Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-13 / 86. (2307.) szám

10 ___________<gis«3a Ma-<steg^HnatBB__________________________________________________ mb» *<*m, «, Miér t dugnék struccmódra homokba s te­jitalfeet, miért ne ifflnemék el a bűnügyi re­gény nev^ő tendenciáit ée eredroényeétt Hé ölj, ne lopj, — a kriminólie irodalom annyi nyomatékké hangsúlyozza ki ée hozza alá a kőtábláMw végett paraa»aokttofeaL, betartá­sok előnyét aranyira plauzibilissé teszi a bőn hődés elmaradhatatlan voltának már tn tma lomág menő ismételgetésével, ahogy a „sao batiszta" irodalom nem képéé rá, mert mean engedélyezheti magáinak a banalitás és a se­matizált nKjodanávaló kurusáti Tökéletes és homogén jellemek csak a döj fearoesék és a* izzadtsággal kiagyait operet­tek világéban léteznek. Telítve vágyónk jóéi rossz tulajdonságokkal vegyesen a aminek, hogy mely komponensek vetődnek felszínre a lélekben, rengeteg függése, kusza szabályé van. Elméletileg kimondható: a gonosztevő ott lappang mindenkiben, csak az alkalomra vár, hogy életjelt adjon magáréi. Mindenki­ben él bizonyos kvantuma a bűnözési vágy­nak. Akiben ez a vágy orrá lett, a bűnöző De nincs ember, aki gondolatiban vagy leg­alábbis tudata alatt, ne követett volna el bűn­cselekményt. Mert mindén vágy kielégülés után kutat és minden MelégtŰetlen vágy megbontja azt a lelki egyensúlyt, melyet vá- gáTisa® jellemnek nevesnek. A freradá pszichoanalízis megalkotta a Wurasehtraum fogalmát. Így nevezte el az él mok ama fáját, melyek tudatalatti vágyainkat kompenzálják. TágaJbb értelemben idesorol­hatók mindazok az élmények, amik fantá­ziánkon át kerülnek hozzánk, nem utolsó sor­ban a könyvolvasás nyújtotta élmények. A’ modern kriminálpsrtchológia számára isme­retes tény a bűnügyi regény viMmMrrtó- szesrepe a bünöraéri hajiam levezetésénél. 4. A statisztika tanúsága szerint a® utolsó 9 esztendőben elkövetett bűncselekmények kö­zül csak körülbelül 50 százalék motiválódák haszonleséssel és pénz utáni vággyal, a bűn­esetek másik fele (!) mögül a lélek szinte ki­ismerhetetlen bünsóvárgása veti előre baljós árnyékát. (Kéjgyilkosságok, kleptománia stb.) A bűnöző, aki szükségből vét a társadalom törvényei ellen, jóval kevesebb fejtörést oko® a tudományos kriminalisztikának, mint a. má­sik fajta, aki hajlamait éli ki a különféle bű­nökbe®. Aratóié Francé egyik t»p«msá lett figurá­jától azt kérdi valaki: — Minek önnek a törvény? — Vétkezni! — feleli amaz. f Ez a szellemes válasz néhány virtuóz szó­ban nagyon sokat mond: amíg törvény les®, bűn is lesz. A. bűnügyi regény pedig, mely az elkerül­hetetlennek látszó vétkezés számára a tár= Hadiadóm szempontjaiból relatíve veszélytelen módot nyújt, nyilván hathatósabban csök-- '! rí keríti a bűnesetek számát, mint akárhány e célt szolgáló - intézmény. ....... ys^sr*/ 5. A rablólovagok hátborzongató tetteit tag- láló vásári füzetek és kalendáriumok csak-, nem oly régiek, mint maga a könyvnyomta­tás, Pórison du Teprai-1, a múlt század francia irodalmának történetében alig említett író az első tudatos művésze ennek a műfajnak Rocamibole című regénye, mely csekély 36 kötetből áll, évtizedeken át volt olvasmánya millió és millió embernek. Régi könyvesbol­tok elhanyagolt polcain ma is felfedezhető még a Rocamibole egy-egy rendszerint növi ditett és átdolgozott fordítása. Ha meggondoljuk, alapjában vétve mily keveset változott a kriminális irodalom lé­nyege Terrailtól Edgár Waliace-dg, önkénte­lenül is felvetődik bennünk az. észrevétel, hegy a Mteraturának ez a része fix szükség­leteket ©légit ki, igazi tömegáru, melynek csak a kiállítása változik. A bennük dolgozó erők épp úgy változatlanok maradtak, mini a lélek, mely létrehozta őket 6. bürcsa eredményekhez vezetne a bűnügyi irodalom esztétikai boncolgatása, az bizonyos. De az esztétika elvégre deduktív tudomány, pár tucat mestermü tanulságaiból szűrődött le s így annak érvényét igazságtalan volna, oly irodalmakra 'kiterjeszteni, melyek oéükb tűzései nem annyira literárisák, mint. erköl­csiek. A bűnügyi regény születése pillanatától egyetlen témát variál, a bűnt, mely elveszi „méltó" büntetését. Olyasmi ez, akárcsak a® algebra-példáik hajdani tankönyveinkben, ahol adva volt a feladvány s utána zárójelbe® ott állott az eredmény. Az eredmény éleve meg volt adva, a „feunszt" éppen abban ál­lott, hogy ökonomikus és szaíbááyeraerü mát© maitákai levezetésse.l jussunk el hoezá. A ponyvaregény faktorai is adva vannak a bűn és bünhődés formájában. Mennyi rutint, vár- tuózitást és fantáziát igényéi mégis az*, amíg az iró elvonszolja hősét az előre tudott, szóval igen könnyen ellenőrizhető eredményhez., a bünhődéshez. A bűnügyi regény kathaxzisa tiszta és he mályoélküli, mert e földről való tényezőket alkalmaz. Ám van a kriminális irodalomnak egy lég újabb oldalhajtása, mely előtt a legminueió znsalbb esztétika is meghajol. Az ábszoicft művészi lendülettel konoipiált detektivm génynek Óbester tón, a nagy angol iró, a pu Nyolc férfi és egy nő rohama á világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. ” ■—■■ 4 Mount Everest-expedíció tábort ver a Csomo Lungma tövében — A Kama-völgy felderítése — • k-r,;. .... . *Á . m . A*fp4Vor azután a földerítő utak a Csomo Ltrcgma-es oport, nyugati oldalát illetőleg elég tájékozódást nyújtották, megkezdődhetett a Csomo Lungma északi oldalának földed- - tése és megostromlása, mart ez az oldal a hegyóriás tulajdonképpeni Birodalma. Az expedíció Zaimbun keresztül ju­tott az északi oldal alá. Zamlbu gazdag falu, dumelynek lakosai 3000 jakk birtokosai, a ti­beti falvak gazdagságát pedig a jakkok száma szerint mérik. Zam-buból egy völgy egyenesen a hegyhez vezet,- amely meredeken emelkedik a völgy talpa felé. A völgyet Rongbuk-uak hívják és a jéggel megtöltött, gleccserekben gazdag magaslati völgyek közül való. A Rongbuk gleccsered ott erednek a Himálaja hegyóriásá- nak oldalán és onnan szállitjálk le a jégtömege­ket amelyek megolvadva, az Árun folyót táp­lálják, A* angolokat valósággal elragadta ennek a tájnak nagyszerűsége, amint a völgyön fölfelé haladtak.- Az előnyomulás azonban nem volt könnyű. Már a Z*mbu mögötti gleocseráron va­ló átkelés sem volt könnyű. Osöbu kolostora áS a glecoserfolyó partján, magán a folyón nyomorúságos híd vezet át. Az állatokat nem is. lehetett átszállítani ezen a hídon. A csomago­kat az expedíció tagjai egyenkiut cipelték át a hídon, a jakkokat pedig áthajtották a jeges vraen. Csakhamar elragadta őket a völgy fenséges szépsége. Valóságos meseországra bukkantak itt, minő nincs más a földön. Béke. ée végtelen csönd honol a völgyben, amelynek vadsága, hihetetlen mértékben jelentkezik. Magasról, a hó birodalmából hihetetlen nagyságú kőszik­lák. suhannak alá a glecoserfolyó vad árjába, amely a hatalmas kőbuekólkat tovasodorja. Majd újból kiszélesedik a völgy, kinyiMk, mint a szentély, érthető tehát, ha * primitív tibetiek szent helynek tisztelik a fenséges pompájú völgyet, Ez az érzés tölti be a szerzetesek leikét, akik egy nagy kolostorban élnek itt és azoknak a férfi- és női remetéknek lelkét, akik nagy számban élnek a sziklabari angokbau. Ezek az emberek mind elfelejtették a külső világot, a. völgynek békessége sugárzik vissza c&elekede- keifiben, Nincs itt semmiféle lárma, nem ölnek meg egyetlen állatot sem, nem töri meg a csön­det a vadász fegyverének ropogása. A „vad" állatok itt olyan szelídek, hogy természetes vonzalommal közelednek az emberekhez, akik­nek részéről soha semmi rosszat nem tapasz­taltak. A vad hegyi juhok leereszkednek a völgybe és a remeték kezéből fogadják el a táplálékot. At angolok egész falakat figyel­hettek meg néhány méternyi távolságból, az állatok egyáltalán nem zavartatták magukat. Szikjai galambok, és a völgy minden fajtájú mád ár hada az emberek kezéből étkezik. , Az angolok, elsősorban pedig a hegymászó- osoport két tagja: Malory és Bullock kulijaival ebből a völgyből élesen nekivágott a hegy ol­dalának. A földerítő ntak egyrészt a Rongbuk- T<ő]g7 főgleooseré© vezettek, tehát egyenesen föl a .Csomo Lungma oldalán, másrészt pedig a Kongónk nagy nyugati gleccserén. De minden fáradozás hiábavaló volt, az éles hegyszárttyak és gerincek errefelé lehetetlenné tettek minden közeledést, Airvig a hegymászók a Rongbuk-völgyben tar­tózkodtak, Bury keleti irányban a Doya Lán keresztül Kharta faluba ment. Ez a helység a felső Arimnak, vagy a Bong 0sírnak .medre mellett fékezik. A falu. lakosai kezdetben na­gyon félénkeknek és tartózkodóknak mutatkoz­tak, a kise-bb-raagyohb falvak egyszeriben ki­haltaknak látszottak, amint az európaiak köze­ledtek. Az elmenekült falusiak azonban hama­rosan visszatértek otthonukba. A monszun-időjárás már beáljott és a hegymászók nagyobb vállalkozását csak­nem lehetetlenné tette. A monszun-azél az Árun völgyén nyomul be fölfelé egészein a Doya-szo- rosig, amelynek déli lejtőit még esővel áraszt­ja el ée így ezines virágtakarót borit erre a lejtőre, tnig a szoros északi oldalán, mint száraz ez-él ereszkedik alá a vigasztalan völgybe. A Bary-kűlönitinény Eh art a Sigarban meg­találta a dzsongpent. Ez a falu a Kharta fo­lyócskának, az Árun eme mellékvizének men­üép fekszik. A dzsongpen az utazók részére szép sátort veretett kertjében. A Bury-különitmény válla,Ikozázá/nak az volt a célja, hogy táborhelyet készítsen a hegy keleti oldalá- nak kifürkészése céljából. A eélt most elérték, mert Kharta a legalkajma^- eabh helynek bizonyult. Közben a monszun mindenütt úrrá lett a maga nehéz, esőben ter- Wee felhőivel. A felhőszakadások egymást, kö­vették. A patákok hamarosan megdagadtak, az utak teljesen elvesztek és a Tingri Maida®.­ra való visszatérés igen fáradságos volt. A Tingri fennsíkon is olyan rossz idő ural­kodott, hogy minden nagyobb vállalkozás lehe­tetlennek bizonyult. Hogy az expedíció tagjai mégis állandóan mozogtak és igen érdekes nép­rajzi anyagot hoztak magukkal, ez csak nagy tetterejüket bizonyítja. Az északi és nyugati oldalon végzett, kutató­munka ezzel befejeződött és elhatározták, hogy a Kharta-völgybe vándorolnak át s a keleti oldalon készülnek föl az ostromra. Itt is a „csupán" 4000 méternyi magasságban árpa és borsó terítette be zöld takaróval a völgyet. Khartában egy nagy házat béreltek, amelynek kertje is volt és a kertben ütötték föl sátrukat. Éppen a táborhely alatt zúgott tovább az Árun folyó megdagadt hullámaival sziklatorka felé, amely Kharta falu alatt kezdődik és amelynek zubogóin vad menydörgéssel tör alá. A völgy­nek itt 30 kilométeres szakaszon teljes 1500 méter az esése. Az expedíció tagjai Khartában igen érdekes meteorológiai jelenséget figyelhettek meg. A. monszunfelhők napról-napra az Árun völgyén haladtak fölfelé és a völgynek pontosan egy és ugyanazon a pontján föltorlódtak, úgyhogy Khartában a nap sütött, míg lejebb felhőszaka­dás öntözte a völgyet. Hogy a monszunnak ez a határa állandó, azt az erdei fák, a fenyők és a nyírfák mutatták, amelyek hajszálpontosság- nyira az eső-határig gazdagon tenyésztek, azon túl egyszeriben eltűntek, mintha varázsló tün­\ 1. Mint hírlik, illetékes kérők — németor­szági (mintára — törvényjavaslatot készítenek elő az állítólag egyre jobbam és veszedelme­sebb le; iip óban -eltűr jánzó bűnügyi irodalom letörésére. Az uj törvény szigorú büntetéssel sújtja majd a detekt.ivregónyek kiadóit és terjesztőit. A drákói rendszabályra az iraiciá- torok szerint azért vara szükség, mivel a kü­lönböző d ebek ti vbi stő riák a bűnesetek ro­mantikus kisziraeaésével alkaknueiak rá, hogy a primitív, fcritikótliara olvasót megingassák erkölcseibe®. Kétségtelen, hogy a készülő törvény jó- szándékra, kiindulási pontjába® azonban tel­jesen hamis. A ponyva ellen legfeljebb iro­dalmi ép általános esztétikai szempontok alapjára emelhető kifogás, (bár aiz eziránytu vélemények is nagyon divergensek), de hogy a bűnügyi regény nem ellenfele, hanem fegy- vertársa -az erkölcsnek, azt a ponyvairodalom hevenyészett lélektani elemzésével szeret­ném bebizonyítani az alábbiakban. % Szilágyi Dezső, a dialektikus készségéről ismert magyar politikus, az araekdóta szerint igy kiáltott fel egyszer barátai körében: — Állítsatok valamit, hogy megcáfolhas­sam azt! A bűnügyi regény hőse, a kockás ihaveloek- jával és rövidszárra angol pápájával szinte szánalmassá, pztereotipizált mester de tektiv, a sorok között kvázi ezt kiáltja: — Adjatok egy rejtélyt, hogy megoldhas­sam azt! Adjatok egy zseniális gonosztevőt, hogy börtönbe juttathassam! Az erkölcs és igazság nem ismernek irgalmat, minden gaz­tett meg lesz torolva! Akik a kriminalisztika szépirodalmát egy gőgös orrfintorral intézik el, lehetnek igen előkelő és választékos ízlésű literátusok, de riem lehetnek ismerői az emberi gondolat­nak vagy ami ennél is több: az emberi vágy­nak. Aki azt fejtegeti, hogy a bűnügyi történe­tek hatása amorális, erkölcs romboló, az vagy alapvető tévedésben leledzik, vagy sohasem olvasott még debektiivregényl. s csak valami kifürkészhetetlen ösztön parancsára szidal­mazza mindazt, amire a széles népi rétegek elementárisa® reagálnak. Minden nyelvnek vannak szavai, miket az ildomos arszlán a viliágért sem ejtene ki az úri szalonokban, de keresetlen hangulatai­ban, midőn lelki gátlásai felborulnak s úgy testen igazába® elkárorníkodja magát, csak ügy bugyognak betöle, mint a habzó bor. a kibon­tott fiaskóból. Nof, ezeket a szavakat törölni, valaipiely nyelv szótárából egyenlő volna a nyelvkiraos álszemérmes megosonl-ri fásával s tette volna ^ a tenyészetet. De Kfearta főtött i« északról felhők képződtek ée öntötték le ter­hüket, úgyhogy az angolok Khartában ugyan napsütést élveztek, de két esőterület közé vol­tak fogva, úgyhogy céljuk megközelítésére uj hadi-terveket kellett kovácsolniuk. Két ütjük volt, az egyik a Kharta-völgybe, a másik pedig a Kama-völgy. Mindkét völgy az Áru® völgyétől nyugati irányban vezet föl a Csomo Lungma-osoportra. Először a délebbi Kamar-völgyet kutatták át teljesen. A Kharta völgyéből a Langma Lám it jutottak oda és ismét csodálatos helyre jutot­tak, a Himálajának egy magaslati völgyébe, amelynek merész fölépítése és ereje mindazt fölülmúlta, amit idáig tapasztaltak. A sziklák valóságos kulisszákat alkotnak ebben a völgy­ben és a hatalmas kőoszlopok között gleocse- rok lógnak alá s csaknem szakadatlanul meny- dörgésszerü robajjal jég- és hólavinák zuhan­nak le. Mennél előbbre nyomultak, annál inkább vált úrrá mindenen a jég. A gleccsertömegek, ame­lyek az oldalvölgyekből összefutnak, áthatol­hatatlan akadályokká tornyosodnak a völgy közepén és a glecoeerbarrier mögött büszkén emeli ormát égnek a Csomo Lungma. De még egy hegyőriás van a Kama-völgyben, a 8470 méter magas Makalu, amelynek formája olyan csodálatos, hogy szép­ségében a Csomo Lungmát még fölül is múlja. Szárnyai azonban ezen az oldalon annyira me­redekek, hogy még a hó sem marad meg rajtuk. (Folytatjuk.) sem profitálna ezzel. Épp ily jogtalan és indokolntta® volna le bunkőzraá a ponyva regényt, amelynek nem­csak tradíciói, de klasszikusai is vannak s ugyanolyan szerves része a® irodalomnak, akár Petrarca szonettjei vagy Sophokles tra­gédiái. De adjuk meg a® erkölcsnek is, ami az er­kölcsé. Nyugodtan és meggyőződéssel állitiha lom, a „Kriminalromian" nemcsak hogy nem erkölcstelen, de egyenesen őre és hirdetőije annak az etikának, mely törvényeink filoző fiai bázisát alkotja s egyben örök rezervoárja ama jognak, hogy ember embert tetteiért szabadságvesztéssel, esetleg még súlyosabb büntetéssel ás sújthasson. Mert mit mond a bűnügyi regény? Ért mondja: — Nézd, nyájas, olvasó, itt vám például az a Faratomas, a XX. század legkönmönfoutabb kalandora, akiiben annyi ész, képzettség és úri fellépés összpontosul, amennyi bizonyára elegendő volna bármely egyetem tanári kol légiumának és' egy kisebb ország tisztikará­nak. De semmit sem ér ezzel a zseniális gazfickó. Szemben találja magával az egész szervezeti társadalmat, melynek megbízásá­ból és képviseletébe® Níck Carter, a világ hi/rti magándetektív, aki — ha meg egyáltalá­ban, lehetséges — Fantoma&náJ i© zseniéit sabb egy nraánsszal, izgalmas, ídegcsiklandő hajsza után bilincseket rak csuklóira s a frak- kos bitang az elektromos zsöllyében végzi tre nyomorult életét:. Tabló. Finis. Ami aa émelyítő szerelmi filmben a happv end, az a pom yvaregén jiben aa erkölcs diadala. Elmaradhatatlan cláohé. Mint ahogy a mozidarab végén megkapják egy­mást hős és hősnő, pontosan úgy kapják meg egymást a detek ti vregény utolsó lapján go­nosztevő és igazságszolgáltatás. Soha többé el nem válnak egymástól. , 8. , A nyájas olvasó, alti lélegzetéi visszafojtva követte Fantomast a Firat National Bank safe kamráiba, valamint dVSailamarder hercegnő illatos budoárjába, ahol a főúri család vagyn> riotoat érő diadiémjára vonatkoflólag jelent meg a lolva jikirály, a nyájas olvasó okul ezekből a. rémséges hiistóriákból. Mert bár­mily szierényieleri is legyen, azt nem tudlfa önmagával elhitetni, hogy szellemi s egyéb képességekben inegközeli thetné a már több szöi* emli'tetf: gonosztevői. Mármost milyen ki­látásokkal indulhat neki a bűnözés rögös ut­jának, ha, a kor, legkiválóbb gazzsenije is csak ngy kezére kerül a törvénynek, mint az egy iigyü, falusi ősinké tolvaj. A bűnügyi regény védelmében hicn Votári Dezső az erkölcs, mely úgy sem szavaikon mraiik, mát r

Next

/
Oldalképek
Tartalom