Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)
1930-05-11 / 107. (2328.) szám
1930 május 11, vasárnap. *pi^<iai-A\mAar.-hi rlab 5 A SÁROSI SZIGETEN Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ A nap, melynek drága melegségét a szivemben őrzöm, stilusosan kezdődött. Amikor már otthoni tájakon futott velem a vonat és Sztrecsnónál kitekintettem a fénye- sedő ablakon, szivárvány boltozódott az áprilisi égen. Egyik ive a romantikus várromra, a kihűlt életre könyökölt, a másik pedig utam célja: a tavaszba zsendülő sárosi sziget felé mutatott... A szivárvány lassan elmosódott, de el nem veszett, mert mire odaértem a kis magyar szigetre, minden színét megtaláltam egy este ragyogásában ... A sárosi magyar lélek, ez az egyedül való ötvözetű, finom ékszerbe foglalt nemes opál ott aranylott régi patinájával, ott foszíoresz- káit töretlen, régi fényében. Az ősi Gascogne életének mély izeiben, könnyed édességében és törhetetlen életigenlésben kékellő gyermeki derűjében, amelyet nem fojthat megadásba a legsötétebb borulat sem, különös fajta- és emberértékek ölelkeznek. Csodálatos harmónia, csodálatos tele- vény és csodálatos nyíló virágok. Nem véletlen, hogy innen indult el és ide tért vissza Szinyei Merse Pál; tudós, politikus fejek, átlaggal nem mérhető emberek, romantikus profilok, amelyek c. kifinomodott magyar uriságnak és alkotóerőnek szinte beláthatatlan, gazdag galériáját adják. Annyi-annyi érték, hogy játékra, mókára és hetyke eií'ecsérlésre is jutott belőle. A régi sárosi élet groteszk „svihákjai“ Mikszáth írásaiban örök életet kaptak, de az igazság és a jóvátétel küldetésével ma egy uj nagy Írónak kellene jönnie, aki halálos komolysággal följegyezze ennek a fajtának az igazi, mély értékeit, amelyek most, a megnehezült soysban mutatkoztak meg az ősi rög küzdelmes védelmében, a magyar géniusz alázatos szolgálatában és az egész magyar sziget megtartásában. Mi, akiknek Prágában a szigetépités szizifu- szá munkája jutott, az elismerés mély meghajlásával adózunk a sárosi sziget megtartóinak. Mert sokszor nehezebb egy szigetet megtartani, mint újat építeni. * Micsoda vitalitás, micsoda egységes nivellá- Iása és derék összefogása hajdan szakadékokkal elkülönített társadalmi rétegeknek — a kultúra szelíd és békés teremtő frontján! Micsoda magasrendűség, mennyi szunnyadó művészi érték, 8zéprehivatottság kell ahhoz, hogy az izolált sziget önmaga ki tudja elégíteni kul- turéhségét és szomjúságát és ezt olyan mértékkel tegye, amely egy főváros művészeti életének is becsületére válnék! A „tarcaparti Athén“ sokaktól megmosoly- gott rajongói nem hiába dolgoztak, Wallen- tinyi Samu dr. hétről-hétre és napról-napra való kulturaépitése nem volt hiábavaló a Szé- chenyi-Kör pódiumán: ezek a nemes és érdemes tradíciók lettek életes magjaivá nehéz, uj tavaszoknak. * Tommy és társa. Távoli idegen olvasó bízvást mosolyoghat ezen a lelkendezésen — egy műkedvelő operettelőadás apropójából. Holott igaz és megvesztegethetetlen meggyőződésem szerint voltaképpen vezércikket kellene irni erről az — igen! — operettelőadásról. Mert lehet néha egy versstrófa nagyobb kul- turcselekedet, mint egy vaskos könyv, egy kicsiny dal többet adhat a nemzeti léleknek hatalmas partitúráknál. És itt nem amin, hanem a hogyanon van a hangsúly, mert bizonyos: ahogyan az eperjesi műkedvelő gárda — számos klasszikus értékű és felejthetetlen sikerű komoly erőpróba után ezúttal bravúrból — operettet játszott, az válami egészen különös artisztikum, holmi rutinnál mélyebb és iga- zabb zengés, friss, benső színeket kivetítő úri színjátszás volt, intellektuellek uj stílust reveláló, megejtő ereje, finom munka és drága élmény. A rendezés ötleteiben és változataiban pedig annyi ötlet, finomság, tehetség, az egészet átfogó erőben annyi fegyelem, biztosság, precizitás, ami végső sommázatban még olyan — a szinházasdiba régen belevásott fogú — öreg újságírót is zsöllyéjéhez ragaszt egészen a vacfüggöny legördültéig, aki már tizennégy esztendeje nem nézett meg teljes szinbázi előadást. Mi a titka? Egyszerű: az eperjesi műkedvelők könnyed operettet játszottak és igaz művészet lett belőle. Egész cselekedet — a magyar kultúra javára. * Bármennyire is kedves és magamnak jóleső lenne apróra kibontani az eseményes este emlékeit, Tommynak és valamennyi társának vonzó figuráit, decens színpadi munkájuk részleteit, Sebesi Ernő és Hungaricus Viaíor találó beszámolásai után csak ismétlésekbe eshetnem. De megiiietődöit, hálás szívvel kell mégis ideírnom Kissóczyné Körtvélyessy Erzsiké asz- szony nevét, akinek csodálatosan sokszínű egyénisége, gazdagskáláju, teljes és nagy művészete előtt leszürkülnek a kritika és az elismerés legmagasabb szuperlaíivuszai is. Gratulálni sem lehet neki, csak megköszönni ezt a felejthetetlen estét. Boldog, örökifjú Sáros, amelynek ilyen csodálatos kivirágzásai vannak! Egy ragyogó intelligenciájú sárosi asszony mondotta nekem a vacsoránál: — Drámában is van ám egy nagy művésznőnk! Hétszáz kilométer ide, héíszáz kilométer oda: el kell mennem Eperjesre még drámát is nézni. * Ct zsúfolt ház, öt forró este: a Tommy eperjesi krónikája. Ehhez a tényhez, mely a magyar színházától megfosztott Eperjes igazi, belső képét tükrözi, mit sem kell hozzáfűzni. De azt följegyzem, hogy a hátam mögött egy kedves női hang állandóan csehül tolmácsolta a színpadi akciót. Ó, sárosi föld, micsoda varázslat él benned, hogy a szlovák—magyar—rutén testvériség eleven valóságával, immár a negyedik, az uj nemzetet is magadhoz fűzöd!... * A sziget megtartói... Eperjesen jártam, szűkre mért idővel, de egy látogatást mégis kellett tennem: Fábry Viktornál, a papnál. Apostol, költő, igaz ember. Nemcsak Eperjes nagy értéke, hanem Sziovenszkó egyetemes magyarságáé. A kertjében háromszázesztendős, hatalmas tiszafa. Az egyetlen Szlovenszkóban. Jó helyen áll, méltó helyen. Mert Fábry Viktorunk is csak egy van. Ésiakkiia alléi harcban ál lanfelsisal Csaniisiszek leülés heM - Jensisfsan győzelmei feSent 19.Ü0 SsaiefS is sebesüli 15.P@0 fogoly London, május 10. A lunghai vasútvonal mentén, Hónán és Kiangsu tartományok határán javában folyik a küzdelem az észak- kinai kormány és a nankingi kormány hadseregei között. Az északkinai csapatok állítólag átlépték a Sárga folyót és Csining felé nyomulnak elő. Az északi csapatok másik szárnya Nankingot a Peping-Hanau vasútvonal oldaláról fenyegetik. Nankingíól 100 mérföldnyire északra, Pengu közelében, a nankingi kormány csapatai között lázadás tört ki. & rosszal sikerüli elleisoffenziva Peping, május 10. Jelentettük, hogy az északkinai koalíció és a nankingi kormány között megindult a harc. Yensishan, az északi csapatok parancsnoka, jelentést adott ki, amelyben közli, hogy katonái a Lunghai vasútvonal mentén döntően megverték Csankai- szek hadseregét. Az északkinaiak meglepetésszerűen támadták meg a nankingi kormány hadseregének megerősitett állásait és lehengerelték a nankingiakat, akik állítólag Mégis a parlamenttel rattfikáltatiák a párisi egyezményt! Prága, május 10. A hágai és a párisi egyezményeik ratifikálása még mindig élénken foglalkoztatja a cseh sajtót, A köztársasági elnök eddig csupán a hágai egyezményt ratifikálta, amelynek szövegét már lefordították cseh nyelvre s hétfőn a parlament tagjainak is rendelkezésére bocsátják. A párisi egyezményt még nem ratifikálta az elnök s a kormány most afölött tanácskozik, vájjon alkotmányjogi szempontból szükséges-e, hogy ezt az egyezményt a parlament ratifikálja. A koalíció polgári pártjai a parlamentet tartják eme illetékesnek és ezt azzal indokolják, hogy a párisi egyezményben az állam magánszemélyek javára mondott le bizonyos követeléseiről, azonkívül a jóvátétel! összeg egy százalékáról is lemondott, amivel a külfölddel szemben megterhelést vállalt. A szocialista pártok hallgatnak. Hallgatásukból azonban csöndes lelkiismeretfur- dalás beszél. ügy látszik, hogy a kormány a párisi egyezményt mégis a parlament elé fogja terjeszteni s Benes külügyminiszter, értesülésünk szerint, mielőbb bemutatja a parlamentnek expozé kíséretében az egyezményt. Dobránszky képviseli interpellációja a szlovenszkős és rcszicszkói papok törvényes korongjának késedelmes folyósítása ügyében Prága, május 10. Dobránszky János országos keresztényszocialista párti nemzetgyűlési képviselő és társai a>z iskolaügyi miniszterhez az alábbi interpellációt nyújtották be: , Miniszter Ur! Az 1926 junius 25-én kelt 122. számú kon- gruatörvény ugy-ahogy rendezte a lelkészkedő papság javadalmának állami hozzájárulással való kiegészítését és az 1928 julius 17-én kelt 124. számú kormányrendelet még rigo- rózusabb összeirási módozatokkal szabályozta annak végrehajtását. Ennek megfelelően mindenütt megtörténtek a kongruaössze iráisok, amelyeket teljes szigorúsággal, sőt sokhelyütt bizonyos előítélettel is egyes lelkészek rovására az illetékes járási hivatal felülvizsgált és meg is erősített. Azóta majdnem az első quinquenniuninak a végére jutottunk már, amelynek elmúltával a lelkészkedő papságra uj összeirási tortúra vár s mégis eddig csak Cseh- és Morvaország lelkészkedő papságának a kongruája lett megállapítva s ebhez képest ld is utalva. Ellenben Sziovenszkó és Podkárpátoké Rus lellcészi kara kevesek kivételével hovatovább nagyobb türelmetlenséggel és elkeseredéssel végé-hossza nélkül várja törvényileg biztosított kongruájának a megállapítását és folyósitását. A türelmetlenséget és elkeseredést fokozza még az is, hogy nagyon sokan még az előleget sem kapják meg az állampénztárból. Eltekintve attól, hogy már magában véve is a kongnia tör vény a papságra nézve bizonyos deklassziifikációt jelent és mindenütt jogos csalódást váltott ki, holott mindenki előtt kétségtelen az az értékes erkölcsi nevelő munka, amelyet a lelkész! kar a nép erkölcsi színvonalának emelésével az állam érdekében végez, annyival is inkább kellene haladék nélkül a lelkészkedő papságnak minimális megélhetését legalább a fenti törvény értelmében lehetővé tenni, mert hiszen tudvalevőleg sokhelyütt a helyi jövedelmek különösen a dologi szolgalmányokból alig- alig folynak be, ellenben — különösen az önálló lelkészek — nem éppen kivételesen az épületek fenntartására íelvett javadalmi kölcsönök rendszeres évi törlesztésével vannak megterhelve (mutum beneficiale), nem kevésbé a különböző jóléti és nemzeti célokra való tetemes adakozásokkal, sok esetben még anyagi felelősséggel is tartoznak az iskolafenntartás és fejlesztés tekintetében akkor, amikor a fizetségi feltételeknek az iskola- széki pénztárak nem tudnak eleget tenni, sőt nem egyszer a hitközség részéről fizetendő tanítói nyugdíj és egyéb járulékokat is a vetöbb, mint tízezer halottat és sebesültet vesztettek. Az északi csapatok 15.000 foglyot ejtettek. Csankaiszek csapatai állítólag demoralizált állapotban özönlenek vissza és egy részük átpártolt Yensishanlioz. Valószínűnek vehető, hogy Csankaiszek elienoffenzivája, amellyel tönkre akarta tenni Fengjusian északi tábornok hadseregének jobbszárnyát, csődöt mondott, ami katasztrofális következményekkel járhat a nankingi kormányra. z-ető lelkészon, mint az iskola széki elnökön hajtják be még végrehajtási utoo is. Nem hallgathatjuk él továbbá szó nélkül azt sem, hogy az 1928 julius 17-én kelt végrehajtási kormányrendelet 192. paragrafusának 2. bekezdése jelzi ugyan, hogy a teológiai tanári és más leükérzi évek átszámítása tekintetében külön kormányrendelet fog intézkedni, ez a rendelet azonban még mindig várat magára. Az állam presztízse és a kormány becsülete is megkívánja azt, hogy a törvényeknek érvényt szerezzen nemcsak akkor, amikor állampolgáraival szemben büntető szankciókkal lép fel, hanem akkor is, ha történetesen a törvény értelmében az állampolgárok egy részének megélhetésére morzsákat kell odadobnia. Éppen ezért elszomorító dolog, hogy a kormány mulasztása következtében köze gei hivatkozhatnak arra, hogy a kongruaösz- sze írásokat azért nem lehet a kellő gyorsasággal foganatosítani, mert nem rendelkeznek kellő számú bedolgozott munkaerővel. Ezt mi hajlandók is vagyunk elhinni, de kinek a hibája ez? Miután az iskolaügyi Miniszter Urnái mindeddig süket fülekre találtak a lelkészkedő papság köréből egyesek által hozzájuttatott feliratok és hírlapi nyílt levelek, fenti sérelmek pedig sürgős orvoslást követelnek, tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat: 1. hajlandó-e az 1926 junius 26-án kelt 122. sz. törvény és annak 1928. évi julius 17-én kelt 124. sz. végrehajtási rendeletének Sziovenszkón és Podkarpatská Húsban is haladéktalanul érvényt szerezni? 2. hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy a kongrua számfejtésével megbízott bratislavai központi hivatalban kellő számú és jól bedolgozott tisztviselői kar álljon rendelkezésre? 3. hajlandó-e a végrehajtási rendelet 191. paragrafusának 2. bekezdésében jelzett külön kormányrendelet kiadása iránt a lehető legrövidebb időn belül intézkedni? I fiizárélag» | Vereinigte Splrifus- ! u. LikSrindiasfrieA.G, ! cégnél I MShrisGh-Ostnfl \ | elégítheti II | | előnyösen igényeit \ a legfinomabb likőrökben, pá- | ratlan minőségű brandyban és S mindennemű más szeszes fc italokban. MWr YEKi©8S8SXflS3 P. ST© M.S2 | a «c,sf4aTS3tws gyógyhely $ JL MÉLEG PdRRÁSQK 225BE f W _ W0*á«*/PO«R6F0l>P6K I SPORTs MSM? / 8a&Vif8áYjgSIiWISR55 1 YUR9S2YÍ8A S YESA SdHMiT g VftOteftT ff IMíiSMS 8 P©S7&: llPTOV|KY-SVXT?-Jál«. LS.8.1 ________ ______KÉR.5EW PROSPEKTUST!
