Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-05 / 79. (2300.) szám

4

t>ragai-7vSac«1?arkt ulap

1030 április 5, szombatszigorú büntetésekre szorítják a tanítókat f minden kimaradással szemben.

Ez az igaztalan eljárás arra irányul, hogy a szegényebb néposztály gyermekei, akiket a mezőgazdasági munkákra is fel szoktak idöközönkint a szülök használni, bekényszerüljenek ilymódon az állami iskolákba.

Ily alnntos fogásokkal destruál$a a kormány-1 zat. fáívainkat. Ezeknek a jelenségeknek a kövei kéziében semmiféle biztatót nem látok a közoktatásügyi kormány működésében.

Itt fölhívom az iskolaügyi kormány figyelmét.

a kongruatörvény hiányos végrehajtására,

ami által lehetetlen állapotok keletkeztek. Ebbe a kérdésbe is, mint mindenbe, politikumot kevernek bele. Mig a morvántuli országokban a kongruatörvényt mindenütt igazságosan végrehajtották, addig Szlovenszkón az illetékes hatóságok kénye-kedve szerint intézik el és ese- tehkínt politikai szemüvegen át vizsgálják az ügyeket. Nyomatékkai fölkérem az iskolaügyi miniszter urat, hogy utasítsa szlovenbzkói közegeit, hogy a fölmerült panaszokat, fellebbezéseket minél előbb és a politika kizárásával azonnal intézzék el.

1 könyvrazzia — európai kulturbotrány

A kulturszabadság valóságos aroulcsapása az is, hogyan bánnak el a magyar kisebbséggel első sorban a szlovenszkói hatóságok, bár nem kevesebb elfogultság vezeti e tekintetben a prágai kormányköröket sem. Eltekintve, hogy az alkotmánylovél is biztosítja teljes kulturszabadságunkat, de legelemibb emberi jogunk, hogy kultúránkat szabadon fejleszthessük. A mostani kormány nemcsak hogy támogatásban nem részesíti kultúránkat, hanem mindent elkövet, hogy a kulturális fejlődésünk elé akadályokat gördítsen.

A legutolsó szlovenszkói könyvrazzia, mely a legsötétebb cári időkre emlékeztető reakciós aktus volt, a kultúrtörténetem szégyenfoltja marad. Hogy a magyar föld népe, melyet a kormány pártjai oly elösze- tettel szeretnének mindenképpen maguknak biztosítani, ne tanulhassa meg a cséplőgép kezelését és a legújabb technikai berendezést csak azért, mert a szakkönyvet 1918. után Budapesten adták ki, — ez bal- kanizmus és a prágai kormány kulturmo- ráljának bizonyítéka, amely a magyarság kulturnivóját akarja lesülyeszteni.

Szükségesnek tartom, hogy e helyről a legsúlyosabban bélyegezzem meg a kormánynak ezt az intézkedését. Mert a magyar tudományom és szak-könyveknek a határon való lefogása és a szlovenszkói könyvkereskedésekben való elkobzása- — melyek azonban Prágában szabadon megvehetők —, európai kulturbotrány, amelyet eléggé és elégszer ostorozni nem leket. Ha Prága a maga süketségében nem is, do az európai közvélemény majd tudomást vesz róla s kellő értékére szállítja le a külföld felé any- nyira és annyiszor hangsúlyozott cseh demokráciát.

Az itteni magyar kisebbséget azon jogátél, hogy Magyarországgal, mint anyanemzetével, szabadon a teljes kulturális kapcsolatokat fölvegye és a kulturközösséget fejlessze, elütDi ném lehet.

Mi szlovenszkói és roszinszkói magyarok nem tagadhatjuk és nem szakíthatjuk meg és nem is fogjuk megszakítani soha azokat a kulturkötelékeket, amelyek bennünket örökké összekötnek anyanemzetünkkeL

Minden kulturlény ezt a törekvésünket megérteni és értékelni fogja. Csak a sovinizmus vámszedői lesznek azok, akik tüzet kiáltanak, irredentát látnak minden megmozdulásunkban. Ezek az elemek azok, akik megakadályozzák Szlovenszkón, hogy gazdasági tanfolyamokat tartsunk, amelyek utján pedig úgy magyar, mint szlovák és német gazdanépünket csak nevelni, oktatni akarjuk, hogy a korral haladva, az újításokat átvéve, több és jobb termelésre vezessük rá. Ezen törekvésünkkel az általános jólét emelését és a konszolidációt hozzuk részére. A sovinizmuson élősködők azonban ebben is irredentizmust vélnek fölfedezni, vagy legalább is egy komolyabb életre való rá- nevelést látnak, amelyet Prága — úgy látszik —• nem óhajt, mert a magyarnak, szlováknak megerősödése gazdasági és kulturális téren nem célja. A legnagyobb rövidlátásra vall az, hogy kulturális fejlődésünket megakadályozzák, mert hiszen ennek fejlesztése az egész ország k-ulturnivójának emelését jelenti, végeredményében pedig országos kulturális gyarapodást jelent.

Nincs vége az elbocsátott tisztviselők kálváriájának

Ha az állami adminisztrációt alapos szemügyre vesszük, úgy megállapíthatjuk, hogy

az állam szolgálatában nagyon kevés magyar tisztviselő van alkalmazva

‘s ezeket is csak többnyire kevésbé fontos, hogy no mondjam, alantasabb munkakörben foglalkoztatják. Itt sem érvényesül a köztársasági elnök ur által annyiszor hangoztatott egyenlőség! elv. Ne telepítsék és helyezzék el még egyre Csehország fölösleges tisztviselőit Szlóvenszkóra, holott Szlovenszkón minden bizonnyal az ottani viszonyokkal otthonos, tehát jobb kvalitású tisztviselőmatériát kapna a kormányzat. A magyarokról hivatalosan állapították meg, hogy kitűnő katonaanyag, de alkalmazzák őket az államhivatalokban a megillető számarányban, s akkor szintén hivatalosan állapíthatnák meg, hogy ez által az állami mechanizmus Szlovenszkón még tökéletesebben funkcionál. Ha a kormányzat a reciprocitás elve alapján ugyanannyi szlovenszkói tisztviseMi—raiit iniT- ii i ii ,i.irrifniiffni 1 umm mmiitii■iiibi ■■■■!«MfBrsamaawi»«<•

Í Jk| Megnyílt "MUSIKá** Sslgeti zongorakésziiö és hangoló 25®$®g®y«as raktára«

jdjlKfa y BraSítlav<i< Gr#ssllng Mcca 30. Raktáron csak viGágmárkás zongorák és j&ianSndk. Eladás eredeti c,;yárl áron, kis \ TfTT | havi részletre Is. Kérjen díjmentes árajánJatot. Mangoies, javítás — vidéken Is — jjwitá íny ©tara, garanciával.

*

_________fc - ........-...-.... - ------ -----------------------—----------------------------------------------------------------------------------------------------löt alkalmazna Morva- és Csehországban, mint amennyit onnan Szlóvenszkóra betelepített, akkor meg lehetnénk elégedve. Ez a reciprocitás azonban egyáltalában nem tapasztalható.

Elvártuk volna ettől a kormányzattól, mely a megértés jelszavával lépett a közvélemény elé, hogy az 1918-ban, 1919-ben és a következő években általában igaztalanul elbocsátott közalkalmazottak ügyeit most a jubileum alkalmával revízió alá veszik és véglegesen likvidálják.

A minden jogigény nélkül elbocsátottak ezrei joggal elvárták volna, hogy ne a bosszú és gyűlölködés politikája csontosodjék meg, de a köztársasági elnök ur által kívánt keresztényi szeretet. A teljesen hibájukon kívül nehéz helyzetbe került közalkalmazottak tizeuegyéves kálváriajárásáí a jubileumi ünnepségekre szánt milliókkal végleg megszüntethette volna a kormány.

Ha őzt a nemes cselekedetet gyakorolja, úgy a nyomor megszüntetésével a lelkek megbékélését. is elő-segitették volna. A mai kormányzatnál azonban a gyűlölet szelleme tovább él és mindig a forradalmi idők meg nem értő szellemében cselekszik. Közismert dolog, hogy az elbocsátottak ellen annakidején bűnvádi eljárást nem tettek folyamatba és mégis még ma is sok ezren a kenyéretlenség és sötét jövő sivárságában tengődnek.

Hogy még a Balkánön is mennyivel megértőbb szellem uralkodik ebben a tekintetben, utalok arra a. törvényre, amelyet a román kormány benyújtott és életbeléptetett, amely lehetővé teszi az elbocsátott nyugdíjasok helyzetének teljes jóvátételét. A törvény alapján érvényesíthetik mindazok a nyugdíjigényüket, akik az államfordulatkor a hűség-esküt megtagadták, a föltétel csak az, hogy a hüségesküt íe kell tenniük. Höl vagyunk mi ettől a szellemtől? Kérdem a kormányzatot,

mikor eszmél arra, hogy a gyűlölet politikáját végre likvidálni kell?

Kérdem, hol itt a megértés, a demokrácia és a legújabban hangoztatott keresztényi szeretet. Ezek után csak azt állapíthatjuk meg, hogy a sokat hangoztatott jelszavak csak a külföldnek szólnak és Szlovenszkón a kormányzat még egyre a sovinizmus és gyűlölet magvait plántálja s ezzel az igazi konszolidációnak a meg- akasztója.

Ni a valódi akadálya az adómorálnak?

Az adózási rendszer ebben az országban talán az összes európai államok között a legkörülményesebb. Ennek tudható be, hogy az adózó nem ismerve ki magát a sok paragrafus között, helytelenül és késedelmesen intézi el adókötelezettségeit. De

az adózás megállapításánál is teljesen irreálisan járnak el a hatóságok.

Ennek elsősorban az az oka, hogy az adókivetők nem ismerik a helyi viszonyokat. Idegenek idegen szellemmel, sokszor kellő hozzáértés, de a legnagyobb baj, hogy megértés nélkül dolgoznak és Ők azok, akik az adózási morált aláássák. Ezért nincs joga Englis miniszter urnák az adómorál hiányáról panaszkodnia. Keresse meg a baj kutforrását, s lva helyes színű és számú szemüveget tesz föl, azt meg fogja találni a pénzügyi apparátusában. Ki kell cserélni ebből a gépezetből a forradalmi lázban behelyezett, meg nem felélő kerekeket. És ki kell küszöbölni azt a spiclirendszert, amelynek a finánchatóságok sokkal nagyobb hitelt adnak, mint a becsületes adózóknak. Pedig ezek a besúgók a legtöbbször kétes elemek, bosszúból, irigységből jelentgetnek, szavuk, véleményük tehát nem lehet elfogulatlan és hiteltérdemlő.

A pénzügyminiszter ur minden szlovenszkói városban talál megfelelő munkaerőket, akik odaadással, megfelelő képzettséggel, tudással és megértéssel tudnak dolgozni. Ezek révén sokkal olcsóbbá lenne az adminisztráció, már azáltal is, hogy a legtöbb ügy már az első fórumon közmegelégedéssel intéződne el és a minimumra korlátozódnának az elkeseredésből eredő, végletekig menő fellebbezések.

A mostani szisztémával lassan kiölik az adózók leikéből a tudatot, hogy itt igazságos módon is történhet adófizetés.

Ezért javaslom, hogy a pénzügyminiszter ur vegye revízió alá adózási, adókivetési szisztémáját, s akkor meg fog erősödni az általa kívánt adómorál is.

—11 ■ wm rm min rrrmrrin i— ' ' " ............."

II

Ciiltentsik a hadügyi költségvetést is töröljék el a íorgaimt adót"

Általában azt állapíthatjuk meg, hogy’ ez a kormányzat is, mint a többi, csak az ígéreteknél marad meg. Sehol sem tapasztaljuk, hogy az adózás tekintetében csak egy jottányit is könnyített volna a helyzetünkön. Első ténykedése abban nyilvánult meg, hogy a gazdasági élet erejét bénító antiszociális forgalmi adótörvény

hatályát egy évre meghosszaibbittatta, bármennyire is ellene nyilatkoztak az összes gazr d a sági faktorok.

Köztársaságunk gazdasági életében sokkáros szimptomát állapíthatunk meg, de az bizonyos, hogy ezek egyik legsulyosabbikja az, amelyet a forgalmi adó okoz. Az inzolvenciák szomorú és megdöbbentő listáját naponta olvashatjuk s többnyire ezen adónem a kórokozója a gazdasági járványnak.

A pénzügyminiszter ur e téren ridegen elzárkózik minden egészséges reform elől, pedig a gazdasági élet e rákfenéjét gyökeresen és véglegesen ki kell operálnia, ha azt akarja, hogy gazdasági életünk uj erőre kapjon. Érdekes, hogy éppen ez a szocialista kormányzat nem törődik a kis exisztenciákkal, akik éppen a legtöbb esetben a felgyülemlett forgalmi adótartozások miatt a tönk szélére jutnak. Tudjuk, hogy a forgalmi adó az állam bevételeinek egy hetedrészét teszi c ki, de éppen ezen megállapítás bizonyítja azt, hogy különösen a kis exisztenciák gazdasági életéből csupán csak ezen adó révén több, mint két és félmilliárd koronás összeget vonnak el. Ezt a megterhelést, a kisiparosság, a kisgazda társadalom és a kiskereskedők érzik a legjobban. A forgalmi adótörvénynek helytelen végrehajtása is sok kis exisztenciát tönkretett. A könnyítéseket különösen a nagytőkénél alkalmazzák, de ott is természetesen elsősorban a történelmi országokban, mert hiszen itt is kétféle mértékkel mérnek Szlovén- szkő hátrányára. Csehországban megtörtént, hogy 13 nagyüzemnél és pénzintézetnél körülbelül 50 millió adóhátralékot eltöröltek. Csak néhányat emlitek fel ezek közül: A Cseh Iparbanknáí 5 millió hétszázezer, a Cseh Eskomptnál 8 millió háromszázezer és a Cseh Uniónál hárommillió kétszázezer koronát. Ebből csak az tűnik ki, hogy

a cseh nagytőke előnyben részesül, mig a szlovenszkói kisexisztenciák kérvényei bejárják az összes instanciákat, nem intézik el ügyüket s végül a végrehajtó lesz mindennapos vendégük.

Tudom jól, hogy a forgalmi adó eltörlése erősen csökkentené az állami bevételeket.

Ha azonban a fegyverkezés terén némi önmegtartóztatást tanúsítanánk s nem ölnök be a milliókat improduktív katonai intézményekbe, felszerelésekbe, amelyek feleslegesen provokálják a szomszédokat, bennünket pedig katonaállammá süllyesztenek, akkor a kiadások csökkentésével és azzal, hogy a kormányzat a forgalmi adó ellenőrzésnek a terheitől is megszabadulna, (ami ennek az adónak mintegy 30 százalékát felemészti), egyensúlyban maradna az állam- h zz ta r tás in érlegé vei.

Az egyes külföldi államok költségvetéséből kitűnik ugyanis, hogy addig, amíg Németországban a költségvetésnek 6 százaléka, Belgiumban 12 százaléka, a hatalmas Angliában

17.5 százaléka, addig a kis Csehszlovákiában 18.3 százaléka a hadügyi költségvetés. Ilyen óriási mértékben vonják el az adóirat egy teljesen improduktív szervre. S miig egyrészt a kormányzat egyre a békét hirdeti és a diplomácia utján látszólag a béke érdekében tevékenykedik, addig idebenm oly iramú fegyverkezés folyik, amit önvédelemmel megindokolni. mar nem lehet.

Ezért javaslom

a katonai kiadások csökkentését és ezzel szemben a forgalmi adó eltörlését.

Ez jelentené az igazi konszolidáció és gazdasági reneszánsz bajnalhasadósát. Ha a pénzügyminiszter momentán komolyan segíteni

akar a gazdasági akut bajokon, úgy elsősorban javaslom, hogy a válságba jutott mezőgazdaságnál szüntesse be legalább ideiglenesen a forgalmi adót, mig ebből a nehéz helyzetből ki nem jut. Ez a legkevesebb, amit tehet és amit tennie kell.

A hontalanok jajszava

Most pedig a legszomorubb megbízást kel teljesítenem, amikor a hontalanok jaj szavát tolmácsolom a belügyminiszter urnák. A hontalanság nyomorultjai kérdik a miniszter urat, hogy

lehetetlen helyzetükön miért nem segít, miért nem szünteti meg ezt a kálvária járást, amelyet nagyon sokan már tizenegy éve rónak?

Nem hallja a belügyminiszter ur ezrek és ezrek jajszavát? Nem érez-e lelkiismeretfurda- lást, amikor hontalanságuk miatt kenyértele- nül, nyugdijifosztüttán, politikai jogok nélkül tengődnek és nem tudnak elhelyezkedni, álláshoz jutni?

Nemcsak a demokráciának, hanem az emberi méltóságnak a megcsúfolása az a mód, ahogyan ezek a szerencsétlenek szó és panasz nélkül tűrni kénytelenek a hivatalos vekszatúrák és a soviniszták túlkapásait. Az illetőségi kérdést az 1926. évi július 1-én kelt 152. számú törvény, az úgynevezett lex Dérer nem oldotta meg; jogilag néni, mert a trianoni szerződés 6. cikke szerint nem adja meg az állampolgárságot azoknak, akiket e- szerint megillet, — de gyakorlatilag sem, mert a törvény életbelépése óta a 'kérvényezők csak igen csekély százalékát intézték el. kedvezően.

Hogy mi a gyakorlat e törvény végrehajtása körül, egy példát idézek csak. Kőszeghy Gusztáv volt MÁV főkalauz lS62-ben született Kőszegen. 1886 óta tartózkodik állandóan Szlovén szikó területén é? pedig 1886-tól 99-ig Érsekújváréit, 1899 óta pedig Pozsonyban. Noha Pozsony városától 1912. élből származó illetőségi bizonyítványa van, 1923-ban megvonták tőle az állampolgárságot s ezzel együtt a nyugdijat. Áll ami polgár ságot négyiz- ben kért már, kétszer a lex Dérer előtt, harmadszor a lex Dérer alapján. Mind a háromszor elutasították azzal az indokolással, hogy az 1920 április 9-én kelt 236. számú törvény alapján mint magyar állampolgárnak optál- nia kellett volna a csehszlovák állampolgárság megszerzésére. 1906-ban újból, most. már negyedszer adta be kérvényét, ismét elutasították. Jelenleg ügye a közigazgatási bíróvá g előtt van döntés végett. A sorozatos elutasítások indoka, hogy 1921-ig optálnia kellett volna, nem helytálló, mert a tény az, hogy Ko- szeghy 1912-ben illetőséget szerzett Pozsony városától, illetőségét 1923-i.g elismerték. 1920- ban tehát nem optált egyrészt, mert magyar állampolgársága már megszűnt, de nem is optálhatott, mert 1923-ig nyugodt lélekkel állíthatta magáról, hogy csehszlovák állampolgár, mert illetőségét csak akkor semmisítették me g...

A hontalanság végleges megoldására pártomnak benn van egy javaslata. Felhívom a belügyminiszter urat, hogy tűzesse azt tárgya lásra, hogy végre megszűnjön Szlovenszkón ez a tizenegy éves szégyen! el jes állapot.

Mindezeket összegezve egv tényt konstatálhatunk: hogy ez a kormányzat is elődeinek soviniszta nyomdokain halad. A beígért meg- értést nem tapasztaljuk sehol.

Szlovenszkó gazdasági és kulturális viszonyai egyre rosszabbak, egyTe szegényebb lesz Szlovenszkó jobb időket megért és jobb sorsra érdemes népe, egyre nagyobb u munkanélküliség és egyre több és hangosabb a jajszó.

Szlovenszkói pusztulásra szánták Prágáiban és ebben segédkezik ez a kormány is. Ezért nem lehetek bizalommal ennek a kormánynak a pénzügyi tervei iránit és a költségvetést nem szavazóin meg.