Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-04 / 78. (2299.) szám

tek részéről meg is volna és a megfelelő finanszírozásról is lehetne gondoskodni kellő jóakarat mellett!

A szociális és nyugdíjbiztosítás ugyanis százmilliókra menő összegeket yoú el évenként a gazdasági élettől és ezen intézmények maholnap az ország leghatalmasabb tőkeereje felett fognak rendelkezni.

Minden módjuk és alkalmuk meg Tolna tellát, hogy a Szlovenszkóról és Ruszinszké- ból hozzájuk vándorolt tetemes összegeknek legalább egy részével itt újabb munka- és kereseti alkalmakat létesítsenek. Ugyanezen intézmények révén az ipari hitel kérdése is megoldható volna, esetleg egy közbenső szerv — magyarországi mintára: ipari hitelintézet (ipari jelzálogintézet) — beiktatásával, mert a mai helyzetben főként a szloven- szkói kisiparos úgyszólván képtelen hitelhez jutni, — Ruiszinszkóról nem is szólva.

A mezőgazda rövidlejáratu drága hitelt talán még fel tudna hajtani, azonban ez csak sietteti terményeinek árcsökkenése miatt fenyegető végromlását! Hosszú lejáratú — amortizációs — kölcsönöket -egyedül a Cseh Jelzáloghitel- bank (Hypotecna banka éeska). illetve azok fiókjai folyósítanak, azonban ennek szén ezete elég nehézkes és rekordnak számit, ha valaki hat hónapon belül tőlük pénze láthat. Amellett az ingatlan forgalmi értékének csak kis hánya- i dát nyújtja kölcsön gyanánt, úgy, hogy csakis j nagyobb kiterjedésű birtokoknál érdemes ezen, j egyébként többnyire elég előnyös kölcsönt! igénybe venni.

A folyósítás elhúzódásának a telekkönyvi állapot rendezetlensége az egyik főoka

és ezen segíteni sürgős állami feladat volna, amire azonban a költségvetés különösebb fedezetet nem állít be.

A gazdaközöuség kisebb hiteleinek kielégítésére a szövetkezeti alapokon működő pénzintézetek volnának hivatva, azonban ezek az altruizmust — többnyire csupán az alapszabályaikban ismerik, egyébként rendszerint drágábbak a részvény bank oknál. E téren nagy feladat várna a kölcsönös földmives pénztárakra (Rol'nicka Vzájomna pokladmca), amelyek Szlovensakón. a legelterjedtebb szövetkezeti alakulások, amelyeket a* állam is igen jelentős összegekkel támogat, azonban

ezeknél viszont az a nagy hiba, hogy politikai pártok (agrár párt) exponenseinek tekiiir i tik magukat.

I A záloglevél kibocsátó intézetek arra hivatkoznak, hogy azért nem tudnak Szlovenszkón intenzivebb tevékenységet kifejteni, mert szlo- venszkói kibocsátású (fedezetű) zálogleveleiket, állítólag, a magasabb kamatozás dacára, sem képesek, elhelyezni (?!) Mindenesetre egész különös megkülönböztetése ez az állam egyik ré szenek, azonban ezen a bajon könnyen lehetne segíteni, ha az előbb megnevezett intézmények (szociális és nyugdijbiztositási központ), valamint egyéb, állami alapok, melyek vagyonuk jelentékeny részét amúgy is értékpapírokba fektetik, ezen záloglevelek vásárlására különösebb gondot fordítanának!

A záloglevél-hitel megszerzésének ilyen módokkal való könnyebbé tétele, a föltlmives szövetkezeteknek intenzivebb fejlesztése és legfőbbképpen a pártpolitikától és nemzetiségi egyoldalúságtól való mentesítése volnának tehát azok az eszközök, amelyekkel a mezőgazdasági hitelkrizist ha nem is megoldani, de legalább enyhíteni lehetne és & téren sokkal áldásosabb terrénuma volna a kormánybeavatkozásnak, mint a pentralteta akarások keresztül hajszolásában, a rendtör- vóny merev alkalmazásaiban, a magyar lap- és könyvelkobzások terén, eth. stb.

á hir&hiányon a I@§$irgő$efet&@n segíteni MI

Különösen súlyosan nehezedik a ma legak-1 tuálisabb kérdésére, a gazdasági krízisre, a jog- j segély igénybevebetésének csaknem, itluzóriue | volta.

Az igazságszolgáltatás egyik legnagyobb ha-! ja a bírósági ügymenet lassúsága.

■Számtalan esetből leszűrt tapasztalásból megállapíthatom azt, hogy

egy egyszerű követelés-behajtási ügyet alig- alig lehet egy év alatt befejezni.

Sziovontízkón, átlagban, az a helyzet, hogy: a tárgyalás kitűzéséig kell 2 hónap, a mulasztási ítélet jogerejének megállapításáig l hónap, —- a végrehajtási kérvény elintézéséig 3 hónap, — a végrehajtás foganatositási határnap kitűzéséig fél hónap, — az árverés kitűzéséig 4 hónap, — a közbeeső szünet megakaszt minden további lépést, ez 2 hónap, — az árverési vételár kiutalására kell 4 hónap, összesen tehát 16 és fél hónap ahhoz, hogy a hitelező a pénzét a passzíve viselkedő adóson behajtsa.

Ha érdemleges tárgyalásra kerül a sor. akkor a helyzet még kedvezőtlenebb, mert pl. a kassai járásbíróság II. ügyosztálya ez idő szerint már junius végére, tehát 3 havi időközzel tűz ki újabb határnapot, A kerületi birósáron a helyzet még kedvezőtlenebb. A polgári fellebbezési tanács például a műit év junius havában beadott fellebbezések tárgyalására március elejéig még nem tűzött ki tárgyalási határnapot.

Hasonló a helyzet a felsőbíróságnál és a legfelső bíróságnál is. Ennek a jelenségnek az oka azomba nnem a bírói karban keresendő, a bírák agyon varrnak halmozva munkával és emberfeletti munkát végeznek is. Szomorú bizony sága ennek az a visszatérő újsághír, amely X. vagy Y. biró idegkimerültségéről, összeroppanásáról szód.

A baj oka a biróhiány és ezen kellene a kormánynak létszámemeléssel és fiaetésrendezés- sel a legsürgősebben segíteni.

Ez nemcsak ennek a tiszteletreméltó testületnek, de elsősorban a nagyközönségnek és magának az államnak érdeke, mert csak kifogástalanul működő igazságszolgáltatás mellett képzelhető -el kereskedelmi élet, külföldi hitel (áruhitel) és általában a kötelmi viszonyok biztosítására szükséges bona fides életbeutartáea.

Hogy ez a demoralizáló késedclmeskedés az alsóbb fokokon, Szlovenszkó specialitása, bizonysága ennek, hogy amíg pl. egy szlovenszkói járásbírósághoz 1929 április 25-ón beadott végrehajtási kérvény 1929 július 29-én lett elintézve, de a hivatalból kért foganatosítás 1930 januárjáig nem történt meg, — addig pl. a li- tomysli járásbíróság a beadott végrehajtási kérvényt 5 uap alatt elintézte.

Nyilvánvaló tehát, hogy a történelmi országok bíróságainak személyzeti viszonyai aránytalanul jobbak,

pedig ez inkább volna indokolva Szlovenszkón. ahol a jogrendszerek (magyar-osztrák magánjog, uj törvények) összezavarása több tanulmányt és munkát igényel. Ez az oka, hogy a jogorvoslatok száma is oly nagyszámú.

A bírósági ügykezelés pedig pláne •— ugyan -■ ezen okokból még több kívánni valót hagy ! hátra. Sajnálattal nélkülözöm tehát az Igazság-1 ügyi tárca költségvetésében a szloveitózkói bírósági viszonyok megjavítására szükséges é* hiányzó összeget és a kérdésnek -ürgös rendezésére az Igazságügyminiszfer ur figyelmét felhívom.

ügyvédeink sérelmei

Nem hallgathatom el azonban a szlovenszkói ügyvédi karral és "különösen a magyar nemzetiségű ügyvédekkel szemben megnyilvánuló bizonyos ügyvédellenes tendenciát sem. Megnyilvánul ez elsősorban az ügyvédi autonómia sokat fölpanaszolt kérdésének mai napig való rendezetlenségében, de a rendezési javaslatnak azon formájában te, mely a vezető állásokból a magyar nemzetiségű ügyvédeket ki akarja zárni, — megnyilvánul további ez, őszinte csodálkozásomra, pl. a kassai kerületi bíróság elnökének az ügyvéd} kamara folyó évi tagnévsorához csatolt, illetve azzal együtt kézbesített körlevelében te, mely az ügyvédségre súlyosan sértő, gramatikai és stiláris tökélyü beadványokhoz fűzvén a lojalitás mérvét, ettől és a helyesirá si hibáktól, nem pedig a jogászi munka értékétől teszi függővé az ügyvédi munkadij magasságát;

de megnyilvánul ez a tendencia gyakorlatilag abban is, hogy az amúgy is súlyos megélhetési gondokkal, tényleg fennforgó nyelvi nehézségekkel. kliénté'lája teljes inegapadásával küzdő, különösen magyar ügyvédekkel szemben nem egyszer megesik, hogy a költségek megállapításánál gyakran a normáltarifát egyébként sem tartják be, a bíróságon kívüli előkészítő munkát rendszerint nem honorálják, a várakozási díj (pedig sokszor reggeltől délig is kell várni) ismeretlen fogalom, megtörténik, hogy nagyobb végrehajtási ügyekben is a. végrehajtási törvény 1928. évi 23. sz. novellájának 27. § ára való hivatkozással

megtagadják az ügyvédi képviselettel felmerült foganatosítás! költség megállapítását,

arra hivatkozva, hogy az ügyvédi képviseletre szükség nem volt, az idézett törvény szerint pedig csupán azon költségek állapíthatók meg. amelyek a végrehajtó jogának az érvényesítésére föltétlenül (?) szükségesek. Ehhez hozzá keli fűznöm, hogy

a csehországi teljesen azonos rendelkezés alapján ott senkinek sem jut eszébe «z, hogy az ügyvédi költség megállapítása $z ügyvédi képviselet szükségességének ia mérlegelésétől lenne függővé tehető.

A panaszok egész sora volna még fölhozható a fizetésképtelenségi ügyek, csődök, zár- gondnokságok kiosztása terén, de hisz1 ezek közismert dolgok és a részletekben elmerülni nem akarok, de nem tartottam mellőzhető és kisszeTü dolognak legalább egy-,két ilyen példával igazolni azt, hogy

a szlovenszkói magyar ügyvédi kar, amely állampolgári kötelmeinek és ügyvédi hivatásának, ha magyar is az anyanyelve, mindig mintaszerűen tett eleget, más elbánásban részesül — az autonómia megvonásától kezdve a kenyérkereseti gondokig —, mint a köztársaság más területén lakó és más nemzetiségű kartársai

é<vvárom az igazságügyminiwztcr ur méltáüyo- sftbh intern utasítását ezen tarthatatlan helyzet- vn cg váltó'/.tatása, ér d e kében.

Mindezeket szóvá tettéin, mert a költségvetés arról tesz bizonyságot, hogy mennyi sok

minden, csak hirtelenében ée az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai,bán fölvetődő kérdés van, amire a költségvetésben, amely aprólékos gonddal figyel a csehszlovák nemzeti élet szük-r ségleteinek kielégítésére, semmi figyelem nincs fordítva. Mindez, mint már mondottam, nem véletlen, de

egyszerű folyománya azon elnemzetlenlteni akaró eljárásnak, amely különösen a magyar nemzeti kisebbséggel szemben a közélet minden ágában egyöntetű, egységes és rendszeres.

A legfájdalmaa&bb é* legszembeötlőbb azonban akkor, amikor azt látjuk, hogy

nem teljesiti a kormány a békeszerződésben és az alkotmánytörvényben vállalt ama kötelességét sem, hogy a magyar kisebbségnek a közvagyon terhére, az állami költség- vetésben megfelelő' részt biztosítson: nevetési célokra.

A magyar iskolaügy szomorú képe

A csehszlovák köztársaság lakosságának összszánra, az 1921. évi népszámlálás szerint,

13,600.000. Ebből ezen hivatalos Összeállítás ■szerint 705.000 a magyar, tehát az összlakosságnak 5.57%-a. (A valóságban sokkal több, hiszen a „Bulletin de la Republique Tcheeho- Sloveque“ közvetlenül az 1921. évi népszámlálás előtt, 1921 január havában, még 1,071.578 magyart mutat ki.) De ha csak a hivatalosan elismert 5.57%-ot vesszük is alapul, ebből az következnék, hogy az állami költségvetésbe kulturális célra fölvett összegnek legalább 5.57%-át a magyarságnak kellene juttatni, vagyis a költségvetésbe fölvett 955,715.742 K- bói 53,233.568 korona 82 fillért, aminek azonban igen kis hányada jut kimondottan magyar kulturális célokra. A helyzet éppenséggel nem olyan, mint ahogy Dankó szenátor jónak látta itt gyűlölködéssel teli, igaztalan beszédében föltüntetni. Az arány ugyanis az egyes tételeknél 3 következő:

Az 1930. évi költségelőirányzat adatai szerint:

A főiskolai oktatás céljaira föl van véve

155,800.000 korona. Ebből a fönti aránykulcs szerint 8.880.000 koronát kellene fordítani a .magyar főiskolára, amiből csaknem egy teljes egyetem fönntartási költségei kitelnének. Ezzé! szemben a magyar főiskolai képzés egyetlen ténye a pozsonyi egyetem kebelében fölállított magyar lektori ,,tanszék“(?) é* a magyar középiskolai tanításra jogosító vizsgálóbizottság fönntartása!!

A középiskolákra 207,100.000 korona van a költségvetésben •beállítva. Ennek megfelelő hányada 11,804.700 korona lenne, azonban, ha összeszámoljuk a magyar középiskolákra és a csehszlovák középiskolák magyar tagozataira előirányzott összegeket, ezek 5,142.560 koronát tesznek ki, vagyis az össz-köléségvetési tétel 2.5%-át

A tanitókópzökre előirányzott költségvetési tétel 21,003.000 korona.. Ebből jog szerint 1,176.168 korona esnék a magyar tanítóképzésre, ezzel szemben a pozsonyi csehszlovák tanítóképző magyar tagozatára — bőven számítva — csak 77.272 korona esik, ami az összköltségvetési tétel 0.36%-ának felel meg. Mb&jegyzm még itt, hogy a tanítóképzőknél és szakiskoláknál a tételek csak hozzávetőleges számok, mert a költségvetésben az egész iskola ellátmánya van fölvéve, ennek a felét vettem a magyar tagozatra, ami valószínűen több, mint a magyar tagozatra valóban eső rész.

A szakiskoláknál a költségelőirányzat 106,092.744 korona. Ebből esik: a pozsonyi kereskedelmi akadémia magyar tagozatára 707.815 korona, a munkácsi kereskedelmi akadémia magyar tagozatára 310.959 korona, a kassai fémipari szakiskolára 547.807 korona, összesen 1J593.581 korona.

Ez az összeg az összköltségvetési tételnek szintén csak 1.4%-át teszi.

A női szakoktatás 13,144.024 koronával szerepel a költségvetésben, amiből

a magyar női szakoktatásra egy fillér sem

jut.

Az elemi iskoláztatás terén nem tudom pontosan megállapítani az arányt, mert a magyar iskolák költségvetési tétele a „kisebbségi oktatás'1 címszóban foglaltatik, de valószínű, hogy itt sem jobb a helyzet.

Á főiskolai hallgatóság szociális segélyezésére 5,610.005 korona van fölvéve, amiből az arányszám és az igazság szerint 319.700 korona lenne a magyar főiskolai hallgatóság részesedése, de semmit sem fordítanak erre, sőt még a rendszeres gyűjtés engedélyezése iránti kérvényt sem intézik el és a társadalmi utón .való önkéntes segélyezés elé is akadályokat gördítenek.

Az irodalom, címszó alatt 1,530.000 korona ■szerepel. Ebből az arány szerint 87.210 korona járna a magyar irodalom támogatására.

A magyar kisebbségi irodalomnak azonban

szintén nem jut egy fillér sem, hacsak a magyar könyvek elkobzásával fölmerült kiadásokat nem innen fedezik!

A szini kultúrára 20,660.000 K. az előirányzat. Ebből a magyar színészetre semmi sem jut, pedig a csak minimális százalékos részesedés alapján 1,177.000 korona járna! A pozsonyi országos képviselőtestület juttatott ugyan e célra az elmúlt évben 100.000 koronát, ami azonban a költségvetésnek csak 0.5 százalékát képezi és o szűkmarkúságot tetézték még azzal, hogy a szinikerületet úgy ósz- tották ketté, hogy a deficitekbe elmerülő, vándorlásra kény szeri tett. színtársulatok rezsijét kihozni képtelenség és hogy a két. jövedelem szempontjából egyedül számottevő helyen: Pozsonyban és Kassán a színjátszás idejét, úgy osztják be, hogy a magyar színtársulatoknak a, késő tavaszi, a nyári és kora őszi hónapok jutnak. — Szóval gondoskodnak arról, hogy még a. maga. erejéből se élhessen még a magyar színészet.

Ezt a sok kultúrpolitikai szükkeblüséget

még fokozza az iskolabeszüntetések hosszú sorozata.

Szlovenszkó túlnyomó részében katolikus lakossága különösen sérelmesnek tartja a 19. katolikus gimnázium beszüntetését, amire, az akkor működött szlovenszkói minisztérium „teljhatalmán" kívül semmi törvényes alap nem volt.

Ezekben az intézetekben ma nagyrészt vallásellenes szellemben és egy helytelenül keresztülvitt koedukáció minden pedagógiai és erkölcsi hátrányával folyik az ifjúság nevelése.

A köztársasági Elnök Ur születésnapi szózatában rámutatott a tanügyi és nevelésügyi reform sürgős voltára, a mai kor erkölcsének hanyatlására és ennek megjavítását „úgy az állam és az állami szervek, hivatalos ténykedése, valamint a polgárság és azok szervezeteinek föladatául" tűzte ki.

Bizonyos az, hogy mi nem akarunk kultúrharcot, — de kívánjuk a lakosságnak a neveié* iránya tekintetében megnyilvánult akarata teljesítését A holland iskolai törvényhozás szerint az állam egyformán támogatja az állami és hitvallásos iskolákat és a szülőre bízza, hogy milyen szellemű iskolába akarja gyermekét küldeni. Ezen holland iskolai törvényhozás nálunk való behozatalát az itteni püspöki kar kezdeményezte és az ez iránti, Szloven- szkóból eredő, 700.000 aláírással ellátott petíció a közoktatásügyi minisztériumban hever! — Ez a megoldás igazságos és emelkedett szellemű,

ebhoz, mint a szülök természetes jogához, föltétlenül ragaszkodunk és ez alapon követeljük vissza az elvett hitvallásos középiskolákat is.

A kultúrpolitikai szűkkeblű ségmek kiáltó példája azonban azon főiskolásaink helyzete is, akik többnyire nyelvi vagy családi (anyagi) okokból középiskolád tanulmányaikat a mai Magyarországon fejeznék be és ott tettek érettségit. Ezek, amint azt már ismételten felpanaszoltam, beiratkozhatnak a kuluraemzetek minden egyetemén rendes hallgatónak, csak saját államuk egyetemén nem, — ha pedig, így külföldre szorulva, tanulmányaikat nem hogy — horribile dicfcu

— Magyarországon, de Franciaországban. Németországban, stb. fejezik be, megszerzik a doktori diplomát, akkor annak nosztriíiká- lásához nemcsak az előirt kiegészitő egyetemi vizsgálatok letételét kívánják meg, hanem a magyar érettségi nosztrifikálását is, ami egy közelmúltban történt eset szerint is, azt jelenti, hogy egy Németországban orvossá promoveált férfi a gimnáziumi padokba üljön újra be! Ez a követelmény egyszerűen azt jelenti, hogy tudományos képzettsége dacára a saját államában meg nem élhet. — Ilyen állapotok között, helyesen mondja a köztársaság elnöke:

„ílv/gy kultúrpolitikai és közigazgatási téren nagyobb munkát fejthessünk ki el kell tüntetni a fölösleges és ártalmas konfliktusokat."

A bajok forrása

Ezért úgy a közigazgatás, mint a kultúrpolitika terén reámulattam egy pár égető Kérdésre és megjelöltem, legjobb meggyőződésem szerint a módokat is, amelyekkel azokat megoldhatná az „állami szervek hivatalos ténykedése." Ámde újra hangsúlyoznom kell, hogy »

ez a „ténykedés" — mai formájában — a bajok forrása!

A törvények a közszükségeletnek gyakran meg is felelnének. így például az egyes részeiben — kiilöftösen a büntető rendelteté- i sekben — ugyan elhibázott, de egészében méltányosabb szellemű, uj adótörvények is,

— mégis országszerte felhangzik a panasz, hogy az adók behajtása körül a polgárok folytonos zaklatásnak vannak kitéve, sőt a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtások mellett, nem egyszer, egészen tönkre mennek. — Mindennapi eset, hogy olyat követelnek, ami nem az illetőt terheli, másodszor is be akarják hajtani, amit már megfizetett és az adózó polgár soha sincsen tisztában azzal, mi ie a tartozása a kincstár irányában? Ahányszor fizetni megy, mindig más, fölfelé növekvő számokkal örvendeztetik meg, pedig az volna talán a legkevesebb, amit még egy adófizető polgár is megkövetelhet, — amint azt már évek óta ismétlem és hangsúlyozom — hogy különben is súlyos terheit ez a zavaros és rendszertelen kezelés ne tegye olyan elviselhetetlenné, mint ahogy Szlovenszkóban de facto teszi. A pénzügyi közegek valósággal szemben Állanak a közönséggel. ~ így "nem lehet „adómorál"- ra nevelni!

Mindezek tetejébe az egész Szlovenszkó Ruszinszkó át vau engedve a cseh ipar versenymentes kíbányászásának is. anélkül, hogy az a nagy előny, amely ebből ai u. n.

f i •• V' -V-. . a>. i- \ \ i-.'Y

—---* i*. * --------*-----------------„-------