Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-26 / 143. (2364.) szám

1030 június 26, esfttBrtKk. Ismét szőnyegre került a pittsburghi egyezmény kérdése Az amerikai szlovák liga a Pittsburgh! egyezmény valódisága mellett foglalt állást Bazovsky dr*~i amerikai eloadó-tuméra hívják meg Jobb világnyelven ropiratot adnak ki a Taka-párról Prága, jundus 25. A Siovák érdekes cikkeit idézett. vasárnapi számában amerikai szlovák lapokból a pittsburghi egyezménnyel kapcso­latban. Ezen cikkekből kitűnik, hogy az ame­rikai szlovák liga újból napirendre tűzte ezt az egyezményt. A néppárti lap most föMlágosi- tá-sfc ad arról, hogy Amerikában miképpen ke­rült újból szőnyegre a kérdés. Htiíika, András — amikor Masaryk elnök a Hlinkához intézett levelében falzumnak nyilvá­nította a pittsburgM egyezményt — levélben fordult az amerikai szlovák ligához és segítsé­gét, kérte ebben az ügyben. Azt irta Hiinka töb­bek között, hogy a pittsburghi egyezményt az amerikai és szíovenszkói szlovákok éleié­vel váltották meg és éppen ezért arra kéri a ligát, hogy foglaljon nyíltan állást. Masaryk elnök állításához. Az amerikai szlovákok a liga kongresszusán foglalkoztáik Hiinka levelével s a pittsburghi egyezmény kérdésével és megállapították a következőket: „őszintén csak annyit mondhatunk, mélyen sajnáljuk, hogy ilyen kísérlet, történt a pitts­burghi egyezmény lebecsülésére. A hírhedt „cseh maffia'1, amelyet a háború alatt szervez­tek meg, nagy érdemeket szerzett a közös for­radalom sikere körül, de semmiféle állam nem ismerte el és a csehszlovák nemzeti tanácsot is csak utólag ismerték^ el, de minden törvé­nyes elismerésen túl, két nemzet legfőbb elis­merésével bírt, amely nemzetek elhatározták, hogy a Habsburg!—magyar rabság béklyóit széttörik és közös köztársaságot alakítanak. A nép, vagy a népek akarata mindig a leg­főbb parancsot jelenti minden hii hazafi szá­mára. A szlovák nemzeti liga. teljesítette nemzeti kö­telességét bölcsőjétől a forradalomig. A forra­dalomban joggal beszélt, az elnyomtt és néma testvérek nevében és az osztrák-magyar mon­archia megdöntésére irányuló elhatározását és a. cseh testvérekkel való egyesülést az egész nemzet jóváhagyta előbb a clevelandi, azután a pittsburghi egyezmény alapján. A szlovák liga megállapítja, hogy a clevelandi egyezmény után sor került a pittsburghi egyezményre, amelyet szóról-szóra. a párisi csehszlovák nem­zeti tanács elnöke, Masaryk T. G. szövegezett meg 1918 május 30-án. Az ideiglenes kormány első genfi konferenciája, amelynek kezéből Masaryk elnök elfogadta elnökké választását. 1918 november 14-én, tehát a pittsburghi egyezmény megkötése után, elhatározta, hogy a „Masaryk T. G. által kötött összes szerző­déseket. és az általa vállalt kötelezettségeket érvényeseknek és 'kötelezőknek ismeri el a köztársaságra nézveh Ha tehát valamennyit, ugv nem lehet- kivétel a pittsburghi szerződés sem, mert ezt külön- ki kellett volna hangsúlyozni. A pittsburghi egyezményt Masaryk mint a de faeto első csehszlovák kormány feje kötötte meg és 1918 november 14-én, mint a köztársaság első el­nöke, megerősítette. , Az amerikai szlovákság, a forradalom pol­gárai a leigázott és szólásra képtelen testvé­rek nevében bilaterális szerződést kötöttek a cseh nemzet meghatalmazott képviselőivel és pedig becsületesen, tisztességesen, bár­mely fönntartás, vagy titkos kikötés nélkül. És ezt a szerződést a köztársaság alkotmányá­nak teljesen honorálnia kellett volna a genfi konferencia idézett döntése értelmében. Ezt a szerződést csak maga a fölszabadított nemzet vethetné el, vagy változtathatná meg, de hatá­rozottan nem a köztársaság kinevezett alkot- mányozó nemzetgyűlése. De nem vetette el és nem veti el, ellenkezőleg: az alkotmány fönnál­lásának tiz éve után a szlovák nemzet legna-, gyobb parlamenti pártja utján követeli a pitts­burghi egyezmény törvénybe iktatását." A pittsburghi egyezmény újból való sző­ri yegreker ülése természetesen nagy izgalmat keltett a centralista szlovák sajtóban. Ivánka Milán lapja, a Národny Dennik, azt irja, hogy a pittsburghi egyezménnyel két részre akarják szakítani a csehszlovák államot. A forradalom- előtti, köztársasági szlovákok — írja a lap — nagyon jól tudják, hogy Szlovenszkó és a szlo­vákok csak addig maradnak szabadok és csak addig van biztosítva kultúrájuk és gaz­dasági életük további fejlődése, amig az egységes és erős csehszlovák köztársaság alkotórészét képezik. Mert csakis az erős köztársaság képes Szlovén- szkót megvédelmezni a magyar támadások elöl, amelyek szabadságunk ellen irányulnak. A magyar revizionista mozgalom, — írja tovább — amely elsősorban arra törekszik, hogy Szlovenszkót ismét Budapesthez csatol­ják, nincs szünötéiben, hanem ellenkezőleg, jelenleg ismét veszedelmesen dolgozik. S az amerikai autonómisták éppen most akarják államunk egységét megzavarni,. Szlovenszkót „fel akarják szabadítani" a csehekkel való ogyüttm,üköddé ától, a cseh .segítség ától, pe­dig ez a mi szlovák és csehszlovák hűségűnk, a nemzetihez és az államhoz való odaadásunk mellett a legnagyobb támasza szabad életünk­nek, erős és boldog jövőnknek. Éppen most húzzák elő a pittsburghi be- rozsdásodott és ütött-kopott öreg ágyút, amely szabadságunk védelmét soha sem se­gíthetné és amely csak az ügyetlen autonó­misták kezében jó arra, hogy a szlovákok között, a magyork örömére, egyenetlensé­get szítson. Ivánka lapja még azt is irja, hogy az ameri­kai autonómisták, úgy látszik keveset tudnak arról, hogy mi történik ma Közéipeurópában. Mintha nem tudnák, hogy a magyarok növe­lik a trianoni revízió érdekében kifejtett agitáciiójufcat, hogy Magyarországon a Habs­burgoknak a magyar trónra való visszajutását készítik elő és hogy könnyen robbanás állhat be, amely megsemmisítheti az európai békét. Ez a veszedelem olyan erős és fenyegető, hogy a nyugati nagyhatalmak, Anglia és Franciaország is szükségesnek tartották dip- lomáciailag Közópeurópa ezen felforgató mozgalma ellen fellépni. Egyszer már vilá­gosságot kell deríteni. A csehszlovák állam a szlovákok és csehek állama, amelyben ez a két nemzet él, dolgozik és amelyek jövője eb­ben az államban biztosítva van. A szlovákok és csehek képviselői az állam fordulat után példásan megszavazták ennek az államnak demokratikus alkotmányát. Ezen időtől kezd­ve az államot annak választott elnöke, fele­lős kormánya és a nép által demokratikusan választott nemzetgyűlése kormányozza. Itt az egyetlen jogerős végrehajtó szerv a Csehszlo­vákiáiban lakó összes polgárok megválasztott­jai s csakis ezeknek áll jogukban*az állam ügyeiről dönteni. És senki másnak! Még a* amerikai testvéreknek sem, akik nekünk kedvesek és drágák, akik jó és szívesen lá­tott vendégek, bármikor is jönnek hozzánk és akiknek mindig hálásak leszünk anyagi, er­kölcsi és katonai támogatásukért, amelyet ne­künk a szabadságért és a függetlenségért folytatott harcunkban nyújtottak. A Národny Dennik az amerikai szlovák liga határozatából még megállapítja azt ia, hogy Razovszky Lajos dr.-t amerikai elő adásokra hívták meg. Hogy miről fog ott előadást tartani, azt nem határozta el a liga, de Ivánka lapja reméli, hogy nem fog arról a memorandumról be­szélni, amelyet a magyar Tarjánnak ötezer koronáért irt, sem arról a röpiratról, amelyet a szlovákellenes magyar propaganda számára kidolgozott. A liga határozata alapján emlékiratot akar­nak kiadni angol és más világnyelveken a T Ilka-p orr öl is. Nincs kifogásunk az ellen — jegyzi meg a N. D. — föltéve, hogy ez az emlékirat a perről pontosan és az igazságnak megfelelően fog referálni. Ez azonban aligha elégítené ki az autonómistákat. Ha azonban ez az emlékirat Jehlicskának Tukáról irt röplapjához lesz ha­sonló, csak részvétünket fejezhetjük ki az amerikai szlovák ligának, hogy talpra akarja, segíteni a 15 évi fegvházra elitéit, magyar kémet. A kis egyházjogász a. mellényzsebben Statisztikai teassdafranda a magjy árny elvű b©rsnáwylap ttasálsjain — & jeles egyházjogász egy nevezőre hozza Sztillőt és Maehácseket, mint a katolikus reakció harcosait Prága, június 25. A magyarnyelvű pozsonyi hor­niómyilaip jundus 22-Aki számában — megkésve bár, — felvonultatja az önegágyut, az á. á. szignója egy- ■házjogászt, akinek szignója mögött egy olyan uj-: ságÍTó húzódik meg, akit — őszintén megvallva — sokkal értelmesebb és szak-értőbb embernek fcar- totitunlv ammál, hogy átlátszó politikai célok szoilgá- laitába állva, Benes egyházpolitikáját vegye védel­mébe. Ez a cdivk is szomorú bizonysága annak, hogy a sanyarú viszonyok között a szakértelem, is áru­ba bocsátja magát és a baksdsért elhallgattatja a lelkiismeret szavát. Amit a cikkíró bájos naivi­tással feltálal, az a nehéz témakörnek abszolút nem ismeréséről, a rabidisztikának kopott fegy­verzetéről és jó adag rosszhiszeműségről tesz ta­núbizonyságot. A lds egyházjogász megformulázza azt a tételt, hogy Szüli ő Géza dr. és Macháceek Pál a prágai parla­mentben felszólalva, uj elméletet állítottak fei, amely szerint az egyház, birtokoknak tulajdonosa és jogalanya nem az állam, amely a haszonélvezetet az egyháznak engedélyezi, hanem maga a római katolikus egyház. Ezze-l az elmélettel az egy neve­zőre hozott két kait. képviselő a magyarországi kát. reakció zászlóvivőjévé szegődött, amely olyan far­mot akar létesíteni a szíovenszkói egyházi birto­kokon, melyen a szíovenszkói klerikális reakciót szolgáló rabszolgasereg tenyészthessen. Ha a cikk írója jártas volna az egyházjogban, vagy szándékosan nem feledkezne meg egyházjogi ismereteiről, am-elvekkel mint volt egyházügyi kor­mánybiztosnak mégiscsak rendelkeznie kell, tud­hatná, hogy az a tétel, amelyet Szül-lő Géza dr. és Machácsek Pál egymástól függetlenül •. hangoztatott a párisi egyezmény ratifikációs vitájában, nem valami uj találmány, hanem a katolikus egyházjog elve, amelynek érvényesítéséről az egy­ház soha le nem mond és csak a kényszernek, meg a magasabb érdekeknek engedve fogad el olyan ideiglenesnek tekintet egoldást, amely ezzel az elvvel ellenkezik. Viszont a másik tétet, amelyet Benes pár szóban 'kimondott, de amelyet az egész kormánypárti sajtó gondosan eltakart, hogy tudnidiUiik az egyházi va­gyon tulajdonosa az állam és az egyház csakis ha­szonélvező, a nyíltan kimondott szeku-la-rdzácáő. Persze, hogy A Reggel Benes tételét -hirdeti he­lyesnek és szentnek, a Szil-Hő által felhozott kánon- jogi tételre pedig azt mondja, hogy a történelmi igazság ellen elkövetett durva merénylet, amivel a cikkíró újból csak ári '! tesz tanúságot, hogy nem ismeri a magyar egyházi vagyon eredetét, fej­lődését, közjogi szerepét. Fantáziájában odáig megy, hogy most már a ma­gyar kormány éppen Sziilő és M-acháeselk parla­menti felszólalására támaszkodva, arra a jogi ál­láspontra helyezkedett, hogy ha az egyházi föid'bar- tofcnak nem az állam, hanem az egyház a tulajdono­sa, úgy a földbirtok azt a testületet illeti meg, melynek hevére telekk önyvezve volt. A magyar reakció tehát a cikkíró víziója szerint a csehszlovákiai klerikalizmssal szövetkezve, 110.000 holdat akar visszahódítani a magyar feu­dalizmusnak. Kár volt ennél a pontnál megáMani, a cikkíró még azt is Írhatta volna, hogy 64.000 olasz tengerész- -tiszteb fognak búvár hajón a Dunán átceempésznii és a nagyszombati apostoli a-dmiiinisztraitiUir-a birto­kán elhelyezni, hogy alkalm as pillán atban a szö­vetkezett magyar és csehszlovák katolikus reakció végrehajtsa a restaurációt és Sráírnék páter Ottót a líradizHinjon szénit Vencel -koronájával Csehország uralkodójává konooáaaa. Amikor Szulló Géza dr. sifcraszáll a szíovenszkói katolikus egyházi vagyon érdekében, teszi azt abból az egyedül morális célzatból, hogy a nemes hagyományozok által egyházi célokra szánt va­gyon továbbra is az adományozók intencióinak megfelelően az egyház közérdekű céljait szolgál­ja, templomokat, iskolákat lehessen fenntartani belőle, ápolni lehessen a népben őseinek hitét, amelyre a mai eszeveszett és morális fékek hiá­nyában vergődő világnak annyira szüksége van. Teszi ezt az egyház érdekében, de igenis, teszi ezt a szíovenszkói magyarság érdekében is, amelynek drága kincse a vallás, vigasztalója, erő­forrása s a mai iskolapolitika mellett népi kultú­rájának egyetlen fenntartója is. Hogy az egyházi, vagyon kérdéséit a Szentszékkel annak idején megkötendő megegyezés hogyan in­tézi el, azt m-ég a kis bölcs á. á. sem pedzL De a szíovenszkói magyar katolikus hívők a Szentszék előtt, is kifejezésre juttatják azon fiúi tisztelettel tolmácsolt kívánságukat, hogy az egyezménynek a szíovenszkói magyar katolikus tömegek lelki ás szellemi igényeit ki kell elégítenie. így akarja Szül-lő Géza megkárosditami a ezloven- ezkóö katolikus okai, akiket A Reggel igyekszik védelmébe fogadni, mert hát a katolikusok inkább várhatják hitéletük szabad kiélésének lehetőségét a szekutairizációs hajlamú Benestől, mint az orszá­gos kereeztényszocialista párt elnökétől. Ez a masz­lag valóban grimaszra kényszeríti az iaroot, ha meg­gondoljuk, hogy olyan ember találta fel, aki két évtized előtt a legkiválóbb magyar publicisták tá­borából való volt. ELET ES JOG Ma: GYŐRY DEZSŐ i. Már van pár pár bele, hogy megtörtént. De nem megy ki a fejemből. Éjjelente föl­jár és kisért. El akartam temetni, le akartam fojtani, nem. lehet. Csak úgy szabadulhatok tőle, ha kibeszélem, Arról a bizonyos leányról, aki ... de hisz, tudják. A húsz egy néhány éves lánynak, aki neve­lőnő volt az előkelő uccuban, udvarolt a fiatalember. A leánynak szegény, de tisz­tességes szülei voltak s a leány azért nevelő- nősködött, hogy tisztességét megtartsa és ke­nyerét megszerezze. A fiatalember segéd vélt egy előkelő üzlet­ben és a banális május milliomodszor meg­ismételtette a májusi mesét: a nagyvárosi kezdő szerelem verklin csépelt meséjét. Csak a második variációban történt hiba. Azt már a túlvilágon játszották el. A fiatal ember addig udvarolt a leánynak, mig végre legyöngitette a szív ellenkezését. Szabályszerű bamálitással folyt a májusi mese, mint emberemlékezet óta. A fiatalember tudott egy diszkrét zugot, ahol az óvatos .nevelőnő és szerelmese zavar­talanul tölthettek el egy estét. Minden bi­zonnyal soká tartott, amig a leány ráhatározta a fejét a legelső elmenetelre. Az egyik szürke mellékuoca emeleti szobáit egy öreg asszony adta bérbe olyan emberpá­roknak, akik valami Okból rászorultak a bé­relt otthon rövid és csalóka illúziójának hitető nyugalmára. II. Szivszorongva és riadtan ment föl a leány. Biztosan és repesve a fiatalember, aki a rit­ka alkalomra két gyönyörű gyűrűt húzott az ujjaira, biztosan azért, hogy jobban imponál­jon a leánynak és a világnak. Az öreg asszony Wltiint és a fiatalok együtt maradtak. Hogy mi történt közöttük, illetve hogy tör­tént-e közöttük valami, az soha se mitudódott ki és igazán nem is fontos. A helyzet rendki- v-iilisége így vagy úgy, de egyformán hat az első ilyen találkák őröli szabálya szerint az amúgy is felzaiklatott idegekre. A zavartalan együttlét órái után el távozóban voltak. A lépcsőn a fiú hirtelen a kezéhez kap. — A gyűrűim! Ijedtség. Egymásra néznek. A leány is meg van ijedve. Fennmaradt. Igen, emlékszik rá, a kis asz­talon felejtette. Fel rohamnak. Az öreg asszony kinyitja a szobát. A gyűrű nincs az asztalon. — Maga volt benn azóta? Nem látta? — Nem. Csend. Keresgélés. Hiába. — Akkor tán a kisasszonynál . . .«— mond­ja az asszony. Velőt rázó sikoltás. A leány Írrázná magá­ról a durva szavak kígyóit, a gyanúsítást. A fiatalember elveszti a fejét Támad. Találkahely . . . lopás gyanúja . . . rend­őrség . . újságok . . . otthon . . . rettene­tes. A leányt elkapja a téboly. Az ablak nyitva. Sikolt. Kiugrik. III­Az összetört testnél megrendülve, borza- dállyal mered a fiatalember. Irtózatos a fiatal halott. Az öreg asszony lecsoszog a lépcsőn. — Nagyságos ur, nagyságos ur, megvan a gyűrű . . . mind a kettő,. . . ott volt a sző­nyegen ■ . . elgurult . . . megvan * Eddig az élet. És a jog? Egy kollégám azt mondja: ittN gyilkosság történt, Megöltek valakit. Határozottan, meg­öltek. De a törvény elégtelen és erre nincs benne pa ragrafus. Az egész olyan sötét, vigasztalan, rétténe- tes, mint egy görög tragédia. Nem lehet elaludni miatta. ■ 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom