Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-07 / 103. (2324.) szám

<PIWGM/V\AfiVARHIÍUiAE> 1930 május 7, szerda. Magyar könyvritkaságok, sztovenszkói érdekességek Szélt Farkas könyvgyűjteményének prágai hiáltitásán KubeSikné magyar könyvgyüjtemétíye a prágai egyetemi könyvtár tulajdonába megy át Megosztják a remek kollekciót Prága, Pozsony és Brünn között? — Nagyszombati, kassai, nyitrai vonatkozások — Uj Comenius-ereklye és kiadatlan Bessenyey-kéziratok Prága, május 6. Hatalmas könyvtárterem, tizméteres széles kiállítási asztalok, az asz­talokon könyv könyv mellett, minden könyv az első lapjára rányitva és ez a néhány ezer könyv mind magyar vagy magyar vonatkozá­sú, magyar kéz gyűjtötte össze nagyszerű gyűjteménnyé — és ez a pompás kép Prágá­ban van, a prágai egyetemi könyvtárban. Magyar könyvkiállitás a prágai cseh-német egyetem kiállítási helyiségében. Hogy került ez a nagyszerű gyűjtemény a csehszlovák fővárosba? Egy alkalommal már irtunk arról, hogy Ján Kubelik, a világhírű hegedűművész el­adta a prágai egyetemi könyvtárnak mint­egy négyezer kötetből álló remek magyar bibliofil gyűjteményét, mely apósáról, Széli Farkas kúriai biróról maradt reá. A százez­res értékeket képviselő gyűjtemény rövide­sen átmegy a könyvtár tulajdonába s ebből az alkalomból a könyvtár igaiZgatósága kiállítás keretében a nagyközönség részére bemutatta a Széli-gyűjtemény legszebb példányait. Csernay aligazgató — aki nemrégiben még Kassa könyvtárigazgatója volt s cseh volta dacára igen szépen megtanult magyarul — nagy hozzáértéssel, a könyvek szerelmesének hangján tájékoztatja a látogatót a nagy ma­gyar könyvbarát gyüjtőszenvedélyéről, min­den egyes érdekesebb könyvhöz van megje­gyezni valója, a könyvek százai között biztos kézzel nyúl minden olyan példány után, mely­re irodalomtörténeti vagy történelmi tárgyú beszélgetésünk során célzás vagy vonatkozás esik. Az ő kezemunkája az egész kiállítás. A halom magyar könyv egyszerre elfelej­teti velem, hogy Prágában vagyok, az időér­zet kiesusszan tudatomból, valahol a debre­ceni vagy kolozsvári egyetemi könyvtárban érzem magam, otthon vagyok. Az ember sze­me éhesen szétfut a régi-szép nyomású cím­lapokon. Legnagyobbrészt az 1770—1850 kö­zötti évek, vagyis a megújhodás és a népies­nemzeti irodalom korszakának termékei, a magyar irodalom romantikus aranykorának alkotásai vannak együtt. Bőségesen van kép­viselve a politikai irodalom a kuruckorszak végétől egész az ötvenes évek hírlapirodal­máig bezárólag. A legérdekesebb az, hogy nem véletlenszerűen, találomra összehalmo­zódott könyvek ezek, hanem tervszerű egységes egészet képviselnek. Látszik, hogy Széli Farkas debreceni környe­zetében céltudatosan kereste a neki szüksé­ges nyomtatványokat, bogv gyűjteménye ez évtizedeikre teljes legyen. A politikai vitairo­dalom vitairatai egymás mellett állanak a tárgyuk szerint, a vitázó felek röpiratai egy­másnak felelgetnek, cimeik: „feleletek", „viszonválaszok", „végső szavak", a lánc tel­jes. Ez a gyűjtemény szemléltetően érteti meg az emberrel, hogy a könyveknek, me­lyek külön-külön is birnak értékkel, igy, együtt mégis egészen más és pedig sokkal nagyobb értéket tud adni egy műgyűjtő keze. Az egyes könyvek ebben a nagyobb egy­ségben többet érnek, több helyzeti energiát kapnak, mint elszórtan, árván, külön-külön. Egy em­berélet szenvedélyes gyűjtőmunkája van föl­halmozva ebben a gyűjteményben! A gyűj­temény maga, mint egész, Széil Farkasnak, a könyv imádónak is életműve, a bibliofil ember opusza. Mű, amelynek téglái, rósz.ei a kor és társada­lom szerint egymáshoz tartozó szeretettel, gonddal, hozzáértéssel és anyagi áldozatokkal összegyűjtött könyvek ... Megdöbbenéssel hallom, hogy ezt a remek gyűjteményt föl akarjak oszta­ni a prágai, brünni és pozsonyi egyetemi könyvtár között A legnagyobb lelketlenség és kegyetlenség lenne, A nagy magyar könyvgyüjtő iránti tisztelet­ből minden szlovénszkői jóérzésü magyar könyvbarát tiltakoznék a profán fölharmado­lás ellen. Mindegy, hol lesz ez a remek gyűj­temény, de minden körülmények közt együtt kell ma­radnia, mert igy érték és így opusz. Elhelyezést ille­tően csak Prága vagy Pozsony jöhet tekintet­be. Prága azért, mert itt átlag ezer magyar hallgatójuk van az egyetemeknek, Pozsony azért, mert a város egyharmada magyar és mert magyar lektorátus is van az ottani egye­temen. Brúnó semmi esetre. De akár Pozsony, akár Prága mellett döntenek, ZenoerakUkHtAs a~í^»« saw*;&~-----TT—~NT. PiTROF Fo n^m^ca63°ta’ „Marika- Hangszerház. világhírű zongoráiból bűnös hozzánemértés, dilettantizmus volna Széli gyűjteményét osztogatással megcson­kítani. Félre a dilettáns kezekkel! Minden könyvet percekig el lehetne nézni, de a sokszáz érdekességre mindössze egy órám van. Csak véletlenszerűen állapodhatik meg a szemem itt-ott. Az első vaskos kötet mindjárt Nyitrát ér­dekli. a 17- századból való, a püspökség és a város valami igen nagy pőrének doku­mentumait tartalmazza. Valósággal krónikás forrása Nyitra történeté­nek. Gyönyörű példány Debreceni Barta Bol­dizsár „Rövid Chroniká“-ja 1666-ból. A Cor- pus Juris több régi kiadásban van meg. A legfeltűnőbb, hogy rengeteg a nagyszombati régi kiadvány. Ismeretes, hogy Nagyszombat Pázmány ideje óta egyetemi város volt, ? egészen Mária Te­rézia koráig, aki az egyetemet Budára he­lyezte, az egykori Felsőmagyarországnak leg­tekintélyesebb kulturgócpontjaként szerepelt. Az ellenreformáció katolikus irodalmának termékei Pécs mellett itt jelentek meg a legnagyobb számban „az egyetem bö- tüivel". Természetesen sok a Pázmány-könyv, de fő­leg sok a nagyszombati kiadású különböző tan­könyv. A József-korabeli termékek közt föltűnik mindjárt, hogy Széli a báró Trenkre vonat­kozó irodalom iránt nagy érdeklődést tanú­sított. Ugylátszik, az egész Trenk-irodalmat összegyűjtötte magának. Hasonlóképp nagy tömegben sorakoznak föl a gyűjteményben az 1790—91-es országgyűléssel egyidejű első re­formmozgalom röpiratai úgy magyar, mint német, mint pedig latin nyelven. Bessenyei korát elsősorban magának Bes­senyeinek a müvei képviselik. Kéziratos uni­kum is van tőle. Egy ilyen Vizsgálódás cimü kéziratos könyvbe maga Széil Farkas a követ­kezőket jegyezte be: „A Halmihoz tartozó darabok, melyek egy része a Holmiban megjelent, nagyabb ré9ze azonban teljesen ismeretlen". Gyönyörű kiadású a Kassán 1777-ben megje­lent: „Mauritius Tsászár, Szomorú játék, Mellyet magyar nyelvre fordótott Kereskényi Ádám. Természetesen Kassa-Cassovia is sóik kiadással szerepel a gyűjteményben. Igen érdekes könyv Csokonai egykori verselő mesterének, a „rimkovács" néven ismeretes Kováts Józsefnek kéziratos versgyűjteménye. A vaskos kötetben több Cfokonay-vers is van, melyeken Kováts javításokat eszközölt. Kedves csoportot képviselnek az 1800-as évek elejéről való ponyvakiad- ványak. Részben régi Gerta Romanorum-átdolgozások, részben német-francia lovagi históriák, de fő­leg magyar rablótörténetek. Azonban dalok és- tréfás versek is vannak köztük. Egynek lejegyeztem a cimét, ime: „Zöld Fársáng, vagy is leges-legszebb Leányvásár. Szép leá­nyok Fársángja, szép Legények mátkája do­rombolták tarka-barkán Sohannába fársáng sarkán itzi-pitzi izéjéknél uszli-muszli senki - jéknél czinu szóval Nyomtatott Jobbothon, de nem lóval. Soha Napján, happ, happ, happ." Tényleg nagyon zöld „fársáng" lehet, amiről szól. Valamikor r ime lésre is tanították a fiatal poétákat, tanúsága az a kis könyvecske, mely: „Tükröcske eggy Ficzkó Poéta számára" ci- met viseli és 1814-ben látott napvilágot. Itt van 1804-ből a híres „Rikóti Mátyás" egyik kiadása. Nagyot dobban az ember szive, amikor maga előtt látja az ismeretlen fiatal Petőfi „Versek" cimü 1844-ben megjelent könyvének első kiadá­sát, vagy Széchenyi valamennyi müvét első kiadásban. Itt van Sárosy Gyula „Arany Trombitája", az elkobzott híres szabadságharc-eposz, mely miatt Sárosyt aztán Rudweisbe száműzték. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy ezelőtt két évvel egyes pesti lapok a cseh irodalmat, illetve bizonyos névtelen cseh költőt megvá­doltak azzal, hogy a cseh hazafias népköltemények közé átlop­ta és becsempészte Vörösmarty Szózatá­nak hű cseh fordítását azzal a különbség­gel, hogy az „óh magyar" kifejezés helyett „óh cseh" kifejezést tett. Ez a plágiumvád téves, mert a fordítást Sárosy Gyula maga végezte budweisi magányában, ahol annyira megtanulta egy év alatt a cseh nyelvet, hogy ime, verselésre is vállalkozott. Sárosy tudatosan ajándékozta meg a cseh nemzetet a Szózat névtelen átírásával, mert ezzel buzditó szellemi fegyvert, agitativ erejű költeményt akart adni az önkényuralom alatt hasonlóan nyögő cseheknek. Kellemes meglepetés volt számomra egy németnyelvű könyv a múlt század derekáról, mely ezt a címet viseli: Selbstbiographie Jós. And. Joh. Nép. Dörfinger. Mikor belenyitot­tam, egyszerre csak magam előtt találtam a losonci Novek-csa- lád zlatnói kastélyának képét. Külön őrzik Széli Farkas unikum-gyűjtemé­nyét. Legnagyobbrészt régi kefelevonatok, il­letve könyvek födeléből kiáztatott régi könyvla­pok. A rajtuk levő ragasztószer maradékról látni, mily finom ösztönü és ügyeskezü könyvbuvár lehetett Széli Farkas. Cseh szempontból is na­gyon érdekes egy 1599-ből való latin-magyar glosszárium, mert a hátlapján egy 1591-es morvaországi nagy árvízről szóló egykorú cseh nyomtatvány van. A glosszárium címe: Nomenclatura sen Dictionarium Latino-Hun- garicum Szikszai Fabricius Baziliustól. Kéz­iratban van meg Volter és Grizeldisz széphis­tóriájának magyar földolgozása: Egy Wolter Nevo Királyról és Grizeldes Olasz Leannii való igen szép História. Olasz ősnyomtatvány is van az unikumok között, de a legértékesebb egy Comenius ereklye és pedig a nagy pedagógus sárospataki tartóz­kodása idejéből. Bizonyos dicsőitő költemény — azonban ezt yaspánoél mögött őrzi a prágai könyvtár. Ez az uj ereklye teljesen ismeretien volt eddig a cseh Comenius-irodalomban. Nekünk újságíróknak, akik a kiállítást megte­kintettük, talán a legérdekesebb csemegét a magyar hirlapirás első dokumentumai jelentették. A Bécsi Magyar Kurír 1790-es évfolyama, a Magyar Merkurius 1795-ből, a Magyar Hírmondó, a Pesti Hirlap, az első magyar szépirodalmi folyóiratok. A leghosz- szabban időztünk a Kassán napvilágot látott Orpheus 1790-es köteténél. Nem is gondolná az ember, hogy az első „kolnapos irás" Ady- val az élén nem is Nagyváradon jelent meg 1908-ban, hanem Kassán 1790-ben Kazinczy vezetésével. Az Orpheus első lapján ugyanis a következő cim díszeleg: „Orpheus eggy hol- napos irás a józan-gondolkodásnak, igazabb ízlésnek és Magyar történeteknek elősegéllé- sére kiadta Széphalmy Vincze Kassán. Füs- kuti Landerer Mihály költségével." Persze, nem lehet szószerint venni ezt a „holnapos­ságot", mert Széphalmy Vincze, aki nem más, mint Kazinczy Ferenc, az „eggy holna- pos irás" alatt „egy havi folyóiratot" értett. Mint ismeretes, az Orpheus csak egy évfo­lyamot élt, már nyolc havi megjelenés után „a nyomtató gazsága miatt" megszűnt. A szlovenszkói emberek érdeklődésével lapoz­tunk bele az érdekes kötetbe és a szó leg­szorosabb értelmében igazi eleven riportot találtunk benne _ Kassa városáról. Erről a száznegyven év előtti riportról — a legközelebb. Darvas János. Május utolsó hetében kezdődnek a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások! Prága, május 6. A cseh agrárpárt, mini ismeretes, a kormánytól kérte a gabona- monopólium bevezetését. A gazdasági mi­niszterek szerdán fogják ezt a kérdést meg­vitatni. Az agráriusok a gabonamo©opólium és a genfi rendszer novellájának szenátusi tárgyalását junktimba kapcsolták. Arra hi­vatkoznak, hogy a koalíció megegyezése szerint elsősorban a mezőgazdasági javasla­tokat kell letárgyalni és csak azután a szo­ciális problémákat A i -országgal való kereskedelem­politikai viszony rendezésének kérdése élénké „ foglalkoztatja a cseh sajtót. A Lido- vé Noviny értesülése szerint a helyzet ma a következő: A kereskedelmi szerződés revíziójára vo­natkozó tárgyalásokat május utolsó heté­ben kezdik meg, de nincs kizárva, hogy még tij i>b is, feltéve, hogy a magyar kor­mány illetékes delegáltjai a tárgyalások idejére más elfoglaltságtól szabadok lesz­nek. A szerződés felmondásával csak ab­ban az esetien számolnak, ha junius 15-ig káelégitő megegyezésre nem kerülne sor. Az első pillanatra az idő rövidsége miatt ez valószínűtlennek látszik, a valóságban azonban az első tárgyalásoknál csak arról lesz szó, vájjon hajlandók-e a magyarok a szilárd vámtételekből engedni és mit kö­vetelnek ennek ellenértékéül Más kérdéseket egyelőre neon fognak tár­gyalni. Szovjeietíenes vádbeszéd a bécsi szovjeikövetség bankettjén »Uraim és Hölgyeim, Krisztus leitámadott a Becs, május 6. A bécsi lapok elh. ' Ríttak egy rendkívül érdeke incidenst,- an.riy most a rigai lapok utján került nyilvános­ságra. Az incidens a bécsi szovjetkövetségen a h-usvétvasárnapra virradó éj-Si«...„u „ ó- dott le. Az Európában körúton levő Tairoff, világhírű orosz rendeziő tiszteletére a szov- jetköveteég bankettet adott, amelyre meg­hívást kapott a bécsi müvszvilág több kitű­nősége is. Javában állt a bankett, amikor éjféltájban a bécsi művészi világ egyik elő­kelősége gyűrűjével megkocogtatta az aszta­lon előtte álló pezsgés poharat, maga elé tette óráját s a hirtelen támadt kínos csönd­ben beszélni kezdett: „Pont tizenkét óra van. Hölgyeim és uraim. Krisztus feltámadott." Ezek voltak az első szavai, melyek bomba­ként hatottak. A szovjetikövetség személyze­te megrökönyödve hallgatta az a?kr’ szó­nokot, megpróbáltak szavába vágni, ő azon­ban nem hagyta magát eltéríteni szándéká­tól, hanem igy folytatta különös éjiféli be­szédét: „Igenis, Krisztus feltámadt, minden szov­jetdekrétum és Isten-ellenes hadjárat el­lenére. Ha én magam nem is tartozom a hívők táborába, a szivembe nyíllal és szé- gyelem magam Európa és az emberiség nevében, valahányszor a szovjetoro^or- szági keresztényüldözésekről haliak. Ináig vittük tehát a mi felmagasztalt civilizá­ciónkkal. Idáig jutottunk... a technika és a tudomány legnagyobb csodái mellett a vörös inkvizíció zavartalanul üzhrii a ma­ga játékait... A szovjetkövet most már magához tért első meglepetéséből, intett a zenekarnak, . Ty rázendített az internacionálera s eközben a ril-em etlen szónokit kitessékelték a teremből. Az ajtóban megállott és visszafordult., azt kiáltva a bnnkettezők felé: „önök itt ünnepelnek, Oroszországban pe­dig a pestis dúl!" A rigai lapok híradását a sajtó fenntartással fogadja és azt hiszik, hogy az egész történet egy ötletes újságíró kitalálása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom