Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-10 / 106. (2327.) szám

|%^T ST ^ Mai saáwaaiw&f, 1521 alcíal

IX. évf. 106. (2327) szám » Sxoml^aft d 1930 május 10

évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok u^eteT-^efefon9 "^/^Vfadóhtva^

E^er:rm rríf2«^“\“ f-£ Ateafaa* . politikai napilapja Felelős szerkesztő. P r á 9 8 **** Telefon T 34184. ^ ,,k mC,et*

képes Melléklet ára havonként 2.50 Kö. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SŰRGÖfíYCIM: HIRLfiP, PRflHfl.

1 magyar képviselőház külügyi bizottsága elfogadta a párisi egyezmény ratifikálásáról szóié törvényjavaslatot

I képviselőhöz plénuma elé kedden teli a Javaslat — Bethlen: Politikai bölcsesség veit a trianoni szerződés pénzügyi részének likvidálása

12 isifrál bűvész

(sp.) Prága, május 9.

Sohober báró nem régi nemesi család sarja. A báróságot, amelyről 1918-ban lemondott, Ferenc Józseftől kapta, de elvitathatatlan, hogy a diplomácia bajszá-lfinom intrikáihoz úgy ért, mintha régi olasz vagy erdélyi arisztokraták diplomata-vére csörgedezne ereiben. Viszont a Ballplatz jó iskola volt, — s amint Sohober a hágai konferencia utáni hetekben, különösen legutóbbi európai utazása alatt végzett, ahogy ez a testes polgárember az ellentétes kancelláriák sikamlós parkettjén mozgott, iskolapéldája lehetne az ügyes diplomata viselt dolgainak. Nyilatkozatait szédítő zscnglőrködéssel váltogatta s hol Berlin szisszent föl, hol Kóma vaikaródzott, hol London csóválta a fejét. De valamennyit ki tudta elégíteni. A szegény osztrák koldus gazdag európai rokonaihoz utazott, akik eddig alig akartait hallani róla s a szegény rokon megrakott zsebekkel tért haza. Babusgatták, tisztelték, megajándékozták, versengtek kegyeiért. Ausztria, a beteg ország, pillanatok alatt a nagypolitika középpontjába került s nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy Sohober utazása után a német-osztrák köztársaság a politikai konstelláció ügyes kihasználásával Európa egyik legfontosabb politikai faktorává vált és Bécs annyira uralkodik a „piacon'', mint soha eddig, taláín még a monarchia nagy napjaiban

sem.

Mi okozta ezt a váratlan előretörést? A londoni konferencia befejezése után, amidőn egyrészt végleg összekovácsolod ott a nagy angolszász front, másrészt Franciaország kimaradt az óceáni játékból és a hatalmak pillantása a világtengerekről ismét a kontinentális politikára esett, Franciaország (de Olaszország is) észrevette, hogy a kontinens veszedelmes súlypontja, erősebben, mint valaha, Kö- zépeurópára tolódott el. Briand kimaradt az angolszászok és japánok földrészekkel játszó politikájából, nosza, ismét a kontinensre vetette szemét. Az angolszászoktól nem kapta meg a kért biztonsági garanciát Németország és Olaszország ellen, bosszúból hirtelenében a kontinenstől kér biztonsági garanciát — az angolszászok ellen. Az öthatalmi paktum csődje után Briand, aki „európai módra gondolkozik és francia módra cselekszik", hihetetlen fürgeséggel előszedte Páneurőpa-tervét, hogy vele garantálja egyrészt a mai statusquot, másrészt Franciaország biztonságát a világten- gerekiről jövő veszedelem ellen. A ravasz breton lemaradt a világtengerekről s ezért nagy ügyesen „Európa stabilizálásához" fogott.

Énnek a munkának sarkalatos pontja a közép európai helyzet megoldása. A mai status quon változtatni nem szabad és mégis harmóniát kell teremteni a Duna labirintusában, mert az általános megnyugvás és összefogás kizárólag e tűzfészek pacifizájásától függ. A helyzet kulcsa Bécs és Budapest. Ha ez a két főváros megnyugszik, a többi kisállam készséggel siet az ülj alkibiadeszi lakomára ős Franciaország az európai népek egyiránybate- •relésével mindent megnyert, mert olyan biztonsági fallanxot tudott teremteni, amelyen a pokol ördögei sem tudnak erőt venni. A baj az, hogy Olaszország ugyanúgy a maga javára akarja „pacifizálni" Középen répát, mint Franciaország. Mig a francia pénz megnyerte Lengyelországot, Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát, addig az olasz jóakarat döntő befolyásra tett szert Magyarországon, Görögországban, (lásd Walkó athéni utazását), Bulgáriában és Törökországban. Látszólag Ausztria is Róma felé orientálódott, — illetve itt van az a pont, amely Bécs szerepét váratlanul az előtérbe lökte.

Budapest, május 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése.) A képviselőház egyesített külügyi és pénzügyi bizottsága tegnap délutáni folytatólagos ülésén folytatta a vitát a trianoni békeszerződésből folyó kötelezettségekről szóié egyezmények becikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatról. Elsőnek Wekerle Sándor pénzügyminiszter válaszolt a tegnapi ülésen feltett kérdésekre, majd Walko külügyminiszter részletes felvilágosítást adott a hágai és a párisi egyezmény pénzügyi, valamint politikai vonatkozásairól. Ismertette a Young-terv kihatásait a keleti jóvátételre és

megindokolta, hogy máért mutatkoztak a

nagyhatalmiak a megállapodások gyors lezárása végett oly áldozatkészeknek. A nagyhatalmak érdeke ugyanis a gyors ratifikáció és a gyors felszámolás elérése.

Ezután több felszólalás következett. Lukács György és Apponvi Albert gróf és Lakatos Gyula felszólalásai után Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt a felszólalásokra és bejelentette, hogy a 4. számú párisi egyezményt mellékelik az előadói jelentéshez, hogy ilymódon az országgyűlés ezt is tudomásul vehesse.

Az ellenzék részéről Sándor Pál, Peyer Károly, Várnai Dániel és Rassay Károly szólaltak fel,

akik éles támadást intéztek a kormány ellen, amely szerintük az országot kényszerhelyzetbe hozta a mostani egyezmény elfogadásával.

A bizottság ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta,

Bécs — Sohober bölcs kezében — sehová sem orientálódott. Ellenben — Sohober bölcs kezében — megkísérelte, hogy egyszerre orientálódjék mindenfelé és a középeurópai probléma megoldását ne francia, vagy olasz részletmegoldássá tegye, hanem kiegyensúlyozott, — hogy úgy mondjuk — páneurópai megoldássá, és olyan független középeurópai blokkot teremtsen, amely sem Franciaország, sem Olaszország felé nem hajlik, sőt elég hatalmas ahhoz, hogy a két nagyhatalom politikáját befolyásolja, illetve az európai tűzfészek megtisztításával, a kontinentális politika gazdaságpolitikai ellentéteinek eltüntetésével s a páneurópai egység legfontosabb részletegységének kialakításával a közöttük lévő rivalitást fölöslegessé tegye. Ez a megoldási mód a reveláció erejével hatott Romában, Parisban egyaránt, s talán csak a berlini nagynémeteket hangolta le. A közópeurópai probléma fókuszpontja igy került Becsbe. A londoni konferencia befejezésével fölszabadult

mig Sándor Pál és társai javaslatát a 25 százalékos vagyondézsmáról elvetette. Ezután részleteiben is elfogadták a javaslatot és egyben elhatározták, hogy a törvényjavaslat tárgyalására kimondják a sürgősséget. Az ülés Pékár Gyula elnök zárószavával ért véget.

Bettiién a párisi megegyezésről

Budapest, május 9. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a magyar képviselőház külügyi és pénzügyi bizottságában hosszabb beszédben részletesen beszámolt a párisi egyezményről. Az ügy nagy fontosságára való tokintettel a magyar miniszterelnök beszédét ma részletesebben ismertetjük.

Bethlen István gróf miniszterelnök a kü-; lönböző párisi és hágai konferenciák menetének ismertetésével rámutatott arra a súlyos felelősségre, amelyet Magyarország magára vállalt volna, ha a békeszerződés végleges felszámolását mindenáron akadályozta volna. Tudatában volt annak, hogy defenzív helyzetben van Magyarország, mert a kisha- takna'k minden eszközt meg fognak ragadni arra, hogy ennél az utolsó kínálkozó alkalomnál Magyarországgal szemben mindennemű követelést felvessenek, amire a trianoni szerződés a legkisebb lehetőséget is megnyitja.

Kezdettől fogva elhatározta, hogy sem ab- í ba nem egyezik bele, hogy az 1944-ig terje- j dő időszakban a már megállapított jóvátételi fizetéseket felemeljék, sem pedig nem fogadja el, hogy 1944 után a magyar államot további jóvátétellel terheljék meg. Nem mulasztotta el e célból mindjárt Hágába érkezésekor hivatkozni az egyes hatalmak előtt azokra az Ígéretekre, amelyeket 1923—24- ben, ha nem is írásban, de szóbelileg megtették arra nézve, hogy Magyarországot az elvállalt jóvátételi kötelezettségen túl nem,

diplomaták hallelujázva fogadták az eszmét, mert megkapták uj akciórádiuszukat és Scho- ber utrakelt, hogy inieiativájával meghódítsa a világot.

Annál a különös paradoxonnál asszisztálhatunk, hogy egyelőre csali reális előnyöket éld el, ideálisakat nem. Mindenfelé hízelegnek néki, hogy el ne tántorítsák az „ötlettől". Sohober látszólag mit sem sejtve beleli t a zott a kusza európai konstellációiba, mo- j sollyal szivében, ötletekkel tarsolyában, át- i ölelte Mussolinit, testvéri csókot adott Our- j tiusnuk, pnralázott Briand-nal és tréfáiko- j zott Hendersonnal. Ausztria három lehető- j ség köziül választhat: Olaszország pártjára

állhat, hozzászegődhetik a francia politikához, vagy Németországhoz csatlakozik. Egyiket sem teszi s mind a három hatalom föllel egzik. Ausztria játssza a szép asszonyt, válogat — és mindent megkap, amit kíván, sőt: az udvarióknak kellemes; ha tartózkodó I marad és nem tesz döntő lépést. Az ajáindé- 1

fogják további jóvátétel fizetésére szorítani. Ennek meg is volt a hatása, mert a hágai konferencia alatt ezt a kérdést már nem erőszakolták.

Sokan azt hiszik, hogy Magyarország azzal ment Hágába, hegy mindenáron hajlandó az úgynevezett különleges követelések fejében bizonyos átalányösszeget fizetni. Ez a felfogás téves. Amint az országgyűlés előtt is hangsúlyozta, a magyar delegáció csak azt ajánlotta fel, hogy hajlandó bizonyos átalányösszeget fizetni, ha a követelések és tart ozások mérlegének összehasonlítása után terhére passzív-szaldó mutatkozik. Ezeket a különleges követeléseket (creanices spéciales) nagyrészt kénytelen lett volna Magyarország aniugyis elismerni, mert azoknak alapja a trianoni szerződésben gyökerezik és a fizetés megtagadása esetén szerződésszegést vethettek volna Magyarország szemére.

Nem kicsinyli le a terhet, amelyet a magyar állam 1943-tól kezdve magára vállalt és nem tagadja, hogy ha még éveken keresztül folytatják a küzdelmet, esetleg sikerült volna azt bizonyos mértékben leszorítani. Mindazonáltal

a politikai bölcsesség követelménye volt, hogy amikor alkalom nyílik a trianoni szerződés pénzügyi részének likvidálására olyan körülmények között, hogy ennek érdekében a nagyhatalmak még áldozatokat hozni is hajlandók, a magyar kormány ne akadályozza a kibontakozást akkor, amkior a másik oldalon a pénzügyi szuverénitás és a nemzetek közötti nagyabb egyenrangúság volt a megegyezés ellen szolgáltatása.

Amikor minden nemzet hozott áldozatot a

kokat Ausztria addig is elfogadja. Olaszország támogatást ígér. Jő. Franciaország pénzt ad. Kitűnő. Németország kereskedelmi kedvezményeket nyújt. Remek. Sdholber köziben Magyarországhoz közeledik és egyengeti az útját a „kiözépeurápai anta odrinak, amiért valamennyi utódállam hálás. A legfontosabb, hogy Ausztria időközben újra szabad lett, tekintélyes, gazdag és Becsbe j dőlnek az idegenek.

Szó, ami szó, mestenmü volt. A német nemzet külpolitikájának súlypontja az I utóbbi időben Berlinből átkerült Becsbe.

| Söbober Stresemannál is hajlékonyabbnak I bizonyult. Bécs ma ugyanolyan fontos szerepel tölt be Európáiban,- mint évszázadokig betöltött, — ami csak azt bizonyítja, hogy a természetben nincs pszeudo.norfózis és a geográfiai fekvés, a gazdasági rang, az évszázados fejlődés természetes adottságain 1 változtatni nem nagyon lehet.