Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-21 / 139. (2360.) szám
1930 janiira 21, szombat. A francia lapok fantasztikus jelentései szerint a csornai konferencia ifin kiráifpicfs lesz Haifarorszigon Paris, junius 20. Az Echo de Paris és az [ Information közös jelentése szerint Befíhlen gróf magyar miniszterelnök Londonban tár- j gyaláeokaí folytatott a Habsburgok magyar- J országi restaurálásának problémájáról. Ottó herceg a közeljövőben el jegyzi az olasz király leányát 8 a hivatalos eljegyzési napot a magyar monarehisták arra használják fel, hogy államcsínyt kövessenek el. A lapok szerint Magyarországon a monar- chisfák között lázas tevékenység uralkodik, 'hogy az államcsínyt kellőképpen előkészítsék. A kisantant tátrai konferenciája után a puccsot meg e hó végén elkövetik. Az Information komimén tárja szerint a magyar m anarchisták államcsinyjiüket valószínűleg elhalasztják néhány nappal. Magyar- ország mindenekelőtt a kölcsönt akarja megszerezni s csak akkor, amikor a szükséges anyagi támogatás rendelkezésére áll, lát hozzá a nagyarányú akció előkészítéséhez. (Ezt a bizonytalan francia forrásokból származó hirt természetesen a lehető legnagyobb fenntartással kell fogadni.) Misa leiiifeksfÉsiimk-jisgosiiáv kisantantot akar a hatvanmilliós németség elei Hodzsa és Rosdie a csel?-német kiegyezésről M©g|ef eni A „iVyiloft Könyv** Prágai magyar költők lírai antológiája 0aroas Sános, Qyöry ®ezsö, j Szenes Srzsi, Űozári ©ezsö, válogatott, legszebb versei ‘Dzurányi Gászló elöszaoáoal Az „Uj munka" kiadása. Bolti ára 25' — Ke előjegyzésben 20— JCé Előjegyzésben megrendelhető a megbízottnál: Wallentmyi Samu Rimaszombat, (Rim, Sobota) Nyár u. 5. ______ ____ _ A Hasas Táírálsssa @3vefi@n OrtSi. k®ser &@saslo. fi Tátratonmicon- (Tatranská Loctnica). Élaö- ^ |§ rendű konyha éa kiszolgálás. Villamos és vasat- — H közlekedés Popráddal. Egész éven At nyitva. Cím g = Sehreiber Mór bérlő, 1 atralomnic Bugsch villa. f; U S Prága, junius 20. Hodzsa Milán a Venkov- ban cikket irt a szláv népek éspedig a csehszlovákok, lengyelek és jugoszlávok együttműködéséről. Cikkében többek között ezeket írja: — Toleráns, de azért erős nacionalizmusunkkal áthidalhatjuk azokat az ellentéteket, amelyek köztünk és német polgártársaink között feunállanak. Eddigi kisebbségi politikánkat következetesen fogjuk folytatni. Azonban nem volna meg a biztonsági érzetünk, ha azzal kellene számolnunk, hogy a csehek és szlovákok csak tízmilliót tesznek ki, mig a németek nálunk több .mint 3 milliónyian és a határon túl több mint 60 milliónyian vannak. És ezt a biztonságot az a tudat szolgáltatja nekünk, hogy a lengyelekkel és jugoszláv okkal hatvan milliót reprezentálunk, tehát éppen olyan nagy blokkot, mint a németek. Ebben az esetben nemcsak mi, hanem a lengyelek is a megértés politikáját folytathatnák a nagy német egységgel szemben. A szláv együttműködés uj pszichológiai lehetőségeket nyújt s a Németországgal való viszonyunkban csak megerősítheti a pacifizmus politikáját- Németország és Ausztria formálisan ugyan nem valósította meg a csatlakozást, azonban jogi normáikban, kulturális mozgalmaikban, társadalmi struktúrájukban már kezdenek egyenlőkké válni. Vájjon nem tehetnők-e meg mi is ugyanezt. Ha egyszer Németországnak és Ausztriának tényleges csatlakozásával meglepnek bennünket, úgy ez Csehszlovákia számára két oldalról való átkarolást és Lengyelország számára újabb bizonytalanságot jelent. Cikkének további részében azt fejtegeti Hodzsa, hogy a csehek, jugoszlávok és lengyelek nem oly idegenek egymás számára, mint ahogy ez első pillanatra látszik. Nem elég csak az egyes nemzeteknek formális közeledése, hanem ezen nemzetek keretén belül az egyes társadalmi csoportoknak a közeledésére is szükség van. Rosche: .6 cseheScen s sor... A szudétanémet táborban is van egy teoretikus politikus, aki a csehek és németek megegyezését sürgeti. Rosche dr. volt német nemzeti párti, jelenleg gazdasági párti kénpviselő Trautenauban beszédet mondott a belpolitikai és gazdasági helyzetről és többek között ezeket mondta: Az adott viszonyok kényszerítenek bennünket- a megegyezés politikájára. A szudétanémeteknek meg kall egyezniük a csehekkel. Csakis a belpolitikai konszolidáció teszi alkalmassá Csehszlovákiát arra, hogy teljesítse feladatait az európai politikában, mert Európa valamennyi államának össze kell fognia egy egységes frontban Amerika ellen. Európa jogait nem lehet sem szláv, sem germán politikával megvédeni. azerdő SZERELMESE REGÉNY Irta: ZWE GREY Fordította: WOSÓRYNÉ RÉZ 1018 (18) Helen csöndesen nézte. Kezdett derengeni előtte, hogy ez a vadász, akivel a sors összehozta, nem olyan ember mint mások. Nem az lepte meg, hogy fáradságos és veszedelmes vállalkozással a halálnál is rosszabb sorstól megmentette őt, a merőben ismereteién leányt. Tudta, hogy a legtöbb igazi westman lovagias, bátor és becsületes, tudta azt is, hogy valamennyi erős, életrevaló férfi, főznek, tüzet raknak, mosnak, elvégeznek minden munkát, ha kell. Helen tanítónő volt és fiukat tanított. Ismerte őket. És a vadászban volt valami fiús, friss nyíltság, tisztalelküség és, ami ritka, fizikai tisztaságérzet is. — Nell! Már hányszor szóltam neked! — rázta meg Bo. — Min töprenkedsz úgy? — Fáradt vagyok... és elgondolkodtam, Bo — felelte a nénje. — Mit mondtál? — Hogy borzalmasan megéheztem. — Igazán? Ez nem újság. Én olyan fáradt vagyok, hogy nem tudom, hogyan fogok lenyelni egyetlen falatot is. És félek előre az éjszakától. Be sem merem hunyni a szememet. Hátha jönnek azok a ... Mikor is aludtunk utoljára, Bo? — Az utazás előtti éjszakán -- felelte Bo. — Ez négy nap előtt volt... De jó lenne nyugodtan aludni... — Én fogok is, Nell! Gondolod, hogy itt fekszünk majd egész éjjel, a fa alatt, takaró nélkül? Milyen érdekes! / — Uffy látszik, igen, mert ágy bajosan akad errefelé — mondta Mell. — Nagyszerű, mesés! — lelkesedett Bo. — Látjuk majd a csillagokat a fák között! — Felhős az ég. Nem tudom, mi lesz, ha vihart kapunk! — Azt már én sem tudom — rándított a vállán Bo. — Nem fogunk elolvadni. Helen rápillantott erre a gyermekre. Otthon, ha ilyesmit beszélt, legfeljebb nevettek rajta. Most szinte ijedten ébredt reá, hogy Bo milyen egyszerűnek, magától ' értetődőnek vesz mindent, milyen könnyen éli bele magát olyan dolgokba, amelyeket el sem tudtak volna képzelni azelőtt... és neki viszont mily bajos lesz alkalmazkodnia!... Dalé egyenesen, mozdulatlanul állt a tűznél és figyelt. — Nem jön — dörmögte magában. — Ez csak jő. A testvérekhez fordult. — Kész a vacsora. Helen panaszkodott ugyan az előbb, hogy fáradt, de azért most ő is úgy evett Boval együtt, mint az étlen-szomjan kóborló, eltévedt gyermek. Dalé elédedett mosolygással nézte őket. — Holnap estére friss húsúnk is lesz —■ mondta. — Milyen — érdeklődött Bo. — Vadpulyka, vagy őz. Lehet, hogy mind a kettő. Amit jobban szeretnek. Majd meglátják, a pulykahús olyan puha, hogy szinte elolvad az ember szájában. — Mhm — szólt Bo teli szájjal. — Hallottam már a pulykapecsenyéről. Dalé csak aztán evett, mikor ők már jóllaktak. Közben csöndesen hallgatta a lányok beszélgetését s egy-egy rövid szóval felelt Bo kérdéseire. Esteledett, mire az edénymosáshoz fogott s majdnem egészen besötétedett, mire befejezte a munkát. Megrakta a tüzet s leült melléje egy fatörzsre. Nézte a lángot. Nell és Bo kényelmesen feküdlek a takarón, egy-egy nyeregre támasztott fejjel. — Nell, én rögtön elaszom, pedig nem akarok! — szólalt meg Bo álmosan. — Én pedig nem tudom, hogy el tudok-e aludni, pedig úgy érzem, hogy nyitva se bírom tartani a szememet, annyira fáradt vagyok — felelte Helen. — Figyeljenek! — szólt Dalé hirtelen. Helen és Bo olyan csöndesek lettek, mint az egér, amikor macskát érez. Heten nem hallott semmit, legfeljebb valami alig kivehető, tompa kopogást, valahol a sötétségben. Az erdő olyan volt, mintha mélyen aludnék. Bo szemén látszott, hogy ő sem hallotta meg, amit Dalé. — Coyote-ok — mondta Dalé aztán. A mélységes csöndben hirtelen különös, dühös, rekedt vonítás hallatszott. Vad, nyers hang volt, de nem ijesztő, valami barátságos, kérdező értelem volt benne. Aztán szürke árnyékok osontak el a közelben, gyors lábak nesze hangzott köröskörül s a következő percben már közvetlen mellettük hangzott1 HEH fel újra az ugatás. De nem tartott sokáig. Mintha meggyőződtek volna róla, hogy nincs mitől félniök, az állatok nemsokára megint eltűntek. Csönd lett... De nem sokáig. — Oh! — mondta Dalé és izgatottság csengett a hangjában. — Hallgassák csak az öreget! A mélységes csöndben mélyhangu, panaszos, vésztjósló orditás reszkettette meg őket. — Jaj, mi ez? — suttogta Bo. — Ez már nagy, szürke farkas — magyarázta Dalé suttogva. — Odafenn lakik a sziklák között. Érzi az emberszagot és haragszik ... Figyeljenek csak, megint ordít... Éhes! Helen hallgatta a vad üvöltést. Borzongás futott át rajta, valami ismeretlen félelem. A fák ágai megremegtek... Dalé mosolygott a tűznél. — Szereti?... — kérdezte Helen halkan, szinte önkéntelenül a vadásztól. Dalé megdöbbent arcán látszott, hogy ezt még soha senki nem kérdezte tőle, de ő maga sem gondolkozott rajta. Mégis, azonnal felelt. — Hogyne szeretném! — De hiszen a farkasok megölik az őzet, a szarvast, meg minden védtelen állatot az erdőben! — kiáltotta most közbe Bo. A vadász bólintott. — Akkor hát hogyan szeretheti? — kérdezte Helen szinte szemrehányóan. — Ha már gondolokozom rajta, úgy látom, hogy több okom is van reá — felelt a vadász. — Á farkas nem alattomos. Nyílt harcban öl. És akkor öl, ha éhes. Dögöt nem eszik soha. Ha elpusztul, harcolva pusztul el... És szereti a magányosságot. A párduc meg a grizz- ly már egészen más... A szürke medve kedvtelésből gyilkol. — Rettenetes — mondta Helen megborzongva. — Igaz, minden ragadozó rettenetes és gyakran megtörtént, hogy lelőttem a farkast, ha láttam, hogy őzre les. Néha egész csapat áll össze, hogy halálra üldözze az őzet vagy szarvast. Kegyetlen mulatság, de a természet ilyen. A hó meg a jég éhenhalatja az állatokat, a róka a tojásból szedi ki a fiatal pulykát. holló kivágja a fiatal bárányok szemét és várja, mig megdöglenek, hogy megebes.se. De ha meggondoljuk, mégis azt látjuk, hogy az emberek sokkal kegyetlenebbek, mint az Bent az országban nemzetiségi békére vám szükség. A németek mér megmutatták, hogy komolyain veszik a belső békét, mo&t a csehekén a sor, hogy ezt bebizonyítsák. A vezető politikusok már elismerték a belső kiegyezés szükségességét. A tényleges hatalom azonban mindig egy szélső soviniszta klikk és a csehszlovák bürokratizmus kezében van, amely erősen harcol a demokrácia ellen és amely araija az egész állami gépezetet. * A két politikus fenti nyilatkozatából láthatjuk, hogy a szudéta németek és a csehek között a megegyezés megvalósulása még igen messze van. Hodzsa cikkében az föltűnő, hogy a lengyel- csehszlovák-jiugoszláv kisantant tervét épp akkor veti a köztudatba, amikor Románia szerepe a magyarellenes csehszlovák-román-jugoszláv kisamtantban némileg bizonytalanabbá vált. Bizonyos,, hogy Hodzsa a két kisantantot párhuzamosan szeretné megvalósítani s egyáltalában nem gondol a románoknak a lengyelekkel való fölváltására, de egyes prágai körökben nagy visszatetszést szült, hogy cikkét épp a csorbái kisantantkonfereneia előestéjén jelentette meg s ezért románellenes demonstráció jellegével bir. A szláv szolidaritás túlságos kibaugsulyozását a románok bizalmatlanság jelének is vehetik s ezért Benes körei nagyon rossz néven veszik Hodzisa újabb beavatkozását a külpolitikába. Űrnapja Pozsonyban Pozsony junius 20. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az uruapi ünnepségek legnap páratlanul ritkaszép lefolyásnak voltak. A dómban 9 órakor Koperniczky Ferenc prépost-kanonok fényes papi segédlettel celebrálta az urnapi nagymisét; az egyházi zenekar Haydn miséjét adta elő. A misét követő uruapi körmenet festői látvány volt. Az oltári szentséget vivő Koperniczky Ferencet Drob- ny országos elnök, Székács János tartományi hivatali tanácsos, Förster dr. polgármesterhelyettes, majd a keresztényszocialista városatyák csoportja, végül Ochaba vezetésével az egyházközség kuratóriuma követte. A körmenet valamennyi résztvevője gyertyát vitt. A résztvevők száma sokezerre rúgott A keresztényszocialisták az egyesületi zászló alatt vonultak ki, majd a különböző iparosok az évszázados céhzászlók alatt következtek. A minden tekintetben kifogástalan rendezésért Kő- I hegyi József káplánt és a tűzoltóságot illeti I meg az elismerés. állatok, pedig eszük is vau, nemcsak ösztönük. Helen megdöbbenve hallgatott. Mostanáig azt hitte, hogy minden vadász gyönyörűségből öl. De ez az egy, úgy látszik, megtanulta a természet nyelvét, ismeri az őserdő titkait, benne él és igazságot tesz a maga módja szerint... Ha ez csakugyna igy van, akkor ez az ember csodálatosan gazdag lelkű lehet! Vájjon a magányos erdei élet tanította meg erre?... Semmi keserűség, semmi gyűlölet, féltékenység, hiúság, irigység, haszonlesés ennek a férfinak a lelkében. Dalé újra felállt és északnak fordult. — Még mindig Royt várja? — kérdezte halkan Helen. — Nem, most már nem hiszem, hogy megjöhetne mára — felelte a vadász. Odament a lányok fejénél álló fenyőhöz és minden erejével megrázta. Aztán körülvizsgálódott. — Azt hiszem, itt áll már vagy ötszáz esztendeje, talán kibírja még a mai éjszakát — morogta magában. — Figyeljen csak... Bo már aludt. És Helen valami távoli, halk zúgást hallott — Szél. Vihar jön — mondta Dalé. Olyant fog hallani, mint még soha az életében. De ne ijedjen meg. Nem lesz semmi bajunk. A fenyőket gyakran kidönti a szól, hanem ezt az öreget itt, nem egykönnyen veheti le a lábáról... Takarózzon be jól, aztán majd magukra borítom és begyömöszölöm a ponyvát. Helen betakarózott, úgy ahogyan volt, teljesen felöltözve, éppen csak a cipő nem volt a lábukon. Odatette fejét a húgáé mellé. Dalé reájuk bori tóttá a ponyvát és a fejüknél kissé visszhajtotta. — Ha az eső esni kezd, majd felébrednek — mondta. — Akkor aztán húzzák magukra egészen. — Esni fog? — kérdezte Helen megszeppenve. Hirtelen az jutott az eszébe, hogy milyen különös mindez... A tábortűz világánál ott látta Dalé nyugodt, mozdulatlan arcát. Egyel len pillanatra sem jutott az eszébe, úgy látszik, hogy egyedül van két fiatal leánnyal, éjnek éjszakáján, vaksötét, járatlan vidéken... Biztató hangon mondta: — Semmitől sem kell félni Itt leszek közel és rakok a tűzre egész éjjel. Helen hallotta, amint tovább megy a sötétségben. Recsegés hangzott, majd tompa zuhanás ismét föl lobogott a tűz. Szálltak a sziklák és vastag füstoszlop csavarodott a sötét égbolt felé.
