Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-19 / 138. (2359.) szám
I mo jnnitia 19, csütörtök. A kompromisszumok sorra létrejönnek, de a parlament munkaképtelen Dónál szenátusi elnök sakkhuzása — A nyári szünet előtt a parlament már alig fog dolgozni mondással való fenyegetőzés sean válto*- tathaíott ama tényekem, hogy a liszt vámok rendezésére nem láttunk semmiféle alapot. Feltételezem, hogy a december 15-én lejáró felmondási határidő leteltéig sikerülni fog a szerződési viszonyt újból rendezni, különösen azért, mert hiszen a tárgyalásokat tovább folytatjuk. A tárgyalások most csupán megszakadnak, mert a romám kormánynak megígértük:, hogy a szerződési tárgyalásokat juniiue 20-án Budapesten folytatjuk. A csehszlovák delegációt már meghívtuk és az el is fogadta a meghívást, úgy hogy julius elején Budapestem folytatjuk a tárgyalásokat. A Csehszlovákia részéről olyan sokszor hangoztatott optimizmussal kapcsolatban kijelentem, hogy semmi okom sincsen ehhez az optimizmushoz nem csatlakozni, feltéve, hogy a csehszlovák kormánynak sikerülni fog a lisztvámok rendezéséhez az említett bázist megtalálni és ha a rendezés alá kerülendő kérdésekben továbbra is megtaláljuk a kölcsönös jóakaratot, amit Csehszlovákia részéről már az eddigi tárgyalásoknál észre lehetett venni. A csehszlovák delegációnak megkönnyítettük a helyzetét azáltal, hogy a szerződéses viszony fenntartása érdekében ©llenköveteléseink- bem tartózkodóak voltunk, jóllehet a csehszlovák kívánságok exportunknak kétharmadát érzékenyen érintik. Szífllildiék a középiskolai reformról szóló rendeletét Prága, junius 18. Dérer iskolaügyi miniszter ma aláírta és szét küldötte az országos isko la tanácsoknak azt a miniszteri rendeletét, amelynek alapján a középiskolák alsó osztályaiban végre kell hajtani a már közismert r ".irmot. Az iskolaügyi hatóságok utasítást kaptak, hogy ezen rendeletről azonnal értesítsék a középiskolai igazgatóságokat, amelyek kötelesek a reformot a középiskolák alsó három osztályában már a jövő tanév kezdetétől bevezetni — Nem sikerült hajón a szökés: vissza a pénzt! Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Markó-uccában ülő Fischer Lajos, a Vacuum Oi'l Company sikkasztó igazgatója, akit Délamerikából Beállítottak Budapestire, kártérítési port indított azon olasz hajóstáreaság ellen, amelynek hajóján Délamerikába szökött. Fiacher 500 pengő kártérítést követel a hsa jótársaságtól azon a címen, hogy ^ hajója nem szállította odáig, ahová a jegy szél. A különös per elé nagy érdeklődéssel néznek. Prága, junius 18. A parlamenti munka isimét megakadt és teljesen bizonytalan, hogy a kép- viselöház mikor kezdi meg nyári szabadságát. Számos törvényjavaslat tárgyalása még függőben van s ha a kormány meg is egyezne vala- Tnennyi törvényjavaslatban, nem igen valószínű, hogy’ júliusban még dolgozna a nemzetgyűlés, mivel Donát agrárius szenátusi alelnöki, Sou- kup elnök helyettese, aki Izlandra utazott, levélben értesítette a képviselőbáz elnökségét, hogy a szenátus nem hajlandó junius 27-én túl ülésezni és hogy ehhez tartsa magát a képviselőház is. A szenátusi elnöknek ezen eljárása szocialista körökben igen nagy ellenszenvet szült, mert- ezt a koalíciós megegyezés megszegésének tekintik. Az eddigi kompromisszum alapján ugyanis az agrártörvényeket letárgyalta a nemzetgyűlés mindkét háza, s miután most csak szociális törvényjavaslatok kerülnének napirendre, a jobboldali, agrárius szenátusi alelnök ezeknek letárgyalását még a nyári szünet előtt meg akarja akadályozni. A képviselőbáz jövő keddi ülésére el akarják készíteni a 13-ik havi fizetésről szóló törvényjavaslatot, amelyen lényegesebb módosításokat eszközöltek. A bizottság által megszövegezett memorandumot a bizottsági elnök átnyújtotta a kormánynak és annak úgynevezett „személyi ügyek" bizottsága d elvben elfogadta ezeket a módosításokat. A gazdasági miniszterek tegnap is folytatták tanácskozásaikat az ipari hite] és söradó kérBeriin, junius 18. A német főváros politikai élete mindinkább az uccákon bonyolódik le. A külvárosokban a kommunisták és a nemzeti szocialisták nap-nap után ösz- szeütköznek és a verekedések itt is, ott is vért követelnek. Tegnap éjszaka kommunisták rálőttek a 15-ös autóbusz vonal egyik megtelt kocsijára, amelyen nemzeti szocialisták utaztak. A fiatal munkások vadéeéről. Az ipari hitel kérdésében már megegyezés is jött létre. Ami pedig a söradót illeti, ennek tárgyalását a mai napra halasztották. Péntekre egybehívta a miniszterelnök a minisztertanácsnak dönteni arról, hogy mit végezzen lenegy javaslat szerepel és pedig Engli-s javaslata a forgalmi és fény űzési adóról szóló törvény módosítására vonatkozólag. A miniszter- tanács véglegesen dönteni fog arról, hogy mily sokáig dolgozzék még a parlament, azaz milyen javaslatokat akar még a kormány a nyári szünet előtt tető alá hozni. A gazdasági miniszterek naponta üléseznek péntekig, hogy esetleg megegyezést létesítsenek az önkormányzati testületek szanálásában, továbbá a söradóban és lehetőséget nyújtsanak a minisztertanácsnak dönteni arról, hogy mi tvégezezn még a nyári szünet előtt a parlament. Általános az a nézet, hogy a nemzetgyűlés már vajmi keveset fog dolgozni a szünet előtt, miután a sok hónapos koalíciós tárgyalások eredményre nem igen vezettek. Mindent őszre halasztónak? Prága, junius 18. A Prager Abendzeitung értesülése szerint a politikai munka szenzációs fordulópont elé jutott. Habár az egyes pártok magatartásából az utolsó napokban azt lehetett volna következtetni, hogy a nyári szülóságos 8őrtüzet zúdítottak az autóbusz utasaira és nemcsak a nemzeti szocialistákat, hanem másokat is megsebesitettek. Három fiatalember súlyosan megsebesült, egy leány könnyebben. Mielőtt az autóbuszt megállították volna, a tettesek eltűntek. A rendőrök még az éjjel megkezdték a nyomozást, amely egyelőre még nem járt eredménnyel. Áldás a fejére, ha a haját PIXAVO X - NAL mossa. Mint folyékony anyag eredeti üvegekben mint, Shampoon pedig csinos zacskókban kapható. gyalják a készületben levő kormányjavaslatokat, a kormánypártok többsége most a fölmerült nagy nehézségekre való tekintettel váratlanul azt határozta, hogy ezt a tervet föladja és az egész munkaprogramot az őszi ülésszakra halasztja eL A végleges döntés még nem történt meg, de a tárgyalások már ebben az irányban halaidnak. Ennek következtében valamennyi munkában lévő törvényjavaslat: igy az állami alkalmazottak 13 havi fizetéséről és az adók novel- lálásáról szóló javaslat is csak a nyári szünet után kerülhet elintézésre. Remélik, hogy a helyzet addig annyira tisztul, hogy a javaslatok fedezetének kérdését könnyebben oldhatják meg. Ma délelőtt egy 13 tagú küldöttség járt a nagyiparosok szövetsége részéről Preiss elnök, Ho- dács főtitkár, Scihidht és Erőn nagyiparosok vezetésével Udrzsal miniszterelnöknél és Ma- tousek kereskedelmi miniszternél és óvást emelt az uj adójavaslatok ellen. A küldöttség utalt arra, hogy a kilátásban lévő kompromisszum, mely a kereseti adónak 75 százalékos levonhatóságát akarja kimondani, az ipari körök részére teljesen elviselhetetlen volna. Udrzsal miniszterelnök kijelentette. hogy a kormány nem xárkézihatik ugyan el az ipar kifogásai elől, másrészt azonban tekintettel kell lennie az állam pénzszükségleteire. Megígérte, h-cgy az ipar részére elfogadható feltételek mellett fog állást foglalni. Maitousetk kereskedelmi miniszter hasonlóan azt hangoztatta, hogy a kormány tekintettel káván lenni az ipar érdekeire. net előtt minden körülmények között letárGuerilla-tian Berlin külvárosaiban RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRME GREy Fordította: KOS&RYNÉ RÉZ LOLR (17) Az erdőbe értek. Mintha más világba léptek volna be hirtelen. Hatalmas, ünnepélyes, talán többszázados fenyő-óriások álltak jó messzire egymástól. Görcsös, sok vihart kiállt, yihartépte, villárnsujtotta, méltóságteljes fenyők... Facsemeték és alacsony bokrok zöldüitek lenn a földön. A fák között néhol ezüstös füsávok húzódtak, máshol mezítelen, vörösesbarna avar födte a talajt. Dalé mindig gondosan vigyázott reá, hogy az avaron haladjanak. Heten hátratekintett s észrevette, hogy a ruganyos vörhenyes szőnyegen semmi nyom nem látszik. Mióta elindultak, először érzett egy kis megkönnyebbülést a gondolatra, hogy a rablók talán nem tudják majd megtalálni a nyomokat. Bo, persze, nem gondolkodott, nem töprengett és nem aggódott. Mindig csak a jelennek élt és nagyon meg volt elégedve sorsával. Helen kezdte sejteni, hogy Bo nem bánná, ha valami veszedelmes és érdekes kalandon esnének át. A kislány ügyesen segített Dalénak a vezetéklovak hajtásánál, egyre oldalt nyargalt, hogy összébb terelje őket. Vigan ült a lova hátán, úgy látszik, nem érzett se fáradtságot, se fájdalmat. Helen azonban bevallotta magában, hogy fáradt is és mindegyre jobban össze van törve. Mintha álomban haladt volna ezen a csodálatos, néma erdőn keresztül. Sehol egyetlen madár. Csak mókusok néztek le rájuk a fákról. Az apró, vörösbarna állatkákat jól ismerte, de nemsokára olyanokat is látott, amilyenek nem éltek odahaza. Dalé egyszer csak hirtelen megállt és néhány palaszürke őzet mutatott nekik, amint mozdulatlanul álltak egy kis tisztáson, hosszú hegyes fülüket fel- tartva. Aztán megriadva, furcsa, nagy ugrásokkal futottak szét. Déltájban emelkedni kezdett a talaj, a fák sűrűbben nőttek. Helen még egy felfedezést tett. Néhány órája érezte márj hogy a feje nehéz - az orrát valami bizsergeti. Bosszankodva gondolt reá, hogy valószínűleg meghűlt. Most azonban, hogy egyre magasabbra értek, a levegő tisztább lett és rájött, hogy a nedves völgyben megüllepedett erős fenyőillat volt mindennek az oka. Torkát és tüdejét is égette a túlságosan erős illat. Megköny- nyebbülten lovagolt tovább, de most más kellemetlenség várta. Hirtelen éles fájdalom hasított a derekába, a bordái közé. A fájdalom néhány pillanatig tartott, aztán elmúlt, de újra kezdődött. Néha alig birta elfojtani kiáltását, nehezen lélekzett és össze kellett szednie minden erejét, hogy egyenesen üljön a nyeregben. Ha lassabban ment a ló, nem fájt annyira, ezért néha el-elmaradt egy kissé s mikor Bo és Dalé már majdnem eltűntek, vágtatva érte őket utói. így múltak az órák egymásután, A nap megtette utjának legnagyobb részét, a fák között már a délutáni bágyadt sugarak öntötték végig aranyszínű ragyogásukat. Az erdő zöldje élénkehb lett, de közben mindegyre sötétedett... Közeledett az alkonyat. Helen lova nemsokára vízben gázolt tovább. Gyönyörű, bársonyos zöld mohával benőtt tisztáson haladtak át, amelyet több apró csermely szelt keresztül-kasul. Dalé a tisztáson át másik, kisebb tisztásra vezette őket, ahol a fenyők még hatalmasabbak voltak és őrtornyok módjára álltak köröskörül. Alacsony, hatalmas szikladarab feküdt a tisztás egyik oldalán és valahonan Mas viz-csörge- dezés hangzott. — Itt a Nagy-Forrás — jelentette ki Dalé. —- Megérkeztünk. Derekasan tartották magukat a kisasszonyok. Helen észrevette, hogy a sok apró viz- erecske mind a szikla alól fakad. — Meghalok szomjan! — kiáltotta Bo. — Hát csak igyék — biztatta Dalé mosolyogva, mire Bo leugrott a nyeregből, de a következő pillanatban úgy elvágódott a föl- döu, mint a meglökött zsák, Dalé segítette föl. — Mi történt velem? — kérdezte Bo nagy csodálkozással. *— Kicsit elgémberedtek a tagjai — magyarázta Dalé és óvatosan vezetni kezdte, mint a kis gyermeket. — Megütötted magad? — kérdezte Helen, aki még mindig a nyeregben ült és szeretett volna leszáll ni, de még félt is tőle. Bo ránevetett.-- Dehogy ütöttem! Hanem azelőtt, rnig lovagoltunk... Nell, nem érezted te is, mintha konyhakést ülögetlek volna az oldaladba? — De mennyire éreztem —• vallotta be Helen halkan és óvatosan megpróbált leszállni. Sikerült is megállnia, de olyan volt a lába, mintha fából lenne. Amint lépni bírtak, mind a két leány a forrás felé igyekezett. — Lassan igyanak! — kiáltott utánuk Dalé. A forrás valahol bent lehetett a nagy szürke szikla alatt, ahonnan titokzatos földalatti morajlás hangzott. Helen és Bo lefeküdtek a mohos pázsitra és úgy vettek a szájukba egy- egy korty vizet. Nagyon ki voltak melegedve s meg akarták fogadni Dalé tanácsát, hogy lassan igyanak. De nem is birták volna gyorsan lenyelni, mert oly hideg volt a víz, hogy Helennek belevágott a foga és egész testében megborzongott tőle. Leirhatatlanul fölfrissi- tette ez az első korty víz, amit a szájában tartott. Helen belenézett a vízbe. Színtelen, tiszta, egészen átlátszó volt. — Nell, igyál! — mondta Bo. — Gondolj az otthoni kútra az udvaron ... És Helen behunyt szemmel, hosszan, hosz- szan ivott. VII, FEJEZET. Dalé legelőször is levett egy csomagot az egyik ló hátáról, kibontotta, ponyvát meg takarókat vett elő és mindent leteritett egy nagy fa alá. — Maguk pihenjenek. — Nem segíthetnénk valamit? —- kérdezte Helen, bár alig állt a lábán. — Majd segíthetnek, ha kissé beletörtek már az itteni munkába. — Én már éppen eléggé össze-vissza vagyok törve — nevetett Bo. — Nem érzed te is, Nell? Leheveredtek a takarókra. — Bo — mondta Helen halkan — úgy látszik, mr Dalé azt akarja, hogy itt maradjunk vele egy darabig az erdőben. — Én is azt hiszem — felelte Bo. Kinyuj- tózott és egyik nyeregre fektette a fejét. — Nem mondta már neked, hogy ne urazd? Dalé szorgalmasan szedte le a csomagokat a lovak hátáról. Helen nézte és talán először életében élvezte a pihenést. — Ne urazzam? — kérdezte. — Te hogyan fogod szólítani? — Természetesen Miltnek — felelte Bo. Helen, akármennyire fájt is a háta, elnevelte magát. — Akkor liát, ha előkerülne a le las-ve- gasi eowboyod, azt mondanád neki. amit ő mondott neked? Bo elpirult, ami meglehetősen ritka eset volt nála. — Ha nekem úgy tetszik, hát igen! — emelte föl magasabbra finom kis orrát. — De nem értelek, Nell, Amióta emlékszem, mindig vágyakoztál a Nyugatra és most, hogy itt vagyunk, úgy tetszel, mintha otthon lennénk. Ébredj már fel! Helen elhallgatott. Bo tréfás hangja az elevenére talált, nem tudott reá mit válaszolni. Igen, álmodozott a Nyugatról, de nem ilyennek gondolta az életet, nem ilyen lélekzet- fojtó, erőltetett, vad lovaglást várt, hanem elvonult, munkás, csöndes életet. — De hátha a nyugati élet csakugyan ilyen? Napról- napra vad kalandok, veszedelmes vállalkozások, menekülés a halál elől és nehéz fáradalmakkal teljes igyekvés a cél felé; hogy az utánuk következők sorsa már könnyebb legyen... Dalé már végzett a lovakkal. Baltát vett elő s egy kiszáradt fenyőt igyekezett kivágni. Levetette a kabátját és széles vállalva], izmos nyakával olyan volt, mint valami fiatal óriás. A balta reszketve állt meg a fában, zengett a csapásoktól az erdő. Néhány perc múlva ledőlt a fatörzs. Dalé felvágta. Helen kiváncsi volt reá, hogyan fog tüzet rakni. Először néhány forgácsot hasított ki a fa leg- közepéből, aztán nagyobb darabokkal együtt gondosan elhelyezte a földön. Tarisznyájából kovát, acélt és egy darab fényesre dörgölt bőrt vett elő. Az első dörzsölésnél már szikra pattant elő, apró gallyacskák lobbantak fel Dalé előtt, amint a íarakásnál guggolt, aztán ropogva kezdett égni a tűz és nemsokára magas lánggal lobogott. Mikor ezzel elkészült, fölállt, észak felé nézett és hallgatózott Helen tudta, hogy Royt várja. A nap most szállt le s beküldte hozzájuk utolsó sugarait, ferdén a fák között. A fenyők csúcsáról már eltűnt a ragyogás. Dalé megfordult, elővette az edényes zsákot és nagy csörömpöléssel öntött ki belőle mindent. Aztán nagyobb csomagot bontott ki, amelynek belsejében csupa apróbb-nagyobb zacskó volt. A cinnvödör össze-vissza vol* horpadva, mintha a csomaghordó ló meg- hempergőzölt volna rajta néhányszor. Dalé telemeritette a forrásnál, aztán visszajött vele, az edények közül valami mosdótál-félét vett elő, vizet öntött belé, letérdelt és nagy igyekezettel kezdte mosni a kezét. Ez, úgy látszik, gépies szokás volt nála, meri közben egyre föl-föl tekintett és hallgatózotl. Majd felállt, a tűz fölött megszóritotta a -kezeit éc hozzálátott a vaesorakészitéshez. — Folytatjuk. —
