Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-27 / 96. (2317.) szám

1330 ápctfóta 27, vasárnap. Higiénikus ágy toll tisztítás és fertőtlenítés gőzzel, j MARKSTEÍN, papiankészitő, l Nové-Zámky, Komáromi u. 46. j Régi paplanok átdolgozását vállalom, j Paplananyagok raktáron! Sárost Árpád irodalmi hagyaték ÉN MÁR ELINDULTAM... Én már elindultam De nem sietek, Egy-két szilaj órát Töltsék Teletek. Hajóm ntra készen, Az éj közeleg. Elszakadnak lassan Mind a kötelek. górnak mit sem gyűjtő, tudását, egészségiét, leikét messzi földön minden magyarért és minden igaz emberi eszméért odaáldozó nagy magyar férfiben, a kárpáti magyarság leg­szebb tulajdonságainak áldozunk. Az elindulás tavaszi földjéről küldjük a messze Prága felé jókivánatainík csokrát, az itteni föld illatát, szeretőiéi és elismerését: húsz esztendős jubileumára — Dzurámyi Lászlónak! Ezrek és tízezrek szive dobogjon ebiben az üdvözletben. * A rimaszombati „Gömör“ ugyanakkor az alábbi cikket hozta a jubileumról Márkus László főszerkesztő tollából: Ami nótám Tan még Hadd daloljam el, Ami vágyam van még Hadd lobbanjon el. MIND EGYÜTT l. Mi, mind együtt leszünk egyszer, Kiégett lelkű, fakó legények, Daitalan ifjak, szomorú vének Mi, mind együtt lessünk egyssex. Valahol. Ott, hol nincsen sötétség, Nincsen derű, se bu, se kétség. Csak csend. A halál örök csendje Mi ott gyűlünk egybe. Mire nj nap virraa, Uj nap reggele: Eltűnik a hajó S a hajós vele. LESZÜNK II. Felettünk napok és holdak, Országai a kóbor daloknak, Amelyek bennünk születtek, Vérünket vették és elszéledtev. Felettünk napok és holdak, Játékai a boldogoknak: Kiket utáltunk és szerettünk. Ások a napok, ások a holdak: A mi álmaink voltak. HL """jgfl ip raj M a i| fT* I Tf 1® m W 41 ® I 9 j® AZ ALACSONY YA?RáBAN fm tengerszín f. &ib m.s KLIMATIKUS GYÓGYHELY Jgk MELEG FORRÁSOK 125*= SPORT: ÚSzSTTTaw'NTENNISZ5 TURISZTIKA / TÉLI SPORT VAOáSZAY / HALASZ ATS POSTA: LIPTOVSKY-SVXTV-.IAN. t S. R. _____ KERJEN PROSPEKTUST! FÚ RD J?7 • 9t 09 alf Ünnepi ofomítaz gyűl írna lángra a csehszlovákiai magyar saj­tó fővártáján poszfoló őrse reg szivében. A toli munkásai, az írás mesterségének céh- beli dolgosai tisztelegnek ma az Atyamester előtt s a szivek kitárult ajtaim a szeretet és megbecsülés aranyié fénykévékben sugárzik a jubiláns céhmester felé. Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap ífőszerkesztője, a hajlithatatlan tollú pulbli- eiszta, a magyar bánat nagyhátü bánatosa, a magyarság igaz ügyének csüggedetleniül küz­dő védelmezője, fáradhatatlan harcosa ma tölti be újságírói munkásságának huszadik esztendejét s ennek az ünnepi dátumnak erömössé tételére gyülekeznek ma a pa­rancsnok köré a toll munkában harcos ka­tonái a fővártán. Ebben a jubileumi örömben, ebben a pa- ródétalan, beusőeégbeljes tisztelgésben, as elválasztó nagy térbeli távolságnak lelki át- Tepülésével részt veszünk mi is, a végéken. posztóié bajtársak, de részt vesz benne egész GömöTország s főleg Rimaszombat, a jó pa­lóc föld hűséges szive, hisz a jubiláns ujság- i rv görnőri talajból sarjadzott batyii nevelés, aki itt, a patakparti öreg iskolában buzgó ős­forrásból oltotta tudásszomját, itt vette kenyér- kereső szerszámjává vált első toiSót is „a Ráibely MSdós vagy talán még a BftodsBenáfay néni boltjában “ és a szattiavőigyi apró ember­palánta itt növekedett. erősödött toMlorgató nagydiákká, akinek 20 évvel ezelőtt talán ép­pen a „Rozsnyói Híradó'4 ünnepi számában látott ólombetűben napvilágot első Írása és aki azóta szerelmese a gömöri földnek és Bá­tyinak, hová szeretet-lámcok köbik. Gömörország büszke fiára, Rimaszombat büszke nevelésére s mi gönmöri újságírók büszkék vagyunik a főváhtán parancsnoki ó sze- lidszavu vezénre, akinek arany a szive s a lel­ke érzés rfrágoMőL illatos­Az ünneplők tiszta örömével gyújtjuk meg szivünkben a jubileumi fáklyát a mai napon s nagy szerettei, igaz megbecsüléssel küld­jük minden jókívánsággal telt üdvözletünket a szivünkhöz nőtt, lelkűnkhöz simult jubiláns­nak, aranyos Prága sok sóhajtástól terhes ki­csi magyar szigetére. Mi, mind együtt leszünk egyszer, Hangtalan, komor, fakó legények. Legyűrik egymást a* ezredévek. Mi együtt leszünk. ítélni hallván: Maradjatok örök időkig Szobrok, a Halál sivatagján. Tiborc és társai Irta: Schőpflin Aladár A Bánk bánban csodálhatjuk a koncepció schilleri nagyszerűségét, a diikció görgeteges erejét, egyes részleteik hatalmas dinárnál fe­szültségét, az egésznek színpadra termettsé- gét — olyan időben keletkezett ee a dráma, almikor még, Vörösmarty szerint, bujdosó volt a magyar színészet s amikor még nem volt magyar dráma — mégis, a legosudáia- tosabbak Katona József alkotásában nem ezek. Az igazi csuda az, ahogy ez a húsz és egynéhány éves fiatalember, a pesti színház körül lődörgő jogász, később kecskeméti vá­rosi ügyész, miraden előzmény nélkül, magá­tól, úgyszólván ráhibázva, megtalálta a his­tóriai magyar sorsnak a legpregnánsabb szemléleti módját, azt a szempontot, melyből •legteljesebben és legszemléletesebben lehet Látni a magyar érzés egész komplexumát. A Bánk bánról azt lehet mondaná, öt rövid fel­vonásban komprimált képe a magyar éroéa •encr esziendejének. Est akarom raoet m ol­vasó előtt világossá tenni. A tragédiában kéit párt van. Az együk, Gertrudis körül, a királyi udvair, amely csu­pa idegenekből, a királyné által importált udvaroncokból áll, a másik a Petur bán párt­ja, amelyben a háttérbe szorított magyarok elkeseredettsége vicsorgatja fogát. Legszól- ről áll ebben a pártiban Tiborc. Az első párt jelenti a nyugati kultúrát, a raffinált udvari légkört s az ebből folyó romlottságot. A má­sik az eredeti., nyersebb, de tisztább erköl­csű magyarságot. A kettő között az ellentét kiegyenAilíhetetlénmek Láteziík s Bánknak az a tragikuma, hogy neki kell a kettő közé áll­ni, kiegyenlíteni a kiegyenlithetetlent. Az egész szituáció felett áll aztán a királyi ko­rona presztízse és hatalma, mint egy össze­tartó kupola. Ez pedig nem más, mint a ma­gyar nemzetnek mindenkori, áldandó szituá­ciója Szent István óta. Az európai kultúrát ennek a népnek mindig idegenek, idegenből hozták. Akik hozták, nemcsak azért hozták, hogy elterjesszék ezen a földön a ezelidébb keresztényi erkölcsöket, a tudást, a jobb gaz­dálkodást, a szebb életmódot, hanem azért is, sőt elsősorban azért, hogy nagyobb mű­veltségük révén ők uralkodjanak az elma­radt abb magyaron. Ez az uralkodás pedig gyűlöletes volt, minden egyébre való tekin­tet nélkül, mert idegen volt. Koppány vezér hadai bizonyára nem csupán a pogány vad- léshoz való ragas’ikodáfifból « a keresztény valllás elleni ellenszenvből fogtak fegyvert királyuk ellen, hanem leginkább azért, mert a király a köréje gyűlt külföldi papokat és lovagokat kívánságokban részesítette a ma­gyarok rovására, elárasztotta őket kegye jó­kedvei, nagy urad almakat adott nékik és nagy halaimat atkát a kezűkbe a magyarok fdeít. Ez az eset a későbbi királyok alatt is minduntalan megismétlődött. Érdekes, hogy Arany János is ezt a motívumot ragadta meg, Katonától függetlenül, mikor Toldi alakját és helyzetét megkoneipiálta: Toldi­ban a nyers, egyszerű magyar embert állí­totta konfliktusba Nagy Lajos, udvarának finomabb, de kevésbé természetes és sokkal komplikáltabb életformáival, A magyar iro­dalom ős motívumainak egyike ez, mindun­talan. felhangzik íróinknál, még H©rezeg Fe­rencnél ás az Ocskav brigiadérosbam. Nyomai Advnál is kimutathatók. Katona József volt az első, aki ezt az ős motívumot az iroda­lomba behozta. De előtte is már mélyen ott szunnyadhatott a magyarság tudatában vagy ön tudatlanjában, mert saját történetünk szemlélete, mióta egyáltalán van magyar történelmi tudat, ebből a imolivumból iodtul ki. Mindig szimpátiával vagy legalább is megértéssel néztük azokat, akik magyaro­kért az idegen ség ellen feltámadtak, még ak­kor is, ha az idegenség a magasabb kultúrát jelentette. Amióta a Habsburg-uralom alá kerültünk s az idegenség nyomása úgyszól­ván krónikussá vált: összes nemzeti hőseink a Bánk bán típusból valók. S mert szimpá­tiánk velük van. ő nekik tulajdonítjuk az er­kölcsi győzelmet a világi bukáson túl. Bánk bán sorsa súlya alatt összetörik, de erkölcsi­leg ő győzött, mert igaza volt, mert. övé az erkölcsi fölény. Azért olyan nehéz — még •eddig senkinek sem sikerült — a Bánk bán után igazi magyar történelmi tragédiát írni: mindig ugyanaz a tragikus szituáció ismétlő­dik meg históriai hőseinknél, mindig ugyan­azzal a kimenetellel: a hős erkölcsi indíté­kokból fel támad a hatalom ellen, ebben a harcában gyakorlatilag elbukik, erkölcsileg diadalmaskodik. Lehet, hogy egy másféle, uj történetszemlélet másképp 'fogja ezt meglát­ni, de a hagyományos magyar történeti tudat igy látja és látta, amióta egyáltalán van. Gertrud és hívei, Petur és Ikonspiirálő társai, Bánk bán örök magyar alakok, megvoltak mindén kor magyar életében. Katona József zsenialitásának minden irodalmi mértéken túl ez az igazi próbája. Az ő fantáziája volt az igazi kollektív fantázia, nemzedékek hosszú sorának a magyar sorsról való tuda­tát foglalta anagáiban. Jellemző, hogy a. tragédia összes alakjai között a köz tudatban legelevenebbem libare éh Színészeik nem Bánkban, Gertrod«á*m vagy Peturban tudnak legjobban bribifroxad, hanem Tiboréban, pedig ez csak úgynevezett dbarge-szerep, mindössze egy nagy jelenete van. De a legteljesebben kollektív szerep: a magyar falusi nép ezer esztendős elnyomó tt- »ága, űWöztetése és nyomorúsága szól belő­le. Tiborc koncepciója és felépítése épp olyan csudája Katóm géniuszáiuak, snátnt az egész darabé. És épp olyan eredeti, mélyről jött elgondolás. Első jele a magyar irodalom­ban a jobbágysonban élő magyar paraszt iránti szeretetteljes érdeklődésnek. Modem szóval kifejezve: a demokratikus, saociáüs gondolatnak első megmozdulása. Addig az irodalomban a .paraszt csak mint Miftiaál’t vagy bohózatos figura élt. Katona, felismert© reális életét, szenvedéséit, nyomorát, éknyo- mottságát olyan időben, mikor még a job- bágyifelszabadátás nem volt benne a politikai programban. Ennek az ő fefisme résének nem lett irodalmi következménye. Egy nem­zedékkel később a jobbágyfelszabadítás eted helyen ál Só poMtilkai programpont tett, nem­sokára meg is valósult De a jobbágy s éRa- Mban a szegény paraszt sorsát, az egy Eöt­vös József és néhány aoldkaf halkabb hang kivételével, elejtették az irók. Különösen a 48 utáni irodalom, egész a legújabb időkig. Egy irodalom sem beszélt annyit a paraszt­ról, mint a miénk és egy irodalom eem érez­te oly kevéssé a paraartélet reális mivoltát, mferrt a miénk. A paraeztélet iriiiSikus szem­léletmódja eüSödte az alatta rejtőző keserű­ségét Tiborc hangja nemzedékekre elné­mult, csak száz év múlva, a XX. századiban szólalt meg újra Móricz Zsigtmond ajkán. SKutya van Miután előleg fejében jó csomó pénzt ki­adtam, Vizsla ur biztosított róla, hogy fele­ségem hitvesi hűségéről negyvennyolc órán beiül pontos kimutatást készít. Megnyugodva hagytam el a nyomozó irodát, bíztam Vizsla ur kipróbált ügyess égébe®, és főleg információjának szavaidihetősógében; mely végre világosságot fog deríteni családi tűzhelyemre és megtudom, ki udvarol a fele­ségemnek. Mert kutya van a kertben, az egy­szer bizonyos. Hetek óta állok lesben, figye­lek, szimatolok, fürkészek és kutatok, de mindhiába, nem jöttem rá semmire. Hát most majd végére járok a dolognak és fülön- csipem az ipsét, aki miatt annyi nyugtalan éjszakáin volt Ebéd titán három órakor homlokon csókol­tam feleségemet és egykedvűségei színiéivé távoztam. Mikor kiléptem a kapun, valami homályos gyanú ébredt bennem, mert az a kikent, kifent alak, aki a házunk előtt sétált, nagyon feltűnően viselkedett. Rászegeztem tekintetemet, mire lesütötte a szemét és úgy haladt tovább. Megálltam, utána néztem. — ő az — állapítottam meg csodálatos ösz- 'tönszerüséggel és átmentem a túlsó oldalra, hogy ott egy kapu alatt meghúzódva szem­mel tarthassam boldogságon megTablóját. — ö az — ismételtem diadallal és alapo­san végigmustráltam betétes lakkcipőjétől a szürke plüsskalapjáig, miközben arra a meg­győződésre jutottam, hogy ostobább fajankót életemben még sohase láttam. Este hazamentem. Feleségemhez egy árva szót se szóltam. Bevonultam dolgozószobám­ba és telefonon felhívtam a nyomozó irodát. — Halló, mi újság? — Uram — hangzott a válasz — minden a legjobb utón balad. Megnyugtatom, aggo­dalomra semmi különösebb oka nincs... — Miért? — Mert az illető egy hülye fráter, egy senkiházi, aki ön mellett számításba sem jöhet. — Egy véleményen vagyunk. — Mondhatom, lelkiismeretes munkát vé­geztünk, uram. Kiváncsi a részi etekre ? — Feltétlenül. — Kérem, parancsoljon. Az illető délután három óra öt perckor megjelent az önök ka­puja előtt. Habozni látszott, átment a túlsó oldalra és ott elrejtőzött egy kapu alatt... — Hogy nézett ki? — Förtelmesen, uram, förtelmesen. Ismét­lem, egy hülye fráter, akire ön nem Lelhet féltékeny... — Betétes lakkeipő, szürke pLftsskalap ... — Dehogy. — Hát? — Sárga cipő, kék kabát, fekete kalap.. • — Pardon, tévedés. Az a fiatalember, aki ma délután három-érakor a kapu mögött les­ben állt betétes lakkcipőt viselt és szürke plüsskalapja volt... — Engedelmet kérek, az a fiatalember az én irodám alkalmazottja volt, akit magam helyett küldtem ... Legzseniálisabb detektf- vem, semmi panasz nem lehet rá. Itt fekszik előttem a jelentése. Sárga dpő, kők kabát, fekete kalap, hülye poía... De erre már dühbe jötte**. — Szemtelenség! Hát azért fizettem én ma­gának, hogy sértegessenek? — Hogyan?-- Hiszen akit a maga zseniális defektkvfe kinyomozott, az én magam voltam. r BnlMy HMfc 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom