Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-18 / 113. (2334.) szám
/ TOW<3a-.MAOkAR.HI RMI> 1930 mAjitf 18, raaárutap. írók és irodalom Szlovemszkóban Irtat Schöpilin Aladár Győry Dezső tiszteit barátom fölszólított, hogy szóljak én is hozzá a Szentiványi Kúria alikamából a szlovenszkói irodalom körüli dis- ku&szióhoz. A nézeteimet erről a kérdésről már több izben elmondtam e lapokon is, másutt is, a kérdés most aktuális részében bizonyos értelemben „dietingiiished foroigner" vagyok, mégis hozzászólok újra, van véleményem a dologról és nincs okom ezt elhallgatni. Innen távolról, messzebb perspektívából is nagy vonalakban nézve a P. M. H.-ban olvasott ankét-szerű megbeszéléseket, *—> azt kell megállapítanom, hogy a hozzászólók a dolog főpontjaiban egyetértenek. Lehet különböző a megokolásuk, különbözők az asszociációik, de az alapkérdésekre mind ugyanazt a feleletet adják. Ebből azt kell következtetni, bogy most már a dolog meglehetősen ki van forrva, az akcióban résztvevők tudják, mit akarnak. Hogy eszközök dolgában hogy állnak, azt nem látom világosan, mert ali^ olvastam róla valamit. A Szentiványi Kúria megbeszélései talán ebben is tisztább helyzetet fognak teremteni. A dolgok mostani stádiumában az eszközök a fontosabbak. Az irodalmi produkció nem függ akciótól, ankétektől, csak a tehetségektől. Ha vannak igazi tehetségek, ezek meg fogják írni müveiket így is — úgy i& Erre nem lehet programot csinálni, még kevésbé lehet műfajt, tartalmat, stílust előírni és ha valaki már most kitervelné, milyennek kell lenni a nagy szlovenszkói regénynek, vagy versnek, holnap jöhet az a bizonyos tehetség és úgy rácáfol minden ekmélotre, vagy jóslásra, hogy mindenki eláxnxd. Erről rdnoa mit beszélni Amennyiben az irodalom müveket jelent, semmiféle szervezkedésnek nem letet benne kompetenciája. Merőben szerencse dolga ez: akad-e megfelelő méretű tehetség, aki össze tudja fogni egv műben az időt, annak embereit, életformáit, lélektanát és líráját. Igenis, lehet beszéM azonban az irodalomról, amennyiben az a tömegekkel való érintke- ®ést jelenti Ez voltaképpen értékesítési probléma a szerveres és propaganda sokat tehet benne. Kell is, hogy tegyen olyan speciális helyzetben, amilyenben a szlovenszkói irodalom van. Könyvkiadás nélkül nem lehet irodalom, folyóirat, amely fóruma, selejtezője & produkciónak, szintén fontos és szükséges. Ezek az etoők, amiket meg ke$ teremtem. Semmiből? Nem tudom, van-e anyagi eszközökre remény és mekkorákra, de MadóváXUUat és folyóirat alapításához pénz kell s ezt a pénzt kell előteremteni annak, aki valamit el akar érni. A szervezkedés kérdése tehát végeredményben pénzkérdéssé redukálódik. Itt elsősorban az a kérdés, össze lehet-e hozni elegendő számú embert a Szlovénokéban, akik hajlandók egy céltudatos akció során kiadandó könyveket átvenni és egy irodalmi folyóirat rendes olvasói közé állni. Mert nem szabad szubvenciókra gondolni. Ha kerül szubvenció, akkor az jó a kezdetre. Bizonyos anyagi kezdősebesség nélkül bajos kezdeni valamit. De állandóan szubvencióra alapítani egy kiadóvállalat, vagy folyóirat exisztenciáját nem szabad. Az ilyen igen rövid idő alatt — még ha a legjobb szán-, déku emberek csinálják is — bele mily ed a protekcionizmusba, egyoldalúvá lesz, légüres térbe kerül, nem találja meg a kontaktust az olvasóval. Csak a maga emberségéből élő irodalom az igazi, csak az élbet organikus életet & csak annak lehet hatása az emberekre. Közönséget teremteni az irodalomnak, —* ez a föladat magva. S itt érzek az eddigi szloven- vszkói mozgalomban bizonyos hibákat. Eddig fordított sorrendben csinálták a dolgot: előbb jött a propaganda és aztán voltak eljövendők a müvek. Rengeteget beszéltek szlovenszkói irodalomról, de kevés volt az olyan, munka, amely megbízónyitotta volna, hogy ez az irodalom csakugyan van és csakugyan irodalom. Tessék előállni azokkal a jó könyvekkel, aztán menni fog a dolog. Nem lehet jó könyvkiadót csinálni jó kóziratanyag nélkül ée nem lehet úgy sem, hogy jó anyagom nincsen, tehát beérem egyelőre kevésbé jóval is. Az irodalomban « a közönség színe előtt a kevésbé jó csak milligramekban különbözik az egészen rossztól, i—i erről sohasem szabad megfeledkezni. Ha tehát rákerül a sor egy kiadóvállalatra — nyilván olyasfélére gondolnak, mint a Szép- raives Céh —■, akkor ennek kereteit egyelőre szűkén kell kimérni. Egy évben 3—4 könyv — alig hiszem, hogy egyelőre ennél több telne. Ami hasonló vállalkozás eddig volt, az mind azért nem érte el célját, mert nem alkalmazott erős kritériumokat a kiadványok megváloga.- tásában. A közönséget arra még csak meg lehet üggyel-bajjal kapni, hogy megvegyen egy könyvet, amely nem kedvére való, de arra már nem, hogy el is olvassa. S ha egy párszor csalódott azokban a könyvekben, amelyeket rá- disputálitak, akkor elveszti bizalmát s többé Csizi jjód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb jód-brómos gyógyforrások.. K érien prospektust- » fürdoigazgatóságtól Caízfíirdín. nem veszi meg a könyvet. A szlovenszkói irodalomnak semmi sem ártott annyit, mint az a sok félértékü, vagy értéktelen könyv, ami különböző módokon napvilágot látott. De ha egy mértékkel dolgozó kiadó igazán jó könyvekkel tudna jönni, biztosan hiszem, hogy meg fogja találni az utat a közönséghez. A rossz könyvet nem a kritika csapja agyon, hanem a jó könyv. Ha megvannak a jó könyvek, akkor aztán jöhet a propaganda. Akkor lesz is eredménye. Gyanakszom, hogy személyi kérdésen múlik az egész. Ha van néhány igazi jó iró és van legalább egy igazi szervező akarat, akkor menni fog a dolog. Akkor nem kell róla sokat beszélni, di&putálni, ankétezni, a szlovenszkói irodalmat megcsinálja a szlovenszkói tehetség. mii mi MIMI AfapMwy 1S9** teletem a> s<r 1 A p*rc*m» fesL. mgyhinA»déi», • #. j ' ‘ vntjá KO Sí CE, F5-«tca *9. 1 Nagy válasstók. éüms* ■iwiiun— mi i r i"i——.. i —i ■■ mmmmmmmt•■ *mmmnímmMmMmm MÉCS LÁSZLÓ: VARÁZSLÓK ELŐRE! A SZENTIVÁNI KÚRIÁNAK / ó régen micsoda csodák mágneseztek az égen, micsoda álmok, micsoda délibábok, az emixer látta őket s elbírta a világűrt Az égen istenek kacagtak, pajkos olimpi tábor: és lent kicsorrant a beméri kacaj & Föld fiábóL Az égen a Tejuton Csabáék verekedtek: s lent uj hazát keresni uj hősök kerekedtek. Az égen égett a Kereszt, amelyben győzni kell: • lent hőssé istenült az apró emberi meü. Most istenünk a Föld. Belé ültettük a szivünket, ssáv-hagymánk hajt: minden virága bün-teít Az istenünk a Földből formáit BendŐ s a Párzás. Ó a meglopott, veszendő rnennybolt alatt ölünk, cirkuszt játszó bolondok. Repülünk! De nem jutottunk feljebb, mint a vakondok. A Föld fiának csoda kell! Csillag, hóid, délibáb! Gyilkos, bitang és átkozott, ki egy kis csodafát kivág! Ál-bölcsek, ál-próféták, pökhendi ál-agyak, mit tettetek? Csak ez van itt: s irbant-agyag. Anyag? Mit mondtak itt az ál-varázslók? Poklos fekete mágiát. Mondták Vénuszt, a kéjeset s nem mondták Máriát Mondtak vak éjt üres égen s nem mondtak hozzá csillagot Mondtak börzét, avagy folyót s nem mondtak virágillatot Mondtak Gyomrot ember helyett e nem mondták az Egészet! —i Költők, bohócok, csepürágók, bűvészek és művészek: varázslók, előre! Á világ egy nagy hullaház, a puszta ég-tetőre, csodát hazudjunk, égi emlőt: az ember mindig korcs maradt s egy müHmétert nem nőtt, ha kiapadtak égi emlők! ügy mondjátok, mint Isten mondta: legyen, legyen, legyen 8 jóság nő átkos sziveken, kenyérfa az üveghegyen. Mondjátok: béke, béke, béke s leharmatozza az ég kékje^ Mondjátok: merem, merem, merem s átlábolunk a fájdalom-tengeren. Mondjátok: híd, mondjátok: viadukt s bid nő két szívre, hol a szeretet kialudt. Mondjátok: Nap, Hold, csillag, délibáb s megszépül tőlük a vén világ! Munkába agyak, szivek minden szépitője, varázslók, előre! Helmec, 930 ápr. 30. Búr got ya5 él és repülőgép Nemzetközi Vásár Irta: KARINTHY FRIGYES Budapest, 900. május. Nem tehetek róla, imádóan. Ezt a zajt, ezt a lázat, trombitálást és hangszórót az egész fölött, a vakitókék tavaszi égen, mintha az ítélet trombitái mennydöiögnének: végeladás, nincs maradás, ez az utolsó vásári Ahogy a Liget felé robog autóbuszom, már az Amdrás- sy ufón hallani, betölti az űrt a Vásár zaja s mint kipányvázott csikó dobogni kezd. ereimben a telhetetlen kisgyerek, ki valamikor vásárijával volt kénytelen beérni — most aztán ide, az egészet, vagy érdemes volt felnőni különbem? ö, de nagyon kedvemre van a modern vásárnak ez a pompás, telivér újítása, a harsogó hangszórók! Ernlxe efölötti erővel, mintha az Ur szava volna, soha nem hallott kiáltás kelti fel álmából a csodálkozó természetet — » íme ez mem földrengés és nem istennyila és nem tengerrobaj: az emberfölötti hang emberi szót beszél! Egyelőre uem a természetnek b a távoli csillagoknak küldi hetyke hadüzenetét — odafigyelvén, kissé csodálkozva ismered fel a mennydörgésben derék Weigandiunk érzelmes tre mólóját, mellyel egy szőke kislányt biztosit szerelméről, a gramo- fónílemoz közvetítésével, no de mit tesz az? Heine az égre akarta írni, fenyői a fáklyával, Ágnes nevét — éppen to panaszkodnál, ha technika ée tudomány megvalósítja a költő álmát? * És imádom a reklámokat, mind, mind, szóban és képben ée cédulán és rádión — nekem beszélhetsz, hogy hiúság vására, veszekedett verseny, mohó p érni vágy, hazugság, becsapás és szédités — én elhiszem, utolsó szóig, az önfeláldozó jóságot és rajongó szeretet, mely szavaiból árad, elhiszem, úgy, ahogy mondja, hogy fáradságot ée pénzt nem kiméivé éjjel-nappal azon törte a főjét ez a sok gyáros és iparos ée feltaláló, hogy miképpen tehetné az én életemet, é(ppen az enyémet, hogy az Isten áldja meg Őket, minél kényelmesebbé, boldogabbá, olcsóbbá, csodálatosabbá! Miért igenis, igazuk van, ez nem volt élet eddig, ahogy én éltem — igazad van, Villanymasezázis-apám, én petyhüdt és fáradt voltam eddig, a fejem fájt és kedvetlen voltam sokszor, de majd máskép lesz ezentúl, ugy-e, ha potom pár koronáért, azt is részletre, nem is részletre, hanem ingyen, mert hisz észre se veszem, elhozatom magamnak azt a készüléket— és igazad van. Mosógép-anyám, az a jóságos Isten fizesse meg, hogy eszedbejutottam, hogy micsoda pénzt és fáradtságot pocsékoltam ón el eddig mosásra, de most ez is máskép lösz — és igazad van. Poloskairtó testvérem a Két perc- alatháziszódaviz pajtásom és ötóra alattesaládiháx nagybátyáim, hogy ón. meggondolatlan és könnyelmű voltam eddig, hogy majd elfelejtettem, hogy önmagam ellensége voltaim, hogy béreltem, kidobtam és fizettem, ahelyett, hogy odarohantani volna egyenesen a te kebledre, hozzád, az egyetlenhez, aki tudtad, mielőtt eszmélhettem volna rá, mire van. szükségem, mi kell nekem, *—> igazatok van, szinarany minden szavatok, megyek már, beszerzőm, előfizetek, meghozatom, csak egyszer megkísérlem és aztán soha többé mást nem használok, lévén a többi, ami eddig volt, mind értéktelen hamisítvány — ó, ki tudná, ha én nem, milyen értéktelen a milyen hamis volt! Köszönöm, köszönöm nektek, világ valódi reformátorai, megváltói, poloskairtó é» főzelékgyaíkL és felülvilágító ablak, elvtársak, köszönöm, hogy kinyitották a szemem. És ha nem kellene tartanom a sanda gyanútól, hogy meg vagyok fizetve, hogy „reklámcélokra” eladtam a tolláim, előre, vagy utólag, most leimám a neveteket, mind leírnám, önzetlenül és mindenkinek a legmelegebben ajánlanám, hogy legalább egyszer próbál ja meg — no de mit tehetek? Hány szór jött úgy (s néha, véletlenül, M is csúszott belőlem), hogy felszólítás és melték- gondolat nélkül dicsérjek valami zseniális Iparcikket, jólsikerült élelmiszert, okos politikát, egyszerűen azért, mert csakugyan tetszett és meg voltam elégedve vele s örültem neki, — hiába, es a gyanú, megbénította gyermeki lelkesedésem. Sok dologgal van így ax ember. * S az is tetszik nekem, bogy ilyen szépen, békésen megvagyunk egymás mellett, mint •akiknek nincs mit restelkedni — eltűritek a másik hangját, mely a tiéteket túl akarja kiabálni. Imádom e hal ál tmegvető, késhegyre, utolsó csepp vérre menő, de legalább termékeny harc lövészárkát, a Nagy Vásárt, hol összezsúfolva folyik a kézi tusa s a reklám •egyszerű puskagolyóit nem bátortalan ltja el a reklám gépfegyvere és serapnellrakétája és negyvenkettese és zárőtíize. A királyi sátor tövében, hol a büszke Embersas, négyüléses Gaprcni-aeroplán tárja ki szárrfvait (vedd meg s rögtön felpattanhatsz rá), ujirendszerü cipőmadzagot árusítanak (mert ugy-e, előbb jól kösd fel a cipődet!) Odébb nyaralóházat kínálnak, összerakva, amit, ha szétszednek, el vihetsz magaddal — ■mellette a bódéban egy egész egyszerű kis szerkezetet mutogat, fáradhatatlan krumpli flegmával egy tisztes úriember: az asztalkán krumpli és kalarábé előtte. Tessék kérem, aszongya, beszúrom ezt a kést a burgonyába és ahiil kihúzom, ime, a burgonyabél ki van szedve s valami fantasztikus, gőzdugattyu- szerü, szabályos ábra lett belőle — vitrmcse- 'cseböcsének is szép lenne, de inkább salátáinak készítsük el. Erre tessék, itt vannak a feltalálók. Legszebb a liba tömőgép. Egy eleven liba, odia- pán tolva a deszkára, csőre fölött valami cső lóg, amibe felül be öntöd a kukoricát s egy 'nyomásra a szerkezet magától önti be az abrakot a kipeckelt torokba. Közvetlenül mellette furcsa, négylábú fapapucs kapható, ha felkötöd, úgy sétálsz a vizben, mint az Isten, csak a fejed látszik kí. El vagyok ragadtatva a családi autőháx- tól, amiben ágy van, mosdó, Íróasztal, gáztűzhely és fürdőkád. És nem csodálatos valami ez a legújabb gramofónlemez itt, papír- vékonyságú celluloidlap, törhetetlen és kar- cól hatatlan, pompásam hangzó felvétellel mindkét oldalán? eddig egész szék lényt foglalt el lemezgyűjteményed, most elfér majd egy fiókban. No és ezek a gusztusos újfajta jégszeífer'ények és az Üvegszerű drótháló és a gyorsfő- zakatla/n, egyszerre főzi az egész ebédet * magától énekelni kezd, mikor egy óra alatt befejezte iiiiivevlró.s a két perc alatt gyök erestül kiirtott tyúkszem és a Jerikói rózsa és «*
