Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-20 / 91. (2312.) szám

8 PJt\OAI-7V\Air^R’HTRIiAE> Teljes kudarccal iár a német aktivisták kormánytámegaté politikája A német demokraták máris ki akarna! lépni a ksrmanvfiüségliől - Eiéiedet- iensig a német agráriusok oldalán — Egyre nő a szodétanémet ellenzéki tábor A cselt pírtik lilául $m akarnak a kisebbségi bizottság msgaEakitásái'óI Prága, április IS. A csehszlovák köztársaság kormányzásában immár másodszor vesznek részt német pártok, amit Benes külügyminiszter nemzetközi fóru­mok előtt mindenkor kitűnő bizonyitóeszköz- nek használ is föl, ha valahol bárki is az itt élő kisebbségi nemzetek helyzetét kezdi kriti­zálni. A kisebbségi kérdést ezzel elintézettnek vélik a centralista csehszlovák pártok. A né­meteknek két miniszterük van a kormányban, résztvasznek az államügyek vezetésében, te­hát szó sem lehet elégedetlenségről. Ezt hallani számtalan esetben a prágai parlamentben, s külföldi lapoknak adott politikai nyilatkozatok bán. S mind ezen szép frázisok dacára még mindig százszázalékosan fennállanak a nemzeti kisebbségek jogos panaszai, s amió­ta egyes német pártok a kormányt támogat­ják, sem kulturális, sem gazdasági, sem ön- kormányzati téren nem történt javulás. Hol marad az iskolaautonómia, amelyet a jelen­leg kormánypárti német szociáldemokraták • el­lenzéki korukban követeltek. - amelyet Hodzsa Milán, iskolaügyi miniszter korában megígért a német aktivistáknak? Miért nem hagyják ab­ba az úgynevezett cseh kisebbségi iskolák ‘el­állítását, amit maga Englis pénzügyminiszter is tuátengésnek, fényűzésnek bélyegzett? S ha egyesítjük a kérdéseket, azt kell kérdeznünk: vájjon mit értek el a német kormánypártok azon pillanat óta, amelyet Svehía kormány- expozéjában történelminek nevezett? A német aktivizmus nem lmztá meg eredmé­nyeit, s ma ott állanak már a német aktivista pártok, hogy kénytelenek vóitak az ellenzéki kisebbségi pártok kisebbségi politikai javaslatá­hoz csatlakozni, amely azt követeli, hogy egy parlamenti bizottság tanulmányozza a kisebb­ségek panaszait, s tegyen kezdeményező javas­latokat a jogos panaszok eltüntetésére. A német polgári kormánypártok ma már nem is merik felvenni a harcot ellenzéki testvérpártjaikkav Nem védik meg a kormány politikáját, sőt nyíltan kifejezésre juttatják elégtedetlensé güket. Panaszkodnak, hogy az uj kormányrezsim alatt fém javult a helyzet, különösen nem az iskola­politikában. Egyes vezető aktivista német poli­tikusok azt állítják, hogy az agrárpárt és a szociáldemokrata párt vezetői ugyan elismerik az iskolapolitikai átorientáló lás szükségessé­gét, de nem mernek nyíltan a porondra lépni, s a soviniszta csehszlovák táborral felvenni a harcot, másrészt nem tudják azt keresztülvin­ni, hogy esetleges jóakaratukat lehetetlenné ne tegye a bürokrácia. Ezt az állapotot a német kormánypártok már soká nem tudják elviselni, mert a szudétanc meíség zöme nem hisz az ígéreteknek s az ellenzéki tábor uapról-napra nő, különösen amióta a német kertsszíénysaocialista párt ki­bukott a kormányból s aktív ellenzéki poli­tikát folytat. A német agráriusok nem is annyira a német nemzetiektől, mint inkább a k eresz tényez ocia- listáktól félnek, akik még csak nem is olyan ré­gen fegyvertársaik voltak s túlsókat tudnak Spináék kuliöszamögötti dolgairól. A cseh táborban jelenleg úgyszólván teljesei! izolálva van a cseh agrárpárt, s ugyanez a sors érte vagy rövidesen érni fogja a német agrárpáortot. is, mert jelenlegi szövetsége­se, a Kaffka-Rossche gazdasági-demokrata csoport komolyan foglalkozik azz/al a terv­vel, hogy kiugrik a kormánytöbbségből, mert ilyen aktivista politika mellett könnyen meg­történheti, hegy Kaifkáék az < 1 jövendő leg­közelebbi választáson ismét mandátum ndkld maradnak, mint voltak 1925-től a leguí/ls választásig. Ennek folytán érthető a német agrár tábor ide­gessége és elégedetlensége. Már az 1929. évi választások eredménye is súlyos csalódást ho­zott Spináéknak. mert hiszen minden szlovén­ek ói és ruszinszkói voksvadászat dacára tete­mes szávazatveszteséggel zárták le választan mérlegüket. A német agrárok a német szociáldemokraták kai ülnek együtt a kormányban. Ez a tény azonban csak árt a német agrárius oknak, mert hiszen a német szociáldemokraták olyan mi­niszteri tárcát kaptak, amelynek révén a mun­kásságnak, tehát a német munkásnak is látható támogatást adhatnak. Viszont az agrárizmus nak vajmi kevés köze van az egészségügyi mi­nisztériumhoz, s hiába, mintaminiszter Spina Fe­renc, pártjának ebből a reszortból nem lehet semmi politikai előnye. Ez tehát a német aktivista pártok szomoru húsvéti mérlege, s ma már a mérsékeltebb cseh sajtó is figyel mezteti a cseh politikai köröket a német kormánypártok elégedetlenségére s azt jó solja, hogy a tavaszi ülésszak folyamán a német kormánypártok be fogják nyújtani nemzeti követeléoeiket. A nemzeti követelések sorsa azonban már ele­ve meg van pecsételve. A cseh pártok haliaui sem akarnak arról, hogy bármily német köve­telést is teljesítsenek. Hiszen még csak a ki­sebbségi bizottság megalakítását sem akarják megengedni, jóllehet ebben csupán a kisebbsé­gi követelések tanulmányozására kerülne a sor. A soviniszta sajtó éspedig ügy az agrár, mint a nemzeti demokrata, néppárti és nemze­ti szocialista sajtó a logerályesabbon nitrátja vissza a nyolcvan kisebbségi törvényhozó által aláirt javaslatot. A vidéki sajtó pedig egyenesen tüzet okád/ A „Hra-nicár“ például ezeket Írja: „Hál* Istennek nincsen egyetlen párt sem, amely a jjavaoiat mellett szavazna. Esek olyan dolgok, amelyekről soha sem fogunk tárgyalni. A háborút elveszted nemzetnek meg lehet bocsátani azt, hogy ilyen követe­lést állított. De éppen azért már is eleve el kell utasítanunk a javaslatot, inért az kezde­te volna annak, amit a németek akarnak; ál­lamot az államban ... Sohasem engedhetjük meg, hogy a németek és magyarok „közjogi • személynek ismertessenek el, mert c ak nép- töredékek és nem nemsoíek“. Ez tehát a soviniszta csehek álláspontja. Ilyen alapon természetesen lehetetlen még csak diskussziót is folytatni velük a kisebbségi kérdésről. A cseh. sajtó még annyira sem tárgyilagos, hogy olvasóival megismertesse a kisebbségek javaslatát, hanem azonnal céterűm censeot kiabálnak, előbujnak a rég fecsépelt irredéötá frázisok. Sőt még a cseh táboron, belül sem tűrnek erre vonatkozólag tárgyilagos kritikát. Akadt ugyanis egy ember. Haja Antal, aki a szociáldemokrata Pravo Liöuban n csehek ki­sebbségi politikájának tárgyilagos revízióját követelte. Egyetlen -cseh Kap sem idézte ezésze- rint a cikket. Maga Hajn’is megállapítja, hogy légtöbben el sem olvasták, s olyan dolgokat ad­nak szájába, amit, ő egyáltalában meg sem irt. A centralisták tehát nern hajlandók a kisebb­ségi kérdést parlamenti utón rendezni, ilyen körülmények között igazán nem irigylésre mél­tó a néniét, kormánypártok helyzet ', s rom le bet csodálkozni azon, ha küzdik, türelmüket el­veszteni és idegeskednek. A. német po!ráH kormánypártoknak elöbb-utóbb le kell vonulok a helyzet következményeit, g abba kel! hagy­ni ok esztelen politikájukat, mert annak gyümöl­cse nagyon keserű lesz, s a választók tömege fog majd ítéletet mondani fölöttük. A kisebbsé­gi nemzetek számára nincs más ut. mint az egységes front, egységes fellépés, mert a oom- s-z-lovál; politikai pártok tábora még ma j« „vyő-. zokröi1' és „l.együzőttek‘:-rő! be-zél. holott hvt már a nemzetközi fórumokon its egészen má a légkör. Mindezt azonban nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a cseh sovinisz­ták. akik még ma is a világégés utáni első idők szellemében élnek A kisebbségek közös harca ezekután remélhetőleg rövidb en reá‘is alapokon egyesült erővel ismét- meg fog in­dulni. azaz a németek i< ott- fogja-c fölvt-nn' a vonalat, ahol egyes német pártok — négy év­vel ezelőtt elejtették. Kopp r Miksa. 1930 április 20 rasárn&p lfpfPWT©i,w> nnnini tELCil i MUMrérliyi!j| I R BLÖDM,1 KOSIGE | HLBDN3 ULICR 61 — Teíefon 887. Ij SS umm íp j PHILIPS RABIG PHILIPS RABIG 6—12 havi részletfizetésre APA ÉS FIA Irta: DARKÓ ISTVÁN Almában a francia városka kövein járkált, ahol ébrenlétében is a legutóbb. A magas- homloku, keskeny építésű szép házakból fur­csa ételek édes szaga szállt feléje. Habos fe­hér szoknyája, kerek arcú lányok suhanták cl mellette aranycsattos topán kaikban- Isme­rős öreg ember, az órások tudós mestere ozüstfejü szép pálcájával, bársony ruhában állt egy rézzel cifrán pántozott tölgyfakapu előtt és megkopogtatta azt. A kapu mögött fapapucs öreges csoszogása hallatszott. Az öreg pecsenyesütő jött ajtót nyitni a céh mes­ternek, aki borsos pecsenyére járt ide dél- előttönkint. Kelemen ráköszönt a tűre mellen iil várako­zó órásmesterre. Gyenge szemeivel ez hátra­pillantott és megismerte az idegen fiatalem­bert. Gyönyörű botja ezüst fejét a szája elé emelte és beszéd közben az ajkát ütögette vele. — Áá, kegyelmed az, moszjő Reusze. gégén láttuk. A lányom ... .Elharapta a szól és zavarodottan köhiutelt. Ilyenkor élettársa, a javakorabeli kövérkés órásné rideg pillantással szokta rendre uta­sítani. Most is ezt a hitvesi tekintetet érezte magán az Öreg ur s azért hagyta feLébe. Pe­dig Suzannc el ben az órában a nyi ott tűz­hely fölöt! piros orcával otthonában készítet­te az ebédet. Megint nyelt egyel a céhmester és merészen folytatta: — A lányom már kérdezte is, hogy mért nem jön felénk moszjő Kelemen? Magám sem tudtam az okát adni.-- Sokat dolgozom, nagyon tiszteli uram. Azen!-;i\ ü'l haza szándékszom, ' távoli hazám­ba a közeledő napokban. — ezt felelte Ke­lemen elpirulva. Arra a meleg kis kézre gon­dolt, amelyet cgyszer-kétsziőr titokban meg- flSjtPRgatott kp>méns, | — Elhiszem, teljességgel megértein ... Te­hát. itt- hágy minket?!... Elmegy arra nap- I kelet felé és viszi magával a szép házak fel- j emelési tudományát... Úgy, úgy fiatalem­ber. ez a disz való a férfi kezébe, nem a len- fonálból összeügyeskedett, vékony asszony! holmi... No Isten vele, szerencse kísérje! A pecsenyesütő már a nyitott ajtóban állott és fehér köténye csalogató zsíros pecsétjei ingerkedve ötlöttek a céh mester szemébe. Gyorsan belépett a kapun és eltűnt az illa­tos félhomályban. Kelemen sután bámult utána. így, ilyen pehelykönnyüségü szavakkal tükörsima moz­dulatokkal, elröppenő mosolygással intéznek el ezek az emberek mindent. A lányom kér­dezte, okát adni nem tudtam, ön elmegy nap­kelet felé a sátrak közé, többé nem látjuk, egyszer még megemlítjük és sajnálni fogjuk, ön már akkor kövér zacskóba gyűjtött ara­nyakért adja el a tőlünk szerzett tudomá­nyát, ezt kívánjuk és reméljük, mi elfelejt­jük rendesen. Apa jár a pecsenyesütő mes­terhez, a lányom jár a napfényes fehér köve­ken a templomba, kelméd otthon azt csinál­ja, amit tud s amihez nekünk gondunk nin­csen, rio szerencse kisérje s a napsugarat ontó isteni kegyelem!... Ili könnyű az élet, otthon nehéz. Itt fehé­rek a kövek az utón, ragyognak a házak a tiszta napsütésben -s a téren elégedett pol­gárok gyűlnek csoportokba műhelyeikből, amikor déli pihenőben a készülő ebédet vár­ják. Otthon sár és futó patak van az utón, fekete macskakövek között botlik a láb s a sárga napot sötétszürke fellegek mindig vá­ratlanul, pillanatok alatt takarják el. A hegyről idáig zugnak a dacoló fenyvesek és ijesztő suhogással kísérik a heves viharokat,. Kelemen az órásmester elégedett, alakja l.MJáP hqp néki ezt az ott­honi sorsot. A vékony szeletre vágott, mo- gyoróizü borsos pecsenye legalább egy uye- lésnyi időre hadd fusson keserű Ízzel a gő­gös torkába. S a kis Suzannek is hadd tudja elmondani moszjő „Bensze“ elmaradása okát. Kopog heves ököllel a pántos ajtón. Ujjúi csontját is neki koppintja s hogy a kövér pe­csenyesütő nem siet kinyitni az ajtót, meg is rázza és bele is rúg. — Nézd csak! — kiált jókorát, — mekkora tévedés! Ez az ajtó nem nyílik ki addig, amíg magam ki nem nyitom. Az ajtót csakugyan keményen rázza vala­ki, Kelemen felriad álmából s a vendégfo­gadó szobájában találja magát, reggeli alvása káibulatos csodálkozásában. Az ajtóhoz sza­lad és úgy kiált, mint a megriasztott sasma­dár. Szét is veri maga felöl kétoldalt a kar­ját és öleléssel bukik az ajtóban álló fekete- ruhás öregember, az édesapja mellére. — Édesapám!! — szólítja, — hát valóság gal kigyelmed azt ?! Az öregemíber nem szód, de vastag, szép ba­jusza hatalmasan reszket a szája fölött. Kele­men kéz-en vezeti őt s úgy ülteti Je az asztal mellé. Sokaiig haugiadás nélkül nézik egymást. — Végtére legjobbnak láttam, ha mégis eljövök utánad, — mondotta pgysr/enre kicsit könnyebben Bence Máté. — Töméntelen rosszindulatú dolog hire eljutott hozzám és megkeserítette a jóikenyerel a számiban. — Nem vétettem semmit, édes szülém! — sóhajtotta Kelemen felelet helyett. — Már azt ne mondd. Három napja ülsz itt, a csavargók szállásán, ahelyett., hogy ha­za jutásod után nyíl irányában igyekeztél vol­na oda, ahoivá illik, apád házába. Hát ez csak nem rendes dolog, moudsza?! Kelemen nem felel, hanem lehorgaszt ja a fejét és befelé figyel. Elszánt határozatai mintha reggeli köd módjára oszladozni kez­denének, amióta édesapja itt ül meleg való- jábán véle szemben. Bence Máté is rá agában beszélget és végtére hangosain teszi fel a kór- défit; . «,, ......... " ' — Hogy is lehet, hogy ezt telted, Kelemen? Mi volt erre vezető okod?... Meg nem érthe­tem ... Végül Kelemen is megszólal. Könnyes a szeme, ugv magyarázza: — Odakünu elvégeztem minden hiba nél­kül az elibém szabott dolgomat, édesapám... Nehézjövésü pénzeinket nem költöttem él haszontalanban. Jártam mindenütt, ahol csak akaratom szerinti hivatásom, ki-tanulásom hasznát sejtettem. Fraukhonban legutóbb égy lemplomkészitő francia engedőimével úgy. dolgoztam, minit a legutolsó kőhordó munkás. Meg is tapasztaltam az anyagok összevegyi- tési módját, jobban, mint a tudós mesterek rajzolói asztalánál... Ha vétettem, édesapáin, az a vétek nem más bennem, mint a szerény­ség nélkül való kitanult ember vétke. Már előre láttam, hogy mi vár rám itthon, ha nem állok erős lábakkal széles Beuce-talpamra!.. — Mi várna?! Munka, igyekvés. tisztessé­ges boldogulás, ha az én példámat követed. Megbántam biz én is, hogy különbre szánta­lak, mint amit az erős Isten nékem adott éri- tem végezetére. ... Néhány aianv vágás a szik­lában, kinn a hegyék között, három zúzó ma­lom, húsz ember, nyolc pár ló feletti yigyá- zás: Erre kellett volna vezetnem léged is!... — Ha eddig csak bánat származott is más amilyen igyekivésemből, mégis jobbnak talá­lom úgy, ahogy van! — Mért. nem jöttél becsűiéiben haza?! Méri kellett híredet .másoktól vonnom, hozzá sze­gyen thozó híredet?!... — Édesapámat mi lette az arany Iá ró. az ércmalom birtokába? — Akaratom, igyekvósem, Isten kegyelme. — No, igy lesz nálam is, In Őszenífelsége nem vonja el kegyelmes indulatai ügyemtől... Engem is akaratom vezérei! .... Hová?! A részegesek tanyájáról A asszonyok átkaival fel cifrázott A utal-pór tara?! A veszély vő vásárosok italos helyére?... Ka­landos idegené^ dorbélozási Iwlaugjéba?! ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom