Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-01 / 75. (2296.) szám
2 <PRX<^-A\&GkAR-H'im»5I> mc ifflb t, Icaa& A „Ceniennáriumok városa" Parisban sorozatos ünnepségeket rendeznek az 1830-as események emlékére Paris, március vége. Az Ur 1930. esztendejében ládán sehol a világon f ém zajlik le az emlókünnepségeik és centenáriumok politikai, irodalmi, fölid-rajei és történelmi 0 ni lékünnepeknek olyan sorozata, minit a francia fővárosban, adnod idién egymást érik az ©fajta ünnepségek. Egy teljes évszázaddal ezelőtt a párisi tavasz első napsugaráé és virágdiiszes napjain a nápolyi királyt és a királynét ünnepelte a francia főváros népe. Akkor megingathatatlannak látszott még a Bourbonok trónja és X. Károly diadalmas uralkodását Algír meghódítása beibtie emlékezetessé- Az 1830 márciusában lezajlott ünnepségeik idején senki sem álmodott airról hogy alig néhány hó1 lappal később véres forradalom színhelye lesz a víg és boldog Paris és hogy X. Károly trónjának i, injain Lajos Fülöp király alkotja meg majd a két év-ízedre az alkotmányos francia királyságot. Az idei esztendő-ben ünnepli meg egyébként j Paris legtöbb uccájánafc elnevezése is a századik I évfordulót, mert ide évtized előtt, szinte egy napról | n másikra, alakultaik át a boulevaudok, sugárutak, ] eccák és terek elnevezései. A Király-hidfláti Aueter- j itz-hddjárnak nevezték el, X. Károlty-utijia ekkor | lett Rue Laifayettie és a Rue de Lappé pedig Lajos | Betörő! Ki őrködik fogaik épsége fölött, ha ön alszik? Ön ugyan lefekvéskor megmosta fogait, de a baktériumok mégis vígan szaporodnak és veszélyeztetik fogai épségét. — Öblögessen hát ODOL-SZÁJVIZZELI Az O D O L a fogakat és az egész száj üreget vékony, fertőtlenítő réteggel vonja be, mely alatt a baktériumok nem szaporodhatnak. Semmiféle más szájvíznek nincs ilyen hatása. — Ha ezenkívül a fogai mechanikus tisztítására ODOL-FOGPASZTÁT használ, akkor az egészség szabályainak tökéletesen eleget tett, mert a fogait tisztogatta és minden óvintézkedést megtett. — A fogak felváltva való tisztítása és megóvása — ez az ODOL-íwDSZER Fülöp királyról nyert elnevezési. Ugyanekkor \állotta magához örök időkre az Elysée palotáját állam, mig a Pantheomt ugyancsak ekkor jelölüjaöfe r@f©rii®i n idiigii§afis&an Ék >M a nemzeti temető céljaira. Száz év előtt, történt, hogy Parisban utolsó útjára Ideérték a rejtelmes körülmények között elhunyt Oondé herceget és mind a mai napig sem derült ki soha, hogy Franciaország legősibb fejedelmi sarja gyilkos merénylett áldozata lett, vagy önként vált meg az élettől'? Franciaország másaik halottija ebben az esztendőben Ben járnám Coestamt volt, akit az egye- íemi .ifjak ezrei kísértek a temetőbe. Lafayetie, Laíitte és (Miliőm Bárról voltak ekkor a fiatalság vezérei s az egész ország m inden részéből össze - sereglett tanulóifjúság napokig tartotta 'megszállva a Pere la Chaiise-femető óriási területét. A hivatalos és félhiivaitialos Franciaország gondos körültekintéssel készül az ünnepé,égek sorrendjének pontos betartására. Alig múlik el hál, amely ne jelentene újabb és újabb centien árts ünnepséget a világ fővárosában, de a régi lelkesedés helyeit idén talán már inkább a gyakorlatias érzék hevíti a .derék pánisiiaikat. akik nyíltan bevallják, hogy az ünnepségek iránti érdeklődés által remélik viesaa- hóditand a külföldi utiazóközJönsá^t. Az amerikaiak, r’kiik hónapok óta úgyszólván a tájékára sem menük a szajnapartd bábelnek, most talán újra meg-1 találják a Napóleon városába vezető utat és Párás, amely 1930-ban méltán nevezhető a centenáriumok városának, ma már legeteősorban anyagi előnyöket remél egy régi kor felejtibetetiem dicsőségeinek emlékeitől. (S. D.) Irta: TAKáTS Bím Ivassa, március í*9 . Az adóhivatalok élete fölött ugylátsKiik netmsoíkára megihuzzák a léleikiha'i-am.got. A pérr/iüigynrini'szter ugyanis a kiépv i selöiiázbam a költ'ség'votési tárgyalások folyamán megemlítette, hogy az adóhivatal okát egyesi betűi szándékszik az adóigazgatóságokkal, mórt az adóirivatalók csaknem feleslegessé váltak azóta, hogy az adókat postai osekklapok utján kell fizetni. Az adóhivatalok megszüntetése miatt nem is kellene buslakodinunk, csak ha azt remié.1- heluők. hogy a tervezett organizációs változásokkal javulni fog az ügyek kezelése. Ha csak a személyzet munkaerejének praktikusabb kihasználása és a kiadások apaszt ása az indító óik, ez még egymagáiban nem elegendő. Az adózók szempontjából is mórlegeleudiők azok. az intézkedések, melyek enne nagyotobszaibá-sai és általános érdekeket érintő reform végrehajtásánál föime- rüilhetnek. Az adóhivatalok feladata nemcsak az adóbefizetések elfogadására terjed ki, hanem az 1 adófőkönyvek vezetésére és sok más egyébre is. Az adózók főkönyvi számláinak vezetése igen fontos feladat és az adózók előtt nemi lehet közömbös, hol és hogyan vannak nyilvántartva és könyvelve adótartozásai és adó törlesztései. A legtöbb tévedés a könyveléseknél fordul elő. Ezért az adózók gyakran személyesen keresik föl az illetékes és közvetlen közelükben működő adóhivatalokat, hogy az esetleges kételyeket eloszlathassák. Ha a Szlovenszkón működő 71 adóhivatalt .megszüntetik, minthogy adóigazgatóság csak 34 helyein van, úgy 37 adóhivatali kerület veszíti el teljesen pénzügyi hivatalait és arra lesz utalva az adózó, hogy eddigi útjait távolabbi utakkal kell megtoldania, ha adóügyeiben személyes eljárásra kényszerül. Ez a körülmény már magában véve is az adózó közönségnek súlyos megterhelése. Hogy miért, azt mindenki megérti, akinek ilyen utánjárásokban már volt része. A közigazgatás átszervezésénél láthatjuk, mit eredményezett a nagyzsupá-rendszerre való áttérés. A sziovenszkói 6 pénzögyigaa- gatéság megszüntetésével beállott helyzetvÖ- tozás csalódásain is már átestünk. Most jönne az az njalbb változás, hogy » decentralizációnak még a régi nyomott m teljesen eltüntesse. Nem ismerjük még a tervezett reform részleteit s így ismeretlen előttünk sok más kérdés is. Mi lesz a közvetett- adókkal, illetékekkel és azokkal a teendőkkel, melyek a® adóigazgatóságok munkakörébe neon itteszfc- hetők? Azt előre megjósolhatjuk, hogy ennek a reformnak végrehajtása sem lesz zökkenők nélkül s az adózóknak még több elégedetlenséget szerez. Hyen n agyion tosságn reformnak végrehajtása máról-holnapra nem is mehet simán. Készülés nélkül hazárdjáték. Ha nem válik be, nagy és helyrehozhatatlan a ikár, mit vele a lakosság szenved. Még igy is oly nehezen megy az adózó felek s az adóadminisztráció szerveinek megértő együttműködése. Hát még majd eziután 2—3 adóhivatali kerületre kiterjedő munkakörben? Az adóigazgatóság referensei alig ismerhetik meg valamennyi kerületbeli adózóikat, pláne, ha a gyakori személyzetkicserélések miatt arca idejük sincsen. Az adó kivetésére hivatott közegeknek ismerniük kell a helyi viszonyokat. Az adózó közönség is több bizalommal van azokkal • tisztviselőkkel szemben, akiket <5 ia már régebben ismer. Hányszor milyen nehézségekkel jár olyan csekélységek igazolása, melyek már egy Ízben, sőt több Ízben igazolt állítások, vagy külön igazolás nélkül is köztudomásúak, csak éppen az uj referens előtt ismeretlenek. A közigazgatásnak majdnem minden ágazatában annyi változtatás történt, hogy nem ismerjük ki magunkat benne. Megszokták már, hogy egymásután ér ilyen váratlan meglepetés. A gazdasági válság fojtogat és egyre szegényedünk, de ne essünk kétségbe: kapunk újabb adóreformokat! —i Leszállították a pozsonyi kenyérárakat Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: A pozsonyi főjegyzői hivatal megállapitota a kenyérárakat, amelyek ma léptek érvénybe. Eszerint egy kilogram félbarna kenyér ára az eddigi 2:30 korona helyett 2.10 korona, a 85 deka-gramos fehér .kenyér ára pedig 2.10 korona az eddigi 90 dekagramos 2.30 helyett. Véres rózsaszál Irta: Etfiej Gyula — Négy közlemény. — I. Az ember halandó. Pusztuló testiünk korhadó kabátját előbb-utóbb leveti a benne rejtőzködő lélek, melyről rövid eszünkkel még annyit se tudunk, hogy melyik részünkben tanyázik? Az eltűnés, az eloszlás egyformasága mutatja, hogy közös utón jutunk a másvilágra, bárha múló porhüvelyünknek az anya földbe való helyezése nagy pompával, avagy csak gy&lulatlian koporsó deszkád közé szorítva megyen is végbe. 1649-ben a fe&őeleBántibi kastély elköltözött lakója fölött meghúzták a gyásziharamgot. Az életi viharos tengerén Mmbáílódaó deszkaszálszerü törékeny utjának végére érti immár nemzetes és vifóz- iő Elefánthy András uram. A sarofctoronyra felröppent a gyászlobogó, melyen a hátrafordult elefántot ábrázoló meglépett családi elmert fejével teleié fordítva lengette az élesen fütyülő szélvihar. És ez vak a hiba. Faágon magvaszakadt a híres famíliának, meg kellett fordítani a elmert, mely keresztes pajzs ormán büszkélkedve annyi vért látott hullani a Zoborhegy kopasz szikláitól a Szentföld sivár homokjáig. A gyönyörű bántok, melyet k; ..ja hegyével te-' lekkönyvezett el valaha a honfoglaló ősök egyike, visezaezállot a koronára. A hazát vére hullásával védő Rágnak több vaila a joga, mint az ilyen veszedelmes dolgokban nem serénykedő leárnyleszár- rnazókniak. Szomorú napoknak nézett elébe "a búsuló özvegy, szül. Emődy Zsuzsanna, kinek gyenge karjára hárult az árvaként fiibbmairadt leánya Ele- fánthy Erzsébet nevelése. Mindketten magukra öltötték az eziistcsafctos fekete gyászruhát, sűrű könnyhu Hallással állva meg a nagyterem boltivei állatit, hol sárgaiángu gyertyák tömege között sötétített a kopogó. Nyolc lelógó bajusza marcona, hajdú fehéren villogó kivont kardja úgy fényletilt a gyász borújában, mint a zivatar fekete felhőjén, átisuha.nó halvány villámcsapás. Azután megindult a gyászulenet. Ott vitték az epitáfáiuraot, mely a ©irháit homályában fogja hirdetni, hogy Htic jacet Perillrustni - ac Generosus Dománus Andrea* Elefánthy de ntirapue Elefánt ti. u1 ti mus famíliáé! Sötét fátyollal bevont vörös Lobogó alatt gyülekeztek az urak. Eljött Keresztihury László vice- )>:j.lati'UU6, akiiről híre járt. hogy szeret vadászni a magvaszakadt családok ©iadományozaindó javaira. Am i nt aranyos&arkantyukikat ékes bokáit, összecsapva kifejezi részvétét a gyászoló özvegynek, ideges ujjai reszketve láncolnak széles kardijának olefánt1 csont markolatán. Szemének piililautiáea ost-ár úgy oikkázotit jobbra-balra, mikor a kastély udvarán fürkészőleg vizsgált meg minden zeget-zugot. — Nagy baj esz, — mondja látszólag komoran a szomszédjának, — hogv Elefánthy uramat nem ajándékozta, meg fiuutóddal a Teremtő. Majd gondoskodom róla, hogy kipróbált honfi kezébe kerüljön ismét ez az árva birtok! És bizony valóban gondoskodott, arról ékesen tanúskodik Páliífy Pál gróf palatínusnak 1649 Október 9-én kiadott nádori adománylevele, mellyel a felső és alsóeleíánty uradalmat kollégájának, Ke- reszthury László alnádomak adományozza. A protekció a közéletnek mindig ábkos rákifenéje, igy azután ez a sógor-koma lépés se termett jó gyümöl - . csőket. A nyitirai káptalant megbízták, hogy Kereszthu- ry uramat Elefánthy András örökébe iktassa be. Az özvegyen busongő Zsuzsanna, asszony elhal óvá- nyodva olvasta a cifra Írásokat, de nem ijedt meg, hiszen a jogtalanságot le lehet verni a jog fegyverével. Megmondta ő nyíltan, hogy a® iktató parancsot több okból elibibázotitnak tarája és annak úgy maga. mint leánya neveiben debito modo contradi- cáil, azaz ellentmond! Ezzel a lépéssel azután az iigy egyelőre megfeneklett. Kereszthury tinam káromkodva hallotta a történeteket s mikor Elefánthy szül. Emődy Zsuzsanna asszony sógorának Hosszuftótfhy Zsdigmondnak temetésére Nagyszombatba utazott volna, tielllie'fcet- lenségtől sarkaivá, darabontjaival megszá'lltatia a felsőelefánthy kastélyt. Amint a négylovas hintó onnan viisszarobogO'ft, a kapuban egészen idegen ábrázaitu őr terpeszkedett; az udvaron pedig, — mint szeimtelen verebek’ a meleg fecske!fezekben, — mindenféle lőeslábu legények beniteregiek. Zsu- szanna asszony először megdörzsölte a szemét, hogy vájjon jói lát-e s miivel a kajlafülü suhanc-ok valóban elevenek voitak, rögtön tisztába jött a 'helyzettel. Kedvenc inasa, a Pali azonnal referálásra jelentkezett, de asszonya leim telte. — Hallgass, kár minden szóért, Mezen látom, hová jutottunk! A ragadozó madár beröpült az idegen galamb kalitkájába, vadászi kell hoznunk, aki majd bele puffant, hogy majd oaaik úgy poraik a tolla. Menj a szentjánosi klastromba, jöjjön ide azonnal Eugéniáé barát, ezt taráoim a legokosabb- riak az összes pálosok között. Pali. meghajolva indul, de valami eszébe jutott ip ég, azért megáll egy percre. — Nemzetes asszonyom kezét csókolom, kősön lesz az, miire odaérek, akkor már nem ereszti Eugénia* bairáitot a vikárius.-- Ne járasd a lepényi esődet, tiedd azt, auniil mondok! Ha nem engedik az Eugeniiusí, akkor szökj'élc ki vagy repüljön,, de el kell jönnie. Hány évig ette itt végig a vasárnapi ebédel: s most, ha egyszer szükségem van reá, akkor nem leheti valaumi ostoba ceremónia miialti oitithon una/radniia. Paili vállait vonva hliibetlteukedó fejcsóváléseai ne- l:ivágott a klasibrom kátyus-gő röngyös utjának. Bizony már elég ©ötét vaila, mikor kopogás hal- latiszofct a nagyasszony ajtaján és valóban megérkezett Eugeniius atya. Hogy és miképp jutott ki cellájából, ajtón vagy ablakon, azt nem lehet tudni, de az utóbbi sokkal valószínűbb, mert a tanuk szerint „az Maetromból kiiszökötti“ — Laudelur Jeeus Cbrietus! — köszön mély mégha jMssal. — In aieteirniuim Ámen! — válaszol Eteíáinjthyoé, miközben távozásra inti a ■ mécsvilágnád varrogatió Erzsikét. — Foglaljon helyet szenitatyáim. Azért hivattam, mert baj vagyon a házban, kérem, adjon tanácsot, miképp bánjak el ezzel a betolakodó haszontalan Keteszthuryval ? — Hm, hm, — iimmög a barát, miközben idegesen igazgatja a oiingulusát. — Na^- dolog ez... hatalmas ember a vice palatínus ur ő kegyelme, ügy hiszem, legcélszerűbb lesz a Mindenható ©egedelimét kérni, azután majd valahogy a lelkére beszélek... Mást bajos úgy hiráelenében kitalálni! — No szentatyáim, ha ennyi az egész, az bizony nem sok. Az Úristennek más dolga van, minthogy az ilyen Mtity-fitty emberekkel törődjék. A túlvilágon ott ül az Ur jobbja felől protektiornak az ón boldogult férjem, az segítene kipofozni a kakuk- madarati, de tudja, hogy aki elment az örök tisztaságba, sóira többé nem jő vissza ebbe a piszkos világba. No de igy is jó. a papi ember segítsen a misével, a többit pedig megcsinálom én. Reggel hétkor lesz a mise a kápolnában, most tehát menjen aludni, jó éjszakát! A túlsó torony alsó szobájában készen várja a helye. — De nemzetes asszonyom, én itt nem álhatóm. Úri férfi nincsen az egész kastélyban, miit fog beszélni a világ? Éppen ezért egy lépést se tehet most az éjszaka. A kapu őr feleségének pálinkába mártott, nyelve uigy peregne, mint a motolla, ha látja, hogy éjnek idején barátok járnak hozzám, miinden hivatalos ok nélkül. Maga misézni jött, ezzel ponti. Azután menjen amerre afcair; tehát, mégegyszer jóéjszakát! Eugenius atya mély meghajlással kezel: csókolva búcsúzik és elindul kijelölt lakosztálya felé. Magányos léptei nyomán a folyosó falad tompán visszhangozzák mainmogő szavait: Jelenem, mi lesz ebből? Az már igaz, hogy a tavalyi csikónak sincsen olyan oikk-eakkos- esze-járása, mint a meglett as?- szony embernek. Erzsiké hallja, hogy elment a vendég, kivan (Minin benyit édesanyjához. Mit végeztek, mamuskáipi? Semmit, leányom. Bakot lőttünk a barát tudói) Hányával; meg tudná ez mondani pontosan, hogy mennyi cétiényi bori kell meginni fél sült libára gyomon romlás veszedelme nélküli, de « világ dolgaihoz annyit ért, mint a kecske a pálinka gyártáshoz. Ar*ra az útra kell lépnem, melyet atyámtól tanultaim: Segíts magadon és az Isten is megtseigrit! El akarom hát kezdeni a dolgot; kérlek, kűkljed ide a Gyetváról hozzánk vetődött nyáron arató, télen drótozó hü emberünket, a Kriska Miska bácsit. Erzsiké könnyed léptekkel sóét kifelé és pár perc múlva belép a hatalmas Miska bácsival. Hosszúlábú rövid deireku ember ez a drótos, óriási kalapját kezében tartja, mikor kezet csókol a kastély úrnőjének. — Dobry veder! Talán eltört valami tányér, hogy ily későn méltóztatii'k hivatni? Szívesen megdrótozom most este, ha nem várhatnánk reggelig— Adjon Isten kegyelmednek is szerencsés jó estiét Miska bácsi. Nagyobb baj van itten, mert az igazaiig pohara hasadt ezer darabra, azt keli összeragasztani. — A poharat is megdrótozom, bár ez nehezebb dolog. — Tud-e jól verekedni Miska bácsi? — Pán Boh chrán! — a jó ember nem verekszik. — No de ha muszá’ és az igazságért kel eikra szállana? — Az igazság dolga megint más, azt valóban sokszor kell védeni! — No látja, kap Írét aranyat meg jó vacsorát, ha segít az udvaron lézengő Kereszthury-draban- tok.ati innen kHódítani. Senki nem hívta őket ide, menjenek a pokolba. Szerzünk puskát, meg kardot, a faluban levő szegény embereimből összeszedjük a markos legényeket... — Kezét csókolom a nemzetes asszonynak. A két arany az jó lesz, ha férjhez adóim leányomat, a Markát, de kard az öregaipám kezében sem volt, puskája nálunk pedig csak a bírónak van. — Hát mivel akar hadakozni? — Ehun van a kalapom, azt összesodrom igy odl A kalapból rúd lesz és odasuhintok, ahol fészkel az agy. Egyszer már öt fogát csaptam ki vele a szomszédomnak. — Azt mondotta, hogy mint jó ember nem w fekszik? — Persze, hogy nem verekedtem. Akkor fe csak a jogomat védtem, Feleségemet, a Katát simogatni kezdte a szomszéd, tehát odavágtam egyet a vigyor- gó papuLljára... Ez is olyan darabant volt, akit a fészkes ördög se hívott az én portámra. — Hát Miska bácsi, áll az alku. Vacsorával kezdjük még ma, nyutpeceemye lesz gombóccal, azután reggel hétkor mise a kápolnában, mert Isten segedelme nélkül nem tanácsos a gonoszokkal szembe- sz állami. Miska bácsi ajtó mosolyra derült, már érezte a pecsenye Ínycsiklandozó illatát, sietett tehát elbúcsúzni. Kézéi csókolom nemzetes asszony, dobra noe! (’siisz.cgve-csoszogva kifordult a vaspáiílos ajtón, boldogan lépve a konyháiba, ahol meleg pásnatfelihő be burkolódzva vigyorogtak rá a feMr gyynfaWA.
