Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-03 / 77. (2298.) szám
1930 április 3, csütörtök. ,PEAG.^I-/V\ACítAR-HlRLAP 3 A Toka-per felsőbirósági tárgyalásán Kraitsot, feleségét és Schramni Katalint hallgatták ki Kraitz vallomása szerint a Kobdritzky-uccai lakásban december 5-én ő aludt — Schramm Katalin előzetes idézés nélkül is Jelen volt a bíróság épületében Sokan inSk közül bizonyosan már rég*n berendez" lék volna az automatikus itetókai, r’álnek ellenben, bogv ex sokba crí l. Éa mégia íneggvSződhetoek t>rorpekiueainkból. hogy «n anyag minőségét tekintetbe véve a CHVOJKA-féte itató a legolcsóbb mezőgazdasági gép F. Chvojka., Pfelot^E Pozsony, április 2. (Pozsonyi szerkesztősé- j günk tetei önjei öntése.) A Tuka-pör íellebb- viíeli tárgyalásának mai napján az elnök délelőtt negyedtiz órakor nyitotta meg a tárgyalást, amely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Megállapította, hogy a mai napra tanúként be van idézve Kraitz József és felesége, akiit meg is jelentek. Ami Ottlyk védőnek azt a tegnap este tett indítványát illeti, hogy a bécsi becsületsértési perben felvett jegyzőkönyvet olvassák fel, amely szerint Kraitzot és Kovácsot vSchramm Katalinnal szembesítették, a bíróság erről később fog dönteni. „Tanugyár Bézsben” Kissich főügyész kijelenti, hogy hálás Ott- ij k védőnek a két jegyzőkönyvért, mert ez azt igazolja, hogy milyen metódusokkal dolgozik a védetem, hogy diszkreditálja Schramm Katalint, ezt a fontos tanút. resetet visszavonták, a perköltségeket megfelezték és az eljárást megszüntették. A bíróság ezután visszavonult tanácskozásra, majd huszpercnyi tanácskozás után az elnök kihirdeti a bíróság határozatát, amely szerint a védelem indítványának részben eleget tett és felolvassa a bécsi járásbirósági tárgyalásról fölvett hivatalos jegyzőkönyvet, ellenben nem olvassa föl a bécsi tárgyalásról szóló gyorsírói jegyzeteket. Az elnök ezután felolvassa a szóbanforgó jegyzőkönyvet, amelyből kiderül az, amit az elnök már előzőleg ismertetett. Az elnök ezután bejelenti, hogy a bíróság megkezdi a tanúkihallgatásokat. Elsőnek Kraitz Józsefet hallgatják ki. Kraitz kijelenti, hogy a legszivegekben magyarul tenné meg vallomását, mert szlovákul és németül gyöngén beszél, az elnök azonban arra való tekintettel, hogy a bíróság többi tagjai is megérthessék, német nyelven ejti meg a kihallgatást, azonban Kraitz idön- kint a magyar nyelvet veszi igénybe, különösen ott, ahol véleménye szerint fontosabb dolgokról van szó. A magasfcermetü, kurtára, nyírott, körszakállas, idős ember vallomásában elmondja, hogy 67 éves, Budapesten született, a csallóközi Nagybudafán gazdálkodó é-s Stöger- rel sógorsági viszonyban áll. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy a rokonsági viszony dacára nem kíván elállni a tanú- vallomástól. Elnök: Figyelmeztetem azonban, hogy csak a tiszta igazat vallja. Tanú: Még sohasem állítottam valótlanságot. Stőger súlyos kedélsbefegsége Itt egy magánbűn tetoügyről van sző, amelyben két bécsi polgár: Dombaoher és Wcis- hampl szerepeltek. Nincs jogunk követelni, hogy felolvassák ezt a jegyzőkönyvet, amely egy’- magántermészetű becsületsértési perről szól. A tárgyalást az együk fél indítványára zárt tárgyalásinak nyilvánították, annál kevésbé lehet tehát a becsi bíróság tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvet itt nyilvánosan felolvasni. Ez nemcsak törvénybe, hanem a jó erkölcsbe is ütközik. 1919 óta van egy egyezményünk Ausztriával, amely előírja, hogyan kell a külföldi ta mi vallomásokról szóló jegyzőkönyvekét beszerezni, azonkívül a büntető perrendtartás 202. paragrafusa is előírja ennek módozatát, tehát nem tehetjük ki magunkat annak a veszélynek, hogy külföldön esetleg valóságos gyárat rendeznek be tanuvallomásgk előállítására és azután azokat exportálják. Kéri Ottlyk indítványának elutasítását. Külpolitikai és jogi szempontok Ottlyk dr. szerint nem áll meg a főügyésznek az az ellenvetése, hogy magántermészetű büntetőügyről van szó, mert tény az, hogy a bíróság előtt találkoztak ezek az emberek és annak eredménye a közjegyzőileg hitelesített jegyzőkönyv. Az sem ok arra, hogy a jegyzőkönyvet itt ne olvassák fel, hogy a nyilvánosságot kizárták a bécsi tárgyalásról, mert ha szükséges, akkor itt is ki lehet zárni a nyilvánosságot. Köztudomású, hogy a felek kérhetik becsületsértési perékben a nyilvánosság kizárását. Indítványozza tehát, hogy vagy a közjegyzőileg hitelesített jegyzőkönyvet olvastassa fel a bíróság, vagy pedig forduljon a bécsi járásbírósághoz, amely ki fogja adni az iratokat. Majd igy folytatja: Nem feladatom az osztrák bíróság presztízsét védeni, de amit a vezető főügyész ur a tanúvallomások gyártására vonatkozólag mondott, nem egyezik meg sem a nemzetközi udvariasság, sem ama barátságos viszonnyal, amelyben Ausztriával élünk. Ez a bécsi birósági tárgyalás onnan keletkezett, hogy a Tuka-ügyet erősen pertraktálták Bécsben. Egyébként Kraitz kihallgatásából is ellenőrizni lehet a bécsi jegyzőkönyv tartalmát, mert hiszen őt is kihallgatták Bécsben. A védők sérelme A főügyész tiltakozik az ellen, hogy Ottlyk őt kioktassa a nemzetközi illem szabályaira. Ö nem mondta, hogy Bécsben van egy tanugyár, csak azt mondta, hogy ha a védelem indítványának eleget tennének, akkor ez a dolog igy nézhetne ki. A jegyzőkönyvnek rendes utón kell keletkeznie, nem pedig ilyen helytelen módon. Ezután Weicbhertz dr. védő csatlakozik Ottlyk dr. indítványához és polémizál a főügyésszel. Többek között azt a kijelentést teszi, hogy a főügyész ur újból becsmérli a védelmet. Az elnök erélyesen figyelmezteti Weich- hertzet, hogy ne használjon ilyen kifejezést a főügyésszel szemben, mert ő erre okot nem adott. Weichhertz dr. szerint a főügyész szavai a védők személye ellen is irányulnak, holott nekik még a kerületi bíróság előtt sem kellett személyüket védelmezni. Az elnök ezután megállapítja, hogy két jegyzőkönyv van a bécsi tárgyalásról, amit Ottlyk dr. benyújtott. Az egyik jegyzőkönyv szerint a bécsi első kerületi büntetőbíróságon Dorn- bacher Frigyes port indított Weisliampel kereskedő ellen. A tanuk Kraitz, Kovács és Schramm Katalin voltak. A jegyzőkönyv szerint a tárgyalásról mindkét fél beleegyezésével kizárták a nyilvánosságot. A tárgyalás vége leié a felek kibékültek egymással, mire a keKraitz ezután elmondja, hogy mielőtt Buda- fára költözött, a trenosénmegyei Koc&ócon volt a Rakóvszky-uradalom intézője. Stöger a háború alatt, még 1917-ben orosz fogságba esett, egy év múlva visszatért, de szörnyű lelkiállapotban, inelankólikus volt. Állandóan egy sötét szoba zugában ült és abnormális benyomást tett. Az volt akkor a véleményem róla, hogy nem beszámítható. Zárkózott volt és abnormálisán viselkedett. Az orosz fogságból való visszatérése után egy- ideig szüzeiméi volt a Pö&tyón melletti Mor-aván községben, ahol apja Zetitwitz grófnak ietállömeírteire volt. Stöger azonban hamarosan visszakerült az olasz frontra és amikor onnan visszakerült, lelkileg még rosszabb állapotban volt, mint azelőtt. Elnök: Miiben nyilvánult meg az abnomriitása? Tanú: Amikor igyekeztem neki állást szerezni, úgy gondoltam, hogy Rakovezlky Antalhoz ajánlom 'be, azonban nem akart ott lenni és azt mondotta, hogy pénzért nem szolgál. Szüleihez tment, ott miég rosszabb tett az állapota, ki. sem mozdult a sötét szobából. Szülei szörnyen kétségbeestek. Én akkoriban Pozsonyban sokszor megfordultam és itt egy Somos István nevű fiatalemberrel akadtam össze, akit megkértem arra, hogy legyen Stöger segítségére. Stöger etilkor lépett be az országos keresztény- szociaiiásta párt szolgálatába. Elnök: Meddig volt ott? Tanú: Egy évig, vagy másfél évig, de nem tetszett neki az. Elnök: Titkár volt? Tanú: Mondjuk, hogy’ titkár. Akkor azt mondta, hegy ez nem állás és szeretné tanulmányait folytatni, amelyet a óhairlottenburgi műegyetemen Sélibe- szakdtott. Felutaztam vele Prágába, hogy beírassam a műegyetemre, de mikor el akartam utazni, észrevettem, hogy sógorom eltűnt. Kutatni kezdtem utána és a szálló portása azt mondta, hogy kiment az ucoára. Utána eredtem és a Vencel-téren találtam egészen magába rostádra és majdnem összeesett, amikor vállára tettem a kezem. Folyton ezt hajtogatta: „Nem maradhatok, nem, nem maradhatok.“ Erre hazavittem őt Szlovenszkóra. Prágából Kocsöera került, a kér észt én yBaociaiiista párttal már nem volt további nexusa és ekkor azzal foglalkozott, hogy Pozsonyban egy elektrotechnikai üzletet vesz át. De nem volt üzletember, úgyhogy azután. azt határozta, hogy Bécsben fogja tovább folytatni tanulmányait. Ez 1923 nyarán történt. Elnök: Pozsonyba gyakran utazott Stóger? Tanú: Igen, hetenként fcót-három napra le. Elnök: Mi keresnivalója volt neki Pozsonyban? Tana: Otthon neon volt rá szükség ée őrültünk, hogy Pozsonyba jár. Elnök: Nem tud arról, hogy más tényezőkkel is összeköttetésben állott Pozsonyban? Tanú: Erről nem telt említést soha, erről nem beszéltünk. Elnök: Soha nem mondta Stóger, hogy ismeri Tulkát? Tanú: Nem. A tanú ezután az elnök kérdésére .kijelenti, hogy a Stőger családijában előfordult az elmebaj. Stőger anyjának nővére a Lipóttnezőn halt meg. Slagért is megvizsgáltatták orvosokkal. akik meíanohóílkít álla- pitottaik meg. Bútorozott lakás a Kolschitzky-uccában Elnök: Hogy került a sógora Becsbe? Tanú: Minden lehetőt elkövettem, hogy számára állást szerezzek, de nem sikerült. Es amikor azt mondotta, hogy Becsbe akar menni, ráálltunk. Azt nem tudom, hogy azelőtt megfordult-e Bécsben, mert utazásairól soha nem beszélt előttem. Stöger igen zárkózott ember volt. Egy Fuchs Leó nevű bécsi építész jőisme- rősöim ajánlotta nekem a Koschitzky-uccai lakást. Fuchs régi jó barátom, minden nyáron eljön hozzám és ő mondta, hogy tud egy jó lakásról. Elnök: Már akkor tudta ezt, mielőtt Becsbe mentek? Tanú: Igen, Fuchs azt mondta, hogy majdnem intvén lehet azt a lakást megkapni, mert a lakás bérlője attól fél, hogy rekvirálni fogják a szobákat. Elnök: Hogyan tudott Fuchs erről a bécsi lakásról? Tanú: Fuchs és Seiber, aki a lakás tulajdonosa volt, szabadkőművesek voltak. Elnök: A szabadkőművesek ilyen lakáskérdésekről szoktak beszélgetni? Tanú: Beszéd közben erre is szó kerülhet. Kraitz ezután elmondja, hogy ez 1923. nyarán történt, hogy melyik hónapban, azt pontosan nem tudja. Fuchs mindig májusban szokta őt meglátogatni és 1923-ban is május végefeló találkozott Fuóhssal. Néhány hétre rá Stőgerrel együtt Becsbe utazott Elnök: Szóval nem tudja, hogy pontosan májusban volt-e? Kraitz kijelenti, hogy a pontos dátumra nem emlékszik. Bécsben azután több lakást néztek meg, és 10—-11 óra tájban érkeztek a Kolschitz- ky uccuba. Egy7 asszony és egy ur fogadta őket. Nem tudja, hogy ez az ur ki lehetett, két igen elegánsan bútorozott szobát kínáltak. Másnap visszamentek a Kolschitzky uccába. Néhány hétre rá a lakást kivette, mert előző látogatásakor csak megnézte. Stőger bécsi ellátását is ő fizette. Hogy a szülőktől is kapott-e pénzt, azt nem tudja. Elnök: Gyakran járt Stőger Bécsbe önhöz? Tanú: Igen, hetenként vagy tiz-napónként és mindig kapott pénzt, ha kért, ezer, kétezer, háromezer koronát is. Elnök: Mennyit adott neki? oly gazdag ember volt ön, hogy annyit adott Stőger- nek, amennyit csak kért? Tanú: Akkor mindenki gazdag ember volt. Egyszer kapott húszezer koronát is tőlem, mert azt mondta, hogy ő is szeretne a tőzsdén játszani. Elnök: ön nem törődött azzal, hogy sógora tanul-e Bécsben, vagy nem? Tanú: Nem. Elnök: Stőgert ilyen elegáns, garzonlakásban elhelyezni, ilyen fényűző körülmények között és mindezt az ön pénzéből. Nem gon- dplja-e, hogy ez furcsa, vagy talán más is hozzájárult ehhez? Tanú: A lakás olcsóbb volt, mint bármely más lakás, azonkívül valahányszor feleségem Becsbe ment, mindig ott szállt meg és igen örült, hogy van egy lakás, ahol aludhat. Elnök: Látott-e a házban egy íekete-sárga zászlót, vagy fali táblát? Tanú: Nem láttam. Elnök; Meglátogatta Stőgert? Tanú: Igen, kétszer voltam ott és egyizben ott is aludtam, Elnök: Mikor? Tanú: Azt hiszem, újév után. Bevásárolni J mentem az uradalom részére Becsbe ég tárgyal- j tam cégekkel a gőzekéhez szükséges kötél: miatt. Elnök: Értesítette Stőgert jöveteléről? Tanú: Lehetséges. Elnök: A vizsgálóbíró előtt azt mondotta, hogy igenis értesítette. Ks volt Stöger bécsi vendége? Kraitz ezután az elnök kérdéseire elmondotta, hogy délelőtt érkezett Bécsbe, a lakásban egy asszony nyitott ajtót. Azt hiszi, hogy Stöger akkor nem volt ott, a bőröndjeit otthagyta és csak este ment vissza. Éjfél előtt ért oda, lefeküdt az ágyba, Stöger pedig a kanapén aludt. Másnap reggel ott reggelizett, az asszony adott reggelit. A reggeli tea és felvágott volt. A lakásból reggel fél,kilenc vagy kilenc órakor ment el. Néhány hétre rá még egyszer megfordult aj lakásban. | Stöger 1924 májusában visszatért Sziovenszikő- { ra és Moravánban Zettwit grófnál vállalt állást. Személyi titkára lett a grófnak és egész letartóztatásáig a gróf szolgálatában állott. Elnök: Tudta-e, hogy a sógorának kétes látogatói voltak? Tudott-e arról, hogy Tokival érintkezett? Tanu: Abszolúte nem tudok róla. Kraitz az elnök kérdésére kijelenti, hogy csak hallomásból tudja, hogy Kasztaer diáktársa volt Stögemek. Majd az elnöknek arra a kérdésére, hogy Stöger járt-e Varsóban, elmondja, hogy jóbaráteágban voltak egy revali orosz családdal, a Stralborn-cealáddal. Az egyik fiú Délafríkába ment. majd visszajött Varsóba dolgait elintézni. Varsóban kellett volna találkoznia Stöger- nek is ezzel a Stralborn-fiuval, hogy együtt menjenek ki Délafríkába. Más célja nem volt Stöger varsói utjának. Azt nem tudja, hogy Stöger egyszer vagy kétszer fordult-e meg Varsóba®, ö 1923-ban néhány ízben Magyarországon volt, ahol az uradalom ügyeiben járt el. Elnök: Mióta visel kör&zakálít? Tanú: Tizermyolcéves korom óta. Borotvakés még nem volt az arcomon. Elnök: Nem viselt-e ön valamikor stuccoltabb körszakáll t? Tanu: Ha falun vagyok hosszabb ideig, akkor 7—8 hétig nem megyek, borbélyhoz és akkor hosszabb a szakállam. A bécsi pö? Az elnök ezután a bécsi becsületsértési per tárgyalására vonatkozólag hallgatja ki Kraitzot, Kraitz elmondja, hogy Ottlyk dr. hívta Pozsonyba levél utján, és pedig a január 31-iki tárgyalás előtt két-három nappal. Ottlyk azt mondotta, hogy menjek Bécsbe kihallgatásra, írásbeli idézést nem kaptam, de Ottlyk dr. arra kért, hogy a jelzett napon legyek Bécsben. jelentkezzem a bíróságnál egy peres ügyben és ott ki fognak engem hallgatni. Ottlyk dr. csak nagy általánosságban - beszélt a perről. Art mondotta, hogy két ur összeveszett egymással és most a bíróság fogja eldönteni, kinek van igaza. Elnök: Mondta- önnek Ottlyk dr„ hogy a perben bizonyítás tárgyát fogja képezni az a körülmény, hogy két ur összeveszett a fölött, vájjon december 5-én Kovács vagy Kraitz aludt-e a Kolsahitzky-uccai lakásban 3 azután az egyik ur a másiknak levelet küldött, melyben azt irtja, hogy állítása hazugság. Tanu: Ottlyk ezt nekem nem mondta. Az elnök ezután különböző kérdéseket: intéz a tanúhoz arra vonatkozólag, hogy miről hallgatták ki Bécsben? Kraitz elmondja, hogy utána Kovácsot hall gatták ki, aki kijelentette, hogy december 5-én ő nem aludt a Kolschitzky uooában, hanem feleségével együtt a Goídenes Lanv.11 nevű szállóban hált meg. Ezután Schramci Katalint hallgatták ki. Elnök: Hogy történt ez? Schramni Katalin bécsi vallomása Tanu (idegesen feláll): Kovácsot hátraiküld- tétk ezután a terem hátsó részébe. Schramn Katalin bejött, de Kovácsot nem láthatta. Schramm asszony erre Ige® barátságosan rám nézett és mindjárt, ahogy megpillau íotí, rögtön mosolygott, mint egy régi isme- rő'sére. a bíró megkérdezte tőle rám mutál- | va, hogy ismeri-e ezt as urat, mire Schram n Katalin élénken mondotta, hogy: „Igen, igen, ez az ur nálunk aludt. A hirő ezt többször is megkérdezte tőle és mindig ugyanezt felelte, a hiró erre Kovácsot is ódáin - tette s amikor Schramm asszony őt megpillantotta, egyszerre elkezdett egész testében reszketni és egyre csak nézte Kovácsot, A bíró feltette Kovácsra vonatkozólag is a kérdést Schramm Katalinhoz, hogy ismeri-e ezt az urat, mire az asszony dadogva, kapkodva csak annyit felelt: „Igen. igen, ő is ott aludt*4. A bíró újabb kérdésére ezután Schramm Katalin azt mondotta, hogy Kraitz októberben, Kovács pedig decemberben aludt a Kolscfeitz- ky uecábam. Elnök: A két védő mit beszélt egymással? Tanú: Nem hallgattam oda, mert folyton Schramm Katalint, néztem és azt gondoltam, hogy itt a legjobb alkalom annak beismerésére, hogy a Tuka-tárgyalá- son hamisan vallott Mire azonban utána mentem, mintha nyílból lőtték volna ki. úgy eltiint előlem. Elnök: Ki fizette az ón bécsi útját? Tanu: Én. Ezután az ügyész intéz kérdésekeI Kraitz
