Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-20 / 91. (2312.) szám
8 PJt\OAI-7V\Air^R’HTRIiAE> Teljes kudarccal iár a német aktivisták kormánytámegaté politikája A német demokraták máris ki akarna! lépni a ksrmanvfiüségliől - Eiéiedet- iensig a német agráriusok oldalán — Egyre nő a szodétanémet ellenzéki tábor A cselt pírtik lilául $m akarnak a kisebbségi bizottság msgaEakitásái'óI Prága, április IS. A csehszlovák köztársaság kormányzásában immár másodszor vesznek részt német pártok, amit Benes külügyminiszter nemzetközi fórumok előtt mindenkor kitűnő bizonyitóeszköz- nek használ is föl, ha valahol bárki is az itt élő kisebbségi nemzetek helyzetét kezdi kritizálni. A kisebbségi kérdést ezzel elintézettnek vélik a centralista csehszlovák pártok. A németeknek két miniszterük van a kormányban, résztvasznek az államügyek vezetésében, tehát szó sem lehet elégedetlenségről. Ezt hallani számtalan esetben a prágai parlamentben, s külföldi lapoknak adott politikai nyilatkozatok bán. S mind ezen szép frázisok dacára még mindig százszázalékosan fennállanak a nemzeti kisebbségek jogos panaszai, s amióta egyes német pártok a kormányt támogatják, sem kulturális, sem gazdasági, sem ön- kormányzati téren nem történt javulás. Hol marad az iskolaautonómia, amelyet a jelenleg kormánypárti német szociáldemokraták • ellenzéki korukban követeltek. - amelyet Hodzsa Milán, iskolaügyi miniszter korában megígért a német aktivistáknak? Miért nem hagyják abba az úgynevezett cseh kisebbségi iskolák ‘elállítását, amit maga Englis pénzügyminiszter is tuátengésnek, fényűzésnek bélyegzett? S ha egyesítjük a kérdéseket, azt kell kérdeznünk: vájjon mit értek el a német kormánypártok azon pillanat óta, amelyet Svehía kormány- expozéjában történelminek nevezett? A német aktivizmus nem lmztá meg eredményeit, s ma ott állanak már a német aktivista pártok, hogy kénytelenek vóitak az ellenzéki kisebbségi pártok kisebbségi politikai javaslatához csatlakozni, amely azt követeli, hogy egy parlamenti bizottság tanulmányozza a kisebbségek panaszait, s tegyen kezdeményező javaslatokat a jogos panaszok eltüntetésére. A német polgári kormánypártok ma már nem is merik felvenni a harcot ellenzéki testvérpártjaikkav Nem védik meg a kormány politikáját, sőt nyíltan kifejezésre juttatják elégtedetlensé güket. Panaszkodnak, hogy az uj kormányrezsim alatt fém javult a helyzet, különösen nem az iskolapolitikában. Egyes vezető aktivista német politikusok azt állítják, hogy az agrárpárt és a szociáldemokrata párt vezetői ugyan elismerik az iskolapolitikai átorientáló lás szükségességét, de nem mernek nyíltan a porondra lépni, s a soviniszta csehszlovák táborral felvenni a harcot, másrészt nem tudják azt keresztülvinni, hogy esetleges jóakaratukat lehetetlenné ne tegye a bürokrácia. Ezt az állapotot a német kormánypártok már soká nem tudják elviselni, mert a szudétanc meíség zöme nem hisz az ígéreteknek s az ellenzéki tábor uapról-napra nő, különösen amióta a német kertsszíénysaocialista párt kibukott a kormányból s aktív ellenzéki politikát folytat. A német agráriusok nem is annyira a német nemzetiektől, mint inkább a k eresz tényez ocia- listáktól félnek, akik még csak nem is olyan régen fegyvertársaik voltak s túlsókat tudnak Spináék kuliöszamögötti dolgairól. A cseh táborban jelenleg úgyszólván teljesei! izolálva van a cseh agrárpárt, s ugyanez a sors érte vagy rövidesen érni fogja a német agrárpáortot. is, mert jelenlegi szövetségese, a Kaffka-Rossche gazdasági-demokrata csoport komolyan foglalkozik azz/al a tervvel, hogy kiugrik a kormánytöbbségből, mert ilyen aktivista politika mellett könnyen megtörténheti, hegy Kaifkáék az < 1 jövendő legközelebbi választáson ismét mandátum ndkld maradnak, mint voltak 1925-től a leguí/ls választásig. Ennek folytán érthető a német agrár tábor idegessége és elégedetlensége. Már az 1929. évi választások eredménye is súlyos csalódást hozott Spináéknak. mert hiszen minden szlovének ói és ruszinszkói voksvadászat dacára tetemes szávazatveszteséggel zárták le választan mérlegüket. A német agrárok a német szociáldemokraták kai ülnek együtt a kormányban. Ez a tény azonban csak árt a német agrárius oknak, mert hiszen a német szociáldemokraták olyan miniszteri tárcát kaptak, amelynek révén a munkásságnak, tehát a német munkásnak is látható támogatást adhatnak. Viszont az agrárizmus nak vajmi kevés köze van az egészségügyi minisztériumhoz, s hiába, mintaminiszter Spina Ferenc, pártjának ebből a reszortból nem lehet semmi politikai előnye. Ez tehát a német aktivista pártok szomoru húsvéti mérlege, s ma már a mérsékeltebb cseh sajtó is figyel mezteti a cseh politikai köröket a német kormánypártok elégedetlenségére s azt jó solja, hogy a tavaszi ülésszak folyamán a német kormánypártok be fogják nyújtani nemzeti követeléoeiket. A nemzeti követelések sorsa azonban már eleve meg van pecsételve. A cseh pártok haliaui sem akarnak arról, hogy bármily német követelést is teljesítsenek. Hiszen még csak a kisebbségi bizottság megalakítását sem akarják megengedni, jóllehet ebben csupán a kisebbségi követelések tanulmányozására kerülne a sor. A soviniszta sajtó éspedig ügy az agrár, mint a nemzeti demokrata, néppárti és nemzeti szocialista sajtó a logerályesabbon nitrátja vissza a nyolcvan kisebbségi törvényhozó által aláirt javaslatot. A vidéki sajtó pedig egyenesen tüzet okád/ A „Hra-nicár“ például ezeket Írja: „Hál* Istennek nincsen egyetlen párt sem, amely a jjavaoiat mellett szavazna. Esek olyan dolgok, amelyekről soha sem fogunk tárgyalni. A háborút elveszted nemzetnek meg lehet bocsátani azt, hogy ilyen követelést állított. De éppen azért már is eleve el kell utasítanunk a javaslatot, inért az kezdete volna annak, amit a németek akarnak; államot az államban ... Sohasem engedhetjük meg, hogy a németek és magyarok „közjogi • személynek ismertessenek el, mert c ak nép- töredékek és nem nemsoíek“. Ez tehát a soviniszta csehek álláspontja. Ilyen alapon természetesen lehetetlen még csak diskussziót is folytatni velük a kisebbségi kérdésről. A cseh. sajtó még annyira sem tárgyilagos, hogy olvasóival megismertesse a kisebbségek javaslatát, hanem azonnal céterűm censeot kiabálnak, előbujnak a rég fecsépelt irredéötá frázisok. Sőt még a cseh táboron, belül sem tűrnek erre vonatkozólag tárgyilagos kritikát. Akadt ugyanis egy ember. Haja Antal, aki a szociáldemokrata Pravo Liöuban n csehek kisebbségi politikájának tárgyilagos revízióját követelte. Egyetlen -cseh Kap sem idézte ezésze- rint a cikket. Maga Hajn’is megállapítja, hogy légtöbben el sem olvasták, s olyan dolgokat adnak szájába, amit, ő egyáltalában meg sem irt. A centralisták tehát nern hajlandók a kisebbségi kérdést parlamenti utón rendezni, ilyen körülmények között igazán nem irigylésre méltó a néniét, kormánypártok helyzet ', s rom le bet csodálkozni azon, ha küzdik, türelmüket elveszteni és idegeskednek. A. német po!ráH kormánypártoknak elöbb-utóbb le kell vonulok a helyzet következményeit, g abba kel! hagyni ok esztelen politikájukat, mert annak gyümölcse nagyon keserű lesz, s a választók tömege fog majd ítéletet mondani fölöttük. A kisebbségi nemzetek számára nincs más ut. mint az egységes front, egységes fellépés, mert a oom- s-z-lovál; politikai pártok tábora még ma j« „vyő-. zokröi1' és „l.együzőttek‘:-rő! be-zél. holott hvt már a nemzetközi fórumokon its egészen má a légkör. Mindezt azonban nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a cseh soviniszták. akik még ma is a világégés utáni első idők szellemében élnek A kisebbségek közös harca ezekután remélhetőleg rövidb en reá‘is alapokon egyesült erővel ismét- meg fog indulni. azaz a németek i< ott- fogja-c fölvt-nn' a vonalat, ahol egyes német pártok — négy évvel ezelőtt elejtették. Kopp r Miksa. 1930 április 20 rasárn&p lfpfPWT©i,w> nnnini tELCil i MUMrérliyi!j| I R BLÖDM,1 KOSIGE | HLBDN3 ULICR 61 — Teíefon 887. Ij SS umm íp j PHILIPS RABIG PHILIPS RABIG 6—12 havi részletfizetésre APA ÉS FIA Irta: DARKÓ ISTVÁN Almában a francia városka kövein járkált, ahol ébrenlétében is a legutóbb. A magas- homloku, keskeny építésű szép házakból furcsa ételek édes szaga szállt feléje. Habos fehér szoknyája, kerek arcú lányok suhanták cl mellette aranycsattos topán kaikban- Ismerős öreg ember, az órások tudós mestere ozüstfejü szép pálcájával, bársony ruhában állt egy rézzel cifrán pántozott tölgyfakapu előtt és megkopogtatta azt. A kapu mögött fapapucs öreges csoszogása hallatszott. Az öreg pecsenyesütő jött ajtót nyitni a céh mesternek, aki borsos pecsenyére járt ide dél- előttönkint. Kelemen ráköszönt a tűre mellen iil várakozó órásmesterre. Gyenge szemeivel ez hátrapillantott és megismerte az idegen fiatalembert. Gyönyörű botja ezüst fejét a szája elé emelte és beszéd közben az ajkát ütögette vele. — Áá, kegyelmed az, moszjő Reusze. gégén láttuk. A lányom ... .Elharapta a szól és zavarodottan köhiutelt. Ilyenkor élettársa, a javakorabeli kövérkés órásné rideg pillantással szokta rendre utasítani. Most is ezt a hitvesi tekintetet érezte magán az Öreg ur s azért hagyta feLébe. Pedig Suzannc el ben az órában a nyi ott tűzhely fölöt! piros orcával otthonában készítette az ebédet. Megint nyelt egyel a céhmester és merészen folytatta: — A lányom már kérdezte is, hogy mért nem jön felénk moszjő Kelemen? Magám sem tudtam az okát adni.-- Sokat dolgozom, nagyon tiszteli uram. Azen!-;i\ ü'l haza szándékszom, ' távoli hazámba a közeledő napokban. — ezt felelte Kelemen elpirulva. Arra a meleg kis kézre gondolt, amelyet cgyszer-kétsziőr titokban meg- flSjtPRgatott kp>méns, | — Elhiszem, teljességgel megértein ... Tehát. itt- hágy minket?!... Elmegy arra nap- I kelet felé és viszi magával a szép házak fel- j emelési tudományát... Úgy, úgy fiatalember. ez a disz való a férfi kezébe, nem a len- fonálból összeügyeskedett, vékony asszony! holmi... No Isten vele, szerencse kísérje! A pecsenyesütő már a nyitott ajtóban állott és fehér köténye csalogató zsíros pecsétjei ingerkedve ötlöttek a céh mester szemébe. Gyorsan belépett a kapun és eltűnt az illatos félhomályban. Kelemen sután bámult utána. így, ilyen pehelykönnyüségü szavakkal tükörsima mozdulatokkal, elröppenő mosolygással intéznek el ezek az emberek mindent. A lányom kérdezte, okát adni nem tudtam, ön elmegy napkelet felé a sátrak közé, többé nem látjuk, egyszer még megemlítjük és sajnálni fogjuk, ön már akkor kövér zacskóba gyűjtött aranyakért adja el a tőlünk szerzett tudományát, ezt kívánjuk és reméljük, mi elfelejtjük rendesen. Apa jár a pecsenyesütő mesterhez, a lányom jár a napfényes fehér köveken a templomba, kelméd otthon azt csinálja, amit tud s amihez nekünk gondunk nincsen, rio szerencse kisérje s a napsugarat ontó isteni kegyelem!... Ili könnyű az élet, otthon nehéz. Itt fehérek a kövek az utón, ragyognak a házak a tiszta napsütésben -s a téren elégedett polgárok gyűlnek csoportokba műhelyeikből, amikor déli pihenőben a készülő ebédet várják. Otthon sár és futó patak van az utón, fekete macskakövek között botlik a láb s a sárga napot sötétszürke fellegek mindig váratlanul, pillanatok alatt takarják el. A hegyről idáig zugnak a dacoló fenyvesek és ijesztő suhogással kísérik a heves viharokat,. Kelemen az órásmester elégedett, alakja l.MJáP hqp néki ezt az otthoni sorsot. A vékony szeletre vágott, mo- gyoróizü borsos pecsenye legalább egy uye- lésnyi időre hadd fusson keserű Ízzel a gőgös torkába. S a kis Suzannek is hadd tudja elmondani moszjő „Bensze“ elmaradása okát. Kopog heves ököllel a pántos ajtón. Ujjúi csontját is neki koppintja s hogy a kövér pecsenyesütő nem siet kinyitni az ajtót, meg is rázza és bele is rúg. — Nézd csak! — kiált jókorát, — mekkora tévedés! Ez az ajtó nem nyílik ki addig, amíg magam ki nem nyitom. Az ajtót csakugyan keményen rázza valaki, Kelemen felriad álmából s a vendégfogadó szobájában találja magát, reggeli alvása káibulatos csodálkozásában. Az ajtóhoz szalad és úgy kiált, mint a megriasztott sasmadár. Szét is veri maga felöl kétoldalt a karját és öleléssel bukik az ajtóban álló fekete- ruhás öregember, az édesapja mellére. — Édesapám!! — szólítja, — hát valóság gal kigyelmed azt ?! Az öregemíber nem szód, de vastag, szép bajusza hatalmasan reszket a szája fölött. Kelemen kéz-en vezeti őt s úgy ülteti Je az asztal mellé. Sokaiig haugiadás nélkül nézik egymást. — Végtére legjobbnak láttam, ha mégis eljövök utánad, — mondotta pgysr/enre kicsit könnyebben Bence Máté. — Töméntelen rosszindulatú dolog hire eljutott hozzám és megkeserítette a jóikenyerel a számiban. — Nem vétettem semmit, édes szülém! — sóhajtotta Kelemen felelet helyett. — Már azt ne mondd. Három napja ülsz itt, a csavargók szállásán, ahelyett., hogy haza jutásod után nyíl irányában igyekeztél volna oda, ahoivá illik, apád házába. Hát ez csak nem rendes dolog, moudsza?! Kelemen nem felel, hanem lehorgaszt ja a fejét és befelé figyel. Elszánt határozatai mintha reggeli köd módjára oszladozni kezdenének, amióta édesapja itt ül meleg való- jábán véle szemben. Bence Máté is rá agában beszélget és végtére hangosain teszi fel a kór- défit; . «,, ......... " ' — Hogy is lehet, hogy ezt telted, Kelemen? Mi volt erre vezető okod?... Meg nem érthetem ... Végül Kelemen is megszólal. Könnyes a szeme, ugv magyarázza: — Odakünu elvégeztem minden hiba nélkül az elibém szabott dolgomat, édesapám... Nehézjövésü pénzeinket nem költöttem él haszontalanban. Jártam mindenütt, ahol csak akaratom szerinti hivatásom, ki-tanulásom hasznát sejtettem. Fraukhonban legutóbb égy lemplomkészitő francia engedőimével úgy. dolgoztam, minit a legutolsó kőhordó munkás. Meg is tapasztaltam az anyagok összevegyi- tési módját, jobban, mint a tudós mesterek rajzolói asztalánál... Ha vétettem, édesapáin, az a vétek nem más bennem, mint a szerénység nélkül való kitanult ember vétke. Már előre láttam, hogy mi vár rám itthon, ha nem állok erős lábakkal széles Beuce-talpamra!.. — Mi várna?! Munka, igyekvés. tisztességes boldogulás, ha az én példámat követed. Megbántam biz én is, hogy különbre szántalak, mint amit az erős Isten nékem adott éri- tem végezetére. ... Néhány aianv vágás a sziklában, kinn a hegyék között, három zúzó malom, húsz ember, nyolc pár ló feletti yigyá- zás: Erre kellett volna vezetnem léged is!... — Ha eddig csak bánat származott is más amilyen igyekivésemből, mégis jobbnak találom úgy, ahogy van! — Mért. nem jöttél becsűiéiben haza?! Méri kellett híredet .másoktól vonnom, hozzá szegyen thozó híredet?!... — Édesapámat mi lette az arany Iá ró. az ércmalom birtokába? — Akaratom, igyekvósem, Isten kegyelme. — No, igy lesz nálam is, In Őszenífelsége nem vonja el kegyelmes indulatai ügyemtől... Engem is akaratom vezérei! .... Hová?! A részegesek tanyájáról A asszonyok átkaival fel cifrázott A utal-pór tara?! A veszély vő vásárosok italos helyére?... Kalandos idegené^ dorbélozási Iwlaugjéba?! ..
