Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-05 / 79. (2300.) szám
^ Na; sxámuitRt na oldal % IX. 79, (2300) szám ■ SfOmbat 1930 április 5 ^\\6[YARHÍBM& Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S K£. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ke, Képes Melléklet ára havonként 2.50 Ke. A sziovenszkói és ruszinszkm ellenzéki pártok Fős&eefces&iö: politikai TUZpilapfO. fetetöó s&erícesxtőDZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCfi GÉZA Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská uiice 12. 9, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága HL, Panská alice 12. ül. emelet. Telefon: 34184, SÜRGŐN YC1 M: H1RLRP. PRRHR, M állami gyógyalap válsága Szlovemzkó, április 4. Prágában a múlt vasárnap az egész repulb- lika területéről mintegy másfélszáz meghívott orvos jött össze, hogy orvosi hivatásaiknak jövő fejlődését, az orvosi kamarák ügyét és az állami gyógyalap, valamint a többi betegbiztosító intézmény helyzete felől tanácskozzanak. Valóban igen nagy kár, hogy ennek a tanácskozásnak a jelentősége a köztudatba nem mehet, át és talán még nagyabb kár. hogy azok az érdekeitek, akikről ott szó esett, nem hallhatták azokat a bírálat okát, amelyek orvosi szokás szerint talán néha kíméletlenül is vágtak az elevenbe. Ezen a tanácskozáson kiteregették a tuinié- reteseMsége következtében haldokló állami gyógyalap (l'iecsehny fond) betegségének okait, amely nagy elánnal indult és most moratóriumokat kér az orvosoktól, mert az a negyvenmillió, amelyet eddig a pénzügyminisztériumtól kapott állami támogatás gyanánt s a melyet a pénzügyiniinisater már neon 'miamii nagyon hajlandó folyósítani, kevésnek bizonyait a költséges központi adminisztráció feniartásáiuoz. Az állami gyógyalap, mely az első években még segítette biztosított tagjait és főleg a nyugdíjas oszálynak volt nagy segítségére, hovatovább vesztett gazdag' szociális programijából 'és az orvosok kezét teljesen megkötötte. Á gyógyalap már nem küldi tagjait többé gyógyfürdőidbe, nem szolgáltat azoknak gyógy tényezőket rendelkezésére, már a gyógyszerkülönlegességeket is eltiltotta a rendelésekből és most úgy tudja femtartaoi fizetési aktivitását, hogy a rendelő orvosok számláiból tiz-tizenöt százalékot von le, .azokból a számlákból, amelyek hét és nyoldkoro- nás rendelési dijakból tevődnek össze. Az állami gyógyalap mai alakjában sokáig fenn nem tartható és számos terv merült fel, hogyan kellene rajta segíteni. Ezek közül az ötletek közül mindenesetre az a legrosszabb, amely egy csapásra két legyet kívánna megoldani és az alacsonyabb fizetési osztályú közalkalmazottakat a betegpónztárakiba terelné be, amely ellen úgy a munkásság, mint a magán hivatalnokok tele vannak a legnagyobb panaszokkal. Még ötletnek is nagyon rossz az, hogy a munkásipéuztárakat a köztisztviselőikkel és a nyugdíjasokkal szanálják. Mert a kerületi munkáspénztárak is benne vannak a passzívában. De az orvosok panasza legiban- gosaibban a Moldván-tuli országokban, működő magánalkalmazdtötak biztosító intézete , ellen irányult, amely az orvosi munkának értékét a legmélyebb pontra igyekszik visszaszorítani. Sajnálni lehet, hogy az államai gyógyalap, amelyhez állami, önkormányzati alkalmazottak, tanárok, tanítóik és nyugdíjasok tartoznak, állandó deficittel kénytelen küzdeni és igy léte forog kockán, sőt az a legproblemati- kusabbá vált: de a szervezésnek voltak olyan eredendő hibái, amelyek kiküszöböléséivel szépen teljesdthette volna hivatását. A gyógyalap járulékait hivatás, életkor, szolgálati évek arányában igazságosan megállapítva lehetetlenné vált volna a mai passzív mérleg, amelyen az orvosok kárára való segítés ellenkezik a legfőbb szociális elvvel, a munka megbecsülésével. Ami a munkáéin ztositó pénztáraik anyagi helyzetének rosszabbra fordulását illeti, itt gyorsan elkészülhet a diagnózis. Ezek az intézmények rendszeresen kiépített menedékei és fellegvárai a szociáldemokráciának és fen- tartásaik azért, kerül sok pénzbe, mivel a szociáldemokrácia elviből nem takarékoskodik a személyi kiadásokon, hanem inkább a gyógyszereken. A régi időikben, amikor még a tnunBenes a legreakciósabb | francia lapokat használja fái propagandája céljaira Az antidemokratikus Coty és a demokrata Benes összhangja — Benes nyilatkozata a Figaróban — „A helyzet megváltoztathatatlan** Paris, április 4. Benes a nacionalista Fi- [ garo munkatársának nyilatkozott az európai politika problémáiról. A csehszlovák külügyminiszter mindenekelőtt hangsúlyoz-j ta, hogy a versaillesi békeszerződés revíziójáról szó sem lehet. A jelenlegi háború utáni nemzedék nem éli meg, hogy a háború territoriális változtatásait újból diskusz- ssió tárgyává tegyék. Ugyanez áll a danzigi korridorra nézve is, mert a német—lengyei viszony a jövőben külső változtatások nélkül is meg fog javulni. Ha a genfi jegyző-! könyv értelmében sikerül általános biztonsági szerződést kötni, a háborús veszedelem egyszer s mindenkorra elmúlik. Ebben; az esetben a békebontók eleve kénytelenek j volnának azzal számolni, hogy a népszó- j vétség valamennyi állama teljes politikai, gazdasági és erkölcsi, sőt esetleg katonai j erejével ellenük fordul. Benes bizonyosra veszi az általános biztonsági szerződésnek és a genfi jegyzőkönyvnek megkötését, an-1 nál inkább, mert látja, hogy a népszövetség tekintélye évről-évre emelkedik. A. Parisban levő csehszlovák külügyminiszter s z emm ellátható an Coty padiöm gyáros lapjait használja föl propagandájára. Ezekben nyilatkozik és ezekben hirdeti a csehszlovák demokráciát s nem zavarja az, hogy Coty a legsötétebb reakció vezéregyénisége. moaarchista, militarista és a békés fejlődés ellensége. VALAMENNYI KISEBBSÉGI T Kisebbségi bizottság vizsgálja felül a nemzeti kisebbségek panaszait és követeléseit! A német, magyar, lengyel és ruszin törvényhozók egységes akciója Prága, április 4. A prágai parlamentben tegnap nagyfontosságu esemény történt. A kisebbségi nemzetek pártjainak képviselői benyújtottak egy javaslatot, amely azt célozza, hogy ebiben az államiban békés után kielégítően rendezzék a kisebbségi kérdést A békeszerződések ugyan biztosítják a csehszlovák köztársaság kisebbségeinek jogait, a kisebbségvédelmi szerződés azonban csak általános rendelkezéseket tartalmaz és a csehszlovák aikotmánytörvénybe fölvett kisebbségi klauzula megszövegezésére az itt éllő kisebbségeknek semmiféle befolyásuk nem volt. A kisebbségvédelmi szerződés általános határozatai neon elegendők arra, hogy ezzel a nemzeti kisebbségek jogai a gyakorlatban is teljesítve legyenek, A nemzetiségi kérdés a köztársaság megalakulása óta megoldatlan maradt és ez nagyiban akadályozta az állam ibelső konszolidációját. A többségi nemzet presztízsből kizárólagosan önmagának vindikálja az államhatalmat. A nemzeti presztízst állami érdeknek és állami célnak tüntetik föl és mihelyt arról lenne szó, hogy ne tétessék különbség állampolgár és állampolgár között, még ma is folyton-folyvást azt hangoztatják egyesek, hogy az államot a csehszlovák nemzet építette fel és igy elsőbbség illeti. Ez a politika még az 1920. évi választások után arra késztette a német pártokat, hogy egységbe tömörülve közösen harcolják ki a békeszerződésekben biztosított nemzeti kisebbségi jogaikat. Sziovenszkói és ruszin- szkói párjaink szintén összefogott erővel, kitartó elszántsággal harcolnak a belpolitikai porondon <és a külföldi fórumok előtt az itteni magyarság jogaiért. A kisebbségi harc azonban 1926-ban megakadt, amikor a német pártok közül kettő a kormányba lépett abban a h is zeniben, hogy Svehla egyenjogositási jelszavát talán ezen az utón meg fogja valósíthatni. Azóta elmúlt mégy év s a német keresztényszocialisták belátták. hogy kormánypolitikájukkal ném szol' gamattak népinknek s ellenzékibe vonultak. Helyüket a kormányban a német szociáldemokratáik foglalták el. A kisebbségek jogaiért azonban a két német, kormánypárt a kormány keretén belül semmiféle kompro- miszumimal nem tud most sem eredményt elérni s igy a mémet agrárpárt a vele szövetségben levő német demokrata és gazdasági párttal együtt kénytelen volt csatlakozni a német nemzeti, az országos keresztényszocialista, a magyar nemzeti, a német iparos és a lengyel pártok s a ruszin Kurtyák-párt ama közös indítványához, amelyben ezek a pártok azt javasolják, hogy a képviselőház válasszon egy bizottságot, amely a nemzeti kisebbségek összes vitás ügyeit letárgyalná, hogy a nemzetgyűlésnek az államon belüli n enizetpolitikai diferenciák végleges tisztázása céljából megfelelő javaslatokat tegyen.. A nemzeti kisebbségek törvényhozóinak közös lépése a csehszlovák köztársaság nemzeti kisebbségeinek történetében kétségkívül fontos eseményt jelent. Több mint nyolcvan kas védelem nem állott a mai magas fokon, a beteg munkás kaphatott kórházi és szanatóriumi ápolást, sőt családtagjai is részesülitek ebiben. Ma élő vannak írva a gyógyszerek és a munkás sokkal több aszpirint, meg keserű- sót fogyaszt, mint hajdanában a boldogemlé- kiü gamizonsp italok betegei, akik féltek is az orvostól, de még jobban a kórháztól. Ismerve a szociáldemokrácia kiváló étvágyát, el vagyunk készülve, hogy egy újabb injekció súlyos pénzébe fog kerülni az ál lamnak és igy a közterhek viselőinek, akik pedig éppen elég járulékot fizetnek betegsegités és m.uinkásbiztositás címén is. Az aggkoci és a rokkantsági biztosítás úgyis elviselhetetlen terhet rakott az iparra és a íöldm Ívelésre és ebből molHárdók gyűltek máris egybe, de az aggkori biztosítás mégis csak hatszáz koronát juttat az arraszorutáknak. Ebben Csehszlovákia megelőzte Európáit, de ebiben az elsőségben igazán nincsen semmi köszönet, mert szociális értéke ennek a reformnak a legkéte- sebb értékű eredméuyeket mulathatja fel. A túlméretezett állami gyógyalap lecsúszása a mélypontra, még megérthető valahogyan a biztosi toltak igényeinek fokozódásában. amely annál inkább növekszik, minél inkább korlátozni szándékozik azok gyógykezelését a gyógyalap prágai központja. A dijak felemelése, amikor az állami alkalmazottak a tizenharmadik havi fizetésűiket egyre hangosabban követelik, igazán nem lenne időszerű. A pénzügyminiszter sem áldoz, mert a nyugdijak' emelésével kell egy régi becsületbeli adósságot rendezni, mellyel a demokráciának tartozik. A munkáspénztárak passzivitását azonban nem tudjuk megérteni. Tudjuk, hogy a megbetegedett ipari, gazdasági vagy a háztartási alkalmazottak ezit azt intézményt messze elkerülik és inkább magánorvosokat vesznék igénybe. Bizalmatlanságuk vagy helyi okokra vezethető vissza, vagy a gyógyszerekkel való kínos takarékoskodásra. A pénztárak mégis küzdenek az álibetegek ellen, kik a táppénzek igénybevételére utaznak, pedig az utazó betege! leuőrök minden visszaélés gyanújába eső dolgot is feljelentenek. Konstatálnunk kell azt is, hogy ez- a visszaesés .a munkásipénZitának autonómiájának felfüggesztése alatt állott- be, tehát azért minden tekintetben a kormány felelős. Az orvosok panasza mindkét szociális intézménnyel szemben jogosult, miivel az intézmények vezetése nélkülözi a szociális nézőpontokat: ezért kell a magas felépítményeket újból kisebbre méretezve felépíteni.
