Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-04 / 101. (2322.) szám

— Lőcsei öregdiákok találkozója Budapesten. Bodapeokröl jelentik: A iöceei volt középiskolák: * volt kit. katii. főgimnázium, & volt állaim fő- r©4Ii«kotx ée & volt állami folsőbbleányiekola Ma­gyarországon tartózkodó volt növendékei május 4-én, vauáíuap Budapesten közös ünnepé diák* találkozót tartanak. Az istentiszteletek után dél­előtt 10 órakor kezdődő találkozón az ünnepi be­szédet C&iazárik János dr., c. püspök, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter mondja. . — GcJdstein Ferdinánd dr. fogorvos rendel Prága, Stepamská 35. sz. d. u. 2—6 óráig. Telefon 380—71). — Ujlabb fordulatot vett Aekermann Izidor ungvári kereskedő meggyilkolásának ügye. Kassai szerkesztős égünk telefonálja: Mult év december folyamán Kain ja János és V aradi Jó­zsef záhori cigányok azzal a váddal kerültek a kassai esküdtszék elé, hogy Záhor közelében a vásárról bazaigyekvő Aekermann Izidor ung­vári kereskedőt rablás! szándékkal meggyilkol­ták.'Az esküdtszék, mivel tárgyi bizonyítékok nem' merülték fel ellenük, a két cigányt felmen­tette a rablógyilkosság vádja alól. Az ügynek most érdekes fordulata támadt. Amint a két ci­gány kiszabadult a börtönből, Kaluja János felesége összeállt Váradi Józseffel Emiatt Ka­luja alaposan elverte az asszonyt, aki rögtön a esondőrségTe futott és oly értelmű vallomást tett, hogy Várad!ék ölték meg Aokermamnt és ő csak azért tett a fő tárgyaláson mentő vallo­mást, hogy a két cigány elkerülje a börtönt. A csendőrök úgy Kaluját, mint Váradat ée felesé­gét letartóztatták és beszállították a kassai államügyészség fogházéiba. Az ügyben most uj eljárás indul meg. xx Harmadáron, 5 K-ért szállítjuk olvasóink­nak Darvas János, a kiváló szlovenszkói líri­kus Elsüllyedt világ c- 96 oldalas könyvét. A szerző kézjegyével 10 K. 17 Mire megy el Doum hanem köztársasági elnök pénze? Mennyiből és hogyan él a írmteia elnök ? — Intimitások, történelmi anekdoták a hanem köztársaság legeinek életéről, passzióiról és haláláról Vidám rovat — in in ii i Min' ni in fftmnnin — H®gy lógják hívni Máhatmá Gha.ndit, ha el­veszti majd népszerűségét? — Na? — Mehet má Ghánái! * rA skótok fösvénységének jellemzésére mesélik az angolok, hogy 1. « zárban csak egyszer fordítják meg a kulcsot, 2. A szem­üvegnek csak egyik felén néznek keresz­tül. 3. Szakéllt növesztenek, csak azért, hogy ne kelljen nyakkendőt viselmök. Vé­gűi feljegyezték egy skótról, hogy az be­költözött uj Vattásába, kinézett az ablakon látta, hogy toronyóra van az ablakkal szemben — és gyorsan ledUitoita a zseb­óráját, nehogy hsába járja * A pesti boltba beállít egy vendég. Kom verő, teák látogató. Hangos ásóval, nagyokat nevetve előad valami történetet. ■— Halkabban bescéljen, — inti a kereskedő. — Miért? — Beteg van a hásnál. — Ki beteg? — Af üzlet. «-** Feloszlatták a komáromi kommunisták gyűlését Komáromi tudósítónk jelenti: A május 1-én tartott népgyülések közül a szo­ciáldemokrata párté teljes rendiben ment végibe és Fehér Ferenc szónok beszédét nyu­godtan hallgatták végig. A kommunista me­net csak déli 12 órakor indulhatott el a Kos- suth-térre, azonban ebben a menetben a régi 1000—1500 résztvevő helyett alig két­száz, főleg ifjúmunkásokból álló tömeg vett részt. A szónok, Steiner Gábor kommunista képviselő már beszédének elején hatósági figyelmeztetéseket provokált, mikor azután a radotimi eseményekről kezdett beszélni, Uh- •rovesik István dr. rendőrségi titkár a gyűlés feloszlatására adott parancsot, mire a kis­számú hallgatóság gyorsan kiürítette a teret. — A francia haditengerészet érdeke győzött a francia színésznő magánérdeke felett Párásból je- teűtdk: A polgári bíróság tegnap egy nagy érctókilő- d-ésseí vári polgári peri tárgyalt. Soréi Cedilüa neves francia ezkrésanő keresetét a francia haditengeré­szeit ellen, amely a színésznő rivierai parkjából egy jókor# darabot Ikahasitott s azon egy parii ágyu- erődittnónyt rendezcat be. A l 'óság elutasította s) szíiniésanő keresetet a birioítoba való visszahelyezés tárgyában, de megállapitota a parkrész váltságdíját termésaetesem jóval alacsonyabb összegben, mint ahogy a szin ésanő szerette volna. A panaszos 1 mil- lió 700.000 tfrarikot kért, a bíróság azonban csak 470.000 frankot állapított meg. — KÉRJEN MINDENÜTT MARGIT- GYÓGY VIZET! — A* nri-betörfl gáláns kalandjai. Bicéből jelen­tük: Leobenben nemrég letartóztattak egy Menegíhel nevű íőiekoiaá haFigiatót, aki rossz társaságba keve­redett, gonosztevők közió került és részitvett betö- lóeeikben. A vizsgálat folyamán házkutatást 'tartot­tak a fiatol ember több barátnőjénél s egyiilkülkneik lakásán megtalálták a bűnös útra tévedt diák nap­lóját. Az irodalmi formában készüli feljegyzések Bliighanem az osztrák botránykrónikát fogják gaz- dagiliani egy olyan esettel, amely a maga nemében párját ritkítja. A feljegyzésekből ugyanis kitűnik, hogy a megnyerő külsejű fiatalember e-gyidőben több bécsi társaságbeli asszonnyal tarlóit fenn in­tim kapcsolatot, akiket szerelmi szolgálatai elle­nében alaposam kizsaitoM. Naplójában több olyan barátnő nevét találta meg a vizsgálati hatóság, akik előkelő szerepet visznek Bócs társadalmi éleiében. Velük floapceolatbaii bizonyos feli] egy zések vannak a naplóban, amelyek valósziiniileg büntetőjogi kö- wrtmiiiin'iijikint voaaoak maguk uíáo. Paris, április vége. NytugodaImasan sétál a komótos várta az elnöki palota kapuja előtt. Respublikában nem sokat adnak a katonás strammságra. De még talán kevesebbet manapság, mint vala­mikor. Mert ma egy nagyon egyszerű, na­gyon puritán, jóindulatai, jószivü öreg ur Franciaország elnöke, M. Gajdon Doumeirgue, aiki egyszerű koloniális hivatalnok volt és on­nan jutott el a legfelsőbb állami méltóságig, nem feledkezett meg ifjabb éveiről. Megma­radt az elnöki székben is lelkiismeretes^ jó­zan funkcionáriusnak, lelkiismeretes, jóezán- déku embernek, aki nagyképűség nélkül ve­zeti a köztársaság hét évre reábizott kocsiját. Amikor az elnöki tisztség életveszélyes volt... Ha nincs miniszteri krízis, vagy árvíz ve­szedelem, nem is igen hallani az elnökről. Békésen, parádé nélkül éldegél a Ghamps- Elyséo-i palotában, amelynek csendjét csali háromszor egy évben veri föl egy nagyobb fogadóestély. Egyébként dolgozik az elnök, reggel kisétál, korán 7 órakor, egyedül, gya­logosan. Nem kíséri titkosrendőr, nem védel­mezik gárdisták, hiszen nem haragszik rá senki. Merénylők messze kerülik az elnököt és az elnöki palotát, „Gastonnet“-ra nem ha­ragszik senki Bezzeg nem volt ez mindig igy. Valamikor az elnöki hatalom elég nagynak, veszedel­mesnek és gyűlöletesnek látszott az anar­chisták, a rojalisták, a nacionalisták előtt, hogy ne riadjanak vissza egyéni és tömegak- cióktól az elnök, edlen. A nemrég elhunyt Lou- bet-apó például két merényletet is meg­úszott elnöksége alatt, igaz, különösebb baj nélkül. A® első az autóé iü lóversenytéren a Guand Prix futtatása napján történt. Hirtelen egy elegáns sportsman kapaszkodott fel az elnöki páholy falára és még mielőtt bárki ia meg­akadályozhatta volna, eőtapálcá Jávái hatalmas ütést mért a meglepett Loiabet-apó fejéire, alaposan megrongálta az elnök vadosnatujj ci­linderót A merénylőt azonnal elfogták ter­mészetesen ős kiderült hogy előkelő család sarja és nem is tört az elnök élete ellen, ha­nem csak a rojalisták .megvetését kívánta ki­fejezni az elnök! cilinder leverésével. A második merénylet már akkoal mÉyo- sabban végződhetett volna. A spanyol király, XIII. Alfonz látogatott el éppen a francia fő­városba. Pária nagy rendőrfőnöke, Leipine már jóéi őre tudta, hogy ezt az alkalmat az anarchisták nem akarják elmulasztani, az is tudomására jutott, hogy négy pokolgépet rej­tegetnek erre a célra, de a negyediknek sem­miképpen sem tudott nyomára akadni. Más­nap aztán a negyedik bambát vetette egy ti­tokzatos merénylő, akinek személyét soha­sem sikerült kinyomozni, az elnöki diszihintó alá, amelyben Louibet és XIII. Alfonz foglal­tak helyet. A bomba a lovak lábai alatt rob­bant, szétzúzta a hintó fenekét, megsebesítette a capitain escorie-t, de sem a királyban, sem az elnökben nem tett semmi kárt. A válságos hetedik év Grévy elnöknek a nacionalisták zavarták meg éjszakai nyugodalmát. Háromszor is. A tömeg harcrakészen állott a csatarendiben, az Elysée-palota felé vezető utón és várta, hogy bálványa, a diktátor-ambíciójú Roulanger ge­nerális élükre álljon, vagy csak intsen is ne-* kik, hogy megostromolják az Elyséet, elűzzék az elnököt és kikiáltsák a diktatúrát. Grévy utóda, Sadi-Carnot ellen csak egy­szer kíséreltek meg merényletet, de ez az egy életébe került. Lyoniban, az ipari kiállítás megnyitása után, az Operába hajtatott az el­nök diszhintaján. Mellette ült a város katonai parancsnoka és a rendőrfőnök. Az úttest két oldalán sűrű tömeg éljenezte a népszerű ál­lamfőt, amikor a tömegből egy anarchista ug­rott fel a kocsiba és egy hosszú tőrrel halalra- sebezte az elnököt. Az, hogy egy francia elnök baj nélkül tölt­se be a septena-t, általában ritkaság számba megy. Talán Lombét apó volt az első, aki az­zal dicsekedhetett, hogy előirásszerüen átad­ta az elnökséget Falliéresnek. Vele, úgy lát­szott, meg is tört a varázs, mert Falliéres és az utána következő Poincaré teljes egészség­ben fejezték be a hétesztendős „királyságot". De Poincaré utódjával, Dechanellel már új­ból szerencsétlenség történt, kétévi elnökség után esett meg vele az a híres vonathisíória, amely után súlyos betegen hagyta el az el­nöki palotát. Utóda, MiJleraud már a politiká­nak esett, áldozatul. Az 1923-as választások előtt túlságosan lekötötte magát a baloldal ellen. A váratlanul többségbe került baloldali pártok lehetetlenné tettek minden kormány­alakítást és rákényszeritettók a lemondásra. A harmadik köztársaság első elnöke, M.' Thiers kétévi hivataloskodás után meghalt. MacMahon marsall, a második elnök, saját jószántából hagyta el az elnöíki széket, mert nem volt megelégedve miniszterei politikájá­val és azt mondotta, hogy jobb szereti „se demettre que se áousmettre". Az is haj, ha az elnök túlságosan szereti a csaiádjál Utóda, Grévy botránynak esett áldozatul. Túlságosan, szerette a családját, az Elysée- palotába költöztette a lányát és ami még na­gyobb hiba volt, vejét, egy dúsgazdag ameri­kai businessman-t is. A vő Mr. Wiison apósa révén bekerült a francia politikai életbe, pénzügyi államtitkár lett és nagyon népsze­rűtlen. Hogy javítson a népszerűségén, állí­tólag túlságosan könnyen ígérgette szóban és levelekben az állami kitüntetéseket, még pe­dig a kitüntetésre nem éppen érdemes fér­fiaknak: ée ami a bajt okozta, a nőknek is. Egy ilyen hölgyhöz írott leveléből keletkezett a botrány. Wiísont azzal vádolták, hogy áru­sít ja a kitüntetéseiket, ami a® amerikai hatal­mas vagyona miatt ugyan gyenge vád volt, de mégis annyira megijesztette Wilsont, hogy ellopatta a levelet és egy másikat, egy nem kompromittáló tartalmút tétetett a helyére. Ezzel rendiben is lett volna mindem, ha az asszony ügyvédje fel nem fedezi, hogy az el­lopott helyébe csent levél papirosa, amelyet épp úgy, mint az eredetit, 1866-ból dáturné­zott Wiison, 1887-es vizjegyü. A csalás ezzel beigazoMst nyert, a botrány magával rántot­ta a szerencsétlen elnököt is, akinek pedig rokonai túlzott szeretőién kiviül semmi egye­bet sem róhattak hibájául. Grévy utódát, Sadi-Carno-t meggyilkolták, Gasknir Perriernek pedig azért kellett men­nie 6 hónapi elnőkösködós után, mert túlsá­gosan gazdag volt s mint ilyen szálka a bal­oldal szóméban. Utóda Félix Faure, aki egész alacsony sorsból küzdötte fel magát az elnöki méltóságig, 4 évi hivataloskodás után meg­halt. n Pazarló és takarékos elnökök Mint tehát látható, a® elnöki székhez Fran­ciaországban sok vér és szenvedés tapad. En­nek dacára minden el nőik választáskor éppen elegen pályáznak rá, hogy nagy küzdelem folyjék a választás körül. Nem utolsó állás az elnökség, fizetés is jár vele szépen, amiből egyes elnökök vagyont is gyűjtöttek. Grévy- ről például azt mesélték, hogy olyan szeré­nyen élt az Elyséébem, hogy házakat vett ab­ból, amit elnöki fizetéséből megtakarított. Ép­pen ezért utóda, Carnot, noha szegény em­ber volt, kötelességének tartotta, hogy elkölt- se az egész elnöki fizetését ép. még szerény magánvagyonának nagyrészét is rááldozza a tömérdek reprezentációra. Falliéres már is­mét megtakarított a háború előtt 1,200.000 frankos elnöki fizetéséből. Poincaré azonban ráfizetett az elnökségire a háború alatt, sze­rencsére volt neki miiből. Háború után a frank elértéktelenedése miatt felemelték az elnöki fizetést évi 2 millió frankra. De ez se volt elegendő és igy 1928-ban megtoldották újabb 1,600.000 frankkal, így ma az elnök fi­zetése 3,600-000 frank. Ez azonban csak lát­szólag nagy összeg, de ha meggondoljuk, begy ebből az elnök kereseti és egyéb adó cí­mén lead az államnak, körülbelül 400.000 fran­kot, (mert Franciaországban az elnök épp­úgy fizet adót elnöki fizetése után, mint min­den más polgár a keresete után), sőt ezenkí­vül Doumergue elnök még 25 százalék agg- legényadó pótlékot is fizet és hogy továbbá a puszta palotán kívül az állam semmi egyébbel nem járul az elnöki adminisztrációs költségekhez, beláthatjuk, bizony, jó gazdá­nak kell lenni az elnöknek, hogy a maradék pénzből még reprezentációra is jusson. Egye­dül a palota személyzete és az elnökség tiszt­viselői karának fizetése közel 500.000 frank­jába kerül M. Doumerguenek. Ezenkívül pe­dig évente háromszor nagy fogadóestélyeke! kell adnia. Parisba érkező notabilitásokat ebédre; vacsorára kell megiuvitálnia, dej ezenfelül őt terheli minden más költség is, a legnagyobb csakúgy, mint a legkisebb, még a telefondijakat is néki kell fizetnie, éppúgy, mint a levélpapírom árát. Az elnökök között voltak bőkezűek és vol­tak szerények. Az első elnök, Mr. Thiers ide­jében meglehetős szomorú hely volt az elnö­ki palota. Nem voltak előkelő vendégei, a vesztes háború után koronás fők nem igei vágyódtak az uj köztársaság palotájába. A perzsa sah azután megtöri a jeget, ellátogat Parisba és jutalmul a hálás franciák olyan ünnepségekben részesítik, amilyeneket még ez a nagy fényhez és pompához szokott ke­leti uralkodó sem látott soha. Erre az alka­lomra átalakították az Elysée egy részét, többezer vendég befogadására alkalmas dísz­termet építettek és ettől fogva gyakoriak vol­tak a nagy ünnepségek Mac-Mahon egész el­nöksége alatt. A hüísárd és a kacsa Grévy nem szerette a vendégeket. Két szen­vedélye volt csupán, a billiárd és Bébé, ked­venc kacsája. Szerényen élt, hajnalban kelt s esrte 10 órakor már ágyban volt. A kötelező fogadtatásokon, dinéken és bálokon kívül, amelyeken ruhája eJegáneiájára semmit sem adott, ritkáin látott vendégeket. Carnot annál jobban kitett magáért. Két nagy bált .adott évenként, amelyekre 10.000 embert hívott meg és mert ennyi ember számára kicsinyek voltak a® Elysée hatalmas termei, építtetett a saját tervei szerint egy gigászi termet, ahol még ennyi vendégnek sem kellett szoronga­nia. Nála napirenden voltak a garden-partik, a dinék, az Elysée semmiben sem maradt el fényében és pompájában a királyi udvarok mögött. De még rajta ia túltett Félix Faure, aki leg­jobban értett a reprezentáláshoz és szavahi­hető tanuk szerint, amikor II. Miklós cárt és cároét látta vendégül a francia főváros, az elnök egyszerű redingotjában legalább olyan tiszteletreméltó jelenség volt, mint a cár fé­nyes uniformisában. Lombét ellensége volt a pompának, mégis megtartotta a Félix Faure teremtette nívót, ő látta a legtöbb uralkodót vendégül. VII. Edward kétszer is vendégeskedett nála és rajta kívül még az olasz, a svéd és a spanyol királyok, meg a tűm isi bej is megfordultak az Elyséeben. > Poincaré vendéglátó kedvét kissé megron­totta a háború. így is többször vendégül látta György angol királyt a királynéval együtt, aminthogy ő maga is többizben volt vendége az angol uralkodónak. Utódai még mindig érzik a háború következményeit és bár gya­koriak még ma is az előkelő vendégek, külö­nösebb pompára nem telik a csökkent értékű frankkal fizetett köztársasági elnöknek. Különben is M. Doumergue maga nem va­gyonos ember. Van ugyan egy is birtoka Dél- Franciaországban, de ez igen csekély jövedel­met hajt csak. Doumergue elnök életmódja Szerencsére nem is szereti a pompát és igy olyan nagy fogadások, mint valaha vol­tak, nincsenek is az Elyséden. Doumergue elnök szerényen él. Reggel 6 órakor kel, más­fél órás gyalogsétát tesz a városba, aztán el­olvassa az újságjait, valamennyi francia és néhány angol és amerikai lapot, azután pe­dig, ha nincsen az napra semmi előirt szobor­felavatás, szemle vagy más etikettszerü elnö­ki funkció, akkor audiencákkal telik a d él - elöttje, sőt a délutánok nagy része is. A mos­tani elnök sokat érintkezik politikusokkal, hisz alaposan kell ismernie minden pillanat­ban a helyzetet, hátha uj krízist kell megol­dani egy bölcsen kiválasztott miniszterelnök segítségével. Az elnök érintkezik is állan­dóan valamennyi {járt tagjaival. A miniszter- elnök kijelölése a legsúlyosabb probléma. Az elnök feladatát nem könnyíti még az alkot­mány. neki nem feltétlen kell a többség vezérét kormányain ki fással megbíznia, hiszen nagyon ritka is a tisztán felismerhető több­M0 náfmi 4, vasárnap. dWi'iimi ii Iliim mi in»in i m i n min mim

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom