Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-25 / 119. (2340.) szám
8 ' ^I^GHMAGteíRTíTKtiOT----. i wra^iainniii nirmrir....“-HMMBfcaaaMK He lyzetjelentés a szlovenszkói magyar irodalom közös honijáról A Szentiváni Kúria megbeszélésed ie lezajlott ak már. Ott voltunk és láttuk a reális formáiba öntött vágyat egy jobb és igazabb irodalmi éra megteremtése iránt. Kicsinyes és kisüli üii gáncsok és oselvetések közt botorkálva, egymást gyamisitgatva és vádolva s mégis, mégis — bármily banálisán hangozzék is — közös frontba tömörültek Szloveu- szkó magyar íród. A Szent iváni Kúria megtette?, amit megtehetett: a korlátozás nélküli, szabad véleménynyilvánítás alapján megállapította, hogy ami a szlovensakód magyar irodalom terén eddig történt, az nem volt mindig jó b gyakran nagyon rossz volt. Aki ennek okát keresné, keresse a körülményeikbeu s mindannyiunkban, akiknek a szlovenszkói magyar íráshoz közük volt és van. Messzire voltunk egymástól s valami furcsa elvnél fogva mindig a legrosszabbat tételeztük fid egymásról. A Kúrián pedig kiderült, hogy mégiscsak egyet akarunk, Id-ki a maga módja ée illése és életszemlélete alapján: irodalmat E sorok Íróját bérmély más vád indokoltabban érhetné, mint a ,közös frontok" alakításának, az irodalmi puszipajtáskodásnak, a világnézeti szempontok nélkül való szellemi baxátkozásnak vádja. S ma mégis maradéktalanul vállalhatja a Szentáváni Kúriát, mély a liptói fenyvesek tiszta levegőjében rövid három nap alatt többet tett a szlovenszkói magyar irodalomért, miirt amennyi érette és érdekében eddig egyáltalában történt. Persze, az irodalmat elsősorban inná kell, az írást még a legemeákedetteibb szellemű konferencia sean pótolhatja. De az alkotás komplikált lelki szabályai elsősorban függetlenséget, a tömegekkel való közlés lehetőségét, a jó munka megbecsülésének kilátásba helyezését Írják elő serkentésként az. iró számára. Ezekkel a gyakran igen nehezen megoldható problémáikká! és csak ezekkel igyekezett a Szentiváni Kúria megbirkózni. Szentivánban nem esett szó a jelen voltak politikai véleménykülönbségéről, se világnézeti ellentétekről, — ez a titka annak, hogy a Kúria eredményes munkát végezhetett. A közös front a közös érdekék frontját jelenti s nem kívánja az iró individuális különvéleményének feladását semmilyen téren, mint ahogy oktalanság és abszurd gondolat is volna íközős világszemléleti platt- foimra kényszeríteni az avantgardista irót a konzervatív, tradíciókat őrző irodalmárral. Az az irodalmi éra, melynek első jelentős ertajppe-jja a Szent iváni Kúria volt, az európaiságot, az európai mértéket kívánja a ezlo- venszkón magyar liter adura különös talajába begyökerezhetni. S az irodalmi européerség nem egyéb, mint a szempontok sokfélesége, a művészi gondolat differenciáltsága, az egyéniség érvényrejutása, Ott tartunk tehát, hogy külön kell választanunk egymástól az irodalmat és az irodalmi életet, Az irodalom: a mii. A mü: misztérium és haszontalanság s egyben küLmi- náeiótja annak, amit ember a földön alkothat. Az irodalmi élet ennél sokkal manifesz- tálieaJbb valami: adminisztrálás és propaganda, egyszerű s mégis mérhetetlenül fontos mankója és támasza a tiszta esztétikumnak, mely sehol a világon nem tudott még önerejéből talpra állami. Akik most Szentivárban összeálltunk, nem mint a mii alkotói. de mint az irodalom adminisztrátorai és propagálói nyújtottunk egymásnak kezet. Ezt mindannyian tudtuk, láttuk, ez mind- annyiunk előtt természetesnek tűnt, A Szén ti várni Kúria a szlovenszkói magyar irodalmi életet teremtette meg, a iehetősé- gét annak, hogy itt az irodalom fejlődhessék és megmaradhasson, most már rajtunk a sor, Írókon, hogy a születendő mü jelentősége és értéke arányiban álljon azokkal az érdemes és önzetlen igyekezetekkel, melyek a Kúriát létrehozták. * A Szentiváni Kúria praktikus eredményei ismeretesek: a jó könyv számára lesz kiadó, a jó irás számára lesz folyóirat, a jó színdarabot elő fogják adni, lesz nyilvánosság, lesz ösztöndíj, az írói honoráriumok az ed* A Sz/-ntíváni Kúria vitáját mull vasárnapi számiunkkal lezártuk, ez a oilktk i« akkor íródott, s köz- tor rxup.ín technikai okokból húzódott el máig. digáek kétszereeére-báirom szorosára emelkednek a mindig és mindenütt egyetlen szempont érvényesül csak, az irodalmi színvonal szempontja. Néhány hét előtt mindez még álomnak is fantasztikus lett volna. (4) Abban a dkküafebea, amelyben Nrtech Andor, a Szepeesóg képviselője nyilatkozik a Sze- pesség gazdasági helyzetéről, szó van az ipari leépítés poétikájáról, amely Szlovenszkói a prevrat után elszegényítette és természetesen a Szepesség iparát is szinte teljesen tönkretette. Hogy mit veszített a Szepesség termelő munkában ée munkaalkalmakban ezzel a leépítéssel, az csakis akkor mérhető föl, ha tudjuk, hogy milyen terjedelmű voÜ az ipara akkor, amikor as összeomlás következtében a csehszlovák köztársasághoz csatolták. A legnagyobb szabású volt a Szepességen a bányaipar, amelyről nagyobb kontúrokban a Gölnic- és Hernád völgyével foglalkozó cikkünkben Írunk. A kassai kereskedelmi és iparkamara 1010. évben megjelent kimutatása szerint a Szepességen négyszáz kisebb-nagyobb bányában folyt a munka. Ebbe® az eextendőben 5,338.969 métermázsa ércet bányásztak, amiből négymilliót külföldre exportáltak, a többit a Szepességen dolgozták föl. A vas mellett melléktermékül 14.290 q rézércet, 1411 q rézmarát, 746.255 q kénkovandot, 103.880 q mangánércet, 3506 q fakóércet és 900 q higanyt termeitek a Szepességen. Bányamunkás voát 4215, kohómunkás 546. A vws- és fémipar századokon át fejlődött. 1910-ben Korompán 780.000 q nyersvasat termeitek é« 6034 alkalmazottat foglalkoztattak. A prakfalvi vasgyárból ebben az évben 22.543 q szürke-öntvényt, szerszámacélt és szerszámot produkáltak. M erényben egy, Gőlniebányán nyolc oég működött és ezenkívül a Gölnicvöl- gye volt a lakatosának gyártásának a hazája. A Schoütz 0. A. mateóci lemezárugyár, amelyről a kassai kamara 1910. évi jelentése úgy emlékszik meg, mint a kassai kerület büszkeségéről, ebben az évben 280 vagon árut állított elő és 31 tisztviselőt, 620 férfi- és 272 női munkást foglalkoztatott. Vasgyárak voltak még Szepesremetén, Máriahután, Busócon, Káposzta! alu-Szbracenán és Szepesváralján. A szepesség! bánya- és vasipar 1910-ben közel 20.000 alkalmazottat foglalkoztatott, ezenkívül pedig 518 kisebb mesterembert, akik műhelyükkel és közel 1200-ra menő munkásaikkal mind a bánya- és vasiparból éltek. Ma a fölsorolt gyárak és kohók közül csupán a prakfalvi vasgyár és két gölnicbányai gyártelep, valamint a Scholtz C, A. mateóci cég működik. Az előbbi három még ma se tudja kihasználni teljes kapacitását 63 csupán a mateóci Scholtz- féle gyártelep állja tulajdonosainak nagy áldozatkészsége és erőfeszítései folytán a versenyt. Korompa, mint egy másik cikkünkben megírjuk, teljesen kihalt és elpusztult, a többi vasgyár is megszűnt, vagy — mint a szepesváral- jai Harmatta-autogénhegesztő —• MagyarorI CsIzi jjőd-bréra gyógy fed©. I A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust a fürdöigazgatóságtól | Csízturdön. | MKtWki!JWinmTiiii>iiMiwMBiwwiTiiriryinwiiBiiHi»a«gg«r}miTOCPir~:í '-ixmffrvrr<H!vv<mjsxwtamé szágra költözött, a bányaipar pedig szintén pang, csupán Szomolnokhután van egy kisebb bánya tizemben és Korompa mellett egy rézbánya, amelyet, egy rajnavidéki német cég igyekszik uj életre kelteni. A vas- és bányaipar mellett a textilipar volt a Szepesség hírnevének egyik legfőbb tényezője. A késmárki Regonhardt-féle lenfonó- és vászonszövőgyár 28 gépen és 2816 orsón dolgozott., 23.000 vég vásznat gyártott 130 munkással és több, mint 500 környékbeli iparossal. A szépcsségi takácsok 236 szövőszéken dolgoztak. A leghíresebb textilgyár a késmárki Wein Károly és Társai cégé, amely még közvetlenül a prevrat előtt is több, mint 1000 munkást, fog lalkoztatott és néhány évvel a háború kitörése előtt 800 lóorejii vízmüvei gyarapította gépei hajtóerejét. A Wein-gyár virágoztatta föl tuIgy álltunk tehát. De ne áltassuk magunkat azaal, hogy 1930 május 15-ikéfőO. kezdve csupa madáchi, dantei, baudelairei remekmű terem majd a szlovenszkói magyar irodalom beszikkadt ugarán, hogy május 15-íkén a dilettánsból művész, a kon tártból mester lett s aki eddig nyikorgó zöngeanémyeável káromolta a® Ízlés istenét, ezentúl halhatatlan értékű és erejű dalt csihol ki kobzából. Az történt csupán, hogy május 15-ükén tiszta köntöst kapott a csecsemőkorát élő szlovenszkói magyar irodalom, melyet e®e»niajdonképpen a lenipart, a damasztáruk remekeit állította elő, lemfonálfehóritőt létesített és gyártmányaival messze földön is tekintélyt szerzett a szepestégi leniparnak. Kívüle működtek még a nagy őri hatalmas lenfonó- és szövőgyár, a késmárki vászon- és pamutfehé- ritőgyár, valamint egy-egy gyár Podolinban, Leibicon és a Koromzayrféle szövőgyár Iglón, Mindezekből ma már csapás a késmárki - Wein-gyár létezik, de ez se tudja kihasználni teljes kapacitását. Éj persze a gyárak megszűnésével együtt megszűntek a takácsmühelyek is, aminthogy a posztógyártásnak is abba kellett maradnia. A Szepességen 1910-bea még 12 posztógyár működött, ma már csak a késmárki Reisin- ger-cég áll fönn. / Teljesen megszűntek a virágsó harisa yakötő- mühelyek és paplangyárak is és a mühimző- gyárak közül csupán a késmárki maradt meg, amely kézileg hajtott himzőgépekkel dolgozik. Iglón, Poprádon és Svediéren papírgyár i* volt, amelyek a poprádi gyár kivételével ma már nem dolgoznak. A kakaslomnici majolika- és kályhagyárnak, amely a tátrai kaolint értékesítette, szintén be kellett szüntetnie a működését, a kőipart ma már csak a margitfalvi mészművek és három téglagyár képviselik, mig az ötoebányai kavic szűzé szintén az ipari leépítés áldozatává vált. 1910-ben még harminc timármühely állt fönn, valamint bőrgyárak M&teóoon, Iglón és ólublón, amelyeknek ma már nyoma sincs. Az élelmezési iparból, amely még a háború kitörésekor is számos nagy mü- és gőzmalmot és a mézesbábosipamak tekintélyes számú műhelyét, valamint a felkai Krom- pacher-féle borsóhántoló- és zabtápszergyárat foglalta magában, csupán a felkai Szász-féle tápszergyár és egy késmárki mézesbábosmü- hedy maradt fönn. Megszűnt az iglói fadobozgyár, a javorinai fasejtanyag- ós falemezgyár, a merényi fatelitőgyár. A faipart a nagy fűrésztelepek képviselik, amelyek adottságuknál fogva tartják magukat, valamint a késmárki Pálén c sár-féle épitőfa- és sitalpgyár. A konzervgyárak közül a felkai teljesen megszűnt, az iglói még tartja magát, de bizonyos körülmények, amelyekről egy másik cikkünkben emlékezünk meg, ennek a gyárnak a. termelését i? szűkre szorítják. A gyertyaöntő- és szappan- főzőmühelyek, amelyek némelyike valóságos gyári üzem volt, ugyancsak megszűntek, megmaradtak azonban a szomolnoki és szepesbélai állami dohánygyárak. Sörfőzde volt Poprádon, Szepesbélán, Késmárkon és Lőcsén, ezek közül már csak a poprádi sörgyár működik. A lőcsei szeszfinomitó- gyár még ma is létezik, a 114 gazdasági szeszfőző legtöbbje azonban kénytelen volt üzemét megszüntetni. Burgonyakeményitőgyárak voltak Iglón, Poprádon, Késmárkon és Szepesbélán, az egyetlen ilyen gyár, amely még most- is dolgozik, a Koromzay-féle Iglón. A szepességi Iparágak 1910-ben még több, mint 75.000 embert foglalkoztattak, azoknak a tisztviselőknek és munkásoknak a száma, akik ma a Szepességen megmaradt ipari üzemekben dolgoznak, mintegy négyezerre tehető. Ez a szám illusztrálja legjobban azt a súlyos és pótolhatatlan veszteséget, amelyet a Sze- pességnek a változott gazdasági viszonyok és az ipari leépítés politikája okozott. Rendkívül virágzó volt a szepességi kereskedelem, amely a régi kereskedő-patríciusok tradícióin épült föl. 1910-ben összesen 1667 nyitott üzlet volt. a Szepességen, ezeknek a száma a prevrat után azonban lényegesen megcsappant, mert a kereskedelem léte és fejlődése szoros kapcsolatban állt az iparral és az ipar által foglalkoztatott alkalmazottak tömegének vásárlóerőjévé]. Amilyen mértékben csökkent az ipari üzemek száma és ennek következtében a Szepesség lakosságának vásárló- és fölvevőképessé- j go."olyan arányokban ment. vissza, a kereskedelem is. Lőcsén, Iglón, Gőlniebányán, Poprá- I dón, Késmárkon, azokban a városokban, ame. kitQfiS clpStiatHlá. túl nem — mint eddig gyakran megtörtért! — gyenge és közepes termékei, de relatíve legjobb alkotásai reprezentálnak majd mindenfelé, ahol a jó, nx emberi magyar irá* hatni tud. Ez a helyzet. (Copyright by Prágai Magyar ffidap.) lyek a kereskedelem helyei voltak, egymásután szűntek meg a prevrat utáni értendőkben az üzletek ée csak az utóbbi három év hozott ezen a téré® változást, amikor nmxina. gyobb erővel érvényesült a* az idegenforgalmi munka, amelyet a Szepesség vezetőszervei megindítottak, hogy a zipszereknek uj megélhetési és kereseti forrásokat nyissanak meg. Késmárk, Igió és Poprád kereskedelme az idegenforgalom fejlődésével egyiramba® újabb lendületet kapott, mig Lőcse ée Gölniobáaya kereskedelme ma im csupán ama szükebb keretek között mozoghat, amit számára a csupán mindennapi szükségletek fedezésére irányuló vásárló készség és vásárló lehetőség megszab. Az ipar leépitésévei kapcsolatban volt természetesen az ipari szakoktatás megszűnése is, az iglói állami faipariákoia és a bányaíeko- la, valamint a gölnicbányai fémipari száddá-, kóla ma már nincsenek, az egykor híres késmárki szövőipari iskola szlováknyelvüvé változott és csak vegetál és a kereskedelmi főiskola is kétosztályu tanfolyammá zsugorodott össze. Azok, afckk egykor a Sxepcooógen. érvényesítették az ipar terén tudásukat é® munkákéhségüket, ma legnagyobbrészt külföldön és főleg a' tengerentúli országokban élnek, mert az ipar megszűnése kívánd óriásra kénys-zeritetto őket. Ott vannak a szepességi iparosok és kereskedők a világ minden táján, ott gyümölesöztetik a szepesi hagyományokat, melyek nekik mindenütt kőzbecsülést és sokuknak jólétet szereznek. Ez a hagyomány egyúttal finom szálaival visszaíüzi őket a vizen túlról is szepesi hazájukhoz, anyafökijükhöz és népük nagy múltjához. ^Vr^gK7r^.a?^!^^K3g!giyVffi3I'aMiS3r33Bg3WBi:-3gMlieMMiSHa8 A Széni Imre-jubileum az európai és amerikai katolicizmus érdeklődésének középpontjában Budapest, május 28. A 300 éves Szénit Imre-jubileum alkalmából rendik i vilii nagy idegenforgalomra számitanaik Magyarországom. Már eddig is számos pozitív bejelentés történt a külföld részéről, amelyek nagy külföldi csoportok érkezéséről szóinak. Lengyelországban Varsó, Po~ sen, Krakó központokkal szervezik a zarándoklatokat. Ausztriában jellemző a készülődés méreteire, hogy csupán az egyik katolikus organizáció ezer tivoli férfit jelentett be. Az osztrákok szervezését Piffl biboros-her- cegérsek végzi, az egész osztrák püspöki kar részvételével. Németországból többezer vendég jön, köztük számos iíjusági szervezet és sok előkelőség. Belgiumíbóíl eddig ezer zarándok jelentkezett. Hollandiából Van Djepen haertogenbuschi püspök irányításával szervezkedő zarándokok máris 600 helyet foglaltak le a magyar fővárosban. Angliából Id- desleigh lord vezetéséved hatvan, Svájcból W. A. Mac Kenzie, a Corde Cathoüique de Génévé elnöke, F. Ruegg, a Kipa igazgatója szervezi az utasokat, Amerikából 17 óoeán- járó hajón jeleztek vendégeket s a* U. S. A. területéről 2500 vendéget várnáik, V. J. Dow- ling, a newyorki félebbviteli törvényszék elnöke, ott a jubileumi rendezőség elnöke ia. Franciaország részéről is hatalmas zarándok- sereg indul el majd Magyarország fel A Yer- dier „bíboros, párisi érsek, Bandvillart érsek, Castelnau táibornok, P. Doncoeur, Bergey abbé képviselő végzik a szervezés munkáját. Aa Action Populaire vezetősége, a Mission Caio- lique Un i versitől re de Francé tizenkét egyetemi tanára, a lillei és lyoni katolikus egyetemek delegáltjai és ifjúsága ké-szHlnek Magyarországba jömini. A francia ktato'icizmuw mély rokon -fmvét bizonyítja ez a magyarság iránt. SZEPESSÉG! KIS TÜKÖR Hmsz esztendő alatt a Szepesség iparának nyolcvan százalékéi leépítették A vasgyárak, kohók, íextilgyárak egykor íástotgö hazája ma ipari íemeió — Külföldre vándoroltak a munka emberei 1690 máéw 2S, nrwhf-p. '
