Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-06 / 80. (2301.) szám

MM IpriRb C Kifawtp. KOMMENTÁROK * UJ MUNKA BaerfefleoMgsázfaqjBBoaAét tavaszán mogkisé- witük, begy megc3Íoád|juk az „Uj Munkát A fiiggetkwL, átfogó és nagyon magas nívójú kri­tikád szeautét, havonta egyszer egy kis füze­tet, mart tudtuk, hogy több jót nehéz kipré­selni a sztovenszíkód magyar literaturából. összeálltunk, leveleztünk, gyűjtöttünk s ter­mészetesen Prágát tettük meg az Uj Munka központjává. Akkortájt találtuk meg a kap­csolatot, mi egynéhány évvel öregebbek, a fiatalabb generáció zászlóvivőivel, a lap elő­készítése köziben gyártok, tanítottuk őket s elvetettük közéjük a műnk a kedv, a nívó és a demokratikus gondolkozás csiráit. — Szép emlék s ha neon lenne Pozsonyban egy fiatat mozgatom, amely talán túlzottan és tuitempe- ramemtomosain, esetleg az akkori ételt nem teljesen megemésztve, ma is folytatja a Prá­gában megkezdett utat, csak történelmi em­lék volna, lokális irodalmi csecsebecse, ér­vény és jelentőség nélkül. A három év előtti prágai Uj Munka-mozgalom tisztán irodalmi megnyilvánulás volt, kerülte a politikával va­ló érintkezést a mivél nem kerülhette el tel­jesen, inkább meghalt, semhogy rabszolga le­gyen. Megfojtották azóta félreállt kezek. Se­baj. A kudarc mindössze néhány ezer koro­nába került, szegény ember tiszta pénzébe s az, aki az akciót vezette, néhány kilóval le­soványodott. Helyrehozta azt is. Talán a kor sem volt érett, az emberek 9e, akik a laipot kiadták. A praesumtiv szerkesz­tő egyre démonibb rettegéssel látta, hogy mennyi szörnyszülött irodalom érkezik író­asztaléra, mennyire meggondolatlan volt, amikor komoly teljesítményeket várt ? vajmi ritkáin érkezett olyan anyag, ami a kiterve­zett mértéket megütötte. Ellenben gáncs bő­ségesen jött, a szerkesztő váratlanul maga előtt találta az emberi hiúságok kínai falát. E gyűjtő munka közben veszítette ed — bizo­nyos mértékben — hitéit a szlovenszkói ma­gyar irodalomban. Három év múlott ed, amíg ez a hit vissza­jött. A véletlen és a sors hozta vissza, a ma­gyar szellem fokozott felöztönüése a Prágai Magyar Hírlap szférájába, mondjuk ki nyíl­tan: az a körülmény, hogy itt Prágában hat- hét olyan ember között íÜL, aki elegendő bá­zist jelent a szlovenszkói magyar irodalom rangjának dokumentálására. Ugyanakkor Po­zsonyban kiépitettük kapcsolatainkat, ott is van hat-hét ember, aki teljes erővel bekap- osolódhatik a® irodaiomakdóba szellemi meg- rzervezetteéggévei, ízlésével és egyöntetű irá­nyával — a további hat-hét embert sikerült Szlovenszkón találni és szigorúan beszervez­ni, akire számítani szabad s aki sokszázalé- kosán tükrözi a kívánt szellemi mentalitást és irodalmi energiát. Egyszóval: építésre ké­szen áll a kő. Ami 1927-ben nem érett meg, máig önként kiforrott, az okos mecénások ér­deklődése nőtt s van a légkörben valami imi­táció, ami azt súgja, hogy elérkezett a pszi­chológiai pillanat, amikor cselekedni kell. Mindenképpen indokolt volna, ha föléledne az Uj Munka. Elég energia gyűlt össze. Kész a front. A mozgalomnak óriási kuitűrje! entő- sége vau. * Sok szó esett a harmincévesek generációjá­ról. Erről a nemzedékiről, mint egységről, ne­héz beszélni, de tény, hogy akik ma huszon­hét-harminchárom évesek, a világháború utá­ni években kultorélményszerzéseik első sza­kában beestek a túlhajtott irodalom,szeretet korába, a nagy olvasási periódusba, amikor mindenki literé tusnak érezte magát. A har­mincéves férfi nem oly aktív, mint elődje, vagy utódja, elleniben több és tisztoliabb ér­zék van benne a szellem és a szellemi igaz­ságok iránt. 1919—1922. éveinek ádáz olvasá­sa után „griff‘-je van az irodalomhoz, ezt Franciaországban állapították meg. Bizonyos értelemben véve irodalmi generáció, — még Szlovenszkón is, ahol átélte a „Tüz“ nagy iro­dalmi csetepátéit, végigélte az oroszokat és Adyt a a lendületet képviselte, valahányszor irodalmi akcióról volt szó. Ez a literátos generáció akar találkozni az Uj Munka frontján. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy az uj irodalmi megmozdulás évekhez kötött. Csak azt, hogy a harmincévesek avant-garde- ja irodalmi akcióban akarja kihangsúlyozni együvé tartozását, míg a fiatalabbak, akik tetemesen aktívabbak és naivabbak, politikai vagy világnézeti akciókban keresik érvénye­sülésüket. ők cselekedjenek és érezzük, cse­lekedni is fognak. A harmincévesek m ögöl­tük olyan szerepet akarnak betölteni, mint a tizennyolcadik század második felében az írók — az encikiopedisták, Diderot, Voltaire, Montesquieu, Rousseau — a forradalmárok és Bonaparte mögött töltöttek be: az ő osztály­részük az előkészítés volt, az irodalmi átérté­kelés, az esztétikai ébresztés, hogy életük uj igazságával és uj szépségével automatikusan a tett felé vezessenek. Emelték az Ízlést, emelték a kultúrát, emelték az objektivitást, mely végeredményképpen nem tűrt meg po­litikai fonákságokat sem. * Az irodalmi megmozdulást azonban nem ráció determinálja, hanem helyzet. Előre ki­tervezni nem lehet. Mozgalmat gyártani nem lehet. Mozgatom van, mozgalom él.és kirob­ban. A véletlenen múlott, hogy Heidelbergbe néhány egyivásu fiatal irodalmi ambíciójú diák került s létrejött a heidelbergi romanti­ka. Véletlen hozta össze Goethei, Schillert, Wieiandot és Herderí Weimaiban, a véletlen a magyar gárdistákat Bécsben, a holnaposo- kat Nagyváradon. Ha valahol több iróember összekerül, — egymásra utalt, egyforma ko­rú és következményképpen egyforma gon- dolkozásu —, máris megszületik az irodalmi centrum és az uj iskola. Ez történt Szloven- szikón és legújabban Prágában és ez okozta a szlovénszkói magyar irodalom megszületését évekkel ezelőtt, semmi más. Egy uj mozga­lom megalakulásának ritkán van elméleti alapja, inkább pszichológiai és miliőbeli: van, mert a helyzet kitermelte, van, mert egynéhány avant-garde ember egyforma hi­ány érzéssel éts tettszenvedéllyel kívánja és dolgozni akar. Ilyen egymásra akadá? történt Legújabban Prágában és szélesebb alapokon mindazok között Szlovenszkón, akikben él a vágy, hogy különleges belső tartalmukat végre függetle­nül és paramcsoióan kinyilvánítsák. * Á kristályosodás bekövetkezett, a szlovén- szkói fiatal magyar „fctotúra-hordozók" fóru­mot kívánnak. A jövő szempontjából a mozgalomnak ko­moly jelentősége lehet. Az Uj Munka, amit kívánunk, kritikai folyóirat lesz, amely a leg- abszolutabb mértékkel mér és eleve elvet minden kompromisszumot, ellentétben a leg­több eddigi szloveuszkói magyar irodalmi fo­lyóirattól. Az Uj Munka tiszta szűrő lesz. Nem annyira lerakodóhely, mint inkább szemle és kritika. Célja, hogy ízlésre neveljen. Nagy irodalmi dzsungelben élűnk, ahol sem a tig­risek, az irók, sem a hinduk, az olvasók nem tudják, mit szabad, mit nem szabad. Egymás fölfaláaával nehéz a bajon segíteni. A mocsa­rakat le kell csapolni, a rengeteg giz-gazt rit­kítani, gyomlálni, ültetni, építeni — ez a fel­adata a készülő lapnak. Panasz hangzik, hogy nincs olvasó és nincs író. Mindakettőt nevel­ni kell. Ha az iró megtudja, hogy mi az iro­dalmi rang Európában, az irány, az ízlés, az uralkodó eszme, az alkotás és az elismerés számtalan apró nüánsza, fejlődni fog, vadsága és tájékozatlansága elmúlik. A Fórum láttára összeszedi erejét, a Fórum tói útmutatást kap s a legtöbbnek fogja tartani, ha a Fórum el­ismeri. Kinevelődik, megjavul. S ha egyszer az irók termelése megjavul, megjavul a kö­zönség is: olvasni fogja literatúránkat, mely mentalifásával közel fekszik hozzá, olvasni és érteni — maga is emelkedik nívóban, kul­túráiban. Az irodalmi tranzmisszión át pedig a kisebbség rangja, ereje, önérzete, objekti­vitása nő, egyszóval az irodalmi kezde rr<énye> zés nem henye elefántcsonttoronykodás ma­rad, hanem ut lesz a nemzeti öntudat emelé­séhez. Az Uj Munka a következő: megnövelői az írókat, teljesítményeiket rangosabbá és von­zóbbá tenni, ezzel hozzájuk édesgetni a kö­zönséget, a közönség kultúráját emelni és ezzel erősíteni a magyar tömeget. A folyóirat elsősorban szaklap az irodalmárok és kulto- ra-hordozók számára, akik elvont és szak­szerű tartalmából iskolázódnak, további nép­szerűsítő és széleskörű munkájukra. Az Uj Munka nem közvetlenül a tömeghez szól, csak közvetve: olyan irógeneráciét akar kine­velni, amely az eddiginél százszorta vonzób­ban hat majd a széles néprétegekre. Ez a szükség és ez a program eleve elhatá­rozza a lap irányát. Nem népszerűsítő, hanem tájékoztató lesz. Európai nívóval, függetlenül Megnyílt a Goídberger féle TD vendéglő az njonnan épült Beth-Haatn palotáb&n, Prága IU Dlouhá ti. 41., főbejárat a Hastalská oecáből. Rituális magyar konyha 1 és koncesszió nélkül. Prágában jelenik meg, éteri távolságban a kotériáktól, objektivitását mindvégig megőrizve. Néhány fiatalember kí­vánja megvalósitani és nagy szolgálatot vél tenni az itteni magyar kultúrának. Az idő megérett az Uj Munka elkezdésére. Anyag­ban és koncentráltságban most már nincs hiány. 15—-20 név áll bölcsője mellett s az a szükebb, egységgé forrt prágai irodalmi cso­port, amely előkészítette, e csoport irányító szerepe, a pozsonyi és az elszórt elittel kiegé­szítve a nívó egyedüli garanciája. Csak fiatalemberek valósíthatják meg itt Prágában, másképp nincs értelme és nincs jelentősége, mert játék lenne és letört irodai- mii karrierek felélesztője. Az Uj Munka vagy itt születik meg, vagy sehol. Csak Uj Munka lehet, mert e névnek patinája, tradíciója és jóemlékezetíi csengése van, csak a prágai nyolcak állhatnak őrt bölcsőjénél, Dzurányi László, Győry Dezső, Darvas János és a töb­biek, a pozsonyi fiatalokkal és a szétszórtak­kal, mert a külső forma tökéletességén kívül uj belső tartalmat kell jelentenie. A napokban került nyomdáiba a prágai magyar költők lírai antológiája, melynek megjelenése nemcsak Szlovemrakón, hanem Budapesten is szenzáció lesz. A könyv igazol­ja, hogy komoly energia él a szlovenszkói fia­tal írókban. Ez a mü az Uj Munka kiadóvál­lalatának első kiadványa és kitűnő kezdet lesz. Óriási bűnt követne el, aki a* Uj Munka mozgalmát, mely elsőrendű fcnliurmozgaiom, elgáncsolná, vagy megnehezítené. Az avant- garde előtt torlaszolná el az utat. A szloven- szkói magyar kultúrát rohamoznák meg'. Steri­lt zá ]oá az uj magot, melyből terebélyes fa nő­het. S magára haragítana két fiatal generá­ciót. FULGÖR. Csésze teán Heléna Wladimirovna orosz nagyhercegnönél írta: HUNGARICUS VIATOR P&rfa, 1990 tavaszán. Atoctnország koronás asszonyát elwvecátwübe föd Budapesten a Magyar Süriuíliáz, másik átkommá fosz­lott ország koronás és ifooro<názaí3a(a nagyságaival hceofct fesz© ugyanakkor az élet Srietamóffihatatlaii játéka Páriában. Ott smnészxak ágáltak, toomédSértafc, történelmet játszottak, — mtt az élet beessél, a régi cári biroda­lom b a fonrnda'limoeditott Oroszország főszereplői ját­szók az ólet szomorú komédiáját, csinálják, készítik elő a jövő történelmiét Hete&et, hónapokat töltök közöttük, saemtől-eBem- be álunk, kérdíéeedmire feleknek, a világtörténelem 'legborzasztóbb regéjét, Oroszország fényét és bu­kását ők maguk meséik tollba. Hol volt, hol nem volt, — még a® Óperenciás fe­kete tengeren is túl, volt egyezer egy hatalmas, tündöklő^ ragyogó gyönyörű Oroszország ... 0 Heléna nagyfoencegnő II. Sándor cár unokája, II. Mokíllős cár unokanővére, a görög király sógornője. Szűk cealádá körben három koronás fő, nemde, kifogástalan? Heléna Wladfimircvna legnagyobb szerencséje, hogy még jó időben lett Miklós görög királyi her­ceg felesége, imóribeteíbLen vagyonát külföldire ment­hette, Cyrilí orosz cáron kívül azon kevés orosz előkelőségek egyike, aki még állásának megfelelő vagyonnal bir s ha nem is a régi cári pompában és (fényben, de nagy úri módon élhet s jövedelmei te­kintélyes részét szorult helyzetibe került honfitár­sai segélyezésiére fordíthatja Egyik legszebb müve a Párás közelében St G er- main-en-Layeben orosz katonatisztek árvái részére saját költségén emelt gyemtokmenheTy. Tiszteletbeli udvairh ölgye, Oonstadius cári had­segéd özvegye vezetett a sí., germánná parkra nyíló kastélyszerü épület tdsiztaságtól ragyogó termein keresztül, amelyben ötvennégy orosz tiszti árva kap pompás elhelyezést és nevetést. Noblesse obiige, — a menhely összes 'költségét a magyhercegnö sajátjából fedezi s azonkívül éven­ként k ét-h árom nagyszabású jótékonyeélu ünnepélyt is rendez, melyen Párás miniden előkelősége részt szokott; venni. Az ünnepélyek összes bevételiét az orosz emig­ránsok felsegélyezésére fordítják. Az orosz monarchiába körök bálványa, az elölte lő párisi társaság központja a fejedelmi megjelenésű és szépségű Heléna Wladimiirovna. Mintám főúri műkedvelők által pompásan előadott színdarabot néznénk, járjuk végig a palotának is beillő gyenmekimenbely minden zegét-zugát. XIV. Lajos koraibe 11 csupa!orony-épület. Valami művészbarát francia gróf építtette. Oszlopos vaskapu, tágas udvar, oldalt tem plom - torony, házikápolna, a kastély főbejárata előtt kocsi­felhajtó, — előcsarnok, — csak a tisztelgő gárda hiányzik. — ám o széles roáirványlépcsőzet alján szakállas orosz előkelőség fogad s vezet a belső termek, — a főúri műkedvelők felé. Cári főhadse­géd özvegye, Madame Constadlus, a legibájoeabb corite rendére mutált he, (ismertet össze a főúri sze­replők — törlónelmii neveflc viselőivel, — az utolsó ápolónő ás régi orosz arásBbo&rata család gyermekié, gondozók s gondozottak névsoréiból a gőtbaá alma­nach orosz fejezetiéit óüiMühaftiiók össze, s itt mégis megszűnt herceg, gróf, eári gárdatnszt, parancsoló ur 'Lemöi, — nem frázis, — kivétel nétökül a jóság, # szeretet, az önfeláldozás szolgálatába szegődik min- denM, régi nagyúri igényeiket sutba dobva, fárad­nak, dolgoznak, őrizettem munkatársai iegönzette- oiebb orosz nagyasezonyukn ak. Először a hálótermeket nézzük végig. Egyák eme­leten a kisebbek, a másodikon a nagyobb gyerme­keké. Hófehérre mázolt laSak, ötvennégy hófehér, tóez- tán tartott páciinyke ágy. Nemcsak ellátást, a leggondosabb nevelést is kap­ják. Nem mondták, de úgy látom, lelki minőség sze­rint választott gyermekek ezek. Belőlük nevelőik, készülik a* uj Oroszország szellemi eflatjét, — ha mtajd megindul a munka, készen légyen ez a kis tartalék... Sorba átlátják, egyenlőin!: mutatják be az okossaemű édes gyermeksereget A nagy ororez birodalom úgyszólván minden vi­déke. legmesszeb tója képviselve van. — Ez egy 'kis uirailmeintá fiucsikta, szüléivel Moszk­vába került, nagy uradalmaik, ősi kastélyuk volt, mindenükből kiforgatták, végül Moszkvából is ki­űzték őket, szülők, testvérek elpusztultak, a család egyetlen megmaradt tagját megmentettük, embert nevelünk belőle. — Ez meg a Kaukázus vidékién született, a mene­külőik cipelték magúikkal, apátián, anyátlam árva ez is, jóeszü, szorgalmas gyerek s nagyon szereti a muzsikát És igy tovább, ez iigy — az amúgy került Pár is - iba, véletlenek hosszú láncolatba szabja meg e gyer- meksereg életútját, — jő angyal fogta kézen, vezet­te őket tűzön-vizen, nyomor, szenvedés, vériengeresa keresztül a csendes ház biztos fedele alá s ember- angyal igazgatja meg esténként itt is fejecskéik alatt a párnát s mondat véltük szenvedett szülőkért, a még mindig szenvedő anya, Oroszországért imát. S hogy ébren tartsák bennük az elvesztett haza iránti vágyat, sokat mesélnek a hatalmas, a szép Oroszországról, szeressék, kívánják meg, eped jenek utána, — aimi most van, az csak átmenőt, előkészítő munka, a nagy dráma előjátéka, melynek szereplői ők lesznek egykoron. A mostaniról, a nagy leprás betegről, vörös Oroszországról minél kevesebbet, 1 isZta telkecskéi- ket ne érintse a gyűlölet mérge, a nagyok lelke úgyis túlontúl telt lett már vele, a szeretet ez is­kolájában főtamtárgy a szeretet tana, — igy hatá­rozta meg, igy kivánja ezt alapítója, a legnemesebb szivü. cári unoka. — ő császári és királyi Fensége teára kéreti, — konferálja be a további programot a eonferencióre, a cári udvarhölgy. S az egész társaság Helena Wladimirovna nagy- hercegnő közeli Iáik osztályába sóiái át. Terített asztal, közepén a hagyományos halaimas szamovár, tucatnyi csésze, angol tea.-sütemő.ny. kis tányiérokon orosz nyalánkság. Idősb eleiguíns dáma tái’siasiágában a terem középen áll, fogad a királyi hercegi asszony. CerentonááB beamtteiáH. — örülök, hc^y érdekelte a köszönöm, hogy elfá­radt megnéaasi kás arosx oétbontunkaít. Persze, e« ■ csak csepp a teaigestusn, sokszor ötvennégy árva ezondm Begitségünkre, de hát ez íb több, mutslbs semmit boti besm'énflc, legalább e pderiny hányada a jövő generációnak mentve vosn, — s aztán oldala mefflett hellyel kínál a nogyhercegnő, maga töllti csészémbe az obiigát teát. — Ismeri ugyebár a rtégá onoez szokást, ha ketten összejönnék, a azaimovár, a tea xrem maradhat el. Ezt és annyi más oroaz emléketekét Páirisban sem feledjük a banyaipoltuk el, filuzióSíikat kelti s tartja fenn a párolgó tea. Erre-arra, majd Magjwországra bér á’t a szó. — A francia tengerparton, Oaneeben ismerkedtem meg Izabella főhercegnővel s leányaival. A herceg- aisszoTvy mneghivott, látogaseam meg ókét .vfegyanor- ezágon. — Leányom, Péter ezerb királyi herceg felesége fiáiTtflík IcereBZtolőj'óre utaatíían le Belgrádiba elmúlt ősszel, visstafeló Budapesten is megálltam s uregűá- togatítam a főheroegi családot. — Végtelen keSemee néhány napot töltöttem ma­gyar földön. Izabella főheroegnsszooy társaságában Esterházy herceg éket és egy Széchenyi gróiffi csa­ládot látogattunk meg a vidiéken. El vágyóit ragad ­tatva a magyarok kedvességéből s attól a páratlan, vendógszeretietitől, emolilyol mámdeniíelé fogadtak. — Az Esterházyak fejedelmi berendeaésü kasté­lya, francia királyi kertekre emlékeztető, pompáza­tos parkjának szépsége meglepett. Nem is toépseV tean, hogy Magyarországnak annyi rejtett kincse, szépsége von. Fastbélyéletük emlókeztet: a régi orosz idők vendéglátó szép életére. — önöknél ugylátszik nyoma sincs a bolsevisták rémuralmának. Boldog ország, amely tm év aüatt annyi (mindent kiheverhetett Nem akartam a Fenséges Asszony rózsás illúzió­ját rontani, de hogy fis mondtam vakra, hogy másutt sem minden fenékig tejíM, az Esterházy parkból persze csak az Esterházy kastély toroyaáifc iláthaibba, s Budapesten lis csak fény, mosoly, megetegedefct arook vettiélk körűi. Még a házi kápolnát és a szinpaidot néztük meg. — Kár, hogy előbb nem volt önhöz szerencsénk, meghívtuk volna korráosonyta-esbénikre. Nálunk orpszöknáll ez a legnagyobb és legsaebb ünnepség. S Párásban talán még meghaitóbb, mint otthon valiL Látnia kellett volna ezt az én kis árváim seregét, öröm, boldogság ragyogta be arcocskáikat- Hála Istennek nem értik, nem tudják mit vesztettek, annál szomorúbban ragyogott ránk nagyokra a gyertyáik fénye, szállít szerteszét a fenyőfa orosz erdőkre emlékeztető állata, alig maradt szem szá­razon, — mindenki csak hasa, szegény elpusztult orosz föld'ünkre gondolt. — Ha Póriéba megy most vissza, szívesen be- viszem autómmal, — ajánlotta tel a hercegasszony. — Köszönöm kegyességét, császári és királyi Feneég, St. Germuimiben maradok, meg togou>< mérni a várost ás, mérni történelmi fontossága bár ránlk im'aigyarolcra Páris köiuyókie. * ■IM IMI <MIMI 1 ............ I ■111 ■1 m H iL 1....... 7 'M JT-ÖWaS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom