Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-17 / 136. (2357.) szám
VPJKAXiAW V tAGVARH I ftUAO lemondásnak politikai háttere van, ameny- nyihen köztudomású volt, hogy Jorga tantár Károly király visszatérését elősegítette és ezért tanárkollégái részéről állandó szemrehányásokban volt része. Viharok a román szenátusban Bukarestiből jelentik: A szenátus szombat éjszakai ülése viharos jelenetek között folyt le. Maniu ugyanazt a programbeszedet mondotta el itt, amelyet a képviselőháaban is elmondott már. Gradisteanu, a liberális párt szenátora kíméletlen hangon és igen súlyos kifejezésekkel kritizálta a kormányt különösen azért, hogy az egész kormány I ugyanazon személyekből alakult, mint akik | előbb is benne voltak. Gradisteanu a kormány tehetetlenségét egyenesen felháborítónak mondotta. Ezekre a szavakra a parasztpárt szenátorai helyükről felugróinak és a szónoki emelvényhez rohannak, a padokat verik és követelik, hogy Gradisteanu vonja vissza állításait. A helyzet élességét legjobban az jellemzi, hogy több pópa és püspök szenátor is mérgesen dfingette a padokat. Ekkor Maniu újból szólásra jelentkezett, szavait azonban a nagy zajban nem lehet érteni. A vihar csak akkor csendesedett le, amikor Gyárfás Elemér magyar szenátor olvasta fel ugyanazt a deklarációt, amit Bethlen György képviselő a képviselőházban olvasott fel. w MnnwTO———a———Btmapg Feléledt a nemzetiségi harc Belgiumban A belga katona, aki nem akar franciáui beszélni - A belga hadseregben bevezetik a kétnyelvűséget Brüsszel, június 14. (A P. M. H. brüsszeli levéleaőjótől.) A többségben levő fiamond ^káee/b'boég14 és a többségi nemzetet alkotó és a flamandokat eluyotmó vallonok között újra kitört a nyílt harc. A flamandoik a parlamentben ugyan elérték a genti egyetem fi arnand ősi tusát és a két nemzet egyenjogúsítását, azonban a belga hadseregben szolgáló flamandok nyelvi aspirációi még mindig teljesítetlenek. Egy alig 20 éves fiam and rekruta, Joris de Leeuw esete tartja izgalomban a fiain and népet 'és a belga parlamentet. Joris de Leeuwié lesz az érdem, ha, amint valószínű, Belgium a 100 éves jubileum észtén- dejéiben végre átalakul egyenrangú népek szövetségévé. Joris de Leeuwnalk másfél év előtt már volt elődje és úttörője az antwerpeni Lode Bonten személyében. Lode Bontent behívták a belga hadseregbe, amelynek vezénylőidéivé francia, noha a katonák többsége fiam and. Lode Bonten kijelentette, hogy nem ért franciául és bármit is vezényeltek, ellenkezőjét cselekedte. Végre a kényelmetlen esetet a felső hatóságok úgy oldották meg, hogy Lode Bontent az ezredorvossal betegnek mdnőstették és elbocsátották a hadseregből. Joris de Leeuw már mösszébb merészkedett. Amikor megkapta a parancsot, hogy RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRNE GREY Fordította: KOSRRYNÉ RÉZ LOLA (15) — Lássuk a kengyelt... Mindjárt... így jó. Csak vigyázzon, a ló kicsit bolondos. Tartsa erősen. Most szálljon fel maga Heten kisasszony. Helen összeszedte az erejét és felugrott a gyönyörű szénfekete paripára. Bár minden tagja dermedt volt a hidegtől, mégis átfutott rajta az izgalom forrósága. Rov a kengyelt nézte. — Hm! Lám, lám, a kisasszony magasabb, mint gondoltam ... Álljon fel... ügy... Örülök, hogy ez a meleg csizma van a lábán. Lehet, hogy végiglovagoljuk az egész Fehér- hegységet, — Bo, hallod? — szólt oda Helen a húgához izgatott örömmel. De Bo nem válaszolt, Dalé lépett Helen fekete lova mellé. Olyan magas volt a vadász, hogy széles vállai egy- magasságban voltak a nyereggel. Kedveskedő kézzel simogatta meg a paripát. — Vándormadár a neve s a legszebb, leggyorsabb ló a környéken. •— Hát az enyém? — emelte fel fejét Roy. — Ha valamikor versenyt futnánk, Vándormadár lenne a győztes! Induljunk. Itt jó a kengyel, megnézem még a kislányét is ... Odament és megdöbbenve tekintett Bora, aki nehézkesen, féloldalt dőlve ült a nyeregben. — Mi baj? Talán rosszul van? Bo kicsit megmozdult. —Úgy érzem ... megfagyok — mondta halkan. — Bo! — kiáltotta Helen és rémült aggodalommal léptetett hozzá. Bo arca egészen véi’telennek látszott, a teste megdermedt, alig bírt mozdulni. De azért nem hagyta magát. Mosolyogni próbált. — Ne ijedj meg mindjárt, Nell. Majd én viszem a karomban ajánlkozott Dalé. Bo megrázta a fejét. _ Nem. Itt m... maradok a lovon, v... vagy meghalok! március 31-én jelentkezzen szolgálattételre a namuri laktanyában, udvarias levélben a h ad ügy mini s z terhez fordult és tiltakozott az ellen, hogy öt, mint antwerpeni flauiamdot, idegen nyelvteriiletbeli ezredbe osszák be. A hadügyiminiszter a levélre elutasító választ adott, mire Joris de Leeuw ismét levelet irt a hadügyminiszternek és ebben közölte, hogy a nyelvhasználat kérdése a belga hadsereg szégyene és ő frandia kérdésekre és parancsokra nem fog reagálni. Hangsúlyozta egyúttal, hogy ő nem ellenfele a katonai szolgálatnak, azonban a parancsokat csak akkor fogja teljesíteni; ha anya nyelvén fogják vele közölni. Amikor megérkezett ezredéhez, betartotta szavát. Habár a csapat test több száz flamandból és alig néhány vallonból állott, a vezényleti nyelv francia volt. Joris de Leeuw megtagadta az engedelmességet, mire lecsukták. Aimig a hadbíróság előkészítette a pert, addig a flaim-amd lapok és pártok óriási agi- táicióba kezdtek ée dicsőítették Joris de Leeuwet. A hadbíróság végre engedetlenségiért hatheti börtönre ós kéthónapi szolgá- latimegho sszabibitásra ítélte. Ez az ítélet túlságosan enyhe ahhoz, hogy a flamandokat visszarettentse hasonló cselekedet ektőL A két férfi föltekintett a leány büszke, fehér arcocskájára, aztán egymásra pillantottak. Nem vesztegettek több szót. A menet megalakult, Dalé lovagolt elől. Bo azonnal a nyomába igazodott, mögötte Helen következett s leghátul jött Roy, a teherhordó lóval. Helen úgy érezte, mintha nemsokára föl kellene ébrednie különös álmából... Azonnal itt a reggel — ki fogja nyitni a szemét és meglátja otthoni kis szobájának halványzöld, csikós falát, az ablakon beintegetnek a lombok és a vén, rekedt kakas megszólal odakint az udvaron, hirdetve a napot. .. VI. FEJEZET. A lovak gyorsan poroszkáltak, majd ügetésbe kezdtek. A testmozgás lassan 4tmelegítette Helent, lassan érezni kezdte minden tagját, hogy a vér kering bennük, csak az ujjai voltak még merevek. Lélekben azonban annál nyomorúságosabban érezte magát, amint lassan tisztán kezdte látni a helyzetüket. Az éjszaka olyan sötét volt most már, hogy, noha a Vándormadár feje szinte érte az előtte haladó lovat, Helen mégis alig tudta kivenni Bo alakját. Néha-néha aggódva kérdezte a húgát, hogy jobban van-e már és Bo mindig azt felelte, hogy sokkal jobban. Helen nem lovagolt már vagy egy esztendeje és azelőtt sem űzte rendszeresen ezt a sportot. Félt is eleinte, hogy ügyetlen lesz és leesik, de Vándormadár olyan szelíd volt a keze alatt, mint a bárány. Bo ellenben úgy lovagolt, mint akármelyik cowboy, mert kiskora óta egy közeli farmon töltötte minden szabad idejét. A szél egyre hidegebb lett és Helen arra gondolt, hogy ha nem vetlek volna fel meleg lovagló-köntösüket, talán csakugyan megfagytak volna. Helen megerőltette a szemét és legalább az ut környékét igyekezett kivenni a sötétségben. Sziklás, valószínűleg keveset használt ösvényen haladtak. Később Dalé bokros, alacsony fensikra tért le, ahol még nehezebben juthattak előre, mert az ut még rosszabb és egyenetlenebb lett, de azért ugyanolyan gyors ügetéssel haladtak tovább. A lovak, úgy látszik, be voltak tanítva, mert. pontosan lépést tartottak a vezető lovával. Helen bár nem is irányította okos, fekete paripáját, hanem ráhagyta az utat. Inkább körül nézegetett. titokzatos, komor árnyékok tűntek fel elől1930 junius 17, kedd. Most még épek a fogai, liL "'V de ha száját és fogait nem ápolja helyesen, hamarosan 1|| oly betegségi tünetek mutatkozhatnak, melyek önnek ^áMÉpjÉjfijj kínos órákat szereznek. Előzze ezt meg! Egy pohár langyos vízbe tegyen pár csepp Odolt, többre nincs is szüksége. Tessék alaposan öblögetni, tisztítsa fogait í lehetőleg minden étkezés után Odol-fogpasztával: vk ez a- legegyszerűbb módja a száj' és fogak rendbentartásának. — 1—mSSBÍSbw \ Azonban még ezt az Ítéletet seun hajtották végre, hanem a kormány intézkedésére szabadon engedték és hazalküldtéfc. Ezzel kapcsolatban a belga koirmány ígéretet tett, bogv a jövő esztendőben megoldja a hadsereg vegyes vezényleti nyelvét és már ez év októberében ideiglenesen rendezi. A hadügyminisztérium az ideiglenes rendezés érdekében kérdőíveket küldőit ki az októberben bevonuló rekruiáknak, hogy milyen vezényleti és szolgálati nyelvet kívánnak. Több mint 50.000 válasz érkezett be és ezek a következőképpen oszlanak meg: 28.000 flauiand a hollandus nyelvet kívánja. 22.000 a franciát és a Németországtól elveti Eupen-Malmedy 256 rekrutája a németéi. Ezeknek kívánságait is teljesíteni fogják. Francia körökben nagy idegesség uralkodó a százéves jubileumát ünneplő Belgium jövője iránt és attól félnek, hogy a vegyes nyelvhasználat megbontja a hadsereg egységét és meglazítja a francia-belga szövet - séget. A barnainges nemzeti szocialisták véres vasárnapot rendeztek Németországban Több halott és sebssűlt - „Hőstettek" a fürdőben A Hőssel zavargások Berlin, junius 16. A nemzeti szocialisták vasárnap mindenfelé véres [tüntetéseket rendeztek. Barna ingükkel tiltakozni akartak az egyenruhaviselést letiltó rendelet ellen és óriási számban felvonultak Berlin külvárosaiban. A rendőrség száz letartóztatást eszközölt. A Köpenicki ut közelében súlyos összeütközésre került a sor a nemzeti szocialisták és a kommunisták között. Az egyik nemzeti szocialista három revolverlövéssel megölt egy munkást. A jobboldali radikális elemek terrorja a berlini fürdőkre is kiterjedt. Wannsoe szabadfürdőjében vasárnap délután több ifjú nemzeti szocialista garázdálkodott a fürdövendégek között, s a betolakodókat csak a rendőrség tudta eltávolítani. Hat nemzeti szocialistát letartóztattak. — Lipcse mellett Eythera faluban vasárnap délelőtt 11 órakor a nemzeti szocialisták ősz- szeüíköztek a kommunistákkal. A falu gyenge rendőrsége képtelen volt a verekedőket szétoszlatni és telefonon kért segítséget Lipcséből. Amikor a városi rendőrök megérkeztek, a harc már elcsittult. miután a nemzeti szocialisták egy kommunistát megöltek, többet súlyosabban megsebesítettek. A merénylők kereket oldottak és egyelőre nyomuk veszett. tűk a sötétben és Helen szive mindig elszorult — mert rémeket sejtett az árnyékok mögött — de ha közelebb értek, látta, hogy nem rabló, hanem csak szikla, vagy egy-egy magányos fa volt, amitől megijedt. — Á fák egyre nagyobbak lettek és ,egyre szaporodtak. Elérték az erdők övét. Helen gyakran hátrafordult. Sejtette, hogy a rablók, akiket a Magdalénából küldött lovas értesíthetett, valószínűleg utánuk jönnek. Megborzon- gőtt, ha Dalé szavaira gondolt: hogy rosszabb lenne, ha a rablók magukkal vinnék, mint ha azonnal meggyilkolnák ... Szinte hihetetlennek érezte, hogy ilyen szörnyűségek megtörténhessenek. De látni való volt, hogy Dalé és társai ugyancsak komolyan számoltak ezzel az eshetőséggel... Szorongó szívvel gondolt arra, hogy elkerült immár a védett otthonból és itt, a Nyugaton, vad, nyers és kiszámíthatatlan az élet. A lova hirtelen megállt. Dalé figyelve kémlelt körül. Roy és a csomaghordó ló elmaradt a sötétben. —• Mi az? — kérdezte suttogva Helen. — Azt hiszem, farkasüvöltést hallottam. — Farkas volt? — kérdezte Bo. — Hallottam én is. — Felértünk a hegyekbe — mondta Dele. — Érzik, mennyire hidegebb a levegE. — Én már nem fázom — mondta Bo vígan. Azelőtt majdnem megfagytam, de a lovaglás rendbehozott... Nell, te hogy vagy?, — Én sem fázom, de ... — Nell! Ha választhatnál, hol szereinél lenni inkább: itt, vagy odahaza, fülig betakarózva meleg ágyban? — Bo! — kiáltotta Helen szemrehányóan. — Hát ludd meg, hogy akkor te itt szeretnék lenni, ennek a lónak a hátán! — jelentette ki vígan Bo. Dalé hallotta a rövid párbeszédet, visszafordult egy pillanatra, aztán ráütött a lova nyakára és tovább indultak. Helen most Bo mellett haladt. Jó darabig szó nélkül kapaszkodtak fölfelé a meredek lejtőn, Helen észrevette, hogy az éjszaka legsötétebb órája elmúlt. Keleten alig észrevehető árnyalattal enyhült a feketeség. Aztán halaványod- ni kezdtek a csillagok. Szürke homályosság ölte el a fényüket sorban. A ragyogó esthajnali csillag, amelynek fehér fényét Helen annyira szerel te, bágyadni kezdett s úgy tetszett, mintha lassan belehullna, beleolvadna az égbotnak mindegyre tisztább kékségébe. Egyre világosabb lett. A szürke pusztaság, ahol most jártak, mindig jobban látszó! előttük hullámos dombok emelkedtek, amelyekről lassan foszlott le az éjszaka fátyol köpönyege. — Próbáljuk meg utolérni Royt — mond! Dalé és sarkantyúba kapta lovát. Vándor madár és Bo hátaslova minden biztatás nélkül szintén vágtatni kezdtek. Olyan éles volt a szél, hogy könnyeket facsart ki Helen szeméből, de Vándormadár olyan biztosan és könnyedén futott, hogy valóságos élvezet volt ez a gyors nyargalás. — Oh, Nell! — kiáltotta Bo, lázas elragadtatással — nem bánom már, akármi történik is velem! Arcocskája piros volt és friss, mint a rózsaszirom, kék szeme csillogott, haját libeg- tette a szél.., Helen érezte, hogy a gyors vágtatás és Bo jókedve őt is fölrázta tompa aggodalmából. Egészen világos volt, mire meglátták Rov! a közeli domb mellett, amelynek oldalán satnya cédrusok álltak sorban. — A cédrus mindig az északi oldalakon nő, ahol legtovább megmarad a hó — magyarázta Dalé. Leszálltak a keskenynek látszó völgybe, de mikor leértek, akkor látták csak, hogy milyen széles. És, ki tudja, hányadszor, újra felfelé kezdtek kapaszkodni a szemközti lejtőn. Mikor a csúcsra értek, meglátták a felkelő napot. Bo ujjongani kezdett, de Helen egyetlen szót sem birt kiejteni, csak némán nézte a bűbájos képet. Kopasz, sárga, ítt-ott cédrusokkal benőtt hullámos dombvidék feküdt előttük, egészen az erdők vonaláig. A fenyves feketén emelkedett magasra a lépcsőzetes sziki a párkányokon — egészen magasra, a hatalmas hegység legkiemelkedőbb csúcsáig, amely, pirosra festve az első napsugártól, merészen szökkent föl a tisztakék égbolt felé. — Miért nem inkább Feketehegységnek hívják? — kérdezte Bo, a hegyekre mutatva. — Mert n Vén Kopasz, a legmagasabb csúcs, majdnem örökké fehér a hótól — felelte Dalé. /. Nézzenek hátra is — mondta' Roy. A testvérek hátrafordultak. — Folytatjuk. — L ____
