Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-01 / 124. (2345.) szám

m&azmatmta § Ífc30 |3uáa» í, wstoánsa*. ^mg^smxissmzKrmsawixm^wKzmszmBiíxaarjrasasíai^^^i^aa^ A nikotin Mint a lapok jelenük, Ayamonte spanyol­országi városka tanácsa elhatározta, hogy dí­szes emlékszobrot állíttat a helyiség nagy szü­löttjének, Rodriguea d© Joreznek, a dohány felfedezőjének. Ayamonte békés kisváros, melynek élete eseménytelenül, sze nzáciömentesen pereg le Spanyolország déli határán. Lakásai tempe­ramentumos és mégis szelíd szenyórok és sze- nyórák, kereskedelemmel, kézművességgel és bortermeléssel foglalkoznak. A tülekedő vi­lág zaja nem ér el idáig, béke és megelé­gedettség ütöttek itt sátrat Ayamonta lakód a légynek sem ártanak, leszámítva azt a né­hány bikát, melynek vére elfolyik a vasár­nap délutáni arénákon a hősi kultusz és a nemzeti tradíció dicsőségére. Különben alig történik itt valami. Az egyvágányú vasút el­hozza a madridi újságokat, amikben osztály- harcról, óceánrepülésíScrél, diktatúrákról esik sző; —< mindez azonban oly távoli és meg- fogndhatatlan és valószínűtlen, hogy vacsora után nyugodtan napirendre lehet térni fe­lette. De ne siessük el a dolgokat, vegyük őket szépen sorjukban. Ayamonte tehát él és virágzik. A világszerte ©őszért kisvárosokban van valami közös vonás. A ssüklátókörüség nem- zeiközásége ez és az unalom szolidaritása. Az embernek születnek, felnőnek, dolgoznak, ko­rán kelnek, korán feküsznek » meghalnak, Ayamonteban éppúgy, mint akár Füzesabony­ban. Prófétának leírná soha ée sebei neon volt túlságosan iukrativ mesterség. Sem Füzes­abonyban, sem Ayamonteban. A legokosabb még, amit a vátesx ilyen he­lyeken tehet, hogy sürgősen elhaláiozik s egyéniségének, valamint jelentőségének ér­tékelését nyugodt lélekkel rábízza az úgyne­vezett hálás utókorra. Hogy ez krv van, talán nem is kell külön bizonyítgatni, mint ahogy csodálkoznivaló is kevés akad ezen. A próféta végre is különb és az átlagból kiemelkedő, lelki defektusok­kal megvert lény, természetes tehát, ha az átlagé merek társadalma kiveti őt magából, elfordul tőle, mivel — hogy is mondjam csak? — nem tartja egészen szobatisztának. És ezen nem változtat, menthetetlenül nem változtat az sem, ha a prófétának történetesen igaza van. Mert a próféta mindig a Törvény hirdetője és reklamálója, akárcsak a bírósági végrehaj­tó. Prófétáknak és exekutoroknak lehet ezer­szer igának, rokonszenvesek aohasegH lesz­nek. Később, pár száz esztendő múltán, nem mondom, a prófétának is ki lehet utalványoz­ná a neki járó ofoligáí tiszteletek egy szeré­nyebb mellszobor formájában. De csak ké­sőbb, mikor már úgysem kell tőle tartaui. Ez alól Ayamonte sem lehet kivétel s való­ban igy történt Ayamontéban is. A középkor mágikus világszemlélete és misztikus szenvedelmessége utolsó lángjaiban lobbant fel akkor, mikotr Rodriguez de Jerez „szegény, de becsületes" szülők * gyermeke­ként Ayamonteban meglátta a napvilágot. — Szép, pufókaarcu gyermek vala Rodriguez, szelíden bőgött bölcsőjében. Ki tudhatta, mi lappang, miféle titkolt tervek szunnyadnak a rózsás arcú embercsemetében. Mert, ha tud­ták volna, nyilván máglyán égett volna el az ifjú de Jerez, még mielőtt végrehajthatta vol­na e földön szörnyű megbízatását, melyet az ördögtől nyert. Nodehát — el ne veszítsük a fonalat — egyelőre senkit sem gyötörtek balsejtelmek Rodriguezt illetően, ő meg élte világát csend­ben, rendben, mint akárhány más fiatalem­ber, kit derék szülői törvénytiszleletre és is- tenféleleinre nevelnek. Rodriguez napjai tel- tek-muitak s 5 maga sem tudhatta még, hogy élete veszett iramban közeleg a Nagy Ka­nyarhoz, a tragikus fordulóhoz.-0" Mozgalmas esztendők jöttek most, az em­beriség szűknek érezte maga körül a világot s messzi tájakra küldözgette pionírjait: uj főidre, uj hazára volt szükség. Az Ur 1492-ik esztendejében szállt hajóra a nagy génuai, Col limbus Kristóf, hogy a spa­nyol király őfelsége lábai elé rakja az újkori Kánaánt, az uj Indiákat. .Rodriguez de Jerez 35 esztendős volt, mi­dőn a „Santa Maria" néhány vitorlával és né­hány hónapra való elemózsiával elindult a hullámok és a halál birodalmába. Rodriguez marcona férfi volt, testestül-lelkes tül tenge­rész, aki ismerte az életet s nem volt gyáva szembenézni a halállal, ha úgy közelitett hoz­zá, mint ahogy stramm férfihoz közelítenie kell a pusztulásnak, nyílt sisakkal, szemtől- szembe, lovagi asan. Columbur nagy feladatot vállalt, melyhez kipróbált munkatársakra volt szüksége. Nem csoda, hogy választása elsősorban Rodriguez de Jerezre esett. A „Santa Maria" hónapokon á;t és egyre roményleJencbbU hánykolódott a nyugtalan tengereken, baragvó szelek dobálták a hul- ítem' közt. melyeknek ismeretlen régióiba t.if.ré./!;' deli az ember. Vihar tépte a vitor­lákat, eső és fagy emésztette a gyeofíö'lő kö­teleket, de a „Santa Maria" ment, ment elő­re... mig Columbus végre elkiálthatta az emberieég történetének iegidúadalmaeabb sza­vait: — Föfld! Földi Rodriguez de Jerez i« bejárta az uj Indi­ákat, amiket később Amerika néven könyvelt el Európa a „tartozik" rovatba. Uj emberfaj­tával, uj flórával és faunával ismerkedtek meg a felfedezők s midőn visszatértek hazá­jukba, egész sereg okassziót hoztak maguk­kal. Rodriguez egy különös, addig ismeretlen növénnyel jött vissza. A növénynek ezt a ne­vet adta: tobaceo. Ejtsük ki mégegyszer, most már áhítat©- siabban ezt a szót: tobaceo. Mert egy uj, nagy emberi szenvedély megszületésének pillana­tában vagyunk. Ezt a szenvedélyt százszor megtagadtuk azóta, hogy sz&zegysaer bűnbá­nóan tófűn k vissza hozzá. Alighanem a do­hányzás szenvedélyéről van szó, melyről le­hetünk ilyen vagy olyan véleménnyel, egyet azonban el kell ismernünk róla, hogy egyma­ga több embernek nyújtott vigaszt és felej­tést, mint a világmegváltó eszmék együtt­véve. A visszatérő „Santa Maria" egy látha­tatlan potyautast hozott magával a nikotin > ördögét, vagy — ha úgy tetszik — angyalát. j& Egy késő őszi estén, midőn a falevelek már sárgán haldokoltak a nyirkos földön, Rodri­guez de Jerez fázósan húzódott meg a meleg kandallónál. Mellette felesége, körülötte gyer­mekei. Rodriguez meséit... A tengerről, mellyel harcolt, az uj földiről, melyei, bejárt a amelyről nem sejthette, hogy egykoron felhő­karcolók és filmsztárok hazá ja teszem Ült és meséit Ekkor váratlan dolog történt A szerető hitves és a hálás gyermekek, akik odaadó figyelemmel lesték a mesemon­dó szájat, azt vették észre, hogy ebből a szájából nemcsak szavak bugyogtak, de füst is .kékes, omlatag füst is. Rodriguez száján és orrán át dőlt, áraiul ott a füst, hatalmas füst- felhők töltötték be a szobát Borzalmas pillanatok voltak ezek. Jött, jött a füst a szájból és a kitágult orr- likakon keresztül, mintha a pokolból jött vol­na s mintha maga a Sátán ült volna ott egy fáradt tengerész maszkjában az ayamontei szerény házban. Á megrémült család paphoz rohant szaba­dítaná meg őket az ördögi szellemitől. Rodriguez de Jerez az inkvizíció börtönébe került. Torquemada Tamás maga vette kezé­be az ügyet. Működésbe léptek a legraffinál- tabb kin zóeszközök, készülékek és berendez­kedések: ördögűzés volt ez a javából. a nikotin i A dedikvemigel b*úei mentek sokra. Hőná­esen védte igazát. Mintán megeeködöit hogy •óba többé nem fog dohábnyoKaá, kteRigedte* a börtöaibőL Rodriguez, mint fentebb mond­tam már, tetötől-talpig férfi volt Most ia ura volt szavának. Nem dohányzott többé. De a bárnak & vágy éa as inkviziciós kínzások em­léke sírba is vitték egyhamar. Rodriguez de Jerez meghalt. Ámde tovább élt a hufeíedtető, Bs&ixaazáő nikotin, élt és él hálhatatiaTiöl. Ayamonte város nemes tanácsa most impo­záns szobrot állít a. tragikusvégü matróz em­lékének. A szobor költségeit a világ nagy do­hánygyárai adták össze, néhány morzsát dob­tak oda Rodriguez de Jerez szeilenoének, aki életévei fizetett azért ,ami ezeknek a gyárak­ra ak máilliárdokat jövedelmezett Világ dohányosai l Sovány naplóijas, aki vasárnap délelőtti billiándozás közben szom­jasan szívod Virginiádat gimnazista, aki féle­lemmel szippantsa néhányat cigarettádból az iskola félreeső helyén, bárhölgy, aki fárad­tan dohányzói hajöalíáit, bankár, aki önteit axckifejezésaeJ gyújtsa havaanáxina a bő ebéd után és ti mind, mindannyian, akiket a do­hánylevél átsegített az élet sernicitmondó, kétségíbeeejtő pillanatain, áldozzatok néha az emlékezés érzelmes perceiből egyet-egyet Rodrimxez de Jereznek is, aki meghalt a ni­kotinért SZÉP ESSÉG! KIS TÜKÖR Nehéz munkával törnek előre a szepesi pénzintézetek a szitárdulás utján fConraiett fey 8*«a»* u«aa4 A pénzügyi forradalomsúlyos károkat okozott & földjén (5) Ha azt a nagyméretű termelési és pénzgaz- dasági hanyatlást, amely a prevrat után a Sze- pessége® bekövetkezett meg akarjuk világí­tani, akkor egy pillanatra vissza kél néznünk a régi Magyarország gazdaságpolitikájára. Már évtizedekké] a világháború (kitörése ©lőtt a közgazdasági viszonyok a régi Magyarorszá­gon erősen központosító fejlődést követték. A vízi és szárazföldi közutak és vasúti összeköt­tetések mind Budapest felé irányultak és az egész termelési és pénz gazdasági vérkeringés­nek mindent magába szívó gócpontja a főváros volt. Ez volt az első oka annak, hogy u Szepességnek a csehszlovák köztársaság­hoz való csatolását követő első idők észre­vehető és érzékenyen érintő kavarodásokat, akadályokat és zűrzavarokat idéztek elő a Szepesség gazdasági életének minden ágá­ban. Legsúlyosabb helyzetbe azonban a pénz­intézetek jutottak, mert ezek minden életmegnyilvánuMsukkal szorosan össze voltak fűzve Budapesttől, pénz­fölöslegeiket mindig budapesti nagybankoknál helyezték el, ezenkívül a szepességi bankok érdekeltségi körébe rendkívül sok ipari válla­lat tartozott, amelyek egyszerre megálltak. Ez kétszeres csapás volt: nagf veszteségek a szü­netelőben lévő, vagy teljesen megszűnt ipari vállalatoknál és egyben a Budapesttel való összeköttetés hirtelen és teljes megszakítása megbénították a szepességi pénzintézeteket. Jöttek azonban még egyéb intézkedések is, amelyek a Szepesség pénzgazdaságát nagy veszteségekkel, sújtották. A forradalmak kitö­résétől kezdve az itteni pénzintézetek és ipar- vállalatok sok készpénzt tartottak pénztáraik­ban. Az az intézkedés, amely 1919 februárjá­ban az osztrák—magyar bankjegyek 50 száza­lékos lebélyegzését rendelte el, megszámlálhatatlan millióval gyöngítette a Szepeaség gazdasági életét: a szepességi pénzintézetekre és a velük kap­csolatos iparvállalatokra rombolóan hatott ez a pénzügyi művelet. A lebélyegzés után követ­kezett a csehszlovák pénz leromlása, ami ter­mészetesen valamennyi termelő tényező rend­kívüli megdrágulását vonta, maga után, ami­áltál a Szepesség minden produktuma elvesztette versenyképességét. A közszükségleti javak hatalmas méretű meg­drágulása és az ezzel egyidejűleg bekövetke­zett ipari leromlás valamennyi népréteg vásár- lóképességét a minimumra csökkentette és ez a körülmény nagyban hozzájárult a Szepesség gazdasági életének raksdnagyobb elgyengüléséhez. Csak természetes, hogy ilyen körülmények kö­zött a pénzintézeteknél se lehetett szó normá­lis működésről é« csupán arra kellett szorít­kozni, hogy további veszteségek a lehetőség szerint elkerülhetők legyenek. A prevrat utáni két első esztendő lázas kór- tünotei azután lassan elmúltak, a termelés em­beri tényezői lassan visszaterelődtek a koráb­ban célszerűnek bizonyult útra, az állami ve­zetés alatt álló különböző központok, amelyek a termelés és értékesítés .szabadságát korlátoz­ták, fölszámoltak, úgyhogy a produkció nor­mális útra terelődött. A Szepesség gazdasági élete azon ball néni tudta a gazdasági és külö­nösen a pénzügyi forradalom lázas állapota ál­tal okozott károkat kiheverni. A régi időkben okos és körültekintő vezetésükről híres szop ős­ségi pénzintézetek az uj állam megalakulása után elrendelt különféle zárlatok miatt kétség­beejtő zavarokba jutottak. Készpénzkészletük nagyobb része & budapesti nagybankokban fe­küdt, a lebélyegzéskor itthon volt pénzük öt- ven százalékára csökkent, hitelt az első idők­ben csak rendkívül súlyos föltételekkel nyer­tek, a pénzintézetek Budapesten, vagy Bécsben lévő pénzkészletét az áül&m nem volt hajlandó lebélyegezni és hosszú tárgyalások után csupán azt engedte meg, hogy azokért háiboraelőtti járadékokat vásárolhassanak, amelyek ugyan gyarapították a pónzkitézetek mérlegeinek já­radékkimutatását, de nem kamatozták. Ugyan­csak nagy veszteségeket okozott a srepessógi pénzintézeteknek a hadikö lesőnkötvénvek tel­jes elértékjtelenedéíw. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a szepességi pénzintézetek kénytelenek vol­tak fölszámolni, vagy pedig valamelyik na­gyobb pénzintézet érdekkörébe kapcsolódni. 1925-re már csak egy szepességi pénzintézet állott szilárdan, a Szepességi Hitelbank Lő­csén, mig a többiek addigra vagy elpusztultak, vagy beolvadtak más intézetekbe. A zavarbaj ütött- pénzintézetek között volt a Késmárki Takarék- pénztár is, amelyet azonban a zipszerek ész- szerüsége és az az elgondolás, hogy a szepes­ségi németségnek a Lőcsei Hitelbankon kívül Késmárkon is szüksége van egy erős pénzinté­zetre, nem hagyott elpusztulni: helyi tőkék be­vonásával belőle alakult ki a most már legnagyobb szepességi pénzinté­zet, a Zipser Bank, amely .magábaolvasztotta a Poprád völgyében szétszórtan tengődő kisebb pénzintézeteket, fiókjaivá alakította a Poprádi Takarékpénz­tárt, a szepesszombati takarékpénztárt, a fel­kai bankot, a szepesbélai takarékpénztárt, a gölniebányai takarékpénztárt, pártfogásába vette a Szepesi Népbankot Lőcsén, amelynek merényi fiókja is igy a Zipser Bank érdekkö­zösségébe került. A Zipser Bank igy vált a Szepesség legha­talmasabb pénzintézetévé, amelynek ma már Gömörben is érdekeltsége van, mert az a koncepció vezette — amely kü­lönben a Szepesség gazdasági vezető tényezői­nek sok megnyilvánulásában is érvényre ju­tott —, hogy a Szepesség és Gömör gazdasági kapcsolata mindkét vidéknek hasznára és előnyére szolgál, mert a két vidék gazdaságilag kiegészíti egy­mást. A Tizenhét-városi Takarékpénztár Iglón beolvadt a Szépé®—Iglói Hitelbankba, amely később a Szlovák Általános Hitelbank és két év előtt a Légióbank érdekkörébe került, amiért ma már nem tekinthető szepességi gaz­d a sági té n yezőn ek. De a megszilárdult szepezségi pénzintézetek sorsa nem nevezhető rózsásnak. Hadikölc&ön- kötvényeiket kénytelenek voltak lassankint le­írni, ugyanez a sorsuk a háború előtti időből származó já.radékértékeiknek is. A régi közbi­zalmat fokozatosan visszanyerték ugyan, még­is a hatalmas adók és illetékek olyan terheket rónak rájuk, hogy csupán az évszázadokon át bevált hagyomá­nyos zipszer szorgalommal és rátermettség­gel képesek üzemeiket fönntartani és sze­rény nyereséget elérni. A cseh és szlovák bankok is igyekeztek tért hódítani a Szép ességen és élsz apóriíOt­tók ott fiókjaikat. Minthogy a prevrat utáni években pénsfeősé- gükkel nagy előnyük, veit az ősiot-ésetekkel szemben, érdekkörüket jelentősen kisséiesrthet- ték és kiméiyithették. De teljes tójékozatteneá- guk a szepességi üzleti viszonyokban, caakha- mar zavarokba juttatták őket és igv pl. a ró­zsahegyi iparbank iglói fiókja kénytelen, volt elhamarkodott üzletei rendezésére időhaladé­kot kérni. Ezek a bankok ma már nem ver­senyképesek, kivételt a Tátrabank késmárki fiókja és a Prágai Városi Takarékpénztár iglói fiókja képeznek, amelyek az anyain téz etek nagy tőkeereje következtében eredményesen t-udnak dolgozni. A cseh és szlovák Hókra tétetek roarSszeres kormánytámogatásban részesülnek, mert a közpénzeket és a községi és alapítványi betéteket legnagyobb részben hozzájuk ki­nyitják. A legb©hatóbb termelési tényezőknek, a. pénzintézeteknek nehéz helyzete természetesen erős akadálya a többi termelési tényező erőki­fejtésének is. A nyomasztó pénzhiány és a hitd szigorú korlátoltsága erősen hátráltatja valamennyi gazdasági tényező fejlődését. A háború utáni óvek teljesen megváltoztatták, sőt —* mint. egy másik cikkünkben kimutatjuk — egyenesen megsemmisítették a Szepesség© n a rendszeres ipari munkálkodást, amely a Sze­pesség népének hasznos gazdasági forgalmat biztosított. Amellett az adók és illetékek éven- kint mind nyomasztóbbá növekedtek és az ál­landó adóbizonytalanság miatt a józan üzleti számvetés teljesen lehetetlenné vált. Ezek a. körülmények és a piac elveszítése, amihez hoz­zájárult a szisztematikus ipari leépítés, arra indították a gyártulajdonosokat, hogy üzemü­ket, beszüntessék, illetve abban a néhány nagy­ipari üzemben, amely még megmaradt, a ter­melést a legkisebbre csökkentsék. Kihűlt gyár kémények és kihalt bánya- és ipartelepek a szomorú bizonyságai a Szepesség termelési és gazdasági válságának. A közigazgatás átszer­vezése is hátrányos hatású volt a Szepesség gazdasági helyzetére. A kormányzat uj ide­hozó utakat és levezető csatornákat ékelt be a Szepesség évezredes fejlődési folyamatába. Tly- módon a Szepesség közigazgatási önállóságá­nak megszüntetésével együtt megszüntetik a Szepesség termelési önállóságát is. Ezen a. szo­morú heíyzeten a pénzintézetek se tudnak vál­toztatni és csakis az emberek egymásrautalt­ságának a kényszerű fölismerése fogja mai t clöbb-utóbb a Szepesség termelési tényezőinek régi virágzását visszahozhatni. Ilid. Vozári Dezső HÉllU MZ ALACSONY TATUlASAH £ iWm&mr 7BMÖSK5Z«M ?. 979 W.52E í |Hr A KLIMATIKUS OVÖOVHIÍrif ü Ma PíJ>BRtoOK«5S5*2:5- S WSP' Jpk swm.üm.i' PCB3B6 pObpúk ?■; *POWTí ŰsMe *' UWNTSfjNISZS 1 TVttisrrnui / tbíí spoat 9 V&i»ASZAT / d.ALASSATS 9 P©#TAí LBP1t>V%KV-SVKr$'MN. c. B.& L—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom