Prágai Magyar Hirlap, 1930. május (9. évfolyam, 99-123 / 2320-2344. szám)

1930-05-11 / 107. (2328.) szám

MM SZÁMUNK « KÉPES HÉTTÉ M MSI

ffijnp, _ BffiP1*- .........................................................................................................................................

Ár

® a fcoreiia

szám r. Va$áraa9 1 1930 május 11

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A / Srkni P<i rilSZÍnSzkcÁ ellenzéki nCírtnk Szerkesztőség: Prága II.. Panská uiice 12.

évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ** SZLlTUenöZKVl Vb rUSZUlöZKUL eueriZCKl pUFlUK 11. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre Ü4, havonta 38 Ki. _ nnlifikni Tt(17lÍlcLT)1CL c , , Prága IL. Panská nlice 12. 111. emelet

Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Ki. Fö&etke.S2tS: pVUUK-UL nUfJUU^/U Teleíon. 34184.

Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ki. DXURAN'i) LASXLC SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PR/IHS.

Ásra a korona

A SZENfSfíif Ili llPiJíill

miAs LÁSSS.Ő

Két nap múlva kitárulnak a Sz-antiváni Kúria kapui, hogy b-ebocsássanak az ősi falak közié egy gyalogos szürike csapatot: Furcsa vendégsereg, hintája sincs, huszárja sincs, cí mer leien plebejus népség, sápadtak, nem kényeztette, nem pirositatta m>eg őket a konyha bősége, inkább a nélkülözés volt hűséges kísérő-társuk, tagjaikat kandalló enyhe tüze nem melengette, de valami belső tűz emésztette, sorvasztotta őket, a magyarságért, a nemzettestvérekért és az ember- testvérekért való gond. a kötelező parancsolat, hogy a tűznek nem szabad kialudni, — vigasztalók és erősítők,, igehirdetőik, a szép szerelmesei a materializmust vigyorgö világiban. Szürke és szürkült legények, a nevűk fölött nincsen korona, de a homlokukon ott ég egy láthatatlan csillag: a szentiváni

ősi kúria nem kap méltatlan vendégeket.

Nem ostromolni jönnek, sem ellenséges tornára, hanem építeni. Felépíteni a székes- egyházát vesztett magyar lélek uj boltozatát, szélesebb regiszterekre építeni át a szegényedő magyar szó egyre halkabb zengési orgonáját, elevenebb és kűldeíésteljesebb szárnyalást adni a kisebbségi sorsban felfokozott jelentőségű magyar írásnak: olyan

munka e*z, ami lehet ugyan a mindennap és az egészséges kulturális fejlődés szükséglete, de ezenfelül része olyan értékek megtartásának és felemelésének, amelyek a nemzet örök életével függnék össze.

Nem ostromolni és nem ellenséges tornára vonulnak a Kárpátok alá és mégis hetek óta harci zaj kavarog a jó óéiba igyekvő karaván leörül: nyílt támadás, titkos acsarikodás, rejtett lábak gáncsra lendülése, hitetlenség és irigykedés, oktalan bántódottság és kévekötés helyett lelkiismeretlen kéveoldás, az irodalmiság tiszta poharába világi- nézetek és politikai frakciódé zavanos italainak töltögetése, mindimegannyi káros, súlyos disszonancia. A baloldalon pókhálósodé arzenálok fegyverei közül bizarul koppán a numerus clausus, sőt az ellen forr adalmiság- nak a patológia határán járó vádja, hozzája társul a másik olcsó támadó fegyver, amely a fasizmus, nos és a légiéiegolcsóbb, amelyik a reakció jelszavát veszi foganatba; — míg a jobboldalon észlelhető csend alján levelek és „meggyőző" baráti konventikulu- mok húzódnak meg, s zűrös zavarukból egy- egy hangíoszlány a destrukciót, a tradíciók elhagyását, a nemzeti gondolat elárulását és ennek az egész unalomig monoton, patenti- rozott frazeológiának gondosan sodort mü- virágjait susogtatja. Akamakságról is esik sző, holott egészen bizonyos, hogy ha az akció elindítói és vivői akartak valamit, úgy ezt a legteljesebb önzetlenséggel egyedül a magyar irodalmi élet javára akarták. Erről az oldalról a rosszhiszeműség vádja sem kiméit meg bennünket, a Prágai Magyar Hir- lapot, amely egyebet sem akar, amikor az irodalmi élet megjavítására törekszik, mint jót, sőt a legfőbb jót: az irodalomban az irodalmi szempontok érvényesülését. Ha pedig az ellen a felelőtlenségében is üresen kongó vád ellen egy pillanatra is védekeznénk, amely frázisos lélekkel a nemzeti gondolat oserbenhagyását szegzi ellenünk, önmagunkat és mindennapos áldozatokkal megpecsételt missziónkat sértenek meg vele.

Ha kishitűség lakoznék ben nem, megtorpannék, mint aki lelkiismeretemnek csupán becsületes rezonanciájával először adtam hangot az irodalmi életünk létkérdését és az egészségesed-és útját jelentő reformtörekvéseknek és aki e lépésemért maradéktalanul vállalom a felelősséget és nem engedem ezt ártalmas módon másokra hárítani, olyanokra, akiknek mértékletes részvételét akarják a könnyebben sebezhetős vélelmében pro- nonszirozni; — megtorpannék és hajlamos lennék a rezignációra, vagy akár a leszerelésre, ha ujsági rópályámon nem tanultam volna meg nehéz tapasztalások árán, hogy mindig akkor jártam a helyes utón és akkor közeli tettem meg legközelebbre az igazságot, amikor balról is, jobbról is, nyíltan vagy burkoltan, egyenes támadásokkal, vagy sanda gáncsokkal tiszteltek meg: akkor volt a lelki ismeretem mindig a legnyugodtabb és ezért nyugodt ma is.

Mit akar a Szentiváni Kúria? Tisztulást, egészségesedést, levegőt, irodalmi értékeink kiteljesedését, mesterséges üvegházi növények helyett bő nedvü, erős sudaru, rögön fakadt, nyílt napfényen növelt hajtásokat, amelyek megállanak és megmaradnák a kritika tisztitó viharaiban is. Ki az üvegházi kultúrából Isten szabad ege alá: az egészséges palánta megmarad, sőt erőben és színben gazdagabbá válik, a gyönge pedig hadd pusztuljon.

Mi nem vonjuk kétségbe a tehetség szerénységével jelentkező irodalmi velleitások Létjogosultságát sem — a maguk helyén. Lokális jelentőségű poéták, betletristák és krónikások mindig voltak és mert lehettek, szükség volt rájuk. De a menetrend is külön osztályozza a helyi érdekű vicinálist és külön vastag oszlopon jelzi az ország artériájában Góliáth-sinen futó és az ország vérkeringését jelentő gyors járatokat. A mi irodalmunk — jó és nemes értelemben vett — bakíerjei beleestek a patriotizmusnak abba a hibájába, hogy egyformán fölgvujtották a szemafort és egyformán állították az érvényesülés váltóját a teljes tehetség földübörgő mozdonya és a fél vagy negyed tehetség kihagyásokkal kattogó masinája előtt. Ez a — hogy úgy mondjam — elhibázott menetrend- politika azután sokszor torlódásokat hozott és félreértéseket, mert a kis kávédarálók gyakorta össze tévesztették magukat a merészségükben is biztosan száguldó expresz- szekkel, az utazóközönség pedig ebben a fonák kavarodásban elveszítette az egész üzemmel szemben a bizalmat és bizonyos jogosult szkepszissel már seim a kicsire, sem a nagyra nem váltott jegyet. Elég egy pillantást vetni a magyar könyvfogyasztás szlo- venszkói statisztikájára, rögtön megmutatkozik, szinte gigantikus és elképesztő mértékben az a hiba, amelyet az egészséges szelekció és az erős kritika hiánya s az elvétett irodalmi organizáció váltott ki, mert aki iró- ember elismerné, hogy a szloyenszkói magyar könyv életigénylése mindössze az itteni magyar könyvfogya>sztás 1.3 százalékában igazságos mértékű kielégülést nyer, az nemcsak a szlovenszkói magyar könyv életigény- lését, de legelemibb létjogosultságát veszi tagadásba.

Igenis szükség van tehát egy becsületes tisztulási folyamatra, átcsoportosításra, uj fémjelzésre, az eddig tibkosszura szabott türelmi idő végetvetésére és a regionalizmus tultengésénefc lefokozásával az egyetemes

értékmérés foganatba vételére. Szóval egész i r odalompoh t i kánk revíziójára.

Mert ha jogosult volt eddig az a politika, amely a legparányibb irodalmi érték istápo- lását és dédelgetését tette kötelességünkké, irodalmi életünk kialakulásának első természetes etappjaként, ma éppen annyira parancsoló szükség az irodalmiság tiszta szempontjainak érvényesítése, ha egyáltalában irodalomra törekszünk és méltó részt kívánunk venni — az íróira oly büszke Erdély példáján — az egyetemes magyar irodalom értékteremtésében. És lia ezt akarjuk, már pedig ma ezt kell akarnunk, akkor érvén yesifenünk kell azt a nagy igazságot, hogy amiig az élet minden vonatkozásában a kevés erős ellen mindig a sok gyöngét s erőtlent kell támogatnunk, addig az irodalom és a művészet az a kivételes tér, ahol ezzel ellentétben a sok gyöngével szemben mindig a kevés erős mellé kell állnunk, mert különben nincs fejlődés és nincsen irodalom.

Én hiszek a Szentiváni Kúriában. Hiszek benne, hogy a kiválasztás törvényszerű művelete mellett nem fog eltemetni egyetlen magyar ér téliét sem, csupán a maga helyére fogja állítani. Hiszek benne — és erre garancia Szent-Lyány József és a törekvés te :- vériségében mellette álló Szülio Gézának minden politikumon felülemelkedő és a kulturáépítés legmagasaibbrendü szemper'- fait tisztán fölérző egyénisége —, hogy ez a megmozdulás reneszánszát fogja meghozni a szlovenszkói magyar Írásnak: hitet ád a

méltán tört lendületű íróknak és felrázza, hittel tölti el a magyar könyv hívőinek táborát is, érdeklődést és bizalmat kelt a szlovenszkói magyar betű iránt, amely kölcsönös hitből csak jó száranazfhatik. Hiszek benne, hogy Szén ti vámban megépül a szlovén szNa váriák Indiában

a hlndu-mehaiiieCUm polgárháború kitörését

A végzetes laUrNő ünnep — Gandhi utódja csütörtökön támadja ki a kormány sóraktárait — A hatóságok előkészületei

Caraoöhi, május 10. Általános vélemény szerint ma és holnap Indiában súlyos hiúdu-mohamedán összeütközésekre kerül sor. A mohamedánok áldozati napja eddig minden évben véresen szokott végződni s

1930-ban különösen alkalmas a talaj a zavargásokra. A United Press londoni irodájának igazgatója, aki Indiába utazott, hosszabb jelentést közöl a várható bennszülött-vérengzésekről. A helyzet feszült s a mohamedánok és a hinduk az elmúlt napokban nyíltan megtették előkészületeiket a véres leszámolásra. Bomba vb au, Ca- racehiban és Delphiben a helyzet veszedelmes. A hatóságok, akik az általános forradalmi hangulatra való tekintettel hetek óta áUandó készültségben állnak, tegnap utolsó tartalékaikat is bevonták, hogy az egymásnak eső felkelőket szükség esetén szétválasszák.

Mint ismeretes, a mohamedánok áldozati napján, az úgynevezett Baikri-Id ünnepen, az ellenségeskedés a mohamedánok és a hinduk között azért tör ki, mert a mohamedánok imaházaik udvarán teheneket és juhokat áldoznak Allahnak. A hinduk a tehenet a legszentebb állatnak tartják és feláldozásában válásuk mély megsértését látják. A mohamedánok tettét úgy torolják meg, hogy az áldozati szertartások alatt óriási körmenetekben vonulnak a mecsetek elé s lármával zavarják a szent aktust. Ilyenkor a két tábor rendszerint összekap. Vagy a hinduk vagy a mohamedánok köveket dobálnak egymásra, majd összekeverednek és megkezdődik a szörnyű vallási harc. Évtizedek óta az angol katonaság gátolta meg, hogy a Bakri-Id ünnepe ne fajuljon polgárháborúvá és a bennszülöttek százezer számra ne gyilkolják egymást s a kereskedelem, az ipar és a hatósági élet ne szűnjön meg. A bindnk és a mohamedánok vezérei gyakran mcgkisérelték. hogy az angol kormány közvetítésével kellő rendszabályokat léptessenek életbe a szertartások

kölcsönös megzavarása ellen, de eddig ez sohasem sikerült.

döntő lépés

London, május 10. Abbas Tyabji, a hindu passzív éllentállás mozgalmának vezére, tegnap kijelentette, hogy hétfőn a kongresszusi önkéntesekkel Caxacchiból Dha- rasenába vonul és megtámadja a kormány sóraktárait. Dharasenát a hindu felkelők valószínűleg szerdán érik el s a támadásra csütörtökön hajnalban kerül sor. Egyelőre nem tudni, mi lesz a tervezett útból, mert a mohamedánok mai és holnapi ünnepe, amelyen a hinduk és a más vallá- suak bizonyára összeütköznek, könnyen keresztülhúzhatja Gandhi utódjának szá- mitásait. A Baltni-Id ünnep a nagy hindu lázadás és mohamedámhindu vallásháború kitörésének 36. évfordulója s eddig egyetlen év sem múlt el, hogy az ünnepi bel- háboru no követelt volna legalább két- háromszáz emberáldozatot. A hatóságok óriási előkészületeket tettek a hinduk és a mohamedánok összecsapásának megfékezésére.

SW Me fogadja ©1 a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül