Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-08 / 81. (2302.) szám

2

1*50 ipfOlá 8, kedd.

<KyVGAI-A\\G^ARHI RLV?

A református egyház tizenegyévi kálváriája

Péter Mihály tiszánin^eni református püspök konventl beszéde a népszövetség előtt való panasztétel tárgyában

Az Odoi minden más Utó szertől azon különös sajátsába által tűnik ki,

hogy a szájüreget öblítés után úgyszólván mikroszkopikus vékonyságú, de mégis tömör antiseptíkus réteggel vonja be, mely még órákig tovább hat. Semmilyen más szájvíznek nincs Üy tartós utóhatása. Aki tehát naponta használ Odolt, biztosítja magát a fogakat megtámadó erjedési és rothadási folyamat ellen. Az Odol csakugyan jó.

Aktié Rothermere lord Magyarországra való meghívása érdekében

Sopron, április 7, Balthazár Dezső debreceni református püspök vasárnap Soproniban tartózkodott. A délelőtti istenié atelet után Baltíhazár Rothermere emlékoszlopánál nagy beszédjei mondott és a rögtönzött gyűlés végül határozati javaslatot fogadott eiL, amelyben a magyar sajtó nyilvánossága utján szólítja fél a magyar társadalmat, hogy csatlakozzon Rothermere lord Magyarországra mié meghívásához.

Semmi sem aj a nap alatt

A csikágói Fields-muzeum antropológiai intézetének vezetője, Laufer Berthold dr., legutóbb rendkívül érdekes előadást tartott, amelyben a legújabban népszerű hangosfilm találmányának jelentőségéről számolt be. Laufer tanár megállapította, hogy a technika századának ebben a legújabb alkotásában is bebizonyult Ben Afciha ősrégi mondásának igazsága, — hogy t. i. „nincs uj dolog a nap alatt", — mert, őskori feljegyzésekből megállapítható, hogy Krisztus születése előtt 121-ben Vu-Ti kínai császár rendeletére előadásokat tartottak Pepingben, amelyek alkalmával fehér posztóval vonták be az előadás céljaira berendezett helyiség egyrészét, amelyet a posztó mögött elhelyezett lámpákkal világítottak meg. Az ilyen módon elkészített primitív mozi előadásainak alkalmával ökrök, szamarak, juhok és más különböző négylábú állatok szerepeltek, amelyek árnyképei tisztán láthatók voltak a posztó felületén. Az állatok bőgése, ugatása és vonítása, valamint az előadáson résztvevő közönség által szolgáltatott zenekiséret valóságos hangosfilm- előadást rendeztek a „Mennyei Birodalom" akkori fejedelme számára.

Laufer tanár előadásának további során megállapította azt is, hogy „Mr. Robot", az angol találmányu gépember megszereksztése is ősrégi keletű. Polemaios Philadelphos egyiptomi király, aki Krisztus előtt 285-től 246-íg uralkodott, már szolgálatába állított egy ilyen hasonló gészerkezetü embert, akinek az volt a feledata, hogy állandóan lengesse a fáraó feje felett a hatalmas strucc- tollas legyezőt. A XIII. század elején egyébként Albertus Magnus is szerkesztett egy ilyen automata-embert, amely a tudós látogatóinak ajtót nyitott és őket meghajlással üdvözölte. Albertus Magnus ezért „boszorkánymester" hírében állott. Hasonló szerkezetű alkotás volt ezenkívül Kempelen Farkas, a világhírű magyar tudós és sakkmester által szerkesztett gépember is, mely 1768-ban Pozsonyban szerepelt először s amely tökéletes szerkezete révén az akkori idők összes ■sakkmestereit legyőzte a mérkőzések alkalmával. A Kempelen-féle figura később Amerikába került, ahol hosszú ideig csodájára jártak, mig 1854-ben az érdekes alkotás a fila- delfiai tűzvész alkalmával elpusztult.

Az automatikusan önműködő szerkezetű figurák divatját, Laufer tanár állításai szerint, Architas, a görög vílágbölcs honosította meg, aki rugószerkezetre járó galambot alkotott. Architas galambjának mintájára készült különben az a kétfejű sas is, amely Miksa német császár nürnbergi bevonulása alkalmával fejbólintással és szárnycsattogással üdvözölte.

Számtalan kísérlet előzte meg az automobil forgalombahozatalát is. Parisban 1728-ban óramüszerkezetre járó kocsi ejtette bámulatba a közönséget, amely óránkint 30 kilométer sebességgel száguldott a fővárosban. A kocsi óramüszerkezetét természetesen mindig újra fel kellett huzni. Később az összes efajta kísérleteket betiltották azzal az indokolással, hogy túlságos sebességük veszélyeztetik a járókelők életbiztonságát!

A közhiedelem szerint a vízgőz erejének felhasználása a legújabb kor vívmányainak egyike. A valóságban a keleti birodalmakban már évszázadokkal ezelőtt tisztában voltak a gőz erejével, az egyiptomi templomokban pedig alexandriai Heron utasításaira forró vízzel lelt üstöket helyeztek el a templomajtók közelében s igy a fejlődő gőz feszitette ki a szentélyek kapuit.

Az egyik legbámulatosabb megállapítások egyike továbbá az, hogy a nagyvárosok ut- I estburkolatára használt anyag, az aszfalt, amelyet sokan szintén a legmodernebb vívmányok egyikének tartanak, már a fáraók korában is nagy szerepet játszottI Az a tény, hogy a modern hölgyvilág toa- leteszközei jóformán kivétel nélkül valarneny- nyieu ősrégi eredetűek, közismert és nem szorul magyarázatra. Az arcfesték, a körömreszelő, sőt az ondolálás is közkeleti cikkek voltak már Nero uralkodásának idején. A legújabb idők valóban alig teremthettek uj eszközöket a szépészeti cikkeknek óriási tömegében. Kínában ezenkívül divatosak voltak a legújabban Steinach és Voronoff által kezdeményezett fiatalítási eljárások is, amelyek céljaira szarvasok és tigrisek mirigyeit használták fel.

Nyilvánvaló tehát, hogy a ,,Ni) Növi Sub Sóié" ölve sok igazságot hirdet és a modern

Prága, Április 7. A ref. egyetemes kon verni pozsonyi üléséről hozott jelentésünkben röviden beszámol tűink arról, hogy Péter Mihály tiszániuneni püspök nagy beszédben foglalkozott a református egyházat tizenegy iév alatt ért sérelmekkel és azt a gondolatot vetette föl, hogy az egyház a népszövetség elé terjessze panaszát. A közérdekű beszéd szövegét miődunkban volt megszerezni s az alábbiakban ismertetjük olvasóinkkal.

— A tiszáninneni egyházkerület azon előterjesztését — mondotta a püspök — hogy ref. egyházunk sérelmeit a békeszerződések ellenőrzéséjre hivatott fórumnak, a Népszövetségnek ítélkezése alá bocs ássuk,

megfontolás végett mély tisztelettel ajánlom a Főtisztelendő és Méltóságos Konvent figyelmébe. Ilyen indítvány a Konventen már többször megfordult, de évrőlévre levettük a napirendről, bízva abban, hogy az államkormány végre-valahára mégis csak felemelkedik a mi ref. egyházunkkal szemben az igazság, a méltányosság, a demokrácia, a felekezeti jogegyenlőség álláspontjára.

Tizenegy év vihar zott el felettünk. Ezen tizenegy év alatt ígéret mindig bőven volt, de ezen ígéreteket soha, sehol sem váltotta 'be a kormány.

Mikor a magyar ref. egyház a csehszlovák államba 'bekebelezte'tett, az akkori püspök, ref. egyházunk akkor még egyetlen püspöke, Révész Kálmán dr. a Reíerátustól (Simko- vics János liptói ev. esperes, kormányelőadó a szlovenszkói ev. egyházi ügyekben) 1904. I. ü. o. 1919 október 23. sz. a. Írásbeli nyilatkozatot kapott arra nézve, hogy csak nyugodjunk bele sorsunkba, mert hiszen a csehszlovák állam a ref. egyházzal szemben épp oly méltányos, igazságos lesz, mint a volt magyar állam volt, hogy mindazon anyagi és erkölcsi támogatást, melyet ott élveztünk, itt is maradiék nélkül élvezni foglyuk, hogy vallásunkat, nemzetiségünket épp tLgy ápolhatjuk itt is, mint ott ápoltuk.

A retf. egyház e nyilatkozatban — mert ismerte már a létét biztosító békeszerződéseket is — megnyugodott. Tehát megtette a következőiket: A magyarországi ref. egyházzal 400 év óta fennálló szervezeti kapcsolatot szétszakította, itt magát önállóan megszervezte, az állaim keretébe beilleszkedett; papjai, tanítói, világi funkcionáriusai a hü- ségi fogadalmat letették. Azóta 11 év télt el és az államkormány — bármily árgus- szemekkel vigyázott is ránk — nem talált közülünk senkit, akit az államellenesség miatt el lehetett volna Ítélni.

A béke szerződések és az állami törvények erejénél fogva, de a felekezeti jogegyenlőség szempontjából is minket reformátusokat az állam támogatni tartozik. És mit látunk?

Tizenegy év viharzott már el felettünk és még nem volt egyetlen egy esztendő sem, amikor os-ak azokat az Összegeket is, amelyeket a törvényhozás részünkre közigazgatási, adócsökkentési, nyugdíj intézeti hozzájárulás ciimén a költségvetésbe mindig felvett abban az összegben, áhogy azt felvette, kiadták volna;

annak mindig csak bizonyos csekély hányadát kaptuk meg.

Sőt évről-évre mindig kisebb az ily címeken kiutalt államsegély. így például ez év január havában folyósított, 1929. évi, már majdnem csali egy harmada az 1928-ta folyósított és akkor is horribilisen 'megcsonkított állam- segélyn ek.

De nemcsak az ilyen cíimü államsegélyünkkel vagyunk igy, hanem a lelkészi és tanítói államsegélyekkel is. Tudvalevő ugyanis, hogy

az 1919-20. évekről minden indok nélkül, vagy legalább is minden helytálló indok

mellőzésével az összes ref. lelkészek államsegélyét elvették;

arról nem is beszélek, hogy állampolgársággal nem bíró, bár 40 — 50 év óta szolgáló lelkészeik évék óta nem kapják az államsegélyt, sem arról, hogy tahi tóink közül hánytól vonták el.

Ha mi számítást lennénk a tekintetben, hogy mennyire rúg a tőlünk ily elmeken

emberiség bármennyire is büszke technikai vívmányaira, alapjában mégis csak ősrégi kísérletekre és tapasztalatokra építi fejlődését.

megvont törvénye* államsegély, kiderülne, hogy

több mint tus millióra.

Hát ha azt vennék számításba, hogy hány téren kellene még bennünket támogatni, ahol abszolúte nem támogatnák, mint például teológiánknál, továbbá, ha azt is figyelembe veninők, hogy nem nyújtanak számunkra lehetőséget egy ref. tanítóképző felállítására nézve, hogy szeretetintézményeink fenntartására, mint aminő a beretkei Árva- ház, hogy a mépmüvelődést szolgáló intézményeinkre, mint aminők majdnem minden egyházunkban vaunak már, egyetlen fillért sem juttatnak, akkor ez az összeg még többre megy.

Megkezdték az államsegély kiutalását s kapott is belőle 29 lelkész, azonban akkor, amidőn ez az államsegély az összes ref. lelkészeket megilletné, eddigelé a kiutalás bizonyos pártpolitikai színezetet visel magán, az egész eljárásiból az tűnik ki, mintha azt mondanák: No hiszen kaphattok ti belőle,

ref. papok, de értsétek meg, hogy micsoda feltételek alatt.

Ez nem egyéb, mint & világi politika bevitele az egyházba, amelyet, ha sikerül egyházunkba behurcolni, vége lesz függetlenségünknek, vége szabadságunknak, vég© egyházunknak, mert hogyha a lelkészekkel sikerülne megértetni azt, hogy ők a fizetés- kiegészítéshez csak úgy juthatnak hozzá, ha önérzetüket levetkőzik, csak úgy, hogyha eszközévé válnak az élném zetietlenátést szolgáló politikai párinak, akkor, még egyszer ismétlem, vége egyházunknak. Ugyanezt célozza a törvénykönyvünk megerősítése körüli eljárás.

Méltóztatik tudni, hogy az 1928-ban tartott zsinatunk alkalmával azzal kecsegtettek bennünket, hogy

ha a kormány minden kívánságát teljesit- jiik, továbbá, ha a szlovák egyházmegyét megszavazzuk, semmi akadálya nem lesz törvénykönyviink megerősités ének.

Megtettük. Elmentünk az engedékenység legszélső határáig, megcselekedtük azt, hogy a szlovák egyházmegye kérdésénél mellőztük autonómiánk egyik sarkalatos pontját, a nép megnyilatkozása elől kitértünk. Megsértette a zsinat a kardinális elvet csak azért, hogy végre rendbe jöjjünk már egyszer, hogy legyen törvénykönyvünk. Mi az eredmény? Semmi. Törvénykönyvünk hét év óla nincs megerősítve.

Iskoláink ma már nem a mieink, hanem az államé;

nekünk csak kötelességeink vannak, de jogaink nincsenek.

Kötelességünk az iskola fenntartása, de abban az iskolában nem az iskolaszék az ur, hanem a tanfelügyelők a mindenhatók, úgy hogy a tanító még egyháza jogainak a feláldozásával is kénytelen teljesíteni parancsát.

Nemcsak az adminisztráció kérdésében nem a mienk az iskola, de nem a mienk a gyemnek lelkének, szellemének formálása tekintetében sem. A mostani tankönyvek református és magyar nemzeti szempontból sok-sok kívánni valót hagynak hátra.

De ez csak a magyar iskolákra vonatkozik. azokra az iskolákra, amelyeket még meghagytak, legalább a nevükben még magyar jellegűek.nek; mit mondjak azonban arról az eljárásról, mikor magyar iskoláinknak •egész tömegéi tettek már szlovákká. Na.pröl- riapra létesülnek református iskoláinkkal szemben, ugyanazon egyházaink bán, hogy úgy mondjam, kontra xxlo vak iskoláik, ahová

egyes politikai tényezők földoszt áe& ígéretek - kel, tyukkal-kaláccsal, ingyen tanszerek ée könyvek kilátásba helyezésével csalogatják a szimimagyar kálvinista gyermekeket. Sőt megtörtént az a botrányos eset, hogy a magyar iskolába íélnapd tanításra bekéredzkedtek, olyan feltétel alatt, hogy a ref. tanító megkapja a kongruát. A szlovák tanító mihamar meg is kapta, de a magyar tanító, s magyar ref. egyház már 3 éve vár az államsegélyre hasztalanul Mi ez más, mint elm em- zetieflenités, dacára annak, hogy magas állású egyének ajká/ról hangzott ©1, hogy az el- nemzetietleuités: bűn, dacára annak, hogy csak most jelentetett ki, éppen a legmagasabb helyről: mindenki szeresse nyelvét De, hogy szeresse a magyar református gyermek az anyanyelvét, ha annak a megszerelésétől elveszik a lehetőséget Ezeket a tényeket a Konvent elbírálása alá bocsátom.

A Konvent Péter Mihály püspök élőterjesztésével foglalkozva a következő határozatot mondotta há:

„Az Egyetemes Konverrt mély fájdalommal állapítja meg a hontalan egyházi tisztviselők állampolgársági ügyeiben az elmúlt két év dacára a kielégítő elintézés hiányát Az egye*, kevésszámú állampolgársági jog- igényelismerés az Egyetemes Kooventet nem elégítheti ki. Az Egyetemes Konvent ez égető ikérdés teljes, kivétel és maradék nélküli elintézését kívánja és e tekintetben az 1928. évi pozsonyi zsinat határozatainak álláspontján áll változatlanul.

Az egyházat és a lelkészeket megillető 1919-20. évi és általában az elmaradt államsegélyek és kongruák megilletik és ''ha a csehszlovák költségvetési törvény szerint a költségvetési év eltelte következtében e jogos járandóságok utólagos kielégítése lehetetlenné is vált volna, — az egyház és egyes lelkészek minden, követelésének fenntartásával, — mert az Egyetemes Konvent meggyőződése szerint az ezen követelésekhez való jog az állami költségvetési törvény dacára, az Egyetemes Egyház kárára el neon veszhetett, el nem évült és mert e jogelvet gyakorlatilag az államkormány is elismerte azzal, hogy az Egy. Konvent egyházi elnöke uüján 29 lelkésznek folyósitott elmaradt kongruá- juk terhére előleget, — az Egyetemes Kou- vent elvárja az államkormánytól,

hogy vagy vegye fel újból a legközelebbi állami költségvetésbe az 1919-20. évi s általában az elmaradt államsegélyeket és kon- grnákat s azok kiutalásáról gondoskodjék, vagy ha ez bármi okból nem lenne lehetséges,

■alkalmazza legalább azt a modus viveudft, hogy a különböző állami költségvetési tételeknél eszközölt megtakar! fásokból sürgősen eszközölje már a folyó 1930. évben a ref. lelkészek minden megkülönböztetése nélkül, esetleg arámylagosam az elmaradt államsegélyek. kongruák kiosztását.

Kimondja továbbá az R Konvent, hogy az Egyetemes Ref. Egyházat autonómiája alapján. az egyház és az állam közötti jogviszonyból eredően szerzett jogai és a jogfolytonosság alapján megillető állaimi segélyek az állami költségvetésben az Egyetemes Konvent felterjesztéseinek figyelembe vétele nélkül az egyház jogos igényei és az államfő rónia t idején volt jógái!apót sérelmére állapíttatlak ■meg s nz előirányzat és a kiutalás kört csak az 1929. évre: 427.000 T< hiány mutatkozik az egyház kárára és sérelmére, jóllehet az (v évi előirányzat végösszege »/. álján dördül a tót kösveblomll megelőzött időben • cmév