Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-10 / 106. (2327.) szám

4

1950 május 10, 8gombát.

rónok dicsőséges ellenfelét, aki ha a püspök- választáson elbukna, ez a gyászos tény az ellenség győzelmét jelentené. Én eddig nem tudtam, hogy a gömöri egyházmegye szlovák ág. ev. lelkészei magyarónok! Csak a párikörirat állításából. Vagy az, aki az igazságot ugv mint Jézus hirdeti, követi és cse- lekszi, az magyaron? Kát Jézus „a szlovák Kojiisség" Krisztusa volt, nem pedig az emberiségé? Hát a magyar és német luteránu- soknak nem lehet Jézusuk és Jézus helytar-■ lója, a püspök még a felebaráti szeretetböl is ki kell hogy közösítse őket?

Még jobban megmondja a cseh nemzeti szocialisták „egyházi" körirata. Nemzeti csapásnak minősíti a Nagytiszteletüséged ellenfelének esetleges győzelmét. Valótlant mond akkor, mikor azt állítja, hogy Nagytisztele- tüségednek ellenfeléi a magyarok és németek kandidálták. Mert tudvalévő, hogy a gömöri egyházmegye pelsőci értekezlete kandidálta, amelynek nagy többsége szlovák. Az „ellenséges" külföldtől fél, amely a Nagyiisz- teletüséged ellenfelének győzelmét, a magyarság győzemánek tekintené. Izgat a „magyaron" papok ellen: Szóval éljen a sovinizmus, a cseh nemzeti szocializmus! Világos tehát, hogy az az egyházi körirat a felebarát! szeretetet nem igen akarja osztályra bocsátani.

És ezek után, ha Nagytiszteletüséged ezen nézetek szavazatára támaszkodik és a választási elfogadja, ki fogja elhinni, hogy a felebaráti szeretet papja, Jézus tanításának a hirdetője, mi több, követője és saját életpél- dájával apostola? Ki tudja elhinni hogy a nemzeti egyenjogúságot követni fogja?

Az egyházi élet szabadságának lábbal tip- rását a felhozott adatok mellett egy igaz életet élő ág. ev. lelkész se vonhatja tagadásba. Az egyházi szabadság eitiprásáva! kialakított abszolút többséget egyetlen, a krisztusi erkölcs alapján álló püspökjelölt se fogadhatja el abszolút többségnek! A megvesztegetés, az illegitim hivatalos befolyás, a pálinka által kiképzett szavazatokat nem fogadhatja el valóban érvényes szavazatoknak egy olyan ág. ev. lelkész se, aki különben nagyon szeretne püspök lenni! Az igazságot nem lehet még Nagytiszíeletüségednek sem elhallgattatni! Hiszen Nagytiszteletüséged azt a püspöki esküt se tehetné le az ismertetett tények tudatában, amelyben benne vau, hogy „egyházunk és vallásunknak a törvényekben gyökeredző jogai és szabadságai fölött híven őrködöm", mert a választás elfogadásával Nagytiszteletüséged elvitithatatlanul hozzájárulna egyházunk szabadságának az eltiprásához, amely a Nagytiszteletüséged megválasztásával a földön fekszik. Ezt éppen Nagytisztele- tüségednek nem szabad tűrni és fel kell emelni és meg kell mentem egyházunk szabadságát!

Avagy felelhet-e Nagytiszteletüséged „igen“-nel a következő kérdésekre:

1. Helyes-e, törvényes-e az, ha az állami

közigazgatás a hivatalos befolyását cs egyéb meg nem engedett korteseszközöket alkalmazza, beleavatkozik az ág. ev. püspökválasztásba?

2. A lelkészek kongruájának elvonásával és állampolgárságának megtámadásával való fenyegetés révén, illetve az állampolgárság megadásának Ígéretével szerzett szavazatok érvényesek-e?

3. A rom. kát. járási főnökök és a róni. kát. valamint izraelita jegyzők beleavat- kozása a püspökválasztásba egyházi szem-' pontból helyeselhető-e?

4. A politikai pártok köriratainak és röpcéduláinak a püspökválasztásnál való alkalmazása heiyes-e, és az egyházi élet tisztaságával és szabadságával inegfér-e?

5. A pálinkával szerzett szavazat érvényes-e?

6. A nemzeti egyenjogúság csak a szlovák luteránusok javára van-e az egyházi alkotmányban biztosítva?

7. A tisztátían és erkölcstelen választás elfogadása összefér-e Jézus példaadásával és a lelkészi állás méltóságával?

Biztosra veszem, hogy Nagytiszteletüséged egy ilyen erkölcstelen választás alapján nem fogadja el a püspöki méltóságot! Biztos vagyok benne, hogy nem teszi ki magát a svédnorvég, a német birodalmi és az amerikai luteránus egyházak tiszta krisztusi erkölcsben élő egyházfejei megítélésének! És éppen azért kérem, hogy vizsgáljon meg mindent, a tényeket, a gondolatokat, a Maga és a mások lelkiismeretét és tegyen igazságot a Jézus érdemeiért mondván: egy tisztátalan,

meg nem engedett eszközökkel, az egyházi szabadság' lábba] tiprásóval, az erőszak jegyében és megfertőzött szavazatokkal lefolytatott választást nem fogadok el! Ezt várják öntől az egyház szabadságát és az egyházi élet tisztaságát megkövetelő ág. evangélikusok!

Tisztelettel:

Törköly József dr.

az ág. bítv. ev. egyház bive nemzetgyűlési képviselő.

^RWUa-MAfiÓJAR-HlRLaB

WBgBB3885BBBg8—l

Á Prágai Magyar Hírlap ankétja

a szlovenszkói magyar irodalom aktuális kérdéseiről

Vélemények, kriSikáh, tervek az őszinteség tükrében a Szentiváni Kúria előtt

Prága, május 9.

A P- M. H- ankét.jának megvan a hatása: a posta egymásután tiozza a hozzászólásokat, melyeket a beérkezés sorrendjében közlünk le, akár fedi a mi álláspontunkat, akár nem. Ismételten leszögezzük, hogy az ankét megrendezésénél a tisztán-Játni-akarás vezetett: a P. M. H. nagy nyilvánossága előtt mutassák ki minden oldal irodalmárai, mi van a szivükön, hogy gondolkoznak, mit akarnak. Mi egy szénién regisztráljuk a nyilatkozataokat A mi álláspontunk leszögezésére majd azután kerül a sor.

Paál Ferenc:

Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur!

önök éppen olyan jól tudják, mint mi. hogy nem irodalomról, hanem irodalompolitikáról van szó — mert az irodalom életnyiívánuIása a mii, az irodalompolitikáé pedig az ankét. Már pedig itt az irók, ahelyett, hogy írnának, társadalmi akciókat és parlamenteket szerveznek. Van-e a magyar életnek izgalmasabb problémája, mint ami itt termett az utóbbi tíz esztendő történelmi lázában, a ssloven- szkói talajon — s akadt-e íré, aki ezt a, mai magyar sorsot legmarkánsabban megragadó problémát megírta volna. Programversek születtek és voltak éles lappolémiák is, de a mii csak nőin tudott megszületni. Már pedig az irodalmi vérkeringést mesterséges utón igazán nem lehet felfrissíteni, nem képzelhető el, hogy a publikum, amely nem kapja meg azt, amit joggal vár Íróitól, egyszeribe lelkes pártfogónk lesz, csak azért, mert kiadjuk a koncentráció jelszavát. Ha a negatívumokat összevonjuk, se lesz pozitívum belőlük. Ha ugyanakkor, amikor a Szentiváni Kúrián az összes szlovéuszkói zsenik összedugják a fejüket, egy kis eldugott faluban valaki, aki arra született és nem közibénk polemizálok közé, leül és megírja ennek a keserű magyar történelmi kornak és talajnak regényét, amin mi élünk — egymaga megteremtette a szlovenszkói irodalmat, amit mi valamennyien, ka megannyit an- kctezüuk felőle, sem tudunk megteremteni.

Megtisztelő felszólításáért köszönetét mondva, ma radtam Főszerkesztő urnák nagyrabecsüléssel

(Pozsony.) Paál Ferenc

Rácz Pált

Dzurányi László barátom felkérésére az irodalmi ankéten a kötvebkező nyilafkaozattai veszek részt:

Kezdettől fogva az a kikristályosodott álláspontom volt, hogy megfelelő tőkével alakuljon ki egy irodalmi és kritikai fórum, amely majd magához vonja az egyik, vagy másik világnézetű irók csoportját

Miihelyt egy ilyen irodalmi, vagy kritikai fórum kialakult, — úgyszólván a természet törvényeméi fogva — ki fog alakulni egy másik, vagy harmadik fórum, amely az előbbitől távol álló Írókat fogja magához vonzani.

Ezzé] aztán megindul az az egészséges irodalmi vérkeringés, amelynek eddigi hiányát sajnosán tapasztalta mindenki.

E két, avagy több irodalmi fórum egymással véíelkedve ,nemes versenyt lesz hivatva kifejteni, mert csakis a nemes verseny fejleszthet nívót.

E fórumok közül az lesz a legmagasabb, amely az irók és a közönség előtt a legnagyobb tekintélyt tudja kiérdemelni.

Világnézeti alapon állok. A nemzeti irodalmai tartom okvetlenül müvei endőnek, de európai nívón. A „nemzeti" legyen a cél, az „európai nívó" az eszköz. Ettől eltérő bármily irányú irodalom luxus, mellyel ma csak a nagy nemzetek élhetnek.

Ha ezeket a kívánt fórumokat, wegrailakit- ják (és az nem a természetes módon alakul „ki"), annak oktroj jellege lesz és eldugaszolja az egészséges irodalmi vérkeringés ereit. Ebben az esetben pedig a fórumból klikk lesz, a vetélkedésből személyi marakodás, a nemes versenyből aivakodás, a nívóból semmi és a nemzeti irodalomból frázis-irodalom.

Mindezeket pedig se a vérbeli magyar író, sem az u,j nemzeti életet élni akaró magyar közönség nem támogathatja.

A Szentiváni Kúriához nincs szavam, mert, nem tartom ülőnek olyasmihez hozzászólni, amelyben nem vehetek részt.

Szalaínai Rezső:

(A terjed elmésebb nyilatkozat többek között a következőket mondja):

A kúriában tradidó van, történelmű Ura. Fontos »/„ hogy a kúria abban a pi!tanaiban, amikor egy eveiéit, megalázott és tegj‘iában k.Volgákat olt kisebbségi irodalom hóna alá nyúl. amikor meglátja egy tízesztendős munkának mégis-mégis valóságos fejlődési vonatát és káhr:Ugatja eszmei értelmét, szóval amikor tudatos cél okikat közeledik feléje: értse

meg, hogy az irodalom ée a szellemi élet száméra szerepe csak a kihasználhatóság tehet. Szloven- szkóbam, álról a szellemi mimikának csak két kategóriája létezik, amelyet etikai alapon látni lehet: a 'korrupció és az önfeláldozás színskálái: végre

meg kéne ostinálu.i egy minden körülmények közöli elfogadható szellemi étet sokjaik A kúria szép hivatása és mecenátussága éppen abbén nyilvánul meg a legdom bor abban, hogy komoly meglátásai nyomán a szlovenszkói magyar irodalom és szellemi élet krízisének akar véget vetni s egy egészséges, uj életfolyam előfeltételeit ak-raja megadni. Megadni: önmagától-valóau, kötelezettség és betartások nélkül! Amikor ez megtörténik, szó kerül a dolog tulajdonképpeni végrehajtására, airnii már az irók dolga. Mert az irodalomért csak az író a felelős. A szellemi életért csak a szellemi élet kifejezői a felelősek. S ez már megint más kérdés. Merthogy: hogyan és miképpen csinálják meg a szlovenszkói magyar Írók a maguk dolgát, amikor már a kúria után összeülhetnek s reálisan beszélgethetnek: az a-z irók dolga, nem a kurtáké. Ott aztán sem technikai akadályok, sem más numerus claususok számba nem jöhetnek, hanem csakis egyedül és kizárólag a szabad alkotási érték és e teremtő erő.

Itt élünk, rendeli élésünk ide köt. Az irodalomnak, a szlovéuszkói magyar irodalomnak, tiiz esztendő óta csali nyomorúsága és élethalál-3ia.rcia volt. írók és írástudók sietitek elsőül a magyar társadalmi és kulturális dolgok felkarolására és fiatal diákok jöttek elő a gimnáziumi 'indokból és nőttek föl az egyetemig és az élet barrikádjáiig, hogy harcoljanak meg-megujuló bittel és kitartással.

Azt az egyéni és kollektív kiszolgáltatottságot, amelyet a szlovenszkói magyar Irodalom és icő mutat tíz esztendő óta, ugyláfszik kezdi megsinyleni az ország. Valami világosság hasad ki a dolgokból. Kezdik észrevenni a szörnyűnél is szörnyűbb hibákat. Mer! a salovenszkót magyar irodalom és szellemi élet bősége s szárazsága nem múlik máson, ■mint a szegénységen és a pénz bűnén. Aki vádat akar mondani a tiz éves niinosfelenség elten, intézze e kettőhöz.

E pillanatban nem az a fontos: kn lesz a Szenti-vám Kurta vengége? A meghívások exkluzivitása legfennebb a Kúriáig tart. Am a szlovéuszkói magyar irodalom és szellemi étet, és ez fontos egyedül, csak erőt, értéket és kritikát bírjon el a jövőben !

Szombathy Viktor:

(A hosszabb hozzászólsból esz alábbi lényeges részeket emeljük ki.)

Az iró Írjon, a kritikus kritizáljon $ a közönség olvasson: ez a szlovenszkói szellemi élet imnmalmán a vágyott óhajtás, csak az a baj, hogy az iró nálunk általában tüzkárbecsléssel, kereskedelemmel és mindenféle polgári pályával foglalkozik, mig mellékesen ir & a szlo- venszkói iró egyúttal orvos is, ügyvéd is, utazó is, mintahogy a szlovéuszkói kritikus elnéző olvasó és a szlovéuszkói olvasó viszont elégedeüen s keserű kritikus is, egyszemély- ben.

Pénzt kell előteremteni társadalmi utón, mert fórum• után áhítozik minden iró már s el kell fogadtatni a közönséggel, hogy a szlovenszkói. írókban mai napság mér megbízhat oly mértékben, ahogy istenített külföldi íróira rábízza magái, meri mégis és csupáncsak a szlovenszkói iró érez vele egyel s együtt.

Mindez szép volna, tervek, pénz, ankét egészen addig a pillanatig, mig a szíovenszhói iró felveszi a tollat. A baj tudniillik e pillanatban kezdődik: eltekintve attól, hogy csak kivételes kis csoport írónknak kedves a megfelelő légkör, a szellemi miliő megléte, legtöbb írónk kisvárosokban kénytelen szétforgácsolódni apró hivatalok, megbízatások, társadalmi kényszerűségek örömei között, de ez még nem volna nagyobb baj. A nagyobb baj az, hogy — abban a pillanatban, mihelyst az iró nem Vari powr Vart bettelrisztikát üz, mihelyt nem történelmi regényt s elvont tanulmányt jr, l'anem szemléltető, nem csu'pán-vezér-} ikk írásában a mai szlovenszkói élet ábrázolására tér át, — attól a pillanattól kezdve az Odysszeát járja pártok és politikák, társadalmi osztályok,

urak és proletárok, személyes jóbarátok megrovása és kormányhailatam, érdek és üzlet, ellenfél és testvéri érzés Scyllája s Oharbydvse között.

Minden kezdeményezést, mely fórumot.

megnyilatkozási lehetőséget, anyagi alapot, lapot, terítik át s irók közötti barátságot. Ad. indít, létrehoz, mint egy-egy lépést önmagunk lelki felszabadulásához s a közönség előítéleteinek megoszlásához, a legviharosabb örömmel üdvözlök.

Tichy Kálmán :

A Szentiváni Kúria megadott programja mindnyáj tinik közös óhaja. I1’obi dalai közül 1 ognagyob 1> horderejűimk. do Iegnelvezcbben megold halónak >-s látom a kritikai fórumot. Ez csak akkor lesz éleberüéij ha a mindenfelől elismert tehetség-tekintély súlyával és az abszolút bizalom légkörében sikerül kiépíteni. Parancsoló szükségét látom Prága-Pozsony- Kassa összefogásának olyan kévébe, melyben eddigi irodalmi szervek meg rövidülés, sérelem nélkül elférnek. Hármas front állandó háromféle kezdeményezést, szempontot, harmaderedményt jelent. Ilyen fényűzés nem kisebbségi íróknak és közönségnek való. Az Uj Munka elindítása végzetes felelősség tudatával történjék. Közönségünk sokszor csalódott, több kiábrándulást, aligha bír el s nem lesz többé megnyerhető semmi akcóinak/"Az uj lap ne EGY ÚJABB PRÓBÁLKOZÁS legyen, haznem A KEZDET, mely után termő élet fakad jól megmunkált talajon.

Vécsey Zoltán:

1.

A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésének | lehetőségeit kutatva, szükségesnek tartom egy tévhitnek a szétosztását, hogy tisztán lássunk és szilárd bázison építhessünk. íróink jó része, azok éppen, akik a Szentiváni Kúria létrejötte körül szorgoskodtak, ösztönszeriileg, megérzéssel jöttek rá arra az igazságra, hogy irodalmi bajaink főforrását nem az olvasóközönség szervezetlenségében, rész- vétlenségében, könyv iránti közönyében kell keresnünk, hanem főleg és elsősorban abban a körülményben, hogy az iteni magyar irodalom tenné ■ ci nem elégítik ki igényeit. Ezt Szvatkó Pál több -2K- mináns" cikkében tárta fel s én most statisztika: tényekkel támasztom alá az ő megállapításait, hogy Szentiváuban biztos statisztikai tények ismereteken tanácskozhassunk.

Ezek a statisztikai tények mcgdönthetetlenül cáfolják az olyan pesszimista kesergéseket, amelyek a magyar olvasóközönséget amiatt támadják, hogy nem olvas, illetve könyvre nem áldoz. Ellenkezőleg: közönségünk a súlyos s egyre inkább sulyo kodé gazdasági válság ellenére hatalmas összegeket áldoz könyvre, csakhogy — Magyarországon megjelent müvekre, amelyeket szeret s amelyekben bizalma van. 1929-ben 61,694.000 K értékű könjvet importáltak Csehszlovákiába, ebből 54,168.000 K német, 5,607.000 K magyar könyvre jutott, mig argói, francia, olasz, spanyol stb. müvekért mindössze

1.921.000 K ment külföldre. Az importált könyvek értékének 9.1 százaléka jut a magyar könyvekre, mig a magyarság statisztikailag roegállaitott arányszáma 5.5 százalék. Ha a magyarság minden egyes tagjára vonatkozólag megállapíthatjuk, hogy mennyivel vesz részt a magyar könyv importjában, tehát a csecsemőket, Írástudatlanokat s Pató Pálokat is számításba vesszük, minden magyar lélek hét K-t adott ki 1929-ben Magyarországon megjelent könyvért, mig a cseh irodalmi termékek fogyasztásában minden cseh lélek csupán 6.4 K-val vesz részt.

A belföldön megjelent magyar könyvek fogyasztásának mértékéről nines elképzelésem, Sziklay Ferenc valósziniileg részletes felvilágosítással szolgál a Szentiváni Kúrián erre vonatkozólag. A Kazinczy Társaság könyvkiadójának bruttó forgalmát évi

60.000 K-ra becsülöm, a Társaság könyvein kivii! forgalomba hozott müvekből talán 10.000 K értékűt vásárolhat a magyarság. így összesen 5,677.000 K volt a magyar könyv 1929. évi bruttó forgalma, amely összegnek csupán 1.8 százaléka jut a csehszlovákiai magyar irodalom termékeire, mig 9S.7 százaléka Magyarországba vándorolt.

ÍT-odahmmk sorsa tehát azon fordul meg, hogy az egyetemes magyar könyvfogyasztásban sikerül-e a csehszlovákiai magyar könyv részesedését legalább 2 százalékra fokoznunk?

2,

Szentivánban fel kell vetnünk és fel fogiAk vetni a tudományos irodalom problémáját. Itt csak röviden ennyit: erre a nemzeti fontosságú ügyre idáig senuiKi figyelmet nem fordítottunk. Tudományos munka nélkül pedig nemzeti kultúráiét elképzelhetetlen.

Ezek axiómák. De fejbevágnak a kérdéssel: Szép, szép, azonban honnan vesszük a tudósokat? A felelet egyszerű: nevelnünk kell őket.

Nem absztrakt tudományra van szükségünk. Szép volna, ha szlovenszkói magyar tudós megoldaná a kör négyszögesítésének problémáját, a tudomány szempontjából azonban mindegy, hogy Cansas Cityben, vagy Honoluluban jöttek rá. Ellenben nemzeti szempontból életbevágó fontosságú a nemzeti szociológia megteremtése, az, amit alkalmazott kisebbségi szociológiának nevezgetek.

Ebben az ügyben is tanácskonzunk kel! a Kúrián.

— Kérelem a nagyközönséghez. Az érsek újvári kerssztényszocíaldsta szakszervezetek a tagok szellemi életének és művelődésének föl- linditóso céljából könyvtárt, rendeznek be és azzal a kérelemmel fordulnak a magyar közönséghez, hogy önkéntes könyv adományaikkal támogatni szíveskedjék a vezetőség nemes törekvését. Nem magas színvonalú, hanem a népnyelven írott könyvekre volna elsősorban szükségük, amelyek nemzeti ée vall ás erkölcsi nevelést- nyújtanak. Az adományokat köszönetté’ fogadja a keresztény szocialista, párt. központja. (Bratisiava Pozsony. Dunaküpart 12.), valamint. Veknii János órsokujvávi szakszervezeti titkár, liovózílmky, Postán. 13.