Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-06 / 128. (2349.) szám

10 TmAGAl-/V\A&Ji^-HlRLat»­1930 június 6. péntek. . KéZ<SÍA7;DAiSÁfiP . A mezőgazdaság és a mai adózási rendszer Irta és a magyar nemzeti párt országos nagygyűlésén előadta JAROSS ANDOR dése, a világgazdaság jelei azt maitatják, hogy hosszabb időre szóló kenyérolcsóság ideje követ­Ar, élelmiszeripar helyzete. Az élelmiszer- iparosok szövetsége a prágai kereskedelmi .Adózási rendszerünkinek eddig vázolt képe, — különös tekintettel a mezőgazdaságra —, kiegészül, ha a legjobban támadott és a .közgazdaságot leg­jobban sújtó adónemről, a forgalmi adóról is meg­emlékezünk. Ez a 1919-ben bevezetett adónem hihetetlen fejlődésen ment keresztül; az első év­ben elért 500 millióé bevételtől 1927-ig 2111 millió koronára emelkedett az állam évi bevétele, azóta kb. ezen szám körül stabilizálódott. A forgalmi adó az állami adó, illeték és vám jő védelmének 22%-át jelenti, tehát tényleg tekintélyes jövedelmi forrás; miután a mezőgazdasági cikkek az ipari 2%-os kulccsal szemben csak 1 %-al adóznak és a mezőgazdaság forgalma a dolog természeténél fogva nem olyan intenzív mint az ipari cikkeké, becslés alapján — miután erről megfelelő statisz­tika hiányzik — körülbelül évi fél milliárdra tehetjük a mezőgazdaság forgalmi adózását. A két év óta bevezetett adórendszer — bár annak idején az adókönnyítés jelszavával nyerte el a polgári kormánytöbbség osztatlan támogatását — a gyakorlatban megnövelte az adóterheket; a terhek nagyobbodását előidézte először a jövedel­mi és kereseti adónál a pénzügyi hatóságok fik'tiv jövedelem becslése, mely Szlovenszkóban gyakran a történelmi országokénál is magasabb holdan- kénti jövedelmet vett alapul (Így pl. 1928-ra egyes kerül etekben kát. holdanként 1400—1600 koronát, 1929-re pedig 1200—1400 koronát); növelték az adózó közönség szorongatott helyzetét az uj adó­törvény általános rendelkezései, melyek az adó­kivető bizottságokban, azok összeállításánál mind nagyobb hatáskört biztosítottak a pénzügyi hato­sának. Végül általános depressziót váltottak ki az uj törvény büntető rendelkezései, melyek alapján a pénzügyi hatóság egyben bírói hatáskört is nyert. Amíg a régi magyar adótörvények ilyen esetekben mindenkor a független bíróság illetékességét biz­tosították, addig most a pénzügyigazgatóság adó­ikivető, adóbe hajtó és büntető fóruma lett az aid*ó- zőközönségnek. A legsúlyosabb esetben is, amikor fogházbüntetés szabható ki, sem a független bíró­ság elé tartozik az ügy, hanem egy a törvény által újonnan statuált fórum, az ,,Ítélő tan ács“ elé, mely 3 tagból ál és pedig egy bíróból (hivatásos), egy pénzügyi tisztviselőből és egy az adófizetők sorá­ból kinevezett laikus ülmőkbőL Hasonló fiktív alapon történik a forgalmi adó kivetése ás; noha a törvény előírja, hogy az adó­köteles* füzetes jegyzékben tartozik vezetni évi forgalmát feltüntető bevételeit; a gyakorlat meg­mutatta, hogy egyrészt az adómorál hiánya a leliki- iemertes bejegyzést nem garantálja, másrészt a kisgazdák elfoglaltsága mellett tőlük ezen előírás nem követelhető. Folyománya ennek, hogy a for­galmi adó kivetése is átalány alapon történik, ami a legnagyobb visszaélésekre ad módot, mely ellen — különösen a kisgazdáik — nem védekezhetnek kellő eréllyel és adatszerű bizonyítékokkal. Súlyosbítják az adófront helyzetét az önkormány­zati testületek pótadói; alig van olyan önkormány­zati szervünk, mely a részére törvényszer int enge­délyezett legmagasabb adókulcsot igénybe nem venné; ezen adótételék kivetése éppen a felügye­leti hatóságok lassú ügykezelése miatt elkésve kerül keresztülvitelre s többnyire meglepetésként sújtja az adótartozását már kifizetni vélt adó­alanyt. Általában — ha szükséges még valamit hozzá­tenni az eddig elmondottalthoz — az adóreform óta nem teljesedett egyik igen fontos ígéret, az hogy most már tiszta képe lesz mindenkinek adókötelezettségéiről. Nincs senki — azt hiszem egész Szlovenszkóban — aki nyugodt lelkiismerettel állathatná, hogy ponto­san tudja, évente mennyit kell fizetnie s jelenleg mennyivel tartozik az államkincstárnak. Aj adókáosz itt van változatlan dimenziókban; lehet, hogy nemcsak az adótörvények és azok végrehajtása okozza, hanem részben a gazdasági válság miatt megcsökkent fizetési képesség, ezt el kell ismerni és talán gazdasági válság nélkül ma előbbre lennénk. Fokozza az adóbizonytalanságot a sok tulajdon- eltolódás, a földreform révén bekövetkezett ' és még mindig uj alapon fel nem osztott adótételek zavara; nagyon hiányzik az uj földadókataszter, mindez rendkívül módon növeli a tisztviselők munkáját és kelti fel az adóalanyok bizalmatlan­ságát. Amig pedig bizalmatlanság fogadja az adó­hivatal munkáját, addig messze vagyunk a leg­csekélyebb adómorál megszületésének lehetőségé­től. Amig megtörténhetik az, hogy egy 10 holdas gazdát 50 hold föld tulajdona után adóztatnak meg; s egy 40 holdas gazdára 4000 kor. forgalmi adót vetnek ki, vagy egy teljesen vagyontalan özvegyre 2000 kor. kereseti adót, addig nem lehet meg­nyugvás, fizetési készség és kötelességvállalás. Az előbb felsorolt és részletesebben jellemzett nagyobb adónemek, — mert hisz sok apróbb ille­tékről, adóról itt most szó nem lehetett — akkor is tekintélyes terhet jelentenének a mezőgazdára, ha történetesen nem terpeszkedne itt a mezőgaz­daság „kiét" szűk esztendője s nem uralkodna a bizonytalanság, hogy a két szűk évből nem lesz-e a bibliai hét. Objektív becslés szerint az cinmit két év alatt 30 milliárd korona érfék- veszteséget szenvedett a csehszlovákiai mező- gazdaság terményeinek elértéktelenedése követ­keztében. Hogy ez mily hatalmas mám közgazdaságilag, azt legjobban bizonyítja, hogy a köztársaság évi nem- fgfítÁ jövedelmét komoly közgazdászok 80 imdiárd koronára teszik és az állam költségvetése évi 18—19 milliárd korona forgalmat mutat. Nálunk még nem dolgozták fel a mezőgazdasági válság grafikonját s agy nem tudok az egész ország­ra nézve érvényes statisztikai adattal szolgálni, de talán összehasonlításul — miután a helyzet nálunk semmivel sem jobb, sőt az ipari tendencia miatt legfeljebb még súlyosabb — röviden kitérek a magyarországi Gazdasági Egyesület által kiadott könyv adataira, mely szerint kb. 400.000 kát. hold terület jövedelmezőségi viszonyait vizsgálták meg s eszerint 1 kát. hold tiszta jövedelme átlagosan 80 koronát tett ki, melynek értéke kb. egyezik az 1 kát. holdra eső közteher összegével. Nálunk — amint értesültem — egyes pénzügy­igazgatóságok kát. holdanként 1050 korona adó­köteles jövedelmet számítanak az elmúlt 1929 évre vonatkoztatva. Hogy' ez mennyire fiktív és minden objektív alapot nélkülöző számítás eredménye azt egy kis példa röviden - igazolhatja. Délszlovenszkón egy mondjuk 50 holdas gazda gabonatermelése a következő üzemi képet adja: 1. kát. hold gaoonatermelése a következő költ­ségeket tüntetí fel. Korona: tarlószántás, boronálás 60+10=70 keverőszántás, boronálás' 80+10=90 vetőszántás, boronálás 80 + 10=90 vetés és eldolgozá6 30 120 kg. vetőmag (gabonaállagár) 1 38 \ 125 kg. superíoefát 90 tavaszi boronálás, heng. 20 acaíolás 10 . jégbiztosítás 40 arat órész ' llő aratókonvenció 20 1 kát. hold jöv. adója 51 1 kát. hold földadója 12 1 kát. hold községi pőfadója 24 1 kát. hold járási pótadója 14 1 kát. 'hold országos pótadója 19 egyházi, vagy iskolai pótadé 20 munkásbiztosi tás (1 kát. holdra) 30 forgalmi adó (1 kát. holdra) 35 cséplésérl 5% 57 összes kiadás: 975 A mellékelt példa szerint kát. holdankénti 10 q. termés esetén mutatkozik 175 kor. tiszta jövedelem. 9 q. termés mellett 60 kor. jöv. 8 q. termés mellett 55 kor. deficit. Fenti számítás alapján a költségek csak kát. holdankénti 8.5 q. termés mellett térülnek meg tiszta jövedelem nélkül; a példa szembeszököbb beállítása kedvéért pedig meg kell említeni, hogy az elmúlt 10 év adatai szerint Szlovenszkó átlaggabonatermése mind­össze kai holdanként 7.5 q. volt. Mindezen ter­mészetes és mindenki által könnyen érthető számítás dacára a. pénzügyi hatóságaink nem riadnak vissza attól, hogy- a jövedelmi adó tár­gyalásnál 1050 koronás jövedelem elszámolását kívánják gazdáinktól. Fenti példa kiegészítése és kritikai védelme érde­kében meg kell említenem, hogy' a termésnél a szalmát nem értékeltem, mert. az mint trágyát, takarmányom táblát és esetleges rétet terheli, tehát úgyis átfutó tétel. Az állattartás jövedelme meg a takarmányos táblát és esetleges r‘tet terheli, tehát itt nyugodtan számításon kívül hagytam. Általában a mai agrárválság a termény árak alacsony nívója miatt akut, s éppen ezért az állatárakat — mint nagyrészt évek óta- változatlanokat — itt sehol sem választottam vizsgálódásom tárgyául. Számításaim szerint az 1 kát. holdra eső köz­teher az átlag szántóföldre vonatkoztatva jelenleg 205 koronát tesz ki; a termelési költség 20—25 %-át jelenti; hatalmas közgazdasági teher, amit talán legjobban példáz Tarján Ödön számítása, aki megállapítja, hogy a lakosság jövedelmének minden negyedik ko­ronáját az államigazgatás emészti meg. Az államszocializmusnak ez a tultengése most, hogy a mezőgazdaság évek óta nem tapasztalt válságba jutott, önként adta a gondolatot, hogy elsősorban a közterhek enyhítése révén kell a mezőgazdaságon segíteni. Elsőnek dobtuk be a közéletbe az önként kínálkozó gondolatot, hogy a kenyér árának csökkenése magavál kell, hogy hozza az összes szükségleti cikkek olcsóbbo­dását; ezen akció előmozdítására az államot szólítottuk fel s ajánlottuk mint első lépést a forgalmi adónak fokozatos megszüntetését. Nem (ágithat mik attól a gondolattól, hogy akkor, ami­kor a mezőgazdaságból élők életnívója 30—40 százalékkal csökkent, az államnak kell beavat­koznia és az élet fokozatos olcsóbbodását elő­mozdítania. A mezőgazdaságok nagy része — a kiesi épp­úgy, mint a nagyobb — deficittel zárta le a tavalyi évet 6 még mindig hiába való viták, politikai ügyes­kedés p.k hitvány eszköze, az állam lakosságának 40%-át jelentő mezőgazdák sorsa. Ki kell mondani, hogy a mezőgazdák a legnagyobb csodálkozással és elkeseredéssel látják, hogy amikor egymás után adósodnak el a gazdaságok, a kisgazdák uzsoraka­mattal megterhelve nézik az elértéktelenedett ke­nyeret. s a mezőgazdasági munkás testéről leron­gyolódik a ruha. akkor az állam intéző körei a jól fizetett állami lisztviselők 13 havi fizetéséről és a vasúti tarifa emeléséről tárgyalnak. A. mezőgazdasági válság nem konjunklur* kór­kezik; a mezőgazdák a dolog természeténél fogva rálépnek az önsegély útjára e átalakítják — amennyire lehetséges — üzemüket; az állam feladata a gondos gazda körültekintésévé] gondos­kodni róla, hogy a lakosság eme része a nehéz idők alatt teljesen össze ne roppanjon és majdan ismét erős anyagi támasza lehessen az államgaz­daságnak. A józan ész, higgadt megfontolás dik­tálja, hogy' az állam terheinek nagy részét elvonja azon társadalmi réteg válláról, amelyet a mai idők legjobban sújtanak. Legyünk tisztában, hogy in­jekciók csak a szívverést gyorsítják, de sohasem gyógyítanak. A legegyenesebb, leggyorsabb segítség ut- a pénzügyi hatóságokon keresztül vezet. Ma már erre az évre elfogadott költségvetéssel állunk szemben a zadómérséklés és adóelengedés tehát csakis individuális lehet, de jó akarattal, becsületes tisztánlátással lehet segíteni; csak az utasításnak kell megjönnie felülről. A jövőre nézve azonban az államgazdaság jól felfogott érdeke és egyensúlya azt kívánja, hogy a jövő évre szóló költségvetés úgy készüljön el, hogy tekintettel legyen a köztársaság mezőgaz­daságának csökkent teljesítő képességére; az állam presztízse nem kívánja meg, hogy évről- évre emelkedő költségvetéssel évről-óvre emel­kedjenek a közterhek, különösen akkor, amikor az egész világ előtt közismert, válságot él át az állam egész gazdasági élete. A magyar ember, a magyar gazda szerelmese a földnek, a ringó búza tengernek, a kenyeret adó életnek; az maradt akkor is, mikor a sorsfordulat idezárta egy uj állam testébe; érzem a súlyát annak, hogy én ma itt nem tudtam semmi vigaszta­lót. semmi biztos kivezetőt mondani, sőt talán — nem adtam elég hűen vissza a panaszt, mely ott­hon van minden magyar portán a Csallóközben, éppúgy, mint a Tiszaháton, Gömörben szintúgy, mint a kanyargó Garami mellett. — Vége — A Vauim Oil Company prágai sajtóelőadása Prága, junius 5. A Vác un m Oil Comp. Rt. prágai vezetősége e napokban a sajtó képvi­selői számára érdekes estélyt rendezett, amelyen egy filmelőadás keretében ezen amerikai nagyvállalatnak történeti fejlődését mutatták be. Hlavácsek és Wachtl igazgatók az előadást üdvözlő beszéd keretében nyitot­ták meg. Az előadásból kitűnik, hogy a Va- cmim Oil Company 1866-ban alakult s ebben az idődben végezték az első fúrásokat Tiitus- villeben, Pennsylvaniában. Azóta a Vaouum Oil Company egyre jobban fejlődik és egye­nesen bámulatra méltó az a tudományos munka, amelyet ez az óriási vállalat az olaj­gyártásnál végez. Ennek a vállalatnak Euró­pa valamennyi államaiban képviselete van és úgyszólván a kontinenst uralja. A társa­ság világeredményei az anyag minőségére vezethetők vissza. A társaság megalakulása óta arra törekszik, hogy minőségileg minden­képpen a legjobbat szállítsa és a legnagyobb gonddal dolgozik a társaság óriási kísérleti osztálya. A világon több mint hatvan mérnök egyebet sem tesz, mint tanulmányozza a Va- cuurn társaság olajminőségét és kétévenként Amerikában összeülnek ezek a mérnökök, megvitatják az aktuális kérdéseket és e ta­nácskozás alapján még jobban javítják az olaj minőségét. A Vaouum Oil Company a cseh­szlovák köztársaságban is óriási kutató műm kát végzett. A tudomány és technika feltar- tózhatatlanul tovább halad, mindennap új­donságot hoz és a társaság a korral haladva a kor igényeinek minden tekintetben meg is felel. Az olajtársaság Csehszlovákiában is többezer embert foglalkoztat és szoros kap­csolatot tart fenn úgy a Csehszlovák Autó­klubbal, mint a Szlovenszkói Autóklubbal is. Az állami ipari tanács választmánya teg­nap tartott ülésén az uj ipartörvényterve­zet 14. paragrafusának a—d bekezdéseit, tár­gyalta. A 14. paragrafus a) pontja azokat az iskolákat nevezi meg, amelyeken a mester­ségekhez megkövetelt szakképesítés egészben vagy részben megszerezhető. A 14. paragrafus d) pontja pedig a javarészt nők által űzött mesterségiparokról intézkedik. Az ipartanáé? választmánya beható vita után a kereskedel­mi minisztérium által indítványozott szöveg­gel szemben megfogalmazta a saját indítvá­nyát. Csehszlovák—magyar zománccdén y-egy e z - mény. A kormány németnyelvű kőnyomatosa jelenti, hogy a csehszlovákiai zománcedóny- gyárak — kilenc vállalat — szövetsége teg­nap közgyűlést tartott, amely a szövetségnek a magyarországi zománcedénygyárakkal az értékesitére vonatkozólag kötött egyezményét jóváhagyólag tudomásul vette. Az egyezmény legfontosabb intézkedése az, hogy a két ér­dekcsoport a saját belföldi piacait tartja meg s a másik érdekcsoport területén nem csinál versenyt. A Bécsiben-kötött egyezményt Weisz Manfrédék is aláírták. Nagy a munkanélküliség az építőiparban. Az építőipar munkaviszonyai a folyó évben oly kedvezőtlenek, hogy igen sok szakmun­kás a mezőgazdaságban igyekszik elhelyez­kedni. EzeukivM igen sokain a külföldre utaz­nak, de ott sem jobb a helyzet. Jellemző, hogy a folyamaiban levő csekély számit épít­kezéseknél naponként óriási számban jelent­keznek a kvalifikált szakmunkások, termé­szetesen eredménytelenül, mert munkát nem kaphatnak. és iparkamara helyiségeiben tegnap tartotta meg évi rendets közgyűlését. Az ott elhang­zott jelentésekből az tűnik ki, hogy az élelmi­szeripar helyzete a múlt év folyamán Men­tősen romlott, ami az általános gazdasági válsággal s a fogyasztók vásárló erejének csökkenésével magyarázható. Az élelmiszer­gyárak a múlt ,év folyamán minimális nye­reséggel dolgoztak, mert a nyersanyagokára nagyon felment. A kiviteli lehetőségek sem javultak. Némi javulás csak a csokoládé- és cukorkagyárak helyzetében tapasztalható, mely két szakma jelentősebb forgalmat tud felmutatni. Nagy segítségére volt ennek a két szakmának a kakaóbab vámjának csökkenté­se is. A csokoládégyárak egyébként remélik, hogy közös, együttes propagandával a bel­földi fogyasztást jelentősen emelni tudják, ■mert a köztársaság csokoládé- és cukorka - fogyasztása még mindig nagyon messze áll Németország s általában a nyugati államok ! fogyasztása mögött. A kereskedelmi kamarák központja az ak­tuális kérdésekről. A kereskedelmi és ipar- j kamarák központja a mai napon tartott ülé­sén Matousek kereskedelemügyi miniszter i részvételével a közgazdaság váláságávail, a forgalmi- és fényüzési adó tervezetével s az önkormányzati testületek pénzügyi gazdál­kodásáról szóló törvény novellával s végül a ; készülő építkezési rendtartással foglalkozott. A fontos ülésre legközelebb még visszaté- . rünk. Nemzetközi biztosítási technikai kongres­szus Stockholmban. Folyó év junius 16—20 a között Stockholmiban tartják meg a kilence- ; dik nemzetközi biztosítási technikai kon­gresszust, amelyen a csehszlovákiai biztosító intézetek szövetsége és a kormány is képvi­selteti magát. A csehszlovák kormány meg­bízásából a belügyminisztérium részéről Jan­kó dr. osztályfőnök, a népjóléti minisztérium részéről Antengruber dr. miniszteri tanácsos fog megjelenni a kongresszuson. A csehszlo­vákiai biztositó intéztek több kiküldötte elő­adással is résztvesz a kongresszuson. A közgazdasági tanács a lentermelés hely­zetéről. A közgazdásági tanács a lentermelés és a lenfeldolgozó ipar helyzetéről kidolgo- i zott memorandumát a múlt napokban juttatta I el a szak érdekeltségekhez. Ebből a .memo­randumból az tűnik ki, hogy a csehszlovák köztársaság az utóbbi években átlag évi 116 ezer méterinázsa lent termelt. Ebből mint- j egy 40.000 mébermázsát exportáltak s a töb­bit a belföldi fonógyárak dolgozták föl. Az importlen mennyisége évenként átlag 192.000 métermázsa. Ennyi len földolgozása mellett a lenfonógyárak a kapacitásuknak csupán 77 százalékát aknázzák ki. A termelt fonal két­harmad részét exportálják s csak egyharmad- részét használják fel a belföldön. Csehszlová­kia a fonógyárak kapacitását illetőleg az ötö­dik, a céraaexport terén a negyedik s a kész- árukivitel terén a második helyen áll az európai államok között. Az áru minőségének feljavítására irányuló törekvések a leniemre- lés hektárhoza dekának emelésére és a jobb minőségek elérésére irányulnak. A csehszlovákiai fonott cipőkészletek érté­kesítési nehézségei Amerikában. Az észak- aimerikai Egyesült Államok vámemelési ter­vei miatt való aggodalmak következtében a i csehszlovákiai fonotfeipőgyárak igen nagy' mennyiségű árukészletet szállítottak Ameri­kába, melynek értékesítése most nagy nehéz­ségekbe ütközik. Számos gyáros személyesen utazott el Amerikába s az értékesítés rész­ben sikerült is, azonban csak nagy áldozatok­kal. Ennek az iparágnak a helyzete egyéb­ként egyáltalán nem javult, azonban újabb amerikai rendelésektől némi szilárdulás vol­na várható. Oroszország uj margaringyárakat épít. Oroszország margarintermelése jelentéktelen volt; az uj program szerint öt éven belül ti­zennyolc margaringyárat akannak építeni. Az évi termelés mennyisége 104.000 tonna lesz. Az első gyár évi 14 ezer tonna kapacitással Moszkvában már készen áll. A gyárakat épiiő központi szovjet reméli, hogy a termelést az év végére 29 ezer tonnáira fogja felemelni. Az ötéves program befejezés után annyi vol­na a margarintermés, hogy az évi fejkvóta 7—9 kg volna. Ezzl az intézkedéssel nagy- mennyiségű vaj szabadulna fel az export cél­jaira. A textiláru forgalmi adójának átalányosi- tása. A textilkereskedők szövetségének állan­dó bizottsága önsegélyezési akciót kezd az­zal, hogy a textilgyárosokhoz é>s kereskedők­höz külön körlevéllel fordul s abban határo­zott igenlő vagy tagadó választ kér a textil­áru forgalmi adójának átalányösitása kérdé­sében. A körlevél szerint a kitérő választ és a válasz elmaradását elutasító válasznak mi­nősítik. Az’ igy összegyűjtött anyagot a pénz­ügyminisztériumnak adják át s annak alap­ján eme kérdés végleges és gyors elintézését fogják kérni. Nincs szükség vámnyilatkozatra. A magyar államivá suták vezérigazgatósága a múlt na­pokban értesítette a csehszlovák kormányt, hogy a szén, mezei termények, szalma, vas­érc, mészkő, faszén, magnezitpirit, mászniIrö­gén, tégla, tűzálló tégla, nyeravas, ócskavas és nyers dolomit szállítmányokhoz vámnyi­latkozat csatolása neun szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom