Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
12 Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójárói írja: VECSEY ZOLTÁN dr. As első Mount Everest-expedició visszatér — Nagyszem tudományos eredményeket hozott magával az expedíció (14.) A sátortáborban való várakozás igen kimerítette az expedíció tagjait és bizony pszichikai állapotukra is kihatott, úgyhogy nehéz volt a jókedvet állandóan megtartani. Ennek ellenére kisebb vállalkozásokba kezdtek; igy Mallory kis csoportot szervezett és a készleteket előrevitte egészen a Lhapka La-hágóig. Ezek az utak is nagyon fáradságosak voltak és különösen fárasztó volt a szeptember 20-íki vállalkozás. amikor Mallory és Morshead 14 teherhordóval és két terhet nem vivő kulival előretört, hogy a hóban utat törjenek. Az éjszaka rendkívül hideg volt és csikorgó hóban másztak föl a. hágó alatt levő jégtörés felé. Itt azonban a hó lazább lett, olyan, mint a liszt -s nem találtak lábuk alatt szilárd lépcsőfokra. Mint. a por omlott össze a hó lépteik alatt és így az előretörés rendkívül fáradságos volt. Három kulinak a. kimerültség miatt csakhamar vissza kellett fordulni, ezeknek terhét ott hagyták a hóban tiport ösvény mentén. Csak lépésről-lépésre haladhattak előre. Morshead törte az utat., azután visszafordult, a teherhordók csoportjához, hogy egybetartsa őket. Már erejüknek fogytán voltak, amikor déltájban elérték a Lhapka Lát, lerakták a csomagokat és Visszafordultak. Végre szeptember 22-ike alkalmas időpontnál; ígérkezett a további előnyomulásra. Tizen a napon a hat angol a teherhordók csoportjával megkezdte döntő előretörését a hágó megvívására. Az ut rendkívül fáradságos volt s amikor céljukat elérték, az ottartózkodás valóságos kínszenvedést okozott, mert fagyos bőén süvöltött át északnyugati irányból a hágó fölött. Mindennek ellenére itt, az örök jég birodalmában, 7200 méter magasságban verték föl harmadik táborhelyüket. Természetesen kínos pontossággal kellett kiszámitaniok vállalkozásuk valószínű kimenetelét, mert a sátrakat és élelmiszert nemcsak a hegymászók, hanem a kulik számára is magukkal kellett vinuiiök, a terhet tehát pontosan meg kellett mérni és különösen figyelembe kellett venniük azt is, hogy visszatérésük esetleg megnehezedett viszonyok között történik majd meg. A megerőltető fölkapaszkodás az expedíció minden tagját, megviselte. Mindnyájan kimerültek és bágyadtak voltak, még az elpusztíthatatlan Mallory is, s a legjobb kulik is fejfájásról panaszkodtak. Ha. visszapillantottak a mögöttük elterülő borzalmasan össze-visszaszagga- tott fimre. ha maguk elé néztek és látták a meredek jeges falat, bizony nem nagyon emelkedett. lelkesedésük. Ott a firnmezőn túl emelkedett a Mount Everest csúcsa, emelyet, a monszunos időben teljesen beburkol a. hóköpönyeg. Amerre néztek, mindenütt hó p' jég és szemük alig bírta eltűrni a sugárzó fényt, amely a vakító hólepelről verődött visz- sza. A tiszta nap lebukott a begyóriások mögött és ők fáradtan, kimerültön bújtak háló- '•-ákjnkba. Az éjszakán át. nagyon szenvedtek s fáradtan keltek másnapra virradóan. Ekkor nicsillogott előttük a nap fényében a Mount Everest. Csodálatos látvány, amely mindnyáju- !• ;;,t fölbátorította. Mallory most felelősségteljes probléma előtt állott. Megkoekáztathatom-e az utat, két cimborámmal — a, hegymászásra csupán Bullook és Whoéler jöhetett tekintetbe — é- néhány halálosan kimerült, kulival az előretol őst? Mennyire haladhatunk olőre? Léhetsó- iros-e a, visszatérés, ha élelmiszerünk elfogy és ha, a jeges vihar meglep bennünket? A merész ember cselekvésre határozta el magát. Nekiindultak. A hegymászó csoport nyugatra ment előre, a többiek keleti irányban a Lhakpa La.-hágóról lefelé. A hegymászóknak • •főbb 350 méternyit le kellett szállaniok a keleti Kongbiik-gTeocserre. Ez éppen olyan fáradságos volt. mint a fölkapaszkodás. Csak ott lenn kezdhettek hozzá, hogy *■ teljesen behavazott jégtengert a.z északi nyereg irányában keresztülszeljék. Hogy azonban erejüket kíméljék, Tövid napi menetelés után újból fölverték sátraikat. Ámbár a firumoző mélyedésében a táborhelyet, bárom oldalról magas sziklafalak védték, nem volt, az a, nyugalom és szélcsend, amire gondoltak. A hideg és derült éjszakában böék szaggatták a, sátrakat és — ahogy Mallory írja —4 azzal fenyegették őket, hogy letépik, a táborhelyről, mint ahogy a hajókat elszakítja horgonyukról a. vad tengeri vihar. A legtöbben (Egyáltalán nőm aludtak, csupán Mallory aludta át az éjszakát. Na (/fölkelte előtt egy órával ismét, megindultak •' félórai menetelés után elérték az északi nyereg b-jtőjének lábát. Most. ezt a lejtőt.ostromolták meg Elég meredek, ferdeirányn vonaliban törtettek előre. Három angol és a három legjobb kuli ment már csak erre az útra. A megerőltetés azonban igen nagy volt. Amikor déli féltizenkét órakor fölértek a nyeregre, két kuli és Bullock teljesen kimerültén roskadt össze, Bullock azonban úgy hitte, hogy akaraterejének koncentrálásával még tovább is mehet. Wheelcr nem érezte lábait, annyira áthiil- tek. Mallory azonban legjobb formájában volt- A csúcs azonban még mindig 1000 méternyi magasságban volt fölöttük. A nyereg most már könnyű hajlással emelkedett a magasba föl egészen a vállig. Az előhaladás itt föltétlenül lehetséges volt. Mar nagyban reménykedtek a sikerben. A kilátás pompás volt, az cg teljesen derült, ekkor azonban rájuk tört a Himálaja-hegyntászók legnagyobb ellensége, a jeges, száguldó északnyugati vihar. És milyen erővel dühöngött! Jégtáblák mögé menekültek, de nem merészkedtek onnan előjönni. A vihar ostroma úgy verte a védőfalakat. mintha ököl dögönyözné azokat. A szél a lejtőket boritó hóköpenyt teljesen fölkavarta é' hatalmas fáklyákban sodorta tovább. A hópor felhőket alkotott. Minden fáradság hiábavaló volt, vissza kellett térniük, ha életüket, nem akarják egészen esztelenül kockára vetni. Az ostromot a jövő évre kellett halasztani. A célt, most már amúgy is elérték, megállapították, hogy errefelé megmászható a csúcs. Megfordultak tehát és visz atértek x Lhakpa La-hoz, bár közben kemény harcot kei- lett vivniok az északi széllel, amely a monszTnv- idö befejeztével, október havában átveszi *. szerepét. Amikor a völgyekbe értek, az erdők és x mezők már üresek voltak. , a nép azonban nagyon barátságosan fogadta a visszatérőkéi, mert úgy hitte, hogy az angolok küldték a hegyekből az csőt és ezzel a jó aratást. A visszatérés gyorsan ment végbe. Most már nem a Tingri Maidanon haladtak át, hanem egyenesen fölfelé az Árun völgyén. Hamarosan elérték a tibeti fennsik útvonalát és azután gyors meneteléssel haladtak előre keleti irányban. majd Pharinál délre fordultak, mert Ma- gas-Tibetben már nagyon hidegre fordult az időjárás. Október 24-én a bátor karaván visszaérkezett a kiinduló pontba, Dardzsjllingbe. Az első Mount, Everest-expedició eredménye a tudomány szempontjából mérhetetlenül fontos volt. Kerek 33 négyzetkilométer teljesen ismeretlen földet fölvettek, térképeztek és geológiai tekintetben föltártak. Amint ugyanis egy vidéket térképeztek, nyomban a geológus kezdett munkába és berajzolta a földtani formációkat. Sok száz csodálatos fényképet, értékes állattani, botanikai és. geológiai gyűjteményt hoztak magukkal. Bizalom- mai tekintettek hát újabb expedíciójuknak sikere elé. (Folytatjuk.) Mükmcs-odisszeák Hires műkincsek híres kalandjai — A végigrabolt Európa — A Monti Lisa hazafias íoívaja — Pierpont Morgan ügynöke házzal együtt vásárol vázát — A leghíresebb »Gainsborough« lopás, Lathangue festő képeinek tragikus tengeri kalandja Páris, április 14. Balzac Torig bácsija, ha feltámadna, kurtára koptatná a. lábait, anélkül, hogy egyetlen ismeret* lenül hányódó mesterművei; ie találna az antikváriusok holtjaiban. Vége a ezép időnek; amikor a Goncourt fivérek az ócekavaspiac Miomjai közül haláezták ki a legszebb Fragonard szépiákat és legpompásabb Sarat Alibin c/ropúikat darabonként két sóimért. A mi korunk tiszteli a múltat, vallásos rajongással lelkesedik az elmúlt századok nagy művészeinek alkotásai iránt, életét, vérét, becsületét adja crte, sőt a pénzét is. A gyüjtőszenvedély az ur hosszú idő óta. „Az angolok kirabolták Ázsiát1 cs Afrikát, romboltak és gyilkoltak, hogy az egyetlen példányokat tegyék l>e a múzeumaikba, Napóleon a félvilágot végigrekvirálta, hogy megtöltse a Louvrct, a békeszerződések tömve vannak a nemzeti gyüjtőszenvedély nyomaival. Amit az egyik háború győztese elvitt, azt a következő háború győztesei ráadásokkal veszik vissza. Gsak-- hogy nem a károsultak kapják a műkincseket- hanem a győztesek. így történt például, amikor a restauráció alatt visszaveszik a franciáktól a Napóleon elrabolta kincseket. Napóleon Gandiból vitte el a Van Dy-ck és tanítványainak tulajdonított gyönyörű oltárképet. A békeszerződés felosztotta a remekművet Berlin, Anvers és Brüsszel közölt- Csak Gamd nem kapott semmit. A spanyol Zurbaran mester müvét a St. Bonaventure életét, Páris, Berlin és Drezda kapta, Murillo Sevillából elrekvirált festményein London, Szentpétervár, Drezda és Páris osztozkodtak. A vcrsaillesi és st. germami békeszerződések ugyanezen a nyomon hal ad t ak... A harc a képeikért békében is folytatódik. A békeharc muníciója a pénz. Ebből a munícióból Amerika milliárdosainak van a legtöbbjük, ők vezetnek hát az árfelhajtásban. Öbveu év alatt még rendkivüiH szenzáció számba ment, hogy a Walferdin árverésen huszonnyolc Fragonard 20.000 frankért kelt el darabonként. Húsz évve! később Pierpont Morgan már egymillió 250 ezer frankot fizetett ugyanezen mester őt képéért,, amelyet Dnbarry asszony megbízásából, a. Pa. viliik) n de Éouvecicn.nes számára festett. Négy évvel ké sőbbb már 420.000-et fizettek a. ..Biliéit doux“-ért. Ma természetesen már mi Ilii. Ókat sem sokainak cgy-cgy mestermiiértPiorpont Morgan egyik ügynöke Brigbtonbari sétálgatott egyszer és az uccáról egy nyitott ablakon át gyönyörű antik-vázát pillantott meg az egyik villában. Habozás nélkül bestetett, a házba, hivatta a tulajdonost,; mennyit kér a villáért, úgy, ahogy van, anélkül, hogy bármit is ekvinne belőle. —• 00.000 dollárt, válaszolta a, derék angol vik latulajdonos hamar kiheverve a, váratlan bimines- ajánlat feletti csodálkozást. Az ügynök kbó nélkül kifizette ezt a borsos árat és megtelegrafálta a szenzációs vásárt gazdájának. Na és Mr. Morgan nemhogy sokait*. xz irat, de még százezer dollár külön jutalmat küldött élsz án t ügyn őkének. De nemcsak veszik ia műkincseket, hanem lop jak is őket. Nem 'múlik el esztendő szenzációs képlopások nélkül. A leghíresebb valamennyi közül a Gioconda ellopása volt IS évvel ezelőtt. Ezt a 3—4 millió dollárra- becsült képet fényes nappal 250 őr közül lopta ki egy csendes júniusi reggelen a vakmerő tolvaj. Az egész világ rendőrségét- mozgósították, de azért három évig csak nagytömegű hamisítványok nyomára akadtak. Egy napon azonban jelentbe* zett a tettes. A florencei múzeumnak ajánlotta fel a képet. És ekkor kiderült, hogy a tettes egy olasz munkás, merő hazafiasságból lopta el a világhírű festményt-, azt gondolván, hogy ezt is Napóleon rabolta el Itáliától. Szegény borzasztóan sajnálta a bűnét-, amikor megmondták neki, hogy tévedett, ezt a képet maga Lionardo da Vinci adta el I. Ferenc francia királynak. Az ilyen hazafias tolvaj azonban meglehetősen ritka. Sokkal gyakori-óbb az olyan, aki kere-í- ni akar a lopáson. Ezek között a leghíresebb Adam WortJh volt, Galneborough híres festménye a „Duchesse de Devonslbiire“ tolvaja. Ez a kép a nagy londoni műkereskedő cég, az Agnew testvérek tulajdonát képezte, akiknek már 1878-ban 60.000 dollárt kínáltak érte. ők ke vés élték ezt az összeget, de Adam Wortlk elegendőnek találta ahlhoz, hogy érdemes legyen ellopni Kivágta a képet a keretéből és anélkül, hogy észrevették volna, hajó rászállt vele Amerika felé Ott jól túladott zsákmányán, amelyet csak 1900-ban fedezett fel a Dinkor tón debektivválallat egy privát- kolllekcióhain Moria-nd Agnew, mit tehetett egyebet, visszavásárolta saját tulajdonát hatalmas öe-z- szegért. De még igy sem fizetett rá az üzletre, mert közben a kép ára irtózatosan felment, és azonnal talált vevőt, aki meg fizette neki azt az árat, ami most, ennyi kiadás után kórt érte. A legvakmeröbh /miitárgyrablás ugyancsak a Loiivreban itörtént. A rabló ügyesen megbújt az egyik függöny mögött., megvárta, míg bezárják a múzeumot s mialatt az őr egy távoli teremben turnézott, betörte1 egy üvegszekrény ablakát, kiemelt belőle egy mesés értékű antik aranyláncot és akrobata ügyes Béggel, halálttnegvető bátorsággal szédítő magasságból ereszkedett le a múzeum udvarára. Az állandó gazdátceerélés, vándorlás közben érdekes kalandokon mennek át. a műkincsek. Sze- r e n c sé 11 ensége n, k ö zve leimény vált o z ás o 1; k ö ve t- kezméiiyein, egyéb) és tömegbosezu, királyi szeszélyeken sitb. Rafael híres festményét „Spasi mo -4, amely jelenleg a madridi múzeumé, hajótörés érte szállítás közben. A hajó elsüllyedt, de a« olasz halászok nemsokára kifogtak egy ládát és benne a sértetten „Spasimo“-t. Ugyanez az eset ismétlődött meg néhány hónappal ezelőtt egy angol művész, La Thangue festményeivel is, amelyeket Ausztráliába szállítottak egy kiállításra. A művész éppen súlyos operáción ment át, amikor az első hír, hogy a hajó képeivel együtt elsüllyedt, megkapta. A beteg művészt megölte a nagy felindulás. Egy héttel temetése után a tenger m partra vetette á két képet. A restauráció után jaj lett mindennek, ami Napóleon uralmára vagy a forradalomra emlékeztetett,. Dávidnak, a királygyilkoenak" menekülnie kellett és magával vitte Brüsszelbe minden müvét, amit csak tudott. Ugyanígy báró Gros is kénytelen volt elrejteni müveit és rejtve tartani egészen addig, amíg a júliusi monarchia ismét- megengedte azok kiállítását. Hogy minél többet kereshessenek egy képen, a kereskedők nem rettentek vissza a. mesterművek fel darabolásától sem. T.izian a fiatal Farntec pármai herceget nevelője társaságában festette le. Ez a kép egy időre elit (int. Senki sem sejtette, mi leit belőle. Csak néhány évtizeddel ezelőtt jöttek rá. hogy a tanítványt elválasztották mesterétől és az egyiket „Ifjú jtizsuita“, az utóbbit pedig „Szent"'1 címmel hozták forgalombaBoilly „Cafc Lambert en 1820“ című müve hasonló kalandon ment át. Ez a festmény a- Paíais Kova! kirablásánál tűnt el 1830-ban és amikor rátaláltak egy antikvárius boltjában, már darabokra volt vágva. II. Frigyes Watté au legszebb képét, amelyet barátja, a műkereskedő Gersain üzlete óim táblájául festett, azért vágatta ketté, mert úgy találta, hogy két darabban jobban beillik öharlottenburgi palotája szál ónjába. Néha mulatságos kalandokon menuek ,át a- műkincsek. / SoudeilÖes francia városkának egy gyönyörű, XIII. századbeli ereklyetartó volt a birtokában. A városka roppant büszke volt erre a. kincsr' és* ke resztül vitték, hogy a „monument hietoriqun“-ek közé lajstromozták be. Történt azonban, hogy Pierpont Morgan meglátta az ereklyetarlót és Elajánlott érte 10.000 dollárt. A városkának égető szüksége volt pénzre és boldogan belement volna, a vásárba, csakhogy a „tnom:ment- historique- - eket nem lehet eladni. Az nemzeti tulajdon. A vidék képviselőjének azonban jó ötlete támadt. Art tanácsolta, hegy mielőtt, átadnák az ereklye- tartót Pieirpont Morga-nnak, csináltassanak belőle egy pontos másolatot és azt tegyék az eredeti he> lyébc. A közönségnek úgyis nmdegv. így is csináltak. Néhány évvel később cgv másik műgyűjtő .jelentkezett, az erelve tartóért, abban a. hitben, hogy az valódi. Kílenceaer dollárt, ajánlott érte. A városkának ismét szüksége volt, pénzre és x régi módB'zeTrd x hamisítványt is eladta. A trükk kiderült. Iszonya botrány kerekedett a dologból. Ki tudja, mi történt volna, ha J. P. Morgan nem avatkozott volna az ügybe. Visszaadta a..relikviát-, de nem Soudeilles városának, hanem a Lourre- nak, mondván, hogy ott nagyobb biztonságban eladó* ellett, .TV >.u> **»••. > <• .... . - , , HP 2—3 3—4 5 6 8 10 HP 8 München-Senriüuq m *§’$> ----------------------—-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------H Be nzín-Petrolín ÍSswImSuSV Stabil: Ke 4120’— 5100- — 6000-— 7000-— 85501— 12.000- i Száililhatő: Ke 4500 — . 5450"— 6650*— 7650*— 9300 — 15,009 — I Pracia traktorok 20-25 HP I Kaphatók egyedül a VÖZérképvíséíetfiel """" Eredeti németországi | Ke 42.000 ! Bratia Gömüri Fiöíher cscP!ógcPek | Kosice. Moldavská okr. 30 I Hhnsrf . . , wlöísK tankrendszerü traktorok ____________________ LUÍIÍIöi 1 cséplőgépek Ke dvező fizetési feltételek/ minden nagyságban, . " f ^ Di'mertes oktatás kezelésűm! fa- és acéikeretes kivitelben! AZ ÖSSZES GAZDASÁGI GÉPEK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON M E G TEKINT H E T Ö K! | * KiVANATRA ARAJANcATTAL DljMENTESEN SZOi.GÁLUNK VÉTELKÖTELEZEJTSÉG NÉLKÜL ^ |
