Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-11 / 84. (2305.) szám

4 1330 április 11, péntek. TOMSM-MAfifeftRHlRItSP GANDHI ÉS A SÓ Irta: DARKÓ ISTVÁN Ghánáiról és a sóról beszélgettünk. Min­denki elmondta róla, a csodálatos idegen és régiszabásu emberről, amit tudott és gon­dolt. Az európai embernek a távolfekvő me­részségekről alkotni szokott nagy megérté­sével túlnyomórészt nagyon kedvező dolgo­kat mondtunk róla. örült volna, ha hallja, igaz, hogy közvetlenül ezt megelőzően egy itthoni valakiről beszéltünk, aki már több­ször került összeütközésbe a közfelfogással és az általános ízléssel, művészi kérdések­ben. Ezt az egyént óvatos és tárgyilagos, de majdnem egyöntetű szidalmakkal illettük. Aztán valaki igy szólt: Gandhi. Egészen addig, amig a sólepárláshoz nem jutottunk, minden a legnagyobb rendben folyt le. Megállapítottuk, hogy a hinduk sza- badságküzdelme jogos, hogy a módszer, ame­lyet vezérük útmutatására választottak, er­kölcsös, emberies, hasznos, gyönyörű. Hogy nem is az a fontos benne, vájjon sikerre ve­zet-e és vezethet-e egyáltalában, akkora urasággal szemben, mint az angol, hanem az, hogy annyi öldöklés ős vérontás után a harcnak olyan neone lépett vele az emberi­ség történelmébe, amely egyedül méltó a föld urának elképzelt szép hivatásához, a szellemi emberhez és valaki azt mondta, a kultúrához. Ezekután annyiban maradtunk, hogy mi­helyi; a zarándokok megérkeznek a tenger partjához, vezérük felszólítására megkezdik a só lepárolását, hogy ezzel megtörjék az angol monopóliumot. Az újságok igy írják ezt. Esetleg meg sem kezdhetik ezt a mun­kát, mert Gandhit előbb letartóztatják. Ez­zel sem érnek el azonban semmit, szólt köz­be a ikuliturbarát autókereskedő, mert a de­monstráció már megtörtént s azt a hinduk soha sem fogják elfelejteni. Végül, mivel pillanatokig az a csend állt be, amely a kimerített beszéd tárgyakat szok­ta követni, valaki az uj hangosfilmről kez­dett beszélgetni, amely bosszantóan ese­ménytelen, de benne egy Habsburg főher­cegről folyik szó, aki telt házakat vonz. * mészelesen a híradások nyomán s mint sem­mi különösséggel nem biró dolgot, elfogad­juk. Ha Gandlii párolni akar, pároljon, mondják bizonyosan Pesten. Neki legyen mondva ez az üzlet! Pedig feltétlenül érdemes belekémlelni a távoli világ eme uj rejtelmébe. Én poézist sejtek mögötte, amit a jelkép és a jelképes cselekedet jelent mindig. A só az emberek ételének ízesítője. Nélkülözhetetlen, mint a szabadság. Adni akarok népemnek belőle, mond Gandhi. Tovább, látom, nem bírja már nélküle. Most mások bitorolják, én né­pem birtokába veszem, ha másképpen egyelőre nem lehet, hát jelképesen. Ez a szimbólium óriási példává dagad, ha lehető kifejtésének módjait nézzük. Ha az angolok párolni hagynák a hőst, az második lépésnek ott állana a nagyobb feladat előtt: hogyan tudja népének továbbadni a meg­szerzett legfőbb jót. Ami nélkül izetlen az étel, ami nélkül élni sem lehet, a szabadsá­got is. Ezen elbukhat, ha a továbbjuttatás a milliók felé nem sikerül neki. Ahhoz majd közlekedési eszközök kellenek, eljuttatás! utak, szeirvezet és mindenki bekapcsolódá­sa. Szerfölött nehéz applikálása a valóság­gá vált jelképnek a valóságos éleire. Ha az angolok barátja volnék, adnék nekik egy la- uácsot: hagyják működni az öreget. De óriásira nőhet általában a jelkép ere­je akkor is, ha csak kísérletet tesznek a fel­állítására, de az erőszak megakadályozza azt. így lesz a hősből mártír és a megkisé- j relt példából legendás valóság, amely busá­san kamatozik később. A jelkép magában, kihasználatlanul is nagyhatású. Tegyük fel a jelen esetben, hogy Gandhi csak pár óráig párol, aztán börtönbe vetik, vagy önként hagyja abba és tovább megy. A jelképet gon­dolhatja, igy felállította, hogy ragyogjon és hasson. ‘ ■? Akkor csak akkor ragyog, ha monumen- j tál i s és fényes, csak akkor hat, ha megdob- j ben tő. Az, hogy sót párolok és ezzel megsze­gek egy kellemetlen és valóban nagyon igazságtalan törvényt, egyáltalában nem ilyen! Legalábbis a mi európai szemünkkel nem. Nem különösen a szabad ságh ős és a szabadságért küzdő nép számára. Egynek már sikerült egyszer: Jelképet alkotott, de milyet! Krisztusra és a Keresztre gondolok, nem is méltánytalan alkalomból. Az Ember­re, (költők, ez egyszer tényleg nagy betű­vel!) aki meghalt a magasztos, mindenekfe- lett való eszme jelében, ö nem is azt akarta, hogy mások is kövessék a példáját, de örök jelképet kreált. Ebben a prespektivában ki­mondhatatlanul gyatrának érzem a kiváló Gandhi sólepárologtatását. Nagyigónyüek vagyunk ilyen dolgokban, a stilszerütlen cselekedeteket ellenszenvvel fogadjuk, anélkül persze, hogy a stílusosa­kat igazán méltányolnák. Abba is hagyom, mielőtt megtudnám, hogy mi történhetik ezekben a kritikus órákban a hindu hőssel. (A sors különös szeszélye folytán most három nap alatt két talki-t is megnéztem. Az egyikben tényleg egy Habsburg főherceg­ről volt szó, aki a vásznon hozzánk lebeszél­getett. Az egész szörnyű volt, rettenetes. Megnéztem, a sors különös szeszélye folytán.) TAVASZ A Irta: GYÖRY DEZSŐ A leány tizedhatéves. Afkitt szeret s aki sze­reti, a fiú tizenkilenc. Az egész giocs, a rosz- sz-aiblb fajtából. Az embernek megáll az esze, hogy ilyesmi még előfordul. A szerelem is, meg a mi utána jött is. A tavasz ébredé­se. Meg a tavasz aluvá&a. volt két. órával ezelőtt. A revolvert otthagyta- De akikor se bírná megtenni. Nem. Ezért? Hazaiméul. Él. (Igazad van, Jarosláv, tedd jóvá, hogy gyenge voltál és ellj.) Lehetséges, hogy mire ezekkel a sorokkal az olvasók elé kerülők,Gandhi vonulása a sóval telitett nagy vizek felé már a történe­lemé. Ma reggel oda megérkezett Észrevé­teleim lényegén azonban a dolognak sem­milyen kifejlése sem változtat. Nem is le­het sokfajta kifejlése. Elkezdi párolni a sót s az angolok várat­lanul azt mondják: csak párold, ameddig tu­dod. ügy érzem, hogy ez az eljárás, mint az angolok racionális szempontjai szerint az egyedül helytálló, egyszeribe nyakát szeg­né a szabadsághős egész mostani akciójának, Mert képzeljük el őt, ahogy napokig, hetekig párolja a tenger vizét, kapván belőle NaCl-t, (Natriumklorid-ot) amely nagy halmokban gyűlik előtte és semmi haszon belőle, mert legfeljebb a tengerparti elvbarátok használ­ják, de már messzebbre szállítani nem tud­ják. A vasút és minden más az angoloké. Meg akarod törni a monopóliumot? — kér­dik az európai elnyomók, — hát csak törd, a végén úgysem a monopólium lesz meg­törve, hanem te magad. A só gyűlik a ten­gerparton és ott áll felhasználatlanul. Jó- akaratu és félénk humorral azt mondhatnék, hogy ott keseredik. Lesz belőle keserűsé, mégpedig a Gandhi számára. Dehát ez, előrebocsálva, csak amolyan szi- nezgető feltételezés. Igen, az a benyomásom, bogy maga ez a nagy ember, — mert valóban az! — maga Gandhi is fél titokban attól, hogy nehogy megengedjék neki a párologta­tást. Biztosan számit arra, hogy azonnal le­fogják, mihelyt hozzákezd. És ez az egyetlen lehetőség, amely gyenge ötletét megmenthe­ti, kinövesztheti jelenlegi egész akciója kö­rülményei közül, amelyekből csak a hosz- szu gyaloglás erőfeszítése közelíti meg a cél nagyszerű méreteit. Márpedig az eszkö­zök nem lehetnek alantasabbak, mint az ál­taluk elérni kívánt cél. Ha az angolok most el akarják buktatni őt, nem fogják le, hanem szabadon hagyják, csináljon a tengerparton valamit. Meri úgy érzem, igaza van az európai em­bernek, ha a sópárlásuál értetlenül nézi Gandhit. A mi szemünkkel nem értjük alapjában az egészet, magam sem. Azonkívül szépen el földelt Anatole Francé bölcsesség- ideálja, aki már semmin sem gondolkozik, ennél az esetnél valódi terepet talál, ahol bö!c'.->sí*gét gyakorolhatja. Mi akar lenni ez :í hópárlás. a kérdés Európában el sem hang­zik. Gandhi sót fog párolni, mondjuk ter­Sőbét éjszaka a prágai periférián. rFuz#aldk a kulissza, az ©lőtér füves várofívégii tér. Itt már rőtnek nevezik Két vékony alak suttogva vitázik- Fojtott, ostoba, sablónos szavakkal, mint áltáléiban az élet. — Nem. nem Jaroslav . . . add idie, add ide . . . — Nem adom- Ne bolondozz, őrült vagy . • mit akarsz? , A — Add ide Jaroslav, élőbb engem, aztán magad . . . — Miilada, szamár vagy, majd jó lesz minden . . . — Nem, nem, a szüleid . • . nem engedik, tudom . . . engedj. Így üllőiek le a fűbe. A tavasz ébredésében a fiú beleegyezik, hogy elaltatnak mindent, szerelmet, bánatot, tavasat, életet. De nem hiszi maga sem. A leány köhög- Véres. Nem látszik a sötét­ben. Megtöri! a száját. Érzi, nyúlósabb. Éles fütty. Összerezzenek. — Semmi, a rendőr. — Félek. Odébb mennek a réten. Megint leülnek. A fiiu átöleli. A leány megtalálja, megszorítja. Lassan elhúzódik a fiútól. — Mi az? A leány futod kezd. Már nála van. — M-iiada! állj meg. Sötétség. — M'ilada, hol vagy? A sötét csendben dör-ren a revolver. Si­koly. A fénysugár alatt a lány összeomolva ko­rog. Milada, Milada! Csend. Feketeség. Rettened. .A fin varrását a halott szerelem fölött. Fá­zik és reszket. Hányja a hab. — Nem tudom, nem bi-roon . - . miért tetted ezt? Fütty. Muszáj elfutni. Egy perc, egy óra. kitudja. A fiú futni kezd. Bolyong egész éjszaka. Messziről néha íöifényiének a podbabai lámpák, a Hradzsln | fénypászmák a dejvúcei réten lassan kifliül j MiJada drága, beteges teste. Milyen meleg A tárgyalóteremében furcsa, szomorú han­gulat vám A hi rákom is látszik. Az ügyész is szűkszavú és méla­Milada elvégezte a magáét- Ab élőt kell menteni. Miniden! tudnak. A fiú komor, nem beszél, csak alig. A bíróság visszavonul. ítélet: — A köztársaság nevében , . . négy és fél­hónapi fogház . . . feltételesen . . . — Elmehet. Jarosláv napok óta nem beszél- Szörnyű ár­nyak kísér tgetik. Egy futó lány sikolya, dör­renés, hideg, éjszaka. ítélet, nem kell bör­tönbe mennie, nem kell, szabad. De négy és fiéil hónap Mdadáért. Hál ő ölte meg? ő nem akarta. Csak mondta, hogy jó, kelten. De ma­ga se hitte. A bíróság azt hiszi, ő az oka: ő csak szerette, szerette nagyon. De a szülei, szegények, a leány beteg volt és fiatal, fél­tették a fiukat • . . — Aha. Dejivice. Itt a rét. Nézi, nézi a rétet. Megfordul. Haza megy. Visszajön. Nem bir élni, Dörrenés­Kedd reggel ott találták holtan a dejvicéi réten. (Igazad volt. Jarosláv. Aki gyenge, aki gyáva, aki céltalan: annak el kell veszni. Pusztuljon. Éljenek az erősek!) Egy zágrábi részvényhamisitát keresnek Budapesten Budapest, április 9. (Budapesti weirkesabfiségikiik telefon jetieuitiétte.) A zágrábi rendőrség 'megkeresé­sére « budapesti főkapitányság naigyacáiByu rész- v-ényhaimisitási ügyben nyomoz. Néhány bét ©lőtt Budapesten megjelent a zágrábi Titam.ic rt. egyik igazgatójának 22 éves fia, Hednriuh ívó, aki egy budapesti keresik odőnél 200 darab uj részvény nyomtatását rendelte meg. Az ültető papi.rkereskedö nyomdiaoégelklkiei lépett érintkezésbe, ezek viszont a zágrábi Titandc cégtől kérték a megrendelés hiva­talos megerőS'itéeét. 11 valódon természetesem kide­rült, hogy a Tiitawic cég eemmilélie részvényeiket nem rendelt. A Titaniic cég feljelent'és t tett a zág­rábi. leudőmégiiiél, amely viszont, a budapesti rend­őrséget kérte föl Jteinrich Ivó letartóztatására. A lettes még nem került a rendőrség kezére. Az ügy budapesti szereplőinek jóhiszeműsége kétségen kí­vül áll s ezért a reiKlőiwg az eljárást ©lílcjiitik be­szüntette. tm GRAFOLÓGIA Grafológiai analízisekhez legalább 20 sor­nyi tintával írott szöveg szükséges. Minden iráspróbához költségmegtérités cimén 5 Kcs értékű bélyeg melléklendő. Az analizálandó írásokat tartalmazó leveleken fel keU tüntet­ni, hogy a küldemény grafológiai ronatveze­tlunkás 33. őszinte, fdmomérzésü létek. Életében még igen kevés megér l eesel találkozott. Környe­zete nem felel meg seim szellemi, sem érzelmi igé­nyeinek. Zárkózott és magába vonuló, a társasági életet nem kedveli, inkább olvasmányainak (te idealista ábrándjainak él Türelmes, józan és rend­kívüli rokonszenves. Manci, Munkács, Tettető, szeret pózolni és aila- kos'kodhá, írása erőszakolt, nem őszinte és nem természetes. Értelmes és intel'lágens lény, kitűnő társalgó és szellemes vitatkozó. Érős kritikai érzék­kel rendelkezik, de kritikája kdseé maró és rossz- indulatul. Érdeklődik a művészetek iránt. Az ele­ganciára nem sok gondot fordát. Daliás idők Tapasztalt ember, akit az ételben sok öröm és talán miég több csalódás ért. A Leg­utóbbi években, súlyos anyagi gondoíkkai küzd s ez idegzetét erősen igénybe vette. Konzervatív gon­dolkodású, világszemlélete túl -merev, nem igen tud már a modern korral haladni, önző, de so­hasem a mások rovására. Ipkigenia Taurisban, 1912. Igény-teljes önmagá­val és másokkal szemben. Erős akarata van, melyet páratlan energiával végre is tud hajtaná. Hajlik a zsarnokoskodásra. Hangulatai hihetetlen gyorsaság­gal változnak, Íredéi ye nem állandó. Egészségi álla­pota neon a legjobb, önérzetes és öntudatos. Okos és intelligens. (Igen-) JuTenis. Nem túlságosan következetes, ehhez nem annyira a logikája, mánt a türelme hiányzik. Ideges és szórakozott. Nem elóg kitartó. Sok min­denbe kezd bele nagy lelkesedéssel, hogy röviddél rá unottan másba fogjon. Akaraterejét erősítenio és nevelnie kell. Különben értelmes és használható férfi. a Orchidea 32. Prímitiv világszemlélet és étetflátás. Jószívű és adakozó természet. A takarékoskodás­hoz nem igen ért. Az emberekkel tud bánni, ezért sok a barátja és jóakarója. Szellemi érdeklődésé­nek köre korlátozott, de amit tud, azt hibátlanul 'tudja. Őszinte, nyíltszívű, különös vonzalommal a családi élet melegsége iránt. Mirja-m 7. Kissé képmutató és aTfehtált. Keveset forog társaságban s ez zárkózottá tette. Sokat fog­lalkozik önmagával, kedélye meianohoMáira hajló. Kíváncsiság é6 komoly tudásvágy Lakozik bemre. Lefojtott letld élebe idegessé teszi. Vérszegény és fizikailag igen gyönge. Kárpáti. Nagyon képzett, művelt férfi -írása. .Szerény, de értékes tulajdonságainak tudatában van. Szereti a könnyű és gondtalan életet, amely­ben azonban eddig nem sok -része voit. Humanista, .akinek minden ember szenvedése fáj. Nagyratöeő, érvényesülni vágyó. Az ész jobban imponál neki, mint a gyöngédség vagy érzelmi finomság. Jenemé­ben sok az ellentét. Sárga rózsa. Egyenletes, haimooákxBS teHri éftet minden szenvedély és szélsőséges kilengés néükiíL Szeret jól enni-inná. Külsejére sok gondot fordít, de ízlése neon mondható tökéletesnek. Jóindulatú, jófcedélyü, nem nagyon érdeklődik a másik nemi iránit. Szép nő. Árva. Rendezett anyagi viszonyok között él ab­szolút biztonságban és kényelemben. Ennek követ­keztében kissé elpulhu'I't, ellen-állóképessége fejlet­len maradt, önző és egocentrikus. Érdeklődik uj eszmék és áramlatok iránt, de csak k i /vámos 1 Ságból. Elég intelligens. Barna fiú. Szorgalmas és munkabíró, minden | tekintetben megbízható. Kevés benne az ötlet és a kezdeményezés tehetsége, de mások elgondolá­sait hibátlanul végre tudja hajtani. Szenvedélyei­ben nehezen tudja magát fékezni. Erős érzékiség. Jó szivü, de emberismerete hiányos. Anna Veronika. Erős és pregnáns egyéniség. Csapongó fantázia sok eredetiséggel. P-rímiliv kör­nyezete nem felel meg igényeinek. Utazgatni sze­retne. Vállalkozó szellemű, de jövőjében mégsem bízik. Akarata most van fejlődőben. Elnyomott szexualitás. Hajlam dacra és önfejűségre. Juditli-Vera, 1930. Szereti, ha mások sokat be­szélnek róla. Szerepelni -vágyik és tündökölni. Esetleges vet'élete nsnőive 1 éles harcot tud folytatni, inkább összetörik, de meg nem alkuszik. Nehezen befolyásolható. Mindenről megvan a maga egyéni, véleménye. Munkájában alapos és megbízható. Ízlése nem a legjobb. Kedveli a rikító színeket. Daliás. Heves temperamentum és intenzív tetifc- i vágy. Humor iránti érzék. Hisz különböző babonák­ban. Előzékeny és udvarias. Sorsával nincs meg/?- d'égedve s komoly lépés előtt áfliL, mely egész élete folyására kihathat. Tud lelkesedni és küzdeni azért, amit. helyesnek tant. Közepes inteiíligenaia. Lygia. Őszinte és hiszékeny. Nagyon könnyű be felyásolnli. Tapintatos, finom érzésű nő. Hivatásé­iban odaadó. Modern gondolkodás és egyéni világ' nézet jellemeik. Akarata gyenge. Szeret vitatkozni és ellentmondani. Idealista, de ezt. titkolni igyek szik. Fejlődésben levő jellem. K. E. D. Mór nem fiatal ember, aki sokat látott- hallott az évek sorén. Anyagi helyzete nemrégiben rosszra fordult- Alapos munkás. Gondolkodóéban maradi, nincs érzéke n újítások iránt. Szeret, magá­nak előnyöket biztosítani másokkal szemben, mégis jóindulatú és hű barát. Szenvedélyes dohányos. Egyéb szenvedélye viszont nincsen. Hans. Érdekes és értékes ember, aki ísmeai n világot s az embereket. Rábeszélő képessége (kitű­nő. szervező hajlamai vannak. Tiszta, logikus gon­dolkodás s mégis az érzelmek doaninálnatk életé­ben . Sokait utazott, sokat kiizködöfl már. Rendkn- vűl mély intettig ónéin és minden tekintetben nobi 1 is gon dolkodás. Legközelebbi grafológiai rorajtunk vasárnap je­lenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom