Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-02 / 76. (2297.) szám
1930 Április 2, szerda. $«MffliSJa6Bme9maHHBaM^«S£awM*mmKBSHEiESMBaBBeBaaBae A pozsonyi sö tizenhatéves, ragyogóan szép manehen-íeányát megszöktette Budapestről Árpád báró Az anya íeány&zöhtetés miatt bűnvádi §ei§eieniésí tett a hám ellen Budapest* április 1. (Saját tndósiiífcóníkMl.) Ujábib arisztokrata-eset foglalkoztatja a budapesti főkapitányságot. Gziczvarek Fereincné leányszölktetés miatt fel jelentést tett a boida- pesiii rendőrségein báró Solymossy Árpád elten, mert — a feljelentés szerint — a báró Fiatalkorú leányát vidékre szöktette és ezért kérte ellene a bűnvádi eljárás megindítását. A s&riőzö családfa Czáczvarek Ferenené Kőbányán a Maláta- ucca 3. számú házban lakik. A földszinten szoba-konyhából álló udvari lakása van. Cseh származásúak, huszonhat évvel ezelőtt jött Budapestre férjével együtt. Férje sörfőzőm-es- fcer leüt a D réher-sörgyáhbam. A házasságból hat gyermek született. Négy leány és két fiú. Mind a négy leány gyönyörű szép. Az a kisleány, akit mást elszöketett a báró, tizenJmtéves és az egyik belvárosi dávat- szalónban pró bakisamzony volt A manequínek birodalmában jól ismerték i kis kőbányai leányt, mindenki dicsérte remek alakját és feltűnő szépségét. Szőkehaju, bájos arcú leány a kis manequin, aki a Kris- fcóf-téri divatszalonban’ ahol alkalmazásban volt, 120 pengő havi fizetést ikapott. Ezt a pénzt hiánytalanul hazaadta édesanyjának, aki gyerekei keresetére rá volt szorulva. Férje ugyanis nyolc évvel ezelőtt Mha-gyta a családot és Pozsonyba költözött, ahol a városi sörgyárba állott be. A férj azóta szerény keresetéből hazakűldött havonként kisebib-nagyobb összegeket, hogy ifcShonmaTadi családiját támogassa, most karácsonykor azonban a pén-zkiMdemények elmaradtak. A férj megírta levelében, hogy most már magának is szüksége van a pénzre, mert udvarol valakinek és ed alkarja azt venni feleségül!. Ezért a válópert is megindirija felesége ellen. A leányok úgyis nagyok már — jegyezte meg levelében a sönfözőmester — mindegyiknek van keresete, nincs tehát szükség .az ő szerény támogatására. Gzáczvarekmé négy lánya dolgozott, és kereseti. Az idősebbik leány manikürszalónt nyi-' tott és két segéddel dolgoztat. — Havi 190 pengő az üzletbér — mondja az édesanyja — és rengeteg adót is fizet. De nagyon jő leány, itthon lakik és amit keres, azt haza adja. — A második leány, az Éva, — beszél gyermekeiről Cziczvarekné — most már, hála Isten, rendeződik az ő dolga is, Serényi István grófnál van, a menyasszonya, aki rövidesen elveszi feleségül. A harmadik leány egy belvárosi divat üzletben elárusitóleány, a negyedik pedig, aki most Mró Selymessyval kapcsolatba került, a Szidi-szaténban próbakisasszony. Ez a leány olyan szép hogy a két évvel ezelőtti szépségkirálynő választáson a hozzátartozók szerint, azért vitte el előle Simon Böske a pálmát, mert magyar neve m Nem akarták, hogy Misa Hungária idegen hangzású név viselője legyen, A kis prébakisassBony hasonlóit is Simon Röskére, csak gyermekesebb az arca. A belvárosi divatszalonok versenyeztek a kisleányért, mert remek alakja volt, A gyönyörű szőke leánynak két év óta vőlegénye vem. A vőlegény fiatalember és fértfíiszepség. Halálosan szerelmes volt a leányba és úgy tervezte, hogy a napokMn viszi el szüleihez vidékre és bemutatja menyasszonyát, A bemutatás után tartották volna meg az esküvőt. A vőlegény szülei jómódnak, háromszoMst lakást is berendeztek volna a fiatalok részére. Társaságokba járt vele, de már kapuzárás előtt a leányt mindig hazavitte. A szép szőke marénuinről a divatszalónok tájékán mindenütt mint megközelíthetetlen szigorúan nevelt leányról beszéltek. A fiatalok körülbelül két héttel ezelőtt ösz- szeveszteh — Ez azonban nem volt szakítás, — magyarázta Cziczvarekné —- csak amolyan kisebb összekoccanás, ami szerelmes fiataloknál elő szokott fordulni. Azóta ki is béfcültek egymással Megjelenik a báró Úgy látszik, az Összevoszés utáni időben történt meg a kis manequin és a báró között az ismerkedés. A szőke kisleány teljesen elveszr- tette a fejét. A báró igen szép kilátásokat festett elébe. Az édesanyja szigO'man megdorgálta a leányt az újabb ismeretség miatt és a vőlegényt is figyelmeztette a rivális közbelépésére. Anya és vőlegény együttesen a lelkére beszéltek és ennek a hatása alatt a kislány megígérte, hogy megszakítja ezt az ismeretséget és semmiféle meggondol atlanságot nem követ el. Amikor már elsimultnak látszottak a főúri ismeretség hullámai, a vőlegény elhatározta, hogy az esküvőt siettetni fogja. Csütörtökön megállapodott választottjával abban, hogy pénteken felhívja telefonon a divatszalonban és megbeszélik az aznapi találkozót. Csütörtökön este a leány hazajött és elárulta édesanyjának, hogy délben együtt volt báró Solytmoesyval a tenyészállatvásáron. A Mró autóján voltak kint és a báró vitte visz- sza őt a divatszalón elé. Az anyja újból meg- dorgálta. Pénteken reggel a leány rendes időben ment e! hazulról, azt mondta, hogy a Kriétófí- téri szalonba megy. Nem vitt miagával semmit, egyszerű, csinos ruhájában távozott. Amikor már a konyha küszöbén elköszönit, hirtelen visszaszólt: — Tíz óira tájban egy autó fog a ház elé érkezni, ha a sotffőr bejön, édesanyáim küldje el á kocsit. Ezzel becsapta maga mögött az ajtót és kiszaladt a kapun. Az anya sommá rosszra nem gondolt. Délelőtt a vőlegény felhívta a disvaitezalánt és ott közölték vele, hogy a menyasszony többé nem megy be a &za~ Iónba. . A kora délelőtt! órákban a leány nővére felhívta a divatszalón iüulajd.onosnőj'ét ée ezt mondta neki: — A húgomat ne várják már, mert ezután nem fog jelentkezni a szál ónban, hogy ruhákat próbáljon másoknak. Nagyon sajnáljuk a kislányt — mondta a divatszalon tulajdonos nője -—. nagyon kedves és jóravaló lány volt. — Ne tessék sajnálni, most már jobb dolga lesz — nyugtatta meg a nővér telefonon. Amikor Cziczvarekné értesült leánya eltűnéséről, elsietett nagyobbik leányának Vajda- uccai lakására. Ott megtudta, hogy pénteken délben a nagyobbik leánynál ebéd volt, amelyen a vőlegény Serényi grófon kívül jelén volt a kis próbakiisassszony s M ró Sol ymossy. Ebéd után négyen beültek a báró hatszemélyes kékszinü nagy autójába és vidékre utaztak, állítólag a Mró birtokára, Anfalmajorha. Az anya ieljeíeníése Cziczvarekné még pénteken este felkereste az elhagyott vőlegény és kettőn elhatározták, hogy másnap délelőtt együttt elmennek a főkapitányságra és feljelentést tesznek a báró ellen leány szöktet és miatt. Ez meg is történt’ a vőlegény kisérle be Cziczvareknét a főkapitányságra, ahol megírták a feljelentést s azt az anya irta alá saját-' kezüleg. i— Leányszöktetés miatt jelentettem fel a. bárót — mondta az asszony s közben sí rni kezdett — itthagyta az állását és a vőlegényét, aki uritársaságba vitte és szép jövőt biztosított számára. Azzal a Mróval még számol ni fogok — kiált fel sírás közben az asszony —* most már kényszei'Ueni fogom, hogy vegye el a lányomat feleségül. A vőlegény is nagyon le van sújtva és nem tudom, hogy elkeseredésében mit fog csinálni — ... Fe lépítik az el$a felSbanoiát Budapesten Budapest, április 1. (Budapesti szerkészlö- ségüok telefonj elöntése.) A közmunkatanács az eddigi gyakorlattól eltérően megengedte, hogy a most tervbe vett Erzsébet-sugárut torkolatánál egy felhőkarcolót épülhessenek. Ez lesz a magyar főváros első felhőkarcolója. Budapestet! földrengést észleltek 14GG km. taseíságtiéS Budapest, április 1. (Budapesti szerkesztő-’ aégíkuk telefonjelöntése.) A földrengéstani intézet 1400 kilométeres távolságban több földlökést észlelt. A földrengést jelző készülék fci- 'engé>e 32 milliméter volt. Barna este jött be a szerkesztőségbe, e a folyosón, mely szobájához vezetett, elcsípte Vedres, aki mellékesen és tompított hangon közölte el menőben vele: * — Lajost vond felelősségre sportügyben. Bólintott, természetes magátólértetüdőssel, * ment tovább. Ajtaját nyitva hagyta, többen jártak a folyosón, időnként izgatott megjegyzések lobbantak el, hallotta a segédszerkesztő éles hangját, aki magánkívül üvöltött valamit, aminek nem volt semmi értelme. „Tűrhetetlen és példátlan" — hallotta. Rögtön utána megjelent a segédszerkesztő szikár alakja szobájában, megállt az ajtó mellett s odaszólt neki: — Most kezdd te. — Tűrhetetlen és példátlan, — ordította Barna. —• Egyszer már meg kell mondanom neked. Ez volt az utolsó eset a vedd tudomásul, ha most nem csináltok precedenst, fegyelmi elé viszem az ügyet. Felveszem a legfelsőbb tanácsig, ha tetszik, felviszem a íport-tanácsig. Egyszer már Tendet kell csinálni. — Nem jó, te marha, — mondta halkan Sárkány s becsukta az ajtót. Félhangon beszéltek. Barna, akinek mindeddig sejtelme sem volt semmiről, rossz hangot ütött meg. A volontőrröl volt szó, egy nagyon fiatal, pattanásos emberről, aki néhány napja a titkár szobájában ült, ajánlólevelekkel a zsebében, e még nem sikerült a főszerkesztő elé kerülnie.' Erre való tekintettel állandóan lakk- cipőben járt, mint aki nem tudja, a kővetkező órában milyen sorsdöntő dolgok történhetnek vele? A zsebében kéziratokat szorongatott, néhány verset, « mint szelíden mutatta a ceruzáival irt lapokat: verses prózát. Valahonnan az érettségi elől futott el esztendeje, s egyik nagybátyjának, régebben „összeköttetése volt a lappal". A biztonság, amellyel fellépett, mikor első napon ajánlóleveleit a titkárnak bemutatta, határozottan elhagyta a rövid idő alatt, mióta a szerkesztőség játszott vele. Általában úgy tett mindenki, mintha nem látná. Egy hete ült már a titkár szobájában, de köszönését egyáltalán nem fogadták, vagy, •mi még fájdalmasabb volt, rendkívüli udvariassággal és idegenséggel fogadták, mint olyan emberét, akinek létezéséről fogalmuk sincsen. Jelenlétében különö« dolgokat beszéltek, elnézve fölötte, mintha ott se lenne. Izzadva és szorongva ült egy széken s nem tudott mit kezdeni. Néha arra gondolt, hogy veszi a kalapját és elfut. De a zsebében titkon már ott hordta a névjegyet, melyet előre megrendelt: „Lorántffy Róbert, a „Pesti Újság" belső munkatársa". Titkon, a városban, egypár embernek már meg is mutatta. A Lorántffyt Lauíer- ből csinálta, ® kétségek kínozták, hogy nem hos8zabb~e egy f-el, mint kellene? Odabenn kiadták a jelszót, hogy meg kell gyúrni egy kicsit. Az ilyesmi megbeszélés nélkül történt, egyike a villámgyors ötlettelenségeknek, amellyel a nap, munkájuk, egész életük eltelt. A neves riporter egy napon m eg állott előtte, szigorúan reászólt s bevitte a segéd- szerkesztőhöz. Mondókáját dadogva, hideglelősen adta elő. Aztán átnyújtotta kéziratait. A segédszerkesztő hosszan ránézett, fölállt, közel ment hozzá, mélyen a szemébe bámult, s egyik kezével ruhája szövetét kezdte dörzsölni. „Érdekes" — mondta orrhangon, kőzolhajolt a szövethez, eltűnődve nézte, a fejét rázta, aztán visszaült asztalához, egy ollóval nyírni kezdett, s a továbbiakban nem szólt egy szót sem. Mintha ott se lenne. Egyideig állt még, aztán kísompolygott. De ettől & perctől foglalkoztatták. Meglepő és különös dolgokra használták. Sose hitte, hogy az ujságims ilyen titokzatos. Egy távoleső szobába küldték be, gyorsan, hogy vegye föl a német kancellár nyilatkozatát, aki telefonon a bagdadi kérdésről óhajtja informálni a lapot. Reszketve ült a telefon előtt, ceruzával a kezében, messziről búgó hang jött, egy hang bemondta: „Berlin" — aztán megint bugás, aztán egy recsegő hang: „Hier Kabinettskanzlei des Reichskanzlers". A kancellár titkára kérte, hogy jó helyen, a vasárnapi számban közöljék nyilatkozatát. Rendkívül gyorsan diktált, kissé érthetetlen, hosszú német szakkifejezésekkel, időnként azt mondta: „stop". Keze száguldott a pppíron. A nyilatkozat terjedelme harminc oldal volt. Este kilenckor állt fel, csuromvizes homlokkal, szédülten. A segédszerkesztő átvette a kéziratot, melybe bele se tekintett, de a papirost alaposan megnézte, a körmével egy kis próbát is csinált, hogy elég vastag a jó minőségű papir-e? Vasárnap izgatottan kereste a nyilatkozatot a lapban, de nem találta sehol. Megdöbbenve szögezte le, hogy a lap fütyült a német kancellár nyilatkozatára. Vagy elküldték este tizenegykor a Liliom-ucca 14-es számú házba, hogy nézze meg, ott lakik-e bizonyos Bamberg? Titokban taxit vett, csakhogy gyorsabban járja meg az utat, s jelenthesse, amit a házmester' gorombán közölt vele, hogy Bamberg nem lakik ott. Kéziratairól, melyeket első napon átnyújtott a segédszerkesztőnek, nem hallott többé semmit. Ha bemerészkedett a szerkesztőség belső folyosóira, a beszélgető csoportok halkították szavukat, megvárták, amig elsompolyog mellettük, csak aztán tárgyaltak tovább. Valószínű volt, hogy szenzációkról beszéltek, országos titkokról, vagy az irodalom rejtett kulisszathi- reirői. Szivébe fájdalom nyilait. A vitatkozó csoport, mikor az újonc hallási távolon kívül ért, elégedetten mosolygott. Valamit meg kellett szokni itt, amit nem értett. Mintha senki nem mondaná ki azt, amiről beszél. Telefonbeszélgetéseket hallott, melyekből nem értett egy szót sem. Nagynevű Írók jöttek, s alázatosan és türelmesen ültek egy karosszékben, félóraszámra várakozva, mig beengedtek őket. Tábornokokat látott szorongva s választékos udvariassággal tárgyalni kis riporterekkel, akik közben cigarettáztak s jóindulatúan bólogattak. Sejteni kezdte, hogy ajánlólevelei ebben, éppen csak ebben a társaságban nem érnek fabatkát sem. Hogy ez az a hely, ahol senki nem tud rajta segíteni, se a bankelnök protekciója, se a magasrangu politikus baráti telefonja nem ér itt semmit. Hogy itt teljesen magára maradt, arra a kevés valamire, amit tud, vagy nem tud. Hogy ezeknek a mindig izgatott, veszekedő, semmiségeken felinduló embereknek, akik e szennyes falak között egybegyülnefc, semmi nem elég jelentős, se vagyon, se származás, se összeköttetések, minden gyanús egy kissé a szemükben, mindent lenéznek egy kissé, mindenre „tudnak valamit", — egyetlenegy dolgot tisztelnek, ha valaki munkáját kifogástalanul ‘ végzi. Ez az a társaság, ahol senki rajta segíteni nem tud, csak ő maga. Egyelőre cafatul állott a dolga. Barna hátradőlt a székében, cigarettázott s bágyadt érdeklődéssel hallgatta Bárkányt. Fél- szavakban tárgyaltak. Barna a cigaretta mögül összehúzott szempillával bámult a lámpába, a program nem hatotta meg, nem érzett szivében szánalmat az újonc iránt, akit nem ismert, de őszintén kívánta neki, hogy idejében mog- futamodjék. ö már régen tudta, amit az újonc nem is .sejtett, hogy ebben a mesterségben nincs siker, amit realizálni lehetne, hogy mindennap: minden egyes sorral, amit leirt, egészen élőiről kellett elkezdeni pályáját, mindennap meg lehetett bukni, s mindennap be kellett bizonyítani, hogy még nem bukott meg. Szórakozottan arra gondolt, hogy ezt is meg lehet szokni. Ezek sí emberek, s ő maga is, öntudatlanul valami olyan magasfoku feszültségben éltek állandóan, hogy őszintén és érdeklődéssel csak az egészen jelentéktelen behatásokra tudtak még reagálni. Olyan idegzetek voltak, melyeken állandóan egészen magasfoku áramokat bocsátott át a világi olyan magasfokuakat, amilyet az emberi test már veszély nélkül engedhet át magán. Minden, ami a világban történt, a legnagyobb 8 a legkisebb dolog, csak „anyag" volt, mely nem jutott el tudatukig. Az óriási gépek, kérlelhetetlen és mohó vadállatok, lenn a pincében a nap bizonyos órájában enni kértek, falták a világ híreit, melyeket ők terítettek elébök. Barna ásított. Anarchista volt, minden munkát gyűlölt, a sajátját a tetejébe le is nézte. Már régen nem értette, hogy mi köze ehhez? — csak azt tudta, hogy nem tud nélküle élni. —i Fegyelmi? — Fegyelmi, —• mondta Párkány. •— Tudod, valami cikket hozott, arai kompromittálja a sportot. Most mind bejövünk és vésztanács, ö csak álljon kinn a folyosón és hallgassa. Aztán jöjjön be külön. őszinte örömmel néztek egymásra: —« Hogyne. Állandóan játszottak. Vagy ötvenen lehettek, legtöbbje kopasz, öreg ember, minden re mény nélkül az életben. Makacs lelkesedéssé; játszottak, megbeszélés nélkül, egy különös játéktechnikával, melyet a kívülálló nem értett. Az összjáték tökéletes volt. Egyetlen elejtett, látszólag értelmetlen szó elég volt, bog}' az 3 ÖSSZJÁTÉK Irta: MÁRA! SÁNDOR
