Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-08 / 104. (2325.) szám
SFKAÚAÍ*i y *A.\iT£AR’HÍÍkJiAl> 19öU májns », c-SU'iOVCOK. Esperességi közgyűlés elé kerül ismét az elszlovákosított németgurabi magyar iskola ügye Faíitor püspök hírlapi válasza Egyed Aladár nyílt levelére peni kisebbségi szerződések, melyeket a fő- hatalmak azon államokkal kötöttek, melyek az osztrák-magyar monarchia ée Németország területéből tekintélyes területeket kapva szuverén itáshoz jutottak, vagy szuverént fásukat uj territóriumokra kiterjeszthették. Ezen államok szuverénitása tehát a szerződés megkötésekor feltételesnek nyilváníttatott ? csakis a kisebbségvédelmi pontok elfogadásával ismertetett el a főíhatalmak részéről. Aláírás után tehát szuverénitásuk kisebbségvédelmi szempontból megkötött, ami kétséget kizáróan tűnik ki Clemenoeaunak, a békekonferencia elnökének Paderewsky lengyel államfőhöz intézett átiratából. Lengyelország lévén az első, mely a béke- szerződést aláírja, Clemenceau levelet intéz a lengyel államfőhöz tájékoztatás céljából s ebben többek között ezt mondja: „Mindenekelőtt kijelentem, hogy a szerződés nem vezet be uj rendszert. Már régóta szokásos az európai nemzetközi jogban, hogyha egy uj állam alakul, vagy uj, tekintélyes területeket szerez meg, akkor a főhatalmak azon kívánságukat fejezik ki az illető állam előtt, hogy vállaljon magára bizonyos nemzetközileg garantált kormányzati elveket. Ilyen megállapodás már számos történt a múltban s ehelyütt csak a berlini kongresz- szuson történt megállapodásokra hivatkozom, melyek Szerbia, Montenegró és ltoménia független sógén elv elismertetésekor köttettek meg. Ezúttal tehát szives figyelmébe idézem, hogy Lengyelország ismét elnyert szabadságát és függetlenségét a hatalmak háborús áldozatainak köszönheti elsősorban. A hatalmak határozták el, hogy Lengyelország állami önállóságát visszaállítják és neki a szóban levő területeket odaadják. Lengyelország jövendő biztonsága és békés fejlődése nagyban függ azon hatalomtól, melyet a győztes főhatalmak kormányzati elvei és azok fenntartása jelentenek. Bizonyára különbözik ez a szerződés az előző idők hasonló szerződéseitől, melyet most Lengyelországnak aláírás végett átnyújtunk. Ez a körülmény azonban a lényegesen megváltozott helyzetben leli magyarázatát, amikor is a nemzetközi vonatkozások a megalakított népszövetség uj rendszeréhez alkalmazkodnak". Meggyőző erejűek Wilsonnak 1919 május 31-én a békekonferencián elhangzott szavai: „Mi megkíséreljük lehetőleg békés rendét teremteni Európában és éppen ezért ki szeretnénk kapcsolni minden olyan faktort, melyek a világbékét veszélyeztethetik. Éppen ezért nem vállalhatnak a főhatalmak olyan garanciákat, melyek nem az igazság és jogszerűségre támaszkodnak. Itt van például a kisebbségek joga. Nyugodtan állíthatom, hogy nincs alkalmasabb valami a világbéke megzavarására, mint az esetleges rossz bánásmód, melyet a kisebbséggel szemben követnek el. Ha tehát a főhatalmak igazán garantálni akarják a világbékét, feltétlen szükséges és biztosak akarnak lenni abban, hogy a kisebbségek élete kellően biztositott-e." Amíg a győztesekhez tartozó államok igy a kisebbségi szerződéseket írták alá, addig a legyőzőitekhez számitó központi hatalmak meghagyott államai — melyek az eléjük terjesztett bókét kénytelenek voltak elfogadni — a maguk szerződésében szinte elismerték a reciprocitás alapján kisebbségeik jogát. Ez a második pont alatt felsorolt okmányokban lefektetett kisebbségi jog. A harmadik pont alatt azon különleges szerződésekben foglalt okmányok vannak felsorolva, melyek a békeszerződés alatt nyitva maradva később népszavazás vagy más megegyezés alapján köttettek. így például a Fel- sösziléziára vonatkozó megegyezés népszavazás utján és külön tárgyalás közbenjöttével lett mindkét fél által elfogadva. A negyedik pont alatt végül azon álla mól* kisebbségi kötelezettségvállalása szerepel, melyek nem voltak háborús félként tekinthetők és amelyek a nagyhatalmakkal kötött megegyezéseikben nem köteleztettek kisebbségvédelemre. Ezeket az államokat a népszövetség tanácsa szólította fel, amikor a nép- szövetségbe való felvételüket kérték, hogy a többi kisebbségvédelmet vállalt államhoz hasonlóan, ők is fogadják el magukra nézve kötelezőnek a kisebbségi jog biztosítását. Ezek az államok eme felhívásnak eleget is tettek. Az itt felsorolt és ismertetett okmányok a kisebbségi jog rendkívül becses dokumentumai; ezek képezik ma alapját a kisebbségi jog jövő fejlődésének és a népszövetségi tanács ellenőrzés© alatt reményt adnak ^ arra, hogy az írott betű szelleme lassan a való életbe is átszivárog. A nacionalizmus eszményien felfogott értelmezése, amely a nemzeti elvre épit, nem tehet megkülönböztetést nagy és kis nemzet között; még kevésbé fogadhatja el az uralkodó és a szolgáló nemzet fogalmát. — Manoilescu volt román államtitkár előadást tartott a budapesti kereskedelmi és iparkamarában. Budapesti özericpsztoeéglimk telefonálja: Maróik,cu Mihály volt romám államtitkár, a román kereskedelmi és iparkamarák szövet égének elnöke tegnap este a kereskedelmi éts iparkamairábam érdekes, előadási tartott az agráromzágok tragikus helyz.elóról. Az előadó hn.ngmjlvo?.ta Magyarország és Románia gaz/'.'isárri közeled V/.n«|< iont esz-ágál. Francia nyelvű előadását a hallgatóság nagy tet- MséHwefl fogadta. Léva, május 7. (Saját tudósítónktól.) Jelentettük, hogy Egyed Aladár lelkész, mint a Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség titkára nyílt levélben fordult Fajnor Dusánhoz, a nyugati ev. egyházkerület püspökéhez, számítván arra, hogy mint már évek óta, úgy a folyó tanévben is a magyar anyanyelvű tanulók (89 magyar, 26 szlovák), vannak többségben a németgurabi iskolában, s ennek ellenére a tanítás szlovákul folyik. Pedig a németgurabi hívők a magyar tanítási nyelv mellett foglaltak állást s hajlandók viselni annak költségeit is, mert a szlovákok részére is eltartanák a külön tanítót. Fajnor teispök most az Evangélikus Lap hasábjain többek között érdemileg a következő választ adta a gurabi iskolaügyben. — A nélkül, hogy a Sz. M. E. Szövetségének ez ügybe való beleszólásának jogát és illetékességét vitatnám, önhöz hasonlóan előre kell bocsátonom, hogy az üggyel kapcsolatosan sok személyes súrlódás történt s jobbról-balról politikai tendenciák akartak érvényesülni, Az uccán séta balra, — a szó igazi értelmében, kevés népség, sok katonaság, a kezekben szablya, vagy gyöngyvirág, kinek mi a beosztása ezen a napon, — kommünikék a fegyelmezett tömegről, mely „mintaszerűen viselkedett", vállveregető és elismerő kommünikék, melyek mélységes csodálkozással töltenek mindig el, mintha valaki megdicsérné a tengert, amiért rendesen viselte magát, éppen csak, hogy fodrozott, — s hire annak, hogy május elseje 1930-han mindenütt a világon „csendben zajlott le". Morei. (Mindössze Lüt- tichben húsz sebesült.) Az idő esős, számlákat hoznak, lapok nincsenek, s a posta funkcionál, reggel levelet kapok külföldről, ásitozva nézek magam elé, s egyszerre eszembe jut a vörös május elseje, egy évtized emiékrétegei mögül erőlködve idézem föl a napot, s érdekelni kezd, hogy lekontrolláljam, mit őriz meg a lélek egy ilyen napról, megőriz-e egyáltalában valamit? Csak egy kis, jelentéktelen képet kell megtalálni, s rögtön, mint valami egybefüggő filmtekercset, automatikus összefüggéssel pergetni kezdi a lélek emlékeit. A képeket papírra vetítem, sorban, ahogy érkeznek s látom. Souvenir de Budapest, 1919, május 1: szállodaszoba a hatodik emeleten, közel a tetőhöz, reggel arra ébredek, hogy repülőgép berreg az épület fölött. Pontosabban: álmomban hallom berregni a gépet, tudom, hogy repülőgép, azt gondolom: „aha, a csehek". Hogy miért éppen a csehek, az titok marad, mely elemzésre vár. A nap besüt a keskeny szobába, fölébredek, ká- bultan hallgatom a gép zörejét, mely itt jár valahol, egészen közel a háztető fölött. A szobaleány zöld fűből leforrázott teafélét hoz, keserű jam-utánzatot, s megmagyarázza a nap jelentőségét. Lassan lemegyek a hat emelet lépcsőin, a hallban E. S. ex-huszárfőhadnagy- gya-1 találkozom, s föltűnik nekem, milyen jól- nevetten és hotelhallba-illöen ül egy karosszékben, nyárias ruhában, kezében keztyüvel és kalappal, nagyvilágiasan, mint egy átutazó idegen külföldi városban, hotelhaliban, két vonat között. Fölajánlja, hogy sétáljunk délelőtt együtt át a városon. Az uocákon körmenetek. Matrózok fölvonulása, fehér zubbonyban. A különböző elvtársi szervezetek. E. megragadja karomat, s azt mondja: „Ezt nézze!" A tanács- köztársaság filmipari szervezeteinek procesz- sziója közeledik, megannyi régi marxista, rettenetes filmkóristák és filmstatiszták, s élükön fehér lovon, orosz ingbe öltözötten, mellén óriási vörös echarpe-al, P. elvtárs, a filmdiktátor, nyomában statisztanők forradalmi csapata. Egy sarkon a híres színésznő szaval. Óriási gipsz Lenin-fejek, vörös drapériák a házakon, a Kossuth Lajos-uccán a forradalmár költővel találkozunk, aki fehér pénzzel bajlódik egy rikkancs előtt s mérgesen mondja: „Nem értem, mire várnak, mikor törülik már el egészen a pénzt?" Lassan megyünk a Rókus felé. Dél van. A hires vendéglő ©lőtt > sorba állanak a vendégek, a menü káposzta bennefőtt marhahússal, az ünnep tiszteletére. Sorbaál- lunk, az asztalnál csizmás vidéki ember ül még. harcsabajszu bácsi, aki undorral piszkálja a dögletes szagu ételt, szánakozva bániul reánk, hirtelen elhatározással kézikofferjét fölnyitja, egy egész sonkát keres elő s megkínál. Udvariasan szabadkozunk, csupa őrgróf, aztán udvariassági tennisz kezdődik a sonkaszelefékkel, majd kidülledt szemekkel eszünk. A vidéki ember zsebkéssel ujjnyi darab sonkákat vagdal le magának A környező asztaloknál iparkodnak nem vermi észre ezt az enlenspieg'.di Lnm- me-t, ezt, a Pantagrue.lt, aki zsíros falatokat töm a szájába. A* evés mámora könnyen megami perekre vezetett s az államrendőrség beavatkozását is vonta maga után ... — Lelkieket lelkiekhez szabván, egyházi dolgokat egyházilag vizsgálván összefoglalom itt az úgynevezett „németgurabi iskolabotrány" rövid historicumát. — Az állami iskolafelügyelet a németgurabi iskola látogatásánál szerzett ama tapasztalata alapján, hogy az összes jelenlevő tanulók szlovákul beszélnek, írnak, olvasnak s igy szlovákul értenek, felszólította az iskolafenntartót, hogy iskolájába az 1907. évi XXVIL t. c. 18. paragrafusa s a hozzá kiadott 1921. jan. hó 15-én kelt miniszteri rendelet értelmében a szlovák tanítási nyelvet haladéktalanul vezesse be. Az egyházközségi közgyűlés erre 1924. évi május 8.-án határozatot hozott, mely szerint az állami törvényekkel nem ellenkezik^) s iskolája tannyelvéül a szlovák nyelvet, kisegítő nyelvül pedig a magyart állapítja meg akként, hogy a vallás azon a nyelven lesz tanítandó, amint azt a szülők kívánják s a magyar írás-olvasás mellett a számtan, földrajz és történelem magyarul is tanittassék. részegít. Enyhe kábulatban járunk az uccán. Mindenfelé szónoklatok. Teljes tavaszi fényben állanak a szónokok, s az erős világítás nem tesz jót nekik. Délután hat felé egyedül ülök a budai Dunaparton egy pádon. Szemben a szovjet-ház. Az ablakokban vörös lepedők. Emlékszem, rettenetes csodálkozás fog el. Érzem, hogy erők dobálnak, sorsom nem számit. Másra nem emlékszem. Szó se róla, beszél, — s egyre folyékonyabban beszól, — s most, hogy berlini ismerőseim jártak itt. nem volt nyugtom, s meg kellett hallgatnom, amint beszél. A berliniek azt mondták, hogy vannak ugyan beszédhibái még, de ezt- az egyet okvetlenül meg kell hallgatnom, mert ez már majdnem teljesen hibátlan, s amellett irodalom (valami sajátos képzetzavar jóvoltából sok ember azt hiszi, ha egy filmet, vagy színdarabot úgy határoz meg, hogy az irodalom, már rendben ie van minden, s pontosan megértettük egymást, — s nem hajlandók megérteni, hogyha csakugyan irodalom, akkor a legnagyobb baj van, mert a film legyen film és a színdarab legyen színdarab, de semmiesetre se legyen irodalom) s egy kitűnő iró kitűnő regényéből készült, s elsőrangú színészek já-tszák. Láttam és hallottam: nem hiszem, hogy rossz film ez, engem kissé zavart ugyan, hogy irodalom, de ha ettől eltekintek, egészen tisztességes film. S beszél, szó se róla. Azt nem mondhatnám, hogy valami csodálatos tisztasággal beszél, se azt, hogy nagyon okosakat, de beszél, —■ egyelőre úgy és annyit beszél, amennyit, korához képest, beszélnie lehet. Azt vettem észre, hogy gyermekes öröme telik abban a képességében, mellyel a föltaláló megáldotta, a maga-okozt-a hangzörejben. Például nem is fektet olyan nagy súlyt a beszédje értelmére, mint magára a hang fényére, arra a meglepő képességére, hogy, ha, kinyitja a száját, abból, kissé artikulátlanul bár, de hang jön, — szívesen utánoz ál,lathangokat, meglepő élethőséggel, szívesen köhög, büszkén fújja az orrát, — mindezt tudja, hiába no, ha az orrát fújja, hát az egészen olyan, mint egy orrfujás. Egyszer kukorékol, — no de hát a, megtévesztésig hűen tud már kukorékolni! S ha egy vizespoharat leejt, az üveg csörömpölve törik össze. Mindebben, az egész zörejben, melyet okoz, gyermekes öröme telik. Nem mulaszt el egy alkalmat se, hogy egy lépcsőre hangos fcopo- kással lépjen, a kulcs, ha ő nyitja az ajtót, osi- lcordul a zárban, ha koccint, nem sajnálja az üveget, örül a hangnak, mint egy gyerek, élvezi a hangját, nem bír betelni vele. Amíg a moziban ültem, nem szabadultam az érzéstől, hogy mi lenne, ha tíz év múlva mutatnák ezt nekem, — micsoda elnéző fölénynyel és szánakozó lemosolygással gondolnék vissza a. primitív időkre, amikor egy egyszerű technikai újdonság elég erős volt arra, hogy egy óriási ipart alapjaiban megrázkódtasson, karrierek ezreit derékbe törje, a világ publikumának bámulatát megejtse, s ami fontosabb, mikor komolyan mérlegeim' lehetett a veszélyt, melyet 'a tál kié a színház s az énekművészet számára jelenthet. Azt gondoltam, hogy csakugyan van itt valami veszély a színház számára de elenyészően jelentéktelenebb, mint például a magyar—olasz mérkőzés, vagy a ping- nong. Azt. hiszem, már mai, egészen gyermekes és primitív ..jár a haha. jár“-fnrmájábap i«. melyen szeretetteljes elnézéssel tudunk I esnk elgyönyörködni. veszélyes egy bizonyos falta, színjátszás számára: a- másodrangu. olcsó színpadot a falkie hamarosan ki végzi, a bohózatot ó* cgyügyü vígjátékot átváltja magáihoz. Ezt az iskolafenntartó az E. A. 197. paragrafusa alapján tehette. Ezen határozat ellen senki sem fellebbezett s a németgurabi magyar hívek látszólag belenyugodtak, legalább 4 éven keresztül senki sem ellenkezett, amig az iskolaszék ezen határozatnak a maga teljességében érvényt szerzett s a tanító urak azt betartották. 1928. évi augusztus hó 19-én tartott közgyűlésen azonban a németgurabi egyház iskola tannyelvének ügyében úgy határozott, hogy az iskola tannyelve, amely az 1924—25. tanévben a szlovák lett, ismét magyar legyen. Ezen határozatot a szlovák anyanyelvű hívek, kiknek ezen iskolába járó gyermekeik vannak, "teleztek. A bratislavai szlovák-magyar esperesség 1929 évi közgyűlésén a fellebbezéssel foglalkozván, kiküldte elnökségét, hogy az ügyet helyszínén megvizsgálja, ami meg is történt s miután békés elintézés nem volt elérhető, az ügy ismét visszakerült az esperességi közgyűlés elé, amely hivatva van az állami és egyházi törvények értelmében elbírálni, amit be kell vámunk. Sokkal többet tud adni ebben a műfajban, tud adni dialógust, akusztikai szenzációkat, s minden forgószinpadnál korlátlanabb szcenikai lehetőségeket. Amit soha nem tud adni, az a színház lesz, az igazi, — az élő, fülünk hallat- tára és szemünk láttára fölépülő, még-meleg, bontakozó és remegő színészi teljesítmény varázsát, s nem tudja soha adni azt, ami a színházban állítólag „irodalom", szóval a tiszta színpadot, mert e dolog természetéből következik, hogy tömegek számára készül, s már egy kétezerszemélyes színházban, eleven színészekkel sem tudom azt a színpadi „irodalmat" adni, amit egy háromszázszemélyes boltéban megcsinálhatok. S igy fog ártani az operának is, melyet tömegek számára pótolhat, — s nem fog ártani az énekeseknek, mert az énekművészet varázsa nem az, hogy egy egyszer meg- rögzitett bravúrt a maga merev örökkévalóságában meghallgassak, hanem az élmény, melynek részese vagyok, mikor a művész szemem láttára s fülem hallattára küzdi le azokat az ellenállásokat, melyek a művész produkció kifejtését akadályozzák. Az élmény, melyet a színpad ad, egyidejűleg történik a színpadon és a nézőtéren, — színházi szakemberek tudják, mi az, mikor egy nézőtér lassan melegedni kezd, s mint egy óriási test, lassan átveszi a színpad minden mozdulatát, egyszerre mozdul és csittül el a „cselekménnyel", — a film már valami egészen készet ad, vagy rosszat, vagy jót, de tudom, hogy meglepetések nem érhetnek, merev, halott, változhatatlant kapok, ami vagy tetszik, vagy nem, — & mig ez az ereje és szuggesztivitásának egyik titka, ezért veszélytelen a színházra. Nem féltem a színházat ettől a beszélő gyermektől, aki egyelőre boldogan kukorékol és büszkén csap az asztalra, hogy csak úgy kong, — akkor sem, ha felnő, s már nemcsak az lesz fontos neki, hogy beszélni tud, hanem az is, amit beszél. S amig ugyanaz a töke, ugyanaz az apparátus ugyanolyan kommerciális célokkal csinál filmet, az „irodalom" ne féljen tőle, akár néma, akár beszél. A film a színháztól azt a tömeget viszi el, mely a színháztól csak azt várta és kapta, amit a film tökéletesebben adott neki. A beszélőfilm ennek a publikumnak egy részét visszaadja majd a színháznak. Mert giccsnek tökéletes ugyan, de színháznak gicos. Klebelsberg a finn fővárosban Helsinki, május 7. Klebelsberg Kun© gróf magyar kultuszminiszter a finn fővárosban tett látogatása során szerdán Kukkon en finn kultuszminiszter kalauzolásával az iskolákat látogatta meg. Az iskolákat magyar és finn lobogókkal díszítették. Egyes osztályokban a tanulók magyarul köszöntötték Klebetsberget. Teg^ nap délben Rolander köztársasági elnök fogadta a magyar kultuszminisztert, délután pedig Kukkonen teát adott tiszteletére. Véres beasztföttlázadás iRdokinában Paris, május 7. Hanoi jelentések szerint Vinh városában súlyos összeütközésre került a sor a fölkelő bennszülöttek és a rendőrség között. Néhány száz bennszülött megtámadta az idegen negyedet, de a renrió'rség azonnal a lehető legnagyobb eréllyel ellene fordult. Húsz tüntetőt megöltek, több százat megsebesítettek és körülbelül nyolcvanat letartóztattak. A rendőrség oldalán négy ember megsebesült F0LJEGYZÉS írta: Márai Sándor
