Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-13 / 133. (2354.) szám

2 PfS ifi IdiüfSfSBffíl Juftius 1-én megnyitandó wllreE&UwWIvs?* kitűnő családi penzióm .HOTEL eSPLí»Mfl©E*» árai: júniusban napi Ke 60.—, júliusban Ke 78.— bor; avalóval. Gondos, figyelmes elhelyezést biztosit: Bennewitz Ferenc (azelőtt: Thermia-Palace-Pöstyén) rolyhoz, köptük számos kényeset is és Ká­roly mindegyikre szívélyesen és ügyesen felelt. Mindenekelőtt a külföldi újságírók szerepé­inek fontosságát vázolta és kifejezte remé­nyét, hogy a jövŐIben az újságírók hűen tájé­koztatják a külföldet a romániai eseményeik­ről. Az elmeit napok történetét röviden ösz- szetfoglalva nyilvánosan köszönetét mondott öcosének, Miklós herceginek, akit a jövőben ■is legfontosabb tanácsadójának fog tekin­teni. A király üdvözölte Franciaországot és biz­tosította a francia újságírókat, hogy a jövőben mindig tisztelettel fog viseltetni a nagy nyu­gati ország iránt. A francia népnek nagy hálá­val tartozik. Majd beszédét angolul folytatta és kijelentette, hogy az Északamerikai Egye­sült Államokat rendkívül szereti. Jugoszlávia és Románia hű szövetségesek és a királyi csa­ládok szoros rokoni kötelékei is közelhozzák a két népet egymáshoz. Ugyanilyen szoros ba­ráti kötelék fűzi Romániát Olaszországhoz. Károly király csodálja az olasz népet és szereti művészetét. Magyarországról az uralkodó a kővetkezőket mondotta: —• Magyarországhoz való viszonyunk a legnehezebben szabályozható. Mégis Romá­niának és Magyarországnak sok közös érint­kezési pontja van. Mindkét állam agrárállam és ha Magyarország földművelését védeni akarja, kezet kell nyújtania Romániának. Magyarországot különben nem igen ismerem. Az expozé további során a külföldi tőke jelentőségéről beszélt Károly. A kormány min­dent el fog követni, hogy a külföldi tökét meg­nyerje és minél inkább bevonja Románia újjá­élesztésének munkájába. Végül a zsidókérdés­re! is megemlékezett és kijelentette, hogy az antiszemita mozgalmat sem a kormány, sem a román nép nem támogatja. — Arai a kisebbségeket illeti — fejezte be érdekes nyilatkozatát a király —, tudora, hogy rokonszenvnek örvendek köítük. ígé­rem, hogy a jövőben mindent elkövetek, hogy ezt a rokonszenvet erősítsem. A ki­sebbségekkel Romániában a lehető legjob­ban bánnak s minden tekintetben úgy keze­lik őket, mint magukat a románokat. A beszéd folyamán Károly király azt is föl­említette, hogy saját iniciativájából jött vissza, mert a helyzet szükségessé tette megjelenését. Ellenzi a diktatúrát és tudja, hogy az ural­kodó kötelessége, hogy alkotmányosan ural­kodjék. Grandi Bécset és Budapestet is megiát©§at!a baráti viszony ápolása Milánó, junius 12. A Corrierre della Ser a varsói jelentése szerint Grandi olasz kül­ügyminiszter lengyelországi látogatása után Becsen és Budapesten át tér vissza hazá­jába. A külügyminiszter Bécsben és Budapesten megszakítja utazását és meglátogatja a baráti kormányokat. Csankalssek lemond? Utódja Vangsiiindvei - Nanking békét két Északkal London, junius 12. Egy sanghai Reuter-jelentés szerint Nankingban mindenáron bé­két akarnak kötni az északi forradalmárokkal és Feng keresztény tábornokkal. Jólérte­sült körök úgy vélik, hogy a konfliktust sikerül békésen elintézni. Csankajszek állítólag lemond, mert látja, hogy erőszakkal képtelen a polgárháborút leverni. Lemondása esetén Vangshindvei, a Koumingtan balszárnyának vezére, alakit kormányt. Nagy tervei vannak Románia folvirágoztatá- külföleli tőke bizalmára. Az erdélyi magyar vezérek a fordulat jelentőségéről Bukarest, junius 12. Witter József, a ma­gyar párt képviselője, nyilatkozott az erdé­lyi magyar sajtóban a kisebbségek kilátásai- s-árk és éhből a szempontból szüksége lesz a ról Károly trónrajutásával kapcsolatban. Károly elfogulatlanul nézi a világot mon­dotta többek között —, nem gyűlöli a nem román ajkuakat, amit trónörökös korában többször bebizonyított. Azonban a jóindula­ton kívül csaknem minden attól függ, hogy viselkedik a környezet, amely az uralkodót körülveszi. A helyzet jelenleg borotvaélen van, mert nemcsak a kisebbségi törvény be­nyújtása maradt el, hanem egyetlen törvény- szakaszt sem módosítottak, amit a liberáli­sok idején a kisebbségek annyira sérelmeztek. Talán a nagykorú király tekintélye meghoz­za a lehetőségét a kisebbségek érdekében teendő intézkedéseknek. A Károly hazatérése fölötti örömben a romániai magyarság is résztvesz, mert nagyobb bizalommal fogadja az abszolút tekintélyű uralkodót, mint a ré- genstanács napról-napra fogyatkozó proble­matikus tekintélyét. iláriát iufearsst&esit nagy pompával fogadják Budapest, junius 12. (Budapesti szerkesz­tőségünk teleíonjelentése.) Tegnap este 12 óra előtt 1 perccel futott be a Keleti pá­lyaudvarra as Orient-expressz. amelyen Mária özvegy román királyné utazik Buka­restbe. Fogadtatására nagy számban jelen­tek meg a pályudvaron. így a budapesti román követ és a követség személyzete. Az özvegy királyné kocsijában aludt, úgy hogy csak Ziebinek ezredes beszélgetett a követ­tel, aki hódol atának tolmács olását kérte. Arad, jiunius 12. Mária özvegy királyné hajnali öt órakor utazott át Araidon. A sza­lonkocsi le volt függönyö zve. Az aradi rendőrprefektus és a vasút igazgatója Kis- Kapos állomásig kísérték a szalöukocsit. Bükköst, junius 12. A ma este Buka­restbe érkező Mária özvegy királynét szo­katlan pompával fogadják a bukaresti pá­lyaudvaron. A kivezényelt diszszázadot Ka­roly király személyesen fogja vezetni. Hir szerint Károly király ma este elvált fele­ségével együtt fogadja anyját, ami a kirá­lyi pár kibékülését jelentené. Egyenetlenség a Ba?®sitpártS?s5i Bukarest, junius 12. A nemzeti parasz.tpárt tegnap este egy bukaresti étteremben ban­kettet rendezett. Nagy feltűnést keltett, hogy Midialadhe Julián és Madgeam miniszterek a banketten nem jelentek meg. Távolmaradásuk különböző kombinációkra adott alkalmat, amelyekből a legvalószi- niibbnek az látszik, hogy a kormánypárt parasztpárti és nemzeti párti frakciója kö­zött az ellentétek Károly hazatérése óta ki­éleződtek. Ezzl magyarázzák azt is, hogy Maniu minisz­terelnöki megbízatását visszaadta. A paraszt- pártiak ugyanis súlyos személyi igényekkel állottak elő a miniszteri kinevezések körül. Maniu visszavonulását ezenkívül kimerültsé­gével magyarázzák, valamint azzal, hogy a látszatát is kerülni akarja annak, mintha Ká­1930 junius 13, péntek. roly visszahozatálát hatalma erősítésére akar­ná felhasználni. Kommunista tüntetések Károly ellen Bukarest, junius 12. .Diámét, a szignranca vezérigazgatóját, ajffi többször exponálta ma­gát Károly érdekében, a király udvari szol­gálatra rendelte be. A szignranca másodve- zérigazgatóját, Radoit menesztették állásából, minthogy ő szervezte a liberálisok akcióját, amellyel Károly visszatérését meg akarták akadályozni. A liberálisok mia este értekezletet tartanak, amelyen a jelek szerint el fogják határozni a parlamentbe való visszatérést Ez annál valószínűbb, mivel Bratiami György egyre sűrűbben kapja a vidéki szervezetektől a csatlakozási nyilatkozatokat. A király egyébként rendeletben utasította a belügymi­nisztériumot, hogy semminemű eljárást ne indítsanak azon liberális politikusok ellen, akik személyét támadták. Bukarest, junius 12. Az Universul jelen­tése szerint a kommunisták Kisenevben tegnap nagygyűlést akartak rendezni, amit a rendőrség megakadályozott. A szétoszla­tott kommunisták röpcédulákat osztogattak Károly királysága ellen, aki szerintük Ro­mániában a fasizmust akarja bevezetni. Nyolc embert letartóztattak és több vörös zászlót elkoboztak. Friedrich István a romániai eseményekről Budapest, junius 12. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Friedrich István a kép- viselŐház mai ülésén az agrárkérdésben fölszó­lalva, megemlékezett a romániai eseményekről és többek között a következőket mondotta: Románia uj királyt kapott. Károly 1920-ban a magyar nemzettel szemben barátságát juttatta kifejezésre. Ha már most II. Károly a jelenben is kifejezésre akarja juttatni ezen szimpátiáját, amit akkor nyilvánított, amikor Gödöllőn tar­tózkodott, sőt messzemenő tervei is voltak ak­kor. úgy gondoljon most a magyar kisebbsé­gekre. Ha a feszült helyzet ennek folytán eny­hülni fog, akkor a magyar kormány folytassa az agrárblokk kiépítésének megvalósítását. Siskák pusztítanak a Bánátban és a Bácskában is Újvidék, junius 12. A sáskajárás egyre ve­szedelmesebb méreteket ölt a Bácskában, a Bánátban és a Szerémségben is. Egyes járá­sokból óráról órára újabb táviró és telefon- jeletnések érkeznek a sáskarajok fellépésé­ről. Egyes vidéken oly nagy tömegben jelent­keztek, hogy teljesen megsemmisítették a ve­tést. Főleg a tengerit, takarmányt és cukor­répát pusztítják. az ERDŐ SZERELMESE REGÉN* Irtai ZRNE GRE* Fordította: KOS&RyNÉ RÉZ LOLA (12) — Azt hiszem — mondta Dalé komolyan — legjobb lesz, ha hamar túlesünk a legrosz- szabbon. Sajnálom, hogy kellemetlen hireket kell mondanom mindjárt mikor megérkez­nek, de úgyis hamar meg kell tanulniok, hogy milyen itt a világ. Vannak rossz embe­rek, jó emberek, de lehet, hogy több a rossz... Ez azért van, mert még nemrég telepedtek le itt az emberek. Hát, hogy a dolog velejére térjek, ez a Beasley felbérelt egy rablóban­dát, hogy tartóztassák fel a holnap reggeli postakocsit és ... vigyék el Helen Raynert... — Elvigyenek engem?... kiáltotta Helen rémülten. — Hogy elrabolják — magyarázta Dalé. — Ami rosszabb, mintha azonnal megölnék — tette hozzá nyugodtan, csak a keze szorult ökölbe csontos térdén. Helen egészen el sápadt. — De hiszen ez bor... borzasztó! Hogy el­raboljanak... De miért, az Isten szerelmére? Bo a üénje karjába kapaszkodott, mintha félne, ho'rv mindjárt elragadják. — Gondolhatja, hogy miért — mondta Da­lé és előrehajolt, — Lássa, én vadász vagyok. Kint. élek az erdőben. Pár napja utolért az eső és bementem éjszakára egy üres fabó­déba. Alig voltam benn, hallom, hogy lovak jönnek. Felmegyek a padlásra. Lovasok ér­nek a ház elé. Sötét volt. Nem vettek észre. Beszélgettek. Kisült, hogy A osonnak, a Kí­gyónak rablóbandája. Rendesen juhokat lop­nak, de pénzért mindenre vállalkoznak. Be- asleyt várták. Nemsokára el is jött. Elmondta Ansonnak, hogy Al, a maguk nagybátyja, a végét járja, meg hogy az örököse, Helen Ray* ner, tizenhatodikén érkezik Magdalénába. Úgy gondolta Beasley, hogy, ha maga nincs ifi, mikor Al meghalt, akkor ö beleülhet a birtokba és ha maga későbben előkerülne is, már késő lesz.'.. Hál ezeket beszélték meg, aztán elmentek. Másnap én lementem a faluba folytat­ta DaJe. — Mindenki jóbarátom ott nekem, éppen csak a nagybátyjuk haragszik rám. Szóval úgy látom, Beasleynek nagy pártja van a faluban és lehet, hogy nemcsak ő él barátságban a juhtolvajokkaL Elmentem Ál­hoz is. Ő azért nem szeret engem, mert nem dolgozom sem a földeken, sem a réteken és azt hiszi, lusta vagyok, mint az indiánok. Meg azt is hiszi, hogy az én szelíd pumám vitte el ötven juhát. Lehet, hogy igaza van. Megpró­báltam beszélni vele arról a dologról, ami Beasleynek jár a fejében, de nem hallgatott rám. Rosszkedvű az Öreg Al, nagyon rossz kedvű. És mikor harmadszor is megpróbál­tam, egészen kijött a sodrából és ott hagyott a faképnél. — Most már érthetik — végezte Dalé — milyen bajban voltam. Mit csináljak? Elmen­tem a barátaimhoz, négy barátom van, test­vérek. Mormon-fiuk. Odafönt a bakon, a ko­csis mellett, ül Joe. Elmondtam nekik min­dent és kértem, hogy segítsenek. Jól van. Csakhogy Beasleyt Magdalénában is jól is­merik és mert napról-napra gazdagabb, híve is van elég. Vigyáznunk kellett. De a Bee- man-fíuknak elég ismerősük van a környé­ken, mormonok, akik nem hagyják egymást bajban. Azok szerezték meg ezt az ócska postakocsit... És most itt vagyunk. Dalé kinyújtotta két nagy tenyerét és be­csületes szürke szemével a két leányra né­zett. — Maga édes, drága, aranyos fin! — kiál­totta Bo. Egészen sápadt volt, a keze reme­gett, de íP szeme szikrázott. Dalé először elképedt erre az őszinte kitö­résre, aztán meglepődött, végre elmosolyo­dott, mint valami szégyenlős kisfiú. Helen érezte, hogy egész teste remeg. Nem bírt szólni. De szíve mélyén ugyanazt érezte, amit Bo. Dalé megkönnyebbülten felsóhaj­tott. — Idáig hát megvolnánk — .jelentette ki. — Nem csodálom, hogy fel vannak izgatva, mert ón nem tudok városi módra, finoman beszélni, hanem kimondom ügy, ahogyan gon­dolom, akármiről van is r/ő. Most figyeljenek tovább. Harminc mérföldet kell még men­nünk a snowdropi utón, mielőtt letérhetnénk róla. Közben három otthon maradt barátom, boy, John meg Hal, elindulnak Show Down- ból, ami Snowdrop után a legközelebbi falu. Hozzák a lovaimat. Valahol az újon majd találkozunk, lehet, hogy már ma1 éjfcL, vagy, ha nem, akkor holnap reggel. Remélem, hogy még ma, mert a rablóbanda valószínűleg még az éjjel megindul Magdaléna felé. Helen a kezeit tördelte. — Oh, nem tudok bátrabb lenni! — suttog­ta kétségbeesetten. — Én is úgy meg vagyok ijedve, Nell, mint te _ ölelte át vigasztalón Bo a nénjét. — Nem is csoda — mondta Dalé, mintha mentegetni akarná Őket. — De azért csak nyugodjanak meg. Nem mondom, hogy kelle­mes a helyzet, de én megtettem, ami tőlem telt és elölhetik, hogy jobb helyen lesznek velem vagy a mormon-fiukkal, mint Magda­lénában, vagy akárhol, kivéve a nagybátyjuk farmját. — Mr... mr Dalé — tördelte Helen, hulló könnyék között — ne gondolja kérem, hogy gyáva vagyok ... vagy... vagy ... hálátlan.,, Csak úgy... meglepődtem. Mi olyan mást reméltünk és vártunk és ... és most... ez a szörnyű meglepetés ... — Nem baj, Nell — mondta halkan Bo. — Valahogy csak lesz majd. — Ez már beszéd! — mondta Dalé. — A legrosszabbat elmondtam, most beszéljünk tovább. Lehet, hogy minden baj nélkül haza­érünk. Hanem lovagolni kell majd. Ültek már lóháton? — Bo kiskorától fogva hozzá van szokva a lovakhoz és én is elég jól lovagolok — felel­te Heten. Lassan megnyugodott. — Akkor nincs baj. Meglehetősen nagy utat kell majd tennünk 1 óllá tón, mielőtt leérhet­nénk a faluba... Hallói Mi az? A postakocsi hangos zörgése, nyikorgása, robogósa mellett is leheteti hallani az egyre erősödő lódobogást. Nemsokára vágtató lovas száguldott el a kocsi mellett. Dalé kinyitotta kissé az ajtót és utána né­zett. A kocsi megállt. A vadász leugrott. — Ki volt ez, Joe? — kérdezte. — Nem tudom és Bili se tudja. Alaposan szedi a lábait. Mikor elment mellettünk, ki* rsh lassított, most aztán megint igyekszik! Dalé n fejét rázta, mintha gyanúsat látna a dologban. — Miit, ez nem fog találkozni a fiukkal — mondta Joe. Én meg azt hiszem, találkozik velük. Majd meglátod. Helen nem tudta elfojtani a félelmét. — - Mr. Dalé, azt hiszi, hogy ez a lovas üze­netet visz a... a rablóbandának? — Lehet — mondta Dalé egyszerűen. — De azért ne féljen, Helen kisasszony. Nagyon egyszerű módja van annak, hogy megállítsuk ezt a fickót. Megnyugtatásra szánta szavait, de Helent még jobban megriasztották. Rég tudta már, hogy a Vad Nyugaton olcsó az élet, de nem akart szembe nézni ezzel a dologgal. Most ez a jókedvű, szelíd férfi egész nyugodtan azt mondja, hogy, ha kell, vér is fog folyni, hogy őt megvédeimezzék. Helen irtózott minden­féle vérontástól és mégis érezte, hogy ez a gondolat különös, uj izgalmat ébreszt a szi­vében. Szégyelte és bűnnek érezte, hogy az emberi lélek mélységeibe tekintett egy pilla­natra és ijedten kezdte figyelni magát. — Joe — rendelkezett Dalé —■ add csak le azt a csomagot... nem azt, a kisebbiket a kulccsal együtt. Úgy. Lányok, itt a vacsora, lássanak hozzá, egyenek, amig jól esik. — Köszönjük — felelte Helen — van még ennivalónk. — Majd elfogy, mire a faluba érünk ... Én most felülök a bakra és szintén megvacsorá­zom. Mindjárt besötétedik és sokszor meg fog kelleni állnunk, de nehogy megijedjenek! Ezzel fogta a puskáját és, becsukta az aj­tót, felugrott a kocsis másik oldalára. A ne­héz alkotmány újra megindult. Talán, ha itt lett volna a világ vége, Bo akkor sem tudott volna lemondani a vacsorá­ról. Helen csak bámulva nézte. — Bo! Te még enni tudsz? —Hogy-a csudába ne tudnék? — felelte neveletlenül az ifjú hölgy. — Te is eszel majd mindjárt, mert különben a szádba tö­möm a kenyeret meg a húst! Hová lett a bá torságod, Nell? A vadász mondta, hogy sokat együnk, ez azt jelenti, hogy szükség van az erőnkre. Ha koplalsz, legyengülsz. Huh, mi­csoda nagyszerű kaland! Akárcsak a legiz- gatóbb regény... És ez a vadász! Olyan, mint valami álöltözefü herceg... Robogunk az éjszakában, ismereteién utón, ki tudja, hová ... Lovagok védelmeznek ... Rablóban­da ... harc,,, szökés... Vad lovaglás áltá­lán utakon, hegyeken, erdőkön, vízmosáson á! .. Jönnek a rablók... Elrejtőzünk az er­dőben... t.Tji‘a hosszú éjszakai lovaglás... És szerencsés megérkezés a gazdag nagybácsi házába. A vadásznak öltözött herceg közben halálosan belém szerel... Azaz nem, még­sem, lttl álca Pók maradni az én Ims Vegas- beli lovagomhoz... (Folytatom.) !

Next

/
Oldalképek
Tartalom