Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
26 1S80 Április 20, rasámajp. TÖRÖK LÁZ I. Éáftéüfeé valánjikór Szólpók vidékén jár tini ér ott haji ottani e siót tok szór: — Ez í? .örök Iázb£n kai', meg. Agaknak s?öL é beszéd, akik íiátáló'i shir- téleiiül ködöanek él é földi életből. És ugyan- ósák ott fu láttáin ki é mondásnak széjjhagyö- löáöyós ősrégi ©rédeíet. gf A mohácsi vész után szabad prédája lett Magyarország a töröknek. Szolnok várát is elfoglalta éé adnak parancsnokává Juszuf Óglá pasái tétté meg a magas Diván. Ez a Jnszuf Oglá pasa öreg ember volt és típusa a tunya töröknek. De mindén öregsége és tunyasága néín zárta ki azt, hogy né érdéMődjék a hők iránt. Mért azt tartóttá, liógv szép ugyan a prófétától, mikor bájos hurikaal szórakoztatja az igazhitű mohamedánt a hálál után, de minek várni ódáig. Szóval, előlegezte á íöéhnyei tübaía gyönyöreit. És érré íélhasz- nált mindén lehető és léheteitien alkalmat, minden megengedett és meg nem engedett eszközt. Hiszen tehette, teljhatalmú ura volt a várnak s mindén lakóinak. Amint ez abból az Ítélkezésből is kitűnik, mélyét nemsokára Szolnokra éíközte utáni tártott. Pandúr Döme és nővére, Klára állottak előtte. Döme dáctean vetetté még lábát és összevont szemöldökkel .nézett a földre, Klá- rá szómé azonban kíváncsian pihent Juszuf Ogla lengé, ősz sZakallán, őt fürkésző tekintetén. Klára túl volt már legelső fiatalságán, szépségének teljes érettségében állt ott á pasa előtt és női ösztöne megsúgta neki, hogy a hatalmas nagyur rajta nyugvó tekintete kielégítette kényes ízlését. Pörösködésben volt egymással a testvérpár. Ez akkoriban sem volt ritkaság, mert a magyarnak az volt régen te, az ma is a matúrája, hogy7 ,nyolcvan polgár húsz hijján száz port jelent mint ezt a régi krónikákban megírva találjuk. Hogy mi volt pörösködésük tárgyú, azt bátor szóval és értelmesen mondotta el Pandúr Döme, amint következik. — Pasa! Atyánk hős 'katona vélt és ott esett el Mohács síkján, ezelőtt huszonhat évvel. Anyánk ugyanakkor a pórtyázö török martalócok kezén veszett el. Egyenlő részben örököltünk szülőinktől és e reánk eső részeket eddig közösén s békességben élveztük. Igaz ugyan, hegy Klára mindig is szerette a szép köntöst rneg az arány-ezüst marhákat, de elnéztem neki e emberi csín hajszát, ííémrégiben eljegyeztem magaimnak szivem választottját, a becsületes hajadon Sekey Katát. Elhatároztam, hogy neki adom azt az igazgyöngy füzért, mélyét atyáim meg gyérIrta: Dienes Adorján üiekkoroniban messze keleti bolyongásábód hozott magával egyenesen az én részemre és amely ezért, az ón tulajdonúm. Klára azonban azt állítja, hogy e gyöngyfüzér is szülőinek öröksége, tehát fele őt illeti meg. Semmi érvelésem nem használ vele szembén, megmarad követelése mellett. Nem a gyöngyíü- aér miatt, ő nem. Hanem egyedül azért, hogy eljegyzett mátkámnak s nekem elrontsa 'örömünket: ő nem akarja, hogy Kata mint a ház asszonya vonuljon be ősi hajlékunkba addig, míg 5 maga férjhez nem megy7. így van. Hozz hát ítéletet, pasa, de ez az Ítélet ne legyen olyan, aminek igazsága csötlik-botlik, míg végtére is verembe esik. Juszuf Ogla erősén ránézett Klárira és igy kérdezte: — Leányom, megfelel az a valóságnak, mit fivéred mondott ? — Igen — felelte ez — cSák abban nincs neki igaza, hogy a gyöngyifüzér az ő kizárólagos tulajdona. Mivél bizonyltja ezt, hogy atyánk neki és nem nekünk ajándékozta a füzért? Mert ez állítása csák szóbeszéden alapszik, követelem a gyöngyökből a reám eső részt. Hogy miért teszem ezt, az a te Ítéletedre, ó pasa, egyáltalában nincs befolyással. — Nos, te, Pandúr Döme, — fordult most ehhez a pasa — vannak tanúid vagy írásaid arra nézve, hogy atyád kizárólagosan neked adta a gyöngy füzért ? — Ha lenn éneik, úgy magammal hoztam volna azokat, ezt tudhassad — válaszolt komoran Döme. — Akkor persze görbén tekerődzik ügyed, te vádaskodó gyaur eb. Pénzben kell tehát kiegyeznetek... — Nemi! — vágott közbe felcsattanó szóval Klára — én a gyöngyfüzér felét akaróim. — Helyes, — f oly tatta a pasa — akkor hát protokollumot kell felvennünk az esetről, hogy7 azt a budai pasának felterjesszem. írjad, diák! Tehát, te, bepanaszolt Pandúr Klára leányzó, hány éves vagy? Hajh, a nőknek akkoriban is már gyönge oldaluk volt a kor kérdése. Klárának nem volt oka letagadni az ő huszonnyolc évét, mert pompázó volt szépsége, ránt a julius derekán teljes virágzásban lévő színes-illatos rózsáé: de hát szemének hiúsága, gyöngéje, vagy ellentmondási hajlama kimondatta vele hirtelen a szót: — Huszonnégy. — ügy? — monda Juéauí Ogla a ravaszság győzelmének hangsúlyává! — akkor hát az egész gyöngyfüzért Pandúr Dömének itélie-m oda. Szülőitek ezelőtt huszonhat évvel haltak e!,. te, Klára huszonnégy éves vagy, tehát nem te fivéred neked ez a Döme. Te, fiú, menj békével házadba és akaszd a gyöngyfüzért háremed ékes rózsájának nyakába. És mert. eme Klára leányzónak senkije sincs, mint apátián-anyátlan árvát én veszem pártfogásomba. Háremem gyöngye lesz 5 és e/entul Faiiihie a neve. Megmondottam. Döme kifakadni készült nővére érdekében és a ravasz ítélet ellen, de erre nem volt ideje, mert a pasa intésére őt a testőrök ki- tuszkoiták a tereimből, a nem is nagyon ellenkező Klárát pedig a ház belső termei felé vezették el. II. A sokféle Isten-csapása között, melyek alatt a törökdulta Magyarország vergődött, nem volt utolsó a dervisek beözöniése sem. Az izlám e szent emberei nemcsak azzal foglalkoztak, hogy a török hatóságok kényszerítő nyomása mellett busás alamizsnákat harácsoljanak össze a lakosságtól, hanem sokszor csel ve t ésben, kém ked ésiben és izgatásban is utaztak. Rendesen a nagyobb városokban ütötték fel tanyájukat és innen csaptak le azután a vidékre, hogy ott ilyen-olyan praktikájukat elvégezvén, ismét az illető vá- rog parancsnok-pasájának fényes kaftánja mögé húzódjanak vissza. Szolnoknak is meg volt a maga dervise Afb- dullah személyében. Kivül foltos, bévül rongyos, piszkos khirkájába burkolódzva be-be- tórt a házakba és jóstehetségének raktáréból megtelitett mindenkit a múlt, jelen s jövő igazságaival, minek ellenértéke gyanánt viszont az ő feneketlen zsebei teltek meg garassal, forinttal, sőt néha dukáttal is. Jól ment hát sora Szolnokon s környékén a különben nagyon jámbor és dervisségén kivül semmivel sem törődő Abdullahnak, csak éppen magával Juszuf Ogla pasával gyűlt meg a baja. A nagy urak nem szeretik az igazság meztelenségét, Juszuf Ogla sem szerette. Kénytelen volt ugyan Abduílaht udvarában és környezetében tartani, mert ezt hivatala s méltósága igy követelte: de eddig még nem vett© igényibe Abdultah jóstehetségét, melynek híre különben már az egész ■ környékre, sőt Budára is elhatott. Félt, hogy ez a fránya dervis oly dolgokat kotor majd elő reá vonatkozólag a múlt vagy jövendő idők homályából, melyek csúfak vagy félelmetesek, mert — igazak. De rákerült a sor mégis arra, hogy igénybe vegye Abduílah mesterségét. Mert a Pandúr-testvérek pőrének gyors lefolytatása és meglepő eredménye sok szófia beszédre adott alkalmat a pasa kardja alá tartozó népeknél. Egyik dicsérte jóságát, mellyel Klárát oltalmába vette, másik gúny- kacajjal felelt reá: . — Az ám. ügyesen szerezte meg. .magának a gyaur leányzót az öreg szokuyavadész. Euy nyi az egész. • Juszuf OgLa sokat töprengett azon, miért e hogyan tartják őt emberei rossznak, mikor ő úgy a Klárából Fatimévé alakult, leányzóból, — most már háreme első hölgyével — de meg önmagával is jól cselekedett. Maga elé rendelte Abduílaht s azt mondta neki: — Te, dervis! Ne himezzdiámozz, hanem felelj egyenesem kérdésemre. Se a múltba ne kalandozz vissza, se a jövőbe ne meredezzem csipás szemed, hanem mondd meg nekem röviden, hogy jő vagy rossz vaigyok-e én. Igazmondásod vagy AHahtól van, vagy saját csa vargós eszedjárásának szüleménye. Ha Allah- tól van, megjutalmazlak. Ha pedig saját kitalálásod az, megbüntetlek. Tehát beszélj. — Oh, nagy pasa — felelt rögtön Abduílah — nem mondhatok én semmi rosszat rólad, mert uram vagy. Nem mondhatok én semmi jót néked, mert csak egyedül Allah a jó, aki elküldött© bozizánk az ő prófétáját. Azonban: ha fekszel és nyugszol, jő az magadnak. Ha ülsz, jó ez másnak. Ha állsz, sokan látnak és ez jó magadnak is, másnak is. Ha ellenben mégy, megbotolhatsz. Ha botiasz, félj az esés tol. Ha esel, megütöd magadat és az rossz neked is, másnak is. — Tehát jó is vagyok, rossz is vagyok? — Te mondtad, óh dicsőséges pasa, kinek bölcsessége fényesebben sugárzik le reánk, mint a kelet minden napvi'lága. A pasa egy erszény ezüstpénzt adott át Ab- dullahnak: — Ez a tied, mert jónak mondottál engem De mert rossznak mertél engem tartani, te rihes csavargó, ezért te megkapod jutalmadat. Bosszú tüze gyűlt ki Juszuf Ogla. szemében, intett az egyik csausznak és nem használt semmi kapálódzás, mert Abduílaht. lekapták 10 körméről és ott helyben reáolvasták a ti' zenkét botot. A művelet uitán AbduRalh büszkén egyenesedett fel és szikrázó szemekkel mondta: — Megcsapattál, pasa. Pedig én a törvényen kívül álló bisar dervisekhez tartozom, tudod te azt jól. Te kérdeztél, mini oroszlán, én felelteim, miint sas. Azonban vigyázz, hogy a kivémibedt oroszlán meg ne érezze még majd a sas karmait. Most elmegyek, de vtez- sza fogsz hívni és akkor majd igazmondásomért nern engem büntetsz meg, hanem ön magadra olvasod a büntetést. Juszuf Ogla pasa eleinte nem sokai törő dött a dervis fenyegetésével, de azután mindinkább feldühödött utolsó szaván. Hogy ez a rongy ember fogja őt igazmondásával meg büntetni? ... Mint az öreg fába a szó, úgy ette he magát e gondolat, agyába. Akkor sem szűnt rneg ezen gondolkodni, midőn hárem- hölgyeivel mulatott úgy öregesen, És itt a háremben jutott megállapodásra arra néz vést, hogyan fogja megbosszulni g tnegszé-írta: Scfia/ícfiáz Sara I. Két ember méné föl a templomba, hogy imádkozzanak... n. A templom magasan állott és csarnokában eek-sok oszlop őrködött méltóságteljesen. A templom magasan emelkedett ki a város házai közül. A házak úgy sorakoztak köréje, mint az emberek a templom papjai köré. Széles kőlépcsők futottak fel a templom bejárójához s ezek a lépcsők forrók és tüzesek voltak a nap melegétől. A nap erősen és hatalmasan zuhan tóttá a városra melegét s a koldusok, kik máskor serég est öl tanyáztak, zsibongtak a templom lépcsőjén, mós-t elmenekültek és lihegve terpeszkedtek szét oldali, a szomszédos házak árnyékában. Csák két nyomót tilt béna feküdt a, lépcső kön. Nagyon szenvedtek a meleg-tői. Néha-néha. fél-feldobták roncsolt testükét, különben pedig elnyúlt au feküdtek, hunyt szemmel, arcukról hosszú, piszko-s sávokban szákadt az izzadtság’. Egyikük fiatal volt, harminc körül. Lábán nyílt, sebek hüzlöttek, azokra százszámra gyűltek a tegyek és hasonló, mérgesen harapó rovarok és vág nyüzsgéssel ették, falták nyitott •lábát. Arca eltorzult néha a fájástól, de nem yolt annyi, ereje, hogy tovább vonszolja magát. A másik idősebb volt, csúnya, előreálló állkapoccsal. Ritka szakálla rendetlenül és gondozatlanul csap zott lefelé. Arca színe zöldes a piszoktól is ezt a zöldes szint fényessé melegi- tetto a nap tüze. Apró, mélye,nülő szemekkel pislogott. Ritka, fekete fogai előreállottak és előretolták széles, nagy ajkát. Két nyomorék voltak, kikkel nem törődött «énki. Két nyomorék voltak, egészén és igazán azok. Undort érzett, a,ki rájuk nézett. Néha,, ha egy-egy felmenő elhaladt mellét- tűk., rövidke pillanatokra árnyék vetődött rá* Jók. Ilyenkor felnyitották szemeiket én feltá.togó szájjal kapkodták -magukba, a pillanatnyi gö tébéget és ezzel a piciéyké éijybilletet. Utána még ke&erédettebb arcéal, mélyül tehíb láncokkal felre ngtek tovább. Ar egyik, a. fiatáji, néhány lépcsővel feljebb feküdt. A hőség mind erősebben tapadt rá', azt hitte, szétmállik a melegtől. Háta izzón forrósodott a lépcsőn. Minden tagja tüzes volt már a melegtől és a csurgó izzádás, mely szakadatlanul szakadt róla, lassan szivárgott lefelé a lépcsőn. Az izzadás bűzére csúnya piros és fekete bogarak másztak elő a lépcső repedéseiből. Ezek is élénk örömmel szaladtak nyitott sebei felé. Fejét óriásnak érezte. Halkan, egyenletesen, de őrjítőn lüktetett halántéka. S valahányszor lélegzett, orrán keresztül valami nagy forróság szaladt mellére. Melléről aztán mind agyába fúródott a. meleg s ott vadul kavargót!. Hunyt 'Szemhéján keresztül is látott valami gyorsan mozgó lila karikát. így feküdt. Egyszer aztán, mikor a forróság ostora igen erősen végigvágótt rajta, nagy erőfeszítéssel feldobta roncs testét-. A feldobott test kicsit felugrott-, aztán néhány lépcsőt lefelé gurult. Nekiütődött a másiknak. A másik felrázottan tespedéséből. dühöset káromkodott. — Hagyd... — mondta a. fiatal. Hangja monoton volt, színtelen, mintha, a nap torkából is kiszívta volna az életet. Az idősebb .szeme ellenségesen villáét. Szája dühösen .húzódott szét és csúnya, ritka, fogai közül odaköpött a másik arcába. A fiatal arca eltorzult a dühtől. Méreg és harag ömlött szét rajta s miután amúgy is rosszul esett, roszul feküdt, most megpróbálta, hogy nyomorék lábaival megrágja társát. A másik felemelte ökleit s imát* éppen egymás testét érte volna a két nyomorék ütése, mikor hirtelen, árnyék vetődött rájuk. Gúnyos, fennhéjázó nevetést hallottak « megzörrent a pénzes zacskó: — Aki erősebbet üt, azé ez a sziklás!... — •mondta egy kemény, zsíros hang. • A két nyomorék felkapta fejét és felnézett. Egy magas, kövér farizeus állott előttük. Vastag, jól ápolt, njjai között megcsillant az ezüst .sziklás. A farizeus arca, kaján mosolyba szaladt, mikor a két nyomorék meglepett, tétovázó arcát látta: Hát, mit bámészkodtok? Nem értitek? Azé a, sziklus, aki erősebbet üt.. A fiatalabb arca kicsit megfakult. Leszaladt a,szivére a, vér arra a gondolatra,, hogy nyomorék!.ír? át egy sziklásért üsse, csak azért, •mert egy gazdag farizeus gyönyörködni szeretne nyomorúságos, torz mozdulataikban. t> az idősebb meg rúgd alfabb volt, nem látott, mást, csak az ezüst, pénzt, r nem érzett mást, mini. kapzsi vágyat a pénz után s mert. amúgy is dühös volt társára., valaihi megnevezhetetlen irigységből —- pedig semmit sem irigyelhetett tőle, nyomorékabb volt, mint ő. Legfeljebb talán ifjúságát, irigyelhette, de egy nyomorék ifjúságán nincs mit irigyelni, hiszen csak azt jelenti, hogy még tovább kell kínlódnia, mint az idősebbnek — felemelte öklét, hogy megüsse a másikat. A fiatalt, elöntötte a, gyűlölőt, fölemelte mankóját s legjobban .szerette volna fejenvágni a farizeust, de úgy, hogy kajánmosolyu arcát menten elöntse a vér. Csak tartotta a felemelt mankót s talán a farizeus észrevett valamit gondolataiból, mert •egy percre félelembe szaladtak vonásai s a szi ki üst gyorsan ledobta, két lépcsővel feljebb hágott, majd onnan visszafordult és zsíros, •szé.tterpeszkedő, biztonságos nevetéssel nézte, hogy miként kapnak mindketten a pénz után. Most, hogy a farizeust nem tudta maga. mögött, a fiatalt is elkapta a kapzsiság és irigység .s öklével az idősebb felé ütött, akinek már kezében volt a pénz. Szőtten csend volt, csak lihegtek és erőlködtek, hogy egymás kezéből megkaparintsák a pénzt. A fiatalabbnak sikerült kicsavarni az idősebb kezéből, de az idősebb ugyanakkor mélyen és dühösen beleharapott a fiatal kezelőjébe.. A fiatal felkiáltott és szájához emelte vérző öklét. A pénzt elejtette és a pénz csengve gurult lefelé. Az idősebb .szitkozódva nyújtózkodott a pénz után, de hiába. Erre a fiatal felé fordította dühös, torz arcát. Érthetetlenné morzsolódott szájában a káromkodás. A farizeus nagyot kacagva, elégedetten ment fel a templomba ... A két nyomorék ismét egymásnak fordult, .szemükből a, gyűlölet feketéllett. — Ne üssétek egymást... Kérlek, n,e üssétek egymást.... — mondta egy bizonytalan, félős hang. — Itt a sziklus... — odaadta az elgurult ezüstpénzt az idősebbnek. — Neked is adok... — ö egy másik •eziiklnst nyújtott a. fiatal felé. A nyomorékok érdeklődve fordultak a. hang felé, Egy alacsonytermétíL sovány, kis ember állt etettük. Gazdag lehetett, .mert njjaim sok. értékes gyűrű villogott. A köpenyét összetartó csatiján Szépén csiszolt, ritka rubinok piros- lottak. Szemei szürkék voltak s valami nagy bizonytalanság hintázott bennük. Szaporákat pislogott,.s néha. ha nfás szeme találkozott, az evével,.hirtelen lecsapta á földre, mintha félne hogy olyasmit olvasnak ki belőle, amit titkolni akar. Szép, vékony keze volt, fehér, majdnem átlátszó bőre alatt a kék erek különös mintákat rajzoltak. Látni lehetett kezén, hogy sohasem végzett nehéz testi munkát. Az idősebbik nyomorék -sietve nyúlt a sziklus után, de a fiatalabb elkapta fejét s nem akarta, elfogadni a másikat. A kis, sovány ember sürgette: — Nesze!... Hát, elfordított fejjel nyújtotta oda kezét, A kis, sovány ember gyorsan ejtette bele a pénzt ,s aztán .siető, sebes léptekkel szaladt fel a lépcsőkön - a. templomba ... m. A templomban hűvös volt. Csendes, alig libbenő szellő bujkált az oszlopok között és csendesen, nesztelenül sepergette a meleget. A templom üres volt, mikor a farizeus be>- lépett. Megállt a középen és körülnézett. Szétve- tett lábakkal, gőgösen és büszkén állott és arra gondolt, hogy mennyi mindent köszönhet neki és őseinek ez a templom. Halk nesz hallatszott hátulról. A farizeus megfordult. Egy sovány, kis ember surrant be, félve és gyáván & alig mert beljebb jönni. Megállt a,z első oszlopok mellett. Ott térdreborult s fejét, meghajtotta egész a földig. Homlokával a főidet súrol taHalk sóhajokkal vergődött, a. földön s néha- néha meg-megíóbálta földönfekvő fejét. Nyilván azt, hitte, hogy egész egyedül van, mert később kissé felemelkedett, széttárta karját és nyögve, nyöszörögve, félig sírva, kínlódva kiáltott fel: —- Isten! Légy irgalmas nekem bűnösnek!.,- farizeus csak állott és nézte a kínlódó embert. Most, hogy felemelkedett: megismerte. Először meglepetten bámult rá., de a.z nem vette észre. A farizeus arca megelégedett mosolyba szélesedett. Hirtelen összehasonlította életét, ennek életével. Boldogan és büszkén érezte, hogy ő meny n yi vei különb. Büszke tartása, még büszkébbé egyenesül!. Fejét, öntelten csapta fel és nagy gőg ágaskodott benne arra a gondolatra., hogy Őneki nem kell földig hajolnia, hogy íme, ö igy allhat. ti yugo d tan, k évé 1 yen. S okkor ö is imádkozni kezdett.: Isten! Hálát adok neked, hogy nem va
