Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-06 / 80. (2301.) szám

1990 április 6, vasárnap. ^PIMGAlA^AtíteCR-HlHIjaPr 1Y Képek a német birodalmi gyűlés fii | 4 ff / . M| / • wa dontojelentőségű üléséiről A halkszavu Brüning — Breitscheid elegáns napja Általános bizonytalanság Bérűn, április 5. (A P. M. H. munkatársá­tól) A hangerőéi tő recsegve kürtöli szét a szónokok hangját. Nem élvezet hallgatni, és mégis szükség van rá. Brüning, a német birodalom uj kancellárja, oly halkan olvassa fel programot adó nyilatkozatát, hogy a nagy tereim a technika segítsége nélkül érthetet­lenné fojtaná a súlyos jelentőségű szavakat. Mindnyájan együtt vannak, az uj kormány aj miniszterei, az öregek és a fiatalok. A diplomaták páholyából, ahol Kánya magyar követ is elhelyezkedett, látcsövek merednek az uj arcok felé. A nagy bajuszos Schiele köz­vetlenül a tanárosképü kancellár mellett fog­lalt helyet, Treviranus, mint a kabinet leg­fiatalabb tagjához illik, a legszélém, pont Hitler híveivel szemben, jutott bizony most elég tövises miniszteri fauteuil-jéhez. A sok borotvált arc között Schiele marcona bajuszán kívül Bredt professzor, az uj igazságügyimniszter képviseli egyedül a szakáll divatját. Még valamiben elüt minisztertársaitól: a többiek fekete ruhát öltöttek, 5 kissé kopot­tas barna öltönyével talán a pártja által re­prezentált elszegényedett középosztályt akar­ja szimbolizálni. Rídvidebtb kancellári beszéd még nem hangzott el a német parlamentben. Négy óra­kor vette fel Brüning doktor az első papír­lapot és félötkor már a diplomaták, képvise­lők és újságírók hada az előcsarnokban nyüzsög. Itt próbálják magyarázni azt, amit Brü- mimg mondott és még inkább azt, amit el­hallgatott. Jó diplomata hírnevét az uj kan­cellár úgy vélte bebizonyithatőnak, ha álta­lánosságoknál nem merészkedik tovább. A kissé nehézkes vesztfáliai politikusnak ne­hezére eshetett az a kecses tojástánc, melyet minden mondatával ellejtett a jobb és bal­oldal között. Ha az egyik mondatnál némileg féld erűi­tek a szociáldemokraták vihartjósló arcai, a deutsohnationalok húzták össze fenyege­tőn szemöldökeiket. És ha a jobboldalról duruzsolt megelégedett moraj, a tömött szociáldemokrata falanx gúnyos mosolya mered a fiatal kancellárra bajtsejtetően. A Reidhstag sok száz tagja közül alig egyné­hány hiányzik és a sok száz közül mégis csak alig néhány tucat akad, aki fentartás nélkül hajlandó volna támogatni az uj kabinetet Pedig Brüning veszedelmes fegyvert hozott magával kancellári tarsolyában: „Ez az utol­só kísérlet ezzel a Reichstaggal a súlyos fel­adatok megoldására" — mondja, és a pártok előtt felkisért az uj választások százezres ki­adása, mandátumelveszések réme. És még valami. Brüning megsuhantja a német képviselöház felett a birodalmi al­kotmány 48. szakaszának ostorát.! A parlament időleges kiküszöbölésének, dik­tatórikus intézkedéseknek lehetősége vissz­hangzik az uj konmányekuök szavaiból. De a kancellár nem maTad sokáig rossz fin. Rövid beszédje utolsó része már csupa kedvesség, csupa jóakarat, kérlelés jobb- és baloldal felé. Vájjon hatnak-e szavai? E pillanatban nem tudja senki sem. Ha most kerülne sza­vazásra a sor, fölöslegessé válna Brüning miniszterei számára az uj névjegyrendelés. De még huszonnégy óra telik el a vitáig. A deutsöhmatioualok olyannyira nincsenek tisz­tában önmagukkal, hogy még a huszonnégy órával sem akarnak megelégedni és egyik haragos párthivük negyvennyolc órai gon­dolkodási időt kér. Ez azonban mégis sok Brüningéknek; negyvennyolc óráig nem sze­retnének Mohammed koporsójaként ég és föld között lebegni. És igy a félórás beszéd után az előcsarnok­ban és folyosókon megindult vita szerdán tizenkettőkor az ülésteremben folytatódik. A szociáldemokraták legjobb szónokukat, az elegáns Breitscheid doktort küldték harc­vonalba. És a szociáldemokrata leadernek jó napja van: kíméletlen gúnnyal mutat rá, hogy ime békésen ülnek az uj kabinetben a fegyház töltelékek és azok, akik rájuk szeret­ték volna mérni a fegyházbüntetést. Sohiele és Treviranus tudniillik Hugen- berg népszavazását, mely fegyházbüntetést követel a Young-szerződés aláírói számá­ra, támogatták és ime pár héttel később mégis jól megférnek a Young-szerződés megteremtői, oj minisztertársaik, Ourtins és Wirth mellett. Hatalmas derültség fogadja ezt a megállapí­tást, mely csak fokozódik, amikor Breitscheid arra kéri Brüninget, régi politikai fegyver­társát, ne hagyja magát befolyásolni Trevi- ramus tengerészkadetti temperamentumától. Ez a fiatal képviselő tudniillik fregattkapi­tányból avanzsált miniszterré Breitscheid egész beszéde alatt tombolnak Hitler szélsőjobboldali és a kommunisták szélsőbaloldali beocmesterei. No de nem kell megijedni, a vibar nem komoly vihar, hanem csak olyan színpadi puffogtatás. Annikor a szociáldemokrata vezér leül, legalább tiz- szerte erősebb taps köszönti, mint a kancel­lárt, Mt csak néhány lojális tenyér halk ösz- szeverődése üdvözöl. Most esedékes a döntő pillanat. Most kelle­ne a német nemzetiek szónokának beszélni. Breitscheid erélyes nem-e meggyőzhette Brüninget végleg arról, hogy a baloldalon nem virágzik számára remény. Hátha Hu- geeuberg menti meg a csenevész újszülöttet? De a meglepetés moraja zug fed a teremben. A szónoki tábla hirdet centrumpártit és nép­pártit, hirdet kommunistát és fajvédőt, de a Deutsdhmationale Volkspartei reprezentánsa nem hajlandó szót emelni. És most feltűnik, hogy a jobboldal pad­sorai üresek. A német nemzeti párt már órák óta tanács­kozik és igaza volt szónokuknak, amikor negyvennyolc óra halasztást követelt: hu­szonnégy óra alatt Hugenberg és Westarp gróf nem tudtak megegyezni egymással. Westarp gróf és rajta kívül Schiele a párt­ban bennmaradt hívei az agrárprogram ked­véért hajlandók volnának néhány hétre szóló injekciót adni az uj kabinetnek. Hugenberg azonban fél a valóban nevetséges helyzettől, mely a deutschnationalokat rákényszerítené, hogy bizalmukról biztosítsák a minap még tajtékzó szájjal hazaárulónak bélyegzetteket. És óra telik el óra után, a szónokok egy­másután mondják el mondókájukat, egyre üresebb és üresebb lesz az ülésterem, min­denki a német nemzeti párt frakciója ülésé­nek végét várja; most már nem az ülés­teremben, hanem itt dől el a Brüning-kor­Caf é Corso Kávéház W. Fleischer, Lucenec Esténként cigányzene. mány sorsa. KardoxtPf, a német néppárt egyik vezére, Stresemang legjobb barátja, tréfásan köszönti a kedélyesen bandukoló Müller-Framkeut: — Jó napot, kancellár ur! Ijedten bökken meg a volt kormán yeluök, de csakhamar felderül arca: — Hála Istennek, már nem! Csoportok alakulnak, optimisták és pesz- szimisták vitatkoznak egymással, de a leg­több honatyának már borongás a tekintete. Mindenütt az uj választásokról beszélnek; kellemetlen téma. Vájjon hányán nem fog­ják többé ehetni az olcsó parlamenti menü porhanyós „deutsches beefsteak“-jét? Ráskay íjászló. < ^TUírulan^ jobb szabóságba/u lapJuzéo. ^UjpyaLje.-\, a beszólt" védjegyre f Százezres példányszámok piramisának csúcsáról nyilatkozik Markovits Rodion európai és amerikai sikeréről Uj háborús regényét a békeévek exisztenciá-hárcáról fogja megírni A prágai Elekia-iitm vette meg a Szibériai Garnizon iilmesitési jogát Prága, április 5. Negyvenötezer példányban jelent meg a mai napig az eredeti magyar nyelven Markovits Rodion müve: A Szibériai Garnizon, az utóbbi évek legnagyobb magyar könyvsikere. Folytatásokban hozta lord Rother- mere lapja, a kétmilliós napi példány számban megjelenő Daily Mail. Tizenkét európai nyelvre van lekötve. Ezek közül az angol nyelvű kiadás Londonban is és Newyorkban is ktilön-külön megjelent. A németnyelvű kiadást Ullstein hozta ki elit- kiadásában a Propyláen Verlagban, abban a so­rozatban, melyben Remarque milliós példány- számú könyve is megjelent. A Szibériai Garni- zonnak ez a kiadása két nappal ezelőtt került a könyvpiacra és a mai napon az Ullstein-ház arról értesítette körlevelében üzletfeleit, hogy a könyvnek első és második kiadása elővé­telben ment el és a rendeléseket már a har­madik kiadásból teljesitik. A magyar ító regényének sikere üldözőbe vet­te Remarque „Nyugaton a helyzet változatlan" cimü regényének világsikerét és minden jel arra mutat, hogy el is éri azt. Magyar szerző magyar müvének emberemlékezet óta nem volt ilyen keletje. Mi ennek a sikernek a titka? A szerző, akinél a titok nyitja van, itt ül a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségének szo­bájában: úttól kissé fáradtan, az élettől, hábo­rútól hadifogságtól, forradalmaktól deresedő fejjed, de állandó és friss szellemi angardeban: — Az, ami alattomban értetődik — válaszol­ja kérdésünkre — az ilyen egyébként jóakara­ta kérdéseknél, a közelfekvő föltevés, sőt mondhatnám, ma már gyanúsítás: a háborús szüzsék aktualitása. Kétségtelen, hogy az ak­tuális tárgyú regényeknek megvan a maguk külön helyzeti energiája, de nyitva marad a kérdés, hogy miért omlik annyi száz és ezer háborús regény a feledésbe. Hiszen például a „Plenni" cimü bécsi hadifogolyujság egyik szá­mában 85 olyan háborús regény címét olvastam, melyekről sem azelőtt, sem azután soha nem hallottam semmit. Ne vegyék szerénytelenség­nek, ha kimondom, amit gondolok, hogy tudni­illik a regénynek — a sikerhez — a.zonfölül és elsősorban más valőrökkel is kell bírnia... Azt hiszem, nincsenek sikertitkok és patentirozott közönség-vonzó témák, azt hiszem, ha van is ilyen titok, az igen egyszerű: a közönség egy igen széles rétegeket érdeklő jó olvasmányhoz jutott. Legalább is annak véli. Nem is akartam háborús regényt írná és szerény véleményem szerint, nem is írtam közönséges értelemben vett háborús regényt. A háború valóban a hát­tere regényemnek, illetve pontosabban a há­ború lett a háttere egy régen elgondolt regé­nyemnek, melynek fölépítésével még békeidők­ben foglalkoztam. Mórus Tamás, Swift Jona- thán és talán Wells is aféle utópisztikus irás gondolatát érlelték bennem, melyben' a társa­dalmak, az emberi együttélés formái magyará- zódtak volt. Persze egyéni látásom szerint, ügy képzeltem valamikor a világnézetemet össze­foglaló regényt, hogy annak elején valami vi- lágürkatasztrófával kettéválasztom a földgöm­böt, annak primitív lakói az egyik földtekével, civilizált népei pedig ennek a földrésznek pá­lyájától független másik földrészen kerengenék tovább. Ma már nem fontois, mit kezdettem volna az egymástól eltávolodott föld emberei­vel, annyi tény, hogy csillagászati katasztrófa néLkül is eltért az emberek pályája egymástól, ha nem is szelektálódtak ezúttal a civilizált -emberek a primitívektől. A föld népei maguktól vállalták a katasztrófát, melyről dőre és ifjú fejjel azt hittem, hogy csak kozmikus erők vál­laltathatják ... Nos tehát, az elkülönült társa­dalomban fájdalmasan kellett tapasztalnom az eltemetettnek hitt szellem újjáéledését, még több fájdalommal: e fejlődésnek — az emberi­ség egyébként! úgynevezett „fejlődésével" tel­jesen egybeeső vigasztalan vonalát... Volta­képpen ez van megírva a hadifogoly-hátterű Szibériai Garnizoriban ... A Képes Hét a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi melléklete Vasárnapi mélynyomásai mellékleteinik rö­vid 'éhány hét leforgása alatt a legteljesebb mértékben kivívták olvasóink elismerő ro- konszenvét. Hétről-bétre gazdagabb és érde­kesebb képanyagot nyújtunk a Képes Hétben. Vasárnapi számaink ára az illusztrált mel­léklettel együtt 2 Kos. Előfizetőink havi 2.50 Kos-ért kapják meg a Képes Hetet. A Prágai Magyar Hírlap alulírott elő­fizetője kérem a vasárnapi képes melléklet küldését, az ezért járó havi 2.50 koronát a lap előfizetési dijával együtt fogom beküldeni. (név) (pontos cím) Vágja ki, ragassza fel egy levelezőlapra és küldje bel — Szándékos volt-e könyvének pacifista vo­natkozásokban olyannyira propagativ ereje? A Szibériai Garnizon szerzője mosolyog és kissé gúnyos mosoly villan át arcán. — Úgy? . . . Tehát a Szibériai Garnizon pacifista regény? És még hozzá propagativ erejű pacifista regény? De kérem ... A Szi­bériai Garnizon hőse — ha jól emlékszem — egy kimondlbatalan és kibírhatatlan anyagi gondok között őrlődő intellektuel. Egy össze- bogozott életű, kiutat nem találó, kétségbe­esett családapa. Aki még az öngyilkosság vég­ső konzekvenciáját sem találja megoldásnak. És most egyszerre feltárul előtte a hadbavo- nulás menekülő kapuja, melyen át dalolva, felvirágzva és főként felszabadultan és meg­nyugodva, mindezenél jelentősebben pedig: emelt fővel menekülhet a háború polgári megoldásába. Majdnem azt mondtam: kényel­mében, enyhébe . . . Kétségtelen, hogy kis­sé mozgalmas évek után ugyanez az ember lehajtott fővel, megtörve, aggályokkal tele és nyugalmát veszítve, sötét rémképekkel szivé­ben távozik a felelőtlenség kertjéből ... A béke ismét az élet tengerére korbácsolja a fe­lelőtlenség kertjéből, hol ismét kifeSzitbeti a bizonytalan kis diplomavitorláját ... A há­ború valóban a 'borzalmak borzalma, de váj­jon akikor minek kell nevezni a békeévek életét, melyből még a háborúk poklába is lélekfelszabaddtó ünnep elindulni? Úgy gon­dolom, hogy a békeéletet kellene szanálni el­sősorban. Olyanná tenni a minden rendű és i ngu békeéleteket, hogy azoknak emberibb megoldása is lehessen, mint a háború . . . — A prágai kiszállása csak pihenő berlini útjában? — Nemcsak pihenő. A prágai. Elektra-fiikn egyik .igazgatójával, Auerbach József urrai tárgyaltam, aki néhány hónappal ezelőtt le- küldötte hozzám megbízottját és vállalata ré­szére filmre vette meg a Gamizont. Ha aztán valami ügyes rendező átütőerejű báíbomelle- nee íLlnnit gyárt belőle, természetesen az ellen sincs kifogásom. Budapesten ugyan érdeklő­dés mutatkozott a film iránt, de ez már akkor érkezett, mikor az Elektra-fülm lekötötte volt a jogot Mik az irodalmi tervei a jövőre vonatkozó­lag? — Néhány hónapja jelent meg az „Arany- vonat" cimü regényem és ezzel egyelőre bú­csút mondtam a háborús irodalomnak. Sze­retnék ugyan egy meggyőző és nagyértékü re­gényt iroi, melynek az volna a elme: „Hábo­rú". Ebben a regényben azonban neim esne sző szuronyokról, haubicukról, farkasvermek­ről, gózmaszkokról és lánszórókról, ebben a „Háború" cimü regényben a tipikusan béke­évek, békefrontok, exisztencia rohamait, hő­si halálait és a béke-élet, a polgári élet. aknaharcait írnám meg... — Strauss Oszkár fiának operettjét most matat­ták be a berlini Thalia-szinhásban „Gondoljon rám" dilimnél. Stnanss Ervin, a híres Oszkár tizenkilenc éves fia. Az operett nagy sikert aratott

Next

/
Oldalképek
Tartalom