Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-01 / 124. (2345.) szám

'mwsst-.M i ümit M8® fwnSm 1, vméxmeQ. KözciAxna^ÁG^ A gazdasági krízis Erta: wamoscher Lajos A gyáriparosok szövetségének plenáris ülésén érdekes nyilatkozatok hangzottak el. Kezdve a miniszteri nyilatkozattél, egészen a szövetség elnökének zárszaváig, minden íelszól aló megállapította, hogy a krizis ter­jed, még pedig nemcsak területileg, hanem sulybeiileg is. De a mélypontot — sajnos — még nem értük el. Azért sajnos ez, mert a krízis megakaszlására és a javulás megkez­désére alkalmas intézkedések addig nem tör­ténnek meg, amíg a mai válság nem válik katasztrófává. A gazdasági élet nem tör szen- timeutaMsmust sem az elméletiben, sem a gyakorlatban, azért kár is leplezni a valósá­got, de a jövőt is. A helyzet még rosszabbod­ni fog, rosszabbodnia is kell azért, hogy a fe­lelős 'tényezők, a kormánykeréknél lévők el­érkezettnek lássák az időt arra, hogy végre olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek a gazdasági élet bajait tényleg orvosolni tud- (fáik. t Az agrárja vasiatok, a legutóbbi agrár tör­vények nem ilyenek. Naivitás ma már azt hinni, hogy olyan válságban, amely kiter­jed az egész világra, kiterjed nemcsak a nyensárupiacra, hanem az iparra, kereskede­lemre egyaránt, ki lehet ragadni egyetlen termelési ágat és azt vámvédelemmel sza­nálni lehet. Hiszen ha ilyen intézkedés érne valamit, akkor már régen el kellett volna {élednünk, hogy gazdasági válság egyáltalá­ban volt is, mert hiszen a vámokat szerte a világon nyakra-főre emelgetik, ennek elle­nére csak azt látjuk, hogy a krizis növekvő­ben van. A vámemelés egyáltalában, de különösen akkor, ha az az elsőrendű létfenntartási cik­kelyre vonatkozik, drágulást idéz élő. A drá­gulás pedig vagy maga után vonja a munka­bérek emelkedését és ezzel újabb drágulást, ami nálunk exportországban katasztrófáim tü­net lenne, vagy pedig az ipar teljes csődjét. Nem tudom, melyik eredményt kívánják az agráriusok, de bármelyik következik is be, nekik hasznuk a vámemelésből nem lesz, de ezzel kockára teszik az egész ország gazdasági organizmusát. Az ipar volna az első, aki örömmel üdvözölne olyan intézkedést, amely a mezőgazdaság tagadhatatlan válságát meg­szüntetné, hiszen az ipar érdeke, hogy a főM- milvelő lakosság jómódú, tehát vásárlóképes legyen. De amennyire vonatkozik ez az in­tenció az iparra, ugyanúgy érdeke az agrá­riusoknak is, hogy az iparilag foglalkoztatott lakosság tehát, az ország nagyobb száma né­pe, a mezőgazda sági termékeket meg tudja vásárolni.. Mert van az agrárkrízisnek olyan változata is, hogy olcsó a gabona és mégsem lehet eladni, annál könnyebben követkézbe - tik be az az állapot, hogy a drága gabonát nem lehet majd elhelyezni. A munkanélkü­liség a gazdasági válság szüleménye. A vál­ság növekedésével a munkanélküliség is nö­vekedni fog. A munkanélküli nem konzu- mens, tehát nem láncszeme a gazdasági or­ganizmusnak, ellenkezőleg, akaratán kívüli parazitája, akit a dolgozóknak kell eltartani. Lassanldnt az a helyzet alakult ki az égesz vi­lágon, hogy mind kevesebb lesz a dolgozó, de ezzel egyenes arányban nő azok száma, akiket a társadalomnak azon tagjai tartanak el, akik még egyelőre dolgoznak. Ez a teher­tétel ma még a munkaadókon nyugszik, főleg a nyersanyagrermelőkön és abban nyilvánul meg, hogy a nyersanyag ára, tekintet nél­kül arra, hogy a hozadék mennyivel csök­kent, folyton esik. A nyersanyag árbeli csök­kenésének azonban meg van a határa: a ren­tabilitás. Abban a pillanatban, hogy a ter­melés rentabilitása megszűnik, megszűnik a termelés is. Az iparban ez a helyzet hama­rább áll be, mint a nyersanyagtermelésben, mivel a nyersanyag „gyára“ az anyaföld, amelynek amortizációja és karbantartása, de rentablirozása sem kerül annyiba, mint az ipari üzemeké és a gépeké. Már most ki tud­ja kiszámítani, hogy mi lesz akkor, ha a ter­melők nem bírják el a nemdolgozók eltar­tását? Pedig nemcsak a mi társadalmunk, ha­nem az egész világ népe rohan — az egyen­letesen gyorsuló mozgás veszedelmes képle­tével — azon nap felé, amelyen ez a hely­zet bekövetkezhetik. A közgazdasági rovat sem tűri el a szen- itimentalizmust, de mégis fel kell említenem azt, hogy fájó szívvel, nehéz lélekkel olvas­tam a népszövetségi ülésről szóló tudósításo­kat és nagyon elszomorodtam, amikor olvas­tam, hogy Briand milyen fáradt arccal, unot­tan hallgatta a referátumokat, hogy milyen egetverő javaslatokat fogadtak el az opium- eflenes harcról, hogv referált Cuxtius a genfi konferenciáról, amelynek eredménye lesü­llyedt egy egységes nomenklatúra tervezetére és önkénytelen ül is arra kell gondolnom, hogy A községi gazdálkodástól szóló törvénynovella értéke kétes party sem hoczott javulást, mert amíg a válsá­gát a régi módszerek alapján, légi eszközök­kel akarják megoldani, szórványosan, egy­egy termelési ágat ragadva ki akkor, amikor a krízis tombol az egész világon, határokat, vámfalakat, termelési és foglalkozási ágaikat nem ismerve, addig nincs gyógyszer és nin­csen javulás. Uj emberek és raj gyógyszerek kellenek. Be kell végre látni, hogy az általános válsá­got az általános elszegényedés, az emberiség vásárlóképességének megcsappanása okozta. Tehát ezt a vásárlóképességet kell emelni azáltal, hogy eaneini kell mindenütt — leg­alább Európában — a munkabéreket, még pedig azért mindenütt, hogy az ezáltal elő­álló drágulás mindenkit egyaránt érjen és Így a konkuxrenciaképességben eltolódás ne áll­jon elő. A vásérióképesség emelése emelni forda a fogyasztást, ez pedig a termelést így megszűnik a munkanélküliség és véget ér a krízis is. De ha idáig akarunk jutni, akkor le kell bontani a vámfalakat, el káli tüntetni a gazdasági határokat, meri az oekonomia ar­tériáit nem szabad eldugaszolná sem a fis- kusz, de a politika bacidktsaival sem. El fogunk jutná idáig, el jutunk a jobb be­látásig, csak még egy kicsit nyomorogni kell és sokat, küzdelmesen sokat dolgozná, — de a jobb jövőért érdemes lesz. Prága, május 3J. A pénzügyminisztérium a községek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvény noveilatervezetét már elkészítette. Az egész javaslat őt szakaszból áll s az 1928- 77. számú törvény némely rendelkezését mó­dosítja. A legfontosabb intézkedések egyike —■ a pótadók határának fölemelésén kívül — az, hogy a községeknek megengedi kölcsönök fölvételét régi adósságok és azok kamatainak fizetésére. A javaslat s annak terjedelmes indokolása hosszas tárgyalások eredménye. A községek gazdálkodását újból szabályozó törvény javaslatát a prágai sajtó nem nagy lelkesedéssel fogadta. A napilapok véleménye szerint az uj törvény — ha a javaslatból tör­vény lesz — rendkívül megnehezíti az export s általában a termelés helyzetét s ezzel nö­velni fogja a munkanélküliséget, ezért a ja­vaslat semmiképpen sem tekinthető jónak és szerencsésnek. A javaslat az önkormányzati testületek pénzügyi helyzetének szanálására csak egyetlen egy módot tnd: a pótadók értékhatárának az emelését tartja szükséges­nek. Az önkormányzatok mai súlyos pénz­ügyi helyzete nemcsak a financiális eszközök hiányának a következménye, hanem sokkal inkább és a legtöbb esetben a szakadatlan, nemgazdaságos pénzügyi vezetés következ­ménye. Emellett a hivatlos agemdát is rosszul osztják meg a községek és járások között. A helyzetet találóan jellemezte az egyik termelési ág által kidolgozott memorandum, amely a kormány számára készült s amely egyebek között ezeket mondja: az oly novel- lizáció, amely csak a fedezet előteremtéséről gondoskodik azzal, hogy a pőtadőkat fölemeli s emellett a községek és járások gazdálkodási módjára ügyet nem vet, esak azt fogja elérni, hogy az önkormányzatok a jövőben csak még rosszabbul fognak gazdálkodni s az ipari ter­melés és a munkásság részéről hozott nagy anyagi áldozatok semmi gyakorlati ered­ményt sem hoznának. Az önkormányzatok tevékenykedését tehát csak azzal lehet orvo­solni, ha a baj okáit és nem következmé­nyeit távoli tjük ed. Hagy Mis Magyarország fizetést mérlegében Az 1928. évi 500 millió helyett 1929-ben már csak 175 millió a passzív szaldó Budapest, május 28. (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) A magyar államkölcsön toüMöíldi megítélése szempontjából a fizetési mérleg jön elsősorban számításiba. A külföldi tőkés ugyanis elsősorban arra vigyáz, hogy olyan helyre adjon pénzt, ahol megvan a biztos le­hetőség, hogy a kamatok és az amortizáció fizetése nem ütközik nehézségekbe. így tehát Miföldön is nagy az érdeklődés a magyar fizetési mérleg iránt A múlt eszetendőről szóló hivatalos fizetési mérleget még nem publikálták, ügy értesü­lünk azonban, hogy a fizetési mérleg elkészí­tése már nagyon előrehaladt és nyilvánosság­ra hozásának tulajdonképpen mi sem áll út­jában, A fizetési mérleg passzivitása 1928-ban mintegy 500 millió pengőt tett ki. Miután a magyar fizetési mérleg legfontosabb passzív tétele 1928-ban a külkereskedelmi forgalom volt, a JdEkereske&elmí mérleg 1929-ben be\Moit jelentékeny javulása természetesen gyöke­resen megváltoztatja az 1929-e* év fizetési mérlegét. Ez a változás igen örvendetes. Hiszen 1928- ban 370 millió pengő deficitet mutat a külke­reskedelmi forgalom. Ez a passzívum 1929- ben 22 millióra csökkent, tehát a fizetési mér­legben a külkereskedelmi forgalom 350 mil­lióval lesz kedvezőbb 1929-ben, mint egy évvel ezelőtt. Eszerint az 500 milliós passzí­vum 150 millióra csökkenne, ha a többi téte­lek nem változnának. Tekintve, hogy a fizeté­si mérleg komponensei közül csak a külke- reskedelemi mérleg alakulása és a külföldi kamat és amortizációs terhek kötelezettsége bir nagyobb jelentőséggel, kézenfekvő, hogy e két tétel figyelembevételével könnyű meg­konstruálni a fizetési mérleg szaldóját. Mint fentebb mondottuk, a külkereskedel­mi forgalom szaldója, hála az export jelenté­keny emelkedésének és az import csökkené­sének, 350 millióval javult. Ezzel szemben Magyarország külföldi kötelezettségeinek eal- dója mintegy 20—25 millió pengővel emelke­dett. Ez az emelkedés az 1928. óv folyamán kontrahált külföldi kölcsönök kamatterfoére vezethető vissza, mert e terhek az 1928. évi fizetési mérlegben még nem szerepeltek. E két tétel figyelembevételével arra a konklú­zióra jutunk, hogy Magyarország 1929. évi fizetési mérlege már csak mintegy 175 millió pengővel pasz­szív. Tekintettel arra, hogy a vasúti tranzitó for­galom, kivándorlók pénzküldeményei, vala­mint az idegenforgalom nem mutatnak na­gyobb eltérést a tavalyi összegekkel szemben, nagyon valószínű, hogy a hivatalos fizetési mérleg is körülbelül 175 millióban fogja meg­határozni a múlt esztendő paseziv szaldóját. A 175 milliós deficit részben a gyufakől- csönből, részben pedig a Nemzeti Bank aranyfedezetének a múlt esztendő folyamán bekövetkezett 50 milliós csökkenéséből fedez­ték. Tekintve, hogy a gyufakölcsön első két részlete 125 millió külföldi pénzt hozott be az országba, ez az összeg a Nemzeti Bank arany és aranydeviza veszteségével együtt elegendő volt a deficit fedezésére. Búd János, akit pénzügyminiszter korában oly hevesen támadtak a gyufakölcsön miatt, az 1929-es fi­zetési mérleg tanúsága szerint, e tranzakció­val nagy szolgálatot tett az országnak. El kell ugyanis ismerni, hogy az 1929-es pénz- krízis idején csakis a gyufakölcsön volt az, ami a Nemzeti Bank aranyfedezetén kivid Magyarország külföldi kötelezettségeinek za­vartalan telzesitésére rendelkezésre állott. Az ország gazdasági erejéről az 1929-es fi­zetési mérleg föltétlenül kedvező képet ad, mert az export emelkedésével Magyarország bebizonyította, hogy külföldi adósságainak kamatait előbb-utóbb már a kiviteli többlet­ből fogja fedezni, aminthogy az 1929. máso­dik felében valóban így is történt. Podtbrady Sajmogállapífó és gyógyintézet, intern szanatórium, mely egész óm át szívbajos és a vérkeringési ster­ilek betegségében szenvedő be­tegeket, még dekompenzédós állapotban levőket is felvesz. Emésztési szervek bajait, ideg- kimerültséget kezel és műtétek utáni gyógyulást siettet. Természetes szénsavas törtök közvetle­nül az intézetben vannak. Röntgen, el ektrokardiográf,vegyi labo­ratórium, tökéletes fysioterápia. Diétjkns konyha. kfwmAeióW k4m6feet noiftí u gatásáfa. Telefon 2í. A mezőgazdaság kevés figyelmet szentel az értékesítés! piacnak! Prága, május 23. A birodalmi német gyáripa­rosok szövetsége egy, & közgazdasági helyzet­tel foglalkozó memorandumában az agrárpoáá- tika kérdéseivel is behatóan foglalkozik. Ezek során a szövetség kifogásolja azt, hogy a me­zőgazdaság vagy egyáltalán semmit, vagy csak nagyon keveset törődik a piac sxüségletervel « viszonyaival. A német gyáriparosok szövetsé­gének ez a megállapítása .— írja a Hosp. Roz- hled — a csehszlovákiai viszonyokra is vonat­koztathatók. A mezőgazdaság még nem jutott el annak fölismeréséhez, hogy nem elég a ter­melés, hanem, hogy a termelést a fogyasztók kívánságaihoz kell alkalmazni. Nem elég tehát, ha a mezőgazdaság csupán a talajviszonyok figyelembevételével termel, hanem tudnia kel azt is, hogy a konznmnak mire van szüksége és milyen áruban mutatkozik fölösleg. így azt látjuk, hogy a mezőgazdaság a nagymennyisé­gű gabonakészletek ellenére, továbbra is ga­bonát termel, ugyanakkor, amikor hüvelyes ve- töményekben és különféle ipari növényekben jelentős behozatalra szorulunk. Bizonyos, hogy a földeket és a Mámát nem lehet szabályozni, emellett a mezőgazdaságnak mégis jobban kel­lene alkahnazkodnia a fogyasztás szükségletei hét. A német gyáriparosok szövetségének s a Hosp. Rozhlednek a véleményét nem azért is­mertettük, mintha annak valami különös jelen­tőséget tulajdonítanánk, hanem sókkal inkább annak illusztrálására, hogy az ipari termelés milyen kevéssé ismeri a mezőgazdasági terme­lés lehetőségeit. Egy-két év előtt haüoftnk a jelszót, hogy zöldséget termeljen a mezőgazdaság » ez ezót fogadott; ezidén volt s van annyi zöldségünk, hogy ezázvagonszámra a termelők nyakán ma­radt, mint azt a königgrátzi tüntetés is bebizo­nyította. Hüvelyes termény Szfovenszkón és Ruszin- szkőban annyi van, hogy ennek sincs ára. — Az ipari növényekről meg kár volna beszélni. Lent, kendert termelni a textilipar mai válsága idején, kész könnyelműség. A komlótermelés is válsággal küzd. A gyáriparosok jótanácsával tehát a mező- gazdaság nem megy sokra. A középeurépai gabonatőzsdék állandó ta­nácsának legközelebbi ülését valószínűleg Bukarestben fogják tartani. A gabonatőzsdék titkárságai junius 6-án, Béesben előértekez- letet tartanak s ott végleg döntenek arról, hogy az állandó tanács ülését Bukarestben vagy Budapesten tarják-e meg. Csehszlovák melaszbehozatal. A cukor- és a szeszipar képviselői tárgyalásokat folytat­nak a melaszbéhozatal kontingentáló sáréi és ezek a tárgyalások most fejeződtek be igen jó eredménnyel. A melasz behozatali kontin­gensét 150.000 métenmázsáíban állapították meg. Egyes részletkérdéseket még nem tár­gyaltak meg, de a tárgyalások befejezése után az eredményeket teljes szabatossággal publikálni fogják. Cukorból cellulózé? Berlinből jelentik: Montreali jelentés szerint egy kanadai egye­tem kémikusának sikerült önkorból cellulo zét előállítani. Hir szerint a kísérletek már olyan stádiumban vannak, hogy a szintetikus cellulózé előállítását a közeljövőben gazda­sági alapra fogják helyezni. Angol szakkörök­ben nem hiszik, hogy az ilyen módon előál­lított cellulózé o-lc9Óbb lenne az eddiginél. Az orosz kőolajipar fejlődése. Angol szak­értők becslése szerint Szovjetorosoország a közel jövőben évi 4.5—6 millió tonna kőola­jat képes majd exportálni, mig az 1905— 1912 években az évi exportmenyi ség 650.000 tonna volt. Az orosz kőolaj szállítási költsé­gei jelentősen csökkentek a Fekete tengerhez vezető naftát szállító esőházlózai kiépítése által. 7HH3HIO BflUBKV5£N9H3EiUBB1 IJUraglWhMBaMBBWMBi ezek az emberek már nem alkalmasak arra, hogy abból a chaoszlból, amelybe éppen ők vitték a ma generációját, ki is szabadítsák őket Bráand-t és társait köti a múltjuk, az ő iskoláik, az ő tapasztalataik, de a ma nehéz­ségeinek nj elvek, uj emberek kellenek, gi­gantikus eszközök a gigantikus válság meg­szűntetéséhez. A newyorki tőzsdekrachot követő nagy de­presszióban Hoover, az uj elnök ígért fiit-fát a válság enyhítésére: eredmény nem mutat­kozott. A legutóbbi angol választások protg- irambeszédeiben úgy liberális, minit konzer­vatív és munkáspárti oldalról annyi progra­mot hallottunk, amelyek mind a munkanél­küliség és krizis megoldását ígérték, hogy a távoli szemlélőnek már mindegy lehetett, hogy ki jön uralomra, mert a megoldás min­den oldalon biztosítottnak látszott. A labouT­rir,=y-rM <wl. -u*f . :z ----------------- ja JL ! Mognyllt „„ÜUSiíCA** Sisisefi zongorakészitö és hangoló Z@n«P<®P® PaSSfáPa, fi | BraftlsRavá' GrössBBsnííg ucea 20. Raktáron csak ¥i8ágmárkás zongorák és piüaniRók. Eladás erotSefti gyArl áron; kis j. fTTV , ^2^5 résxleCfC' 0$„ árajánlatot. Hangolás, lavSíás — vidéken fis — jutányosam, garanciával. ;j XMW&fí... OKS’M'JSKut ■>< .. ' ' «BMP05 f MM ....IH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom