Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-26 / 143. (2364.) szám
M&SÖRÖN KÍVÜL írja : MÁRAI SÁNDOR A PAPA Lindbergh teMl apának érzi magát, aimi egy fiatal repülőtől nagyon szép teljesítmény. Hurrá, ooIonéi. Most mi lesz? Még mindig úgy látom önt, amint Bourget-ban két karjával reácsuklik egy francia repiilő- őnmester vállára s szőke feje a kamaszfür- takkel előre esik ájultan s nem mondja el azokat a snájdig szellemességeket, melyeket az újságírók később szájába adnak s a lába térdig piszkos, de ezt nem szabad megírni. Görcsben van, mert felhúzott térdekkel, mozdulatlanul ült a különösen szűk és kényelmetlen corlingban harminchat órát. Ezt oly könnyű leírni s kimondani: „harminchat órát", — nemrégiben csak öt és fél órát ültem leszállás nélkül, mozdulatlanul egy repülőgép kényelmetlen corlingvjában s különös tisztelettel gondoltam önre, mert az ötödik óra vége felé (micsoda végtelen idő, s egyáltalán nem lehet idővel mérni az ilyesmit!) olyan nehezen leküzdhető vágy fogott el, hogy felálljak, udvariasan biccentsek uti- társaim felé s megnyugtató kézmozdulattal kiugorjak a gépiből a nagy lármában, mintegy jelezve, hogy semmi különösről nincsen szó, csak éppen leugrom most innen kétezer méter magasból egy pillanatra, sétálok néhány lépést és rögtön visszajövök — ilyen sok egy gépben öt óra, mozdulatlanul. S harminchat óra, colonel! Harminchat óra, egyedül a géppel és egy periszkóppal! S közben tájékozódni s navigálni s aztán odatalálni harmincnégy óra repülés után Európa felé, az éjszakában odatalálni további két óra alatt Páris fölé s odatalálni Le Bourget fölé s ott is még megkeresni a talpalatnyi helyet, ahol a leszálló gép nem sebezhet meg senkit a szétáradt tömeg közül s menetrendszerűen lepottyanni Amerikából jövet az égből s utána nem csinálni hibákat, mikor a költők rossz verseket s az államfők unalmas beszédeket intéznek önhöz s nem szédülni el a pénz csábításaitól s kidobni a hatalmas mozgóképgyárost s mindig természetesnek, jóindulatúnak, naivnak maradni, mindez csodálatos lenne, ha nem lenne természetes. De ez már valahogy úgy van, hogy az ilyen emberek a földön is kifogástalanul megoldják feladataikat s nem csinálnak hibákat. Nincs az, hogy egy Lindibergh, aki átrepüli az óoeánt, a földön aztán nyegle, vagy ímehó, vagy neveletlen, — a teljesítmény egész embert kíván, akit 'belső egyensúlya nem bagy el s© szárazföldön, se föve- gőben, se szalonban. Valahogy Így lesz az is, hogy úgynevezett „nagy emberek" tudnak „ir.ni“ — ami persze nem azonos azzal, hogy irók, akik tudnak írni, egyben „nagy emberek" is, mert a rutin is más s a belső egyensúly is más. | Csíz! fód-bróm gyógyfürdő* ] A legerősebb jód-brómos gyógyforrások, j Kérjen prospektust a fürdöigazgatóságtól | Csízfürdőn, | Legtöbb ember, akármilyen nagyképü, rögtön leleplezi magát, ha tollat vesz a kezébe •s ki akar fejezni egy gondolatot — dadog, vagy fenhéjázik s rögtön kisül minden. De nem véletlen az, hogy Caesar tudott írni, hogy Frigyes tudott Írni, Napóleon tudott írni, Clémemceau is tudott és Bismarck tudott írni, bár nem volt írói tehetség egyik sem, — s nem véletlen az sem, hogy a Bourbon királyok nem tudtak irni, Nero nem tudott írni, Vilmos cszászár nem tudott írni és Mussolini, sajnos, nem tud irni. Tudniillik egy ember, ha belülről egészen készen van s tudja, mit akar és miért s eléggé ember, hogy vállalja is, amit a világképről magának ki spekulált, az tud aztán irni is, kellemes, erőteljes, határozott mondatokban ki tudja fejezni magát. S Lindibergh, a szűkszavú, ő is tudott irni. A maga különös és naiv modorában oly határozottan s megmásithatatlanul (ez a jó írásművek feltétele) adta elő útja történetét (s azt ő körmölte, két kezével az írógépen, senki más), ahogy író se tudja jobban. Egyszóval, egy ember. Es most papa. A nagy győzelem után se csinált hibát. Szerény maradt, kinevezték ezredesnek, nem foglalkozott reklámüzletekkel, repült. Azt"a elvette feleségül Amerika mexikói nagykövetének leányát, ha jól tudom, a fiatal pár természetesen a levegőbe ment naszádra. Lindberghnek, mint egyik középkori lovagnak, az volt a Ilire, hogy sebezhetet- len nem esik le soha. Esküvője után néhány héttel lepotyogott. A lapok eltussolták, hogy a hérosz glóriája n© halványodjon. Kevéssel rá újra leesett, összetörte a gépet. Most. családapa. Most mi lesz ezzel a madárral ? Úgy képzelem s úgy látom, amerre látok, hogy nem fog olyan szabadon szárnyalni Limdbergh. %Ha reggel felkel, fejébe nyomja a icor sapkát, hogy neki repüljön egypár kilométert a levegőlégnek, a felesége az alvó babyre mutat s odaszól neki a búcsúnál: — Aztán légy szives s kerüld el a repülést a hegyek fölött. Repülj csak szépen sík terület fölött, ahol leszállhatsz, ha baj van. Ha már rám nem gondolsz, gondolj a gyerekre. Vagy: — Már megint Mexikóba akarsz repülni? A tenger fölött? Neked az semmi, hogy én itt ülök a gyerekkel és huszonnégy óra hosz- szat megőrülök az aggodalomtól? Nem mégy, slusz. Add ide a gép kulcsát. S a hérosz a levegőben, mikor éppen egy gusztusa szerinti jóizü loopingra kerekedne kedve s keze már ott babrál a magassági kormányon, elkedvetlenedik, eszébe jut valami, leszáll szépen Ötszáz méter magasra s előírásos tempóban, szabályosan repül tovább. .. Ah, Lind'bergh, a föld,, igen! A család, uigy-e? A legnagyobb dolog a világon. Csak, félek, aki egyszer lehorgonyozta magát benne, nehezen repül fel mégegyszer a siket 'végtelenség felé. SZEPESSÉG1 KIS TÜKÖR A Lutheríana 410 éves múltja s küzdelmes jelenje Szekiariamzmus Uiöíis Jel a §e$éí a iátráaífi szlovák Salvakbtin (12) Az a hatalmas szellemi áramlat, amely a IG-ik század elején Európán átszaladt, a régi Magyarország területén talán a legmélyebb gyökereket a Szepességen verte és a szepesi németség jelentékeny megerősödését hozta, magával, amennyiben a Luther által megindított reformáció a német szellemből fakadt. Alig vált ismertté Luther föllépése, máris nagyon sok tanulni vágyó zipszer vándorolt Németországba, hogy ott a reformáció tanaival alaposan megismerkedjék. A lőcsei Czirják Márton már 1522-ben Melanchton Fülöp rektorsága alatt fölvétette magát a wittenbergai akadémiai polgárok közé s ö volt az első magyarországi, aki Luther tanaival megismerkedett. Az nj hit első terjesztője a Szepességen Preisner Tamás volt, aki már 1520 körül prédikált Leibicon. Luther tanainak intenzivebb terjesztése a Szepességen azonban csak. 1529-ben. kezdődött, mikor Fischer András Lőcsén, Iglón és Svedlé- rén hirdetni kezdte az nj tanokat, azonban üldözőbe fogták, fogságba vetették és Bebek Imre Krasznahorka várának fokáról a mélységbe taszittatta, Egy másik nagyhatású szepesi reformátor volt Leutscber György, a Lőcsén született, rendkívül képzett és bátor hittérítő, aki óriási hatással prédikált Lőcsén, az üldözések elől azonban Strázsára kellett menekülnie, majd innen tovább bujdokolt Késmárkra, To- porcra, Leibicre, végül pedig Malompatakra s mindenütt elhintette az uj tanítás magvait. A Luther tanai ellen hozott szigorú országgyűlési határozatok és az üldözések ellenére a reformációra fogékony lelkek nem tántorodtak el az uj hittől, Luther tanai rohamos gyorsasággal terjedtek s 1569 körül a Szepességen a reformáció már teljesen végbement. Ez év októberében a 24 városi fraternitás tagjai gyűlést tartottak, amelyen először foglalták Írásba a confessio heptapolitana és pentapoli- tana alapján készült hitvallásukat, az úgynevezett confessio scepusianat, amelyet az esztergomi érsekprimás is helybenhagyott. A Szepességen ilyen módon a reformáció most már nem volt tilalmas. A 24 szepesi város történelmi fraternitásá- ból alakult ki a szepesi lutheranizmusnak ma is meglévő szervezete, a szepesi két egyházmegye és pedig a szepesi városi s a tátraaljai espe- r esség. Az ellenreformáció 1604 körül a Szepességen is nagy erővel kezdődött meg s a Szepesség német lakosságán igen nagy sebeket ejtett. 1604 április elsején jelent meg a 19 szepesi városhoz intézett parancs, amely elrendelte, hogy a templomokat adják át a katolikusoknak, az ellenszegülők 20.000 duká.t, büntetést fizettek. A rendelet után csakhamar megjelentek az egyes városokban a kormány által kiküldött rekatolizáló bizottságok, amelyeket Szepcs várai ja, Szépé,solaszi és Lőcse polgársága 1604 szeptemberében kiűzött a város falai közül. A Bocskay fölkelése és az azt 1606-ban befejező bécsi béke némi könnyebbséget szerzett a Szepesség protestánsainak is, de már 1616-ban újból megindultak az üldözések, amelyeknek egyelőre az 1621. évi nikols- burgi béke vetett véget. 1632-ben újabb erővel tör elő az ellenreformáció, amely mindig hevesebb jelleget ölt. Az ellenreformációt két tényező segítette elő. Hatalmas katolikus nemesi családoknak, mint az Eszterházyaknak és a Csákyaknak nagy javaik voltak a Szepessé- . gén és , az ellenreformáció az elnemzetleiytés szolgálatába állott az által, hogy szlovák katolikus telepeseket hozott a Szepesség földjére. . Így váltak a tiszta német, városokból, mint Csütörtökhelyből, Strázsából, Káposztásfalvá- ‘ ból. Daróciból s több más szepesség^ városból 1 az idők föl várnán szlovák falvak és így válto- ' zott át Lubló, Podolin. Merény s több más. tisz- ■ ta német, helység kétnyelvűvé. A katolikus ne- • mességen kívül az ellenreformáció a visszatérített protestáns nemesi családokra is támasz- kodtt, mert akkoriban a cajus régió ejus r^M- gio elve érvényesült. A protestánsoknak kemény megpróbáltatásokat kellett kiállaniok, 1673-ban Volkra gróf elvette a késmárki protestánsoktól a Kereszt-templomot és 1674-ben a lőcsei evangélikusoktól a templom kulcsának kiszolgáltatását követelte, amire valóságos néplázadás tört ki, úgyhogy csak nagyobb katonai erővel sikerült, a protestánsok templomát, paróchiáját és iskoláját elvenni. Ugyanekkor Lőcséről négy. a környékről nyolc evangélikus lelkészt, tanítókat és egyházszolgákat utasítottak ki. A■/, ellenreformáció hasonló jelenetek között ment végbe még ugyanebben az évben a tizenhárom városban s a vagyonukat vesztő lelkészek szörnyű nyomorban vándoroltak Sziléziába és Németországba. A vallásüldözésekből magyarázható, hogy a 17-ik század folyamán a Szepesség németéi minden egyes alkalommal csatlakoztak a vallásszabadságért is harcoló fölkelésekhez s ott küzdöttek Bocskay István. Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc zász- lai alatt. A császáriak győzelme ugyanis a Szepesség németeirp kettős veszedelemmel járt volna. A Habsburg-n rajom üldözőbe fogta őket, mint protestánsokat és mint a monarchia ellenségeit. Amig a 16-ik században, a reformáció idején a Szepesség az egy Gnézda község kivételével elfogadta Luther tanait, addig az ellenreformáció lezárulásával 8 a vallási viszonyok stabilizálódásával olyan, helyzet alakult, hogy a szepesi németségnek több, mint 80 százaléka 44 hitközségben Luther hitét vallotta és vallja, mig majdnem 20 százalék közülük a katolikus. A Szepesség szlovák lakossága viszont túlnyomó többségben a katolikus egyház hive és Luther vallását csupán öt község: Batiz- falva, Gerlachfalva, Mengusfalva, Svábóc és Tótfalu szlovák lakosságának egy része követi. Három szlovák lutheránus egyházközség van a Szepességen: Svábócon, Tótfalun és BatizfaJ- ván, mely utóbbinak Gerlachfalva és Mengus- falva a f illái ja. Az összeomlás előtt. a. két szepesi egyházmegye a. magyar egyetemes egyháznak képezte alkotórészét, amelynek önkormányzatát a zsinatokon hozott alkotmány biztosította. A törvénykönyvet az országos törvények is garantálták, őrködtek határozatainak épségben való megtartása fölött. A forradalom után az evangélikus egyház ezen alkotmányát és pedig az evangélikus egyház hivatalos vezetőinek fölterjesztése alapján a kormány fölfüggesztette, az espereseket és esperességi fölügyelőket hivataluktól megfosztotta, a szlovenszkói egyházat s annak vezetését kinevezett püspöki adminisztrátorokra s az esperességekben kinevezett esperességi adminisztrátorokra bízta. Ez a tény az evangélikus egyház egyik legsarkalatosabb törvényének, az autonómiának s azon elvnek megsértése volt, amely szerint minden jog az egyházból ered. A hivatalos egyház a rendkívüli állapotokkal indkolta meg ezen saját maga által indított rendkívüli intézkedések megtételét. Az 1920-ban megtartót trencsénteplici zsinat a kivételes intézkedéseket megszüntette s a szlovenszkói evangélikus egyház részére törvénykönyvet adott, két kerületbe osztván azt: nyugati és keleti egyházmegyére. Ezen egyházi alkotmány alapján ejtették meg az étidig kinevezett egyházi tisztviselők helyébe az egyházi alkotmányban előirt, tisztségek betöltését. A trencsénteplici zsinaton természetesen a szlovák többség akarata érvényesült s úgy a magyar, mint a német delegátusoknak mindennemű indítványát elutasították. A német s magyar képviselők már ekkor követelték az önálló magyar és német egyházmegyéket és azoknak egy külön német—magyar kerületben való szervezését, amely német—magyar egyházkerület természetesen (Copyright by Prágai Magyar Hirlap.) a szlovenszkói evangélikus egyháznak egyik alkotórészét képezte volna. A szlovák kiküldöttek merev magatartásán ez a jogos kivánság hajótörést szenvedett, mire a német és magyar kiküldöttek tiltakozó irat föiolvasása után a zsinatot, elhagyták. Nagy hibája a trencsénteplici törvénykönyvnek, mely különben a régi alkotmány némi módositásával jött létre, hogy az evangélikus papság fizetéséről és kon- gruájáról nem intézkedik s igen nagy hibája az is. hogy nem biztosította a külön evangélikus tanitó- képzőiníézeíet, aminek következtében most: az a lehetetlen helyzet állott elő, hogy nemcsak a német és magyar, de még a. szlovák nyelvű evangélikus tanítók is állami intézetekben nyernek kiképzést. Ennek következtében már a közel jövőben a legnagyobb nehézségek fognak mutatkozni. ha ezen a bajon sürgősen nem segítenek. A trencsénteplici zsinat óta a német—magyar kisebbség többször megkísérelte jogos kívánságainak érvényesítését. Az esperességi gyűléseken folyvást napirenden van a magyar esperesség s a külön német—magyar kerület kérdése, de mint ismeretes, még csak a magyar esperességet sem sikerült kiharcolni, jóllehet ehhez az illető egyházközségeknek legtermészetesebb joguk van. A szlovenszkói lutheránus egyház keretében nagyon sok baja van tehát a szepességi német egyházközségeknek. A' szepességi evangélikus leiké szí kar sérelmei viszont egyeznek a szlovenszkói és ruszinszkói lelkészi kar egyetemes sérelmeivel, amennyiben a lelkészek kongruá- ját a mai napig nem utalták ki. A nehézségek ellenére, a lelkészek és hívők buzgalma folytán a szepesi lutheránus egyházközségekben a hitélet rendkívül fejlett. A hívők vallásos érzelmüek s a nehéz viszonyok közepette is mindent elkövetnek, hogy az egyházközségeket és az iskolákat fönntartsák. A német községe lenek mindenütt megvan saját elemi iskolájuk, a szükséges iskolaépületekről gondoskodnak s őrködnek azon is, hogy ezek az iskolák az állami előírásoknak mindenben megfeleljenek. A szepesi lutheránus hitélet fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárul az Evangelischer Glaubensbote cimü, kéthetenkint megjelenő hitbuzgalmi lap, amelyet Holkó Mihály strá- zsai és Mohr Gyula dr. kakaslonmici lelkész szerkeszt, Nemcsak a Szepességen terjedt el ez a lap, hanem külföldre, különösen az Amerikában és Kanadában élő zipszerek közé is nagyszámú példányt juttat el. A szlovák lutheránusok körében, akik kevés számmal vannak, de a szlovák katolikusok körében is az összeomlás utáni időkben föltűnő mértékben terjedőben volt a szekta- rlanizmus, amely már a háboruelőtti időben különösen Ba- tizf alván és Mengusfalván harapó zott el, a háború után azonban az Amerikából visszavándorolt szlovákok révén jelentékeny mértékben terjedt. A baptisták, szalvisták és me- thodisták sokhelyütt szereztek híveket, és okoztak bajt a hivatalos egyházaknak. Késmárkon a katolikusok köréből a. baptista egyház annyi hívőt szerzett, hogy a múlt évben díszes baptista templomot és prédikáló lakot épített. Az Amerikából visszavándorolt szlovák evangélikusok Felkán és lllésfalván megszervezték az úgynevezett szabad egyházukat, amely nem ismeri el a hivatalos egyházat s annak alkotmányát. Ezeket a szabad egyházakat az Amerikából küldött dollárokkal tartották fönn s ebből fizették Felkán élő prédikátorukat. is. A szektarianizmus és a szabad egyház mozgalma azonban most már csökkenőben van. A keleti kerület szlovák missziós lelkészt alkalmaz Felikán, de a, néniét egyházközségek ez irányú kérelmét nem teljesítette. Hitében erősen, Isten segítségében tűrhetetlenül bízva él a rtlpszer német nép n Tálra tö vében s ezt a rendületlen hitet fejezi ki a templomaiba vésett jelmondat: Kin* festő Burg ist unsor Gottl * / 1930 június 26, csirtörtöky
