Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-21 / 115. (2336.) szám

JŰÖlil UtajUn 21. aZoJ.'dli, A magyarországi orvosszövetség pöstyéni kirándulása Pöstyén, május 2U. (Saját tudósítónktól.) A Magyar Országos Orvosszövetség, amely testület' ténylegesen Magyarország egyik leg­kiválóbban organizált autónőnú-kus szerve­zete, helyesen választotta meg az időt, hogy régóta tervezett pöstyéni kirándulását meg­valósítsa. A kirándulás ténye túlmegy egy egyszerű orvosi exkurzió, egy tanulmányul keretén és éppen ezért minden ok meg van arra, hogy fontos megnyilatkozásként tár­gyaljuk- Az a tény, hogy Pöstyén-fürdö szom­bat és vasárnap a Magyar Országos Orvos- szövetség több mint száz tagját látta vendé­gül a szövetség elnökével Csilléry András dr. ny. miniszterrel az élén, örvendetes jelenség­nek látszik, nemcsak magára a fürdőre, ha­nem általában a politikai viszonyok javulá­sára vonatkozólag is. A 126 főből álló kiránduló társaság szom­baton délután érkezett Pöstyénbe. A pálya­udvaron nagy fogadó bizottság várta a buda­pesti gyorsvonatot, amely két külön kocsiban hozta á vendégeket. A hatóság képviseleté­ben Andrásy szolgabiró jeleni meg, mig a fürdőigazgat óságot Winter Imre, Win tér Pál dr. és" Win tér János képviselték. A pöstyéni orvosszövetségnek mintegy tiz tagja jelent meg, élükön Schmidt László dr.-val és Rei- chart Aladár dr.-ral. Winter Imre igazgató néhány meleg szóval üdvözölte Csilléry dr. elnököt és a vendégeket, akik autókon és autóbuszokon vonultak szállásaikhoz. Előre megállapított program szerint a vendégek a Kurszalón terraszán gyűltek össze uzsonnára, miközben élvezettel hallgatták a fürdőzene­karnak Obrucsa zeneigazgató által kiváló mű­vészi érzékkel összeállított magyar program­ját. Késő délután a társaság a Rádiumhegy­re és a Vöröstoronyba sétált fel. Este 9 óra­kor a kirándulók, akik között mintegy 30 hölgy is volt, a Royal-nagyszálloda éttermé­ben g\ ültek össze, ahol összeismerkedtek a pöstyéni orvostársadalommal és azok család­tagjaival. Innen együttesen vonultak át a Therrma-Palaceba, amelynek nagy éttermé­ben díszesen terített asztal és választékos menü várta őket. A vacsora igen meleg han­gulatban folyt le. öt pohárköszöntő hangzott el. Skycsák Béla pöstyéni járási főnök köszöntötte először a hatóság részéről a vendégeket, akikéi bizto­sított arról, hogy ezen a helyen mindenkit, tartozzék az bármely nemzethez is, szerettei fogadnak és semmiféle bántódásban és meg­bontásban része nem lehet, ha az állam tör­vényeivel nem ütközik össze. Azt az óhaját fejezte ki, hogy a vendégek kellemes emlé­kekkel és a legjobb benyomásokkal hagyják el Pösíyént. — Winter Imre a fürdővállalat nevében szólalt fel. Hivatkozott arra a tény­re, hogy a család több mint 40 éve vezeti Pöstyén-fürdőí és a legnagyobb megértésre találtak azon kijelentései, hogy a legnagyobb energia, a legjobb tudás és akarat találkozik össze abban a törekvésben, hogy Pöstyén- íürdő még jobban felvirágozzék. Utalt arra, hogy a múlt, amely annyit köszönhet a ma­gyar orvostársadalom támogatásának, — kell, hogy összetalálkozzék a jelennel és arra kér­te a magyar orvosokat, hogy ugyanazzal a régi szeretettel gondoljanak Pöstyénre és is­merjék el annak gyógyerejét, mint amellyel azelőtt gondoskodtak a fürdő látogatottságá­ról. Schmidt László dr. a pöstyéni orvosszö­vetség nevében köszöntötte a társaságot. — Egyetemes várakozás előzte meg Csilléry András dr. nv. miniszter felszólalását. Fe­szült figyelem között állapította meg, hogy túl az országokat szétválasztó határokon, "az orvosok legelső feladata az emberiség egész­ségének helyreállítása és ezzel kapcsolatban a nemzetek, népek és fajok boldogulásának előmozdítása. Az orvosok, mondotta, — akik papok és írástudók utódai, minden módot és eszközt megragadnak, hogy egészséges nemzedékek fejlődhessenek. A maga részé­ről Pöstyén-fürdőt, ahol áldásthozó források fakadnak, jó szellemek találkozóhelyének te­kinti és a magyar orvosi kar nevében igére- let tesz, hogy azokat a betegeket, akik itt meggyógyulhatnak, általános, magasabbren- d üszempontoktól vezéreltetve, szívesen fog­ják ideküldeni, s a Magyar Orvos-Szövetség feladatának tekinti, hogy különösen az ifjabb generációt figyelmessé tegye Pöstyén gyógy­hatásúira. Temesváry Rezső dr. budapesti egyetemi tanár zárta be a felköszöntők sorát, amely után .cigányzene hangjai mellett a késő éjjeli órákig maradt együtt a társaság. Vasárnap délelőtt a fürdő berendezéseit tekintették meg a budapesti orvosok; délben a Royal-nagyszállóba.n gyűltek össze ebédre, majd pedig a délutáni gyorsvonattal vissza­utazlak a magyar fővárosba. — ünneprontó kanyaró járvány lépett fel az első lengyel óceánjáró gőzös utasai között. Newyorkíből jelen-tik: Le.ngy elország első óceánjáró gőzösének, a Komwkónak első tengeri útja kedvezőtlen kö­rülmények között ment végbe. A gőzös utasfülké- j/: be i I jár ván ymo r fi Ica n yaróin eghet ege döftek léptek fel. úgyhogy Haliifaxboin óceánjáró gŐaöe 18 ute- . kórházba kellett s/áliit-mi. tu utast pedig v«#z trr/zár alá helyeztek. .Viíiidösszo 129 irta* maradt a Koséiuftko fülkéiben h » kanyarójárványra való \e- kmtolf/el a tmuyorkii ünnepól yoft fogad,tatás is el­án a rád. Szélütötten, élőhalottként megkapta végre a meggyilkolt Bősen tanár házvezetőnője az örökséget Öt esztendeig áííi a gyilkosság vádja alatt s a sok szenvedéstől agya megbénult — A hírhedt breszlaui kettősgyilhosság örökre rejtély marad Berlin, május 20. (A P. M. H. berlini szer­kesztőségétől.) Fradiéin Neumann átveheti örökségét. Nem sokat. Talán összesen 30—40 ezer márka maradt a rejtelmes életű Rosen professzor után. Fraulem Neumann ennek a pénznek sem veheti hasznát. Szétütötte®, ideg,bajosan került egy szanatóriumba és na­gyon valószínűt le®, hogy a hatvannyolcéves asszony még egyszer nekiindulhat az életnek s még egyszer bele tudjon kapcsolódni az em­beri társadalomba. Egy közel ötesztendős bűnügyi tragédia vé- 'get ért. Az élet ezúttal rossz drámaírónak bi­zonyult. Az utolsó felvonás senkit sem elégít­het ki. A berlini hatóságok épp úgy a rosz- szml végzett munka érzésével zárják le a Ro- sen-ügy aktáit, mint a breslauiak. A gyilkos­sággal vádolt házvezetőnő számára pedig csak idegbontó, lélektiprő esztendők emléke marad. É? Rosen volt miniszter, a meggyil­kolt professzor testvérbátyja, aki a háttérből a házvezetőnő ellen indított hadjáratnak uj és uj erőt adott, szintén nem találja meg az 1925 óta kisértő kérdésre a választ. Ki gyil­kolta meg a magányos breslaui villában Ro­sen tanárt? 1925 augusztusában történt, hogy- Rosen professzort villájában agyonlőve találták. Pár perc múlva megállapították, hogy a véres éj­szakának még egy áldozata van: a ház föld- zintjén lakó Stouik cipész életének szintén vé­get vetettek a gyilkos golyók. A kétéletü ember titka A gyanú az első pillanattól Rosen peofesz- | szór barátnője é? házvezetőnője felé irányult. | Közel két évtizede élt együtt az egyetemi ta­nár ezzel a nővel és az ismerősök, barátok, rokonok között kezdettől fogva a legnagyobb ellenszenvvel fogadták a kiváló tudós tör­vénytelen mesallianceát. Csak Rosen tragikus vége derítette ki, hogy az együttélés az egyetemi tanár életének még egyik legvilágosabb pontja volt. A két él tüt ég­nek megdöbbentő esete bontakozott ki a nyo­mozás során. Nappal jő polgár, a fiatalság nevelője, a tu­domány egyik ékessége: este a breslaui le- bujok álruhás csavargója, a sziléziai alvilág cimborája, bizalmasa, düledezö sikátorok vándora, alkohol rabja _ ez volt Rosen év­tizedeken keresztül folytatott különös élete. És minderről csak egy ember tudott: az a«z- szony, akit maga mellé vett, akire a pénzét hagyta, aki előtt nem voltak titkai. A gyilkosság Breslau nagy szenzációja volt. Szinte az első pillanattól kezdve csak egy irányban folyt a nyomozás: a házvezetőnő gyilkolta meg barátjáig kinek leánya egy mér­nöknél volt férjnél. Bizonyíték nélkül Ekkor a nagy bűn örök vádlottja ötven­nyolcé vés volt és így valószínűnek látszott, hogy az idős nő a rendkívüli testi erőt köve­telő kettős gyilkosságot egyedül nem követ­hette el. Hamar megtalálták a verziót: cinko­sai voltak. Ekkor tartóztatták le először Neu­mann Gertradot. Hat hónapig keresték az ellene szóló indiciumokat. Teljesen megbíz­hatót, százszázalékosan ellene szólót nem ta­láltak. De a gyanú élt tovább. És mikor hat hónap után a hatóságok kénytelenek voltak őt elbocsátani a vizsgálati fogságból, szabad­ságában nem telt öröme. Negyedévről-negyed- évro újból börtönbe vetették Néha a termi­nus eltolódott, hat hónapig vagy tizenkettőig élhetett a házvezetőnő a börtönfalakon kívül, mig a nyomozók uj buzgalma ismét indokot talált letartóztatására. A professzor öröksé­gül a villát és örülbelül harminc-negyvenezer márkányi készpénzét hagyta rá. öt évig nem juthatott ennek az összegnek a birtokába a gyilkosság gyanúja alatt álló Neumann Ger- trud. Rosen volt miniszter a törvény betűjére hivatkozva megtagadta a végrendelet végre­hajtását. és a rendőrségi nyomozásnak folyton tápot adott. Jelentkezik a hamis koronatanú Egy szer m ár nagyon össze szorult a hurok a házvezetőnő nyaka körül. Rosen második életének egy volt osztályosa, a breslaui f egy ház egyik foglya feltűnési viszketegségböl, vagy ki tudja mi okból, vallomást tett, hogy a professzor barátnő­jének segíts egével és annak fplbujtására ö ölte meg a magányos villa különös lakóját. Ismét Félévi fogság .következeli, inig a félév után kiderült, hogy a vallomásból egy szó sem igaz: a ház vezetőnő ismét elhagyhatta a börtön épületét. De szervezete, idegei már nem állták a megpróbál tatást. Egyre bete­gebb, egyre lehetetlenebb leli. Üldözés után agyszélhüdés És három esztendő után a breslauiak átad­ták az ügyet a •berlini hatóságoknak. K41 ber­lini detektív, akiknek másféléves breslaui tartózkodását állítólag Rosen volt miniszter fizette, ismét megindította a nyomozást a ti­tokzatos ügyben és a berliniek követték a breslaui példát, megint a régi nyomon indul­tak el. Az eredmény az volt, mint eddig min­den esetben: Fraulein Neumann vizsgálati fogságba került és az ügyészség idővel kény­telen volt megállapitaini, hogy a vád emelé­sére nincs elegendő adat. Ezt az újabb meg­próbáltatást az immár hatvauhároméves te­remtés nem tudta elviselni. Súlyos betegen a városi kórház idegosztályára került. Négy hó­napig figyelték itt meg. Megfigyelés és keze­lés közben ezután bekövetkezett az, ami an­nakidején a német sajtóban a legnagyobb fel­háborodást váltotta ki: az öt esztendeje üldözött nő agyszélhüdést kapott, hetekig feküdt élet és halál között, aztán örök bénaságra kárhoztatva tovább nyomta a kórházi ágyat. Még ma is ott van. Ezt a tragikus összeomlást a közvélemény a hatóságok bűnéül rótta fel. De még mindig nem lehetett napirendre térni a Rosen-ügy fölött, mely két halottat év egy élőhalottat követelt. Végre megtalál­ták az utat, hogy lezárják az aktákat; egy or­vosi bizonyít vány igazolta, hogy ja, Rosen házvezetőnője már öt esztendő­vel ezelőtt is súlyos idegbajos és beszámít­hatatlan volt. Neumann Gertrud védői, akik kezdettől fog­va védencük teljes ártatlanságát hirdették, nem akarták elfogadni ezt a kompromisszu­mot. A szakértői véleményt ellenvéleménnyel viszonozták. A teljes testi és szellemi épség­ben levő asszonyt csak az ötesztendei meg­hurcoltatás roncsolta össze. A hagyaték birtokában É? most az Oberlandesgericlit, melynek ter­mészetesen csak a nagy per polgári részét volt módja elbírálni, a meggyilkolt tanár rokonságát kötelezte az örökség kifizetésére. Ez a döntés az üldözött asszonynak nagy elégtétele volna, talán még pár gondtalan, békés év várna rá. De ő minderről már nem vesz tudomást Megbomlott idegekkel, bénán fekszik a bres­laui kórházban. És még ma sem tudják, hogy gyilkos-e, avagy áldozat. Áldozata-e annak az éjszakai rémnek, aki előlopózott a kétlelkű Rosen tanár második életéből és néhány jól- iránvzott lövéssel útnak indította az utóbbi évek legmirztikusabb; legkülönösebb tragé­diáját. Ráskay László. a gyilkosság állítólagos tettese es felbujtó­Corvin-kódexés a British Museum könyvtárában Beszélgetés a British Museum magyar részének igazgatójával London, május hó. Munkám végeztével egyszer, ugv szórakozáskép­pen, végignéztem a Biűdtíh Museum óriási kataló­gusát, hogy hát milyen magyar könyvek is vannak a világ egyik legnagyobb könyvtárába®. Azoknak a könyveknek, amelyek itt Magyaror­szágot jelentik, a le-gnagyob része tudományos mun­ka s néhány klasszikus, aikiik valahogy egészen be­leillenek ezekbe a sötétbarna fairek eszekbe, a töb­bi arany-vágású könyv mellé és ezek, így együtt, a nyolcvanas évek .kissé elavult „modernsség“-ét és kényelmét reprezentálják. Aztán bemutattak annak az urnák, akit a muzeum vezetősége megbízott, hogy a könyvtár magyar ré­széit igazgassa. Amikor magamramaradofc vele, vö- röshábu könyveik, tintatartók ée II. György herme- linköpenyes arcképe társaságában, halkan és óvato­san, mintha attól félne, hogy ki találom nevetni, magyarul kezd beszélni. — Hát ön tud magyarul? — kérdem egy kis csodálkozással. — Egy kicsit — mondja — és a kiejtése egé­szen jó. Aztán kiderül, hogy évekkel ezelőtt Pesten volt, hosszabb tanulmányúton — magyar nyelvvel ée iro­dalommal foglalkozott — és megismerkedett egyné­hány egyetemi tanárral is. többek között Yollland és Császár professzorokkal. Miu’án megkér arra, hogy ne Írjam ki a nevét, hiszen ő augol államhiva­talnok és ez tradíció, satöbbi, elmondja, hogy igen gyakran olvas magyar könyveket és azonkívül még ért valamit a szláv nyelvekhez is. Magyar ősnyomtatvány kellene — Hogy kerülnek a magyar könyvek a mú­zeumba? — A legnagyobb részüket vesszük, egyrósze pe­dig ajándék. De ez, sajnos, a kisebbik, rész. Nagyon szép ajándékot kap tünk néhány évvel ezelőtt a Könyvbarátok Szövetségéből. A baj oíifc vau, hogy nagyon kis összeg áll rendelkezésünkre könyv vá­sárlására és így leginkább tudományos könyvekre szorítkozunk. Amint láthatta, a szépirodalma rész­ben inkább csak a magyar klasszikusok vaunak kép­viselve, azok se teljesen. Petőfi, Jókai szépen meg­vannak ée a ráju!:vonatkozó irodalom is kielégítő, de, sajnos, igen sok klasszikus hüuyziik. ősnyomtat­ványunk alig van, például végtelen, örülnék, ha a Hesz András nyomtatványaiból sikerülnie szerez­nünk néhányat.... Magyarország „istentelen távol­ságban" van Angliától... — Ami a modemeket illeti, sajnos, itt ndncseu nagy választék. Ady van néhány kötetnyi, de én, annakidején Positeo, szerettem volna néhány efeő kiadóst kapni. Ez azonban, remélem, még elérhető vágyakozás. A folyóiratokkal is baj van. Az Akadé­miai Értesítő és a Budapesti Szemle állandóatn jár nekünk, de én szeretném, ha a Nyugat és a Nap­kelet is meglepne, mert ezek fontosak az uj iroda­lom szempontjából. A folyóiratokkal, azonban, az a baj, hogy amiig egy könyv megszerzésénél az ár kiűző lésé vei a dolog (gyszcraimiiodetikonna el van intézve, a folyóiratra állandóan elő kell fizetni és minit ilyent kell felvenni a költségvetésbe. Én mindazonáltal remélem, hogy ez majd csak rend­be jön. — Ami a magyar könyveket iWlelí, a múzeumban üt az a baj, hogy a költségvetésben aránylag igen ívifi összeg van előirányozva, ami annak a következ­ménye, hogy a magyar nyelv, irodalom és maga az ország istentelen távolságban van Angliától. Még a keleti nyelvek és liirodaJÍimiuk is közelebb ólHanak 1 hozzánk, mint a magyar, mert ezek a népek velünk állandó összeköttetésiben állottak, még 'akkor is, ha nem politikai kapcsolat volt a dologban. Indiáról nem is beszélek. Az indiai irodalomnak külön is­kolái vannak és százával jelennek meg a könyvek Indiáról angol nyelven. A perzsa nyelvnek külön professzora van. (Sír E. Danison Roes, aiki Kőröst : Csorna Sándorról irt értékes tanulmányt.) És hozzá ! szép könyvtár. Aztán a magyajrvonalkozámi ritkaságokra terelő­dik a szó. — Corvinánk egy van és ezt maodijáírt meg is fo­gom mutatni, de van egy igen érdekes kéziratunk, amely nemrégiben került a múzeumba: Jókainak a „Gazdag szegények" kéziratÉL Mátyás király könyve Egy pillanat múlva már ott ülök a ritka JoézLrajfok termében és előttem az asztalon, nagy MJiaibáiisony- béiésü üvegtokban ragyog. Horatius epistoláinjak egy szép példánya. Nem meghatódó* nélkül nyitom ki a barna bőrkötést és lapozom a könyvet, ame­lyet talán maga a nagy király olvasgat ott, vagy a tudósai, talán Béniink Az első oldalon kép. Négyszázötven esztendő nem ifekitotta meg a vizfeetéet a finom miniatűrön, a háttér halványkékjét és az arcképet, amely h ennie- irány aiku arany palástban, egy kicsit az olasz festők stílusában, fialtad férfit ábrázol. Még mindig tiszta és világos a eárgásszőke baj és a bölgyiakoszoni. Mintha már látom volna ezt az arcképet... Egyszer, régen, évekkel ezelőtt. De hol? Aztán egyszerre, hirtelen felp atan előttem egy viseltes, régi iskolás - könyv behajtottfülü lapja. És megjelenik ez a kép, ahogy most itt van előttem és alatta a felírás: Má­tyás Király Arcképe (A British M líceum bam levő Corvűt-kódex után). A másik oldaton a Hunyadi-család kissé már el­mosódott hollós oráiere. Két primitív angyal a ko­szorúval és vörös betűkkel a nagyon fehér perga­menlapon a cián. A „Gazdag szegények" kézirata Régi könyvekről gyakran odvas az ember, „sár­gult, fakó lapokról". Ennek a szinte ötszázéves könyvnek azonban a pergamenlapjai majdnem vakító fehérek, mintha néhány órával előbb kelt volna fel mellőle a másoló paip és letette volna a tollat, meg a kalamárist, amivel mostanáig dolgo­zott., egy ódonikeretü ablak előtt. Aki a pergament szállította a cégnek, becsületes mester volt, az bizonyos. Vezetőm elmondta, hogy a kódex a Koostanitráá- ipolyba kerültek közül veié, aztán egy Bridges ne­vezetű angol ügyvéd vette meg, vagy százötven évvel ezelőtt, aki a Lincoln’s Ilimben Iáikéit ée rá- ragiasztotta az exilibrisét. Aztán Lanedowne tord, a híres műgyűjtő szerezte meg egy árverésen, aki­nek a könyveivel együtt került Ibe a British Mu­seum Landed owue-gyü jtemiényébe. Aztán a Jókai-kézirat. Egy nagy doboz és benne egy raikás kis négyszögletű toézirahpapir. A Jókaira annyim jol'lcgeő nriitiiszterpapiir, a kis bamgyamagy- ságu belük, igen tisztán cs igen jól kivehetően s a lila tinta. Alig van javítás a szövegben, valószínű- lég mór utolsó példány. A papír szélén kézzel be­hajtatva a mangó. A papírok hálta azonban seb­helyen piszkos, olajos a nyomdász kézfogásától és az én számomra merőben érthet etilen megjegyzt'sek vaunak ráírva. Aztán egy pillanat múlva már vissza leseik a két kincset az üvegszekrényekbe, ahol Shakespeare kézirata van és a Luther levelei. Hegedűs Adóm­r

Next

/
Oldalképek
Tartalom