Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-08 / 56. (2277.) szám

1930 március 8, s sorokat. 'PRXGAI-/V\AOÍíAR'HIULAR 0 Az Elnök monogramjának kiképzése közben történt a prágai nagy repütősz A szerencsétlenség oka tisztára véletlen, mert a monogram nem jelentett akrobatamatatványt — Egy pilóta ejtőernyővel ugrott ki a zuhanó gépből, de a gép leszakította róla az ernyőt — Prága, március 7. A sors kegyetlen szeszé­lye rendid vili tragikus eseménnyel zavarta meg tegnap a Masaryik elnök jubileumát ün­neplő Prága ünnepélyes hangulatát. Mint rö­viden jelentettük, a katonai díszszemle során két repülőgép a levegőben összeütközött, le­zuhant s a vérfagyasztó tragédiának négy fiatal repülő élete esett áldozatul. A katasz­trófáik Ilire mindenkor a legsúlyosabb emberi részvét érzését váltják ki bennünk, de a prá­gai közvéleményre ez a szerencsétlenség ta­lán azért is hatott a szokottnál is mélyebben, hogy épp a legünnepélyesebb órákban tör­tént. Ez nem az egyetlen ilyen eset, mert hisz évek óta nemcsak belföldön, hanem külföl­dön is egész szériája volt az ilyen ünnepi hangulatot tragikusan befolyásoló szeren­csétlenségeknek. így öt évvel ezelőtt elindult Kassáról egy kis repülőraj, hogy október 28-ika alkalmából hozzon köszöntő üdvözle­tét Prágába, de a rozsmyói hegyekben a nagy ködben két gép eltévedt és a hegy sziklafa­lának nekimenve halálra zúzódott. A cseh la­pok az ünnepi órákat megkeserítő katasztró­fák között visszaidézik a huszonhatos szokol- ünnepségek idején történt tsohechisoh-brodi nagy vonatösszeütközést, továbbá a jugoszlá­viai repülőosztag prágai látogatását, amikor a stairt alkalmával egy hatalmas jugoszláv gép óriási sebességgel indulva, a szó legszorosabb értelmében ráugrott a vezető csehszlovák gépre s mindkét aeroplám romosokká zúzó­dott. rákban. Mind a két gép bukfencet vetett a levegőben. A felső a sző szoros értelmében fővel zuhant le a földre. A megsértett alsó gép vezetője megkísérelte, hogy haladását kiegyensúlyoz­za és még mintegy 350 métert haladt imbolygó egyen­súlyozással az összeütközés színhelyétől. A megfigyelő tiszt eközben kiugrott vagy ki­esett. A pilóta helyén maradt és úgy látszott, spirális siklással akar kikötni. De néhány má­sodperccel később a gép derékban kettéroppant és darabok­ban zuhant le a földre. Mind a két gép mintegy fél méternyire fúró­dott a földbe. A környék lakói, akik kétségbeesetten bá­multák a borzalmas légi színjátékot, rögtön a szerencsétlenség színhelyére siettek, de ott már csak négy fel ismer hetetlönségág szét­zúzott emberroncsot találtak. Négy fiatal étet... A két megfigyelőgép utasai a következőik voltak: Cabalka Jaroszláv szakaszvezető-piló- ta, Becska József alhadnagy, megfigyelő, Kri- ha Vojtech szakaszvezető-pilóta és Matejka György tisztjelölt mint megfigyelő. A pilóták továbbszolgáló repülők voltak, a megfigyelők most végezték el a tartalékosok részére való repülőtiszti iskolát s ősszel ke­rültek volna haza a katonáskodásból. Az ál­dozatok egyike sem idősebb huszonnégy év­nél. Maga. a szerencsétlenség mintegy 800—1000 méter magasban történt, vagyis olyan magas­ságban, ahonnan már ejtőernyővel le lehet bocsátkozni. A szemtanuk állítása szerint BALL PALAIS THEATRE ALHANBRA Pr&ha, VácUvské nám. Telefont 37769. Ma és mindennap nagy szenzációs vi­lágvárosi műsor. Két zenekar! Előkelő magyarok találkozóhelye. Cabalka pilóta ejtőernyő vei akart kimenekül­ni a halálos veszedelemből. De a* ejtőernyő valahogy beleakadt a zuhanó gépbe s olyat rándított a pilótán, hogy az kiesett belőle. A gép törmelékein ott találták az odabogoző- dott ejtőernyőt. Matejka megfigyelő kiesett a gépéből. Úgy látszik, ejtőernyő nem volt a hátához erősítve. A katasztrófa roppant izgató hatással volt a bohnici elmegyógyintézet betegeire, akik közvetlen közelből szemlélték a véres tragé­diát. Prága kiváncsi közönsége egész késő estig nagy tömegekben zarándokolt ki a sze­rencsétlenség színhelyére. Az alsoiotyásában a 300.000 lakosú Bordeauxt lényégéit Bordeaux elővárosait a víz elöntötte — A hatottak számát négyezerre becsülik, a kár meghaladja a kétmilliárdot, harmincezer hajléhnélküli A légi diszfelvonulás előkészületei A tegnapi katonai szemle ideje alatt negy­venkét repülőgép készült diszfelvouulásban elhaladni a prágai Hradzsin fölött. A repülő­gépek fele üldöző gépekből állott, melyeikben tehát csak pilóta ül, a másik fele pedig meg­figyelő gépekből, amelyekben a pilótán kívül egy-egy megfigyelő tiszt is van. Két csoportban repült cl a hatalmas flotilla a gbelli repülőtérről Prága fölött a Fehér Hegy felé, hogy itt a levegőben újabb át­csoportosítással az Elnök tiszteletére a T és az M betűk formáját vegye fel és ebben az alakulatban vonuljon el ismét a prágai vár közelében megrendezett díszszemle színhelye fölött. A gyönyörűnek Ígérkező légi mutatványt Maíkovsky törzskapitány, a csehszlovák avia­tika legkiválóbb zsonglőré vezette. Eredeti­leg három belső monogramot akartak bemu­tatni, de a G betű kialakítása repülőgépek­kel annyi sok nehézségbe ütközött, hogy Mal- kovsky lemondott erről az alakzatról. Az M alakot a manövrirozás során úgy alakították ki, hogy párhuzamosan repült két libasorban haladó repülőraj, majd pedig egy V alakú repülőcsoport ékelődött közéjük. A manőver nem ütközött nagyobb nehézségekbe, nem volt összekötve semmi különös akrobáciával s begyakorlása egész simán, minden zavar nélkül folyt le. A végzet megzavarja a programot A repülőünnep azzal kezdődött, hogy a Fe­hér Hegy felől megjelent a negyvenkét gép­ből álló hatalmas repülőcsoport s Maíkovsky törzskapitány hódolatának kifejezéséül gépé­vel néhány rendkívül merész manővert vég­zett, majd az osztag újból eltűnt a Fehér Hegy felé. Itt megkezdődött az átcsoportosí­tás. Minden nehézség nélkül kialakult a re­pülőüldöző gépek huszonegyes csoportjának T betűje. A másik csoport manőverét azon­ban megakasztotta a szerencsétlenség. Az első 21-«8 csoport, nem tudva semmiről, méltóságteljes íveléssel jelent meg a Vár fölött A katonai díszszemle résztvevői feszült ér­deklődéssel várták a másik eleven betű pro­gramszerű megjelenését. Pillanatok múltak el feszült várakozásban. A megfigyelő gépek csoportja nem jelentkezett. Mindössze egy sietett ideges száguldással az első cso­port után. Valaminek történnie kellett, ami a programot felborította. Mindenki sejtette, hogy valami előre nem látott dolog, talán bal­eset történt, ám senki sem gondolta, hogy a tragédia olyan nagyarányú s hogy a megfi­gyelő gépek közben már a repülőtér felé tartanak, de nem huszonegy gép, hanem csak ti®em kilenc ó? nem negyvenkét ember, ha­nem csak harmincnyolc. A légi dráma borzalmai A szerencsétlenséget a szemtanuk külön­féleképpen adják elő. Megegyeznek abban, hogy összeszaladt kél repülőgép s A fölülhaladó gép valószínűleg a propelle­rével beleütközött az alsó gép testébe és Alt éppen a középtáján annyira megsértet­te, hogy as alsó gép rögtön meghajolt de­Montauban, március 7. Az Ullstein-távirati irodának az árvizterületre kiküldött tudósítója a következő jelentést küldte az iroda hírszol­gálatát fölhasználó lapoknak: A. Tara et Garonne départementban levő Realville városka vasárnap óta az árvizterület kapuja. Északra tőle Perigord és az idillikus Limousin fekszik és ez a két város a tavasz fakadásában bájosan köszönti a jövevényt, mintha néhány mérfölddel délebbre nem a szörnyű pusztítás ülné orgiáit. Paradicsomra emlékeztet ez a két város, de délre tőlük a káosz veszi át az uralmat, az emberi nyomorú­ság szörnyű infernója kezdődik. Virágzó falvak és városok romhalmazzá vál­toztak és most olyanok, mintha prehísztó- rikus kutatások nyomán ezeréves ősi váro­sok kerültek volna felszínre. Mind megannyi Pompéji és Herculanum. A hi­vatalos statisztika ma már 700 halottról beszél. A lakosság körében keringő hírek azonban másképp szóknak, mint a hivatalos jelentések. A hatóságok természetesen arra törekszenek, hogy a katasztrófa arányait a közvélemény előtt csökkentsék, az igazi adatokat eltitkol­ják, nehogy a teljes valóság kiderültével a pá­nik még nagyobb legyen. Talán még maguk sem mernek a katasztrófa leplezetlen valóságá­val szembenézni, ügy mondják, hogy Montau- ban és Moissac- városában 300—400 halott van és a katasztrófa egész terfdetén a halottak szá­ma 3000—4000 között lehet. Most még lehetetlenség a pontos adatok meg­állapítása. Éppen úgy nem lehet az anyagi kár mértékét megállapítani, de annyi bizonyos, hogy több százmillióra rúg. Előnyomulás az árvizterületre Nem könnyű az árvizterületen előnyomulni. A Páris —Toulouse közötti vasútvonalon a forgalom Cahors városáig terjed, amely Bor- deaux-val egy magasságban van és 66 kilo­méternyire fekszik északi irányban a katasz­trófaterülettől. Ettől a várostól kezdve déli irányban meg­szakad most minden hivatalos kapcsolat. Nem hivatalos, tehát menetrendbe be nem állí­tott vicináiiskával el lehet jutni Reaboilieig. Itt azután a civilizált világnak vége szakad. A vonatot a hazatérők töltik még, akik a ka­tasztrófa bekövetkezésének idején Parisban, vagy Franciaország északi vidékein tartózkod­tak és a borzalmas hirekre most hazasietnek. Nem tudják, hogy áll-e még a házuk, életben vaninak-e családjuk tagjai? Ami ezen a vona­ton, minden egyes kocsiban lejátszódik, izelitőt ad a bekövetkező borzalmakból. Realvilleben, amely északi irányban 30 kilométernyire fek­szik a Tarn-völgyben, még semmit sem lehet észlelni a katasztrófából. Utunkat autóbuszon folytathatjuk. Egyszerre csak megváltozik a tájkép. A virágzó földek helyett toosakos, mo­csárrá átváltozott terület következik, majd egy olyan öv, amelyben mindent vastag iszapréteg borit. Az ut mentén jobbra és balra vigaszta­lan romhalmazok, az első összedőlt házak, ame­lyek utunkba kerülnek. Az Aveyron völgyében vagyunk. A vasúti sínek még innen is tovább szaladnak, do most egy rész következik, ahol a sinek egyszerre megszakadnak. A töltést, ki-! mosta alóluk az áradás. A sinek meghajolva, összegörbülve úgy lógnak a levegőben, mint a vékony drótok. Montomban, a borzalmak városa• A város katasztrófája a hétfőről keddre virradó éjjel, éjjeli tizenkető és hajnali két órakor ját­szódott le. Ezalatt a rövid időköz alatt a megvadult víztömegek a második emelet magasságáig tornyosultak. A lakosságot ugyan figyelmeztették a vesze­delem eshetőségére, a szerencsétlenség azonban oly hirtelen következett be, hogy csak kevesen tudtak menekülni. A város lakosságának leg­nagyobb része a háztetőkre menekült, miután az uccák pillanatok alatt csatornákká változ­tak, amelyeken harsogva tombolt végig az ára­dat, holttesteket, bútorokat sodorva magával. Később mentőcsónakok merészkedtek a há­borgó hullámokra és igy a legtöbb embert si­került a tetőkről a csónakba emelni és meg­menteni. Aki alatt azonban a ház előbb omlott össze, mintsem a mentőcsónak odaérhetett vol­na, elpusztult. A katasztrófa képe Amikor kiszállunk a szerencsétlenség sújtotta városban, első benyomásunk az, mintha ost­romlott városban volnánk. A pályaudvart szu- dáni néger katonáktól /álló ezred veszi körül, akik senkit nem engednek a városba, mert még most is állandóan az a veszedelem fenyeget, hogy a megingott házak sorban összeroskad- nak. Igen gyakran előfordul, hogy jól megépített házak, amelyeknek alépítményét az árvíz ki­mosta, hirtelen mennydörgésszerű robajjal, kár­tyavárként omlanak össze. A város különben halálos némaságban fekszik. Megengedik, hogy katonai kiséretted a legjobban sújtott város­részbe menjek. Sapiac-nak hívják ezt a részt, amelyben a házak háromnegyedrésze összeomlott. Az uceákon az összehordott homokból megme­revedett buckák keletkeztek, a házak romhal­mazokká váltak. A telefon- és távirathuzalok a földön össze-visszacsavarodva feküsznek és az előhaladást rendkívül megnehezítik. Olyan ez a drótköteg, mintha lövészárok elé vontak volna akadályt. A romokon asszonyok ülnek, ruhájukat iszap fedi. Könyökig turkálnak az iszapban, eltemetett vagyonkájuk után kutat­nak. A férfiak apatikusan merednek maguk elé, sokan állandóan sirdogálnak. Egy templom előtt értékes arany ed ények, gyertyatartók masszív ezüstből hevernek a megmerevedett iszapon. Napok óta hevernek ott és senki sem bántja őket. Némely házból csupán egy-egy fal mered az égnek, amelyen képek függenek. A csónakok, amelyeken a lakosságot a fedelekről megmen­tették, széttört háziedények között feküsznek a falak mentében. Elektromos körték, gramo- fonlemezek, kávédarálók függenek kísérteties összevisszaságban a fák törzsén. Lélegzetet bé­nító csönd és nyugalom ül mindenen. A mono­ton litániázásba csak néha vegyül egy-egy fél- őrült asszony hangos sikolya, aki házának rom­jai közt megleli valamelyik hozzátartozójának holttestét. A város felsőrészét, amelyet az árvíz meg­kímélt, elárasztották a hajléktalanok. Végtelen karavánok vonulnak végig itt az uccákon, me­lyek a megmentett vagyonkát viszik bizton­ságba a rokonokhoz, ismerősökhöz, vagy a pol­gármesteri hivatalba. Azután egy ennél is szo­morúbb menet következik. Azt az öt katonát temetik, akik a mentési munkálatok közben egy összeomló ház falai alá kerültek és életüket vesztették. Annak a két templomnak a tornyaiban, ame­lyek még megmaradtak, megkondulnak a ha­rangok. Csütörtök reggel óta a Tarn visszatért medrébe, A külvilággal való távirati és tele­fonkapcsolat most már normális keretekbe tér. Csupán a 30 kilométernyire fekvő Mois­sac van még mindig izolálva. Ebből a városból, amely a szó szoros értelmé­ben a hullámsirba került, még semmiféle auten­tikus jelentés nem érkezett. A pusztulás mértéke Paris, március 7. Doumerguo elnök Tardieu kíséretében ma reggel a délfranciaországi ár- vizterületre utazott. A párisi, versaillesi, avig- noni, angersi és lyoni utász- és trainezredeket az elpusztított területre küldték, hogy a lerom­bolt hidakat, vasútvonalakat és utakat ismét járhatókká tegyék és a katasztrófaterületen megszervezzék az élelmezést. A Midi vasúti társaság hivatalosan közli, hogy legalább két hónapba kerül, amíg az árviz­területen a vasúti forgalom némileg kielégítő módon funkcionálni fog. Az a nagy keresztvonal, amely Bordeauxból kiindulva Toulousen át Cettébe és MarseLIlebe vezetett és amely az Atlantikum és a Földközi tenger közötti teljes forgalmat lebonyolította, negyvenkilométeres szakaszon teljesen szét- rombolódott. Hogy milyen nagy az anyagi kár, azt még hozzávetőlegesen sem lehet megbecsülni. A Tarn völgyében csaknem az összes gyárak, amelyek vizierőre voltak berendezve, el­pusztultak. Legtöbbet az elektromosmüvek szenvedtek. Mintegy ezer ipari üzem ment tönkre, a hajlék­talanok száma meghaladja a harmincezret. Bordeaux veszedelemben ! Páris, március 7. Ámbár nincsenek még hiva- i talos jelentések az árvízkatasztrófa által oko-! zott károk összességéről, a kormány a? első ! szüksógsegélyt harmincmillióról százmillióra emelte. A párisi sajtó a kár teljes összegét lég- I alább kétmilliárdra becsüli. Vasárnapon az! egész Franciaország területén gyűjtést, rendez­nek az árvízkárosultak javára. \z árvizbullámok a legújabb jelentések sze­rint a Garonne alsó folyása felé közelednek. Magában Bordeaux városában a viz állása másfél méterrel emelkedett. Ámbár a lakos­ságot idejében figyelmeztették, Bordeaux i különböző elővárosaiban mégis van néhány 1 halálos áldozat. A közvetlenül Bordeaux fö­lött lévő St. Georges-szigeten a lakosok vo­nakodtak elhagyni házukat és ezért az ár­hullám bekövetkeztekor vontatógőzösökön ás vámnaszádokon kellett őket erőszakkal elvinni. Itt hét ember fulladt a vízbe. Bor­deaux lakossága észrevehető nyugtalanság­gal figyeli a viz emelkedését. Az utászoszta­gok napok óta homokzsákból készült gátak­kal igyekeznek a folyami gátakat megerősí­teni. Remélik, hogy Bordeauxot nem fenye­geti közvetlen veszedelem. Már most is szá­mos elővárosi villamosvonalon be kellett szüntetni a forgalmat került a katasztrófa, nem-sokára azonban fül­bukik a Tara völgye. Itt fekszik Most Albias városa következik. Innen kezd- ] vb egy darabon újból olyan vidék, amelyet el- ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom