Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-31 / 123. (2344.) szám
080 mjjjg 81, szombat. 3 ^PRgaaiMAGtoRHrRLgg SCOTUS VIKTOR: Erkölcstelenség minden erőszakos módszer, amely a kisebbségek beolvasztására törekszik Az angol utazó elítéli, hogy tizenegy év múltával sincs rendezve az éHamnolgársági kérdés Kolozsvár, május 30. Scotus Viator, mint ismeretes, a múlt esztendőben körutat tett Romániában és behatóan tanulmányozta az erdélyi kisebbségi kérdést. A skót utazó azonban Erdélyben megbetegedett s utána is betekig betegeskedett a Tátrában és Szloven- szkó más gyógyhelyein, úgy hogy az erdélyi tapasztalatairól csak megkésve számolhat be egy ujaibb könyvében. Seton Watson most a kisebbségi kérdésben levelet irt a bukaresti Patria főszerkesztőjének. Ez a levél méltán számot tarthat nemcsak az erdélyi, hanem a csehszlovákiai magyar kisebbség figyelmére is, mert magas erkölcsi szempontból tekinti át és méltatja az egyetemes európai kisebbségi kérdést. Sootus Viator leveleiben erősen Védelmébe veszi Bakkor asszonyt, aki a népszövetségi ligák uniójának megbízásából tanulmányozta a romániai kisebbségi viszonyokat s akit jelentése miatt a román sajtó kegyetlen támadásiban részesített tályt és néha a nemzeti bosszú látszatát költötte. Romániának a leglelkesebb barátja sem mondhat ellent annak az állításnak, hogy a közigazgatásban korrupció volt. — Bakker asszony jelentését nem úgy kell tekinteni, mintiha az ellenséges volna Romániával szemben, sőt ellenkezőleg, olyannak kell nézni, mint amely az érdeklődést felkelti a kisebbségi törvény irányában, amelyet megígértek hivatalosan a közigazgatási törvény tárgyalásakor. Hogyha a Maniu-kor- mányt ezt a kérdést igazságosan oldja meg és nem ugv, mint Deák és Eötvös, csak papíron és hogyha biztosítani fogja a nem román nemzetiségeknek szabadságuk és nyelvhasználati joguk naponkénti érvényesülését, nemcsak a román államnak tesz jót. liánom eloszlatja azt a nyugtalanságot is, amely Európában él. Scotus Viator újabb levele értékes dokumentuma a kisebbségi jogokért folyó harcnak. A románoknak van adresszálva, azonban általános megállapításai a csehszlovákiai viszonyokra is céloznak. Az államipolgár sági kérdésben például a csehszlovák állam tízéves jubileumának napján föltűnő cikkben ismerte ed a magyar kisebbség panaszainak jogosultságát, s emellett számos más sérelmet is fölsorolt, melyek az államrezon szerint épp a csehszlovák állaim érdekében sürgősen gyógyitandók volnának. Ma már a kisebbségi probléma egyetemes európai jelentőségét Scotus Viator, a csehA brfinni Corvinja ifjnsági ankétja Megjeleni! Á „Nyitóit Könyc“ i | Prágai magyar költők lírai antológiája | Oarocs $ános, Qyöry í)ezsö, | őzencs Srzsi, Üozári ®ezsö, válogatott, legszebb versei <Dzurányi Gászló elöszaoáoal Az „Uj munka'1 kiadása. Bolti ára 25*— Ke j előjegyzésben 20*— Ke í Előjegyzésben megrendelhető a megbízottnál: a Wallentinyi Samu Rimaszombat, (Rím, Sobota) Nyár u. 5. szlovákok nagy protektora is maradék nélkül elismeri s ez talán a legértékesebb megállapítás a mostani levelében. A magyar diákság problémái az ifjúság és a felnőttek megvilágitásáhan Böhm Rudolf: „A magyar társadalom és az ifjúság szorosabb kontaktusát a német Arbeitsstelle mintájára felállítandó szervvel keü megteremteni" — Tarján Ödön a magyar társadalom és a magyar ifjúság kölcsönös feladatairól és a gyakorlati kérdésekről — „A diákegyesületeket és intézményeket olyan helyzetbe kell hozni, hogy fokozottabban oldhassák meg nagy feladataikat" Mit tud már Európa a kisebbségi kérdésrfiS? — Románia tekintélye — Írja többek között Sootus Viator — az utóbbi tizennyolc hónap alatt megnőtt és ez elsősorban azoknak a törekvéseiknek köszönhető, amelyekkel a kormány modernebb országigazgatási metódusokat. akar bevezetni, szigorúbb ellenőrzést a közigazgatás minden terén, de ehhoz hozzá kell tennem, hogy a küliöld bizalmát is növelni fogja, ha a Maniu-korinány kívánja és meg is oldja a kisebbségi problémát. Né képzelje senki se, hogy a nyugati közvélemény pontos információkkal brr a kelet- európai kérdésekről és Románia ethnikaí ügyeiről. Tény azionlbain, hogy felfigyelt arra, hogy Európában nem kevesebb, mint harmincé tmillió ember él kisebbségi sorsban, akiket, másodrangu államipolgároknak lehet aninősitenL Sokan vannak, akiknek a béke tizenegyedik évében sincsen rendezve állampolgárságok és hogy egyes szerződések, amelyeknek az a hivatása, hegy nyelvi jogaikat biztosítsák, holt betűk maradtak. Azt is tudja, hogy egyes országokban a kisebbségekkel szemben az asszimüálás türelmetlenül folyik és olyan kinövései vannak, amelyek még a háború előtti orosz, porosz és magyar kormányzási módszereket is eliminál- ják. A kisebbségi probléma egész Európában érdeklődést kelt és ennek széleskörű elintézésétől várják a béke konszolidációját. Azoknak, akik a háború előtt is a nemzetiségek érdiekében harcoltak, különös kötelességük, hogy figyelmeztessék a régi nemzetiségek közötti barátaikat, hogy erkölcstelenség minden erőszakos módszer, amely a kisebbségek beolvasztására, asszimilációjára törekszik. Bakker asszony és Románia — Meg kell emlékeznem ez alkalommal arról a jelentésről is, amely a népszövetségi liga brüsszeli konferenciáján hangzott el Bakker van Bőssé asszony részéről. Ezzel kapcsolatban Stoica Vasile felháborodással tiltakozott és én a kezdetén hajlandóságot is mutattam arra, hogy azt higyjem: Bakker asz- szonyt tévedésbe hajszolták és erős kijelentései alkalmasak voltak a román közvélemény felzuditására. Miután azonban alaposabban kontrolláltam Bakker asszony jelentését, megállapitottam, hogy ez a vélemény téves. A jelentés tulaijdonképen összehasonlításból áll. Bakker asszony összehasonlítja az olaszországi, jugoszláviai és romániai kisebbségek helyzetét és véleménye Romániára nézve a legkedvezőbb. Nem tett egyebet, mint megállapította az igazat. — Igaz ugyan, hogy Bakker asszony bírálatot is mond a romániai kisebbségek háború utáni helyzetéről, de őszintén megvallom, nem találok olyan állítást, amely ellen komolyabb kifogást lehetne emelni. Igaza van, amikor azt mondlja, hogy a magyar kisebbség helyzete nehezebb, mint a németé. Az is igaz, hogy a szászok gazdasági szempontból többet szenvedtek, mint a svábok. Az agrárreformra vonatkozólag Bakker asszony megállapítja annak szociális szükségességét a bolsevista veszéllyel szemben. Akik ebből a szempontból az agrárreíormot üdvösnek látták, azok sem tagadhatják, hogy az agrárreforni nemcsak a magyar birtokosokat tette tönkre, hanem az egyházakon keresztül az egész magyar értelmiségü oezBriinn, május 30. (Kiküldött tudósítónktól.) A brünni magyar diákság Gbrviuia-egyesülete tegnap tartotta meg nagyszabású ankétját a magyar diákság, speciálisan a magyar műegyetemi hallgatóság problémáiról. Az ankét minden tekintetben sikerült s jelentőségét nagyiban fokozta az a körülmény, hogy azon a diákságon kívül a magyar közélet és a magyar sajtó előkelő képviselői is megjelentek. Ismerkedési est Az ankétot megelőző napon a Corvinia a Scbubertbund-Park külön termében ismerkedési est keretében disztábort tartott a vendégek tiszteletére. A felnőtt társadalom részéről megjelentek Böhm Rudolf szenátor. Tarján Ödön vezérigazgató, a P. M. H. vezér- szindikusa, Dzurányi László, a P. M. H. főszerkesztője és Győry Dezső iró. A többi meghívottak közül távolmaradásukat kimentették Grosschmid Géza dr. és Szilassy Béla dr. szenátorok, Mágócsy-Dietz Sándor, Aixin- gér László és mások. Az ankét Az ankétot csütörtökön délelőtt tiz órakor nyitotta meg Vályi Kálmán, a Corvinia fővezére. Üdvözölte Böhm Rudolf szenátort, az ifjúság egyik leglelkesebb barátját, Tarján (időn vezérigazgatóit, Dzurányi László főszerkesztőt és Győry Dezső irót s mint mérnök még küllőn örömét fejezte ki a legnagyobbrészt műegyetemi hallgatókból álló Corvinia nevében Tarján Ödön vezérigazgatónak megjelenése fölött, akihez, mint szakemberhez, különösen a mérnököket illető diák- kérdésekben teljes bizalommal fordulnak támogatásért és tanácsért. Üdvözölte a diákság kiküldötteit és Szerdahelyi Zsigmond tanársegédet. Megnyitójában vázolta az ankét célját, mely elsősorban a kisebbségi magyar műegyetemi hallgatók és végzett mérnökök gyakorlati kérdéseinek megvitatását tűzte céljául, természetesen belekapcsolódva a kisebbségi diákság minden rétegének aktuális problémáiba. Diákelőadások A megnyitó után elhangzottak a felolvasások: Klénia Gyula „A magyar mérnök sorsa a múltban és jelenben", Vályi Kálmán „A magyar ifjúságnak a mérnöki munkanélküliség leküzdésére irányuló feladatai", Rad- ványi László „A magyar ifjúság gazdasági helyzete", Horváth László ..A mérnöki praxis és a diákcsereakció ismertetése" címen tartottak érdekes, statisztikai adatokkal alátámasztott komoly előadásokat, melyek során kerek képben domborodott ki a magyar ifjúság, főleg a legsúlyosabb helyzetben és a legkevesebb elhelyezkedési lehetőséggel biró magyar mérnökök megdöbbentően nehéz helyzete: a megfelelő nyugati modemségü szakképzés és praktizálás hiámya, az egyetem laboratóriumi felkészültségének fogyatékossága, az ipari krízis folytán beállott elhelyezekedési lehetőségek minimum rác s ökk e nése, a mérnökök egy- harmada állás nélkül van, vagy más szakmában volt kénytelen elhelyezkedni, úgymint kereskedő, napidijas, tanító stb. állásokban, a nyári szünidei praktizálás óriási nehézségei és a diákság szociális hajai. Az előadások után Vermes Samu műegyetemi hallgató elnöklésével megkezdődött a vita, melyben számosán vettek részt érdekes és értékes hozzászólásokkal. A vita Az előadásokat kővető vita megindulása előtt Vályi Kálmán azzal a kéréssel fordult a jelenlévő felnőttekhez, s rajtuk keresztül a társadalomhoz, hogy megismerve szomorú helyzetüket a társadalom legyen segítségére az ifjúságnak nehéz életharcában, s támogatásával segítse elő az ifjúság felelősségteljes, heroikus, fegyelmezett és céltudatos tanulmányküzdelmét, melyet az élethez való fölkészülés tökéletesítése és értékesebbé tétele végett folytat. Böhm Rudolf szenátor nagy érdeklődéssel fogadott felszólalása során többek közt a következőket mondotta: — Az itt látottak és hallottak rendkívül mély nyomot hagytak a lelkemben. Diákjaink mindenütt meghendikeppeive indultak az életbe, viszont meglepő élniakarást tanúsítanak. Ez az akaratuk elismerést parancsol A magyar társadalomnak meg kell becsülnie a jövőjéért küzdeni akaró és tudó kisebbségi magyar diákságot. S ehhez fontos, hogy a társadalom minnél jobban megismerje életüket, munkájukat, nehézségeiket és szorosabb kontaktusba lépjen az ifjúsággal. Ha a fiatalságunkat nem támogatjuk, elpusztul a jövő. Innen hivom fel a magyar társadalmat, hogy az eddiginél is fokozottabb mértékben szenteljen figyelmet és adjon táTarján Ödön az ifjúság és társadalom feladatairól Nagy tetszéssel fogadott szavai után Tarján Ödön vezérigazgató szólalt föl, s általános figyelem közben az ifjúság életének minden mozzanatára kitérve, átfogó beszédben foglalkozott a diákság kérdéseivel, beszéde végén pedig részletesen reflektált az elhangzott előadások kapcsán fölmerült szak-problémákra. Felszólalását többször félbeszakította a diákság helyeslése. Felszólalásából a következő részleteket emeljük ki kivonatosan: Szorosabb kooperációt! — őszintén mondhatom, hogy neein csak meglepett, de szorosan a diákság sorsához is fűzött az a komoly, érett, akarattal teli. felelős szellem, melyet a magyar diákság most megmutatott. Az összetartozás érzése, a ludas, a céltudatos muuka és tanulás-akarat, úgy érzem, minket is kötelez, akik már kinn vágyunk az iskolákból az életben. mogatást a magyar főiskolás ifjúságnak. Majd igy folytatta: Magyar »&rbeUsstelle«-i — Az igazi kontaktust rendszeresen kiépített szervnek kell végeznie. Ezt a szervet, mely a németek nagyszerűen bevált Arbeitsstelle-jének mintájára központilag végezné a szükséges teendőket, a magyarságnak föl kell állítani. A gyakorlati kérdések megoldásain van a hangsúly és ezek megoldása sok adminisztrációval jár: ezt lehetővé kell tenni. Beszédét azzal zárta, hogy megrendültén áll az előtt a véres komolyság előtt, melyet a magyar diákság tanúsít életfeladatainak felfogásában és kötelessége teljesítésében a legnehezebb viszonyok között is. Meg vagyok győződve, hogy ilyen ifjúságnak a kezében a magyar jövő biztosítva lesz. Az egész magyar társadalmat kötelezi ez a szellem arra, hogy sokkal behatóbban foglalkozzék az ifjúsággal, amely a folytatás és a jövő. Talán jó, hogy a magyarság egyes vezetői eddig is intenzív érdeklődéssel foglalkoztak az ifjúsággal és támogatták őket, én, mint mérnökember, főleg a szakkérdésekben akarok segítségére lenni a mai ankétnek és résztvevőinek s csak azt szeretném, hogy ez a komoly, nivós ankét kiinduló pontja legyen egy még szorosabb kooperációnak a magyar ifjúság és a magyar társadalom s annak vezetői között. Az ifjúság kötelességei — Azt mondottam, hogy a magyar társadalomnak nagy kötelességei vannak a fiatalság és a diákság iránt. Igaz, de ezzel szemben igaz az is, hogy az ifjúság csak akkor számíthat erre a magyar Böhm Rudolf szenátor az ifjúság és a társadalom viszonyáról
