Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
27 t98fl éyrjjjs 30, vgainaag), ________________________ Rp ró történetek a régi Gömörországból Közli: BOOROGKÖZy ZOLTÓN gyen-iteiii elMiresülf igazanandiásában Abdul- lahi, aM tényleg a kiváltságos bd'sar derviseik kasé tairtozyátn, nem volt. büntethető börtön oed vagy (halállal anélkül, hogy esért maga a pasa ne kapjon sélyemzsinért Stemibnlböi. Hír nevét,, dervis karrier jéb kall tehát letörni: e® lesz reá nézve a legnagyobb büntetés'. A pasa elhagyta a háremét, de még egyszer visszanézett és szemei Fatimát keresték. — Tagadhatatlanul szép nő, — mormogták ajkai — de gyaur ... gyaur... Juszuf Ogla öaszehiivatta egész udvarát, maga elé rendelte A'bdullaht is. Ott állt megtört aggastyán alakja a sok deli török főtiszt -közepette és oldalán Fatime, a magyar hárem- hölgy, — Aíbdniilah dervis! — fordult ehhez a pasa — nem azért hivattalak, mert te ezt előre megmomdíbad, hanem azért állasz itt, hogy szédelgésedet nyilvánosan leleplezzem és úgynevezett igazmondásaidra rásüssem a hazugság bélyegét. Nézd e nőt itt oldalamon, akinek hangja, mint a fülemile megejtő csattogása és arca, mint a nyíló rózsa hamvas szépsége. Nemrégiben tetteim meg őt háremem első hölgyének és öregségem fiatalító talizmánja ő. Mondd meg hát nékem, hogy e drága ékszerem meddig ékesíti még mellemet, meddig fog élni és egykoron miben fog meghalni? Abdullah mélyen lehajtotta fejét, majd megfogta Fatime kezét és sokáig nézte annak vonalait. Végre nem örömmel, de szinte szomorú hangsúllyal mondta: — Oh, Fatime, te aggkor! gyengeség következtében fogsz meghalni. Csak egy pillanat müve volt: Abdullah e szavaira a pasa kirántotta övéből mérgezett élű tőrét és beledöfte Fatime szivébe. Midőn a szép test ott vouaglott egyet-kettőt előtte a földön, hogy azután rögtön örökre elszeude- rüljön: Juszuf Ogla öregesen, rekedten fel kacagott és odafordult AbdulIához: — Nos, dervis, ezúttal mégis hazudtál hát. így hal meg valaki aggkori gyöngeség folytán? Abdullah lassan rázta fejét és csöndesen mondta: — Nem, pasa, A szent jelek soha senkit meg nem osalhatnák, sem téged, sem engem. Ez a nő 'aggkori gyöngeség következtében, de a te aggkori gyöngeséged következtében halt meg,,, ÖF Juszuf Ogla pasát a gyilkosság miatt visz- szaihivták Stambulba, Abdulláh a budai pasa udvari dervisévé lépett elő. De ez már a szegény Klára-Fatiinén nem segített. Megölte őt a fény, pompa, henye élet keresésének láza és megölte őt az ozmán gondolkodás kicsinyes bosszúvágyénak megalkuvást nem tűrő í fanatizmusának laza. így is, úgy is: a török láz. Szent-Ivány Áinpád n-eim'csaik: Gömüriben. volt köziemért artaík, hanem a szomszédos vármegyékben, bőt az országban ie. Ugyanis több évtizeden keresztül országgyűlési képviselő volt, Appony-inaJk a teg- 'hüségies'ebb követője, később a balközép párt elnöke. Apponyiva-1 együtt fuzionált a kormánypártba s ott a párt egyik álelnöke lett, makor pedig Ap- ponyi újra kilépett, ő továbbra is bennmaradt. Az evangélikus egyháznak is buzgó teve, a gömöri egyházmegye sok éven át munkás és tetterős felügyelője volt, később mint a tiszai kerület felügyelője, a íőrencLiMznak is tagja lett. Róla sok adoma keringett Gömörben, mert mint eredeti, joviális ember sokat fordult meg nemcsak a zöld, de a fehér asztalinál is, az akkori dzsentri- körökben, az adomák egykori melegágyában, . -©• Az ország a koronázásra készült. A mai Budapest, a díszes Dunascr bizony még nagyotes kezdetleges képet mutatott, de a készülődés serényen folyt s az ország miniden rendű és rangú népe készült az ünnepélyre. A legnagyobb tolongás a kormányzási domb könnyekén volt észlelhető, szinte félelmes méretű. Különösen a megyei banderásták körül volt nagy sokadalom, mivel a vidékiek a saját megyéjükbe- bekben akartak gyönyörködni. A szorongok egy kis csoportjába szorult össze Gömörmegye küldöttsége és ezek között állott, magyar díszben a fiatal Sz A. földbirtokos is. Hatalmas herkuílesi alak, ákin szinte repedésig feszült a magyar ruha s kinek rettentő erejéről már akkor mesékét beszéltek. Mondják, hogy egy ailkalomimal egy-egy köböl (120 liter) búzát megfogott a (kötés kor cárnál s nyolc lépcsőn úgy vitte föl a magtárba. Máskor nyugodtan álló káMlova alá bújva, hirtelen körülkapta annak négy lábát s fölemelte vállain a levegőbe. Most ott állt nézelődve ismerősei körében, sorra nézve a megje[Ient notiabdlitásokát, azok megbámulni való öltözékét, a lovak remek szerszámát, a kincseket érő boglárokat, forgókat, mentelánookat, kardokat, aranyhímzésű régi csófárakat Közbe egyik is, másik fis figyelmeztette barátait a látnívailók 'özemére. Ekkor Sz, A,, dacára a nagy tolongásának érzi, hogy atillája hátsó zsebéiben idegen kéz kotorász. Noha nem igen tartott abban egyebet apró szükségleti tárgyainál, mégis akaratlanul! is viilámgyoir- san odakap s még ott érte a zsebtolvaj kezét. Persze hatálttnasan megmarkolta, de a nagy tolongásban képtelen lévén hátrafordulni, 'be kellett atzsal érntie, hogy a tolvaj a kezében van. Megropogtatta annak az ujjait, érezte azt vasmiarkáJban vonagla- ni, aztán .aztán a tömeg . hullámzása ..közben,, a. hol. oldalról, hol élőiről vagy" hátulról jövő nyomás alatt: kisákloít a tolvaj keze a kezéből. A látnivalóktól túlontúl elfoglattan, neantörődöít többé a dologgal, gondolván: a. tolvaj úgy sem ta1 tóffit semmit és a ezorongaitáesal úgyis meglakolta kísérletiét. Mire a tömeg ritkuiri kezdett, Sz. zsebkendőjét vette élő, hogy megbörülje vele izzadt homlokát, midőn egyik barátja igyszól hozzá: — Mi bajod Árpád, mitől olyan véres a kezed? — A kezem? — szól csodálkozva s ekkor látja, hogy a jobb keze teli van rászáradt vérrel Ekkor jutóit eszébe a zsebtolvaj. Elbeszélte társainak az esetet, s ezek nem csu- dáliák, hogy vasmarka szorításával kiserkedeztette a tolvaj njjaiiból a vért, azt sem csodálták, hogy a rajtakapott inkább jajszó nélkül szenvedett egy ideig, hogy le ne tartóztassák. Annyi azonban bizonyos, hogy a jámbor ezzel a kezével jóidéiig nem kotorászott másnak a zsebében. .©• Sz. A, az egyik kisebb birtokát elég jőfl. bérbeadta egy vagyonosnak ismert bérlőnek, akinek azonban nagyobb veit a vállalkozási rnensze, mint a gazdasági tudománya, így aztán egy szép napon nem lévén képes a fizetésre, csődöt kért maga elem. Sz.-t érzékenyen érintette a bérlőjének a bukása, azonban még jobban bosszantotta az, hogy a cimborái egyre kötekedtek vele az eset miatt, véle, akit körültekintő és furfangos esze miatt eddig sohasem ért ilyesféle veszteség s ezideig mindig ő nevetett a többiek hasonló kárvailásán. Sokat törte a fejét, hogy szerezze meg az elmaradt 3000 forint bért., die hát semmiből nem lehet valamit csinálni! Már teljesen lemondott a bérösz- szegről' s kerülte az őt Ibosszontó cimborák társaságát Végre azonban gondolt egyet, megnyergeitette a líáitátovárt s elrobogtt. Egyenest az egyórányira lakó bérlőhöz tért be. A tova kantárját egy ott ácsorgó cselédnek odadobja s fölkeresi a bérlőt, akart éppen együtt talált a feleségével az egyik szobáiban. Beköszönt ás után rö videsen a tárgyra tért. át: — Hát Fudhs nr, csakugyan nem tudja megfizetni a bértartozását? — Nagyságos uram — szélt a bérlő nagy alázat o san —- szívesen fizetnék, ha. volna miiből. De Téten látja a leifcemert, egy krajcárnak sem vagyok az ura. — No hát, ha nem tudsz fizetni, — szól a. tegezéire átérve a. haragos föidesur — akkor legalább leverem rajtad az áirendát! — s ere a bezárt ajtó kulcsát zsebrevágva, a kezében hozott lovagló kro Mecsa! alaposan, végigrágott a bérlőn. A váratlan ütésre ez nagyot ordift, de Sfc, tsjaíbb ütésre emeli a korbácsot s dacára mindén rimán- kodósnak, még hatallmasabb ütést mér a bérlő hátára, hogy csak úgy porzott belé a kabát. Ere a., rémületében * szótlanul bámuló asszony h férje és támadója kfjzé rohanva, térdrebond és ösz- szetertrt kézzel ©írva könyörög: — Nagyságos uram, nekem van még annyi pénzem a hozcmiányousböl, én kifizetem, c©ak ne bántsa ez uramat! \ Hotel Continental Budapest VI!., § int. tel. 462-28, Dohány ucea 42 || A pénz egykettőre Sz. kezében volt. Staő nélkül zsebretertte azt s kinyitva az ajtót, e szavakkal távozott.; —Ha azonban panaszra talál menni Euchs ttr, 'akkor visszajövök és folytatom. Fuchs tnr persze bölcsen hallgatott, Sz. A. pedig csak évek múlva mondta eh maként jutott a mar veszendőbe levő pénzéhez. & Még Thaász Etek budapesti főkaput ánysága idej űiben történt hogy négy javakoTbelá daliás ország gyűlési képviselő elment egy este megnézni a sokat emlegetett „BJaue Katz“ helyiségét, amelynek abban az időben a gorombaságáról hírhedt „San- wirith“ volt a tulajdonosa. Hamar megunták, az ott uralkodó hangnemet s már éppen távozni készültek, midőn a Sauvvirt rászólt a hatalanaö term'etü Sz. Á. képviselőire, még pedig olyan modorban, melyet nem tehetett eltűrni s amelyre csak az ott öszegyült törzsvendégek törtek ki, még pedig óriási kacajban. . Ez már több vdlft a sóknál és Sz A, egy kfeze! mellen ragadva a goromba kocsmáiéért, fölemelte e, úgy vágta a sarokba, hogy szinte nyekkent. A tör®: vendégek ezt látva, összeröífentek, szörnyű Minmál csaptak, becsmérlő szavaikat kiabáltak Sz. feíé, minő ez rájuk ripaklodotrt: —- Azonnal takarodjatok, fai, különben feShiányfek benneteket! Erre tört még csak íbi a csatazaj, az óriási erejű Sz. pedig kezdte a feléje közeledőkéit hatomra hám> ni, amit meglátva a szintén, hatalmai? erejéről és bátorságáról teres Reviczky Károly, Beöthy Aldzsi s a negyedik képviselő, székeket ragadva, néhány perc alatt kiverték a mulató egész közönségért s b<= zárva az ajtókat, azokat azon felül1 még el is toafla szólták asztalokkal, székietkloeiL A nagy riadalomra a künnrefcedlt publikum rend őrért kiabált s meg te jeleni egy-kettő. Bebocsátta tásíl. követeltek, miire Sz. A. kiszólt: — Fiam, én Sz. A. omsággyíüiési képviselő va gyök be nem eresatetok, hanem jelentsd a törten töket azonnal a főkapitánynak azzal, hogy kéretem, jöjjön ide. A rendőr látva a fcüinmirefcedS vendégek tömegéi!, fanácsoealbbnak vélte az utasítás teílljesdltiés/ét, önzőiket rendelt a ki járók mellé s elindult, hogy a. je 'leütését megtegye, F'ótóira múlva megjött Tihaisz és 'bekopogtatott: — Itt vagyok, Thaisz főkapitány, nyissátok ki a7. ajtót!----Szervusz Lexi - szólt ki az ajtó 'mögül Sz. A— Előbb oszlasd el a tömegeit, ateán távoílafed ól a rendőreidet, akkor heereszHek, előbb nem! Thaász ismerte Árpád barátját. Széteszlajtta a zajló tömeget s mag emberei a kapunál őrködtek az gyök, mint egyéb emberék ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos i-s. Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amit birok!... ... Két ember méné fel a. templomba, hogy imádkozzanak.,. Két ember imádkozott a templomban. így ■ • • rv. A nap már eltűnt a. templom mögött. A meleg is csökkent és a templom előtt érdeklődő emberek csoportosultak. A kicsiny csoport bullám zott, az emberek előre, meg hátra tolakodtak, zajongtak és élénken mozogtak. Mikor a sovány, kié ember lejött a lépcsőkön, járása nyugodtabb volt, mint felmenet. Szürke .szemeiben már nem. is volt bizonytalanság, de azért volt nézéséiben valami kereső. Gyűrött arcvonásai is kisimultak kiesé és egész lényén szétterült valami erősség. Amint jött lefelé, lassan és nyugodtan, szeme megakadt a kis csoportosuláson. Érdeklődve ment közelebb, de talán nem állott volna meg, ha nem veszi észre, hogy a kis kör közepén az egyik nyomorék áLl ragyogó arccal, pirosán és fö!hevültere égőn, lelkesen beszél, ■kapkodva és gyorsan. A fiatalabb nyomorék volt: —• ... már majdnem verekedtünk . .. akkor jött egy ember... kis, sovány ember volt... —• most hirtelen észrevette őt, rámutatott — ö volt... adott nekünk egy-egy sziklást... és aztán fölment... alighogy fölment, megint árnyék vetődött ránk ... tudjátok, szeretjük az árnyékot ilyenkor ... legalább néhány pillanatra enyhít... de nem néztünk föl... mégis, az árnyék nem mozdult... akkor fölnéztem ... nem is tudom már, hogy milyen volt... csak nagyori-nagycm melegen nézett rám ... láttam a szeméből, hogy sajnál... és volt valami benne... nem tudom, mi... mert szegény voit__ és mégis olyan hatalmasnak láttam, ho gy azt mondtam neki: .segíts rajtunk!... erre hozzánk hajolt és a kezét, nyújtotta... mi -megfogtuk a kezét... föl akartam állni... összeszedtem minden erő mert,... de egész köny- nyen ment... s akkor csak lenéztem a lábamra... és nem voit rajta egy seb sem!... és nem fájt... és egészen ép... nézzétek!... Nézzétek!... majdnem sirt, —• ép, ép a lábam ... és nem fáj!... ép a lábam ... és az övé ,fe ... látjátok? ... és csak bámultam ma,- gam elé ... a lábamra... csak bámultam, aztán hozzáfordultam ... és szólni akartam ... ő mosolygott. .. mosolygóit,, .. nem szólt... ér továbbment... és a 'lábaim ép!.,. a lábam ép!.., És még beszélt .szakadatlanul, százezer ismételve egy és ugyanazt. S az emberek érdeklődve hallgatták. Mindig újak jöttek .s ő mindig ismételgette. Csak a kis, sovány ember maradt ott. Arca, ■sápadt lett s minél tovább és minél többet hallgatta, annál sápadtabb. Egyszer aztán, mikor talán már tizedszer hallotta ugyanazt, kicsit közelebb lépett és bi~ osakló hangon kérdezte: — Ki volt? ... —* Nem tudom ... sose láttam ... — De milyen volt? ... — sürgette a kis, sovány ember. —• Nem tudom ... csak azt tudom, hogy nagyon szép .szeme volt... volt valami nagyon fényes a szemében ... A kis, sovány ember maga elé bámulva ismételte: —• ... valami nagyon fényes a szemében ... — ... igen — csapott rá a, meggyógyult , fényes és ragyogó ... A kis, sovány ember feje a mellére hullt: — ... ragyogó ... Most egy erős, nyugodt, biztos hang szólalt még: —• Biztosan az volt, aki az öcsémet is meg- gyógyitotta. Egy magas, erős, fekete férfi állott ott. Mindnyájan ránéztek. Az erős férfi hátramutatott. Az uocán egy .sovány, fiatal, szelíd arcú ifjú ment. Feje lefelé volt, látszott, hogy igen elgondolkozva megy, hogy nem lát maga körül semmit. —• Látjátok — mutatta az erős ember —, ott az öcsém. Vak. volt születése óta.. S néhány hete Iát. A kis. .sovány ember hozzáfordult: — Ki gyógyította meg: A magas*, erős férfi vállatvonrt: —- Nem is tudom ... Hé! — kiáltott az öccse után. — Ki az, aki meggyógyított téged? Az ifjú fölnézett.. Szeme ragyogni kezdett és egész arcát elöntötte valami belső sugárzás: —- A názáreti Jézus... — mondta csendesen, szelíd hangon, de ahogyan mondta, abban volt valami olyan szép, hogy a kis, sovány ember hosszú, vékony ujjaival hirtelen, a. szeméhez nyúlt, és két kibuggyanó cseppet- dörzsölt szét. erélyesen. Az ifjú még állt egy ideig és csak nézett föl és arca csak ragyogott. Aztán megfordult és elment, A. többiek némán állottak. A két meggyógyult is lehajtott fővel állott, A kis, -sovány ember hirtelen megfordult és az ifjú után szaladt, — Várj, kérlek... — mondotta» Az ifjú csodálkozva nézett rá; — Mit akarsz? A kis, -sovány ember zavartan kapta el üzemét. Zavartan, mondta: — Szeretném, ha beszélnél valamit róla .., — Kiről? A kis, -sovány ember nem merte kimondani nevét, de rajongás volt hangjában: — Arról, aki téged meggy ógyított.,. Az ifjú. arca ismét égni és ragyogni kezdett: — Még sosem hallottál róla? — De igen ... Olyan csodálatos ... Azt hallottam ... de még -sose láttam ... Beszélj, kérlek ... mit mondott neked? ... Az ifjú ragyogó arccal, csendesen, nagy- n<agy boldogan beszélni kezdett, V. A kis, sovány ember látta, hogy sok-sok ember izgatottan és nagy buzgalommal igyekezik kifelé a városból. « A kifelé siótok gyorsan beszéltek, gyorsan mentek, sietve hátra-hátrafordúltak és hátra- ihá'trakiáltozitak egy-két szót az utánuk .jövőknek. Nem tudta, hogy mi van, hogy oly sok ember szalad kifelé -s hogy oly izgatottan sietnek s azért kilépett házából és elfogott egyet a sietők közül. — Hová mentek? Mi történt? A siető továbbszaladt, de útközben hátra- dobfa a. feleletet: . —• A názáreti Jézus elé. Most jön! A kis, sovány férfi, megrázkódott. Elsápadt s egy percig úgy maradt: mozdulatlanul. Aztán ö is gyorsan sietni kezdett kifelé. Alig ment néhány száz lépést, egy tömeg közeledett feléje. A kis, sovány ember megállt és tehetetlenül érezte, hogy hiába jött, nem fog látni semmit. Kicsit állt. összeesetten, de aztán hirtelen nagy energia ágaskodott föl benne. Körülnézett. Néhány vad fügefa állott az ut szélén. Nem sokat gondolkozott. Odalépett az egyikhez >s néhány gyors mozdulattal fölka- paszkodott annyira, hogy jól és kényelmesen be1 áthatott a tömeg közepébe. A tömeg zsivajogva, nyüzsögve közeledett. Középen -több idősebb, nap égette ember ment s ezek mind Egy köré csoportosultak. ■ Ez az Egy ment nyugodtan, földreszegett szemmel s ajkán alig észrevehető mosolygás derengett, Amint a tömeg mind közelebb és közelebb jött, a fügefán ülő ember mind izgatottabb lett. Szive egészen elszorult, később meg hangosan, rendetlenül verni kezdett. Szemeivel lázasan tapadt a Közeledőre. Most már egészen odaértek. A kis, sovány ember a fán szédülni kezdett. A középen Haladó fölemelte -szemeit és ránézett-. Szemében olyan -barátságos tűz volt, mintha régi, nagyon jó ismerősét üdvözölné. A kis, sovány ember lehunyta -szemét. Nem birta ezt a barátságos, jé nézést. A középen Haladó megállt, kicsit fölemelte kezét: —■ Zake-us —• mondotta tiszta,, szétcsengő hangon —, sietve szállj le, mert ma- a te há ziadban kell maradnom, A kis, -sovány ember minden izgatottsága egyszerre elsimult a legteljesebb békévé, Sietve ugrott le a fáról és rohanva rohant haza... VI. Zakeus ott állott háza. előtt és várta a názáreti Jézust. A kanyarodénál már föltűnt a tömeg. Élénken beszélgetve jöttek az emberek és Zakeus jól sejtette, hogy meg-botránkoznak azon, hogy a Mester éppen hozzá tér be. De nem bánt -semmit, nem látott mást, csak azt, aki feléje közeledett, nem várt mást, csak őt « nyugodtan, derűsen, ragyogó arccal várt.,. S mikor Jézus ott állt a kapu előtt, Zakeus hozzálépett: — Uram! Te tudod, hogy ki voltaim eddig. És tudod, hogy ki akarok lenni fme, javaim felét a szegényeknek adom és ha valamiben valakit megcsaltam, négyannyit. adok vissza.!... Jézus állott és hallgatta. Arca komoly vok: de világított. Fölemelte kezét, kinyújtotta és megáldotta a házat: — Ma lett üdvössége e háznak, mert m em bér fia azt jött keresni és üdvözítem, ami el veszett vala,. Nagy csend volt. Mindenki néma, csöndben állt. Zakeus mélyreha.joltan állott. Most fölemelkedett, fölnézett a Názáreti sze mébe. Arca piros és lágy volt. szeme csillogott. Szája nyílott, de nem tudott, beszélni. „.
