Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-25 / 94. (2315.) szám

Mégis megépítik a La Manche csatorna alatti alagutat Poincaré és az angol kormány a terv mellett — a francia nacionalisták ellene 6 _______________1»30 áiiwrifte 25, pénÉefc Pa ris, április 24. Az angol m imkáspárti kormány megalakulása, de különösen And'né Taráién- francia mmiszterelinötk liatalomirajn- tása óla — aki, minit ismeretes, ötmilliárdos nemzeti újjáépítési programot hirdetett — uij- ból aktuálissá, vált agy Parisban, mint Lon­doniban a régóta tervezett La Manche-csator­na alatti alagút megépítése. Mint ismeretes, a kérdés megoldására úgy az angol, mint a francia kormány külön bizottságot nevezett ki s e bizottságok most — körülbelül egyidö- ben — nyilvánosságra hozták vizsgálódásaik eredményeit, amelyeknek konklúziója az, hogy a csatorna alatti alagút megépítése egyként érdéke úgy Franciaországnak. mint Angliá­nak, eltekintve az általános európai érdektől, amely szintén megkívánja, hogy az egyes or­szágok közötti közlekedési utak minél rövi- débbek és minél olcsóbbak legyenek. Mit akar Anglia? A Labour-kormány által kijelölt bizottság' hivatalos állásáoglaása rendkívül érdekes és jellemző, mert annak ellenére, hogy a csator­na alatti alagút megépítése mellett foglal ál- < lást, azt a nézetet hangoztatja, hogy az alag­út építési költségeit teljesen a magántőke esetleges vállalkozására kell bízni. A jelentés abból indul ki, hogy a La Man­che-csa tornán át való közlekedés a legbizto­sabb és legolcsóbb módon csak egy tengeralat­ti alagút kiépítése utján valósítható meg. Geológiai nehézségek nem gátolhatják meg az alagút fúrását a bizottság szerint, ennek el­lenére egy külön 5 millió és 600 ezer fontra rugó összeg volna előirányzandó egy olyan próbafúrásra, amely esetleg nem lehet ered- ' menyes abból a szempontból, hogy azon a he­lyen építsék ki véglegesen az alagutat. Ettől eltekintve az alagút kiépítésére körül­belül 25 rm'ttió m g ét fontnyi tökére volna ■" éhség, amelyet — amint azt a jelentés ismételten aláhúzza — a n. agán tőkének kellene előte­remteni. Az alagút fentartása s kezelése nem okozhat semmi nehézséget, ami pedig a ta­rifa ás illeték problémákat illeti az irányadó f itt a»- legyen, hogy a különböző illetékek nem muhatják felül ama illetékeket, ame­lyeket ma fizetnek a csatornán keresztül a leg­rövidebb úton történő személy- vagy áruszállí­tásért. A bizottság jelentése annak hngoztatá- sátval végződik, hogy a La Manche-csatorna alatti alagút Angliának gazdasági szempont­ból csak előnyöket jelentene, azért ennek megvalósítása minden szempontból kívána­tos. Vegyük mindehhez hozzá, hogy az uj alagút kiépítése körülbelül 20 ezer munkást foglal­koztatna s felépítéséhez 000 ezer tonna vasra volna szükség, — olyan adatok, amelyek mindenesetre súllyal jöhetnek tekintetbe a munkanélküliséggel küzdő Anglia szempont­jából. Mit ak^r Franciaország? A francia La Manoho-csatorna bizottság el­nöke, Yves Le Groequer vol t' közmunkaügyi miniszter, Poincaré jóbarátja és bizalmi em­bere, akit erre a pozícióra tavaly éppen Poin- ciré nevezett ki konmányelnöki minőségében. Poincaré. maga is többször, állást foglalt az uj földalatti alagút kiépítése mellett, s te nem is kétséges, hogy ál lásfoglalását pol i­tikai természetű meggondolások vezették, ép pemugy kétségtelen, hogy a terv meg valósítása melleid hathatos gazdasági természetű argu­mentumokat. is tudott felsorakoztatni, miiként ez Yves Le Trocquer jelentéséből is kitűnik, amelyet, a „Capita'l“ című közgazdasági lap legutóbbi száma közöl. Yves Le Trocquer sze­mű, az uj alagútnak a szénszállítás és áru­csere megkönnyítése szempontjából van kü­lönös jelentősége, azonkívül pedig megkönmyi- li általában Anglia és az egész európai konti­nens érintkezési lehetőségeit. A Pár is—London közti ut időtartamú más­fél árúival csökkenne. eltokiintive attól, hogy utasok és áruküldemé­nyek meg volnának kiméivé a különböző üt­és kirakodási műveletektől, a vám- és útle­vél ellenőrzés eljárásait is egy.szejüsi'teni le­hetnie. Yves Le Troijuer kalkulációi szerint az ut Paris í/Hídon között a földalatti alagúton reák 5 és főd óráiig tartana (az eddigi logirö- vridobb 7 óra helyett) s igy londoni, és Párást egy.cg; nap alatt kényelmesen meg lehet jár ni, ha vailialkápek egyik vagy másik városban vwlaaiw eimtéahwalója van- ÁTuiküflüeménydk to k totóiéban különösen a francia élelmiszer­export, a primőrök kivitele emel kodnak nagy mértékiben az uj közlekedési lehetőség kihasz­nálásával, egyúttal pedig a csökkentendő szál­lítási díjtételek mellett ezek Angliában ol­csóbbá válnának . . . A francia nacionalisták a terv ellen — Taráién mellette A hivatalos bizottság mellleírt hamarosan egy földalatti alagutellenes bizottság is ala­kult Párásban Henri Momeau főmérnök, váz­Newyork, április 24. Nyolc év múltán a vé­letlen kiderítette William Tavior amerikai filmgyári igazgató gyilkosát. Taytort annak­idején női revolverből hátulról lőtték le s ez a kö­rülmény elegendő volt ahhoz, hogy egy nagynevű filmszínésznőt úgyszólván a halál­ba hajszoljanak. A gyilkosság felfedezése után még aznap es­te ki hallgatták Taylor három barátnőjét. Egyi­kük Mabei Normand volt, akkoriban felette népszerű hollywoodi filmcsillag, aki még 1910-ben kezdte pályáját napi 2 dollárnyi gá­zsival és a háború végén már évi egymillió dollár jövedelemmel rendelkezett. Mabei Normand a gyilkosságot megelőző utolsó órákban együtt volt Tantorral, s ezért vélték gyanúba. Azonban bizonyítékok hiányában vád alá nem helyezték. Ennek ellenére attól a pillanattól kezdve egész Hollywood kerülte a fiitmszmésmői és álláshoz s&m jutott. Mabei Nornumd azóta London, április 24. A .londoni sajtó nem mindennapi, a Távol Kelet minden karakte- risztikumát magán viselő históriáról számol be, amely bátran nevezhető a legnagyobb optimista tanulságos, de mégsem követésre méltó történetének. A bombayi rendőrségen 189. szám alatt be­jegyzett bérautó tulajdonosa, egy Said Abdul Ha fis nevű soffőrről szól a história. Hafist mindig értelmes és megbízható fiatalember­nek tartották s tudták róla azt is, hogy törhe­tetlen bizalommal viseltetik alkalmi utasai iránt. Egy napon — még fél évvel ezelőtt történt — a kikötő közelében Kibérelte autóját egy ismeretlen amerikai és végigutazhatta magát a városon. Uafis lelkiismeretesen végigvitte a városon és megmutatta annak minden nevezetességét. Az idegen azután visszavitette magát a kikö­tőbe s mikor kiszállt a kocsiból, kiderült, hogy nincs nála pénz, nem tudja az utat megfi­zetni. Aztán abban állapodtak meg, hogy az ameri­kai visszamegy a hajóra, amellyel tovább uta­zik és a steward utján leküldi Hatösnak a pénzt. Azonban alig tiint el az idegen a hajó fedélzetén, a gőzös felszedte horgonyát és elindult Ausz­trália irányában. A károsult sofifőr mélységes lelki nyuga­lommal nézte végig az egész jelenetet s egv pillanatig sem gondolt arra, hogy az ameri­kai őt esetleg rulul becsapta. — Saiiih pénzt Ígért — mormogta, magában — és én Allah nevében türelmesen várni fo­gok a pénzre, így is lelt. Nem állította le a taxamétert, hanem m autót künn hagyta a partom, áron a helyen, hol utasa kiszállt belőle éa türelme­ügyi szakértő elnöki elével, amely most maná- fesEturohan fordul a közönséghez, tiltakozva a földalatti alagút kiépítése ellen, hivatkozva Anglia kontinensellenes, imperialista jellegű szándékaira ... Enmek ellenére beavatott forrásból eredő értesüléseink szerint Tardieu miniszterelnök a La Manche alatti alagút kiépítése mellett fog­lalt állást legutóbbi tárgyalásai során, sőt elviben hozzájárult ahhoz Í6, hogy az építési költségek felét a francia nagytőke iniciativá- ja s áldozatkészsége teremtehesse elő . . . eüfeledten élt s ez év márciusában, a gyanú szörnyű árnyékával magán meghalt. Csak most tisztázódott a titokzatos gyilkosság. Los Angelesben t letartóztattok egy Ruffo Rmaldmo nevű olaszt, aki ellen a Taylor-üggyel kapcsolatiban ko­moly gyanú merült fel. Az olasz hamarosan teljesen beismerő vallomást telt. Elmondotta, hogy a gyilkosság estéjén, 1922 február 1.-én egy filmszinésznőt követett a hollywoodi uc- eáikou és mikor Taylor bungal&ívja élé ért, hallot­ta, amint ott egy férfi egy nővel veszekszik. Annikor látta, hogy a nő izgatottan eltávozik, benyomult a bungalowíba és felelősségre von­ta Taylor viselkedése miatt Taylor erre szó nélkül revolvert rántott élő és rászegezte. Az olasznak azonban sikerült kitépni Taylor kezéből a fegyvert, mire dulakodni kezdtek és a dulakodás hevében dördült el a fegyver, amelynek golyója Taylor hátába fúródott. 1 sen várt. Múltak a napok, múltak a hetek és » 189. számú bérautó állandóan ott várako­zott a parton 8 a taxaméter egyre futott. A dolognak híre terjedt é^s Ha fis soffőrtársai, amikor megtudták az ügy állását, hangos ha­hotára fakadtak. Da Hafis megingathatatlan maradit az emberek becsületességébe veteti hitében. Aztán a rendőrség is tudomást szer­zett az ügyről s első dolga volt, hogy a különös soffőr elmeállapotát megvizsgál­tassa. A vizsgálat azonban Hafis épelméijüségét iga /adta. Az újságok is tudomást, szereztek Hafísról és autójáról s megírták az esetet. Hafist ujj­nyi vastag betűikkel „a világ legnagyobb optimistájáé nak mond­ták. Hafis ennek ellenére továbbra is türelmesen várt, inig a taxaméter mind vigabban futott tovább. Esete a bombayi angol lapokból be­lekerült a londoni és amerikai sajtóba isi, de ő erről mit sem tudott., ő csak azt tudta, hogy az emberek becsületesek. Teljes félév múlt már el, amikor az esetet tárgyaló lapok valahogy az ame­rikai kezébe kerültek. Az amerikai csak most eszmélt rá, hogy mit lelt és mélyen megindulva olyan összeget küldött a türelmes sofför- n«k a bombayi amerikai konzulátus utján, amellyel bőségesen kárpótolta, őt minden elszalasztott utasáért. Levelet is küldött néki, amelyben menteget­te magát s azt irta, hogy éppen az utolsó pil­lanatban ért csak a hajóra s ezért legjobb akarata melleit sem tudta a stewardot a pórá­zéi le küldeni. Hafis, a világ legnagyobb optimistája magától értetődőnek találta a dolgok ilye tén fordulatát és a legkevésbé sem volt meglepődvö. Izgalmas sajtópertárgyaiás a budapesti táblán Budapesti, április 24. ((Budapesti szerkesztőségünk telefonjeöeo- tése.) A budapesti Ítélőtábla Gadó-tanácsa ma tárgyalta Szcitovszky Béla belügy­miniszter sajtóperét, amelyet Saoholy Endre hirlapiró eben indított. Szakoly — mint is­meretes — a Magyarságban a Drégely-uoced rendőr lakótelep építésével kapcsolatban éles támadást intézett a belügyminiszter ellen. A1 törvényszék elsőfokon kétezer pengőre ítélte a hírlapírót. Az ítélet ellen úgy a vád, mint a védelem fellebbezett s igy a tábla elé ke­rült az ügy, amelynek mai tárgyalása rend­kívüli izgalmak között zajlott le. A vád és a védelem, valamint az elnök között többizben éles összeütközésre került a sor. Délután há­romnegyed három órákor hirdették ki az íté­letet, amely szerint a tábla megsemimisi tette a törvényszéki Ítéletnek a büntetés kiszabá­sára vonatkozó részét és Szókoly Endre húr- lapirót kéthónapá fogházbüntetésre ítélte. Villa Listeux — Aleó-Tátrafiined — A gondolat, hogy a Tátrában jótékonycótu üdü­lőtelep lenne létesítendő, több év óta eszmecsere (tárgyát képezte egyes értekezleteken. 1Ö29- Iben aztán egymástól egész függetlenül két oldal­ról is a megvalósulás stádiumába jutott a gondodat Az együk jótekonycéfou üdülőtelepért mott év őszén megcsönálta a Katbolilkus Kariitasz, mely •AJsótát naifüreden megvásárolta e célra a Karácso­nyi-villát. A másik jófcékonyoélu üdülőtelep létesí­tésére szintén egy pozsonyi charitaitiv intézmény, a Moasny-Me alapítású „Kis szent Teréz árvaház“ ha­tározta öl magát, hogy segélyforrást nyisson verte a fölvehető árvák számának emelésiéihez. Ez az in­tézmény „Villa Lisieux" néven keresett elhelyező- dést a Tátrában arra való számítással, hogy a lisienxi Kis szent Teréz égá pártfogása alá helyező­dő intézmény az által® megígéri rúzsa esőből bizton kiveszi majd részét úgy a kis árvák támogatásában, valamint a kedves Kis szent Terézzel egyenlő baj­ban, a különféle trüdőgyengeségben szenvedő fiatal­ságunk megsegítéséiben Í6. A Villa Liliéax először Tátralomnicon talált tele­pülési lehetőséget. Ennél azonban alkalmasabb, mert nagyobb befogadóképességű másik telep is megszerezhetövé vált az alsútátrafüredii úgyneve­zett „Penskxn Lázáir“-ban, mely a korábbi Züdhy- és Szádhenyi-villákiból alakult. Ezt a telepet Kis szent Teréz bratielavai árvaháza 1929 november 5-én megvásárolta s „Villa Lisieux“ néven katolikus jótékonysági intézménnyé tette, 1930 január 2-án pedig mint az Ur Jézus és Kis szent Teréz születésen®pj ám teiekkönyvileg is át­íratván, már ez év május 1-én. átadja a közhaszná­latnak, hogy az Ur Jézus nevének gyógyító ereje, a rosszat is jóra fordító hatalma, segítő és megáldó irányítása az áldott Kis szent Teréz pártfogása mellett minél többeknek nyújtson testi-lelki üdü­lést, erősödést és gyógyulást. A két vili® 4 m. hold nyi fenyveserdőben ál, alig fél km. távolságra a Poprád—óiátrafüredi villamos vasút alsóbátra füredi állomásától. A viffiák 70—80 fürdővendég kényelmes elkel yeoődésére lettek kompletten berendezve, a telephez tartozó turista­ház pedig 40—50 személy kellemes pihenőhelyéül alkalmas. Az ellátás a legnagyobb Ínyenceket is ki fogja elégíteni, amihez az intézmény vezetőségé­nek jó hírneve a legnagyobb garanciát nyújtja. Ki­tűnő szénsavas ivóvíz, vastartalmú fürdővíz, fekvő- csarnok és sporthelyek állnak rendelkezésre. A ve­zetőség továbbá igyekszik a vendégek számára ha­lászati engedélyt és más hasonló kedvezményt iri- eszközölni, úgyhogy minden ember egyéni passzió jához képest kellemesen töltheti el üdülési szabad­ságát és kellemes emlékekké1 térhet vissza a városi élet idegölő zajába. A Villa Lisieuxben való üdülésre gyöngétkedé gyermekek, főleg leányok vétetnek fel, valamint üdülésre szoruló tanítónők és egész családok is. Az üdülőtelep vezetését és felügyeletét az Árvaiházban alkalmazott szerzetesnék teljesítik. Kívánatos, hogy ezen jdszándéku intézmény minél több érkötési és anyagi támogatósban részesüljön. Mons. Tyukoss Ev. János, a Mozsnv árvaház kuratóriumának Lünké. Prospektus kapható a következő címen: Villa Lisieux, I>olny Smokorcc, Tatry. — A lángszórók és gázbomhák nem boldogok nak a sáskamilHárdokkal. Kairóból jelentik: Az egyiptomi sáska vész egyre nagyobb arányokat ölt. Minden ellenintézkedés hiábavaló, a sáskahad elő­nyomulását. nem lehet megakadályozni. A Szinaj félszigeten mór hetek óta folyik a harc. a transzjordáiii határ felől beönzönlő sáskák ellen, hiába pusztítják azonban milHárdszámra az apró állatokat, újabb és újabb miliiárdok jönnek he­lyükbe. Kelet felől fel tartó zhatatlanul jönnek az újabb siska ra jok. Felső* Egyiptom keleti részében már minden növényzet elpusztult. Fund király po- rancsára keddep egy újabb zászlóalj egyiptomi katonaságot inditoltak útnak a Szinaj félszigetre, hogy folytassák az irtóhad járatot, az uj egyiptomi csapás ellen. A zászlóaljat lángszórókkal,„gázbom- bavetökke! <V egyéb különleges harci eszközökkel szerelték fel. Á világ legnagyobb optimistája, egy bombayi soffőr leáUUatian taxaméterrel félévig várt elhajózott utasára, aki nem fizette ki Az idő a soilőrt igazolta: az amerikai utas megküldte a pénzt Nyolc év múltán felderítették Taylor hollywoodi filmgyáros halálának rejtélyét Mabei Normand-t, az egykor népszerű filmsztárt egy hónappal halála után rehabilitálták r

Next

/
Oldalképek
Tartalom