Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-24 / 141. (2362.) szám
1*80 JtmÉu* 84, M(l. Kedden érkezik Budapestre Bethlen magyar miniszterelnök Bethlen Zürichben ¥am lámában tartózkodik tart ott, ahol 1920-ban és Magyarország bel- ügyeiibe ma már nem lehet beleavatkozni. A nagygyűlés végül hódoló táviratot küldött Zitához és Ottóihoz. n i szterel nőiknek az Öttó-kérdésben múlt vasárnap elhangzott nyilatkozatával és hangsúlyozta, hogy Magyarország ma már nem Budapest, junius 23. (Budapesti szerkesztőségünk teleifonjelentése.) Az egyik déli lapban oly hir jelent meg, hogy Bethlen Rámában tartózkodik. Illetékes helyen kijelentik, hogy ez a hir nem felel meg a valóságnak. Minden koalíciós párt csak venni akar, de adni nem A kormánypártok egymást okolják a parlament korai feloszlatásáért — Szeptember második feléig tart a nyári szünet Budapest, juratus 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelent'ése.) Bethlen miniszterelnök, akit tegnapra vártak haza Budapestre, csak kedden érkezik meg, mivel a miniszterelnök Zürichben két napra megszakította útját. Budapest, junius 23. (Budapesti szerkesztőségünk t elevenjeién t)é se.) A parlamentben elterjedt hírek szerint Bethlen miniszterelnök Rómában tartózkodik, ahol Mussolinidéi folytatott tárgyalásokat. A hirt eddig még nem erősítették meg. ü magyarországi legitimisták nagygyűlést tartottak Nagykanizsán Nagykanizsa, junius 23. A legitimista politikusok vasárnap nagygyűlést tartottak Nagykanizsán. A gyűlés vezérszónoka Szle- rényi József báró volt, aki kritizálta a de- tronizációs törvényt, amit szerinte nem lehet jogforrásnak tekinteni, mivel az egyház is felmentést ad olyan eskü alól, amit halálos fenyegetésekkel kényszerítenek ki. Szte- rérayi ezután foglalkozott Maniu román mi■■IIIIIIMIIIIHI III I II' III li' nr Tll UH I II Ilii IT Franciaországban épül a világ legnagyobb ha§á$a Paris, junius 23. A Compagnie Généra- le Transatlantique, a legnagyobb francia hajó vállalat, hosszú tanulmányok és kísérletek után elfogadta, az nj óriási óoeánjáró tervét. Az építendő hajó a világ legnagyobb hajója lesz. Hosszát 301 méterre tervezik, szélessége 32 méter, mélyjárata 11.50 lesz. Az építési munkát tavasszal kezdik meg. A köztársasági elnök személyesen résztvesz annak az óriási dokikópii- •etttek a* alapkőletételégi, amelyben a hajót megépítik. *—~~~~—■-----------------a---m——rTrTivTVTo~irnirimiw«nanMiiii»ii ii RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: 2RMSE GREU Fordította: KOSOMÉ RÉZ Í.OLR (20) — Ezt fel kell vágni — mondta. — Miért? próbált Bo tiltakozni gyengén. — Mert szűk. Felcsúszik a térdükig. Akkor is eléggé át fognak ázni, ha felvágom, de ha igy marad, lucsokban lesznek egész nap. —Vágja fel — adta meg Helen az engedőimet nagy elhatározással. Dalé minden részvét nélkül nyisszantotta fel divatos uj esőköpönyegük hátát majdnem a feléig. A két szárny most befedte nemcsak térdüket, de majdnem a lábúik fejét is, amint a nyeregben ültek. A reggel hideg volt és nedves. Finom eső szemetelt s a fákról nagy cseppekben csöpögött a viz. Helen meglepődött, mikor látta, hogy kiérnek az erdőből. Jobbra széles, lapos sikság terült el előttük, balra hullámos dombsor emelkedett, párhuzamosan az erdő fekete határvonalával. Nehéz, alacsonyan jaró felhők takarták el a magasabb hegyormokat Hátba fújta őket az egyre erősödő szél. Dalé és Roy mentek elől s hajtották a cső magkor dó lovakat. Helen és Bo alig bírtak lépést tartani velük. Helen lassan hozzászokott a lovagláshoz, csak a lejtőn lefelé ügetést nem szerette. Vándormadár pedig éppen ilyenkor volt elemében; ha gödör, kisebb szakadék, vagy patak került az utjukba, átrepülte, mint az igazi madár és Helen görcsös kézzel kapaszkodott a gyeplőbe. Örült, hogy Bo és a férfiak neon igen nézegetnek hátra, pedig mostanáig nem volt hibája a hiúság. Jó darabig haladtak az egyenetlen talajon, aztán, vagy három-négy mérföld után, keskeny, friss-zöld völgyecskébe értek, amelyben nagy jühnyáj legelt. Hangos bégetéssel köszöntötték őket a birkák. Három pásztor őrizte a nyájat lóháton. Dalé szóba ereszkedett az egyikkel, közben északra, majd a nyomokra mutatott. A mexikói széles mosolyra húzta el a száját, amint kezet fogtak. — Si, si, sennor. Grazias, sennor — hallotta Helera a hangját. Prága, június 23. A páriáiméit időelőtti feloszlatásával és a fontos javaslatoknak őszre való halasztásával úgyszólván vala/meny- nyi cseh lap foglalkozik. A nemzeti demokraták és a nemzeti szocialisták között kiéleződött a harc és most egymást vádolják a parlamenti munka lehetetlenné tételével. A Národni Listy vezércikkében kijelenti, hogy ez egyszer nem a parlament okozta az elnapolást, hanem maguk a pártok, igy elsősorban a cseh nemzeti szocialista párt, amely minden kormányban felemelteti az állami kiadásokat és nem törődik azok fedezetével. A cseh nemzeti szocialista párt most is hajlandó volt bármilyen adót megszavazni, csak hogy az elért eredményeket agi- tációs célokra használhassa föl. A cseh nemzeti szocialista Ceské Slovo és a Lidové Noviny a pártokban látják a parlament tehetetlenségének az okát. Rypka a Lidové Noviny vezércikkében azt írja, hogy isimét tanúi voltunk egy szomorú játéknak, amelynél a kormánypártok teljesen megfeledkeztek a politikai felelősség legprimiti- vebb alapelvéről. Mindenki csak venni akart és senki sem akart adni. Amikor az agrár követelésekről volt szó, a mezőgazdák állami támogatást követeltek és vajmi keveset törődtek azzal, hogy honnét vegye az állam a kívánságok teljesítéséhez szükséges eszközöket. Ezután az autonóm testületek szanálásának a kérdését vetették fel. Ezt a szociáldemokraták sürgették. Ezután Dalé még jobban siettette a lovaglást. A felhők megszakadtak. Kék ég mosolygott le rájuk a hasadékon át és leragyodott a napsugár. Már-már reménykedni kezdtek, hogy egészen kiderül, mikor egyszerre csak nehéz, fekete felhő úszott elő a hegyek mögül. Már messziről látszott a közelgő eső, amely hamar utol is érte őket. Heten lehajtotta a fejét, összeszoritotta a száját és lovagolt, amerre vitte a ló. Zuhogott a zápor. Végre kissé szűnni kezdett és finom, szemetelő eső szitált az ólmos égből. A felhők alacsonyan gomolyogtak fölöttük és különös, gyászos árnyékot vetettek a lucskos tájra. Helen lába és térde olyan vizes volt, mintha patakon gázolt volna át. Fázott. A keztyüljét ki lehetett volna facsarni. Olyan fagyos volt a keze, hogy összeütögette néha, hátha igy átimelegszik. Ilyenkor Vándormadár azt hitte, hogy gyorsabb ügetésre akarja nógatni és rohanni kezdett, Helen pedig alig bírt megülni rajta, annyira érezte oldalában a nyilalást. Keserves ut volt. S most újra fekete felhőgomolyagok érkeztek a fejük felé... Fehér pihék röpködtek az esőcseppek zuhogása között. Hó!... Helen úgy érezte, hogy lefagy a keze, lába meg a füle. Kétségbeesve nézett előre, mintha hajlék után kutatna. De nem volt hová betérni, nem volt hol lepihenni. Mindenütt a vadon, mindenütt a sziklák, a puszta, az erdő... Roy és Dalé görnyedt háttal ültek a nyeregben, valószínűleg bőrig áztak, mert esőköpönyegük sem volt. Bo szorosan mögöttük lovagolt és Helen észrevette, hogy reszket a hidegtől. Jó óra hosszáig tartott a havas esőzés, majd jeges szél tette még nehezebbé az utat, de a lovak csak mentek előre, mentek előre fáradhatatlanul. A félhők újra szétszakadtak, egy pillanatig világosodni kezdett, de harmadszor is uj felhők jöttek... Most dara hullt. Az éles jégszilánkok szinte fölseibezték Heflen árcát. Mind nagyobbak lettek a jégdarabok. Helen majdnem felkiáltott fájdalmában, amint hátát érte a jégeső. A fák között fehér le t t a föld. És ők egyre mentek — még egyre mentek tovább! Vihar múlt, vihar közéledett a fejük, fölött. Helen Iáiba lassan olzsibbadt. Nem fájt már, mert nem érezte. De a kezét mozgatta, keze• Amikor azonban a fedezetet a söradó emelésével akarták megszerezni, a szociáldemokraták különböző okokat találtak, csak hogy elhárítsák maguktól az adóemelésért a felelősséget. Valamennyi párt belátta, hogy az állami tisztviselőkön segíteni kell. A segítség megszerzésének gondját azonban a pénzügyminiszterre bízták. S amikor a miniszter javaslatait benyújtotta, azok támadták a legjobban, akik éppen a karácsonyi pótlék megszavazását követelték. A Národni Politikának egy vezető agrárius nyilatkozott s kiemelte azt, hogy a koalíciós pártok nem akarnak kormányválságot. A súlyos helyzetet az idézte elő, hogy míg valamennyi párt a költségvetés egyensúlyának a megtartását hangoztatja, addig ugyanakkor a miniszterek több száz millióval követelnek többet saját resszort- jaik számára. Valószínű, hogy a költség- vetést egy íéLmUliárddal fel fogják emelni. A cseh lap reméli, hogy a koalíció ősszel tető alá hozza programját, mert minden törekvés arra irányul, hogy elkerüljék az időelótti választásokat. A német szociáldemokrata párt hivatalos sajtóorgánuma vezércikkében ugyancsak élesen támadja a nemzeti demokratákat és a cseh iparospártot, ugyanakkor rámutat arra, hogy a cseh pártok eddig féltő gonddal ügyeltek arra, hogy a költségvetés aktívumát mesterségesem fenntartsák. E* egy bizovei a gyeplőt tartotta, a keze nem zsibbadhatott el, csak nagyon fájt. Voltak pillanatok, mikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább. De még'ee szólt. A ló ment előre, ő ült a hátán és összeszoritotta a száját. Valószínűleg igy volt Bo is. De egyikük sem panaszkodott, egyikük sem akart gyenge lenni. Helen rászorította magát, hogy figyelje az utat is- s igy megfeledkezzék kissé a fájdalmairól. Késő délután volt, mire hatalmas völgy- medencébe értek, ahol náddal benőtt tó terpeszkedett. Dalé és Roy beleléptettek. A lovak térdig gázoltak a jeges vízben. Vizimada- rak röppentek fel körülöttük, vadkacsák menekültek úszva mindenfelé. A másik oldalon hirtelen újra emelkedett a talaj, mezítelen sziklák között haladtak és nemsokára megint beértek az erdő sötétjébe. — Vájjon mekkora utat tehettek már? ... töprengett Helen. Mintha örökké tartana ez az ut, mintha csak álmodott volna minden mást — egész eddigi életét. Éppen mikor újra esni kezdett, érték el a fenyves szélét. Itt nem érte őket annyira a szél sem. De Helen már nem érezte a köny- nyebbséget. Félig eszméiétlenüi ült a lován. Ha Vándormadár átugrott valami törzset, vagy vágtatni kezdett, gépiesen kapaszkodott a nyeregkapáiba, hotgy lie ne forduljon a lóról. Egy pillanatra keserűen megbánta, hogy eljött hazulról... és lassan-lassan még Bo iránit érzett folytonos aggodalma is tompulni kezdett... De, különös, a táij minden részletét szinte a fénykép hűségével látta késeibben is sokszor maga előtt. Az endő egyre sűrűbb lett. Félhomály ülte meg a fák alját, árnyékok leskelődtek mindenfelé. Aztán egyezerre Dalé is, Roy is eltűntek ... Meredeken mentek lefelé. Eltűnt utánuk Bo Í3. Helen gyorsan rohanó viz zaját hallotta. Vándormadár minden biztatás nélkül jobban kezdett sietni. Helen is odaért a meredek szélére. Mély, széles völgy feküdt lábai előtt, de olyan sötét volt már, hogy nem láthatta, mi van odalenn. Csek sejtette a folyót a völgy közepén. Azt remélte, hogy már egészen érzéstelen a teste, de tévedt, mert a leereszkedés a meredeken talán rosszabb volt még az eddigi megpróbáltatásoknál is. Minden mozdulatnál rettenetes fájdalmakat érzett. össze szorított foggal, lehajtott fejjel tűrte a I így karcolja össze a fogait a rossz fogpaszta, mely durva, szemcséket, érdes anyagokat tartalmaz. Ha jó fogpasztát dörzsöl szét az ujjai közt, szemcsét benne nem érez. Az Odol-fogpaszta olyan finom, mint a vaj és olyan puha, mint a bársony. nyos ideig mehetett, de a cseh pártoknak egyszer már bele kell törődniük abba, hogy ezt a mesterkedést a végtelenségig nem lehet fenntartani és esetleg egy pasz- sriv költségvetéssel kell számolni. A cs-eh néppárti Lidové Listy megállapítja, hogy a parlamenti munkát a koalició szocialista blokkjának a polgári blokkal való harca akadályozza meg. A szocialisták azonban egységesebbek, mint a polgáriak, és most arra kell törekedni, hogy a polgári pártok a kormányban egységes fellépésükkel megakadályozzák az államháztartás túlterhelését szociális törvényekké], A nemzetgyűlés e héten nyári szabadságra megy. A szocialista miniszterek még a mai nap folyamán kísérletet tettek arra nézve, hogy a képviselőház intézze el a szenátus által elfogadott hadiTokkant-javaslatót. Az utolsó minisztertanács a nyári szünet előtt csütörtökön lesz és szeptember második feléig sem a minisztertanács, sem a kormány Mifönlböző bizottságai nem fognak ősz szeülni. A nyári szünet minden valószínűség szerilift szeptember második féléig fog tartani. szenvedést. Sokáig nem nézett föl. Mikor aztán Vándormadár hirtelen megállt, látta, hogy lenn vaunak a fűzzel szegélyezett, fátlan völgyben, melynek hosszában mély, morajló zúgással rohant medrében a barnásvizű, fehérhabos folyó. Roy és Dalé behajtották a csőin aghordó lovakat a vízbe s utána mentek ők is. Szügyig ért néhol a viz. Bo úgy ment neki a folyónak, mintha ez lett volna mindennapi mulatsága, amióta él. Egyetlen vigyázat! an mozdulat, a ló egyetlen botlása és Bo menthetetlenül eltűnik a barna vízben, a fehér tajték között... Vándormadár is odaért a vízihez. Helen, nem is igen tudta, hogy mit tesz, megrántotta a gyeplőt. A ló engedelmesen megállt. — Nem — úgy érezte Helen — nem mer nekimenni a kavargó víznek ... Dalé hátranézett és odakiáltott: — Jöjjön, jöjjön!... Hajtsa be! Vándormadár! ... A fekete paripa felkapta a fejét és bevágtatott a vízbe. Magasan csaptak fel körülötte a hullámok. Helennek annyi ereje sem volt már, hogy a lábait felhúzza. A ló zihálva lábolt keresztül a folyón és nyerítve kapaszkodott ki a másik oldalon, aztán átnyargalt a keskeny, gyepes sávon és, beérve a fenyők közé odaállt a többi ló mellé. Roy lépett oda, hogy leemelje Helen t a nyeregből. — Harminc mérföld, Helen kisasszony! — mondta olyan hanghordozással, mint valami bókát. Félig vezette, félig cipelte a leányt a nagy fához, ahol Bo már ült a földön. — Jaj, Nelll — volt Bo gyászos köszöntése. — Minek is jöttünk ide! — Minek hoztalak ide! — sírt Helen. Nem lett volna szabad megengednem, hogy eljöjj! Sohasem fogom megbocsátani magamnak! Bo sáipadt volt, a.szája kék, nem bírt felállni. Az eső szüntelenül eseti, a fákról csörgött a viz, az ég mintha egyre lejebb sülyedt volna nehéz felhőivel. A talaj egészen ótned vesedett, mindenütt pocsolyák fénylettek. Helen messzi, elhagyott otthonukra gondolt és azt hitte, a szive szakad meg. Olyan nyomoru- ságosan érezte magái, hogy szinte el se bírta hinni, hogy pihenhet végre s ma már nem kell többet lovagolnia. — Folytatjuk. •—
