Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-09 / 105. (2326.) szám

■ Ka* szAmunk ta oBciaS IX. évf. 105. (2326) szám s Pén$GÍK ? 1930 május 9 ^ Ka* számunk na ®B«ia8 % IX. évf. 105. (2326) szám •> Péntek > 1930 május 9 iflVáEaaianiBaB Előfizetési ár: évente 300, félévre Í50, negyed­évre 76, havonta 26 Kt; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ké. Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Fékl& DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCíi GÉZA Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. II, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 1 2. 111. emelet. Telefon; 34184. SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP, PRflHfl. A százéves Belgiumi bajai (sp.) Prága, május 8. Belgium függetlenségének századik évfordu­lóját tavasszal és nyáron nagy ünnepségek ke­retében ülik meg a vallón és a. flammand tar­tományokban. Albert király és Erzsébet ki­rályné a múlt héten Antwerpeniben megnyitotta a flammand művészet, a tengerészet és a gyar­matok világkiállítását, tegnapelőtt viszont a vallón müvé&zet, a belga ipar és tudomány Kit­tiéin világkiállításának ünnepélyes megnyitá­sán vett részt. Észak- és Délbelgium látszólag egyforma lendülettel ünnepli a szabad ságot- hozó 1880-as esztendőt, mely fölszabadította az országot a protestáns hollandok igája alól. Látszólag, — mert a király antwerpeni és lüt- tichi beszédeinek emelkedett hangja mögött a keserű valóság és a veszedelmes belső helyzet tudata lappang s bennünket, a kisebbséget, nyilván érdekelhet az egyre erősödő ellentét, mely az északi germán flammandok és az ural­kodó, déli vallonok között körülbelül éppen most, a jubileum előtti időkben tört ki teljes vehemenciával. Az 1830-as forradalom óta Belgium csodála­tos fejlődést futott be. Akkoriban a szabadság Parisból fújó szellője egyforma hévvel ragadta el Flandria és Délbrabant két különböző fajhoz tartózd katolikus lakosságát, s a nép három dicsőséges szeptemberi nap után visszakerget­te északra a németalföldi Vilmos király elnyo­md hadseregét. „Európa elkényeztetett fiai“, mint Accililon a belgákat nevezte, szabadokká váltak és a szász-kóburgi Lipót herceget hívták meg uralkodójuknak. A bécsi kongresszus mesterségesen alakított egyesült németalföldi birodalma megszűnté, létezni, Broglie Móric herceg és Louis de Poter akciója megteremte gyümölcsét, az erőszakos Vilmos király alkot-1 mánya még a belga nemeseknek sem kellett, s a Ititticbi önkéntesek — Napóleon régi katonái — francia segítséggel, Gérard marsall vezetése alatt, csakhamar az antwerpeni erődöt is visz- szafoglaűták a németalföldiektől. Megszületett az uj ország, a középkori Flandria méltó utóda. Tagadhatatlan, hogy Belgium. Európa legál- dottább területén fekszik, s nem véletlen, hogy Gént, Antwerpen, Brügge hajdan a világ legna­gyobb városai voltak, s még ma is elkábitatíak művészi kincseikkel. Az uj ország sűrű, okos és szorgalmas népe egy évszázadig hallatlan eréllyel dolgozott anyagi életének megalapozá­sán: nem bántották nemzeti gondok, békében élt és a kettős fajiság nem zavarta a. föllendü­lést. A pompás földrajzi fekvés, a szén és a vas II. Lipót alatt meghozta gyümölcsét: Bel­gium apró volta ellenére Európa egyik leggaz­dagabb és iparilag legfontosabb országa lett, melynek gyarmatbirodalma tízszeresén fölül­múlja az anyaország területét. A csodálatos és békés föllendülés a világhá­borúig tartott. A nép szívósságát a szörnyű ka­tasztrófa sem tudta megtörni, ámbár Belgium szenvedett legtöbbet alatta, s ma, tiz évvel a békekötés után, az ország ismét régi gazdag­ságának fényében ragyog. De a megpróbálta­tás utáni váratlan győzelem megváltoztatta a nép békés mentalitását. A délen lakó román vallonok révén a francia nyelv és kultúra az elmúlt évszázadban is döntő szerepet játszott Belgiumban, s mig a többség germán eredetű flammand volt (ma 4Y> millió a 7% millió la­kosból), a francia kisebbség vezető pozíciót töltött be, kezében tartotta az iskolákat, a hadsereget, a közigazgatást-, az udvart, a tudo­mányt és a művészetet. A flammandok nem bánták és őket is elkábitotta a „humánus fran­cia kultúra", — amíg nem lépett föl erőszako­san. A franciák világháborús győzelme a bel­giumi. franciákat is megmámorosította: éreztet­ték fölényüket a flammandokkal szemben és az ..ország biztonsága" érdekében a germán törzs erőszakos elfranciásifásától sem riadtak vissza. Viszont a 4 éves német megszállás alatt a porosz agitátorok alapos munkát végeztek, mert sikerült a fiam mán dókban fölébreszteni a külön nemzeti önérzetet, fi amikor 1018 után a Páris felé kacsintgató brüsszeli franciák egyre 1 ekicsin ylőbben bántak a , ,f!amin 'bődbe okk a! , Ismét 25 halott és 100 sebesült Indiáhaii Gandhi utódja folytatja a harcot — Törjed az általános sztrájk as London, május 8. Az indiai helyzet vál­tozatlanul súlyos. Az áltaJános sztrájk az egyes városokban növekvőben van, más helyeken, mint például Boombayban, las­san visszaesik. . Általában összeütközések­re nem kerül sor. Triplieán, Madras mel­lett, a rendőrük feloszlatták a tüntetőket anélkül, hogy valakinek bán tód ás a esett volna. Az egyik elfogott tüntetőnél bom­bát találtak. London, május 8. A Reuter-ügynökség sokak úri jelentése szerint a városban sú­lyos zavargásokra került a ser. mely alka­lommal 25 bonc.szülött meghall. ICO meg­sebesült. Á felizgatott tömeg végigvonult a-városon, hat rendőr állomást, a bíróság épületét és valamennyi korcsmát felgyúj­totta. Ahmed Nagárból egy osztag angol lovaskafenát küldtek a városba. A-bbas Tyabji. Gandhi 'utódja, elhatároz­ta, hogy amint löhetécges, megvalósítja Gandhi régi tervét és megtámadja a kor­mány dharasanei sóraktárait. Spanyolországban ui katonai puccsot lepleztek le A tábornokok a diktatúra visszaállítását tervezték — I kormány az utolsó pillanatban győzőit — 1 szabadelvűek uj csoportosulása Madrid, május 8. Vasárnap Spanyolor­szágban hírek terjedtek el egy küszöbönálló államcsínyről, amely uj diktatúrát akart ki­kiáltani az országban. Máig beigazolódott, hogy néhány tábornok katonai puccsot ter­vezett és ma éjjel el kellett volna űzni a kor­mányt. A mozgalmat sikerült kellő időben leleplezni és csirájában elfojtani. Az össze­esküvés feje Martinez Anido tábornok, Primo de Rivera diktatúrájának belügyminisztere volt, továbbá Barrera tábornok, Katalónia volt parancsnoka és Saro tábornok. A két előbbi február végén, még Primo de Rivera életében, föl akarta ujitani a diktatúrát és Prímot is bevonta összeesküvésébe. Barre- rát e titkos üzelmek miatt visszahívták Bar­celonába és Madridban tiszteletbeli állást kreáltak számára, ahol tehetetlen volt. A két tábornok ki akarta használni azt a hetek óta egyre jobban terjedő aggodalmat, me­lyet a köztársasági agitátorok és a diákok zavargásai bizonyos körökben, keltettek. El­sősorban a három madridi ezredre számitót- íak és a barcelonai helyőrségre. Martinez Anidot madridi lakásán szigorúan őrzik, Barrerát Barcelónában, ahová tegnap érke­zett. Az államcsínyt eredetileg a keddre vir-! radó éjszakára tervezték, majd elhalasztót-1 Iák tegnapra, de időközben a rendőrség min-1 denről tudomást szerzett. Az időpontot az! összeesküvők jól választották. Nemcsak a I monare'űisták, hanem az úgynevezett semle- j gesek is, sőt a rendet szerető baloldaliak, j aggodalommal figyelik azokat az eseménye- \ két, amelyek Unamuno Madridba érkezése : óta történtek. A köztársasági propaganda í veszedelmessé vált és a véres diáktüntetések j egyenesen kaotikus állapotokat teremtettek j a fővárosban. A legkisebb incidens súlyos következményekkel járhat és a polgárhábo­rúba taszíthatja Spanyolországot. Egyelőre nem tudni, vájjon a király tudo­mással birt-e a tervezett puccsról. Ha az ál­lamcsíny sikerül, bizonyára nem tagadta volna meg beleegyezését, mert a király is aggodalommal figyeli a közvéleményben tör- íéuő eseményeket és nem lehet ínyére, hogy a köztársasági agifáíozok hetek óta elsősor­ban az ő személyét gyálázzdk. Martinez Ani­do tábornokot úgy ismerik, mint Spanyolor­szág egyik legerélyesebb férfiút, aki a köz- társasági eszmék megnyilatkozását kétség­telenül véres szigorral torolta volna meg. A diktatúra kitört volna, ha Berenguer tábor­nok, a mai miniszterelnök nem határozza el, hogy a lehető legnagyobb eréllyel védeni fogja a kormányt. Szemmelíáthafőan a csa­patok Berenguer pártján állanak. Ma éjjel a liberális párt egyik volt minisz­terének házában számos vezető személyiség összejövetelt tartott, közöttük Santos Guer- ra, Lerrpux, a radikálisok vezére, Aguiíera és Riquelnie tábornok, alúik hajdan Primo de Rivera legádázabb ellenségei voltak, to­vábbá Maranon tír., az Aíhenaeum köztársa­sági érzésű elnöke, aki óriási befolyással rendelkezik Spanyolország iníellektueljei és tudósai között. E különböző irányokhoz tar­tozó férfiak megállapodtak abban, hogy az esetleges katonai ^.puccsot és a diktatúra visszaállítására irányuló törekvéseket szer-, vezeti ellenfállással lehetetlenné teszik. Ha a puccs kitörne, a szervezett munkásság azonnal általános sztrájkot hirdet. A spanyolországi helyzet rendkívül zava­ros. Annyi bizonyos, hogy a napokban a diktatúra hívei katonai puccsot terveztek, és egyre határozottabban nekiláttak az egysé­ges francia Belgium kialakításához, a flam­mand többség nyiltan harcbas-zállt velük, s a brüsszeli parlament — különösen a genti egye­tem flamraanddá változtatása óta — hangos a nemzetiségi vitáktól. A flammandok a százéves jubileum korában belátták, hogy az 1830-as közös forradalom történelmi pszeudomorfózist eredményezett. Akkoriban két inditóok determinálta a nem- létező ,belga nép" egységét: a vallási kérdés és az általános európai francia-rajongás. A hollandok és a flammandok egy nyelvet be­szélnek, a-í egyetlen különbség közöttük a •val­lás: a hollandok szigorú, puritán .és zárkózott protestánsok, a flammandok délies, vidám, bo­hém és nyílt katolikusok, . amiben hajszálra megegyeznek a francia vallonokkal. Nem cso­da, ha 1830-ban elegük volt a rideg Vilmos szőrszálbasogatásaibóí, s különben is beleestek a párisi júliusi forradalom bűvkörébe. Szeret­ték a franciák nagyvonalúságát, amellyel a belga szabadsághősök segítségére siettek (ám­bár Belgium függetlenségéért diplomáciailgg a legtöbbet az angol Palmerstón tett, akinek ér­dekében állott, hogy a brit szigetekkel szem­ben szabad, de gyönge állam alakuljon) s nem bánták, ha a. szeretett francia műveltség egyre jobban tért hódit az ősi Flandriában. A világ­háború után túlzóikká vált franciák gőgje el­rontotta a harmóniát és a világháborúban meg­erősödött flammand mozgalom az egységgel nem törődve, kibontakozott. Ma az ország nem az antant dédelgetett ,,poor little Belgiumba’ többé. Nagy gazdasági krízisek rázták meg és a flammandok nemzeti mozgalma — mely sokban hasonlít a jogokat követelő kisebbségek mozgalmához, ámbár Belgiumban a flammandok többségben vannak —* gyakran gazdasági harccá, válik, amennyi­ben az egyszerű nép akcióját jelenti a zsiros falatokat kezükben tartó franciák ellen. Előt­tem fekszenek az .Jntornacia" füzetei, s olva­som az Antwerpenben megjelenő flammand. propagand a f oly ói r a t véres franciaellenes cik­keit. Amióta 1928 december 9én Antwerpen­ben 83.000 szavazatnyi többséggel képviselővé választották Borms Ágostont, a ..flammandok koronázatlan királyát", aki akkor börtönben ült. a harc egyetlen pillanatig sem szünetel. A „Raad van Vlaanderen" tántoríthatatlan hévvel folytatja a küzdelmet a déli liberálisok francia- barátsága ellen s legújabban az erőszakos esz­közöktől som riad vissza. Eszembe jutnak a két óv előtti brüsszeli és antwerpeni napok, amikor, a tájékozatlan utas. az uecán láttam meg őszinte csodálkozással, hogy Belgium nem az a feltétlen franciába rét ország, aminek mi hisszük Középeurópában. Ha a katolikus flam­mand. „Landsbond" és vezére, Van Cauwelaert nem rokonszenveznének a franciákkal — a ka­tolikusok most is idegenkednek a protestáns németalföldiektől —. a belga történelem az 1929-es év kormány válságainak folyamán bizo­nyára a maitól elütő irányt vett volna és Al­brecht király a centennáriumkor nem ünnepel­hette volna annyi rajongással a francia akiie­met, mint. most teszi. A parlamenti többség ténylegesen már a flammandok kezében van. csak még az egység hiányzik közöttük, de ha ez is létrejön, ami idő kérdése, Belgium meg­szűnik Franciaország csatlósa lenni és kül- ps belpolitikája kiszámithatlan irányban fejlőd­hetik. Belgium ünnepel. A világkiállítások napnál fényesebben igazolják a flammandok és a bel­gák életképességét, rangját és gazdagságát. Kevés nép haladt annyit az elmúlt évszázad alatt, mint a belgák. De az örömbe.üröm ve­gyül. a leikék harmóniája megbomlott s a francia győzők erőszakoskodásai veszedelmes és szinte megoldhatatlannak látszó belső pro­blémát. vetettek föl, amely lényegében nem más, mint az európai rend általános rákfenéje: a sürgős orvoslást váró kisebbségi, vagy nem­zetiségi kérdés egyik különös válfaja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom