Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-13 / 86. (2307.) szám

Í1W iftgwéSs », y^sÁmmp, London, áprfün 12. A londoni leszerelési konferencia ki nem elégítő eszközökkel és politikailag elé néni készített program alap­iba kísérelte meg, hogy az európai és az óoeániteos, tehát a rOágpoHtilrai flották erő- vünwoyát egy megegyezés keretében szabá­I I m Kérjen ingyen f felvilágosítást és G?3?ojka fáié itatóróí! | ! Kéréséi eSegst tesz F, Gtíiofka cég, Pfeiouc 1 lyozza. A nyolcvan napja tartó tanácskozások végül is elég értékes é3 a világbéke szem­pontjából egyáltalán nem lebecsülendő meg­oldásira vezettek. A* európai politikától elfordult Amerika é# aa európai tengerészeit, meg légügyi fegyverkezés versenyébe b ©lerántott Ang­lia megteremtette a viíápolitákai paritást Ez a londoni konferenciának legfontosabb eredménye. Amerika az egyetlen ország, amely Londonban reális leszerelési elő­nyöket ért el. Amíg Anglia tengeri fegyverkezéséi 78 cir­kálóról Síire szállította le és Japán cirkálók­ban. és tengeralatti naszádokon tett enged­ményeket Amerikának, az amerikai kormány jelentékeny mértékben lemondhat a nagy flotta épitési program teljes végrehajtásáról. Nem kell Angliának és Japánnak becsvágyó konferencia-terveivel szemben felfegyverkez­nie. A nagy csatahajók kiselejtezése és 1536-ig az uj építkezésről való lemondás első­sorban a technika előhaladásának tett en­gedményt. Az „óriási csónakok" tuktagy célt adnak a légitámadásoknak, tehát a nagy csatahajók a tengerészeti technika tekinteté­ben már a múlténak tekinthetők. 1936-ig pót­lásukra a középnagyságú, igen gyors páncé­los cirkálókat találták meg. A londoni konferencia politikai esneősné- nyei közvetett vagy közvetlen módon jdtan­Lakkcipője tömpe amerikai orrával és főként a Miér kamáslija azonban kifogástalan. Hiába, Theodor mindig adott a külsejére! Mint az em, berek általában, még a légióm - popabbak is. Hogy taJkargatjuk ápolt, fürősztött bőrünk s az emibert életében annyi .bolond és gyöftrel- mes dologba haj szelő húsúnk hasábjai alá testünk robotos, örökfáradhatatlan hordárját: a csontvázunkat. Még irtózunk is e hű, öreg eselédtől, amely legreéüástaM) része lényünk­nek és legtovább elleniéül még holtunk után is az enyészetnék. Az agy: gonosz és üdvös- séges álmaink kohója, a szivünk, gyomrunk, minden érzékünk, amely kint és gyötört adott és idegeink kerítő hálója már régen por, de csontvázunk, amelynek életünk minden gyö­nyöréből csak a podiagra hasogató kínjai jut­nak keserves martalékul, még mindig dacol a megsemmisülés. ellen. És tessék! Theodor szégyen!i ezt az öreg cselédet még most is. Takargatja. Gyöngédségből iailán, mert 5 nagyon jól ne­velt ember s nem alkar ilyen d éra nglór­ián mutatkozni. Persze! Most máT mindent értek. A szakái- lát is, amely hosszan é? elmosódottan úgy úszik kétoldalt a válla íölötc, mint egy -tenger- fenéki medúzának bojtos csápjai. A sírban nőtt ilyen ápolatlanra ez a szakáll. Ez hát nem lázálom, hanem egészen szabá­lyos kiséríetlátogatás. De miért jött éppen hozzám? Kvaterkázni? Ilyen rossz odaát a hírszolgálat? Nem tud­ja, hogy már évék óta még csak nem is iszom? Vagy tudja, de amilyen nagy selma volt világéletében, arról, is informálva van, hogy a vendégeim részére tartok azért itthon egy kis papramorgót? Ahá! Már nézeget is körül a szobában. Tévedtem. Nem a szilvóriumos üveget ke­resi. Szemlélődik. —No hallod, barátocskám ez nem van logis egy írónak számára. Persze ed ilen tusta, ki nem meg Írja a regényt éntüleni... (Ahá! "Számonkémi jött, hogy miért késem őt átadni az irodalmi halhatatlanságnak.) Mentegetőzöm: — Már dolgozom rajta, kedves Theodor. Az egész készen van a fejemben. — Papparlapapp! Mit te az tuddsz, meddig az a fejben tartja? Van neked haláltól.ezt a garancia levél? (Qjjé! Még csak az hiányzik, hogy közölje tőségükben felülmúlják a leszerelési haiá- rozmányokat. A világbéke szempontjából kétségtelenül áldás íhozóbb, hogy Francia- ország és Olaszország morálisan, Anglia, Amerika és Japán morálisan meg szerződés szerint is lemondott a fegyverkezési ver­senyről. Sokkal értékesebb ez az eredmény, mintha ezek az országok abban egyeztek volna meg, hogy néhány hajóval kevesebbet tartanak használatban, vagy építenek, mint ahogy ter­vezték. A londoni konfereneiáank legfontosabb ta­nulsága kétségtelenül az, hogy nem a le­szerelés tempója, hanem a konfliktusok le­hetőségének becsületes kiküszöbölése be­folyásolja döntő mértékben a béke fejlődé­sét. A londoni lapok jelentése szerint az 1929. év programjában kitűzött 12 hadihajóból, ame­lyeknek építését a kormány törülte, az idén kettőt építenek meg, mégpedig két cirkálót. Angliának jelenleg 52 cirkálója van, amely­ből négy kivénült, tehát Angliának két újat kell építenie, hogy a három hatalom meg­egyezésében tervezett ötvenes állományt el­érje. i Az admiralitás első lordja, Alexander teg­nap Shefri eldhen beszédet mondott, amely­ben elsősorban sajnálatát fejezte ki, hogy idáig még nem jött létre teljes megegyezés a flottakonferenciára kitűzött program min­den egyes pontjára vonatkozólag, azonban a konferencia eredménye mégis kétségtelen haladást jelent Anglia Japánnal és a® FjgyesuXt Államok­kal teljes megegyezésre jutott a hadihajók minden osztályára vonatkozólag és ami a legfontosabb, a megesrezés sokkal alacso­nyabb tonnage-szám alapján jött létre, mint aminőt az 1927. évi genfi konferencia elő­irányzott A genfi javaslattal, szemben a három hata­lom abban is megegyezett, hogy a nagy hadi­hajók tonnagezsát a washingtoni szerződés­ben előirányzott minimumra csökkentik. A tengeralattjárókra vonatkozólag a tonnage maximumát 52.700-ban állapították meg, ami 1936-ig Angliának 3,400.000 fontsterling meg­takarítási jelent. 1933-ig & három hatalom paktuma által el­érhető m«gtafeari íások legalább 60—70 mil­lió fonfm fognak rúgni. velem a prolongálh atatlan lejárat napját.) — Az ember — folytatta Theodor oktatá­sát — csak abban lehet ziher, ami már kijötte fejből neki, mint például — magyarázta gá­lánsán — ed komplimení szép nőknek: vagy a mi már bemente fejibe, mint beispielsh^l- ber: rántott csirkét, vagy ed-kettő pohárral borocskát; — esetleg sör. / (Ez igaz! — De lehet, hogy Theodor részé­ről, ki életében egyike volt a légszomja sabb határvidéki ivadékoknak, szóvirág volt ez csupán, amelyben célzás rejlik némi itókára.) — Talán koccinthatnánk Theodorkám, öreg cimbora. Látod a szekrény tetején azt a fias­kót? Szilvőrium! Lemondóan legyintett. — Eztet vége van nekemnek. Tuddsz, mi­kor jötte forradalom és csibészek lőttek Rag- gócziuton, nekem nem volta kedve ehhez a kalamajkához is csak azir nem in lőttem ma­gamat agyon, mert Behuneknénil — ki volta nagyon ed rendes asszonyság, — albiríetben én laktam és nem akartam neki övé ágyru­hák és mokettgarniturákban csinálni ez a smuceráj, mint azon virtőcsa szokta lenni. —i Jó, jó. Ez szép volt tőled, de mi köze van a smucerájhoz a szüvóriumnak? —' Mert hova én igyam? — felelte méla-bn- san kisértet barátom. — Nincs nekem torka, gégét sincs és van nekem gyomra kaputt. Semmije sincs, csak csontja van nekem, olyan .sok csont, hogy vissza én küldeném magamat azon pincértől, ki nekem ilyet, hozza. No ja! Hova én igyam azon sligovic? Elhallgatott s nem tudtam vigasztalni. Hiá­ba, az embernek nem nagy gyakorlata van ab­ban, hogy ilyen élére állított helyzetben mit kell mondania egy szegény kisértetnek. — De várjad, pajtaskám, — folytatta Theo­dor, ahogy a régi darabok instrukciói mondták, Ilyen körülmények között a konferenciáról senki sem mondhatja, ho<rv célját tévesztette volna, sőt ellenkezőleg, óriási haladást je­lent a tengeri leszerelés utján. Az admirali­tás lordja sajnálatának adott kifejezést, hogy nem sikerült a tengeralattjárók végleges megszüntetése, de a tengeralattjárók redu­kálására és alkalmazásuk korlátozására vo­natkozó megegyezés kimondott eredményt jelent. A szónok arra a végkövetkeztetésre ju­tott, hogy a szerződésnek az a része, amelyet mind az öt tárgyaló hatalom alá jegyez, igen nagy jelentőségű. A megegyezés rendkívül értékes fejlődést jelent az Anglia és az Esryesült Államok közötti barátság megszilárdulásában, ami­nek végső eredményben a világbékére is ki kell hatnia. Kender són külügyi államtitkár tegnap este egy mixnkásgyülésen tartott beszámolót a flottakonferencia eredményéről. Legfontosabb volt az a bejelentése, amely szerint Franciaország, Itália s as angol miniszterel­nök között a tárgyalások tovább fognak folytatódni, ettől eltekintve azonban most sor kerül a népszövetség leszerelést elő­készítő bizottságának még fontosabb mun­kájára. A tengeri leszerelés technikai aka­dályait, amelyek idáig az előkészítő bi­zottság munkájának útját elzárták, elhárí­tották. A bizottság most már abban a helyzetben lesz, hogy megkezdheti az általános leszere­lés előkészítését, amely nemcsak a flottákra, hanem a szárazföldi és a légi haderőkre is ki­terjedt. Beszédét a következő szavakkal zár­ta be: — Véleményem szerint belátható időn be­lül számolhatunk a leszerelési világkonfe­renciával, amelynek egy behívására és le­vezetésére a népszövetség van kötelezve. Az angol népszövetségi unió ülésén Cecil lord tartott beszédet a londoni megegyezésről, amelynek jelentőségét ő is az angol-amerikai barátság kon szoHdálásában látja. Ez a barát­ság remélhetőleg a leszerelés érdekében va­ló együttes munkára vezet Washingtoni jelentés szerint Hoover e&nök a londoni konferencia eredményével teljes mértékben meg van elégedve és az amerikai delegációnak távirati utón fejezte ki elisme­rését. A konferencia legértékesebb eredmé­nyét a fegyverkezési verseny korlátozásában és az Amerika által elsóizben elért paritás­ban látja. Amint tehát a három hatalom megegyezé­sének pontjaiból és az illetékes politikai té­nyezők nyilatkozataiból megállapíthatják, a londoni megr~\ ezós azt jelenti, hogy as angol kormány a világbéke érdekében ön­ként lemondott az eddigi tengeri hegemó­niáról és Amerika egyenlő tengeri erejű hatalom lesz Angliával. Ha Olaszország és Franciaország között is sí ­kéiül a paritásos megegyezést létrehozni, eb ­ben az esetben a világpolitika uj fejlődési korszaka előtt állunk. 1 Zeppelin ifijei töri infiilt Ftriedrlchshafen, április 12. Ma reggel 7 óm 55 perckor kivonták a Gráf Zeppelint a cearnotohó ; é# pont 8 őrskor Léhmaai kapitány vezetésével a léghajó lefezá&t idei elaő svájci útjára. A léghajó fedétestóa negsyv®oMrinaa vannak. A léghajó Gefflft, Baeefl 6b Bem felett fog elropttíni. „eszmétől megkapatv&“. Lassúnk csak? Mán probiert! A szekrényhez lépett s leemelte & fiaskót. Aztán az egyik keztyüs tenyerét az állkapcsa alá nyomta. Jó mélyen s aztán hosszat huzva az üvegből, visszatérté a szekrény párkányára. Szörnyű volt! Az ajaktaian száján át az áll­csontja alá mélyesztet-t tenyerébe öntötte a szüvóriumot és most, miközben kaekiás merev­séggel állott előttem, azt várta, hogy a szem gőze felszáll jón üres koponyájába. És ez sikerült neki. Cilinderkalapja legénye?.en félrebiltent fején, ö maga kissé támolygott, majd ugrálni kez­dett. Furcsa bakugrásokkal és a szeméből, e két .sötét lyukból, melynek egyikén monoklija csillogott, kék, zöld, piros é« narancssárga pászmákban kavargóit elő a mámor. Már nem törődött a regénnyel, amelyet, hogy megírok róla, még életében megígértem neki e amelyet siettetni, most fölkeresett engem s amelyben nagyon nevezetes kalandok vártak .megírásra. Már nem érdekelte semmi a földi halhatatlanságból, csak ami valóban örökké­való, amíg kínok és emberek lesznek e földön: a mámor érdekelte. Látszott, hogy e percben vidámnak, fiatalnak érezte magát, S az i» le­het, hogy éppen szép kövérkének. Ahogy táncolt, csontjai kacagva csörögtek. Szörnyű volt ez a mámoros csont-baccháns. Fejemre húztam a takarót. * — No háT Istennek, lázfalan vagy. — mondta reggel az asszonyom. —- Pompás or­vos ez a mi doktorunk és milyen igazi barát! Megmondta, hogy túl vagy a veszélyen, hát most már elárulhatom, hogy aggódott miat­tad. Korareggel .ittjárt és megvizsgált. Azt mondta, egy-két nap alatt talpraállsz, fiacs­kám. As éjjel csemegéitől még megzavarodva, kátraitan néztem az asszonyra, áld mellől a fürészkerekei el akartak szépen sikkasztani, ügy magamban ravaszam mosolyogtam. El­mondjam-e neki, hogy nem az orvosság, ha­nem az mentett meg, hogy eszembe jutott a fürészkerekeket visszafelé forgatni? E nélkül as ötlet nélkül hol volnék most már? Vagy elmondhatom, hogy Theodor itt járt, hogy sürgette a regényének a megírását és végül becsipett az ő kisórtei-lényének hátbor zongató módján. Nem lehel Azt hinné, szegénykém, hogy lázam nincs ugyan már, de egy kicsit meggabalyodtam. És ebben a pillanatban már magam is meg­rettenve kezdtem ettől tartani. Tekintetem ugyanis véletlenül a szekrény­re tévedt és megpillantottam a szörnyűt A szilvóriumos palackot amely tegnap este szinültig teli volt itallal s amelyből most hi­ányzott egy jő hosszú korty. Lehunytam a szememet s nem mertem egyetlen szót sem kiejteni, A fogam vacogot. A kisértet csakugyan itt járt. Itt hagyta a fi­zikai nyomát és azt a tanácsot hogy jó lesz sietni az irnivalóiinmaL Az asszonyom lábujjhegyen kiment a szo­bájából, én mély álomba estem s csak dél­tájt ébredtem fel. VégT© egyszer ismét frissen ébredtem. A láthatatlan őlomkölöncöket el­vesztettem álmomban valahol, De azért na­pokon át nyugtalanított a kisértet kortya. A rejtélyes korty, amelynek sziívóxiumadagj a hiányzott az üvegből. Végre egészen véletlenül szabadított meg a feleségem ettől a csúnya, nyugtalanító, és titkolt lidércnyomástól. — Tudnád fiacskám — kérdezte egy reg­gel — pár palackkal beszerezni még ebből a pálinkából? — Minek, asszonykám? — kérdeztem azzal a fölkerekedő szorongással, amely mindig el­fogott, ha a kisértet 1 szil vér iumja jutóit eszembe. — Ajándékba a doktorunknak. Nagyon íz­lett neki a minap reggel. Hideg volt oda- künn és miattad korán is kelt föl, hát megkí­náltam belőle. (Hála Istennek!) De azért azt a regényt Theodorről és min­den kényszerűn odázgatott tervemet mielőbb meg kell írnom, mert ahogy ő mondta, esa1- ugyan nincsen garancialevelem a haláltól, mégis utolsó egy dolog, hogy aki szegény ör dög, még önmagának is tartozzék. 8§ci §^mm^^ ^ Amerika a tengeren egyenlő ram vifághetatom fess Angliával A Mm eredmény a kike nagy müvének kedvező periódusát vezeti te 3 jafw Tizenegy szavazattöbbséggel győ­zött a német kormány Berlin, április 12. A birodalmi gyűlés mai tanácskozásán a kormány 11 szótöbbséget kapott A döntő szavazáson 424 szavazatot adtak le. Egy képviselő tartózkodott a szavazástól, 206-an nem-mel, 217-en igen-ne! szavaztak. Ezzel megtörtént a döntés a vámtörvény döntő jelentőségű szakaszai fölött, amelyek az agrárvámok és a fedezeti javaslatok kö­zötti kapcsolatot állapítják meg. A szavazás a valóságban a birodalmi gyűlés sorsát je­lentette, iáért az első paragrafus megállapít ja az agrár- és az adóprogram összefüggé­sét, 8 énnek a javaslatnak az elfogadásától tette függővé a birodalmi gyűlés sorsát. 1 lÉraÜj " 0 Iüf ÜilhöMiiÍl fűt k ' a szarvasmarhák IC^IíEl JTCD^ILi kezelése I33Íi>5& í CiBlLi biztosan meggyógyítja mételylkőros szarvasmarháit és ! ^IPj. juhait. Óvakodjék értéktelen utánzatoktól! Minden tokon a „DISTOL“szó látható. Kapható minden , g) • Sgyszettárba .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom