Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-11 / 107. (2328.) szám
10 1980 május 11, raaAnrap. állja; Gőntz, Hé(ftze és Szikszó bort, Kassának környékei zöldséget, a Szálán tzi erdőség pedig bőv makikoMst ád, © szerint Kassán vágy óltsó lakásnak kell lenni, vagy ha az ninfeen, azt nem a Természet és a Népesség, hanem a rendetlen politia tsinálja. A lejér köz-nép, melly mind eggyig tóth Leányokból áll, ábcrázatjára s termetére nézve szép. Mindég lehet két rútra nyóltz nem rútat feltenni: de motskos öltözetek természeti kedvességeikből sokat ed-vészén. A Metzénzofi és Miiszlókai Leányokat és Menvetskéket ellenben kedvesség nélkül való Nationalis Plhy- siógnomiárjok szánt olly könnyen ki-esmér- teiíheti, mint a tóth okát a közönséges szőkeség. ötven közt-is nehezen lelhetni eggy barüa hajú tóth leányt. Még talaim tovább fetrengettem vőlna a Vásárlók között, ha eggy Hundslóger (úgy nevezik azt. a hóhér legényt itt, a ki a kutyákat öldösi) tőllam nem messzire embertelen tsapásaival el-nexn iszonyitott volna. Le-ütötte a kutyát s farkán fogva vitte eggy veres szánnel békentt ernyő? lecti- eára. Nem jobb volna é a kutyák pusztítására más napot rendelni? Miért kell a falusi gazdák kutyáit a Kassai Tanétsnák pusztítatni? Tíz óra tájban fel-mentem a felső kapu félé, hogy a nagy-útsza épületeit, s a Város külső fekvését láthassam. — Ezt az útezát Urak út szájának (Herrn Gasse) hívják, mellyel meg is érdemel, mert a házak rajta gusztussal kezdenek ujjúin i. Tsak az kár, hogy gyakorta a leg-szebb szomszédságban füstös falú házak állanak s zsin delyezet ékről hosszan nyúlnák, ki az útszára, a fa tsator- náik. — Külömlben igaz arohiteoturai izt még a leg-kőltsiégesebb épületeken sem találhatni. A Város-házának faradja olly aranyos mini egy rátz templom: s a Toskánai vagy Dóriai Rend simplicitása helljett, borostyán fonadékok ékesítik az Altinál tartó Oszlopok Oapiiáljait. így az igaz tziffráíbbak: amúgy mezitelenek lettek volna. Csehszlovákia fakivitele Magyarországra csökken- A Magyarország felé irányuló fakivitel már huzamosabb idő óta csökkenő irányzatot mutat. így például a tüzelőfalkivitel az 1928- évi kivitelnek a felére esett s a legutóbbi hónapokban újabb csökkenést mutat a külkereskedelmi mérleg. A csehszlovák iái fakereskedelmet emellett nagy aggodalom tölti el a rohamosan emelkedő fabehoza- öai, míg a kivitel az egész vonalon csökken. A napsugaras Tátra Szép az élet a havas erdőben, ragyog a hó, a hó — Siklani gyorsan a napsütésben, suhanva jó, be jó! Szép a sífutó élete, gondjait otthon felejtette, Mindene most a hó, a hó, a hó! A napsugaráé téli Tátrának ezt a pajzán dalát egy gyönyörűen ragyogó márciusi napon, 1918 husvélflietén, a Poprádi tónál költötte szepesolaszii kedves ködtönönk, Főre tér Kálmánmé Kumrner Juliska és azóta nemcsak a tátrai sífutók indulójává vált, hanem ismeretes mindenütt, ahol magyár sífutók élnek. A dal is olyan, mint a tátrai tél: napsugártól ragyogó, hangulatos, meleg. Mert a tátrai tél nem az a zord apó, amelynek a ötkvidék lakói ismerik, nem az a fagyasztó, hideg, ijesztő időszak és a. tátrai hó nem halotti takaró, amilyennek a városok költői éneklik. A tátrai tél ragyogó napsugár, éltető meleg, keblet- dagaeztó frissesség, a tátrai hó a magas hegyek kédves, puha takarója, csillogó kristályok laza tömege, a sífutók, ródlizék öröme, gyönyöre. Az iskolában azt tanultuk, hogy minél magasabbra megyünk, annál hidegebb a levegő; körül- helülminden 100 méter emelkedés fél fokkal hü- vöfebbb levegővel fogad- Ezt jól megjegyezte iaiüdenki és ha a téli Tátráról beszélünk, a legtöbben azt kérdik: És nem fagytok meg ott fent hibban a nagy hidegben? Mert akkoriban még a tanáraink sem hallottak semmit a vertikális hőinverzióról, amely a magas hegyek levegőjét melegebbé teszi, mint az alattuk elterülő síkságot és ha elmeséltük volna, hogy ótátrafüreden a Grand Hotel előtt a hölgyek nyári blúzban sétálnak és köpeny nélkül kávéznak januárban és februárban, biztos beírtak volna az osztálykönyvbe a tanár szemérmetlen meghazutolása miatt. Pedig néhai Maufcsch Tamás nagyszailóki lelkész már jó százötven évvel ezelőtt tudta ezt. 1795 ben jelent meg egy kis munkája Über die Witte- mng in den Karpathen oimmel és ebben egy egész sor rendkívül érdekeB és még ma is minddén müveit embernek elolvasásra érdemes megfigyelését jegyezte fel. A kis könyv egyik fejezetében leírja, hogy a hegyek között dolgozó favágók érdekes jelenségről számolnak be. Ha januárban, februárban felmennek a begyek közé, hogy fát döntsenek fmert. a télen döntött fa sokkal többet, ér haszon- fának, mint a nyáron döntött: lasasn száradt, nem Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. Frinch és Bruce kapitány 8326 méterig jut — A harmadik expedíció — Mallory és Irvine tragikus pusztulása — (16) A Csomo Lungma tehát újból visszaverte az ostromot. Megmutatta borzalmas védőfegyvereinek erejét, de az is bebizonyosodott, hogy az emberi tetterő hatalmas dolgokat tud végrehajtani. Minden magassági rekord megdőlt Malloryék sikerével, de a rekorderek annyira agyon voltak gyötörve, hogy azonnal a mélyebben fekvő táborhelyekre, sőt néhányan Indiába voltak kénytelenek visszatérni. De az ostromot az expedíció mégsem adta fél, a második rohamcsapat már összetevődött, amikor az első megverten visszatért. Finch és Geoffroy Bruce közben oxigén-apparátusokkal igen eredményes kísérleteket hajtottak végre. Amikor a Mallory-csoport visszaérkezett, már útban voltak az északi nyeregre és ezt az utat egy óra alatt tették meg, míg Malloryéknak négy órájukba került. Három nappal később, május 25-én kezdődött meg a második roham csapat harca. Finch, Geoffroy Bruce, egy Tejibir nevű ghurka- altiszt és tizenkét kuli indult a vakmerő útra. A Csanga Lán keresztül újra felszálltak a gerincéire azzal a szándékkal, hogy 7900 méter magasságban táborhelyet vernek. Az idő azonban újból keresztül húzta a számítást. Rettentő hideg lett, szél fújt, amely néha viharrá változott. 7700 méter magasságban szakadt rájuk a szél. Hamarosan hófelhők száguitak végig a gerincéien, eredeti elhatározásukat tehát még kellett változtatniok és már 7777 méter magasságban felverték a sátrakat, mert nem akarták magukat kitenni annak a lehetőségnek, hogy a kulik sátorverés előtt visz- szaforduljanak. Finioh különösen kiemeli azt a jó szolgálatot, amit az oxigén-apparátusok tettek. A bennszülöttek, akik kezdetben az őrdöngős masinákat feleslegesnek és nevetségesnek tartották, 7000 méter magasságban már felismerték előnyeit és azóta egyre kívánják az „angol levegőt”. A kulik különben fáradihatatlanoknak bizonyultak. Könnyedén cipelték nagy terhüket, három napon át. Közben vidáman énekelték dalaikat, még akkor is, amikor viharban kellett a sátrakat megerősíteni, hogy azután gyorsan visszatérjenek az északi nyereghez. Ez délután két órakor volt. Most a három férfi magára maradt a jeges viharban, egy keskeny platón a szédítő mélységek felett. Az egyre erősbödő vihar borzalmassá tette az éjszakát. Vacogtak hálózsákjukban. Zúgva vágtatott végig a hóvihar a gerincélen és sátrukat csakhamar hatalmas hótömeg borította. A hideg emelkedett, a vihar erősödött. Lassan beállt az éjszaka, de a vihar tovább dühöngött és csakhamar fel kellett keiniök, hogy a sátrat megerősítsék, különben a vihar pehelyként fújta volna él. Egy órakor olyan erővel zúgott a szél, hogy a 6átor vásznát állandóan tartaníok kellett. Közben még beszélni sem tudtak, mert egymást szavát sem hallhatták. A vihar végre erőt vett rajtuk- felemelte a sátrat, a magasba emelte a három embert. Finch később igy írja le ezt a borzalmas vihart: „Csak a Gondviselés mentett meg. Már attól tartottunk, hogy a rettentő vihar továbbsodor. Néhány lépés és a feneketlen örvényben vagyunk.” Később egyikük-másikuk kimerészkedett, hogy a sátort újból megerősítse és védőgátat kaparjon össze. Most azt kellett látniok, hogy a vihar a visszavonulást is csaknem lehetetlenné tette. A reggel sem hozott változást, a vihar tovább dühöngött délig. Ekkor azután kissé lecsöndesült az idő s ők kimerültén hanyatlottak le a hideg, kemény táborhelyre. Alig tudtak valamit főzni maguknak. Spiritusszal olvasztották meg a havat és igy főztek maguknak valamit. De igazi forró italt nem ihattak, mert ilyen nagy magasságban a viz már olyan alacsony hőfokon forrásba jön, hogy az ember nyugodtan márthatja kezét a forrásban levő vízbe anélkül, hogy megégetné. És most történik valami, ami ezek után szinte hihetetlenül hangzik. A három férfi elhatározta, hogy még egy éjszakát marad, sőt másnap megkísérli a csúcsra való feljutást. Este hat órakor újból megjelentek a kulik és uraiknak thermosokban meleg italokat hoztak. A második éjszakán — hála az oxigénnek és repedezik) akkor a faluból vad hidegben, bekecsben, süvegben elindulva feljebb kikerülnek a ködből, szépen süt a nap, le kell vetniök a bundát és ingujjban, izzadva dolgoznak. Amint azonban hazafelé térnek, mind hidegebb lesz, minél lejjebb jönnek, ismét bekerülnek a ködbe és fogvacogva érnek haza. Maufoseh ezt a havasi levegő nagyobb tisztaságának tulajdonítja, amely a napsugarat könnyebben átengedi. Nem js tévedett. Magas hegységben 6ok helyütt észlelhető jelenség ez. Az éjszakán át lehűlt levegő nehezebb lévén a napfelkelte után felmeleged önéi lassan lefolyik a völgybe és ennek amúgy is nagyobb páratartalmát összesüriisödésre bírja. így köd keletkezik és ez nem engedi át a napsugarat. A völgyben tehát hideg levegő ül, a hegy lejtőjén ellenben a nap hamar feimelegiti a levegőt és igy fent megelebb lesz, mint lent. Az erdő és a növényzet aztán ezt a meleg levegőt elnyeli, magában tartja és éjjel megvédi a földet a nagyobban anyu kisugárzás ellen, úgy, hogy a magasabb rétegek felmelegedettsége tovább tart, minden éjjel megmarad, nappal pedig fokozódik. Ezt a jelenséget vertikális hőinvetrziónak nevezi a tudomány. Uralma mindaddig tart, aimig a magasabb leevgőré'tegek nyomása nagyjában egyforma vagy amíg a változása csak lassú; uralma megszűnik, ha. a leevgőben hirtelen nyomásváltozások állanak be, szóval ha az idő „elromlik*1. A Tátrában ez a jelenség a januári és februári hónapokban, március közepéig szinte mindennapos, úgyszintén szeptember-október is, de beáll akármelyik másik hónapban is, ha az idő álflalndó. És ez a vertikális hőlnverzió adja meg a Tátrának azt a kedvező időjárást, amellyel az égé ez világon kitűnik, ősszel és télen néha heteken át sűrű köd- tenger borítja a szepesi és liptói fennsokakat, lent kellemetlen, zimankós, nedves idő van, télen vad hideg — fent ellenben ragyogó nap süt és a legkellemesebb idő uralkodik. Ez a jelenség annyira szokatlan, hogy még a szepesieknek is, akik pedig már évszázadok óta ismerik, mindig magyarázni kell a ködös őszi és téli napokon, hegy most odafent a Tátrában szép idő van. A tátrai szép idő másik faktora a. Magas Tátra kontinentális fekvése és ezzel kapcsolatban csapadékban való szegénysége. A Magas Tátra mind a Keleti, mind a Földközi, mind a Fekete tengertől több mint 500 km távolságnyira van, Európa kontinentális klimáju részének délnyugati csücskén. Ezen három tenger nedveik ózó szelei a Tátráig már nem jutnak el, haném már korábban leadják felhőtömegeiket. A Magas Tátrának ezáltal szokatlanul száraz kiimája van. A szepesi síkságon fekvő városok, pl. Késmárk, Poprád évi középértékben csak annyi csapadékot kapnak, mint Budapest, kb. 650 mm.-t. A tátrai fürdőknek az 1000 m-es vonalban az évi csapadékmennyisége csak a csúcsokon 2000 m magasságban esik évi 2000 mm csapadék. Ezzel szemben már a Riesengebirge tövében évi 2200 mm a csapadék, az Alpesekben mindenütt közel jár a 3000 mm-hez, tehát ott két- 6zer-négyszerannyi csapadék esik, mint a Tátrában. Ennek a körülménynek fontos gyógykövet- kezmányei is vannak, pl. a Tátrának a Basedow- kór gyógyításában egészen különlegesen kedvező helyzetet ad. Még fontosabb azonban az a következménye, hogy a Tátrában a napsütéses napok száma és a napsütés időtartama, sokkal hosszabb, mint az Alpesek bármely részében, olyan nagy, mint a Riviéra örök tavasznak mondott vidékein és igy a Tátrába utazók sokkal inkább számíthatnak szép időre, mint bármely más európai hegyvidéken. Hogy ez eddig nem ment át jobban a köztudatba., annak a.z oka az, hogy régebben a. Tátrát főleg nyáron keresték fel, nyáron pedig mindenütt szép idő szokott lenni, tehát a Tátra fölénye nem jutott érvényre. Amióta a Tátrát télen is felkeresik, mindinkább előtérbe nyomult a Tátrának napsütésben való gazdagsága, mindjobban megbecsülik ebbéli fölényét bármely más európai hegyvidék felett. A legjobban érvényre jut azonban a Tátra napsugaradé ága abban az időben, amikor nagyon kevesen keresik fel a Tátrát tavasszal és késő ősszel. Akkor csak a betegek üdülnek a Tátrában és élvezik ki a napsugár enyhítő, gyógyító hatását. Pedig milyen áldás volna a tátrai napsugár az egészségesekre is, a munkában elnyűtt hivatalnokra, kereskedőre, aki nem tudta szabadságát nyáron vagy télen kivennni és aki tava-zi- őszi szabadságolása idején görcsösen keresi a helyet, ahol fáradt idegeit kipihenheti, erőt, megújulást meríthet a további küzdelemre. És erre semmi sem adhat inkább alkalmat, mint a Magas Tátra csodás világa, gyönyörű erdői, viz- esései, tengerszemed é6 napfényben ragyogó hegy- világa. Pihenést, enyhet., megújulást merít itt mindenki, aki feljön, különösen pedig a zajosabb főidényen kívül, a csend, a gondos fogadás és vezetés idejében. Jerték azért már tavasszal a napsugaras Tátrába! H. Gy. A. szélcsendnek — még aludhattak is, mert amint kissé rosszabbul érezték magukat, kortyintot- tak egyet az oxigénből és mindjárt tovább tudtak aludni. Teljesen átfázva, éhesen, de frissen ébredtek fel. Egy teljes órába került, mig a jéggé fagyott hegymászó cipőt felhúzhatták. Az első napsugárral, reggel fel hót volt, útnak indultak, mindegyik a nyakába akasztva vitte a négy cilinderéé oxigén-apparátust, a ghurka, ez a medveerős ember pláne egy hatcilinderes apparátust cipelt, ami egymagában 48 fontot nyomott. A ghurkának a 8100 méteres magasságig kellett volna a két angolt elkísérnie, de a hideg, meg a szél miatt, meg azért is, hogy az apparátusi rosszul használta, már 7900 méterről vissza kellett fordulnia. A két angol még kékkőt cilindert vett magára és igy félmázsával terhelve útnak indult, hogy a világ legnagyobb csúcsát meghódítsa. Azonban újból rájuk támadt a veszedelmes ellenség, a szél és most még nagyobb erővel dühöngött, mint annakelőtte. Ezért le kellett térniük a gerinceiről és inkább a lejtőkön, meredek ebb falakon igyekeztek tovább. Ez veszélyesebb vállalkozás volt, de bátran haladtak előre. Minden erejüket megfeszítették, sőt Finch még arra is ráért, hogy egy helyütt a sziklához való ütőd és miatt megsérült készülékét megfoldozza. De a hideg, a szél és az óriási teher, amelyet már több, mint öt és fél órája cipeltek, mindinkább meglassította előrehaladásukat. Már akkor, amikor a sátrat elhagytuk, alig éreztük lábunkat, Írja Finch, 8326 méter magasságban, tehát olyan magasan, mint amennyire ember még nem jutott, meg kellett államok és tantaluszi kínjukban vissza kellett fordulniok. Bruce kapitány felmutatott a csúcsra és megfenyegette: — Megáldj, vén imposztor, egyszer mégiscsak a hatalmunkba kerülsz! Finch ugyanígy gondolta. Visszafordultak. 8080 méteren elérték a gs«~ rincélt és egy kőfal tövében négy apparátust visszahagytak. Mennél alább ereszkedtek, aa;-K nál nagyobb volt kimerültségük. Tántorogtak, csefclettek, botlottak és sokszor le kellet ülniük. Nekik is megmutatta a hegy rettentő hatalmát. Csaknem menekül ésszerüleg szálltak le az északi nyereghez, azután tovább a II!. táborhelyre, tehát 1900 méternyi utat tették meg gyorsan lefelé. Május 27-én értek oda teljesen kimerültén, holtfáradtam Senki 6em hinné el, hogy ezek után a borzalmas tapasztalatok után, amelyek minden eddigit felülmúltak, még egy ember akadt volna, akinek kedve van az ostromra. Az expedíció tagjai azonban feltétlenül célhoz akartak jutni. Ámbár a legtöbben fagyás és kimerültség miatt kénytelenek voltak leszállani a mélyebb Kar- tha-völgybe, öten mégis visszamaradtak, szilárdan elhatározva mindenre. Azonban junius 3-án beállott s rettegett monszunt és 36 órán át megszakítás nélkül tombolt az első vihar. Tömegével hullott az uj hó. Junius 6-án felderült, de a hőmérő —23 fok hideget mutatott. Csodaszép nap volt ez és Mallory, Sommerwell és Crawford a III. számú táborból 15 kulival újból megindult az ostromra. Fipch annyira ki volt merülve, hogy már az első táborba kellett visszatérnie. Négy csoportban haladtak s égy-egy csoport tagjai kötéllel kötözték egymáshoz magukat. Elől haladt a három angol egy kulival. Uj harcvágy hajtotta őket előre az északi nyereghez. Hirtelen élesen metsző hang, mint amit o repedő jégterületek adnak, zugás, csikorgás és dörgés, a hó felhőbe verődik fel, lavina zuhan alá s az embereket a mélységbe rántja. Kétségbeesetten küzdenek a borzasztó árral szemben, amely kérlelhetetlenül ragadta őket a mélység felé. Az első csoport végre meg tud állani, a második is megáll, a harmadik azonban zuhan le a jeges mélységbe s a vadul utána zuhanó hótömegek elássák őket. Lázasan dolgoznak a többiek kiszabadításukon, de hiába. Hat legjobb kulijuk, már holtan kerül ki a hótömeg alól és most ott feküsznek ezer méter mélységben a világnak hiába ostromzott legmagasabb esti csa alatt. » Jól felszerelve, kitűnő anyagi erővel, tökéletes elhatározással indult útnak a. harmadik Mount-Everest. expedíció is 1924-ben. Hősünk, a vakmerő Mallory, Irvine társaságában, ugyanolyan rettenetes körülmények között mint ahogy azt már a fentiekben leírtuk, áz északi nyereg táborhelyéről megrohamozta a csúcsot (Folytatjuk.)
