letékesek tudatára fognak ébredni annak, hogy az ilyen engedélyezésekkel egyáltalá­ban nem szolgálják az idegenforgalom érde­keit. * A Tátrában beköszöntött a nyár. Hegy és völgy felöltötte zöld palástját és szemkáp­ráztató szinpompáját. A Tátrában eleven, élénk és változatos az élet, nappal séták, ki­rándulások, tenniszezés, sportesemények fog­lalják le a vendégeket, este pedig mindaz az élvezet, amelyet a fürdőkultura a Tátra ven­dégeinek nyújthat. magyar asztalos-munkással. Tavaly Sumeu-ben dolgozott, 6000 lévát is megkeresett havon­ként, ami több mint ezerkétszáz csehszlovák korona: ez nagy összeg itt, ahol ennek a harmadából is nagyon jól meg lehet élni. A magyar követségen azt mondották kérdésünk­re, hogy háromezer magyar lelket tartanak nyilván, de ennél sokkal többen vannak azok, kik nem kerülnek a követség nyilvántartásá­ba, mert nem tartanak már érintkezésit a magyar külügyi képviselete kikel. Rusztcsuk- ban azt hallottuk, hogy ott egyedül ötszázan élnek magyarok. Szófiában magyar egyesü­let, magyar iskola van. Éppen igy Rusztcsuk- ban, Philiipopoliban. Várnában: most folyik a magyarság világszervezetének kiépítése itt is, amit tavaly nyáron a külföldi magyarok bu­dapesti világkongresszusa határozott el és in­dított meg. Az itteni vezető magyarok sok re­ménységgel néznek e mozgalom elé. Azt remé­lik, hogy igy talán össze lehet fogni, meg le­het tartani azt a sok, sok kallódó magyar éle­tet, melyből a kis Bulgáriába is éppen elég ju­tott. Szép munka, szomorú munka, olyanfor­ma, mint a betegápolás: szép, mert jót cselek­szik, szomorú, mert sok bajt, nyomorúságot, jobbra érdemes nép léleknólküli vergődését kell folyton látnia. A másik lap a bolgár-magyar rokonságról szól. A tapasztaltak után, a jó hangulat, ro­mantikus hajlandóságával talán kissé többet és kissé naivabban is beszéltünk a. kellete­BOLGÁROK-MAGYAROK... irta: Sulyok István dr. versenye, amelyet junius 20-tól 23-ig fognak a Tátra 1930. évi bajnokságáért itt megtartani. Szá­mos már a nevezések száma, eddig nyolc ország legjobb vívói jelentették be részvételüket az ótátrafüredi \ ivóversen yen. A magyarok közül Petschauer, Gombos dr., Gerevich, Kalmár, Hajdú dr., Tóth Péter dr., Tary Gizella, a női bajnoknő jönnek el Gerde Oszkár dr.-nak, a magyar vivószövetség alelnökének vezetésével az ótátrafüredi versenyre. Prágából Riha dr. szövetségi elnökkel eljönnek Jungmann, Tille dr., Cernohorsky dr., Fi scher dr., Beznovska, a női bajnoknő: Chaiupova, Jehlicska dr. Bellmann, Kivovics, Ing. Vávra. Benevezett már a német szövetség is, továbbá a lőcsei és a nyitrai vivóklubok, a KAC Klein Tibor dr.-t, valamint a belföldi viszonylatiban igen jó eredményeket elért Boros Lászlót, Klein Sándort, Neményi Géza dr.-t. Varga JIüst, Vajda Marót, és Szeley Bözsit indítja, akik erős konkurrenciát fognak sok külföldi ver­senyzőnek is jelenteni. Már ezek a nevek is mutatják, hogy az ótátrafüredi vivóverseny rendkívül ér­d<>'■,<>s sportesemény lesz, mert hiszen erős küzdelmekre van kilátás. |)e nemcsak mint látványosság fogja ez a megszabása, méreteiben is impozáns ver­seny a Tátra vendégeit érdekelni, hanem mint tárasdalmi esemény is, mer! különösen a vivő versenyek azok, amé- lvek a társaság legjobbjait érdeklik. Ez a ne- .nort MKic.'i körit] raoportositju mindaíO- tát. akik a társasági ««!•«" «•» 411anak Tréfásan reászólok magyarul: — Mi az bolgár testvér, tetszünk neked? — Tudom magyarul — válaszol most már még szélesebb mosolygással — Bolgár ker­tész Debrecenben, két évig. Beérünk a Casinoba, a városi parte szélén ál ló pavillőn vendéglőbe. A pincér a francia, német, román nyelvzagy­valékra egészen kifogástalan magyarsággal ! felel. — Bolgár vagyok, itt születtem Russe-beu (Rusztcsuk bolgár neve), magyar leánykától tanultam meg itt magyarul, most a télen. Csoda-e, ha úgy kezdtük érezni magunkat, mint a francia érezheti, ki mindenütt az ide­genben aiiyaoyelvével találkozik. Ha kissé rneglepődöttebbek voltunk is, mint ilyenkor a franciák szoktak lenni. S az is természetes, hogy tíz napos bolgár tanulmány utunkon ez után a bevezetés után több figyelmet szenteltünk a bolgár-magyar barátság s a bolgár-magyar testvériség kérdé­sére, mint azt talán enélkii] tettük volna. Amit ebben az irányban láttunk és tapasz­taltunk, azt két egészen külön lapra kell fel­írnunk. Csak szerény, elmúlásra rendelt no­teszlapra, mert ahhoz kevés időnk és még kevesebb felkészültségünk volt, hogy nagyobb megá 11 a pi.láeokat tehessün k. Áz egyik a magyarokról szól kiket a sors ebbe az izmos kis Balkán-államba vetett. Ezek elég sokan vannak. Főleg munkások, kik né­hány év elő ti még kitünően kerestek itt. Ugyancsak még Rusztosukban beszéltünk egy Tiiél erről abban a kedves bolgár társaság­ban, mely őszinte melegséggel fogadott, be néhány napra baráti körébe. Érdekes társa­ság volt ez: egészen öregek és egészen fia­talok. Sokat mondóan tátongott közöttünk az a hat véres év, amikor a bolgár férfiak szín- java ezrével pusztult a csatatereken hiába s újra hiába. Az öregek; nagytekintélyű egye­temi tanárok, volt miniszterek. A fiatalok: docensek, kik most hozták haza diplomáju­kat a Sorbonne-ról; újságírók, kik most jár­ják a bolgár államférfiaknak ezt a kitünően bevált iskoláját. Az öregek nyájas mosolygással hallgatják a népvándorlás ködébe elvesző elméleteinket: — Mi nagyon szeretjük a magyarokat, — mondja az egyik, a történelem egykori, ta­nára — mi azonban szlávok vagyunk testes- tű 1-1 elkesttil Abban is szlávok vagyunk, bogy államiunkat más nép alapította meg. Úgy aho­gyan az oroszokét a Rurikok s a tatár kánok, a lengyelekét, a szász királyok, a csehekét a né­metek, a mienket a bolgárok — az önök vi­téz, nagyszerű rokonai. Az egyik fiatal szinte tiszteletlenül szakítja meg az öreg tudós beszédét: Az mindegy, hogy mit mond a történe­tem s az sem nagyon fontos ma már, hogy mi­re jut a néprajz. Ma rokonok vagyunk igazi v-é r rokon ok; ha nem az ereinkben csörgedező vér jogán, akkor az a vér tette azzá, melyet együtt ontottunk s egyformán a hiába ontot­tunk . • • Az öreg hetven éves, életerős aggastyán: Megjelent! | A ^NyitottKönyvu Prágai magyar költők líra! antológiája Oaroas cJános, Qyöry ^ezsö, Szenes Srzsi, Oozári Oezsö, válogatott, legszebb versei ^zurónyi Gászló elöszaoáoal Ax „Uj munka" kiadása. Bolti ára 25*— Ke előjegyzésben 20"— Ke jj Előjegyzésben megrendelhető a megbízottnál: Í Wallentinyi Samu Rimaszombat, (Rím, Sobota) Nyár n. 5. még abban a korban nőtt fel, amikor a po­gány török ellen Moszkva védte itt a keresz­tényeket, az a Moszkva, hol ma lerombolják a sokszínű kupolás templomokat. A fiatal a vb ’ágiháboruban sem vett még részit, a bolgárok utolsó háborújában, mely oly végzetes volt reájuk is s szövetségeseikre is; abban a habé­ban, hol a bolgár az atyuska ellen fogott fegy­vert s arról tud csak igazán s abban él ami ez után a nagy háború után országával történt* nyomorúságról, vergődő forradalmakról, hián ba megkísérelt barátságokról s végül a visz- szatérésről az egyedüli mentséghez: a megfe­szített, ingáthuzó munkához, mely azzal kecseg-i tét, hogy igy talán jóvá lehet tenni mindent, de csak — harmincév lassú elmúltával. Ez a lassúság pedig elviselhetetlen a számára.... Most pedig megszólal az asztal végén ülő ősz fejű, fiatalos arcai férfiú: az egyetlen kö­zti lök, ki végigküzdötte a hat véres évet, végig szenvedte a remények és csalódások szörnyű váltólázát. — Nem hiszek a háborúban, — mondotta lassan, szomorúan, lemondóan — a háború csak rombolni tud, akár megnyerik, akár el­veszítik. Senki sem érezheti ezt jobban ná­lunk bolgároknál. Hogy akkor miben hiszek? Ma még semmiben, talán csak abban, hogy jönnie kell, el kell jönnie nem soIcára annak a kornak, amiben majd hinni tudunk újra mindnyájan . . . Valaminek, amit nem isme­rünk és még sem maradhat el • . • Mi magyarok már régen csak hallgattok #1 komolybangu lassú vitát, mi itt három bolgár nemzedék — három külön világ között folyt, S most fedeztük fel az igazi, & kétségbe nem vonható rokonságot: a kicsiny, az árva, a sors- üldözött népek közötti mélységes lelki közös­séget, mely messze túl a politikai spekulá­ciókon, történelmi tanításokon s néptani el­méleteken a legigazabb emberi régiókban ér össze. Mikor lehet haszon, mikor nőhet ki erő eb­ből a rokonságból, az egyetlenből, ami a ma­gyar és bolgár nép között igazán megvan? Az emberi társadalomban már útban van a gyön­gének, a szegénynek védőimé: néhol szociá­lis berendezések sáncaiba érkezett már. A népek között a kicsiny és gyenge még üldö­zött, vad, akkor is, ha saját fészkébe alhá­tik, még inkább azonban akkor, ha más álla­mokba osztották be a békéről elnevezeti szer­ződések. A bolgárok ma azt az időt várják, amikor egész népek számára is lesz szociális véde­lem. A régi időkről álmodozva, fogcsikorgat; va vagy meggyőződéssel, de várják, mert. egyebet nem tehetnek. S a várás hosszú ne­héz idejét, lázas, dühös, vad munkával ölik. A bolgárok mindig takarékos nép voltak, ez a takarékosság azonban ma fantasztikus mé­reteket öltött. Mindig szorgalmas nép voltak: ez a szorgalom most a kötelező közmunka for­májában egyenesen az állam, a közösség szol­gálatába áll. Egyszerűek és erkölcsösek is voltak: ez a tétel azonban most a társadalmi élet diktátorává kezd válni. S talán, talán: a várakozásnak ez a módszere meg is rövidíti az arra rendelt időt. Ha másképpen nem, akkor azzal, hogy igy talán lassabban, de annál biz­tosabban lesz nagy a kicsinyből, erős a gyen­géből, ki a végén majd követelni fog kellő súllyal és eredménnyel. A rokonságnak ezzel az érzéséivel néztünk szét utunk többi szakaszain, mely a bolgár édet minden területére és formájába elvezetett. Örömmel számolok be erről a magyar közön­ségnek, mert az az érzésem, hogy tanulság nő­het ki belőle. £& Msssas Tátrában egyetlen Orth. kóser panzió. == 1 í^rafoitinícím- (Tatranská Lomnicn). Első-* H rcudü Iconvha és kiszolgálás. Villamos és vasút­közlekedés PopródcUI. Ejré*z éven át nyitva. Cim ! I Schreiber Mór bérlő. r«lrn!omnir Bujscb vili*. :-r

Next

/
Oldalképek
Tartalom