Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-19 / 138. (2359.) szám

I mo jnnitia 19, csütörtök. A kompromisszumok sorra létrejönnek, de a parlament munkaképtelen Dónál szenátusi elnök sakkhuzása — A nyári szünet előtt a parlament már alig fog dolgozni mondással való fenyegetőzés sean válto*- tathaíott ama tényekem, hogy a liszt vámok rendezésére nem láttunk semmiféle ala­pot. Feltételezem, hogy a december 15-én lejáró felmondási határidő leteltéig sike­rülni fog a szerződési viszonyt újból ren­dezni, különösen azért, mert hiszen a tár­gyalásokat tovább folytatjuk. A tárgyalá­sok most csupán megszakadnak, mert a romám kormánynak megígértük:, hogy a szerződési tárgyalásokat juniiue 20-án Bu­dapesten folytatjuk. A csehszlovák dele­gációt már meghívtuk és az el is fogadta a meghívást, úgy hogy julius elején Buda­pestem folytatjuk a tárgyalásokat. A Cseh­szlovákia részéről olyan sokszor hangozta­tott optimizmussal kapcsolatban kijelen­tem, hogy semmi okom sincsen ehhez az optimizmushoz nem csatlakozni, feltéve, hogy a csehszlovák kormánynak sikerülni fog a lisztvámok rendezéséhez az említett bázist megtalálni és ha a rendezés alá ke­rülendő kérdésekben továbbra is megta­láljuk a kölcsönös jóakaratot, amit Cseh­szlovákia részéről már az eddigi tárgyalá­soknál észre lehetett venni. A csehszlovák delegációnak megkönnyítettük a helyze­tét azáltal, hogy a szerződéses viszony fenntartása érdekében ©llenköveteléseink- bem tartózkodóak voltunk, jóllehet a cseh­szlovák kívánságok exportunknak kéthar­madát érzékenyen érintik. Szífllildiék a középiskolai reformról szóló rendeletét Prága, junius 18. Dérer iskolaügyi minisz­ter ma aláírta és szét küldötte az országos isko la tanácsoknak azt a miniszteri rendeletét, amelynek alapján a középiskolák alsó osztá­lyaiban végre kell hajtani a már közismert r ".irmot. Az iskolaügyi hatóságok utasítást kaptak, hogy ezen rendeletről azonnal érte­sítsék a középiskolai igazgatóságokat, amelyek kötelesek a reformot a középiskolák alsó há­rom osztályában már a jövő tanév kezdetétől bevezetni — Nem sikerült hajón a szökés: vissza a pénzt! Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Markó-uccában ülő Fischer Lajos, a Vacuum Oi'l Company sikkasztó igazgatója, akit Délamerikából Beállítottak Budapestire, kártérítési port indított azon olasz hajóstáreaság ellen, amelynek hajóján Délamerikába szökött. Fiacher 500 pengő kártérí­tést követel a hsa jótársaságtól azon a címen, hogy ^ hajója nem szállította odáig, ahová a jegy szél. A különös per elé nagy érdeklődéssel néznek. Prága, junius 18. A parlamenti munka isimét megakadt és teljesen bizonytalan, hogy a kép- viselöház mikor kezdi meg nyári szabadságát. Számos törvényjavaslat tárgyalása még függő­ben van s ha a kormány meg is egyezne vala- Tnennyi törvényjavaslatban, nem igen valószínű, hogy’ júliusban még dolgozna a nemzetgyűlés, mivel Donát agrárius szenátusi alelnöki, Sou- kup elnök helyettese, aki Izlandra utazott, le­vélben értesítette a képviselőbáz elnökségét, hogy a szenátus nem hajlandó junius 27-én túl ülé­sezni és hogy ehhez tartsa magát a képviselő­ház is. A szenátusi elnöknek ezen eljárása szocialista körökben igen nagy ellenszenvet szült, mert- ezt a koalíciós megegyezés megszegésének tekintik. Az eddigi kompromisszum alapján ugyanis az agrártörvényeket letárgyalta a nemzetgyűlés mindkét háza, s miután most csak szociális tör­vényjavaslatok kerülnének napirendre, a jobboldali, agrárius szenátusi alelnök ezek­nek letárgyalását még a nyári szünet előtt meg akarja akadályozni. A képviselőbáz jövő keddi ülésére el akarják készíteni a 13-ik havi fizetésről szóló törvényjavaslatot, amelyen lényegesebb módosításokat eszközöl­tek. A bizottság által megszövegezett memo­randumot a bizottsági elnök átnyújtotta a kor­mánynak és annak úgynevezett „személyi ügyek" bizottsága d elvben elfogadta ezeket a módosításokat. A gazdasági miniszterek tegnap is folytatták tanácskozásaikat az ipari hite] és söradó kér­Beriin, junius 18. A német főváros politi­kai élete mindinkább az uccákon bonyoló­dik le. A külvárosokban a kommunisták és a nemzeti szocialisták nap-nap után ösz- szeütköznek és a verekedések itt is, ott is vért követelnek. Tegnap éjszaka kommu­nisták rálőttek a 15-ös autóbusz vonal egyik megtelt kocsijára, amelyen nemzeti szocialisták utaztak. A fiatal munkások va­déeéről. Az ipari hitel kérdésében már megegyezés is jött létre. Ami pedig a söradót illeti, ennek tárgyalását a mai napra halasztották. Péntekre egybehívta a miniszterelnök a minisz­tertanácsnak dönteni arról, hogy mit végezzen lenegy javaslat szerepel és pedig Engli-s javas­lata a forgalmi és fény űzési adóról szóló tör­vény módosítására vonatkozólag. A miniszter- tanács véglegesen dönteni fog arról, hogy mily sokáig dolgozzék még a parlament, azaz mi­lyen javaslatokat akar még a kormány a nyári szünet előtt tető alá hozni. A gazdasági mi­niszterek naponta üléseznek péntekig, hogy esetleg megegyezést létesítsenek az önkor­mányzati testületek szanálásában, továbbá a söradóban és lehetőséget nyújtsanak a minisz­tertanácsnak dönteni arról, hogy mi tvégezezn még a nyári szünet előtt a parlament. Általános az a nézet, hogy a nemzetgyűlés már vajmi keveset fog dol­gozni a szünet előtt, miután a sok hónapos koalíciós tárgyalások eredményre nem igen vezettek. Mindent őszre halasztónak? Prága, junius 18. A Prager Abendzeitung értesülése szerint a politikai munka szenzá­ciós fordulópont elé jutott. Habár az egyes pártok magatartásából az utolsó napokban azt lehetett volna következtetni, hogy a nyári szü­lóságos 8őrtüzet zúdítottak az autóbusz uta­saira és nemcsak a nemzeti szocialistákat, hanem másokat is megsebesitettek. Három fiatalember súlyosan megsebesült, egy leány könnyebben. Mielőtt az autóbuszt megállí­tották volna, a tettesek eltűntek. A rend­őrök még az éjjel megkezdték a nyomozást, amely egyelőre még nem járt eredménnyel. Áldás a fejére, ha a haját PIXAVO X - NAL mossa. Mint folyékony anyag eredeti üve­gekben mint, Shampoon pedig csinos zacskókban kapható. gyalják a készületben levő kormányjavasla­tokat, a kormánypártok többsége most a fölmerült nagy nehézségekre való tekintettel váratla­nul azt határozta, hogy ezt a tervet föladja és az egész munkaprogramot az őszi ülés­szakra halasztja eL A végleges döntés még nem történt meg, de a tárgyalások már ebben az irányban halaid­nak. Ennek következtében valamennyi munkában lévő törvényjavaslat: igy az állami alkalma­zottak 13 havi fizetéséről és az adók novel- lálásáról szóló javaslat is csak a nyári szü­net után kerülhet elintézésre. Remélik, hogy a helyzet addig annyira tisztul, hogy a ja­vaslatok fedezetének kérdését könnyebben oldhatják meg. Ma délelőtt egy 13 tagú küldöttség járt a nagy­iparosok szövetsége részéről Preiss elnök, Ho- dács főtitkár, Scihidht és Erőn nagyiparosok vezetésével Udrzsal miniszterelnöknél és Ma- tousek kereskedelmi miniszternél és óvást emelt az uj adójavaslatok ellen. A küldöttség utalt arra, hogy a kilátásban lé­vő kompromisszum, mely a kereseti adónak 75 százalékos levonhatóságát akarja kimon­dani, az ipari körök részére teljesen elviselhe­tetlen volna. Udrzsal miniszterelnök kijelen­tette. hogy a kormány nem xárkézihatik ugyan el az ipar kifogásai elől, másrészt azonban tekintettel kell lennie az állam pénzszükség­leteire. Megígérte, h-cgy az ipar részére elfo­gadható feltételek mellett fog állást foglalni. Maitousetk kereskedelmi miniszter hasonlóan azt hangoztatta, hogy a kormány tekintettel káván lenni az ipar érdekeire. net előtt minden körülmények között letár­Guerilla-tian Berlin külvárosaiban RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRME GREy Fordította: KOS&RYNÉ RÉZ LOLR (17) Az erdőbe értek. Mintha más világba léptek volna be hir­telen. Hatalmas, ünnepélyes, talán többszá­zados fenyő-óriások álltak jó messzire egy­mástól. Görcsös, sok vihart kiállt, yihartépte, villárnsujtotta, méltóságteljes fenyők... Fa­csemeték és alacsony bokrok zöldüitek lenn a földön. A fák között néhol ezüstös füsávok húzódtak, máshol mezítelen, vörösesbarna avar födte a talajt. Dalé mindig gondosan vi­gyázott reá, hogy az avaron haladjanak. He­ten hátratekintett s észrevette, hogy a ruga­nyos vörhenyes szőnyegen semmi nyom nem látszik. Mióta elindultak, először érzett egy kis megkönnyebbülést a gondolatra, hogy a rablók talán nem tudják majd megtalálni a nyomokat. Bo, persze, nem gondolkodott, nem töpren­gett és nem aggódott. Mindig csak a jelen­nek élt és nagyon meg volt elégedve sorsá­val. Helen kezdte sejteni, hogy Bo nem bán­ná, ha valami veszedelmes és érdekes ka­landon esnének át. A kislány ügyesen segí­tett Dalénak a vezetéklovak hajtásánál, egy­re oldalt nyargalt, hogy összébb terelje őket. Vigan ült a lova hátán, úgy látszik, nem ér­zett se fáradtságot, se fájdalmat. Helen azon­ban bevallotta magában, hogy fáradt is és mindegyre jobban össze van törve. Mintha álomban haladt volna ezen a cso­dálatos, néma erdőn keresztül. Sehol egyet­len madár. Csak mókusok néztek le rájuk a fákról. Az apró, vörösbarna állatkákat jól is­merte, de nemsokára olyanokat is látott, ami­lyenek nem éltek odahaza. Dalé egyszer csak hirtelen megállt és néhány palaszürke őzet mutatott nekik, amint mozdulatlanul álltak egy kis tisztáson, hosszú hegyes fülüket fel- tartva. Aztán megriadva, furcsa, nagy ugrá­sokkal futottak szét. Déltájban emelkedni kezdett a talaj, a fák sűrűbben nőttek. Helen még egy felfedezést tett. Néhány órája érezte márj hogy a feje nehéz - az orrát valami bizsergeti. Bosszan­kodva gondolt reá, hogy valószínűleg meg­hűlt. Most azonban, hogy egyre magasabbra értek, a levegő tisztább lett és rájött, hogy a nedves völgyben megüllepedett erős fenyőil­lat volt mindennek az oka. Torkát és tüde­jét is égette a túlságosan erős illat. Megköny- nyebbülten lovagolt tovább, de most más kellemetlenség várta. Hirtelen éles fájdalom hasított a derekába, a bordái közé. A fájda­lom néhány pillanatig tartott, aztán elmúlt, de újra kezdődött. Néha alig birta elfojtani kiáltását, nehezen lélekzett és össze kellett szednie minden erejét, hogy egyenesen ül­jön a nyeregben. Ha lassabban ment a ló, nem fájt annyira, ezért néha el-elmaradt egy kissé s mikor Bo és Dalé már majdnem el­tűntek, vágtatva érte őket utói. így múltak az órák egymásután, A nap megtette utjának legnagyobb részét, a fák között már a délutáni bágyadt sugarak ön­tötték végig aranyszínű ragyogásukat. Az er­dő zöldje élénkehb lett, de közben mindegy­re sötétedett... Közeledett az alkonyat. Helen lova nemsokára vízben gázolt to­vább. Gyönyörű, bársonyos zöld mohával be­nőtt tisztáson haladtak át, amelyet több apró csermely szelt keresztül-kasul. Dalé a tisz­táson át másik, kisebb tisztásra vezette őket, ahol a fenyők még hatalmasabbak voltak és őrtornyok módjára álltak köröskörül. Ala­csony, hatalmas szikladarab feküdt a tisztás egyik oldalán és valahonan Mas viz-csörge- dezés hangzott. — Itt a Nagy-Forrás — jelentette ki Dalé. —- Megérkeztünk. Derekasan tartották magu­kat a kisasszonyok. Helen észrevette, hogy a sok apró viz- erecske mind a szikla alól fakad. — Meghalok szomjan! — kiáltotta Bo. — Hát csak igyék — biztatta Dalé moso­lyogva, mire Bo leugrott a nyeregből, de a következő pillanatban úgy elvágódott a föl- döu, mint a meglökött zsák, Dalé segítette föl. — Mi történt velem? — kérdezte Bo nagy csodálkozással. *— Kicsit elgémberedtek a tagjai — ma­gyarázta Dalé és óvatosan vezetni kezdte, mint a kis gyermeket. — Megütötted magad? — kérdezte Helen, aki még mindig a nyeregben ült és szeretett volna leszáll ni, de még félt is tőle. Bo ráne­vetett.-- Dehogy ütöttem! Hanem azelőtt, rnig lovagoltunk... Nell, nem érezted te is, mint­ha konyhakést ülögetlek volna az oldaladba? — De mennyire éreztem —• vallotta be Helen halkan és óvatosan megpróbált leszáll­ni. Sikerült is megállnia, de olyan volt a lá­ba, mintha fából lenne. Amint lépni bírtak, mind a két leány a forrás felé igyekezett. — Lassan igyanak! — kiáltott utánuk Dalé. A forrás valahol bent lehetett a nagy szür­ke szikla alatt, ahonnan titokzatos földalatti morajlás hangzott. Helen és Bo lefeküdtek a mohos pázsitra és úgy vettek a szájukba egy- egy korty vizet. Nagyon ki voltak melegedve s meg akarták fogadni Dalé tanácsát, hogy lassan igyanak. De nem is birták volna gyor­san lenyelni, mert oly hideg volt a víz, hogy Helennek belevágott a foga és egész testében megborzongott tőle. Leirhatatlanul fölfrissi- tette ez az első korty víz, amit a szájában tartott. Helen belenézett a vízbe. Színtelen, tiszta, egészen átlátszó volt. — Nell, igyál! — mondta Bo. — Gondolj az otthoni kútra az udvaron ... És Helen behunyt szemmel, hosszan, hosz- szan ivott. VII, FEJEZET. Dalé legelőször is levett egy csomagot az egyik ló hátáról, kibontotta, ponyvát meg ta­karókat vett elő és mindent leteritett egy nagy fa alá. — Maguk pihenjenek. — Nem segíthetnénk valamit? —- kérdezte Helen, bár alig állt a lábán. — Majd segíthetnek, ha kissé beletörtek már az itteni munkába. — Én már éppen eléggé össze-vissza va­gyok törve — nevetett Bo. — Nem érzed te is, Nell? Leheveredtek a takarókra. — Bo — mondta Helen halkan — úgy lát­szik, mr Dalé azt akarja, hogy itt maradjunk vele egy darabig az erdőben. — Én is azt hiszem — felelte Bo. Kinyuj- tózott és egyik nyeregre fektette a fejét. — Nem mondta már neked, hogy ne urazd? Dalé szorgalmasan szedte le a csomagokat a lovak hátáról. Helen nézte és talán először életében élvezte a pihenést. — Ne urazzam? — kérdezte. — Te hogyan fogod szólítani? — Természetesen Miltnek — felelte Bo. Helen, akármennyire fájt is a háta, elne­velte magát. — Akkor liát, ha előkerülne a le las-ve- gasi eowboyod, azt mondanád neki. amit ő mondott neked? Bo elpirult, ami meglehetősen ritka eset volt nála. — Ha nekem úgy tetszik, hát igen! — emelte föl magasabbra finom kis orrát. — De nem értelek, Nell, Amióta emlékszem, mindig vágyakoztál a Nyugatra és most, hogy itt va­gyunk, úgy tetszel, mintha otthon lennénk. Ébredj már fel! Helen elhallgatott. Bo tréfás hangja az ele­venére talált, nem tudott reá mit válaszolni. Igen, álmodozott a Nyugatról, de nem ilyen­nek gondolta az életet, nem ilyen lélekzet- fojtó, erőltetett, vad lovaglást várt, hanem elvonult, munkás, csöndes életet. — De hát­ha a nyugati élet csakugyan ilyen? Napról- napra vad kalandok, veszedelmes vállalko­zások, menekülés a halál elől és nehéz fá­radalmakkal teljes igyekvés a cél felé; hogy az utánuk következők sorsa már könnyebb legyen... Dalé már végzett a lovakkal. Baltát vett elő s egy kiszáradt fenyőt igyekezett kivág­ni. Levetette a kabátját és széles vállalva], izmos nyakával olyan volt, mint valami fiatal óriás. A balta reszketve állt meg a fában, zengett a csapásoktól az erdő. Néhány perc múlva ledőlt a fatörzs. Dalé felvágta. Helen kiváncsi volt reá, hogyan fog tüzet rakni. Először néhány forgácsot hasított ki a fa leg- közepéből, aztán nagyobb darabokkal együtt gondosan elhelyezte a földön. Tarisznyájából kovát, acélt és egy darab fényesre dörgölt bőrt vett elő. Az első dörzsölésnél már szik­ra pattant elő, apró gallyacskák lobbantak fel Dalé előtt, amint a íarakásnál guggolt, aztán ropogva kezdett égni a tűz és nemsokára ma­gas lánggal lobogott. Mikor ezzel elkészült, fölállt, észak felé né­zett és hallgatózott Helen tudta, hogy Royt várja. A nap most szállt le s beküldte hoz­zájuk utolsó sugarait, ferdén a fák között. A fenyők csúcsáról már eltűnt a ragyogás. Dalé megfordult, elővette az edényes zsá­kot és nagy csörömpöléssel öntött ki belőle mindent. Aztán nagyobb csomagot bontott ki, amelynek belsejében csupa apróbb-nagyobb zacskó volt. A cinnvödör össze-vissza vol* horpadva, mintha a csomaghordó ló meg- hempergőzölt volna rajta néhányszor. Dalé telemeritette a forrásnál, aztán visszajött ve­le, az edények közül valami mosdótál-félét vett elő, vizet öntött belé, letérdelt és nagy igyekezettel kezdte mosni a kezét. Ez, úgy látszik, gépies szokás volt nála, meri közben egyre föl-föl tekintett és hallgatózotl. Majd felállt, a tűz fölött megszóritotta a -kezeit éc hozzálátott a vaesorakészitéshez. — Folytatjuk. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom