Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-29 / 146. (2367.) szám
TIZENHAT SZLOVÁK Irta: H/XRÁ.Wl LÁSZLÓ Forradalmi szlneietii általános sxtrálk fenyegeti Spanyolországot Páris, junius 28. Amint a Journal Spanyol- országból jelenti, a sevillai általános sztrájk megszűnése dacára sem javult meg a spanyol belpolitikai helyzet. Úgy látszik, hogy az egész országra kiterjedő forradalmi mozgalom van keletkezőben, amelyet egységes központból vezetnek, hogy az ország legkülönbözőbb helyei támasszanak nehézségeket a kormánynak. így most hirtelen Malagában tört ki sztrájk, amelynek folyamán a rendőrséggel véres összeütközésekre került a sor. Mára Granadában proklamálták az általános sztrájkot és vasárnap Cordovában kezdődik meg az általános sztrájk. Bilbaobari igen nagy nyugtalanság uralkodik a munkások táborában. Minden pillanatban tartani lehet a robbanástól. Ha a jelek nem csábiak, julius elsejére egész Spanyolország területén kitör az általános sztrájk. A kormány azon a nézeten van, hogy a részletsztrájkokat külföldről szítják. Éppen ezért szilárdan elhatározott arra, hogy a legszigorúbban fog föllépni és első rendszabályként a sztrájkvezetőséget mindenütt letartóztatja. A csorbától konferencia kudarcáról számol be a budapesti sajtó „Ma a klsantant egyetlen létfenntartöja Magyarország és semmi más érdek nem fűzi a három államot egymáshoz" ÍAz elmúlt napokban mi is közöltük azt a statisztikáit, amelynek megdöbbentő adatai szériáit az államkormányzat Prágában székelő, szájmezed nt huszonöt központi hivatalában és intézményében eddig mindössze tizenihat szlovák talált elhelyezést. A szlovák nemzet tehát a közös államélet tizenkét esztendeije alatt összesen tizenhat pozíciót hódított meg magáinak Prágáiban, ezek között is többnyire csak alárendelt pozíciókat, amelyeket birtokosaik — a Slovák megállapítása szerint — egyedül annak köszönhetnék, hogy magyarul tudnak. Mi őszintén örülünk, hogy jelenlétünkkel előmozdíthattuk, hogy legalább tizenhat asdovták testvérünk aranyos Prágában álta- femk juthatott kenyérhez és álláshoz, de asnikoer ezt a mindennél beszédesebb és jellemzőbb Statisztikái boncolgatjuk, a oeutra- Hxmw nyilvánvaló bűnei mellett szlovák bűnöket is meg keli állapítanunk. Bűneit a aaáovák politikának, amely elementáris nemzeti érdekeivel együtt szervilis módon kájsao^gáltatta jelenét és jövőjét és vállalta, sőt iniéBményemtette a szlovákság ioferio- rttáa&L Mert máskiéint hogyan lenne meg- snagyarázhiabó, hogy például a föMmivejés- ügyi rahMscrMmimibaji, amely hossza éveken át állott szlovák miniszter vezetése alatt, a statisztika nrándössze egy szlovák aikalima- ■ottat tüntet föl, az egészségügyi, az iskola- ügyi éa a belügyi tárcák részéről pedig, melyek kőéül kettő ma is szlovák kézben van, aeananft. Prága szlovák mdnásztereinek tehát nem volt annyi súlyúk, erejük és akaratuk, hogy saját miniszter iáidé reszortjaikban egyetlen vérükből való munkatársat állit- hattak volna maguk mellé. A centralizmust támogató szlovák politika mérlegéhez a legklasszikusabb adalékok közül való a tizenhat prágai szlovák alkalmazottról szóló. A serpenyő egyik felében tizenhat szerény kenyér, a másikban a miniszteri srtalluimokon eddig osztozott szlovákok: Hodzsa, Srobáir, Slárvik, Stefinek, Dé- rer, Markovics, Tiso, Gazsik, Lábay, Fajnor, Miosura, Kállay. Tehát tizenkét szlovák miniszter (Stefaniik Milánt ideszámítani nem lenne méltó) tizenkét esztendő alatt tizenhat szlováknak szerzett Prágáiban kenyeret Tizenhat alkalmazott, tizenkét miniszter. Ha azonban a kinevezések szájmát tekintjük, mert hiszen a szlovák miniszteri listából a legtöbben az eddigi tizenegy kormányban többször viseltek miniszterséget, úgy a tizenhat közalkalmazotti kinevezéssel szemben áll harmincegy miniszteri kinevezés. Ha pedig azt is meggondoljuk, hogy a centralista rendszer a maga szlovákjainak is gyéren éj sohasem a népesség számarányának megfelelően juttatott helyet a kormányban, akkor teljesen kendőzetlenül áll előttünk a mai rendszer és a szlovák sors képe. De a kép ceak akkor lenne teljes, ha a prágai grafikonnal szemben odaállítanék a sfllovenszíkói ^közalkalmazottak nemzetiségi statisztikáját és tizenkét esztendőt felölelő grafikonját. Akkor kiderülne a teljes szociális igazság és vele együtt a mai rendszer vwfcó tendenciája, amelyről annyi minden- eeetre máris bebizonyosodott, hogy a központi hivatalok és intézmények a szlovákság sorsát a szlovákok nélkül intézik. Időnként fölkisértenek és napvilágot látnak az ilyen statisztikák s más hasonló megdöbbentő adatok, amelyeket a szlovák nemzeti sajtó részéről ÍÖLjajduláe, a kitartott centralista sajtó részéről pedig a bűntudat hallgatása kisér, azután nem történik semmi, a föllfénylő igazság konzekvenciák nélküli marad, visszahull minden a megadásba, az apátiába, mert a cselekedetek után már a szavak lendülete is megtörött. Ki búd ma a szlovák politikai életben akarni, egész és a megnehezült nemzeti sorsnak uij fordulatot jelenítő célokat a horizontra tűzni, megváltó cselekedetek felé mutatni? Maga a Slovák is, amely ezt a statisztikát nyilvámosságTa hozta, mindössze addig a jámbor óhajtásig megy el, hogy: „itt együtt kell föllépnie valamennyi szlovák politikai tényezőnek" — holott nagyon jól tudhatja, hogy a kÖBeimsritíban, amikor szánté csak akadémikus módon került sző a szlovák törvényhozók együttműködéséről, minő brüszfc visszautasításban volt a Hlinka-páirt- nak része, mert hiszen a szlovenszkiói csehszlovák pártok ma már teljesen nemzett egyéniségű? versiéit függvényei és alantas figurái az őket a maga céljaira életben- tartó centralista hatalomnak. A Slovák már neon is mer remélőn radikális föllépést és eredményeket s nyílt beválása szerint itt is beérné már a morzsákkal, hogy „a kimutatásból eltűnjenek a nullák". Ebben a nyomasztó ernyedtségben, elbátortalanodásban és oélvesztet teégben, amely Szlovenszkő politikai életét kietlenül meg- fHi, messzi tengerentúlról idetüz egy reménysugár. Amerika szlovákjai a Hlinka- Masaryk levélváltás után ligájuk nemrég tartott kongresszusán hitet tettek a kallódó pittsburghi egyezmény mellett, amelynek kötelező erejét változatlanul vallják, olyannyira, hogy „ezt a szerződést csak maga a fölszabadított nemzet vethetné el, vagy változtathatná meg". Az Amerikai Szlovák Liga azonban nem All meg aiz egyszerű megállapításoknál, hanem a tettek mezejére lép s a tengeren túl indítja meg ájult erővel a harcot a szlovenszkói autonómiáért. A szlovák nemzeti mozgalom s vele az autonómiába küzdelem súlypontja az Újvilágra, a milliós amerikai szlovákságra tolódott át, amely az igazság és a nemzeti szabadság klasszikus hazájában intakt módon megőrizte a maga nemzeti egyéniségét, tradícióit és tiszta nemzeti aspirációit. Mai nehéz helyzetében mondhat a tlan szerencséje a szlovákságnak, hogy megvan számára ez a hatalmas morális és szellemi erőtartalék, amely méltán hivatott arra, hogy az itthon megfáradt nemzeti küzdelemben magához ragadja az iniciativát s vele összes erkölcsi és anyagi lehetőségeit a szlovák nemzet jobb és méltóbb boldogulásának a kiküzdésére. Hisszük, hogy a tengerentúl Jteflobbfenó nemzeti mozgalom már az amerikaiasult polgár erényeivel, komolyságával, alaposságával és kitartásával lesz teljes s amikor a nemzet képviseletében fölállítja a maga nemzeti követeléseit, azoknak hatalmas súlyt i* képes lesz adni s küzdelmének igaz- ságtszavával és elánjával fölébreszti az itthon szunnyadó leikiismereteket és regenerálja az autonómia híveinek egyhelyben megfeneklett s a politika üzletes szelleméBudapest, junius 28. (Budapesti szerkesztőségünk teleifon jelentése.) A magyar sajtó nagy cikkekben foglalkozik a csorba tói kisantantkonferoncia kudarcával és azzal, hogy mily nehezen sikerült még ax összhang látszatának megmentése is a kioantamt diplomatái között. A sajtó véleménye nagyjában a következőkben foglalható össze: Ma a kisautant egyetlen létfenntartója Magyarország és semmi más érdek nem fűzi őket egymáshoz a világon. Ha Magyarország helyéin máról-holnapra tenger támadna, a kbantant egy pillanat alatt szintén megszűnne. Kiderülne, hogy Romániának és Jugoszláviának agrár, Csehszlovákiának ipari érdekei vannak; kiderülne, hogy Románia jövőjének biztosítása homlokegyenest ellenkező érdekű Jugoszláviával vagy Csehszlovákiával, amely államok a szlávság előőrsei Európában. Kiderülne továbbá, hogy Csehszlovákia és Románia nem vállalja ama vei korrumpált tálborát. Ez az egy talán miég segíthet. Az amerikai szlovákságnak az itthoni szlovák nemzet fölött való patromátusának és cselekedetekkel való vezetésének jogát még a legettajultabb cfiniztmus se tagadhatja, mert hiszen ha az amerikai szlovákság jó volt arra, hogy az állarma 1 apitásban kimondja az első döntő szót, agy kétségtelenül megvan a joga ahhoz is, hogy az ő akaratával létrehozott államban aktiive viselhesse gondját neanzettieetvéreinek. Mi bízunk abban, hogy az amerikai szlovákság megmozdulásából és tervbe vett munkájából fog annyi erő fakadni, amely itthon is fölsertoenfi és megújítja Szloven- szkó autonómiájáért a cselekvő vágyat és az veszedelmeiket, amelyeket Jugoszlávia számára jelent a szerb-olasz ellentét Kiderülne, hogy Resszarábiánnk Romániához való tartozása érdekéiben sem Jugoszlávia, sem Csehszlovákia nem szállana 8 ikra, A kisautant kámélyitése akár poétikai, akár gazdasági téren is sikertelen maradt. Nem sikerült sem Lengyelországot, sem Ausztriát belevonni a kisontant- ba, sőt Lengyelország a mostani kisan- tautkoniorenciára már eddigi megfigyelőiét sem küldte ki. Sehober, Ausztria képviselője pedig, Csorbató helyett juMus első napjaiban Budapestre jön. Olyan kudarcok ezek, amelyeket most már nemcsak Magyarországon, hanem a Nyugaton is kezdenek észrevenni és amik semmi esetre sem maradhatnak következmények nélkül. A esorbatói konferencia kudarca és tehetetlensége feltétlenül a kis antant vagy legalább is mostani formájának megsemmisülése felé vezet. önfeláldozó küzdelmet. És hiszünk abban is, hogy ha ezt az amerikai szlovák mozgalmat az egészséges és építő nacionalizmus, reális politikai tartalom fogja eltölteni, akkor meg fogja találni az utat az Amerikában élő szlovenszkói magyarsághoz is: a testvéri cselekvésnek azt az egyedül helyes és győzelemre vezető útját, amelyre az itthoni, minden egészséges cselekvésre enervált és képtelen útvesztőkbe tévedt, kis megalázó alkukban kallódó szlovák vezérek nem tudtak vagy nem akartak rátalálni. A maii szomorú Péter-Pálkor érdemes ezen elgondolkozni azoknak, akik a szlo- veus 7k ói népek jövő aratásait bőségesebbnek és boldogabbnak szeretnék látni. KP Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül i MAI SZÁMOM! fi KÉPES HÉTIÉI 28 GM. ^ra a teoffowa SZ^m # VaSdMMIH 1930 junius 29 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A / L-* * ^ niXrin^kca pJIpTITpki nártnlt Szerkesztőség: Prága IL Panská ulice 12. *wa 76, havonta 26 Kö; külföldre: évente 450, SZlOVeTlSZKOl 6S rUSZlTlSZKUl fULeTIZeKl pOTtOK B, emelet. — Telefon: 30311, - Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KA politikai napilapja Pr*3° Panské “,,ce 11 111 eme,et Ejfyes s/cára óra 1.20 Ké, vasárnap 2.—K6 rOSXerKesXlO: r' r , , „ <3.. kesZtO. Telefon: 34184. Képes Melléklet ára havonként 2.50 KA DZUKÁNYJ LÁSZLÓ tCkGA í h GÉZA SQROÖHYCIM: HIRlRP, PRflHft
