Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-15 / 87. (2308.) szám

i O íven kicsi árva között a kassai Szent A m«k, amelynek falai között Kassa nagy püs­pökén ek, Fischer-Colbrie Ágostonnak ne­mes szelleme él és életeket alakitóan hat... * Déli látogatás a krisztusi szellemű szociális munka egyik kassai hajlékában Kassa, április 14. (Kassai szerkesztősé­günktől-) Valamikét, sok évitzeddiel ezelőtt a város úgynevezett -redutja volt az a hosszú szürke épület, mely most sok árva, fél árva gyermeknek nyújt barátságos otthont. A. Bocskay-körut 14. számú ház -egykor a váro­son kiviül feküdt, amikor még Kassára nem járt vonat, hanem delizsánszon közelítették meg Bocskay hajdúinak régi székvárosát. A hosszú szürke épületiben most a római katolikus hitközség nagyszerű jótékony in- zétim-ényei: a szt. Antal árvaház és a szt. Jó­zsef gyermekotthon foglalnak helyet­Dél idő van, mikor megál lók a zárt nagy t ölgyfa k apu előtt, amely csak csengetés után nyílik fel. Kicsiny nyolcéves gyermek nyit kaput. Ill-emtudóan köszön a csinos, tiszta ruhácskába öltöztetett kis emlber. — Tessék beljebb a nagyterembe, épp most kezdtünk ebédelni — invitál befelé a megle­pő intelligenciát és udvariasságot tanúsító gyerek. Kis előszoba a régi és zordon falazatú épületben. Egy nehéz ajtón át a mélyebben fekvő étterembe lépünk. Zavartalanul zörögnek tovább is az evő­eszközök, melyek mintegy ötven apróság éhes gyomrát töltögetik s a kicsinyek boldog oLfeledkezéssej adják ét magukat, teljésen az étkezés gyönyörének. A színes arcocskákon mosoly, dórii, a megelégedő 11. élet gondtalan tavasza, melyet e pillanatban Csak a jól cuk­rozott. mákostészta maradéka halványát el, árnyékol az ajkak körül­ötéves apátián árva leányka csacsog a kérdéseimre. — Nagyon jó volt az ebéd, bácsi- Jó le vés- ke, tojás, de légjobb volt a mákos nudli. Jó neked itt kicsikém ? — JÓ -bizony — felél bátran és értelmesen. —- mért az anyuka olyan jó, olyan édes, még játékot is kapunk tőle. S kinyújtja kicsi ka- «5óit kalauzom, a jóságos lelkű Bárdoesy Eu­génia felé, mintha simogatni akarná, de közte áll most az aszta-l, amelyen mér befe­jezte ebédjét. Négy nagy asztal bőről már figyelnek a« apróságok, aikik közül a legbi&ebb négy, a leg­idősebb tizenkét éves. Külön a fiuk és külön a leányok. Apátián-anyátlan kis árvák, félár­vák és törvénytelen kis emíberwemeték, akiknek ez a nagy ház jelenti a szülői há­zat, az édes otthont, igazgatónőjük pedig az édesanyát pótolja. Tüdővész, nyomor és más borzalmas emberi szenvedések karjaiból ki­ragadott emberpalánták, akik itt kapják meg a szeretet, az emberjóság első nagy érzéseit, amivel ezen a helyen sok-sok gonddal szere­lik fél őket a küzdelmes életre. A katolikus hitközség és a nemesielkü jó- tékonykodók pénzéből tartják fenn a nagy­szerű intézményt, ahol az árvákat kóra ifjú­ságuktól 18 éves korukig nevelik, ápolják, ru­házzák­* Htom nagyterembe vezet azután kalau­zom. Nagy, tágas helyiségek, kétoldalt ágy­sorok, vörös takarókkal fedve katonás rend­ben- Mintha nem is szegény gyermekek men- beIveinek termeiben járnánk . . . Minden­minden azt látszik itt igazolni, hogy a jóté­kony szeretettel teli lelkek egyetlen gondja, hogy kedvessé, derűssé tegyék az árvák éle­tét, pótolják a soha nem látott szüieitházat, vagy e korán elvesztett otthont, apát-ányát. A tágas udvaron játékszerek, sok-sok homok, ahonnan a délutáni órákban a környék csend­jét édes gyérmekkacagás Oldja föl. A ragyogó tiszta konyhában 14-13 évesnek látszó leányka fogad, az intézet egyik nevelt­je. A konyhai személyzet. Örömmel végzi a munkát, jól ápolt külsején, kedves pufók ar­cán nem látszik a kemény munka, óiért őt is a szeretet hajtja a munkára, amely itt minden felnőttet eltölt, aki a gyeretnekek nevelésé­vel fog átkozik­Ötven kicsi, életerős hajtás szaladgál, kacag már kint, amikor kilépünk az ődón falak kö­zül a tágas udvarra. Körülvesznek- Mind­egyik csacsog, mond valamit, néha nyári a a nio volgó arcú. kedves Bárdossv Emiénín i'u- a ka szkodnak', h ize légnek * kicsiny n-r- cukai szoknyája rácaiba rejlik. Nagyon sze­retik a kicsinyeik a nemes-lelkű igazgatónőt, akiben nem a szigorú nevelőt, nem az inté­zet vezetőjét érzik, hanem az édesanyát, aki ezt a sok-sok apró gyermekét egyforma nagy szeretettel szereti, becézi és öleli magához, törli le könnyeit és oktatja őket, hogy megáll- hássák majd helyűiket az élet kegyetlenjül. ne­héz utjain és hasznos tagjaivá válhassanak en­nek a társadalomnak, amely most oly nagy szeretettel gondoskodik róluk. * Bárdosé y Eugénia, a csöndes, de annál eredményesebb, gyakorlati szociális munka apostolniője a lelke ennek a minden elismerés­re ée minden támogatásra méltó intéBmény­Duka Zólyomi Norbert 4r., a Magyar DiáiétOtcí*ég elnöke a pozsonyi Toldy- Kör ifjúsági öikkaeáöaík harmadik elő­adásán fenti ckoméi érdekes előadást tartott. Az előadást fontosabb részeiben alább közöljük. Két olyan fogalomról akarok beszélni, melyek tnindegyi-ke nagyon sokértetmií. Az ifjúságnak sok része, sok rétege van; én céak azokról akarok be­stéink akik nóta fejelik be lelki világukat a jazfc- dób üteménél, akik keresik a munkát, a megisme­rést, az étet kérdéseit. A kultúra fogalma k egyi­ke a legtágabb fogalmaknak. A. tudomány bizo­nyos időnek és helynek szellemi)' fejtett&égi fokát és jellemző eszméinek és alkotása^inák az összes-é­gét érti rajta. Át igazi kultúra. fogalma, öéiu merülhet ki a fe- Meteatégekbea. Sokkal mélyebb és a mindennapi életünknek égető kérdéseihez kózeieső értelme vám. Nem pillanatnyi szórakozásaink kielégíté­sére váló, nem íe arak pillanatnyi csodáik óz ás i hajlamunknak szolgál. A k ül tora igazi értelmét két világszemlélet igyekezett meghatározná: az idealista és a materia- liata. Az első szerint a kul-tara firányftó és életkér- déeeket megoldó eszméknek ax összesége, a ma* temfieta nézet pedig abból indult ki, hogy ezek az emmék Is esek fizikai adotáságokoak a termékei, tehát a fcutiu/a is ezen éghajlati, gazdasági és egyéb meghaíáro záeok nők a produktuma. Utób­binak mindenesetre óriási fontosé ága abban rej­lett, hogy az elvont gondolatvilágból a fősulyt a reális élet és körülményeinek a megismerésébe tették vissza. Mindazonáltal végleges megoldást csakis az idealista kultnir- és terténetszem lelet nyújthat. Meri ha reális körülmények szülik is az eszméket, ezen körüiményekuek a pontos megis­merését. szisz tematikus összefoglalását és a nyomá­ban helyesnek felismert programot csakis az esz­mék vethetik fel és valósíthatják meg. A két világnézet között a különbség onnan éred, hogy mindegyik a kultúra szerves életének más=más fázisára helyezi a fősulyt. Ha ezen az alapon nézzük a kultúra szerepét, úgy tűnik fel, mint a korszerű és problémákat oldó eszmék meg­ismerése, egységéi szemléletbe foglalása és a meg- valósításukra törekvő munka. Ez á definíció azon­ban csak egy ember szubjektív életére érvényes. Mert korszerű eszme sok van, ellentétben állnak egymással, ezért a nyomukban keletkező szemlé­let is sokfélé, mint a megválósitásukna irányuló törekvés is. Ha tehát tömegekre, az emberiségre, vagy egyes csoportjaira értjük a kultüía fogal­mát, nem jelenthet egyes eszméket, egyes szemle* leteket, hanem olyasvalamit, ami magában foglal­ja az összes ellentétekét, ami mindegyikben a kor­nak és időnek adottságai szerint megvan. Azt szokták mondani, hogy a kulim re rnberek minden különbségük ellenére is meg tudják egymást ér­teni és egy pontban találkozni tudnak. Amennyi­ben ezt nem szokták takarónak használni, egoista törekvésekre, rejtett, szánd ék ókra, sokszor politi­kai fogásnak, lénynek oKusválomi van mögötte, adu több egy frázisnál. Közös Szemszöget jelent, beállítottságot, mellyel a legnagyobb ellentétek közt is hidat tudunk ütni. Ennek a szemszögnek a közös jellemzője, hogy objektivitásra töreke­dik, nett) áldozza fe! külső, személyes érdekeiért gondolatainak belső kiegyensúlyozottságát. Alap* ja tehát a tények minél belsőbb megismerése oki kapcsolataik bán, az elfogulatlanságra való törek­vés és mindennek éfizokokkal való alátámasztá­sa. Az ösztönös, tusaik külsőségekkel motivált hi­tet belső megismeréssel és minden iránt való ér­deklődéssel helyettesitL Mint ilyén tényező je­lenti á kulimra az egéez emberiséget ösHZeföglaló 1 kapcsolatét. Asz igazgatónőnek régi, úri bútorokkal be­rendezett lakásában Ülünk később és beszél­getünk az intézet árváinak sorsáról. Hány tragédia suhan át a szavaiban! Elha­gyott, kitett gyermekeknek, elhalt, tüdlővé- szies szülők ajpró csemetéinek, dohos, szűk muiiikiáslafcások szülötteinek őrük emberi sor­sa! A sok emberi nyomorúság tengeréiben micsoda megnyugtató oázis ez a gyermekott­hon! Hány könnyet törölt már le e helyen a krisztusi lelkű jótékonyság s mennyi tiszta mosolyt lopott a szegény árvák ártatlan ar­cocskáira ! Kivülról behallatszik a gyermekkaoagás az udvarról, gondmélküli édes nevelés s ezen a komoly helyen válóeágos bibliai hangulat száll:ja meg az embert: hangulat, amit az a szeretet sugall, amit a Megváltó földi életétől kezdje évszázadok óta ezer és millió lélek i érez a Jóság templomi álhitatában. Az ifjúság mindg más vfessoaybon volt a kultú­rával, mint az idősebb nemzedék. Érintetlenül, maradékok nélkül került vele ezemtőll-ezembe. Idealizmusát még nem rontotta meg keserű meg­alkuvás, eze-bb jövőt kívánó vágyait még nem mocskolta bo a reális élet. Az idősebb nemzedék legtöbbször sémát lát a kiiltürábaífi, mely szerint csak igazodnia kell az embernek, az ifjúság sémát akar belőle teremteni. Az idősebb nemzedék sok­szor a kultúra, olyan elveit, melyeket nem tűr meg az éléi realitásá, félreteszi, az ifjúság hisz erejük­ben, megvalósulásukban. Az idősebb nemzedéknek tehát csak kétfélét .jelént a kultúra: bizonyos esz­méknek merev, adottságokkal nem törődő folyatá­sát — magukkal a múltnak gondolatkörét — és szabad órák reális problémáktól távoleső szórako­zását. Az ifjúságnak máét jelent: életformák, uj, termékenyebb lehetőségeik megvolótótását, mely megadja az uj kornak % magáét. És jdóaHzmneá* bán neato a mindennapé munkától szabad órák egyéni vajúdásait, problémakeretését látja benne, hanem magit a mindennapi munkát. Ezért ösztö­nös a kulturav ágyunk, minden izütíkked keressük mindenütt & kérdéseket, az átalákitaodót, a meg­oldást. Ezért az ifjúság,, bármily utón keresi Is a megvalósítást, minidig kulturforradalmár! Neon minden kornak egyforma az ifjúsága és ezért beállítása a kuk urához eean egyforma. A csendes, műk eredményeken rágódó korban, ami­kor csak folytonosságok vannak, de megszakítá­sok nincsenek, a* ifjúság ©ziatén hévvel Merül bele a korszerű kérdésekbe, de Őket a való élet­től távol keresi, leikéiben és mindegyik egyéni ut­ján. Á mi időnket ilyen kor előzte meg: az indi­vidualizmus, az egyéni lelki kérdések kora. Az irodalom és a művészet magában találta meg a cél­ját. Nem adhatott egységes, a reális életből, a kol­lektív emberi életből szükségszerűen termelt esz­méket, mórt voltak is problémái, nem a tömegek* nek és nem js az életnek égető kérdései voltak, hanem csakis az individuális íelkeké. A nagy nyugalomba, mely tespeütségében, mint a közeli vihar előtti szélcsend terpeszkedett szét, hirtelen belesüvitettek a világháború golyói, belejajjongott a sok sebesültnek, bénának, vaknak a panasza, haldokló embereknek és haldokló intézményeknek a jajkiáltása. És ebben a kétarcú időben is uj ifjúság nőtt fel. Egyik része, melyet Itemarque festett, talán túlzottan, de még mindig találóan, áz iskola padjáról lépett a harcba, szertelen lelke­sedéssel és hamis becsvággyal teleaggatva. Mi­kor megérkezett a katasztrófa pillanata, a véres kijózanodás ledöntötte idealizmusát, legnemesebb­nek gondolt vágyait Mába valóságnak bélyegezte és újat építenie már nem volt ereje. Ezek a hábo­rú igazi áldozásai, — mondja Remarque —, mert jövőjüket, idealizmusukat ölte meg a véres idő. Utánuk, az átmenet után, mi jöttünk, a mi if­júságunk. Szintén egy német Író, Ernőt Glaeser, jellemzi találóan a maga keresésében, helyet nem találásában ezt a fiatalságot. Nekünk a világhábo­rú és válsága mát nem volt testi élményünk, minden csalódása után ie meghagyta, nekünk áz újat kereső erőt és lelkesedést, hogy uj idealiz­mussal a vákozottbam is érdemes feladatokat és megvalósulási utakat találjunk. Azért mi is láttuk a kétarcú ülőnek mindkét arcát és látómása mé­lyen a lelkűnkbe vésődött. Az előbbi kor kicsi­szolt rendezettsége, látszólagos harmóniája hír* télen romhalmazzá dőlt és minden uj szint kapott. Amit gyermekkora okban nagynak, fontóenák tar­tottunk, jelentéktelen kicsié éggé tört szét és he­lyét sokkal átfogóbb, reálisabb értékű kérdőjelek foglalták- el. S mikor a kérdőjelek felé indultunk, miikor a szép meseországból a valóság jajkiáltó, göröngyös talajára buli t utik, akkor játszódott le lelkűnkben a ltagv átalakulás. A zánkozótt. indi* vktúalíziiui.sból annak a, megismerésébe léptünk,- ----------------------------------------n r~—nn«rnrTnirn«iTm^^ i nmin ii If júság és kultúra Dúlta Zólyomi Norbert dr. pozsonyi előadásából hogy nem a mi kis egyéni lelkünk kérdései a leg­égetőbbek, hanem a köröttünk levő sok nyomor, embertársaink fájdalma, a pusztuló nézetek é* pusztuló társadalmi osztályok. Ezért tűzte ki az ifjúság Mécs László szeretet- rózsáit a zászlajára. A sors, bennünket, kieebbsé- gá magyarokat közös szolidaritásba, uj, külön ér­dekvédelmi csoportba szorított, melynek nem volt múltja, jelenje elvár és csak jövője lehet termé­kenyebb. Ezért ragadott magával bennünket Győry Dezső kisebbségi Géniusza, mert dolgozni akarunk az uj szolidaritás kulturális és gazdasági VáruJásáéri. A viszonyok sivársága, a középosz­tály szilárdsága, a magyar falvak pusztulása, ma­gyar eszmék, szociális eszmék megújhodásának a szükségét zúgta. Ezért volt a mi forrongó, kábító, serkentő élményünk Ady költészete, Móricz regé­nyei, Kodolányi futótüze és ezért marad minden­kor lelki élményünk és szeretetünk tárgya Szabó Dezső zsenialitása is, — ha a költő-ember súlyos helyzetében bármit is tesz — mert mi nem az esztétikai kritika hideg bonekésével az embert boncoltuk, hanem lendítő, magyar fajunk szerete- tétől pezsdülő eszméit szívtuk magunkba. Ilyen beállítással nézzük nemcsak az irodalmai, 'hanem a művészetet, a tudományt is, amikor egyé­ni pepecselés 'helyett a védő, a reformáló tudo­mányok — a kisebbségi jogvédelem, a közgaz­daságtan, a szociális alapon álló technika — szükségességét valljuk, amikor a festményekben, a rajzokban problémáink kifejezését, gazdagítását, keressük. Az individuális és a társadalmi élettől távoleső, eokezor csak szórakoztató kuJtura * kollektív, vagyis a csoportéletet néző és tenden­ciózus kultúra váltotta fel és reális programadá­sával az elsőt háttérbe szorította­A történelmi válságok ifjúsága ebben mindig egyforma. 48-ban is szívesen tanúimányoata Her- bartot, olvasta Walter Soottot, a romantikusokat, de programot csakis Petőfi költészete, Eötvös re­gényed jelenthettek. Mi is esztétikai gyönyörrel olvassuk, szemléljük az abszolút, nyugodt mű­vészetre törekedő művészetet és irodalmot, de ter­mék éh yí tőén serkenteni, friss idealizmussal meg­tölteni csak az az irodalom, az a művészet tud, melynek hátterében európai és magyar sorsunk problémául, vajúdásai, irányitó eszméi világi tó­nak. Szeretjük az abszolút, a szép kultúrát, fog­lalkozunk véle, érdékel, de nem indulunk utána., mert magyar sorsunk mostani súlyosságában nem első célunk egyéni lelki pepecselésünk, meri mun­kát és nem szórakozást kérésünk, mert a múlt tapasztalataival szivünkben munkás jelenen át szebb jövő felé akarunk sietni! Mit Jelenít tehát a kultúra a mi maá ifjwigunk- naJk, a mi kisebbségi magyar ifjóságunknak? Ke­resést. a, közös sorsiban felimeredő kérdéseknek és feleleteknek a keresését, — és küzdőimet, az égé* tő kérdéseikkel szivünkben küzdelmet európai és magyar megújhodásunkért! A Toldy-Köriérliénekhara nagy sikert aratott Budapesten Budapest, április 14. (Budapesti saerfcess- töségünk tel efönjei entéee.) Tegnap, vasárnap este tartotta meg a pozsonyi Toldy-Kör férfi - énekkara hangversenyét a Zeneakadémia nagytermében- A poasonyi dalosok óriási si­kert arattak és a közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta művészi előadásaikat. Né­meth István Lászlót, az énekkar fiatal kar­nagyát, ötször egymás után kitapsolták és ráadást is kikényszerít ettek. A hangverseny hívóját emelte, hogy azon Bartók Béla is nászt vett és báróm szerzem én vét adta elő zongo­rán. A hangverseny szünetjében Gerlóczy Bé­la, az Orsz. Dalosszövetsiég elnöké, koszorút nyújtott át a pozsonyi éneikkairnak. Az előadá­son megjelent Izabella főhercegasszóny, Pal- lier VáeiáV budapesti csehszlovák követ a követség tagjaival együtt, Raff^v Sándor re­formátus püspök, Saimarjay Lajos, a MÁV el- nükigazgat., Pettkió-Sandtuer Aladár népjólé­ti minisztériumi államtitkár, valamint a köz­élet és a művészvilág számos kiválósága. Nem bolygó az újonnan felfedezett csillag, hanem üstökös! Ncwyork, április 14. A Lowéll-óbszéavátö fiüm igazgatója, Shiper dr. jelentést adott ki, hogy az általa felfedezett csillag égy hónapi vizsgálata után kételyek merültek fel arra vonatkozólag, vájjon a csillag a kilencedik bolygó lemie-e. Shiper lehetőnek tartja, hogy az égitest egy kisebb bolygó, vagy üstökös, mert a pályától való eltérés csupán O.ű-et tesz ki. Ez azt jelenti, hogy aa égitest sokkai la­posabb ellipszis-pályán mozog, mint a többi bolygó. A földpályáihoz való hajtása 17 fok és 21 perc, tehát sokkal nagyobb, mint a nagy bolygók ekliptikája.* Shiper dr. kételyét a többi csillagvizsgáló intézet megfigyelései i gazol.! 1 i. iá t szán iáik. narauB \ MQ9m$jFÍ6í „MUSilCJI** SSÍSQtl zongorakészilö és hangoló zongora raktára, j tircossfllng Rakíárcm csalt viEágmáirkás zongorák és pianinók. SlaéAs er©«*«ÉÉ ^yörl ©rom, kis ftavii részletre ia. Kérjen díjmentes érajá»ilas©t, HkamgoSésn, jav8fáns — vidéken ís — lutányotan, garanciáival. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom