Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
1930 Aprltfcs 30, vasárnap. TAMAS LAJOS FONÁL MENTÉN Fonál szalad tőlem és tőled. Pókok vagyunk s ez a világ egy mérhetetlen háló, Hol mindnyájunkat összebogoztak s jaj, nem lehet mozdulni anélkül, Hogy meg ne rántsd valamelyik társad. Függés az életünk... ha sóhaj röpül ki ajkadon, Ha ebédelsz, sétálsz, olvasol, csak húr leszel egy ismeretlen kézben, Mi megpendül s rezeg a nagy hangszekrény, A mindenség utána. Vigyázz a szóra, — mások hallják. Vigyázz kezedre, — mások nézik. Vigyázz léptedre, — mások mérik. Nem vagy magad, a nagy hálón, hogy ki ne hullj, Fonál mentén kell élni. A mai nevelési rendszerben látja a gyermekek elzüííésé iőohát a pozsonyi gyermehbiróság patrónusa „A szülőkben ne majomszereiéi legyen gyermekük iránt!...u Ötvenöt próbaidős vásott gyerek raportja a jó Pogány bácsinál Érdekesebb esetek a gyermehbiróság előtt 24 gTrokat neki s nem látom be, miire való, hogy Az Est-lapok, vagy akármelyik más szerkesztőség szalonjában külön divatot kreáljanak. Tolnai Vilmos azonban azt mondja, hogy aki elfér az Akadémia helyesírásától, az megbontja a nemzeti egységet. 1903-ban Wlas- sieh Gyula tett kötelezővé az iskolában egy helyesírást, amely eltért az Akadémiától, tudvalevőleg Rákosi Jenő is más elvű Írásmóddal élt, mint akár az Akadémia, akár az iskola, mégsem jutott senkinek eszébe, hogy a nemzet nem bír ki eféle apró különbségeket és hogy Wlassitíh Gyula vagy Rákosi Jenő nemzeitárulást követ el, hiszen nem mondjuk árulónak azt az embert sem, aki a középosztályban megszokott módtól eltérően köti meg a nyakkendőjét. Tolnai Vilmos vádja annak a türelmetlenségnek szelleméből született, amely a hábomiután i években pusztított Magyarországon, az utóbbi időben azonban imár sokkal ritkábban jelentkezik. # A háborún tani korszak, a forradalom hónapjai különben mind gyakrabban kezdenek feljárni az irőtk képzeletében. Mostanában két regény jelent meg, amely a proletárdiktatúra idejét igyekszik megeleveníteni: Herezeg Ferenc „Északi fény" (Singer és Wolíner) és Háy Gyula nevű fiatal író „Színhely: Budapest, idő: tíz év előtt" (Génius-kiadás) cimü regénye s talán nem követek el indiszkréciót, ha elárulom, hogy az idei Mifeszáth-dij pályázatra is, mint értesültem, feltűnően sok hasonló tárgyúi regény érkezett be. Ugylátszik, a háborús regények konjunktúrája után el fog következni annak a korszaknak irodalmi divata, „mikor az istenek szomjaztak14. Olaszország] hadifogolytáborokban töltöttem az 1919. esztendőt s igy, mikor a magyar proletár diktatúráról olvasok, ugyanabban a helyzetben vagyok, mint amikor Julius Cesar korát próbálóim elképzelni é? megérteni, irodalmi kútfők alapján. Lassan rájövök, hogy egy könyvtárnyi történeti munka elolvasása sem pótolhatja a kor átfogó megérzésének azt az evidenciáját, amit egy ötperces séta nyújtott volna az Andrássy utón 1919 áprilisának valamelyik délelőttjén... Herczeg regénye legkevésbé. Mondanom sem kell, hogy az „Északi fény1‘-ben is megtaláljuk ajz anyagnak azt az arányos elosztását, azokat az okos és elmés megjegyzéseket, amelyek a „Bizánc11 Írójának müveit jellemzik, csak az a baj, hogy Herczeg nem megy elég közel a korhoz és hőseihez, olyan a regénye, mintha száz év távolából írták volna. Háv Gyula kezdő iró, messze van Herczeg irói biztosságától, könyve mégis, megvallom, jobban megfogott, mert olyan intimitásba helyez a diktatúra hónapjaival, mint egyetlen más mü sem eddig. Hogy félreértés ne legyen: ez nem a tendencián múlik, mert Háy épp Oly rosszaié szkepszissel nézi a boLsevizmus magyar kísérletét, mint Herczeg. Ez a közelségen múlik. Háy kis regényében az idő kinyílik, percekké tárul, lélekzőn megyek egyikből a másikba s. közben hallom -mögülök a kor szivének dobogását. S? Kevesen tudják Szlovenszkón, hogy íeljePozsony, április 16. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Hetenként kétszer tart tárgyalási; a pozsonyi kerületi bíróság úgynevezett gyer- mekbirósága a Kecske ucca.i komor bírósági épület első emeletén. Hosszú falócán üldögélnek ilyenkor a folyosón azok a gyermekek, akik szüleik kíséretében arra vannak kötelezve, hogy mint vádlottak megjelenjenek a gyermekbiró Knapp Ignác kerületi bírósági tanácsos előtt, aki már hosszú évek óta a gyenmekíbünözésok legfőbb bírája. Ezek a tárgyalások nyilvánosak ugyan, de az újságíróknak tilos a nevek közlésével tudósítást hozni. Ezért azután csak ritkán kukkantanak be a törvényszéki riporterek a gyermekbiró szobájába. Pedig igen gyakran megható kis tragédiák játszódnak itt le. Hisz a gyenmek- lélek az, amely annyi pedagógust, szülőt foglalkoztál:. Rendesen a háború számlájára írják azt, hegy a háború után a gyermekbü- nözések megszaporodtak és olyan sok gyersen visszavonulva az ottani irodalmi élettől, egy nagyon tehetséges fiatal magyar írónő él egy szlovenszkói kivárosban: Szenes Piroska. Ideje tudomást venni róla, mert a Frank- lin-Társulat egy nagy regényét vette meg a napokban, amelynek alighanem nagy sikere lesz az őszi könyvpiacon -s mert a regény a rég várt és reklamált „szlovenszkói regény11 első komoly kísérlete. Címe: Csillag a homlokán", hőse egy szlovák parasztleány, a kor mek kerül a bírói pódium elé bűncselekménnyel vádoltam Ebben, van is valami: míg a háború előtt alig néhány száz gyermekbü- nözési jogeset volt például a pozsonyi törvényszéken, addig mia sokezerre tehető a bűnöző gyermekek száma. A büntetés: dorgálás, próbárabocsátás és a végső esetben javitónevelésre való Ítélés. A gyenmekbiróság mellett mint hivatalból kirendelt védő (patrónus) Pogány Vazul nyugalmazott vincellér iskolai igazgató fungál. Az ügyész képviseli a vádat, akár a felnőttek tárgyalásán, talárban és Pogány Vazul, a védő. Joggal nevezhetjük őt aN vásott nebulók védőszentjének. Mikor gye<rmekb íróságról van szó, lehetetlen meg nem kérdeznünk az idős, tapasztalt Pogány bácsi véleményét. Ezért elsősorban őt kerestem fel Tilgner ucoa 1/b alatti lakásán, ahol lekötelező szívélyességgel fogad. — Ha nyíltan akarunk beszélni — mondja Pogány igazgató — akkor meg kell mondanunk azt, hogy igen sok gyermek elzüííésének oka a mai nevelési rendszerben keresendő. Higyje el, kérem, a szülő engedékenységén sok minden múlik. A miai szülők nem elég szigorúak csemetéikkel szemben. Én is családapa vagyok, két gyermeket fölneveltem, egy közülük kapitány, egy leányom jó állású főtisztviseiő neje és mindegyik azt m'ondja: — Igaz, apa, szigora voltál hozzánk, de helyes volt. A maii modem nevelési rendszer azt mondja, hogy a gyermektől függ a jövő és ezt a tudatot korán beleölik abba a kis nebulóba, aki ilyen szellemiben nő fel, nyakas, engedetlen lesz szüleivel szemben, Pedig a szülő sohase szeresse gyermekét ma jornszeretettel. Látok sokszor apákat, anyákat, akik megállnak gyerekükkel a játéküzlet előtt: „Apa, ezt végy, anya, ezt is végy“ és öt perc mukva a szülők egész játékrako- mánnytal jönnek ki a boltból. No, mert a drága, az egyetlen megkívánta. Hát ez nem helyes. Mindennek, az ajándékozásnak is meg van a helyén való ideje. Ha jó vagy, kapsz. Én magamtól inkább mindent megvontam, hogy a gyerekeimnek maradjon, de tudtam, hogy mikor kell nekik adná. Sok szülő azért is hanyagolja el a gyermeknevelést, mert azt gondolja, majd felneveli az állam. Ez is helytelen felfogás. A társadalomnak magának kell a rendőr, a bíró segítségére lenni, mert csak igy érhető el a javulás. — Tizenihat óv óta vagyok patrónus a pozsonyi törvényiszéken — folytatta Pogány Vazul. — Ezalatt alkalmam volt a gyermekiéle kbe alaposan betekinteni. Mondhatom, nagyon sok esetben a szülő a hibás, gyermeke vásottsága, esetleg bűnbe esése miatt. A napokban is egy anya tizenegy éves leányával állt előttünk. A leány szófogiadatlan. Verje meg, mondtuk. De visszaüt. Ejnye! Hát nem tud az a szülő erélyes lenni vele? — A baj itt is van: Tiz-tizenkét éves korig kell a gyereknek iskolába járni. Már most tanononak csak 14 éves korában veszik fel. Két olyan éve van tehát, amely alatt rendesen elzüllik. Rossz társaságba kerül, kezdi a kalandorfilmeket látogatni, ponyvaregényeket olvasni és mi a vég: mint a múlt heti szomorú dunai kirándulás. Mind a két gyerek, a Fegyveres is, meg a Rotter is ismerős név előttem ... — Pár évvel ezelőtt beterjesztettem egy — Gyengélkedés idején, különösen ha a rosszullétet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc József" keserű víz fájdalommentes székünülést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján Írnak a valódi Ferene József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmaziható, anélkül, hogy kitűnő eredménye változnék. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. olyan javaslatot, hogy a gyermekeket a 12 éves kortól a 14. évig valamilyen foglalkoztatóba adjuk, ahol eltanulhatnak valamiféle mesterséget, például a kosárfonást stb. Mert a foglalkozásnélküliség viszi rá a legtöbb esetben a gyermeket a bűnre. A válasz akkor az volt, hogy erre ná/nos pénz. — Milyen társadalmi osztályból való gyermekek adnak legtöbb munkát a gyeumekbi- rósá'gnak? — kérdeztük. — Különösen a Várat, Zuckermandli adja a legtöbb anyagot. Ez az ottani speciális helyi viszonyokban keresendő: rosszak a lakásvipedig, amelyben lejátszódik: a „prevrat" s az azután következő évek. egyezés jele volt nála, majd bizonytalan hangon szólt az édesanyáim fellé: — Mária, adhatná] huszonöt krajcárt, mer annyi esne hármunkra. Szopkó Mihály OflBeib i.aóílt: — & a magam részit, az egy hatost, első nap niegküdöm, miként Amerikába segit ki az Isten. Szegény anyám sóhajtott. Mert addigi életében is megtanulta, hogy muszáj lenyelnie mindent. Olyan volt ez a sóhajtása, hogy megremegtem tőle. Mégis (kellett lenni nála némi dugott pénzecskének, mert kiszámolta a huszonöt krajcárt. Indulóban voltunk már, amikor másodszor is fa (sóhajtott szegény anyám s puha kezével megsimogatta a bajaimat: — Csak te tanujj ki ©ecet, Sanyi, — Alikor jobb dögöm lesz talán ... Megcsókoltam a kezét s megköezöneítem neki az őt krajcárt. A két sógOT viszont mihelyt kívül lehetett egyszer a házon, amelyben nyomasztó volt a levegő, egyetlen szempillantás alatt nagy önérzetet s még több fölényt árult eb S hányni kezdték magukat, ■mialatt a cirkusz irányába haladtak át az utón. Mert hencegni szerettek már akkor is mindenfelé, kivévén a családi körüket, ahol is feleségeik panaszai fokozott bura hangolták őket. Miire az ócska görögkatolikus iskola tantermébe 'éptünk volna be, tömve volt minden hely s mi hárman csak a. legnagyobb erőfeszítéssel tudtuk magunkat az ablakig fúrni be, ahol 'is megálltunk, a falhoz lapítva. Az ablakra különben firbaiugot akasztottak be ebből az alkalomból, hogy kivüi- röl senkii ne lesik el ődb essék be, csak úgy potyára. Ott lehetett látni mindenkit, akii csak számított valaminek a faluban. A nemesek, e gőgös bocsborosok, a kéíhároim I pádon foglallak helyet elől. Furkősára nyugtatva a két markát, olt várt a mutatványokra Rácsay Gáspár, aM három napig volt tetszhalott egyikben « e három nap alatt lelke megjárta a mennyországot is. •— Hangos zso1!t ásernek léssé I haladt Rácsay Gáspár az Úristen vakító trónja felé és noha kétszer is térdrebukott az ijesztő erejű fényességtől, az Isten trónja (közelében mindazáltal sikerült megpillantania Kossuth Lajost., magyar ruhában... Szenczy Péter ült mellette, akiinek huszonhét hold földije volt, tehermentesen s ezokból annyi gőggel hordta fenn az orrát, mintha legalább Sennyey báró lett volna. Ültek ott nemesek legalább húszán, köztük Magyar Pista ás, akit tyu- kásznak emlegettek csak. Ment elszegényedvén, a másolc tyúkjait lopkodta, főzte meg és fogyasztotta el jóizüen. A görögkatolikus hiten lévők, úgyszintén a zsellérek hátrább álltak összezsúfolódva. Ezek azonban annyira jelentéktelen emberek voltak egytől egyig, hoigy ©műteni sem érdemes őket... Hanem, hoigy mák következtek Ott azon az estén! Igazság szerint nem is lehet azt elmondani... Volt például egy mutatványszám, amelynél a nézők túlnyomó többsége nem is tudta, mát gondoljon ■a dolgok felől... Egyesek a tarkójukat vakarták, mások nagy szemet meresztettek, Szopkó Mihály pedig akkora tanácstalanságba esett, hogy szinte sajnálta az ember... Annyira megifogbakutlian látványosság volt az, bármelyik oldalár ól. nézzük ás a kérdést. Látszatra pedig aligha lehetett nagy ©triklá a dologban, mindazáltal súlyos zavarba ejtett mindenkit. A terem közepén rendes asztal állott s e m ellovtl az asztal me'lle'tt foglalt helyet az a kedvetlen és sovány ember, akii az ékhós-szekérke elé fogott kutyát hajtotta a délután folyamán. Néhány lépésre ettől az asztaltól az a szomorú és vékony liegény tilt széken, akinek arcát mintha liszttel meszeljék volna ki s telep olló r sört tartott a jobb- kezében. A a tomposbajenu törpe, akinek lábszára a törzséből nőtt ki, tréfáikat szőrt el azalatt a bűzök soraiban. Am alág hallgattak reá. Mindenki az asztalnál! ülő kedvetlen és sovány emberre figyelt föl. Mert látszott a képén, hogy készül valami. S úgy ás lett. Mielőtt ugyanis bármelyikünk észrevehette volna ■magát, váratlanul éleset kiáltott. — Igyál! A biztatás a szomorú és keszeg fickónak szólt, az ivásból azonban nem lett semmi. Emberünk ugyanis abban a szempillantásban valami gombot (vagy miit is!) kezdett megnyomni, az asztal lapjának alsó felén s a szerencsétlen legény képtelen volt inni a sörből. Erőlködött pedig, csalinem hörgött de a jobbkarja nem hajlott magafelé. Megmerevült s reszketni kezdett, arca színe elsárgult. Rossz volt nézni ........ A nézők dülledt szem golyókkal hajoltak előre, amikor hirtelen abbamaradt a rázás. Mert az asztalnál ülő fő- komédiás nem nyomta már alól a gombot, mire a meszeltképii is ihatott egy kortyot. Újból kezdték aztán, miég kétszer vagy háromszor. A harmadik kísérletnél rángani kead'ett a szerencsétlen, mintha rosszbetegség szállta volna ímeig. A nézők homlokán veríték vert ki az izgalomtól. Hanem amit ezután kellett látniok még! A keszeg és sápadt legény kiihatba végül a sört. emberünk pedig felállt aiz asztal melltől, a terem közepére lépett ki s magasra tartotta mind a két tenyerét: — Ugy-é, uraim, semmi sincs a kezemben? — Semmi sincsen! — kiabáltak vissza minden irányból. A kedvetlen és sovány ember végigsiklott ekkoi szemével a nézőköaönsiégen s hirtelen csak az apáin kajla bajuszán akadt meg a tekintete. Apám j a falihoz lapítva szorongott eközben. A kedvetlen és sovány ember abban a pillanatban — mindenki élképp edéöére — közelebb lépett, a nézők feje fölött jobbkeze két ujját hirtelen végiighuzta az apám féfllbajuszán s akkor feje fölé emelte a. kezét. Egy darab ezüst fo rintos csillogott a hüvelyk- és a mutatóujja között. Mindenki odavolt. De csak egy pillanatig. Mert a rákövetkező másodpercben, mialatt az apám elszürkült a fainál, innen is, onnan is kiáltozni kezdtek: — Nem lehet a!... Csalás van a dologba! Emberünk erre az asztalra tette le a forintot, újból felmutatta a két tenyerét, ujjaival újból oda- kapobt az apám félbajuszához s ezúttal egy másik forintost kapott ki belőle. Nem lehetett kételkedni többet. A legtöbb nézőben elállt a lélegzet, egyesek csuklobtak. Szopko Mihály tért magához elsőnek. Csaknem hörgött: — Gyerünk innét! Nem tudom már, mint botorkáltunk el hazáig a sötétben. De azt tudom, hogy Szopkó Mihályban egy világ omlott össze ez alatt az idő alatt. Tisztában volt mindennel! Délután ötven krajcárt kért kölcsön az apámtól, eredmény nélkül. És most két forintot rántott ki belőle a komédiás. Ha nem is a vastag bajuszában volt. bizonyos, hogy elrejtette valahová. A mellényzsebébe talán... Mindegy! Apám szóllamkodva osetlett-botiott hasiig, Szopkó Mihály fújt a dühtől. Otthon aztán (édesanyám varrogatobt valamit a petróleumlámpánál) nemi szólt semmit Szopkó Mihály, csak leakasztotta tarisznyáját a szegről, nyakába kerítette és míg szegény anyám ijedten nézett föl, apám megtörtem szólt utána: — Legyék mán eszed, Mihály sógor ... Ám Szopkó Mihály méregtől vörösen csattan! v issza: — Köszönöm, Józsi sógor, bogy ilyen sógorom vagy... A Máriáját 1 S bevágta maga után az ajtót, hogy zörögni kezdtek az ablakok. Két perc múlva már elhaltak léptei odakint, a szuroksetétben. Édesanyáim megdöbbenve meredt az ajtóra, 6u szorongva hallgattam a faládám, apám pedig két markába fogta az állát a a lámpa kormos kanócára bámult. Megérezte, hogy vége a becsületnek a a legszerencsétlenebb embernek érezte magáit. Mert nem tudta, mi legyen véleménye a dolgok felől jj SsS&efii zongorakészitö és hangoló Z©9190ra raktára* p f&rafi?5Baw«s« aa. Raktáron csak világmárkák zongorák és pianfinék. Eladás ertsdeftfl gsrárS áron, kis | havi Is. Kérjen difmentes árajánfiaSo*. javítás — vidéken ss — JManyotait' garandávai. p
