Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-25 / 119. (2340.) szám
10 Csillag Szerénke szomorú szerencséje Az ősi lélek felé írja: SZOMBATOT VIKTOR A földszagu ember így, as idftk távolában egyre inkább hull róla a románc, a ruha és a ráerőszakolt vonás s egyre inkább előbukkan valami csodálatos, közzel nem tapintható Iludium, amire talán azt mondhatnám, hogy lélek az. Valami egészen uj, megrendítő, ám a szokatlan az egészben az, hogy nem egyszerre rendült meg belé a lélek áramainak bennünk figyelő antennája, hanem hetek, hónapok, különös órák és ráeszmélések hosszú vajúdása volt e megrendülés. Érzésben és értelemben. Arról beszélek, aki probléma most itt minálunk, aki alap és faj és gerinc s az összes divatos szólamok, de aki mindig uj s ez ujdonságvalóeágában mégis mindig egyforma maradt legbelül, ahol az van elrejtve, amit nagyszóval és széphanggal ezeréves léleknek neveztünk sokkal felelőtlenebből a megjelölésben, mint amilyen igazán-való, mint amilyen nagyon találó mégis e megjelölés. Még látom őket: a Pistákat, a Vincéket és Jánosokat, amipt kezetrázva búcsúznak a nagyrácsu kapa alatt, még látom őket, amint szorgalmasan állják a vártát, vagy fogják be a hatlovat egy zöld- szinü ágyúba, hallom, mikor hazai levelet sillabi- sálnak s örülök, hogy Juli hü még, avagy ha megérkezett az othoni mákospogácsa Negyedről. Szivemben, lelkemben, fülemben e nagyszerű legények, ujjaimon még kezük szorításának friss melege, de mór eltűnnek tériben, időben s Pisták, Vincék, Jánosok ismét csak kép lesznek abban a nagy galériában, melyet mindnyájunk láthatatlanul s egész életen keresztül harcol valahol a memóriás agysejtek egy zugában, mert elférnek oda ezer arcok is. így, napok és hónapok, hajnali ébresztők, istállós melegek, csizmák és parancsszavak egyformaságában, Elbepartján és görbe zöld hegyek alatt olvadtunk össze és lettünk eggyé egymással, Vincék és Pisták, Lászlók és Elemérek s igy, a hetek és hetek végtelen morzsolódásában láttam meg valódi arcát annak, akiről abban az epochában, melyet a lant fiatalságának szeretünk nevezni, hitvallást tettem, tettünk s ki tehet róla, hogy sokszor hamisan. * Hatnia ember a®, aki nem meri bevallani, hogy tévedett, hamis toll az, amellyel csak egyszínű szürke melódiát írhatunk s aki a megismerések útjában szűk útról beláthatóbb vágányra jutván, eltakarja szemét, prófétának is álnok. Itt és a következő mondanivalóban róla lesz szó, róla, a földszagu emberről, légyen az András avagy Péter, lett légyen a Tiszahátról, GömörMl avagy a Csallóközről való; nem végérvényes, megfellebbezhetetlen megállapítások, csak hitvallás és megismerés, merthisz as élet örök kereke uj és uj vizet meríthet fel mindig a folyóból s a megismerések széles skáláját naponta nj hang színesítheti. Szin! Mert színek hunyorgatnak bennök s rejtett dallamok s mig egy pillanatban a humorista rezdül meg boldogan, őket látván, másik pillanatban a szociális embertárs jajdul föl egy komor vonás pillantásakor e az iró, aki embert ábrázolni akar egyszerű eszközével, a tollal, riadtan legyint, mert már látja, hogy nem foghatja be soha e tollrajzot egyetlen keret közé: e robusztus erő, a földszagu ember, testének erejével és lelkének ősi lendületével kibugy- gyan e keretek közül s nem fér el egy síkban soha, nevezzük bár e siket hámornak, tragédiának, avagy közönynek is. Divatos lett a földszagu ember, anélkül, hogy a divatlap ábrázolói jobban hozzáhajoltaik volna az ábrázolt személyhez és pontos mértéket vettek volna leikéről, belső köpenyéről —: csak a külső ködment szabták a bent rejtőző alakra. így aztán, e külső ködmen szokatlan és divatos volta miatt a szent rajongások és vonaglások egyképpen jártak aa ellentétjével is, a lenézéssel a földszagu ember iránt E sorok szeretnék megmutatni, hogy fölösleges m oktalan rajongás, aminthogy hiábavaló a megvetés is. A dolgokat, a földszagu embert a maga korának ennen keretébe kell beállítanunk s amily nevetséges volna Szigligeti pántlikájával regényes spinekbe öltöztetni ezt az alakot éppoly hiábavaló oltárt emelni földből lett mivoltának, merthisz mégis a műveltség győz 8 a lelki iskolázás, de éppoly fölösleges megvetni mindazt, ami földszagu s elefántcsonttornyok árnyékában lepisszegni a földszagu ember életütemét Az igazság az, hogy maga a földszagu ember — (hogy nevezzem? kisgazda? paraszt? de hisz ugyanakkor kisiparos, vagy vasúti munkás is!) — e földhöznőtt, de sokszor e földtől már elragadott ember sem szereti a megkülönböztetést, ahelyett, hegy évszázadok, vagy akárcsak évtizedek lassú munkájával is magához hasonitotta volna az a réteg, melynek, azaz: akiknek kezében volt az irás, a toll, a szó s a pénz hatalmának titka. Bennük örökkön humort látni egy azzal, hogy en-véremet alacsonyitom le oly fokra, amely fok már a túlzott primitívség határát súrolja, viszont bennük örök földszagu tragédiákat látni egy az őket nemiflmerésel, lelki deriijök meg nem pillantásával s a bennök kétségkívül meglévő gyermekséget nem tudom, nem nézhetem-e inkább értéktöbbletnek, a ternté'wet embere lelki birtokának, amit városi emberből kivert már évszázadok tapasztalása és keserűsége. Egy, sajnos, megvan, fennáll s ebből, mint ennek félreismeréséből származik mindaz, amit a földszagu ember ellen humorban elkövettek: a műveltség sokszori hiánya, ám nem a belső, született lelki itelligenciáé, amely benne nagymértékű s nem is lelki előkelőségé, hanem az iskolás műveltségé, amelyeket megadni, megszerezni nem nagy munka, mintamilyen nagy munka volna a földszagu ember belső szerkezetét megváltoztatni, már amennyiben « szilárd s egyenes felépítésű lelki szerkezetet egyáltalán megváltoztatni kellene. A föld emberének e kényszerű tudatlanságából származott reá sok baj: humor akkor, mikor .őszintén próbálta volna adni magát s tragédiás beállitottRuszánszkó, májúé közepe. Csillag Szerénke egyszerű megindító tragédiája, amit ő maga, szerencsének nevez, most játszódott le. Tulajdonképpen Weiez Szer énkének hívták és negyven évvel ezelőtt született erre a, vi- lá.gra. Csúnya szeplős arcot, - szomorú zöld szemet adott neki a jó Isten, de ennek ellenére olyan gyönyörű hajjal koronázta fejét, hogy Csillag Szeré,nkének neveztük eL Weisz bácsi egy éjszaka hirtelen megtért Ab- rahám kelbelébe és „Jakab néniék“ jól élhettek volna egy hétig, mert az ősi tradíciók szerint a gyászban ülőket a többi zsidók látják el. De Jakab néniéknek egy morzsa sem jutott le a torkukon a nagy szomorúságtól. Szerénke varrogat... Csillag Szerénke, Weisz bácsi halála után megpróbált varrogatm. A hídon túl lakó menyasszonyok vele himeztették kelengyéjükbe a monogrammot, de Szerénkének bedefájdnlt a szeme, talán nem is a miunkába, hanem a sírásba. Ami neon is volt csoda, mert az még is csak borzasztó, hogy valaki mindég csak a más menyasszonyi kelengyéjét sóhajtsa... csinálja ... Némelyiken több volt Szerénke könnyéből, mint öltéséből. Az egyetlen udvarló Az igaz, hogy régen udvaroltunk néki. Talán tizenötévesek lehettünk. Szerénke meg huszonnégy. A szegény leány igen csúnya volt és mi nem is a magunk nevében tettük a szépet. Akkoriban Beregszászon Szabó tanár ur tanította a latint, meg a magyart. Szabó tanár urnák volt egy nagy hibája. Pestről került ide és minden nap más nyakkendőt csokrositott gallérjára és még hozzá selyemből volt a harisnyája, hát a többi tanár ur ki nem állhatta. Ezzel szemben a diákok, meg a beregszászi leányok rajongtak érte. Ezen imádók közé tartozott Csillag Szerénke is, aki igen feltűnően érdeklődött utána. Nekünk persze több sem kellett. Szabó tanár ur nevében irtunk Szerénkének egy szép, szerelmes levelet. Ki akartuk nevetni, de mikor szegényke tótokban elmondta örömét, nem volt szivünk mosolyogni és felajánlottuk, hogy mi majd közvetítjük a „partit**. Hoztuk, vittük a leveleket és olyan meghatóan irtunk neki, hogy bennünket is elfogott a szomorúság. Megérezték Szerénkének remegő lelkét és becsülettel végeztük el a munkát. Sokat irtunk, áradoztunk szép hajáról és hogy teljes, elégtétele legyen Szerénkének, akit csak a csúnyaságáért vettek észre, még virágot is vittünk neki. Nyers tanár ur kertjéből loptuk, mert az utálta a legjobban Szabó tanár urat. ^ Szabó tanár ur többször könyörgött találkozóért, de mi lebeszéltük róla Csillag Szerénkét, nem engedtük elszédülni és figyelmeztettük rá, hogy „mit szól majd hozzá a világ** ... S mindnyájan, a Spitz-ftufc, meg Tóth Jani együtt éreztük Szerénkóvel a szomorúságot, amikor Szabó tanár ur, hirtelen áthelyezése miatt nyolc oldalas levélben búcsúzott el „imá- dottjá“-tói... A negyvenéves „gyermek** Aztán belenőttünk a háborúba, elmentők katonának, visszajöttünk és Jakab néni kiesett a világomból. Nagyot néztem, amikor, azt hiszem, két évvel ezelőtt, Szerénkével találtam szemben magam az uccán. Bizony öregebb lett, de valahogy megszépült, idős niéninek nézett volna ki, ha nem feketéit volna szép hosszú hajkoronája ... Csodálatos volt. A haja éppen olyan maradt, mint hosszú évekkel ezelőtt... Haza kísértem és nagyon jól esett Jakab nénit. megint látni, pedig úgy nézett ki, mint egy mozgó múmia. Visszaemlékezett reám. Sokat beszélt a leányáról, elmondta, hogy milyen áldott jó gyerek, nincs is párja az egész világon ... — A nők levágatják a hajukat, de én nem engedem, — reszkette Jakab néni — nézze milyen szép gyerek ... A gyerek, a negyvenéves Szerénke pedig ság, mikor nem Önmagából, hanem csupán közbejött apró körülményekből folyóan látszott élete tra- gédiásnak. Holott élete mint hétköznapi élet, sose humor és szerelme ritkán tragédia, mégha véres is, mint ahogy tragédia Bánk hón, vagy regény Bova- ryné... A tragédia inditóoka nála sokkal inkább a föld s az anyagi javak. Beállítás dolga, minek veszi az embeT a földszagu ember életét, addig a pillanatig, amig felületesen billen feléje a gép lencséje. E sorok Írója egyszer próbát tesz egyugyanazon témána’% tartalomnak humoros és drámai beállítására, hogy megmutassa, mennyire nem a skatulázó beállítás a fontos, banem a skatulacimkéken, villogó fokosokon s minden ép emberfajtánál egyképp előforduló dühös erotizuiu- son keresztül az ember, az ember, amely akár bretagnei paraszt, akár csallóközi ágrulszakadt, akár norvég miniszter, vagy indiai kereskedő: egyképpen ember, s e határokon belül, minálunk, egyképpen magyar ember is. mosolygóvá, nézte édesanyját, aki szépnek látta és fiatalnak ... Jakab néni kijelentette, hogy nem is adja Szerénkét férjhez, nincs olyan férfi, aki megérdemelné, inkább éljen otthon nyugodtan. Az otthon, egy kopott szoba volt, a konyha is benne állt, a nyugodt életet pedig a különböző jótékony egyesületek, meg emberek szána- kozták össze. Ezt a függetlenséget nem akarta otthagyni Csillag Szerénke egy férfiért... Szegény szomorú lelkek. A napok egyformán hol kisebb, hol nagyobb küzdéssel mentek át rajtuk és minden nap eljött az este, amikor Jakab néni a lefekvéshez két fonatba fésülte öreg gyermekének haját... Utána pedig jött a sok színes éberálom, hogy talán mégis jön egy férfi, nem baj, ha özvegy is, két gyermekkel, de lehet négy is .. . így élt Csillag Szerénke, aM mint a költő irta, szép haját teregette, bontogatta... Tragédia és katarzisz Egyszer csak Jakab néni üzent értem. Sejtettem, hogy baj van. Szerénke nem volt otthon és Jakab néni szép sorjába elmondta a nagy veszedelmet... Halkan, töredesen tszakadozott ki belőle, hogy bizony Szerénkének festik a haját és azért maradt meg éjifeketének. — Mikor megláttam az első ősz hajszálakat — arrdogált a Jakab néni — azt hittem, kiszakad a szivem. Szerénke eleinte mosolyogva nevezte, hogy ősz haj az szerencse és jól áll. De mikor már öregesen, kopott fehéren őszült, a gyermekemből kisirt a szomorúság. Nem bírtam ée a segély nagyobb részét festésre költöttük. Tessék elhinni, hogy jobban kell az, mint a kenyér. Most megvan a baj, azt mondták, hogy a leányom festi a haját, hát nem adnak támogatást. Nagyon fájt Jakab néni csendes, bánatos szavakban feltörő panasza és nagy nehezen sikerült elintézni, hogy tovább kapták, a jótékonyságnak nevezett semmi segélyt és Csillag Szerénke szeplős arcát továbbra is keretezte hajko- romája. Bizony Szerénkének megszépítése még keservesebbé vált, a segély kevesebb lett, az irigység meg több. Hol az egyik, hol a, másik, jótékonyság nemességében tündöklő nehézmé- nyezte Jakab némiék „mondáin allűrjeit*4 meg aztán általánosságban is kiderült a nagy szégyen és Csillag Szerénkét kinevették. De jó az Isten és Jakab nénióknél e napokban tragédiázott le a nagy szerencse. Csaliag Szerénke elment átfestetni haját. A fodrász korom feketére átfestette és Jakab néni leánya odaadta érte múlt heti, meg a jövő heti életének árát. Két nap multva Csillag Szerénke szomorú életének keserves boldogsága, gyönyörű hajkoronája, amikor reggel felkelt, ottmaradt az ágyban... A fodrászmester valami uj szórt próbált meg Szerénke haján, s az egyetlen szállig kihullt a párnára. Finálé CieBag Szerénke nem ájult el, megcsókolta Jakab nénit. — Látod, anyuskám, — mondta és nem látszottak könnyek — ez az Isten csodája. Most már nem szólhatnak semmit. Már nem kell félni az emberektől. Jakab néni és leánya könny nélkül mosolyogtak egymásra, éjszaka azonban fel-fel osuklott mindkettőnek a szerencsét zokogó sírása. Jak Sándor. A halál kannal közt Stockholmból írják: Plyim Károly mérnök, a közelmúlt vasárnapok egyikén motoros csónakján kirándult villájából a parti vizekre a sziklacsoportok közé. Vele tartott Gusztáv nevű öccse is. Plyim Károly csak harminc éves ember, de a külföldön is jól ismerik mint kiváló vitoTlásjacht- ée motorcsónak-konstruktőrt. Az említett vasárnapon oly szerencsétlenség történt vele, mely végzetessé válhatott volna. A csónak motorja felrobbant s a két testvér nagy bajjal úszhatott ki a partra. A következő vasárnap gyönyörű tavaszi naipsütéise újabb kirándulásra csábította a testvéreket. Magukkal vitték hajójukon a feleségeiket s néhány jóbarátjukat is a feleségeikkel együtt. A villájukba vitették magukat. Barátságos piknik után a társaság szétoszlott a villa telkének lejtős sziiplapartján. Plymné, mikor vízért a kútra ment, halk segélykiáltást hallott s lenn a szírtek közt félig a vízbe merülve, meglátta sógorát, Gusztávot. A férfiak kiszabadították e bevitték a villába. Guéztáv véletlenül nagyon közel jutott a sziklás part széléhez, lezuhant és súlyosan megsérült. Károly bátyja, ki nagyon ragaszkodott ehhez a testvéréhez, el akart követni minden tőle telhetőt, hogy megmenthesse öccsét. Telefonon betegszállító repülőgépet rendelt „ Stockholmból, s a gép egy szerelővel hamarosan meg is érkezett. A mérnök a kocsival együtt emelte a repülőgépre a sebesültet. De a halál hozzászegődött már a testvérekhez és nem eresztette ki őket többé a karmaiból. Mikor Stockholm felé szálltak, a repülőgép, valószínűleg túlterhelés miatt, a vizbe zuhant, s mikor a benne ülőket, kimentették, kitűnt, hogy Plym Gusztáv állapota életvesz él yésre fordult. A többieket csak sérülés érte, de Plym Károly meghalt. ELSZOKOTT A MUNKA... Irta: IVÁNFY GÉZA Komárom, méftoo. Bizonyosan a világlapokba is belekerült a baná szokásos világforgása útiján ez a tüntetés, amelyet egy sztovemszlkóíi kisváros munkanélküliéi rendeztek. S az is bizonyos, hogy amikorára eljut a tudósítás a távirati eMLusu fordításokba®, raomefói*: Csdkágőág, valószínűleg ennek a kis városiunk h- tkosségénaik mór ötven percentje „fog" felvonulná a Nádor-Streeten és gépfegyverrel, tankokkal felszerel t reradőrhadseregek „fognék" véres és öldöklő harcot folytatni a szanekulobbafc forradalmi seregeivel. így csinálja ezt az emberi fantázia, as újságba®, a sajtóban; de csak azért (sánáílhaitja. így, mert az ember mindent a valóbb szerint fotografáíL A fantázia színei inkább adják meg az események kolóniáját, mint a szem látása s az elkeseredések felhördüléseire inkább képzeleg a fantázia veMfc- rázó sikolyokról, minit a puszta hangra reagáló M. A munkanélküliek tüntetése egy olyan kas városiban, marat Komárom, kellemetlenebből hat, mint a nagyobb városokban. A kisváros polgári csendje nem szereti a hangos szót s a mudkanéJlküilliek által rendezett hangos filmjeié®ebek gorombán verik fel azt az álma tag önmagába gnxbbaKzkodóst, amely inkább meg nem mozdul, csakhogy — önmagát föl ne keltse. De egy igen érdekes jelenség fűződik most a munkaméJkűMek kellemetlen cseradháboriitásábo®. Nemcsak a proletárnak beosztályozobtak voltak a résztvevői a minapi tüntetésnek. Nemcsak azok, akük megértve vagy megérbetíeraül állnak, várnak s hásmek a kommunista eszmék varázsgyűrüjében. Mintha szimpátiasztrájtkja leült volna az a tüntetés ómnak a társadalmi osztálynak is, amely nem szokta, uocára vinni a maga nyomorát s amely kü/löraösen I akaratos szemérme miatt rongyait nem teregeti ká s bajáit, gondját csak önmagáit emésztve sírja ei, pe- naszkodja ei még magának is félve, hogy más meg ne hallja! A valamikor jómódban élő s a maga jómódja, mieb lett másnak is munkaalkalmat juttató polgárok százai érezték, hogy az a gyerek- s a66Zonyraéppel meg- rendezett tüntetés — természetesen amiig törvény* és rendet felforgató excesszusokra nem ragadtatja magát s csak némaságával veti a szemrehányás lázas tekintetét a személytelen nyomorra, — ott lappang az ő kis házuk tája körül is. Mikor a feleség a konyhára, a gyerek cápőj'ére, ruhájára, fára, világításra kér pénzt, a .páros" és „nincs" látatlan ütő pendrekjével veri szét a polgár is a maga házának élelmet, ruhát követelő asszony-, gyerek-tüntetését. Ezt a tüntetést nem látja senki, csak az Isten, még a szomszéd sem, mert a náncsteleneéget, a szegény eéget, a nyomorúságot még a szomszéd előtt is be kell takarni azokkal a cifra rongyokkal, amik még megmaradtak a jobb időkiből. A polgárnak az ünnep- lében, tiszta ingbe® még az aranyórailáncával is feldíszítve kell járná, jönni-menni, nehogy a szomszéd, a másik valamit sejtsen abból a kas házi tragédiáiból, amelynek fel vonást özeit táplálatlaraságában elsorvadt egy-egy gyerektemeiésnek szomorú edrcuim- dederunfja tölti ki. A kormány, a hatóságok nem látják ezeket az odahaza levert „tüntetié6ek“-ef, az emberek maguk sem akarnak tudná róluk, mert szégyellik bevallani maguk előtt, hogy odajutottak, ahol ma az uccára vonuló proletár jutott- Kár ezért a burzsujt szidná, kár, mert igaztalan a szidás e oktalan az ő „jobb" sorsára való irigykedés. A polgárság önmagát sújtó tüntetéseinek hangját, az éhesen kongó gyomrok furcsán kongó zenéjét elnyeli a vakolatlanságában meztelenre züllött kácsány polgárház s a szem élői elfedi az asszony, a gyerek könnyes szemeit és étáenségtői aszott arcát s kezeit. De a nyomorúság valóságát ez a ezemlesübő takargialtás meg nem szünteti, sőt fokozza, mert még a nyomorúság ás, még a® éhség is elviselhetőbb, ha kikurjarathaitja, kiordáthatja magát. Ez a magábaömdött nyomor már nemcsak kopogtat a proletá rrá vedlett polgár ablakán is, de be is ment már a házba, kiforgatta mér a bútorokét, ama érték volt a szobákban, kilopta a asálbórusraak s rágna már a lakók húsát is. Olyan ez a polgárszegénység, mint a lepha, nem lehet rögtön észrevenni, de a milliméter iizedré6znyi hosszával megy-megy a bőrön, húson, szerveken át s rothasztja le az Isten- képmást. Nemcsak az uccán vannak tüntetések a munka, az elszökött, a megfoghatatlan munka után, nemcsak az uccán kiabál, szid, üvölt a nőncstelenség proletántoada, hanem végig a városon, faluikon, országokon át ma csendesnek látszó polgárhózakban is. A burasoá-proletár uj osztáilytópusa formálódik a város aszfaltos uccéira is kákönyőklő házakban. Ma még csak csábítja a minden valamirevaló értékétől megfosztott szobákban tétlenül ténfergő polgárt az uccára a szemérmével hadakozó nyomor. S addig jó lesz elfogni a munkát, addig jó lesz ed- csápmd a csdikimódra kezekből kicsúszó kenyeret, amíg ez a polgárság a botorul szidott, irigyelt, a világ rendjét, szorgalmát, a kncedinyeseégében is a konszolidáció biztonságát jelentő ievitéatett bunmná nem a szokások, jobbágy-, szoílgaednyomésáoak a megbosszuilására, de a maga nyomorának etounafakős lendületével nem vonul — öiumaga ellen. Vigyázat! A nyárspolgár, az állam és társadalom szobatiszta polgára és mindem körülmények között biztos rehdiföntartőja is megfeledkeahetik egyszer • bourgoisie obláge pedigrés parancsáról és levágva a szemérmét, a magn veszélyes nyomorának mez- télen mellét fogja az uccára láziló lobogónak várná, ha ezt a minden rendet, szorgalmat és haladást védő mellét, csak az éhség láza s nem a tisztes, vánva- várt, áhított, mindé® durva zajával pihentető, édes munka verítéke rfogja mihamarább izzadtra kiverni. M80 májra 85, i Mlnif.
